2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Úgy tűnik a szerencsém itt kezd kifogyni. Meg nagyjából az ötleteim, és a türelmem is. Ami sosem jelent semmi jót. Viszont a fémet nem tudom kiszabadítani a széklábból, és a Demonstrate is csak annyit fed fel, hogy nagyon erős fém. Ahogy fényt idézek, egyre inkább az az érzésem, hogy a fémmel kellene valamit kezdeni, kitörni a széklábból valahogy, de nem jutok tovább a gondolatmenettel, és a cselekvéssel se. Egyszerűen érzem, hogy elgyengülök, és megtántorodok. Aztán már a jótékony homály vesz körbe... A következő amire eszmélek, hogy a társalgóban vagyok, és egy segítő próbál magamhoz téríteni, és segíteni a felállásban. Aztán pedig Shanna kezd beszélni. Azt hiszem ezzel a próbával tényleg alaposan feladta a leckét, és nem csak nekem. Többen kisírták a szemüket, ami valószínűleg nem segített az oxigén fogyasztásuk hatékonyságán, és hát a pánik sem. Én leginkább csak dühöt érzek. Mérges vagyok magamra, hogy nem sikerült egyedül kijutni a ládából. Nem szeretem a kudarcokat. Az pedig, hogy se logikával, se a fizikai támadással nem sikerült elérnem semmit, csak hogy elájuljak, egyértelműen teljes kudarc. Az előző próbán jól szerepeltem, de most, inkább csak le. Azon se csodálkoznék, ha utolsóként végeznék, és elküldenének. Szóval igen, el kell gondolkodnom rajta, hogy mit csinálnék másként egy ilyen helyzetben. Mert az ember sose tudhatja, mikor kerül elképesztően stresszes, és lehetetlen helyzetbe. A bezártság pedig számomra kifejezetten nehezen viselhető stressz helyzet, ez tény. Sose viseltem valami jól. Talán mert apám is szeretett így büntetni - többek közt - ha valamiért úgy érezte, hogy rászolgáltam. Azt pedig sose lehetett előre tudni, hogy mikor, és mivel húzod ki azt a bizonyos gyufát nála. Szóval ezzel Shanna talán akaratán kívül tapintott egy gyenge pontomra. De talán jól is van ez így. Máskülönben hogyan tanulnék belőle? Amikor Shanna elhagyja a termet a mondandója befejeztével, akkor én egyszerűen csak keresek egy alkalmas fotelt, vagy ülő alkalmatosságot, és Slyt magamhoz ölelgetve, örülök neki, hogy ismét együtt vagyunk. Nélküle már tényleg fél embernek érzem magam, annyira megszoktam a jelenlétét. Talán az is az egyik hibám, hogy túlságosan támaszkodom a jelenlétére. Minden esetre az biztos, hogy akár kiesek, akár nem, még nagyon sokáig fogok kattogni Shanna eme próbáján...
//Köszönöm szépen a mesét! Szuper volt! //
₪ Dallam ₪ ₪ "Kilátástalan helyzet nincs. Ezt jegyezd meg! Vannak helyzetek, melyek próbára teszik az embert." ₪
Justice Simmons
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Alagsori társalgó 2021-11-19, 13:49
Akadémia & Justice
Azért egy kicsit hátrahőkölök, amikor hirtelen beúszik a képbe a kék szempár, még ha az én familiárisom is az. Kell néhány pillanat, hogy felfogjam, hogy nem kell ijedeznem, a nyávogás is azt jelezi, hogy rendben van, csak nem tud mit tenni odakintről. Eddig jó eséllyel még csak nem is hallott, hogy a segítségemre lehessen. - Jól van, mindjárt vége. - mondom, bár nem egyértelmű, hogy neki, vagy inkább csak magamnak. Valószínűleg már tényleg közel a játék vége, hiszen jó ideje idebent vagyok és nekem sikerült lyukat vágnom, de ha másoknak nem, akkor bizony a levegőjük se tart örökké odabent. A kijutásra koncentrálok tehát, a rács szerkezetét próbálom megbolygatni annyira, hogy úgy már eltudjam roppantani az anyagot és úgy tűnik jó az ötlet, mert szépen szétmállik a kezemben a fém. Bár nem festek szépen, de most úgy se látja érdemben senki a sötétben és hát valamit valamiért. A tőrt elkapom, bár lehet hogy hagyom leesni a földre és felveszem onnan, nehogy a végén álljon bele a kezembe a sötétben. Az azért eléggé kellemetlen lenne. És hatásos a lepel ellen, mert úgy siklik benne, mint kés a vajban. Határozottan csodás érzés, amikor végre a rácsok is leomlanak és kitudok egyenesedni normálisan. Nagyon reméltem, hogy mielőbb sikerül és látni, hogy sokan teljesen kiborulva fetrengenek a földön... Eddig elég jól teljesítettem és most is kitettem magamért, ezért büszkén húzom ki magamat, amikor Shanna beszélni kezd. Biztosan meg van még mindig rólam a véleménye, de akkor is megoldottam és nem estem pánikba, mint sokan mások. Elégedetten lépek hát le. Azért rám fér egy zuhany és egy kiadós pihenés, az holt biztos.
