2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Gillian egy szép napon azzal az izzó gondolattal ébredt még év vége körül, hogy ideje össze hívni a régi csapatot. Két hónapos szervezkedés árán sikerült is megtalálnia a tökéletes helyet egy ilyen eseményre. Puccos étterem, vagy egyéb nyilem-nyalom dolog szóba sem jöhetett a bajnoki cím után! Így esett a választása egy Blackpoolban található vidám - és kalandparkra. Aminek olyan szerencsés az elhelyezkedése, hogy a hatalmas terület egy jókra része a tengerpart mellett húzódik és egy része a közeli erdőbe is bele ér. Az egészet meglepetésszerűen szervezte a nyárba. Így nagyjából egy héttel az időpont előtt mindenkinek körbe küldött bagolypostával egy egy meghívót. Ez alatt az idő alatt lelevelezhették, hogy ki tud jönni és ki nem, Gillian pedig eszerint intézett mindent. Szintén bagolypostával küldte meg az újabb kör leveleket, amik történetesen már tartalmazták a belépőjüket is, és egyetlen estére a közeli szállodába is a foglalást. A belépő jegyük a délutáni órákra szól, illetve egész éjszakára lényegében minden játékra ami üzemel.
Bár kifejezetten vízi játékok nincsenek, így fürdőruhára senkinek sem volt szüksége, de számtalan kolosszális masina a nyílt víz felett forgatja meg az adrenalinra vágyókat. De a víz fölé kilengve kering egy jókora körhinta is, lényegesen lassabban, cserébe annál több romantikus bohókás percet nyerve azoknak akik beneveznek rá. Természetesen vannak hagyományos játékok is, mint az említett körhinta, van lehetőség óriáskerékre ülni és még pont elcsípni a naplementét is és természetesen van lézer dodgem elég szép nagy pályán. Megtalálható az elengedhetetlen break dance is és a számtalan hullámmal, hurokkal, és hajtűkanyarral tűzdelt irdatlan hosszú hullámvasút is. Az éjszaka szerelmesei számára pedig mindenkit szeretettel vár a kísértetkastély.
Akik pedig inkább az akadálypályákra vagy némi száguldozásra vágynának, azoknak van egy nem túl nagy, de elég jól megvilágított éjszakai gokart pálya. Meg persze az erdős részen egy függőpálya. A sors iróniája, hogy Gillian bár sikeresen leszervezte amit tudott, két nappal az indulás előtt valami totálisan leterítette és gyomorbajjal otthon kényszerült maradni. Annyira nem komoly a dolog, hogy a Mungóba kellett volna vele rohanni, de a találkozóra nem tudott Lizzyvel meg a többiekkel tartani. Ettől függetlenül a húgával megígértette, hogy érezze jól magát kettejük helyett is! Így tehát a csapat ilyen olyan módokon, de megérkezhetett délután négy óra körül. A gyülekező a Vidámpark bejárata előtti térre lett egyeztetve.
// Határidő: január 22.//
~Cody L. Mortimer
Szerző
Üzenet
Sidney Smallwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blackpool - vidám és kalandpark 2021-02-24, 09:10
Sose voltam kifejezetten lányos lány. Nem viseltem volna jól, ha más korba születek, vagy túlságosan hagyománytisztelő szülőkkel áld meg a sors, de szerencsére nem így volt. A szüleim mindig is elég lazák voltak, és sose foglalkoztak vele, hogy inkább viselek kényelmes ruhát, mint csinosat. Egyébként se nagyon illik a szoknya a mi munkakörünkhöz. Az ember csak folyton azon aggódna, hogy mi és hol villan ki. Mondjuk ebben a hosszú verzióban semmi, sehol sem tud, de az is biztos, hogy pont e miatt baromira nehézkes benne rendesen mozogni. - Én is ettől félek! - mosolyodom el Tita szavaira, de nehéz megállni, hogy ne igazgassam a ruhát még a folyosón is, bármennyire is nem úrikisasszonyos a dolog és persze így pont hogy odavonzza a tekintetet, amiről az ember elterelni szeretné. Pech. Annak azért örülök, hogy Armand sincs oda a hacukáért, pedig az övé még egészen értelmesnek tűnik. - Pedig még akár cserélnék is. - vigyorodom el, mert hát rajta legalább nadrág van, én meg csak a cipőmet tartottam meg, bár tény, hogy az a magas kemény gallér, meg a többi se lehet valami kényelmes, de a fűzőhöz képest még mindig jobbnak tűnik. Mindenesetre lazán belékarolok, itt végülis nem ismer minket a kutya se és a két illető is egyértelművé teszik, hogy ez egy mugli hely, úgyhogy senki se tudhatja, hogy a férfi valójában tanár és hogy gyakorlatilag a jelenlévőkön kívül mindenki más számára titok, hogy köztünk bármi is van. Így persze jóval nehezebb egy kapcsolatot felépíteni, főleg hogy az első hetekben még ott volt az a furcsa érzés is bennem, és még a nevét is nehezen szoktam meg, de mostanra már azért minden sokkal könnyedebben és gördülékenyebben megy, aztán idővel már biztosan arra sem emlékszünk majd, hogy valaha is fura volt. A bálterembe lépve én is kissé elhúzom a számat, még úgy is, hogy az érzékeny farkas szaglást nem bántja a szag. Mondjuk jó eséllyel, ha valódi ételek lennének, akkor ilyen mennyiségben mindenki érezné, hogy valami nem oké, na nem mintha nem mutatná ezt a látvány. Azért futólag mégis csak megnézek közelebbről is egy asztalt, ahogyan elhaladunk mellette, hogy érintésre mennyire valódiak azok az ételek, vagy simán műanyagból vannak? Puszta kíváncsiság, hogy a muglik, hogyan oldják meg a trükköt. - Nem valami vidám hely mi? - pillantok még a férfire, mielőtt az oldalsó ajtókat kezdenénk el nézegetni. A komornyikkal nem foglalkozom egyelőre, amúgy is jobb lenne olyan úton felmenni, amit nem szúrnak ki könnyen, ki tudja, hogy mik a játékszabályok és nincs-e valami feladatuk a színészeknek, hogy itt tartsák a játékosokat, mert adott a bál tematikája, vagy ilyesmi. Szóval igyekszem én is feltűnésmentesen olyan ajtót keresni, ami nyitva van, vagy aminek ügyes kézzel pl. hajcsattal meg lehet bütykölni a zárját és felfelé vezető lépcső van mögötte, nem mondjuk takarítószer raktár.
- Túl jó volt az edzőtök. – Viszonzza a mosolyt, pasira nyújtva a kezét, megszokta már, hogy Christopher ilyen, s örökké játszadozik, ezzel nincs is semmi gond, ő a vidám eleme a csapatnak. A két másik párossal ellentétben Stansson sem a bálra menne, ebben is összeillenek Sidneyvel, aki inkább a tornyok környékén kiváncsiskodik. A férfi ha kicsit is érdekelt lenne a luxusban, akkor biztosan elfogadta volna a trónt, ám őt sosem vonzotta az, hogy csak terepeszkedjen az elit s a pórnép felett. Járta a saját útját, az erdőket, sportolt, és végül edzősködésre is adta a fejét. Abban a tudatban élte az életét, hogy felesleges beletanulnia az udvari etikettbe mélyebben, hiszen az átok hamarosan eléri, akkor pedig úgyis Mei lesz az uralkodó. Hogy ez mégsem így alakult, már nem változtatja meg eddigi stílusát. Félszavakból is megértik egymást a tizessel, még csak elégedettnek sem kell lennie, hogy együtt másszák meg a lépcsőket, ez így helyes. Fél füllel megtapogatja a pálcát, amit nem rakott el a dobozba, noha ő maga inkább a varázsbotok híve, vagy a fizikai harccé, de ki tudja, sosem árt, ha ott van a mellényzsebben a fókusz. – Ha csak nem azt dobod be, hogy valójában lány vagy, akkor sok sikert. Az kurva nagy meglepetés lenne. – Feleli provokatívan még amikor hármasban vannak hímek. Visszaérkeznek tehát a lányokhoz, s hallgatják az opciókat, Sidney a ruhácskát igazgatva megerősíti, hogy felfelé mennek, így Stansson félig kukucskál csak be a bálterembe. – Na nyöszörögni tényleg nem akarok. Ha ez a vágyatok.. – Veregeti meg Daniel vállát amolyan atyai döngetéssel. – Csak ügyesen. – A laborok, könyvtár, Dr. Jekyll említése valóban olyan, mintha valami szabadulószoba lenne, temetikus sztorival, ám a rohadó étkek enyhén gyanakvásra késztetik, a benne élő animágus undorral húzza fel az orrát. – Amint lehet, visszaöltözünk, nekem is bevág ez a szar. – Súgja Sidneynek, fintorogva rázza a fejét, nem neki találták ezt ki, ráadásul ekkora emberre ritkán van normális méretű szabás. – Egen, megnézzük akkor az emeleti laborokat. Ne váljatok szét, minimum kettesével. – Nem egy félős alkat, de van egy olyan érzése, hogy mindez több, mint aminek látszik. Int Sidneynek, hogy indulhatnak, az egyik szervízfolyosót keresik meg, nem törődve a furcsa komornyikkal, olyat néznek, ahonnan indulhat felfelé vezető lépcső. A pálcát nem veszi elő, elméletileg szórakozni vannak itt. Ha elhaladna mellettük valaki, a karján vezeti Sidney-t, amolyan csevegő ámuldozó ábrázatot felvéve, ami Stansson esetében olyannak tetszik, hogy ha megszólítasz, átrúglak a korláton.
Engem tulajdonképpen már egészen szórakoztat az egész helyzet. Igaz ez egy vidámpark, így a szórakoztatásra specializálódtak. Szóval egész könnyen bele megyek a játékba. Valójában nagyon is tetszik ez a szerepjátékos felvezetés. Így, ha Stansson és Chris se akarja elvállalni a kulcs örzését, akkor végül én csukom le a már nem is annyira üres ládát, és rakom el gondosan a hozzá tartozó kulcsot. Tulajdonképpen, ahogy Chrisre nézek, megértem, hogy ő most mért nem akarja elrakni. Még a végén elveszítené. És hát nekem nincs kedvem mugli ládákat mágiával feltörni. Nem lenne szerencsés. Szóval jobb is, ha nálam marad a kulcs. De azért Chris kap egy cinkos mosolyt, és egy kis bólintás a megjegyzésére, miszerint készül valamire Titának. Azt hiszem sejtem mire, és hát olasz vagyok, szóval kevés nálam romantikusabb lény van. Nem mondom, hogy nem érdekelnek a könyvtárak, de kétlem, hogy itt valódi lenne. Ellenben akaratlanul is elmosolyodom Dr. Jekyll említésére. Olvastam a regényt. Szóval már van sejtésem, de kiváncsi vagyok, hogy milyen köntösbe bujtatták a régi 19. századi történetet. - Hát, a bálterem itt van. De tény, hogy a pince, és a az emeleti laborok is érdekesenek hangzanak. Még szerencse, hogy sehova sem sietünk. Szóval mindet megnézhetjük egymás után. Kezdhetünk a bálteremmel, aztán jöhet a könyvtár, a pince, és a padlás is. Ha már itt vagyunk nézzünk meg mindent. - vigyorodom el. Közben kicsit sem véletlen Lizzy, és Chris óhajának megfelelően a bálterem felé terelve a szálakat. Ámbár ha Sidney és az edző mégis másfelé venné az irányt, akkor nem akadályozom meg benne őket. Örömmel veszem, amikor Lizzy belém karol, és így beléphetünk a bálterembe. - Ha érdekelnek a bálok, akkor elviszlek az Őszi Bor Bálra. Tetszeni fog. - súgom oda csak úgy mellékesen Lizzy számára. Persze az ételek láttán gyorsan elmegy a kedvünk az evéstől. Legalábbis tuti nem itt kéne szemezgetni a különleges fogásokból. Persze itt semmi sem az, aminek látszik. De egyre érdekesebb. Végülis szellem kastélyba jöttünk. Szóval nem is olyan meglepő, hogy a fényes bál, annyira nem is fényes. - Szent Vitus átka 1518-ból? Hmm... lehet, de inkább olyan, mintha minden helyszín külön ijesztő sztorit mesélne el. Mindenképp érdekes. - magamban azért lenyűgözöttnek érzem magam, amiért Lizzy megemlíti a táncjárványt. Néha egészen meglepődöm rajta, hogy mi mindent tud. Már csak az önbizalomhiányát nem értem. De azt komolyan nem. Hisz semmi oka rá. Gyönyörű, és nem csak ebben a ruhában, és mint most is, de többször bizonyította, hogy okos is tud lenni. Ahogy Lizzy kiszemeli az egyik tagot, hogy faggatni kezdje, és elengedi a karomat, én azért amolyan testőr szerepbe bújva követem a lányt. Szívesen megkérdezném, hogy tud-e valamit Mr. Utterson-ról, vagy esetleg Lanyon doktorról, de az talán túl direkt lenne. Egyenlőre nem lőném le ezt a poént. Azért időnként a Chris-Tita párosra nézek. Kíváncsi vagyok, hogy mit tervez Chris, és mikor fog előállni vele. Illetve mennyit módosít az elképzelésén, hogy a díszlet még sem annyira tökéletes, mint amilyennek kivülről tűnt.
