2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Ó, mely dicső ész bomla össze itten! Udvarfi, hős, tudós, szeme, kardja, nyelve; E szép hazánk reménye és virága, Az ízlés tükre, minta egy szoborhoz, Figyelme tárgya minden figyelőnek, Oda, van, ím, oda!
Userinfo: TUA Teljes név: Ophelia Dorothea Howell Születési hely és dátum:Wales, Solva, 1975. február 2. Csoport: Varázshasználó Patrónus: Nagy vészmadár Évfolyam:1986-1993 Hugrabug Foglalkozás: Amneziátor Képesség:Metamorfra dobtam, Tündér lesz Mágikus adottság: Trükkmester Familiáris:Corgi Kiemelkedő tudás: Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő, Bűbájtan - kiemelkedő Háziállat: Hamlet egy gyönyörű kandúr kneazle Kihez tartozol: saját karakter
Jellem: Ophelia Dorothea Howell vagyok. Azt hiszem ez mindent elárul rólam. Mármint a nevem jól leírja, hogy milyen vagyok. Beszél a nevem. Miről is? Hát arról, aki vagyok. Hamlet szerelme avagy én az övé. HOW are you? I 'm WELL. Na jó. Befejezem. Általában segítek másokon, ha ők nem képesek mindig segíteni nekem. Nagy valószínűséggel minden alkalommal megpróbálom kihúzni a bajba jutott a társaimat és barátaimat és az ellenségeimet hát.. jól khm.. otthagyni. Nem vagyok egy haragtartó ember, de azért nem felejtek el és bocsátok meg másoknak olyan könnyen mindent. Egy ajándék vagyok a családomnak, de nem csak nekik, hanem másoknak is, ha úgy nézem az egész társadalomnak. Hibáim közé tartozik, az hogy sokat csacsogok a semmiről, de ez egyébként a szakmámba egész hasznos és jól is jön. A muglikkal mennyit lehet beszélgetni, amikor egy helyreállítás után törölni kell az emlékeiket. Meghallgathaom az egész történet tucatféle módon. Szeretek másokat megismerni. Néha sajnálom, hogy ők nem ismerhetnek meg engem jobban, mert percekkel később már csak egy útjában álló fiatal húszas éveiben járó nő vagyok. Végülis kell egy kis emelkedettség is, hogy más nézőpontból szóval külső szemlélőként próbáljam látni az általam is elszeparált angol társadalmunkat. Tudom, hogy hol a helyem. Megpróbálom nem megkérdőjelezni a feletteseimet (akik rokonaim), sok esetben némán tombol bennem a vihar, mert igenis vitatkoznék és kiállnék elgondolásaim mellett, de a tisztelet megálljt parancsol nekem. Nem akarom aláásni családom hírnevét, mert csak ők vannak nekem. Bevallom sokára tartott rátalálnom önmagamra. A néha belőlem kitörő gyerekes viselkedést leszámítva egy komoly, önálló és jó keresettel rendelkező nővé váltam. Élt bennem egy olyan vágy, hogy függetlenedjek a családomtól, de csak ennyire sikerült kitörni a családi "bizniszből", hogy elköltöztem a családi házból. Olyan vagyok, mint a legtöbb ember a történelembe nem kaptam főszerepet, egy csep vagyok a tengerben. Meg lásd évtizedek, percek, sőt pillanatok alatt elfelejtenek engem. Egy szürke folt vagyok az emberek agyában. Egy felejthető kategóriás személynek érzem magam és valahogy próbálom kompenzálni ezt az érzést. Gyakran előfordul, hogy jóval több az én időm, mint másoknak és magamra próbálom terelni a hangsúlyt a figyelmet. A sok testvér közt elveszek, ami nem baj. Akkor figyeljenek, amikor szükségem van rájuk. Láthatatlan vagyok, de azért mégsem, mert egy Howell vagyok a százból. Egyedül a családomra számíthatok. Azokra az emberekre, akiknek a mágia védelme hivatása. Gyakran magas lovon ülök és lenézek másokat az ostobán elkövetett varázslataik után bekövetkezett katasztrófák miatt. Magamat is képes vagyok elítélni, főleg egy szörnyű másnapos ébredés után, de ezt nem hangoztatom, annál inkább a másik szálkáját szeretem felnagyítani és mondogatni a saját gerendáim helyett. Tudom, hogy mind esendők vagyunk az életben és mindünknek van hova javulnunk, nem lenne szabad egymást összehasonlítgatni, de valahogy ilyen világba sikerül felnőnőm, ahol egy más ellen vagy egy csapatban versenyzünk. Ép úgy a tettek embere vagyok, mint a szavaké. Az irodából szinte, mindig menekülve lépek le a terepre. Az mi kicsiny-csapatom van először inulásra kész. Alig várom, hogy egyszer megtaláljam a megfelelő embert, aki képes lesz elviselni engem és én is őt ahogy van, ám ez nem a közeljövőben fog megtörténi főleg úgy, ha még pár évig túl órázom a nyughatatlan bajkeverők miatt. Egy fun fact. Apám, de nagyapám is Shakespeare rajongó. A Viharból ismert Prospero lánya vagyok. Nem igaz, mert a legidősebb nővérem kapta a Miranda nevet egy másik testvérem pedig az Ariel nevet viseli. Még egy vicces tény. Ophelia Hamlet miatt hal meg, talán engem is Hamlet fog a sírba kergetni. Már most lyukat beszélek a hasadba ugye?