//Köszönöm szépen a mesét, nagyon király volt! Élveztem és még igazából Justice is. Még sok ilyet. <3//
Justice Amikor Justice közel dugja a fejét a lyukakhoz és hahózik illetve tudatosan hívná magához a familiárisát a semmiből egy hatalmas kék macskaszempár úszik be a képbe, mintha mindig is ott lett volna. Vélhetően eddig is a ketrece mellett lebegett, csak láthatatlanul, most pedig egy nyávogással adja tudtára, hogy éppenséggel itt van, csak nem tud mit csinálni. Az átváltoztatóbűbáj tökéletesen sikerül, az üreges rács jóval gyengébbé válik és amikor nem túl vonzóan megváltoznak a karjai a gorillák szőrös, izmos karjává és azzal csap oda hangos csörrenések közepette esik ki egyenesen a kezébe egy apró tőr. Ha nem sikerült volna lyukakat ütnie korábban akkor ez lenne az a pillanat, amikor összecsuklik a tőrrel a kezében, de mivel van friss levegője oda tud menni a lyukakhoz és pillanatok alatt felszabdalja a leplet és vele együtt még a rácson is úgy megy át, mint kés a vajon. Szinte elfoszlik előle az akadály és kiléphet a fényre.
***
Dorina Már alapjaiban megdől a terv, hiszen az ezüst tárgyat nem tudja felvenni, a törött székláb belsejéből csillan meg, mintha valami fém váz lenne. Nem tudja kiszedni csak úgy és a Demonstrate összesen annyit jelez, hogy ez egy nagyon erős fém. Ahogy fényt idéz és mindent jobban szemügyrevesz rájöhet, hogy bizony ki kellene törnie a falábból azt a fém tárgyat valahogy. Minél tovább forgatja és gondolkozik annál gyanúsabb, hogy egyébként egy feszítővas van a mélyén, amivel a deszkalapok közé tudna nyúlni. Nyilvánvalóan úgy csinálták meg az egészet, hogy más út ne is legyen ki, csak ez. Tekintve, hogy az egész fadoboz, amibe be van zárva nincs több másfél méternél, egyértelműen eléri a plafont, ha nem vigyáz bele is fejel. A legegyszerűbb az lenne, ha elkezdené a falhoz csapkodni amíg a fadarabok szilánkokra nem esnek. A probléma az, hogy mire jól marokra fogná elönti a gyengeség és először csak meginog, aztán egy súlyos koppanással esik a földre, ájultan. Úgy tűnik emberi alakban eddig tartott az a bizonyos oxigén...
***
Galen Akármennyire nevetségesnek hangzik, amikor visszatér a székhez körülbelül tíz másodpercébe tellik, míg kitapogatja, hogy az aljára egy tárgy van rögzítve. Ahogy felfordítja a széket és szemügyre veszi láthatja hogy egész egyszerű szigetelőszalaggal van odatapasztva és egy kis erőlködés árán le is tudja piszkálni róla. Ahogy megforgatja a laposfejű csavarhúzót és fordulna vissza a zárhoz, hogy megbabrálja a laza csavart vége lesz a nagy szerencséjének. A gyengeség olyan erővel nyomja el, hogy ahelyett, hogy kihúzná magát használni az eszközt elhomályosul minden és hangos koppanással, a kiút kulcsával a kezében terül el a széfben.
***
Mindenki Mielőtt Justice jobban körbenézhetne egy pukkanással tűnik el mögüle a ketrece és az összes láda, széf, koporsó, doboz, bőrönd, szekrény, mindenféle tárgy, amibe be lehet zárni a kadétokat. Nem ismer mindenkit senki, hiszen még mindig nagyon sokan vannak, de kiszúrhatja, hogy jócskán vannak olyanok, akik ájulásból ébredeznek, olyanok, akiknek látszik, hogy már kisírták a szemüket annyira bepánikoltak a sötéttől és a bezártságtól, és csak vajmi kevés olyan, aki egész jó állapotban van és magától kijutott. Csak néhány pillanatra volt Dorina és Galen kiütve, ahogy kinyílik a szemük valaki a kadétok közül felsegíti őket és mindenki szembekerül Shannával, aki kicsit talán bocsánatkérő félmosollyal pillant a sírókra és ájultakra, mielőtt megszólalna. - Gyakori, hogy aki az észt tiszteli, az az erőt lenézi és fordítva. Még is előfordulhat, hogy mind a kettőre egyaránt szükségünk van, hiszen soha, soha nem tudhatjuk, hogy milyen akadályokat görget elénk az élet. Ha minden csapat végzett a rangsort és a továbbjutottak nevét ugyanott fogjuk közölni, ahol eddig. Pihenjetek, gondoljátok végig mit csináltatok jól, mit vétettetek és... ne utáljatok. - fejezi be végül, de amúgy nem tűnik túlságosan érzelmesnek vagy kétségbeesettnek, talán csak gyenge viccnek szánta. A kezében lévő mappát magához szorítva és a hangosan felvijjogó viharmadárral a nyomában sarkon fordul és magára hagyja a kadétokat. Természetesen van gyógyítói segítség, ha valakinek szüksége van rá, de az biztos, hogy az nem Shanna lesz.