//Nincs nála pálca //
ϟ”A nosztalgia, mint mindig, kitörölte a rossz emlékeket, és megszépítette a jókat.”ϟ
Az biztos, hogy engem itt és most ebben a pillanatban nem a ládakulcs megőrzése érdekel, szóval - miután mindent leadtam, ami nálam volt - vetem bele magam a kiegészítők keresésébe. Találok is egy pár fehér, elegáns kesztyűt, amelyet szinte azonnal fel is próbálok. Tökéletes. Csillogó szemekkel vizsgálgatom magam a tükörben és forgok körbe-körbe. Egyszerűen lehetetlen számomra betelni ezzel a ruhával, annyira gyönyörű! Ahhoz képest, hogy soha életemben nem voltam az a csinibaba, most igazán elememben érzem magam. Talán a bál, talán maga a szerepjáték teszi, amely a régi korokat idézi. Igazság szerint nem tudom, de élvezem. - Menjünk mi is a bálba - fogadom el Dany felém nyújtott karját, majd húzom közelebb magamhoz, hogy némileg lábujjhegyen pipiskedve nyomhassak egy röpke csókot az arcára. Chris és Tita is oda indulnának, azonban az edző és Sidney a labor irányába húznak inkább. - Könyvtár? - lepődöm meg egy pillanatra a páros szavai hallatán. Oké, ezt ne Daniel előtt... A végén még hanyatt-homlok rohanna oda a lapokat bújni. Ezt azért nem igazán szeretném. - Hmm... - [/b][/color][/i] esem gondolkodóba egy pillanatra, miközben a távozó páros felé pillantok. - Az a pince érdekesen hangzik - mosolyodom el szélesen, hiszen sejtem, hogy nem csak én leszek ezen a véleményen. Talán sokkal jobban jártak volna, ha meg se említik a dolgot, de így.... - Nézzünk szét elsőként odabenn, rendben? - vetek egy könyörgő pillantást Dany irányába. Már ebből észreveheti rajtam, mennyire piszkálja a fantáziám ez a bál, szóval jaj neki, ha nemet mondana! Igazi, női hisztit zúdítok a nyakába, annyi szent! Na jó, nem, de elég rosszul esne, ha ő inkább a könyvtár felé venné az irányt. - Esetleg, ha ti addig a labort keresnétek meg? - pillantok bizonytalanul Sidney és az edző felé is. Fogalmam sincs, hogy ketté lehet-e válni, habár erre vonatkozóan nem tettek semmilyen megjegyzést sem. Ha időközben Dany bevezetne a bálterembe, engedelmesen lépkedek mellette, miközben lassan, de biztosan kezdem megbánni a túlzott lelkesedésemet. Itt semmi se az, aminek hallatszódott. - Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ez engem eléggé emlékeztet arra a strasbourgi táncjárványra - jegyzem meg halkan és a lehető legkomolyabb arcomat elővéve. Remélem, legalább Chris és Tita is velünk tartanak. - Hallottatok róla? - Engem személy szerint érdekelnek a nem mindennapi események, szóval szorgalmasan utána is nézek az ilyesminek, ha fél füllel meghallok egy sztorit. Ha a többiek még nem lennének jártasak a témában, hát készségesen fel is világosítom őket róla. Oké, Dany talán nálam is többet tud róla, de erre azért számítok. - Oké, meggondoltam magam a tánccal kapcsolatban - torpanok meg hirtelen, miközben egyre közelebb érünk a terem üres pontjához. Valahogy mégse szeretnék csatlakozni, mert a végén mi is úgy járunk, mint azok a párok ott. Rongyosra táncolnám a cipőmet, amihez egyáltalán nincs kedvem. - Kissé túlzásba vitték a szerepjátékot és azok az ételek... - bökök fejemmel a tálak irányába. Az azokon helyet foglaló ételköltemények már rég rothadásnak indultak. Úgy érzem hát, hogy mára már teljesen elment az étvágyam mindentől. Tényleg mindentől. A látottak ellenére is eléggé érdekel, mi lehet odafenn, a fura komornyik pedig valóban félelmetes ugyan, de nem értem, mitől is kell tartanom, ha ez az egész tényleg csupán egy megrendezett színjáték része. - Megyek, megkérdezem azt a tagot, hogy tud-e valamit a laboratóriumról és arról a bizonyos Dr. Jekyllről - engedem el Dany karját, hogy utána irányba vehessem a fura, direkt rémisztő figurát, ha esetleg ezt előttem nem tette volna meg senki más. Elvégre, mit tehet, ha nem őt kell faggatnom? Maximum mogorván hallgat tovább, nem igaz?
Tárgy: Re: Blackpool - vidám és kalandpark 2021-02-17, 19:42
VMS találkozó
Azért amikor a társaság beszélgetésében fel fel röppennek olyasmik amik egyértelműen totálisan idegenek a mugliknak a páros néha össze néz, de nem tesznek szóvá semmit egyenlőre. Úgy vannak vele, biztos külföldiek csak van közöttük echte angol és azért beszél mindenki angolul. Alapvetően a két külön öltözőben semmi fenyegető nincs. Cipőt senki nem kapott a kosztümökhöz, így mindenki maradhatott a sajátjában. Valószínűleg senki nem várta volna el, hogy a huszonnyolc milliomodik látogató után bárki ugyanabba a lábbelibe bújjon. Amikor a folyosón Stansson fennhangon közli, hogy elege van a sötét varázslókból meg valami medimágusizét is emleget, a páros kicsit megtorpan, de aztán csak improvizálnak, ahogy Chris kis lefizetős akciójánál. Úgy veszik a férfi elkezdett bele menni a játékba. Ez pedig csak jó, hiszen pont ez a lényeg. - Nem.. Nem igazán. A boszorkányégetések korát szerencsére már magunk mögött hagytuk azzal az átkozott inkvizícióval együtt... Azóta csak legendaként élnek. - a nő kissé dohogva szól a férfire - Bah! Ne légy ízléstelen! Annyi ártatlan élet! - aztán hozzá teszi a szerep szerinti kis infóadalékot - De a tudomány most valóban fenyegetővé kezd válni! Legalábbis a gazdánknak nagyon furcsa találmányai és kísérletei vannak. Tudják Dr. Jekyll nagyon.. - a férfi bele köhint a nő mondandójába és szemkontaktusban lefightolják a dolgot. Végül távozóra fogják - Sajnáljuk de tényleg mennünk kell. Esetleg még a könyvtár talán a segítségükre lehet. - Ezzel sarkon fordulnak de a nő nem indul el azonnal, vár ameddig a társa már pár méterre van tőle és még oda súgja a társaságnak - A pincéket kerüljék el! - ez után ő is elsiet. És nagyon hamar el is tűnnek egy személyzeti lépcsőn lefelé. A társaság útja a bálteremig valószínűleg mindenképp egy irányba fog haladni.
A bálterem a folyosó végén van, hatalmas, gyönyörű sejtelmes fényekkel megvilágított ódon tér. Elég sok ember van ott, egy kisebb tömeg és mindegyik kivétel nélkül párban áll és táncol, a bálterem közepét azonban mindenki kerüli, tehát van egy kis üres tér ott. Kérdés, vajon valóban üres? Ha jobban megnézik az embereket, az arcuk egészen elgyötört, némelyik hölgynek szét van jőve a haja, sőt van olyan aki a partnere karjába van alélva. Az összesnek a ruhája alja eléggé foszlott és a cipőik is rongyosra vannak kopva. Nincsenek őrök, vagy pincérek, sőt még egyéb személyzet sincs jelen egyetlen komornyikformát leszámítva, aki a bálteremből felfelé vezető széles, szétágazó főlépcsőn áll mozdulatlanul, furcsán mozdulatlanul. A bálterem két oldalán az oszlopok között roskadásig rakott asztalok mindenféle valaha tökéletesen szervírozott étellel több szintes tálalással, amikre ha vetnek legalább egy pillantást, mindenkinek feltűnhet, hogy kivétel nélkül rohadnak és élősködők tanyáznak bennük. De mivel szaguk nincs, ez is csupán aláfestő elem. A megrakott asztalok és a fal között van egy pár ember szélesnyi folyosó sáv - vélhetőleg arra szánva eredetileg, hogy ha valaki enni inni társalogni akar, akkor itt megeheti nem zavarva a táncolókat, de jelenleg teljesen néptelen, hiszen mindenki rója a köreit. Olyan oldalsó folyosó, mint amin ők is bejöttek most, még van néhány, úgy károm méterenként egy egy. Ki tudja talán egyikük a felfelé vezető utat rejti és talán nem kell megközelíteniük a fura mozdulatlan komornyikot a főlépcsőn - még ha alapvetően az sokkal egyszerűbb is lenne. Persze a döntés rájuk van bízva, hogy ki merre megy vagy mit is csinál. A zenét nem tudják megállapítani honnan jön, az akusztika miatt olyan mintha mindent átjárna. A vidám izgatott tömeg moraja is ott kering a falak között, de az emberek valójában halkan nyöszörögnek, vagy olyan mintha sírnának. A zene és minden, vélhetőleg ezeknek az elfedésére szolgál.
// Határidő: február 23// //Kérlek mindenki biggyessze a hozzászólása végére, hogy kinél van pálca és kinél nincs.
~Cody L. Mortimer
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blackpool - vidám és kalandpark 2021-02-15, 21:19
Ha hallhatóm a szivar szavait amiket chrisnek intéz, akkor azért felszalad a szemöldököm a "mi korunk"-ra. Ez vagy flepnis, vagy nagyon jól hozza a szerepét. Utóbbi esetben lehet, hogy később meg kéne interjúztassam, úgyis tartozom egy cikk-kel a színjátszás különbségei muglik és varázslók között témáról az egyetemi lapnak. Amikor szétsorolunk, s a ruhák közé keveredünk, a magam részéről inkább Sidney kimondatlan véleményét osztom a hacukákról, semmint Lizzy lelkesedését. Nem vagyok az a csicsaszerető lány, a kényelem jobban bejön, s amikor meglátom, hogy fűzőt kéne felvegyünk egy pillanatra elkap a hevenyészett fuldoklás a gondolattól is. - Így is elég vékony vagyok, nem kérem a halszálkát, ha nem muszáj.. - válogatok a ruhák között, s olyasmit próbálok találni, ami normális női derékra készült, s nem csontvázra, mert ha nem muszáj nem akarok karót nyelt légszomjjal küzdeni egész ittlétünk alatt. A napernyő viszont muris, abból egyet magamhoz veszek, ki tudja kit kell játékból fejbe somni vele, még hasznos is lehet. Muglik közt varázsolni úgysem ildomos (bár a pálda azért szintén nálam marad, nincs az a hatalom, ami rávehetne, hogy a ládába tegyem). Ha se Sidney se Lizzy nem akarja eltenni a láda kulcsát, akkor én leszek az önként jelentkező, aki megőrzi. - Szerintem hagyd csak. Ebből a ruhakalodából úgyse tud kihullni a cicid, szerintem mire levehetjük kb a hátunk közepére préselődik keresztül a mellkasunkon. - vigyorgok Sidneyre a dekoltázshuzigálás láttán, majd kitrappolok a folyosóra kecsesen, mint egy zupás őrmester. A szoknya szegélyére épp csak nem lépek rá, de kificcen alóla az utcai csukám. Hopsz. Azt elfelejtettem lecserélni. Mindegy, hacsak nem szólnak rám, akkor ez már így marad. Chris mondandójára felszalad a szemöldököm, s kíváncsian vrom a folytatást, majd mikor előkeríti az összeillő maszkokat, elmosolyodom. - Fogd ezt meg! - sózom rá a napernyőt egy pillanatra, hogy legyen két szabad kezem "kecsesen" pukedlizni egyet előtte. - Elfogadom hát, uram! - vigyorodok el, majd visszaveszem az ernyőt, s hagyom, hogy felbiggyessze rám a maszkot, ha már ő választotta nekem. - Részemről mehetünk, benne van a boogie a lábamban. - húzok inkább a báltermes ötlet felé. - Egy számnyi időt csak tud várni a labor meg a doki, nem? Ha már eddig úgyse találták meg, ennyi nyilván belefér.