Kinézet, megjelenés: Próbálok természetes kisugárzással bírni, nem szeretnék egyik világból sem kilógni, mivel napi szinten jelen vagyok mindkét világban. Olyan az egész mintha két arcom lenne egy a muglik számára és egy a varázslók számára. Nem hiszem, hogy elbűvölő szépség lennék. Főleg ha egy nehéz nap után izzadtan dőlök a fotelembe. Megterhelő a munka fizikailag és szellemileg is. Az emberek többsége egy meglepően határozott - még akkor is, ha jómagam nem mindig az egyes kérdések tekintetében - energikus 170 centiméter magasságú szőkehajú nővel állhat szóba, akinek barna szemei melegséget és megnyugvást próbálnak sugározni. Szerintem ilyen lennék.
Előtörténet: Prospero Howell az apám és Victoria Atkinson mugli nagyszüleim boszorkány lánya, szóval ő lenne az én édesanyám. Már majd negyven éve házasok. Tizenhárom gyermek. Ennyien vagyunk testvérek és én a hetedik vagyok. Pont középen hat előttem és hat utánam. Apám a híres félvérű Howell család kiemelkedő tagja. Már százötven éve, hogy a családom a harmadik szint vezetői pozícióiban tetszelegnek. A harmadik szint egy nagyon fontos szintje a minisztériumnak. Bátyám szerint a legfontosabb. Itt termelődik a minisztériumi iratok nyolcvan százaléka. A legtöbb papír csak felesleges dokumentáció termelés a bürokrata eljárási folyamat eljárási része, hogy megnehezítse a terepen dolgozók életét, így az enyémet is. A harmadik a világunkat és a mugli világot köti össze. A takarítók ezt a gúnynevet adták évekkel ezelőtt a szinten dolgozóknak és ezt büszkén emelt fejjel elviseli mindenki, ahogy a kétszínű baromok elnevezést meg az emlékevőket is és a többi bugyutábbnál is ostobább megnevezéseket is. Nagyapám szava járása szerint: "Mi vagyunk Svájc. A mugli világ és a mágus világ közötti kapocs". Már pár éve én is ráeszméltem, hogy miről szól a Howell család munkája, a varázslók és boszorkányok által létrehozott katasztrófák eltűntetéséről és elsimításáról a társadalmunk láthatatlanságról. Beismerem két évtized kellett eltelnie, hogy megértsem a harmadik szint értelmét. Jöjjön a kérdés. Érdemes titokban tartani ezt a nagyszerű világot a muglik elől? Érdemes-e felül vizsgálnunk a titoktartási törvényt? Igen és nem."Minden jó, ahogy most van"- apám szerint - "ne akarjon egy Howell se Grindelwald-féle vagy Tudjukki eszméket feléleszteni az angol varázslók közt." Semlegesnek kell maradnunk és ha eszméletlen nehéz is megpróbálok így tenni és nem foglalni állást sem politikai sem szélsőségesebbnek tűnő eszmék mellett. Howellek és félvérek vagyunk pont félúton a két oldal között. Mindkét világból kapunk negatív élményeket és pozitív örömteli emlékeket. Tudtad, hogy hetvenhárom százaléka a szintnek a hugrabug házból való és a következő ház meglepő módon a mardekár tizenkettő százalékkal? Tudtad, hogy az itt dolgozók a legpletykásabbak? Tudtad, hogy erről az szintről kerülnek a legtöbben a zárt osztályra vagy a Mungóba, meg előzve a második szintet (a rúnapisztoly, azért dobott a statisztikán és most ők az elsők) és a varázslény felügyelet is, de ebben az adathalmazban nincsenek benne a kilencedik szinten zajló őrült és titkos kutatásokat végző tudósok korai eltávozása a minisztériumból. Az információ áramlás és az egymással való társalgás a szint egyik hajtó kereke. A legtöbb összeesküvés elmélet hívő is a harmadikon dolgozik. Egy ebédszünetben annyi ostobának hangzó sztorit mondani és hallgatni csak itt tudnak az emberek. Vegyük példának az én szürke kis egérnek hangzó történetemet, amit most elmesélek, kisebb