Kicsit elvigyorodom, amikor Stansson büszkén rákontráz még fel is nevetve. - Puhány, aki mondja, mi meg megnyertük már a legelső versenyünket is! - vágok vissza, de jókedvűen, egyáltalán nem küzdve az alfa címért vagy ténylegesen arra hajtva, hogy versengjünk a kérdésben. - Naná, hogy akkor is ettem, kell az energia. - válaszolom az unokahuginak, aztán visszafordulok Tita felé. - Már bocsánat, de azt mondtam, hogy ettem, nem azt, hogy szutykot ettem. Kell a francnak a rizikós drazsé, inkább egy jó kis juharszirupos baconös palacsinta... azzal várhatnál minden reggel. - vetem fel, valahol viccelve, valahol reménykedő kiskutyaszemekkel. Igen csak ki tudnék békülni egy olyan jövővel, amiben minden reggel a kis feleségem ilyen nyalánkságokkal ébreszt. Persze, tudom, hogy abszurdum a kép, de fantáziálni jó. Most nyáron lesz két éve, hogy együtt vagyunk és a mi kezünket nem kötötte meg a titkolózás, szóval tényleg mondhatjuk, hogy már bejáratott pár vagyunk. Megy az ötletelés, hogy mi is lehet ez az egész és amikor a páros jelmezre szeretném lefizetni a fickót, de egyrészt visszautasít, másrészt Tita még ki is szúrja kicsit duplán koppanok. Affene, azért nem egészen így terveztem, de ha valakinek egy oknyomozó riporter a párja, akkor fel kell készülnie a szemfülességre. Ahogy beterelnek minket felhúzom a gúnyát és telibe nem nevetek ki senkit sem, főleg azért, mert ahogy hárman maradunk kicsit lecsapódik a feszültség. - Figyu, én készülök valamire Titának a bálteremben, remélem semmi sem szól közbe, mert... hát eléggé beleéltem magam. - fordulok a srácok felé, bár ahogy a hölgyeket ismerni lehet, hogy egy másodpercig nincsen beleszólásunk, hogy ki mit akar. Ahogy cserélem a ruhát megtapogatom a nadrágom zsebét és egy apró dobozkát veszek ki, hogy aztán az új szerelés egyik rejtett zsebébe tegyem. Eszemben sincsen elrakni a kulcsot, fix, hogy jelen állapotomban elhagynám, mert csak a dobozkára koncentrálok, szóval vélhetően ha edzőbá' se vállalja a nemes feladatot, akkor Dany-nek kell.
- Hűha. - lépek ki a szerelésben minden feszélyezettségérzet nélkül feszítve a többiek társaságában újra ütközni a lányokkal és végigszalad a tekintetem Titán természetesen. A szerelésünk talán nem passzol semmivel se jobban, mint bárki másé, de a maszkok közül két összeillőt veszek ki legalább, hogy a női felét felé nyújtsam. - Elfogadod tőlem ezt az... ő... páratlan szépségű miafenét? - mosolyodom el, hogy aztán a karomat tartsam, mint valami klisés szőke herceg. - A bálterem közelebb van... és kevesebbet kell lépcsőzni, megnézzük előbb azt? Csak egy belesés erejéig, aztán csatlakozunk a többiekhez. - kezdem el a táncos helyszín felé terelni ahelyett, hogy a kőkemény nyomozásba kezdenénk azonnal. A doboz égeti a zsebem a kérdés pedig égeti a torkomat, de ha így haladunk tuti jön valami, hogy az istenért ne legyen megfelelő az alkalom, pedig nyilván úgy terveztem, hogy majd kettesben érkezünk ide miután végigjártuk a játékokat csoportosan és minden tökéletes lesz, de hát milyen naiv is vagyok én? Most már itt vagyunk és nincs más hátra, mint előre.
Szóval valami doktor. Bevallom én nem engedem el magamat olyan könnyedén, mint mondjuk Tita és Chris, akik már most játékosan évődnek. Mindent hajlamos vagyok nagyon komolyan venni és persze nem tudom csak úgy lazán a szórakozást nézni ezúttal sem, főleg amikor nagyon úgy néz ki, hogy vannak itt érdekességek jócskán. Az agyam azonnal pörögni kezd, hogy minek is kellene utána nézni és elég furcsa az is, hogy egy vidámparkban konkrétan tényleg sírokat is találni, mert nagyon úgy érzem, hogy a nem alattunk, hanem arrébb lévő sírkövek ténylegesen hullákat rejtenek maguk alatt. Ez azért nem szokványos egy vidámparkban. - Azt hiszem mindegyikünknek. - mosolyodom el Armand megjegyzésére, hiszen azért az a versenysorozat nem votl semmi már önmagában sem, de ha még hozzávesszük azt is, ami mellette történt... Lizzy szavaira azért én is kicsit meglepődöm, hiszen ahhoz, hogy az ember jó edző legyen, csapatot állítson össze, taktikát építsen fel, nem csak erőre van szükség, de hát nem meglepő talán, hogy valahogy sose alakult ki a szőkeséggel igazán érdemi kapcsolat közöttünk. Csapatkapitányként rivalizáltunk, aztán bár volt egy kis hullám abban a hullámvölgyben, de az se tartott sokáig. Mindenesetre én is átöltözöm, de próbálom kiválasztani a lehető legkevésbé puccos ruhát. Az ilyemi sose passzolt hozzám. Világ életemben inkább a lazább ruhákat szerettem, még csak szoknyát is nehezen viselek, csak a suliban, mert muszáj. Szóval ez a hacuka határozottan kényelmetlen, ahogy szorít és feszít és a lábamat akadályozza a hosszú szoknya. Lépten nyomon igazgatom és húzkálom fel a szoknyát. Arra is nehezen veszem rá magamat, hogy a holmimat betegyem a dobozba, de végül a táskámat belepakolom, csak a pálcám marad nálam a ruha alatt, bár onnan előhúzni a fűzőn keresztül nem lesz könnyű és azért a bokámra erősített kis tőr is marad, mert az szinte mindig nálam van, sose lehet tudni alapon. - Akkor már inkább a labor, cseppet se vonz az a bál, és olyan különösek is a kiszűrődő hangok. Lehet, hogy az egész felvételről megy, vagy ilyesmi. - vonom meg a vállamat, de őszintén szólva tényleg nem vonz komolyabban, hogy táncoljak, vagy bármi más ebben a ruhában. Az esetleges rejtély megoldása sokkal érdekesebbnek ígérkezik, mint a táncos est, még ha ebben a ruhában nem is lesz egyszerű bármit csinálni. - Nem is értem, hogy bírták régen. - időnként próbálom a dekoltázsnál is feljebb húzkodni a ruhát, a szoknyát meg rendre igazgatom. Fura egy világ volt régen, a bokát el kellett takarni, de közben mindenki úgy kipakolta a melleit a kirakatba, ahogy nem szégyellte és általában nem szégyellték. Mindenesetre a magam részéről inkább a torony irányába mennék megkeresni azt a labort.
Nehezen vetkőzi le magáról, hogy most már nem az edzőjük, s a fiatalok sem játékosok. Nem kell mindent elrendezni helyettük, nem kell a védelmükről gondoskodni, noha úgy összecsiszolódtak a hónapok során, hogy Stansson esetében ez már aligha elhagyható védőangyali szerepkör. Sidney joggal kérdezi, hogy ki is a gazda, ez már az egykori edzőnek is cseppet érdekes, még ha a gyanus kategóriába nem is sorolható. Mivel megszokta már, hogy a tizes nem csupán a kincsvadász stílus miatt is kiváncsi, hanem a benne élő bestia is ösztönösen a megismerésre vonatkozik, követi a lány pillantását, hátha Sidney szagot fogna. – Puhányok. Én három versenysorozatot játszottam végig. – Feleli vagányul Christopher felvetésére, sőt, ebbe bele sem számolja a mostanit. Igenis büszke rá, hogy mindig el tudta döntőig vinni a csapaotot, pedig úgy tizenkét évvel elelőtt, amikor még ő maga is zöldfülű volt, olyan vesenyszámok voltak, amiről Danielék álmodni sem mernek, nem hogy sikerrel vették volna az akadályt. Na igen, az angolok jó sokáig nem is indultak a vesenyszámban, talán a sötét nagyúr árnyéka mindent elnyomott, csupán a kviddics maradt nekik, de abban sem voltak világsztárok. Enyhén megrebben az ajka, amikor Titanille és Chripsher már úgy flörtölnek, mint a bejáratot párok, de az igazi farkas akkor is Sidney marad. Az más kérdés, hogy Stansson pedig az animágiára képes, egy már kihalt ősibb faj, az óriásfarkas alakját tudja felvenni. Egykor amikor nem tudott elszabadni a lány iránt érzett plátói vonzalomtól, s kiderült, hogy Sidney is átkot hordoz, ami másféle volt mint Elenáé, akkor Stansson megtanulta az átváltoztatás tudományát, logikusan olyat választott, amivel ha merő véletlenségből egyszer együtt lehetnének, legyen esély arra, hogy jól is érezzük magukat. Nem veszi észre, hogy Chris esetleg le is akarná fizetni a szolgákat, csupán nyom egy csókot Sidney kézfejére, aztán megindul balra. Nem érzi felelősségét, hogy ő maga tegye el a láda kulcsát. Bepakol mindent, semmihez nem ragaszkodik. Szmokingot húz, s csokornyakkendőt, egy fekete köpenyt kanyarít a nyakára, az arcára pedig egy egyszerű, hold formájú maszkot. Cilinderről, egyéb fejfedőről szó sem lehet, markáns ábrázatát csak elrontaná bármi cicoma. – Doktor? Labor? Remélem az ürge csak valami segítőkész medimágus. A sötét varázslókból egy életre elegem van. – Dörmögi, miközben a lányok ismét becsatlakoznak, s amikor Sidney is megérkezik, akkor neki veti oda. – A bál, vagy az emeleti tornyok? – Bármelyiket is választaná választottja, megindul a nyomában. Úgy véli, hogy a lánnyal töltött minden perc ajándék. Királyi vér lévén nem áll tőle az udvari stílus, noha ő maga is sportember, nem véletlenül mondott le a trónról. – Erőember? Elizabeth, ha úgy véled, hogy erővel, és nem pedig ésszel, vagy stratégiával jutottam el sokáig, akkor nagyon félreismersz. – Talán abban a lánynak igaza van, hogy elég komoly, igazán férfias alkat, de hogy az egykori csapatkapitány csupán a fizikumát tekintve nyilatkozik, az durva túlzás. Ám nem haragszik ő, s még arra is hajlandó, hogy először a keresztnevén szólítsa a szőkét.
Őszintén szólva Lizzy sokkal jobban leköti a figyelmem, mint a sírkövek. Vagy talán csak a nyár eleji kaland miatt nem szívesen gondolok bele hogy ezek tulajdonképpen mementót állítanak valaha létezett személyeknek. Éppen elég volt egyszer a saját temetésemen találni magam. Az anyám megint összeomlott, a nagyapámnak sem tett jót hír, hiszen őt már nem igen szabad felzaklatni semmivel. A nagyanyámnak képtelen voltam megmagyarázni hol voltam ennyi ideig, és mért nem jelentkeztem. Azóta pedig elvárja, hogy ha nem vagyok otthon a másik szobában, akkor minden nap felhívjam, vagy küldjek neki levelet. Nem tudom, hogy mikorra fog igazán megnyugodni. A sírok pedig általánosságban a húgomat juttatják eszembe, és hogy a halála mennyire szétszakította a családunkat. Szóval ezek fényében, inkább Lizzy mellé sorolok, hogy megfoghassam a kezét, és csak rá koncentrálhassak. Még abban az esetben is, ha ez az egész a sírokkal csak egy hatásvadász trükk, a borzongató szórakozás kedvéért. Nem gondolnék többet semmibe. Chrisről sikerült megtudnom, hogy imádja a sárkányokat. Bár ez gyakorlatilag senkinek sem lehet meglepetés, aki kicsit is ismeri. Vagy legalább egyszer sikerült beszélgetnie vele. Így szerintem még élvezte is azt a számot. Simán kinézem belőle, hogy egy kiadós reggeli mellett Ginával azt találgatták, hogy vajon ki milyen sárkányt kap majd. Én sosem voltam ennyire jóban az állatokkal, de hát kinek mi. De azért Lizzie tekintetét követve, egy kis vigyorral a képen pillantok én is hátra a sárkány srácra. De hagyom, hogy ezt ő válaszolja meg. Végül, amikor Lizzie is belemegy a játékba, és vigyorogva hozzám fordul, akkor kissé játékosan évődőre váltok. - Honnan veszed, hogy az én szakterületem? Lehet a végén Tita ment meg mindenkit. Különben is a két perc nem kevés kicsit? Néha maga a játék, és nem a gyorsaság a lényeg. - na nem mintha tudnám, hogy Titának egyébként milyen érdeklődési körei vannak. Vagy mit csinál, amikor éppen nem interjúkat készít világversenyeken. Csak valahogy éppen felé néztem, amikor válaszoltam. Igazából egyszerűen igyekszem ezt az egészet lazára, és mókásra venni. Csak sodródni az árral, és élvezni a dolgot. Szóval amikor elválunk, és egy öltözőben találjuk magunkat, akkor lelkesen kezdek válogatni a ruhadarabok közt. Végül is egészen elegánsan sikerül egy korabeli fekete frakkba felöltözni. Aztán a ládákat veszem szemügyre. A még üres ládába végül berakom a mobilom, a modern digitális karórám, ami nem igazán illik a világképbe. A tárcámból a biztonság kedvéért kiveszek pár fontot, és a frakk egyik zsebébe csúsztatom, mert ki tudja. De végül is a tárcát is a ládikában hagyom. Ha lenne nálam pálca minden bizonnyal még azt is itt hagynám, de igazából nincs. Nem gondoltam, és nem is gondolom, hogy egy mugli vidámparkban szükség lehetne rá. Így egyszerűen otthon hagytam. Aztán egyszerűen hagyom, hogy kitereljenek a folyosóra, ahol ismét találkozhatunk a lányokkal. - Ejha! Mind a hárman nagyon csinosak vagytok. - kapnak tőlem egy általános bókot, bár ez esetemben egyáltalán nem ritkaság. Szeretem megmondani, ha valami tetszik. Vagy éppen csak így erősíteni a körülöttem lévők önbizalmát. - Ez megoldható, de akkor neked is gyakrabban kell ilyen csinosnak, és gyönyörűnek lenned. - mosolygok Lizzyre, miközben felé nyújtom a karomat, hogy belém karolhasson. Vagyis remélem, hogy ezt teszi, mert különben elég idiótán fogok kinézni a levegőbe emelt karral. Közben pedig a másik kezemmel én is magam elé emelem a saját fekete maszkomat. - Doktor, laboratórium? Ez máris inkább hangzik Gina szakterületének, mint az enyémnek. Tényleg merre kódoroghat most a Vöröske? - teszem fel végül Lizzie-nek a kérdést. Elvégre vele nagy barátnők, vagy mi. De legalábbis szobatársak, amennyire tudom. - Pontosan hogy is hívják ezt a doktort, és milyen évet is írunk? - bújik ki végül belőlem mégiscsak a történész, ahogy megragadom a lehetőséget az utolsó kérdésekre. Elvégre ez is fontos lehet még.
ϟ”A nosztalgia, mint mindig, kitörölte a rossz emlékeket, és megszépítette a jókat.”ϟ
Kissé eltávolodom a többiektől, hiszen az árusok sokasága lenyűgöz a maga portékáival és az illatok... Fenomenális! A gyomrom halkan kordul is egyet, ezzel is jelezve irányomba, hogy talán itt lenne az ideje a vacsorának, én azonban nem ugrom fejest a jóba, szóval a pénztárcám egyelőre a helyén marad. Kislányként volt már alkalmam megtanulni, hogy nem szabad minden knútomat elverni arra, amit egyből megpillantok, hiszen gyakran estem abba a hibába, hogy arra már nem volt pénzem, amit igazán szerettem volna. Persze, már nem vagyok kislány, lenne pénzem is és Dany is nyilván szívesen meghívna erre-arra, esetleg Christől kérhetnék kölcsön, de semmiben se szeretek másokra hagyatkozni. - A sárkánypólós verseny előtt is? - fordulok hátra felvont szemöldökkel és kérdő tekintettel Chris irányába, amikor meghallom a kajás részét a beszélgetésnek. Én nem vagyok annyira éhes, hogy itt és most eszembe jusson valami kiadósabb ételt enni, habár valami nyimm-nyamm talán kifejezetten jól jönne. Körbe is pillantok, mintegy azt latolgatva magamban, hogy édeset vagy sósat szeretnék-e. Mindenesetre, talán akkor is alkalmas lesz még a dolog, amikor kijöttünk a szellemkastélyból. - Csak nem számítottam rá - vonom meg a vállam, amikor Dany csatlakozik mellém, majd megfogom a kezét. Részemről azért a csoport többi tagja is kap pár vizslató pillantást. Úgy tűnik, rajtam kívül mindenki más benne van a szerepjátékos dologban. Na, nem mintha nekem is komolyabb kifogásom akadna ellene, egész egyszerűen csak nem ilyennek képzeltem egy szellemkastélyt. - Szabadulószoba? - csodálkozom el egy pillanatra az edző szavai hallatán, majd szinte egyből le is esik a szó jelentése és nagyot koppan. Vigyorogva fordulok hát a mellettem baktató Daniel irányába: - Ez a te tereped, nagyokos. Két percet adok arra, hogy kijuttass minket onnan. Chris és én nem vagyunk zsenik az ilyesmiben, a Herr pedig nyilván erőemberként van jelen, Sidney viszont nyilván a hasznodra lesz, mint ereklyevadász. Titát nem ismerem annyira, róla nem nyilatkozom. Sidney családja - ha jól tudom - ismert ereklyevadászok, szóval a lány minden bizonnyal otthon van a csapdák hatástalanításában vagy pár apróbb zár kiiktatásában, vagy a fene se tudja, mire lesz itt szükségünk, ha esetleg az edző tippje lesz a helyes. Chrisnek viszont igazat adok abban, hogy nem sokáig leszünk mi azon a helyen. Túl sok tapasztalat áll már a hátunk mögött ahhoz, hogy az ilyesmit ne legyünk képesek megoldani. Nem szívesen válok el a többiektől, ami az igazat illeti, de végül kénytelen-kelletlen követem a nőt az öltözőbe. A kosztümök láttán szinte egyből elkap a lelkesedés, majd pillanatok alatt le is csapok egy fehér, arannyal itt-ott futtatott ruhára. Imádom, annyira esküvői és... Fene az én nagy lelkesedésembe. Gyorsan le is hűtöm hát a gondolataimat, majd engedelmesen bújok bele a ruhakölteménybe. Szeretem ezeket a színeket és szerintem illenek is hozzám. A ládából végül kiemelek egy maszkot, habár nem egészen értem, miért is olyan fontos ez. A folyosón Dany mellé állok szinte rögtön, majd mérem végig egy elismerő pillantással. - Hmmm... talán gyakrabban kellene ilyesmit hordanod - mosolyodom el, miközben az arcom a maszk mögé rejtem, majd az edzőt és Christ is szemügyre veszem. A felnőtt férfi látványa kissé szokatlan ebben az öltözékben, mi több, álmodni se mertem volna, hogy hasonlóban jelenik meg majd valamikor. Chris pedig... Majdnem elnevetem magam, hiszen ő számomra annyira nem ebbe a ruhába illő. Bár, nyilván csak amiatt, mert születésemtől fogva ismerem és még soha életemben nem láttam ehhez hasonló göncökben. - Már nem hangzik valami jól - sóhajtok egyet a doktor és a laboratórium szó hallatán. Ez elég jól ki lett találva, annyi szent. Bál és kaland. Gilly bánni fogja, hogy pont most betegedett le. - Miért? Mi lehet még a probléma? - ütközöm meg a kijelentés hallatán egy pillanatra. Oké, ez az este egyre és egyre izgalmasabb lesz. Nyilván nem hátrány, hogy pont ezt a helyet választottuk.
Bár késő délután van, az éjszakai vidámpark hajnal négyig nyitva van. Így az éjféli lelépés elég korainak számíthat, de persze senki nincs a másikhoz kötve. Előre tervezni mindenesetre sosem árt. A szállás és annak lehetőségei lehet jobban lázba hoznak egyenlőre mindenkit, mint maga amiért erre vették az irányt. De mindenki fiatal, ezt senkinek nem lehet a szemére vetni. Senkinek nem kell titkolóznia, senki nem fog beléjük kötni és senki nem fogja megszólni bármelyiküket is. Ugyanolyan emberek mind, mint akik szintén ide jöttek jól érezni magukat. Bár tény, hogy a titkolózás egy idő után automatikusan az ember részévé válik, ha úgy érzi folyamatosan tilosban jár és nehezebb is oldódni, de remélhetőleg lesz majd ami erről eltereli a figyelmet. Stansson gond nélkül tud vásárolni amit szeretne, a belépőhöz tartozó kupon miatt még méltányosabban is juthat bármiféle ital különlegességhez és mint nagyjából mindenből, természetesen van alkoholmentes. És az igazság, hogy ezt nem Gillian szervezte be, hiszen nem tudhatta, hogy hová fognak menni elsőre. De akkor sincs nagy turpisság a háttérben, valószínűleg mindenki aki érkezik hasonló fogadtatásban részesülhet, mint bevezető. Most azonban senki nem jár erre, valószínűleg az elvetemültebb adrenalinfüggők sötétedés után jönnek erre inkább. Most még nem ment le teljesen a nap. Chris is gond nélkül tud venni bármit. És a később megjelenő két kalauzuk sem akad majd fenn azon, hogy mi van a kezükben. Lizzy számára ha a talpuk alatt húzódó sírkövek már felzaklatnák, talán jobb is ha nem tudja azonosítani a füves terület buckáit. Sidney azonban szemrebbenés nélkül rájöhet, hogy ha valahol igazi halottak lehetnek, azok ott pihengetnek. A kandelláberek lidércfényei mögöttük kialszanak, cserébe elvétve a buckák fölött jelennek meg alig alig pár pillanatra és nem is szabályosan lekövethető ritmusban. Dany és Sidney számára egyértelmű lehet, hogy ezek tényleg több száz éves sírkövek, de egyiküket sem fogja el semmiféle kétes megérzés, valószínűleg valóban nem holtakon sétálnak, csak a kőbe vésett emlékeiken. Bár Dany számára a nyár eleji kaland miatt, lehet ez rá is kissé furcsa hatással lesz de mivel Lizzyre fókuszál ez nem veheti el a kedvét semmitől... - Nem nem nem kedvesem, itt semmiféle tévedés nincs. - jegyzi meg a férfi össze illesztve a kezeit fontoskodva némi fejcsóválással és egy kedvesnek nevezhető mosollyal. De arról nem ejt szót, hogy ha nem félreértés, akkor mégis micsoda. Hiszen idő közben elindulnak vissza. Sidney megnyugodhat, mert semmi kirívóra nem bukkanhat, azokon kívül amiket eddig felfedezhetett és valóban csak a hatást szolgálják. Arra, hogy közéjük sorol, nem riad meg egyikük sem. De azért össze néznek egy rövid pillanatra, mintha félnének mégis valamitől. Végül a nő egy kissé vonakodva de elárulja. - Attól tartunk, a név már nem is fontos.. De a Doktor.. úgy gondoljuk bajban van. Ezért vártuk magukat! Segíteniük kell rájönni.. Mi történt vele. Félünk, hogy valami tragikus.. - miközben Sidney a nővel beszél, addig Chris el tudja kapni a fickót, aki az érintésre meglepődik első pillanatra, mikor a pénzre néz azonban csak annyit mond halkan, cinkosan - Igazán nagylelkű jó uram, de úgy vélem, ez nem a mi korunk pénze, így számomra értéktelen. - ezzel vissza csúsztatja Chris kabátja mellzsebébe egy mosollyal - De megnézem mit tehetek! - bizonyára nem fogadhatnak el pénzt a vendégektől és a fazon egy tisztességesebb fajta aki szerepén belül maradva utasítja vissza az ilyesmit. Tita pedig bizonyára a fickó interakciója, vagy a radarként szolgáló oknyomozói fülei miatt kapcsolta le a párja mesterkedését. Hát igen... Az a fránya Auror akadémia.. Chrisnek ezentúl kétszer meg kell gondolnia hogyan szervezzen születésnapot a lánynak.