vagy nagyobb ugrásokkal előre és hátra tekergetve a videókazetta szalagját. Karácsony után negyven nappal születni olyan, mint karácsony napján megszületni. Apám csak születésem után két héttel látott és vett kezébe. Február másodikán mindenféle "tisztulási" szertartást végeznek országszerte a boszorkányok és varázslók egyaránt és mivel helytelenül végzik ezeket az ősi praktikákat, így gyakran katasztrófában torkollik a nap. Ezen a napon még más érdekes szokás is létezik. A medve és a mormota és a több varázslény is, előbújik a téli vackából, hogy megnézze megérkezett-e a tavasz vagy sem. Dolgoznia kell Varázslény-Felügyeleti Főosztálynak és a Mágikus Balesetek és Katasztrófák Főosztályán a varázsbaj-elhárítóknak és amneziátoroknak is, mintha a legtöbb mágus nem is járt volna a Roxfortba. Az iskola mottója is az soha ne ébreszd fel az alvó sárkányt. Erre az ostobák túl közel mennek a veszélyes lényekhez és az amúgy szelíd bestiák előszeretettel tombolnak mugli lakta vidéken, hogy aztán legyen dolga a minisztériumnak. Ezt az egészet nevezhetjük láncreakciónak vagy pillangóhatásnak vagy bárhogy máshogy is. Végülis mindig arra juttok a mozgalmas napokon, hogy ésszel születni kell erre a világra és nagy az Isten állatkertje is. Elismerem nekem sincs néha eszem, de nem vagyok annyira ostoba, hogy egy alvó sárkány barlangjába köveket dobáljak, hogy felébredjen. Végülis a harmadik végzi a munka legnagyobb részét el, mert nem szeghetjük meg a nemzetközi egyezményeket és nem fedhetjük fel kilétünket a varázstalanok előtt. Persze mindegyik szint "elvileg" megpróbál titokban ügyködni mégse mindig sikerül károk nélkül elvégezni a feladatukat. Az elmúlt két évben lett alkalma apámnak személyesen felköszöntenie születésnapomon, mivel egy szinten dolgozok vele. (Ő most az Amneziátor Parancsnok két nagybátyám pedig a osztályvezető és vezetőhelyettes pozíciókban ül míg egyik nagynéném a Mugli-Mágus kapcsolatokért felel. Ők hatan testvérek) Szóval huszonhárom évig se híre se hamva nem volt a személyes találkozásnak, csak egy bagolynyi küldemény voltam számára a születésnapjaimon. Nálunk az ünnepek is apa nélkül teltek el. Általában a mugli nagyszülök társaságbán, ahol a tévében a Csengetett Mylord és Mr. Bean műsorok mellett varázstalanul mugliszerűen társasjátékoztunk, sakkoztunk, dámáztunk, Scotland Yarddal játszottunk vagy torpedóztunk esetleg még előfordult, hogy a rongybabák haját fésülgetve teapartit csaptunk mi lányok a fiúkat kizárva a hálószobából. Karácsony délután még Erzsébet királynő beszédét is megnéztük közösen (tizenhatan összegyűlve) a tévében egy kis nappaliban ülve. Legalább ránk nem volt gondja apánknak, hogy rossz fát teszünk a tűzre. Gyerekkorunk egyik legfőbb szabálya ez volt: Ünnepek alkalmával ne keverj bajt meg egyébként máskor se, de a legfontosabb mégis ez volt, hogy Howell családnak és mindenkinek, aki harmadik osztályon dolgozik és ügyel kevesebb feladata legyen az ünnepek alatt. Mi gyerekeknek a minden alkalommal a karácsonyi ajándékunk apunak az volt, hogy varázsbajmentes ünnepet ülünk. Micsoda öröm volt, mikor félórára betoppant apánk Boldog karácsonyt kívánni mindenkinek. Két perc minden gyermekkel és dupla annyi a feleséggel és ment is vissza. Az ebédszünetét töltötte velünk. Annak ellenére, hogy az ünnepek elég zűrösök a harmadikon, az év többi napján volt ideje velünk játszania és esti mesét olvasnia, mikor szabadnapos volt. Ő tanított meg a biztonságos seprűhasználatra és mikor elég idősek lettünk (akkor húsz éves