Mikor besunnyognak a hátsó, nehéz fa ajtón, egy külön választott térbe érhetnek. - Az urak balra, a hölgyek jobbra. - mondja egy teátrális körbemutatással a nő. Tehát most egy kis időre külön válnak, de a nő is és a férfi is ott marad, ki ki a megfelelő szobában, így továbbra is lehet tőlük kérdezni. Automatikusan asszisztálnak, és körbe mutogatják nekik a lehetőségeket gyorsan, egészen sietve. Láthatóan nem akarják ezzel túl sokat húzni az időt. Mintha valóban minden perc számítana... A szépen össze rendezett kosztümök, nagyon valósághűek, egyáltalán nem az olcsó vásári fajtából valóak. És legnagyobb meglepetésükre, nem a habosbabos, csipkekötegek tárulnak eléjük, hanem sokkal inkább olyasmik, amiket az angliai varázsló családoknál például az idősebb generációk még mái napig hajlandóak hordani. A férfi részlegen szépen sorakoznak a frakkok, mellények, ingek, nyakkendők, cilinderek és hozzájuk tartozó magas derekú nadrágok. Mindenki megnyugodhat, semmi harisnya vagy rizsporos paróka, vagy férfimagassarkú. A hölgyeknél pedig a fűzős, kosztümruhák régi, kevésbé letisztult, de nagyon elegáns hosszú változatai. Egyetlen egy dolog van amire a kalauzaik is felhívják a figyelmet, egyébként mindenki maga válogathat össze mindent. Két fa ládát nyit fel a nő is és a férfi is és ugyanazokat az instrukciókat adják meg nekik. Az egyik üres a másik tele van maszkokkal. - A bálra, maszkban lépjenek be. Nem ismerhetik fel magukat. A másikba tehetik a kinti világ holmijait. - A lányok közül is meg a fiúk közül is egy valaki megkaphatja a láda kulcsát. A profi értékmegőrzés... Átöltözhetnek, miután mindenki választott magának méretben, vagy színben megfelelőt, neki tetszőt. Vannak teljesen egyszínű sötétebb darabok is, nem csak világos vagy élénk színek. Mindkét térben van néhány paraván, úgyhogy még egymás előtt sem kell öltözniük. Amiatt nem kell aggódniuk, hogy a ruhák melegek lesznek, amint beléptek, meglehetősen hidegnek hatott a benti levegő. Vélhetően... jó a klíma, bár nagyon jól elrejthették, mert egyetlen kivezető ventilátor dobozt nem láthattak. Miután mindenki kész, az öltöző szobák szemközti falait, amiken egy-egy szekrény húzódik, a nő is és a férfi is megtolja, mire azok nem kis robajjal engedelmesen fordulni kezdenek és egy hosszú folyosóra vezetik őket, ami egyenesen a bálterembe vezet, ahonnan már határozottan kihallatszik az új szólam és az árnyékok is a falakra vetődnek, meg egy kisebb tömeg - talán statiszták hangja hallatszik - bár Sidney számára a tömeg hangjai valahogy furcsán hatnak. Mindenesetre a kísérőik gyorsan még elmondanak nekik annyit. - Nekünk vissza kell térnünk a konyhára, nem tarthatunk magukkal. - a nő a kezét tördelve riadtan dohogja maga elé - Így is túl sokáig elvoltunk... A Doktor laboratóriuma az emeleti tornyok egyikében van, de... - ismét össze néznek és ezúttal a férfi fejezi be. - Mi eddig soha nem találtunk rá.. És.. attól tartunk nem csak a labor a probléma. - tehát, ha akarnak még bármilyen információt, vagy instrukciót, most kérdezhetnek még, utána magukra lesznek utalva... és a kastélyra, meg a titkaira.
// Határidő: február 15//
~Cody L. Mortimer
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blackpool - vidám és kalandpark 2021-02-08, 20:39
Hát, választ azt mondjuk nem kapok, de sebaj, nem is itt van a helye annak, hogy megtárgyaljuk a dolgokat. Próbálom elengedni a témát, hiszen vagyunk olyan viszonyban azért, hogyha komoly gond lenne, akkor már tudnék róla, így nincs más hátra, mint előre és azzal foglalkozni, hogy jól érezzük magunkat. - Mondasz valamit, ott a pont. - vigyorgok Sidneyre a hullámvasutas felvetése kapcsán, majd amikor Chris a vasgyomrával henceg, csak legyintek. - Oké, járján csak a szád. Ezentúl minden reggel Mindenízű drazsét kapsz, aztán ne merj fintorogni nekem, ha lábízűvel vagy rosszabbal találkozol. - fenyegetem meg játékosan olyasmivel, amit tuti nem váltanék be. Na nem miatta, hanem magam védelmében, hiszen a végén még megkínálna engem is, márpedig én akármit nem eszem meg, az tuti. A gyomrom ugyan nem gyenge, de az ízlésem elég válogatós tud lenni, ha élelmiszerekről vagy italokról van szó. - Akár még jó muri is lehet. - vigyorodom el a kosztümös szitura. A többiek is elég könnyedén belemennek, szóval nem érzem úgy, hogy be kéne venni a majrétablettát. Mondjuk Chris hercegnős felvetésére teátrális fintort vágok. - Ha ezután most Piroskának és a Farkasnak öltöztetnek minket, akkor közlöm, hogy Piroska te leszel. - nevetek fel. Nyilván az említett Grimm klasszikus nem viktoriánus korabeli, de poénnak elmegy. Az biztos, hogy jót fogok röhögni, ugyanis emlékeim szerint a viktoriánus korabeli férfiöltözet elengedhetetlen tartozéka volt a harisnya, ami valljuk be, selyemből lévén eléggé.. khm.. nem egy férfias ruhadarab manapság. Mondjuk lehetne rosszabb is, voltak a történelemnek sötétebb korszakai ami az antiférfias ruházatot illeti. Nekem nyolc, ha olyasmit húznak rájuk, ami röhejes lesz, akkor nevetek, annyi biztos.
Amikor Tita belesúg a fülembe legszívesebben ignorálnám a szavait és csak élvezném a megnyugtató közelségét, de nem úgy megy az. Csak vállatvonok, semmi konkrétat nem felelve és mivel beindul a beszélgetés és a nevetés reménykedek, hogy nem kezd el azon kattogni, hogy valami komoly baj van. Mert ilyenről szó sincsen, éppen csak kifogyott a mérhetetlen magabiztosságom a tarsolyomból erre a hármas-randira. Hiába nincsen nagy távolság közöttünk, még is a hangzavar miatt kicsit úgy érzem, mintha Dany és Lizzy eltávolodna és 2-4 arányban oszlanánk meg, de gyorsan elengedem, mindenki megy olyan ütemben, ahogy neki kellemes. - Mintha én ezt Vegassal hallottam volna. - nevetek fel, de azért nyilvánvalóan biccentek mind a kettőjüknek, úgy élik meg a kapcsolatukat ahogy szeretnék és bár nem vagyok valami ász a titkokkal, csak úgy nem fog kiszaladni a számon, hogy együtt vannak senki olyannak, aki már nem tud róla. Nem arról van szó, hogy ne lenne kivel beszélnem, hiszen vagy 14-en kapásból tudják a VMS sorozatról, még a legszőkébbeknek is tisztasor volt, hogy mi készül. Ahogy haladunk a kaják között a Szellemkastély felé Tita és Sidney elkezdi kivesézni, hogy enni vagy nem enni, bár utóbbinál ott a popcorn, szóval ha ellenem fogadna akkor a bort iszik vizet prédikál tipikus esetével állnánk szembe. - Az az igazság, hogy a VMS felért egy zombiapokalipszissal és hullámvasúttal egyszerre és még is minden szám előtt simán ettem, szóval… Betongyomor. - vigyrodom el a lányok felé, ennek ellenére mégsem veszek semmi kaját, ahogy elhaladunk a bódék mellett. Amikor az edző megtorpan koktélt venni én is beállok a sorba, de én klasszikus jégkásához folyamodom, csak éppen nem egy színt választk, hanem az összeset kérem szép kis szivárványt alkotva, hogy Titával elfelezzük. Már nem azért, mert spúrkodok, hanem azért, mert néhány perc múlva a kísértetkastélyhoz érünk és ott már a kukába akarom vágni a poharat. - Fele-fele? - nyújtom felé a poharat, amihez két szívószálat kértem, nem mintha probléma lenne, hogy egyet használjunk, csak az egyik piros a másik kék, illett a házszíneinkhez. Amikor odaérünk egyre izgatottabbá válok, ez nem kérdés, és azonnal csatlakozom azokhoz, akik belemennének a dologba és bennem nulla ellenállás van azzal szemben, hogy betereljenek minket akárhová is. Megyek, mint a birka, hiszen egy vidámparkban vagyunk és ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy bízhatunk a megjelent alakokban. Sidney közéjük kerül, hogy kérdezősködjön, ami kicsit megnehezíti a dolgomat, de majd valahogy megoldom a helyzetet. - Ha esetleg lenne herceg és hercegnő kosztüm, vagy bármilyen páros összepasszoló… - lépek el Tita mellől a magas fickóhoz és mint valami alvilági a kezemben lévő fontokat a férfi kezébe csúsztatom és jelentőségteljesen a vörös párom felé biccentek. Ő tűnik a lazábbnak, a nő inkább ijedőset-idegeset játszik, de jó lenne valaminek összeöltözni, ha átöltözünk. Megfogom a kezét annyi idő erejére, hogy hozzá kerüljön a pénz, ami egyébként nem olyan hatalmas összeg, csak húsz font, aztán visszalépek Tita mellé. - Ha szabadulószoba lesz a vége, akkor lehet öt perc alatt kiérünk, mert túl jók vagyunk. - vigyorodom el, de nem csak a lánynak szól, hanem az egész bagázsnak. Szabadultunk ki már egy-két helyről, annyi szent, bár akkor az életünkért küzdöttünk jellemzően.
Látom én is, hogy Tita nem tudja teljesen, hogy mit kezdjen a helyzettel, ami teljesen érthető. Igazából még nekem is fura volt a legelején egy kicsit, de azért esetemben má a helyzet és már teljesen megszokottá vált. Abban viszont igaza van, hogy talán tényleg nem a legjobb a szellemkastély előtt enni, habár... - Még mindig jobban jár, mintha a hullámvasút előtt enné magát degeszre. - mosolyodom el, ha már volt olyan jófej ezzel a vidámparkban történő, vidámparkban maradó dologgal. Tény, hogy bennük megbízhatunk, nem kell attól félni, hogy valaki majd kikotyog valamit. Én pedig békésen eszem tovább a popcorn, aztán remélhetőleg nem borítom az egésze senki fejére sem mondjuk a szellemkastélyban egy említett zombi megjelenése miatt, mármint bizonyára maximum csak jól elkészített kitömött figurákkal találkozhatunk, hiszen itt mégis csak sok a mugli, kétlem, hogy lenne mágia ezen a helyen, bár persze ki tudja. A különös invitálás tényleg elsőre furcsa, de én sem gyanítok semmi turpisságot, hiszen ez csak egy vidámpark, miért is gondolnánk egyből valami rosszra? Körülnézek azért, kicsit felmérem a terepet csak úgy megszokásból. Van, amit az ember még szórakozás közben sem tud teljesen levetkőzni, ha ereklyevadász szülők mellett nőtt fel. - Biztos valami különleges előadás része, nézzük meg! - felelem Lizzy felvetésére, mert láthatóan kissé bizonytalan, de én is úgy gondolkodom egyelőre, mint Dany. Minden bizonnyal a két illető is kiváló színész és pontosan tudják, hogy mit csinálnak. Érdekes az egészet eleve így felvezetni, annyi szent és izgalmas is! Lehet, hogy még tényleg korhű ruhákat is kapunk és ez a szellemkastély nem olyan kis sima ijesztegetős fajta, hanem konkrétan szinte már egy előadást játszanak el csoportok számára színészekkel és különleges effektekkel. Ettől még persze lehetnek zombik is, ha már Tita azt emlegette, de az is lehet, hogy majd valami gyilkosságot kell felderítenünk, vagy ilyesmi. - Kicsoda a gazdájuk, ha szabad kérdezni? - sorolok be azért kicsit a két alak közelébe, hátha már ez is valamiféle játék része, hogy információt nyerjünk tőlük, vagy ilyesmi.
//Vérfarkas harapott II.: Emberként 2-szerese az ereje és a szaglása az átlag emberekének.//
Sikerül rajtafelejteni Sidneyn a tekintetét, végre nem kell mások előtt leplezni az ilyen nézéseket. Legalább ennyi előnye van a VMS-nek, hogy olyan baráti körhöz tartoznak, aki előtt mindez már oly természetes. Együtt küzdötték végig magukat hónapokon át megannyi nemzetet legyőzve, hogy méltán emelhessék magasba a trófeát. A többség végül úgy dönt, hogy az együttmaradás inkább nekik való, még ha tényleg triplarandi jellege van a dolognak, ám kettesben bármikor lehet lenni, nem kell ahhoz túlszervezni. Stansson a bódék mellett lépdelve meghívja a lányt valamire. Nem sima vattacukorra, hiszen már nem ötévesek, de kinéz egy kékesen gőzölgő koktélt, amit korábban már látott efféle vidámparkokban, van alkoholmentes változata is, hiszen itt sok a gyerek. Ez a verzió némiképpen mentásan csípős, kiváncsi, hogy választottja vajon mennyire vevő az ilyesmire. – Nos igen, lehet, hogy csak a közelben akart tudni, ha már ennyit segített. Hogy tudjam, szívességgel tartozom. – Feleli könnyedén, bár ő sem gondolja komolyan, az öreg igazgató szeret tényleg beavatkozni, a saját szájize szerint terelgetni másokat. Nem túlzottan veszi észre, hogy Tita sustorog, úgy van vele, hogy egy ilyen randin mondhatni ez lehet a megszokott, noha ő és a tizes még csupán próbálgatják a szárnyaikat együtt. Hiába ismeri a lányt már évek óta, más a távolból csodálni, s megint más felnőttként a párjaként viselkedni. – Arra még lesz idő. – Feleli Titanille-nek, arra valóban kár vidámpark belépőt fizetni, ha bele akarunk mászni a párunk szájába valami eldugott sötét sarokban. Azért elvigyorodik, hogy az médiás hölgynek mennyire furának tűnik, hogy most már jóval közvetlenebb lehet a viszonyuk. Érdeklődve hallgatja Daniel történetét, az ő apja bezzeg kiskorában a döntőben halt meg, a nagyapja pedig SS módszerekkel képezte ki, még Németországban. Szó sem volt vidámparkról, vagy színházi előadásról. Körbenéz a kandelláberek alatt, felhörpintve a koktél maradékát, már ha sikerült venni, aztán bólint. – Miért is ne? Ha már a táncos Olivander beszervezte nekünk, akkor csináljuk. Biztos, hogy valami reneszánsz bál szabadulószobája lesz. – Ránt egyet a vállán, ő ugyan nem a Roxfortba járt, de griffendélesebb az őshonos griffesenél. Követi, akit kell, hogy megmutassák, hol kell átöltözni, és mibe. Az más kérdés, hogy ha valami giccses parókát is kap, akkor megüt valakit. Christ, példának okáért, ha vigyorogni talál.
Végül is úgy tűnik, hogy mindenki a kastély mellett dönt, ami szerintem is jó így. Hiszen valahol mégis csak egy csapat lennénk. Nem mintha kifogásom lenne az ellen, hogy kettesben bújjunk el romantikázni Lizzyvel a kastély egy sötét zugában. De ezt megtehetjük bármikor máskor, ha csak ketten jövünk. Bár az árakat elnézve ez nem biztos, hogy egyhamar lesz. Oké. Van egy jól menő családi cukrászatunk, de azért nem vagyunk olyan gazdagok, hogy csak két kézzel szórjuk a pénzt. De erre most nem akarok gondolni. Elvégre szórakozni jöttünk. Egyszer a nyáron belefér ennyi. Lizzie estére vonatkozó mondatára csak egy kajla kis vigyor jelenik meg a szám szélén, de nem kommentálom tovább. Azért arra a hotel szobára nekem is megvannak a magam ötletei. Most viszont inkább minden különösebb zavar nélkül veszek Sidney popcornjából. Majd kifelé a kastélyból én veszem a következőt. A Szellemkastélyba vezető útra lépve azért én is észreveszem a sírköveket, de egyenlőre nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget a dolognak. Minden bizonnyal hatásvadász bevezető elemnek szánják. Nem gondolom, hogy a kövek alatt valódi halottak nyugodnának. - Csak ne aggódj az én szívem miatt. - lépek szorosan Lizzy mellé, elhagyva ezzel a kézközelben lévő maradék popcornt. És Átkarolom a szőkeség derekát, hogy egészen közel húzzam magamhoz. - De ne félj, semmilyen kamu pók-szörnynek nem hagyom, hogy elragadjon mellőlem. Vigyázok rád. - vigyorgok rá pimaszul. De mivel így nehézkes lenne tovább haladni, ezért elengedem, és inkább egyszerűen a kezét fogom meg, hogy így sétáljunk tovább. Az miatt sem zavartatva magam egy cseppet sem, hogy immár azoknak is egyértelmű lehet az összetartozásunk, akik eddig esetleg nem gondoltak ilyesmire. Ma tényleg nem titkolózósat akarok játszani. Azt ráérünk majd a Roxfortban a kíváncsi pletykafészkek előtt. Az épület, és a zene egész hangulatos, már most. Van egy saját stílusa. A zene egyáltalán nem hátborzongató. Inkább olyan, mint amire a régi bálokon keringőzni lehetett. Tulajdonképpen megfordul a fejemben az a fura gondolat, hogy milyen lehet egy szellemkastélyban keringőzni a szeretett nővel? Annak idején igazán romantikusak lehettek az emberek. - Csak nem ijedtél meg már most? Ez csak egy autentikus viktoriánus korabeli szerepjáték, a hatásvadászat kedvéért. Szerintem egész izgi, és szórakoztató. - nem gondolok semmi komolyra, és nem is gyanakszom különösebben. Ez is csak amolyan mugli színjáték. Azért a szememben valamiféle gyermeki csillogással nézek a többiekre, hogy mi lesz? Menjünk utánuk. Nem szeretnék nagyon elmaradni a nyilván szerepüket játszó színész párostól. Elvégre valahogy most kíváncsivá tettek. Talán tényleg jó ötlet lesz itt kezdeni. - Egyszer még egész kiskoromban az apám elvitt egy kastélyba, ahol ilyen lovagi várjátékok voltak, és korhű apród jelmezben, meg fakarddal rohangásztam egész nap. Ez csak annak a felnőtt változata. - remélem ezzel a kis történettel, és a vidám vigyorommal kibillentem Lizzyt, aki úgy tűnik máris lecövekelt. Meg talán a többieket is szórakoztatom valamennyire. Meg hát az a nap tényleg szórakoztató volt. Az apám mindenféle akkori eszközről mesélt, és én észre sem vettem, hogy tulajdonképpen a mellettük lévő táblácskákat olvassa fel. Talán akkor szerettem meg a történelmet. A végére annyira elfáradtam, hogy a kocsiból már az apámnak kellett felvinnie az ágyamba, mert már ott elaludtam.
ϟ”A nosztalgia, mint mindig, kitörölte a rossz emlékeket, és megszépítette a jókat.”ϟ
Nagyon úgy tűnik számomra, hogy mindenkit a Szellemkastély hozott lázba, ami valamilyen szinten érthető is, hiszen mégis csak ez az egyetlen olyan hely, ahol lehetséges titokban kettesben lenni. Ez Sidney és az edző részére kifejezetten jól is jönne, én és Dany pedig... Mit ne mondjak, akad egy-két tervem az estét illetően, mivel van egy éjszakánk a közeli hotelben és nem szeretnék éjfélig itt maradni. Az iskolában bujkálhatunk majd eleget Gillian és a kíváncsi tekintetek elől, egyelőre szeretném hát kiélvezni a helyzetet. - Á, nem, majd estére - sóhajtok egyet kissé lemondóan, amikor Tita felveti a dolgot, de magamban igazat adok a társaimnak. Gilly tényleg azért intézte ezt az egészet és fektetett energiát a dologba, mert azt szerette volna, ha a csapat együtt tölti az idejét. A VMS már két éve véget ért, én és Dany pedig leszünk még eleget kettesben, szóval némileg önzőség lenne részemről kihasználni az alkalmat és a vidámparkban romantikázni. A Szellemkastély felé menet nem veszem észre, hogy régi sírköveken lépkedünk, hiszen abban az esetben minden bizonnyal már jeges rémület uralkodna el rajtam. Emlékszem még a Deneriás esetre és arra, hogy a saját temetésünkön kötöttünk ki. Azóta nem is szívesen járok temetőbe, hiszen jóformán állandóan ez ötlik az eszembe. Mit ne mondjak, nem volt valami kellemes. - Azért csak maradj szorosan mellettem, jó? - hunyorítok Daniel felé. - Elég ijesztő tud lenni egy ilyen hely és nem venném a lelkemre, ha szívrohamot kapnál félelmedben - teszem azért még hozzá vigyorogva. Életemben nem voltam ehhez hasonló épületben, szóval kissé izgatottan várom, milyen lesz, amint belépünk azon az ajtón. A muglik igencsak ijesztőnek tartják, de mi találkoztunk már jóval félelmetesebb dolgokkal is az életünk folyamán. Nem hiszem hát, hogy némi csontváz vagy bármi más képes lenne rémült hangokat kiváltani belőlem. Nem, ide valami sokkal komolyabb kell. - Megadták a módját, annyi szent - pillantok elismerően az épületre, amely tekintélyt parancsolóan magasodik felénk. A belsejéből áradó zene pedig egyáltalán nem tűnik kísértetiesnek, sőt... Inkább hat kellemesen. Ha az a fajta lány lennék, akkor már rég egy méregdrága báli ruhában botladoznék a bejárat felé, hogy utána keringőzhessek egy kiadósat. Így azonban csak marad a farmer-póló-dzseki trió. Tényleg reménykedem abban, hogy nem valami előkelő eseményt alkottak csak a mi kedvünkért. Jó, ezt azért még Gillian se lenne képes elintézni, de miért érzem úgy, hogy tőle még ez is kitelne? - Mi a fene? - pislogok meglepetten, amikor egy férfi és egy nő siet elénk. Ez is a színjáték része lenne? Talán odabenn tényleg egy groteszk bál fogad majd minket? Hm, nem is lenne annyira ellenemre... - Elnézést, de ez nyilván valami tévedés lesz - szólalok meg kissé zavartan, habár - ha ez valóban a móka része - akkor úgyse hagynak majd minket egyhamar lelépni. Talán valami jelmezes borzongás lesz ez az egész. Már izgalmasnak tűnik. - Szerintetek? - vetek azért még egy-két bizonytalan pillantást is a társaim irányába. Legfőképp azért itt is az edző szava számít, hiszen ő a felnőtt, még abban az esetben is, ha jelenleg nem olyan minőségben tart velünk. Ha ő gyanúsnak tartja a párt, akkor talán jobban járnánk, ha nem követnénk őket. Mondjuk, fogalmam sincs arról, mióta is lettem ennyire szabálytisztelő. A VMS idején például már rég a nyomukban loholtam volna, most pedig itt állok egy helyben és arra várok, hogy mások is rábólintsanak a dologra.
Tárgy: Re: Blackpool - vidám és kalandpark 2021-02-02, 00:28
VMS találkozó
Mint a legtöbb vidámparkban itt is hangos zene kíséri az összes játékot. Ennek egyetlen célja van valójában; hogy a gépzajt elnyomja ahol tudja. Senki nem szívesen ülne fel semmire, ha azt hallja, hogy recseg zúg csikorog az ami a szórakozását szolgálná. De vidámparkba senki nem a háttérben zajló dolgok miatt megy. Végül mindenki egyöntetűen a kísértet kastély mellett dönt, aminek a tornyait egyébként láthatják is távolabb.