voltam) kibérelte a Caerphilly Katapultok edző pályát, hogy egy Howell-féle kviddics mérkőzést játszhassunk együtt egy családként. Mi vagyunk az ő befektetései. Bármilyen veszélyes és zsúfolt néha a munkája. A tanulmányainkra nem sajnálta a pénz és arra sem, hogy egy vagy több hetes nyaralásokra elvigye az egész családot a világ különböző pontjaira. Voltunk Argentínába, Erdélybe, Dél-Afrikába, Görögországba, Dániába, Indiába, Norvégiába, Egyiptomba, Japánba és még számos helyre elvitt minket nyaralni. Anya annak ellenére, hogy a háztartás vezette egész életében elég szép kis vállalkozásba kezdett. A növények szerelmese volt már a Roxfortban is. Ha nem lettünk volna én és a fiatalabbik hat, szóval csak fél tucat gyermeke lenne, lehet hogy megpróbálkozott volna gyógyítói állással Mungóba is, ám egy tucat és még egy gyermek mellett egy elérhető álom mellett döntött. Elkezdett gyógynövényeket termeszteni és minket engedett a kertjében garázdálkodni. Ímmel-ámmal néha segítség voltunk számára a növények gondozásában, amikor lefeküdtünk, ő akkor kotyvasztotta a Victoria's dream élelmiszer és szépségipari cikkeit, mindenféle lekvárokat befőtteket és kenőcsöket árult először helyi szinten és ismerősök közt, majd ez a kis vállalkozása országos szintre emelkedett, ahogy nőtünk úgy vállalt egyre több és több megrendelést. Hát, igen számára ez egy pótlék, mivel jól láthatóan nehezen viselte, minden egyes testvérem kirepülését a családifészekből. Mindenkiért ugyanúgy aggódik. A roxfortban töltött első hónapjaimba mindennap érkezett egy levél anyámtól egészen a karácsonyi szünetig, mikor hazalátogatunk és meggyőződött róla, hogy igazat írtam az összes válasz levelemben. Egyébként úgy kezdtem az iskolát, ahogy az előttem lévő testvéreim is. A beosztási ceremónián a hugrabug tiszteletre méltó tagjait erősítettem. A legjobb ház mind közül, én így gondolom. Hiába kaptam oly gúnyneveket, mint Upsz Oopsz, családom munkája miatt is. Bírtam a strapát. Sőt egyik legértékesebb becenevemnek tartom. Upsz-Oopsz. Lettek haverjaim és barátaim, akik közül egy-kettő maradt barátom az iskola után is. Főként csak lézengtem a roxforti évek alatt. Voltam prefektus. Nem nagy szám, ha már előttem három testvérem is az volt. Játszottam a kviddics csapatban őrző poszton és csapatkapitánynak is megválasztottak egymás után kétszer. Az igazság az, hogy nem lézengtem annyit, amennyit szerettem volna. Hiába mondták idősebb testvéreim: "a Roxfortban éld ki magad, mert utána nem lesz rá lehetőséged". Mindig volt bőven feladatom és azt is tudtam, hogy nem szökhettek meg családom által elvárt munkától. A R.A.V.A.Sz. után kezdetben igen is lealacsonyító munkának tartottam az egész harmadik szinten végzett gyakornoki feladat köröket. Nem is értettem Imogen nővérem, hogy tud rajongani, ezért a munkáért. Tele volt irodai munkával. Papír halmok, papír hegyek hátán. Egyébként is az aurorok menőbbek, a magizoológusok is sokkal szuperebb dolgot végeznek, de az átoktörőknek jobban fizetett állásokat biztosít a bank, mint egy amneziátornak, aki csak emlékeket töröl minisztériumi kötelezettségek miatt. Három év irodában töltött szenvedés után léphettem ki terepre. Rosaline nagynéném közbenjárásával velem együtt három Howell unokatestvér is elrepülhet a világ különböző pontjaira tapasztalatot gyűjteni, hogy visszatérve kamatoztathassuk a megszerzett tudásunkat a szinten végzett feladataink alatt. Rengeteget tanultam, kint terepen. A gyakorlat teszi a mestert, így szól a régi szólás vagy mondás és