Az útjuk egészen hosszan kajáldás bódék mellett halad. Aztán ez kikopik miután a kalandpark hatalmas feliratú, hívogató bejáratát is elhagyják és a talpuk alatt a döngölt földet is nagyobb, szabálytalanabb, vagy pont hogy nagyon is szabályos térkövek váltják fel, amik lényegében útként szolgálnak és ki is jelölik az irányt. Két oldalt a szürkület miatt már üzembe helyezték a kék kissé hátborzongató fényű lámpásokat is. De úgy tűnik igyekeztek ezzel is már felkészíteni a látogatókat mert semmi modern külsejű hatalmas reflektor, sokkal inkább.. a kastélyhoz méltó utcai kandeláberek, mintha csak lidércfényeket ejtettek volna csapdába bennük és azzal hívogatnák őket. Amelyikük vet egy pillantást a kövekre még amíg világos van, rájöhet, hogy bizony sírköveken gyalogolnak. Elég élethűnek tűnnek és nagyon réginek. Némelyikről teljesen lekopott a felirat. De van amelyeken még egész jól kivehető. 1735-ös a legrégebbi és csak azért maradt kivehető, mert nem az út közepére helyezték így korokon át kevesebb talp érte és a véset is nagyon mély rajta. Némelyiken egész pofás, rövid kis csattanós epigrammákat olvashatnak, bár elég régies a nyelvezete mindnek, ha persze van kedvük ilyesmire időt szánni. Az út két oldalán már nincsenek bódék, vagy játékok, egyszerű füves terület, buckákkal. Mondhatni meg van az átmenet. A kandelláberek amik mellett elhaladnak, a hátuk mögött kialszanak. Tulajdonképpen úgy néz ki mint egy meghagyott valódi sírkert. Amit az is erősíthet bennük, hogy a kísértetkastély tényleg úgy néz ki, hogy egy meghagyott régi egészen tekintélyes méretű kúria csak épp a vidámparkhoz lett igazítva a találékony muglik által. Hegedűszó és zongoraszó hallatszik belülről, de egyáltalán nem az a hátborzongató fajta, sokkal inkább mintha idő utaztak volna és épp bál lenne. Egy magas vékony fickó és egy hasonlóan magas de mindennel megáldott hölgy bukkan fel, az isten tudja honnan de viktoriánus korabeli ruhát viselnek, nem az előkelőbb fajtából és láthatóan pont eléjük sietnek eléggé rémülten és fontoskodva. - Csak hogy ide értek! - még a szójárásuk is az angolszászt tükrözi. - Sietniük kell! Nincs sok idejük mielőtt a gazdánk vissza ér. - mondja a férfi és már menne is a főkapuk felé, a nő azonban tördelve a kezét elállja a társa útját. - Megőrültél? Nem vihetjük őket a főbejáraton át! Át kell öltözniük, különben nagyon hamar lebuknak és... - itt a férfi ijedten pisszegi le és frusztráltan néz végig rajtuk majd kihúzva magát megigazítja a ruháját. - Hölgyeim! Uraim! Kövessenek! - mondja és a nővel az oldalán elsietnek egy oldalsó kisebb kapu irányába. Közben a nő folyton hátra hátra les rájuk és susmog a társának.
// Határidő: február 8//
~Cody L. Mortimer
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blackpool - vidám és kalandpark 2021-01-30, 21:07
Elég jó érzékem van észrevenni, hogyha valami nem olyan, mint ami a megszokott volna, így a viszontcsók kissé össze is zavar, s mielőtt elhajolnék még belesúgok egy "Mi a baj?" kérdést Chris fülébe. Nem bánom, hogyha nem azonnal válaszol, de szeretném, ha tudná, hogy észrevettem, hogy kilóg a lóláb és egy kicsit azért aggaszt a dolog. Nyilván ha olyan a téma, akkor azt nem itt mindenki előtt fogjuk megbeszélni, de.. a fene az egészbe! A hülye galamb után még ez is.. Szerencsére elneveti magát a sztorimon a tollas patkánnyal, szóval egy kicsit kiugrik a képzeletbeli zabszem a hátsómból, s némiképp oldottabban tudok az ötletelésbe belekapcsolódni. - A Szellemkastély jó ötletnek hangzik. Kivéve persze, hogyha kettesben akartatok volna lenni. - szúrom oda poénként Lizzynek és Danynek. Nincs ebben semmi rossz szándék részemről, igazából nekem semmi bajom a szöszkével, szóval csak hozom a szokásos formám minden para nélkül. - Jaj, de ez.. - szabadkozom zavartan, amikor az edző - exedző.. tanár úr.. Sidney pasija.. na jó, marad az edző mert ebbe még gondolati szinten is belegabalyodom - a jegyemet (ahogy a többiekét is) kifizeti. - Köszönöm! - fűzöm hozzá némiképp értelmesebben, s leküzdöm a zavaromat, ismét. Valahogy mindig fura érzéssel tölt el, hogyha valaki előzékeny velem. Nagyon jólesik, de nehezen kezelem és ez az ami rákfenéje tud lenni egyelőre a riporteri karrieremnek is, hiszen ebben is vastagabb bőrt kéne növesszek az arcomra talán. Mindenesetre Chris oldalán, a többiekkel együtt csak megérkezem a Szellemkastélyhoz, vagyis legalább irányba állunk, s remélem, hogy Stansson sem vette rossz néven, hogy zavarba hozott. - Amúgy.. ha még mindig úgy van ahogy gondolom, akkor ami a Vidámparkban történik, az a Vidámparkban is marad. - kacsintok Sidneyre és Stanssonra, jelezve ezzel, hogy részemről tökre rendben van, ha együtt vannak, én ugyan tuti nem fogok köpni arról, hogy a tanár bá' egy diákkal kavar. Felnőtt emberek. Azt tesznek, amit csak akarnak, már legalábbis az én olvasatom szerint. - Inkább ne a kastély előtt akarj enni. Ki tudja, talán zombik is lesznek odabent. - vigyorgok Chrisre, tovább fűzve a kajás bódékon való lamentálását.
Még én sem tudom, hogy mit gondoljak, mintha csak arra várnék, hogy lássam, hogy Gilly hogyan reagál a párosra, és ha nincs baja nekem se lesz, ha van baja, nekem is lesz. Jelenleg mintha bejegelném az egészet, ignorálva a tényt, hogy az idősebb Ollivander-hugimmal járt először, nincsen semmiféle jele, hogy le akarnám csapni vagy fel akarnám hozni megbeszélésre. Se a hely, se az idő nem alkalmas, nem mintha annyira kötne engem bármi, de most… most tényleg nem jó. Felkapom a fejemet, amikor az edzőbá’ sas szeme kiszúrja Titát és azonnal felé fordulok és láthatóan felragyog az arcom. Ezaz! Eljött! Végül is akkor már a legfontosabb megvan… míg ideér a szemem sarkából figyelek a férfi válaszára és kicsit azért meglepetten reagálok. - Tyűhazannyát, a legendás Albus Dumbledore a nyakadra járt nyaggatni? - kérdezek vissza, bár van egy olyan érzésem, hogy szőkének fog nézni, akinek meg kell ismételni az elhangzottakat, de most kicsit viaskodom, hogy a Roxfort igazgatója ennyire nagyra tartja, vagy ennyire minden lében kanál. Nagyon keveset tudok róla, fogalmam sincs arról, hogy milyen bensőséges viszonya van némely diákkal és mi mindenbe szól bele és manipulálgat, szóval az én szememben piedesztálon álló legenda csak, akivel úgy se fogok életemben túl sok szót váltani. Akárhogy is van, igaza van, legalább közel tud maradni Sidney-hez kérdések nélkül, még egy darabig. Bár nem tudom, hogy miért titkolják még, Sidney már 21, amcsi szabályok szerint is nagykorú, felnőtt, csak annyit kell mondaniuk mindenkinek, hogy most jöttek össze és akkor csak nem ütnék meg a bokájukat. De az ő dolguk, lehet, hogy izgalmas a titkolózás, ki tudja? Ahogy a lány odaér hozzánk azonnal magamhoz húzom és viszonzom a csókját, bár érezheti, hogy valami nem kóser, valahogy máshogy fogom, tétovábban, pedig a figyelem nem lehet probléma azoknál, akik a VMS döntőjén váltanak csókokat a nézők és riporterek kereszttüzében. - Most már sokkal jobban. - vigyorodok azért el a kérdésére, aztán amikor meghallom, hogy mi történt nem tudom elfojtani a nevetésem. - Hagyjuk már, egyrészt nem késtél sokat, másrészt… szerencsét hoz. - bököm ki vidáman, kicsit újra felnevetve, miközben magamban átkozom azt a madarat, mert tudom, hogy Tita utál késni és valószínűleg egy adag madárszar nem a legjobb kezdet a triplarandinkunk. Kicsit szabályosan elsápadok, amikor Lizzy azonnal lecsap a szellemkastélyra és el akar válni, mert én is oda akartam menni, de az edzőbá’ szavai megnyugtatják az idegeimet mielőtt szívrohamban esnék össze. Soha nem vagyok ennyire kis nyámnyila majré, szóval próbálok megnyugodni, de arra általában a futást használom, az meg hogy nézne ki, ha most fognám magam és elszaladnék? - Egyetértek, maradjunk csak együtt! - csapok le végül a férfi szavaira, egy kicsit biccentve, miközben a jobb kezemmel átkarolom Tita derekát, hogy még egy ölelésre magamhoz húzzam, míg a bal továbbra is lazán a zsebemben lapul. Mivel közel lehetetlen így haladni elengedem és mosolyogva biccentek indulást, remélve, hogy ő is egyetért, hogy a Szellemkastélynál kezdhetnénk a vidámságot. Persze van arra esély, hogy le akar válni, hogy kettesben romantikázzunk, de még rengeteg időnk van saját utakon járni végül is, szóval reménykedve virítom rá a legszebb mosolyomat, jelezve, hogy igazán rápörögtem a kamu-ijesztő kamu-kastélyra. - Az ilyen helyeken mindig otthon érzem magam, ugyanaz az olajos, zsíros menyország a bódékban. - jegyzem meg, miközben haladunk, hiszen a kaják középen vannak, szóval távolról rájuk látunk az illat pedig főleg elkerülhetetlen.
Nyugidan eszegetem a popcornt, amíg befutnak azok is, akikre várunk. Tita úgy fest nem jött ki jól a galambbal való találkozásból, de nem hiszem, hogy értékelné, ha a téma túl sokáig forogna még közöttünk, úgyhogy én nem simán tovább is siklom felette, csak lazán körbekínálom a popcornt, hogy kér-e esetleg valaki belőle. Nem vagyok irigy, no meg amúgy is jó, ha elfogy, amire bemegyünk, mert mondjuk nem lenne ideális ezzel együtt felülni a hullámvasútra. Nem sok maradna belőle az első hullám utánra már. A jegyeket amúgy tudom, hogy megkaptuk, de hát azért mégis csak van itt más is, amire költeni lehet a belépőn kívül gondolom. Nem mondom, hogy csóró a családom, de a szüleim soha sem az üzlet miatt csinálták, amit, hanem mert szeretik. A legtöbb ereklye múzeumokba kerül, nem nagyon volt még olyan, amiért érdemben nagy összeget kaptak volna, maximum afféle tanári fizetés egy-egy iskolától, ahol időnként vendégoktatók, vagy a múzeumoktól kis jutalom a megtalálásért. Kijövünk belőle, de távol áll tőlünk a nagy vagyon, soha sem az volt a cél. - Oh, köszi! - azért egy pillanatra sikerül elpirulnom, bár én már találkoztam az edzőnkkel privát is, de azért még számomra is szokatlan egy efféle randi. Számunka az ilyesmi nem nagyon kivitelezhető, főleg nem az iskola környékén. Először be kell fejeznem a sulit, addig pedig még eltelik pár év, hogy ez bekövetkezzen. - Szerintem is jobb lenne együtt maradni. - már csak azért is, mert hát lássuk be nem igazán lenne hasznos, ha ketten lófrálnánk Armanddal. Azért a mi helyzetünk még eléggé más, mint a többieké. Persze most nem az iskolában vagyunk, de attól még akár itt is belefuthatunk olyanba, aki ismer, főleg hogy az edző mégis csak egy herceg, attól hogy Angliában vagyunk akár még ismerhetik is. Mindenesetre én is megyek a többiekkel besorolni a bejárathoz első körben, hogy aztán majd a Szellemkastélyt célozzuk meg. Az azért tipikusan az a hely, ahol az ember kicsit el tud bújni mindenki elől és lehet keresni sötét kis sarkokat és zugokat egy-egy lopott csók erejéig, amiben már egyébként is kezdünk egyre profibbak lenni.
Bólint Danielnek, úgy fest, hogy a VMS nem csupán sportsorozat volt, s közben sötét varázslók titkos találkahelye. Ezen túlmenően többen is egymásra találtak. A játékokat Stansson amolyan búcsúnak szánta volna Sidneytől, és egy utolsó esély, hogy megmutassa, hogy mit tud, még ha mások által is, ehhez képest fordult vele egy nagyot a világ, s még mindig nehéz elhinnie, hogy van élet az átok után is. – A fele csapat is több mint a semmi. – Közli Elizebeth-el, ám hárítólag emeli fel a kezét, miközben Sidney is befut. – Már megbeszéltük, hogy tegeztek. Különben sem vagyok már az edzőtök. Vagy mindig az maradok? – Kérdezi tűnődően, aztán alig titkolt pillantással nézi meg magának Sidneyt. Afrikában a lány nem volt ennyire csinos, hiszen vagy játszós ruhában kellett a sárban kúsznia, vagy valami mezben. Még ha Stansson figyelte is őt gyerekkorában vagy tiniként, valahogy nem a külseje volt az érdekes, a plátói vágyódás sokkal többről szólt. Odalép azért mellé, hiszen a többiek nem hülyék, előttük kár titkolózni, csak azt kell elkerülni, hogy az iskolából meglássa őket valaki. Azért olyan formátumú sokot nem váltanak, mint a másik két páros, az ő történetük ennél lényegesen bonyolultabb. – Kösz Olivander. Lizzy. – Javítja ki magát, most már talán nem kell a családnevein szólítania senkit, a VMS emléke immár tényleg a múlttá szelidül. Sajnálkozva rántja meg a vállát, kissé azért mérgelődik, hogy a másik szöszi nem tudta félrerakni egy estére a nyavajáit, és az sem szerencsés, hogy nem sikerült most mindenkit meghívni, az lenne az igazi találkozó. – Meg se forduljon a fejedben tizes, hogy az árakat nézed. – Közli Sidney-vel bársonyos hangon. Azért ne feledjük, hogy Stansson ha nem is fogadta el a trónt, mégiscsak herceg, így az anyagiakkal nincsen gondja. Sidney ugyan nem a tulajdona, de ha egy párt alkotnak, az ilyesmi nem jelenthet problémát. – Ott jön. – Feleli Chrisnek, aki már Titanille-t hiányolja, ám közben a kérdésen vacilálva hümment. – Sosem lesz egyszerű. Ám mivel Dumbledore nem hagyott ezzel nyugtot már a bajnokság előtt sem, és oda is utánam jött nyaggatni, esélyem sem volt nemet mondani. Legalább van hivatalos indokom itt lenni. Nem kell mondvacsinált kényszerválaszokat adnom, ha utána koslatok. – Aprót int a fejével Sidney felé, ezzel végre ki is mondja a többiek előtt, amit eddig tudtak ugyan, de nem kaptak egyikőjüktől sem megerősítést, csupán a saját tapintatuk alapján ítélték meg a párost. A vörös médiás csajszi közben szintén befut, így tegyük fel, hogy teljes a mostani csapat. – Ha kettesben akarnánk lenni, nem idejönnénk. Nem válunk szét. – Ingatja a fejét a másik, egykori csapatkapitány felé. Ő aztán elfogadja, hogy szellemkastély felé kéne orintálódni. Magától értetődő, hogy fizeti Sidney karszallagját, és tulajdonképpen mindenkiét. A többieknek még nincsen önálló keresete, neki pedig valóban ott a kincstár. A tanári fizetésről nem is beszélve. A karját nyújtja Sidneynek, az végülis beleférhet, s a szellemkastély felé indul a másik páros után.
Azt hiszem az én arcomról sem lehet letörölni a széles mosolyt, ahogy meglátom Lizzyt. Igazából olyannyira nem, hogy elsőre fel sem tűnik az edző bá jelenléte. Lefoglal, hogy megcsókoljam a szőke lányt. Talán még azt is észreveszem, hogy sikerült megint kissé zavarbahoznom, így vigyorogva támasztom meg a falat mellette. Csak ekkor térít magamhoz az edző kérdésre. - Azt hiszem született mázlista vagyok. - válaszolom a férfinek. Valahogy nem érzem úgy, hogy ma titkolóznom kéne pont az edző előtt. Nem akarok bújkálni. Éppen elég nehéz lesz ez, akkor ha Lizzyvel mindketten nevezünk az All star-ra. Főként ha mindketten bejutunk a csapatba. Akkor bizony nem lesz egyszerű úgy tenni, mintha nem lenne köztünk semmi. A suliban nem lesz könnyű úgy kerülgetni egymást, hogy fenntartsuk a látszatott. De egyenlőre erre nem akarok gondolni. Csak élvezni a nyár utolsó napjait. Méghozzá Lizzyvel együtt. - Szegény Gilly. Pedig biztos élvezné a vidámparkot. - nézek együttérzően Lizzy felé, amikor említi, hogy lebetegedett. Pedig ő volt a fő szervező. Elég nagy kár, hogy nem tudott jönni. Noha így talán Lizzyvel megúsztunk egy igen kínos jelenetet. Tulajdonképpen habár szakítottunk Gillyvel, mert hát kettőnknek nem jött össze, azért nem lett rossz a viszonyunk. Sőt szeptembertől egy szakra járunk az egyetemen. Viszont abba még nem vagyok biztos, hogy a Lizzyvel való kapcsolatunkat, hogyan mondjam el neki. Amikor Sidney is megérkezik, méghozzá popcornnal, akkor vidáman intve neki köszönök. Persze nem ér túl nagy meglepetésként az információ az árakról. A legtöbb ilyen helyről elmondható ez. Aztán Chris is is befut. Vele már szinte szokásos módon pacsizunk le. Legalábbis a vms alatt egész bevett szokássá alakult a meccsek előtt. Noha egy pillanatig fürkészően pillantok a szőke srácra. Kíváncsi lennék, hogy mit gondolhat most rólam. Én nyilván nem lennék elragadtatva, ha ugyanaz a srác járna előbb az egyik, majd a másik unokahúgommal. Elviekben pedig már tud rólunk. Vagyis azt hiszem, hogy tud, mert Lizzy a nyáron említett valamit arról, hogy beszélt Chrissel. Bár nem faggattam a dologról különösebben, mert éppen ott volt Adora is. Chris kérdésére, hogy láttuk-e Titát csak megrázom a fejem. Elvégre tényleg nem láttam már jó ideje. De végül ő az utolsó lány is befut. Azért a történetre igyekszek együtt érző képet vágni. Biztosan elég kellemetlen lehetett neki a szituáció. Ez is olyasmi, ami csak utólag, sok év múlva válik vicces sztrivá. Végül megkapjuk a karszallagokat, és prospektusokat, kupunokat. - Mással el sem engednélek. - mosolyodom el Lizzyre, amikor felveti a párokat. - Akkor irány a Szellemkastély. - nézek vidáman körbe, hogy kik jönnének esetleg velünk.
ϟ”A nosztalgia, mint mindig, kitörölte a rossz emlékeket, és megszépítette a jókat.”ϟ
Széles mosoly terül szét az arcomon, amikor a távolból megpillantom Danielt. Valahogy sejtettem, hogy ide is Vespával fog érkezni és kissé hülyén is érzem magam. Talán mégis együtt kellett volna jönnünk? De nem, jobb ez így, hiszen a végén még azt hinné, engem lehetetlenség lerázni. Mit is mondott egyszer Gilly? Ha egy fiú figyelmét szeretnéd felkelteni, légy számára elérhetetlen! Nos, Dany figyelmét már nem kell felhívnom magamra és igazán jól alakulnak a dolgok kettőnk közt. Még vár rám egy viszonylag kínos kis találkozó az anyjával és annak a párjával, de addig van még pár napunk. Egyelőre csak élvezem a viszonylag jó időt és Gillian ajándékát. Igen, helyette is. Nem igazán lepődöm meg az edző felbukkanásán, elvégre ő fektette ebbe az egészbe a legnagyobb munkát, szóval igazán szemét húzás lett volna pont a férfit kihagyni ebből a buliból. Gilly pedig igazán érti annak a módját, hogy miként eresszen össze egymással különböző embereket úgy, hogy az a lehető legjobban süljön el a végén. Úgy érzem néha, hogy a nővérem sokkal jobb emberismerő nálam. Vagy egész egyszerűen csak kiváló stratéga. Bárhogy is van, emelem a kalapom Gillian Ollivander előtt. - Herr! - szólalok meg, miközben lepacsizok a férfival. - Mondták már, hogy jól áll magának ez a ruha? - jegyzem meg viccelődve. Elég szokatlan ebben a szerelésben látni a melegítő után, amelyet a VMS-en viselt állandóan. Egyelőre megmaradok a magázódásnál, elvégre mégis idősebb nálunk és csak az edzőnk volt. A tanár-diák viszony véleményem szerint itt is él, szóval ha nem kér meg külön a tegeződésre, akkor marad ez a megszólítási forma. Egyelőre nehezen is szoknám meg a másikat. - Valami olyasmit evett, amit nem kellett volna - csóválom meg a fejem kissé sajnálkozó képet vágva. És igen, sajnálom is, hogy pont Gilly maradt ki ebből az egészből. - Otthon kellett maradnia, sajnos - vonom meg a vállam. - De üzeni, hogy mindenki érezze jól magát és használjuk ki a mai napot - derül fel ismét az arcom. Sejtem, hogy Gillian kupán vágna, ha miatta nem éreznénk jól magunkat. Így is mondta, hogy a saját hülyesége miatt eszünkbe se jusson magunkat rágni. - Szia! - viszonzom Dany mosolyát és némi halovány pír is elönti az arcom, amikor a szemébe nézek. Miként képes még mindig ennyire zavarba hozni? A csókját élvezem ugyan, de nem merülök el benne hosszabb ideig, elvégre bármikor befuthatnak a többiek. Az edző előtt még nem is érzem annyira kellemetlennek, de ha Chris is meglátná... Áh, ciki ez így, bármilyen szemszögből is nézzük a dolgot. - Gilly lebetegedett, a többieket pedig még mindig várjuk - felelem, miközben Dany szintén nekiveti a hátát a falnak. Ha már hárman támasztjuk, nyilván nem dől össze, nem igaz? Végül Sidney is befut, kezében egy kis adag pattogatott kukoricával. Utána nem sokkal Chris és Tita is megérkezik. Külön. Nocsak, talán van valami a háttérben, amiről tudnunk kellene? - Úgy nézem, teljes a létszám - állapítom meg. - Mindenkit elhívott ugyan, de csak hat emberrel sikerült leegyeztetnie. Velünk. Indulhatunk? - kérdezem, majd - ha mindenki rábólint - a bejárat felé veszem az irányt. Egész kellemes meglepetésként ér, hogy nem kell sorba állnunk. A karszalag pillanatok alatt tekeredik a csuklónk köré, majd a kezünkbe nyomnak egy térképet is a vidámparkról. Oké, ez határozottan kelleni fog, bár soha életemben nem értettem az ilyesmihez. - Gondolom, ha szét is válunk, párban tesszük azt - állapítom meg szétnézve a társaságon, amint mindenki beljebb invitálta magát. - A Herr és Sidney, Chris és Tita. Te pedig... - tekintek Dany irányába. - Jössz velem - döntöm el, mintha tényleg csak a szükség sodort volna minket párba a fiúval. Bár, a csapat két férfi tagja tisztában lehet az igazsággal. - A Szellemkastély egész mókás hely lehet - töprengem el egy pillanatra. - Szívesen megnézném. Még valaki? Nem áll szándékomban főnökösödni, mindenki arra megy, amerre szeretne - kivéve talán Danielt, aki szándékaim szerint marad velem. Mindenesetre megvárom, ki miként dönt.
//