milyen igaz ez. Mielőtt elindultam Rioba előtte lévő hónapokban tanultam meg az emléktörlést varázsigéket használni. Mély nyomott hagyott az első eset. A minisztérium vérfagyasztó termei közé nem csak a tárgyalók vagy a kihallgató termek tartoznak, hanem az emléktörlőké is. Egy rosszul használt ige és már a Mugnó egyik osztályán nyálamat folyatva ülök és révedten bámulok ki a fejemből. Ehhez a munkához fegyelem, önuralom és kontroll kell. Dacoltam ezzel a munkával. Az első feladatomként egy kölyök kutyát kellett pár hónapig nevelnem, akit meg is szerettem és végül ki kellett törölnöm az összes emlékét rólam. Kegyetlen játékot kezdtek el velem űzni. Megértettem a lényeget a tanulságot, itt feladat van és ha nem végzed el repülsz amneziátok elit köréből. Nem sokáig tartott, a kegyetlen érzelmekkel játszó módszerekkel való kiképzésem, mivel elszakadhattam családomtól pár évre. 1997-ben az észak-amerikai mozik rejtélyeit fedeztem. Lehet hogy a legnagyobb ostobaság, amit most elmondok, de a sötét zsaruk - igen tudom most jött ki a második rész, de kérlek ne spoilerezd, mert nem láttam még - volt az a mugli film, ami elhozta a megvilágosodást. Hogy miért is fontos, hogy jól végezzem a munkám? Igazából ez a gyermeteg történet, adott okot arra, hogy ne adjam fel és legyek jobb és jobb a szakmámba. K ügynök kemény és szigorú tekintettében apámat véltem felfedezni és a fiatal J-ben mind végig magamat láttam. A minisztériumi ösztöndíj keretében sok tapasztalatot gyűjtöttem, de egy valamiben biztos voltam már nem akartam irodai munkát végezni. Felnőttem a feladathoz, hogy kint a terepen dolgozzak és helyre állítsam a károkat, amiket mások maguk után hagynak. Sok és nehéz varázslatot kellett tökélyre fejlesztenem és családom is rájött felnőttem a magasabb szintekre nem csak egy kárelhárító csapat tagja lehetek, hanem egynek a vezetője. A muglik "neutralizálás"-tól se tör rám a frász, hogy elveszek egy emléket örökre, ezáltal egy kicsit szebb és kevesebb traumával élete lesz. Tudom, hogy pár év múlva az amneziátorok örökös tagjai közt, szeretne látni a Howell család többi eminens tagja, de az elhárítók között érzem jól magam. A muglik egyszerűnek tűnő mégis zavaros világában találtam meg a helyem, félvérként két a világ peremén. Ez az én történtem. A láthatatlan mellékszereplő vagy statiszta mások filmjébe. Persze Ophelia Howell filmjében mégis csak én vagyok a főszereplő. Ugye? És nem valaki más?
Peter Greenwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: ☆ Ophelia Howell ☆ 2021-02-20, 15:35
Elfogadva
Üdvözlünk az oldalon!
Nos, üdv köreinkben (ismét )
Érdekes hölgyeményt sikerült alkotnod, már a foglalkozása is felkeltette az érdeklődésemet. Vannak itt gyógyítók, aurorok, mindenféle minisztériumi dolgozók, de amneziátorhoz még nem volt szerencsém (elnézést, ha valaki mégis az lenne és elkerülte a figyelmem ) Jó volt egy kis bepillantást nyerni a harmadik emelet rejtélyeibe és a kiképzés menetébe (nem tudom, kit sajnálok jobban, a kutyust vagy Ophéliát ) Nagy családban nőtt fel a kisasszony, de úgy nézem, szeretetben, mivel az apja még a munkája ellenére is szakított időt arra, hogy egy csepp időt velük tölthessen Csodálkozom, hogy nem az anyja növény-mániája lett a munkája, de őszintén örülök, hogy egy minisztérium dolgozót hoztál és ennyire részletesen taglaltad az ottani dolgozók hóbortjait A pletykák révén pedig mindig lesz nyomozni való, ebben biztos vagyok
Nem is tartalak hát fel tovább, izzítsd az ujjaid és játékra fel, kalandozz egyet
)
)