// Köszönöm szépen a játékot, akadtak nagyon szép kreatív megoldások!
Ugyan általában záróra nincsen határidő, én még is adnék, örülnék, ha november 25, éjfélig (csütörtök ugyanúgy, mint eddig) befutna mindenkié, hogy frissen és üdén indulhassanak meg az átkötő játékok és/vagy a következő átkötő mese. //
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Alagsori társalgó 2021-11-18, 16:17
Akadémia & Galen
A pálcám nem igazán éri el azt az átkozott csavart, pedig valamennyire sikerül megmozdítani, de mégsem jutok előre vele. Egy pillanatra elhátrálok a zártól és egy mély levegőt véve megpróbálom átgondolni a helyes megoldásokat és egyéb lehetőségeket. Már ha van. Még pedig biztosan akad, Shanna csak nem zárt be minket ide esélyek nélkül. Azért egy pillanatra átfut a fejemen, hogy mindezt apámért csinálom és nem magamért. Ez után azért jóval másképp látja az ember a dolgokat. Ha most az életemért kellene küzdenem, valószínűleg másképp reagálnék, de tudom, hogy ez csak egy teszt és nem magamért kell kijutnom, hanem apámért. Miután a fejemben lévő gondolatok gyorsan lepörögnek, vetek egy pillantást a mögöttem lévő székre, már amennyire sikerül azt a sötétben látnom. Az az egyetlen tárgy ebben a "börtönben", amit még nem próbáltam és talán találok rajta valami segédeszközt. Oda is kúszok a székhez, majd minden szegletét végigtapogatva keresek valamit, ami segíthet. Legyen az egy eszköz a csavarhoz, vagy bármi más, ami eddig nem keltette fel a figyelmemet. A levegő is folyamatosan vékonyodik, tehát ha csak azt nem akarom, hogy légszomj miatt dőljek ki, talán a széknek kell a megoldásnak lennie. Ezt a procedúrát a lehető leggyorsabb módon próbálom végrehajtani, ha aztán ott se találok semmit, akkor marad a falak megvizsgálása, majd visszatérek a zárhoz. Annyi viszont szent, hogy a türelmem is kezd fogyni. Vagy ez csak a levegőhiánytól van?
//Intelligencia+Fizikum=22+19(41)
Vendég carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Sikerül legalább nagyjából felmérnem a terepet odakint, és úgy fest jól sejtem a többiek is itt vannak bezárva, bár jó eséllyel, ha másnak nem sikerült kiszakítania a leplet, akkor nem sok esélyük van, hogy kiszűrődjön hang tőlük, vagy halljanak valamit, de azért mégis csak megpróbálom, hátha másnak is volt annyi sütnivalója, hogy ilyesmivel próbálkozzon és ezzel megtörte valamennyire a bűbájt. - Hahó! - az is felmerül bennem, hogy ha nincs itt a familiárisom vajon hol lehet, hiszen túlságosan messze nem vihették tőlem. Talán valahol itt van a teremben, csak nem tudja, hogy hol vagyok? Ha valahogy mégis meghallana tudna segíteni kívülről? Sokáig azért nem fülelek és inkább a kijutásra koncentrálok, ami jó eséllyel még így is kihívás lesz. Hiába látok ki, valahogy a rácsot is ki kellene nyitnom és kulcsom egyelőre nincs, csak a helyét sikerül kiderítenem. Felcsillan a szemem, amikor egyértelművé válik, hogy a kulcs bizony ott lehet a rácsban, csak az a kérdés, hogy hogyan szedem ki onnan. A pálcám már szerencsére meg van, úgyhogy a célpontra fókuszálok vele. - Mollitudo! - suttogom el az igét. Ha mégis van, aki hallana odakintről, azért még sem akarok ötleteket adni. Lehetséges, hogy a varázslat alkalmas lenne akár az egész ketrec kiiktatására is, de azért az eltartana egy ideig, nekem pedig most egyelőre csak a kulcsra van szükségem. Így már remélhetőleg egy kis plusz erővel, mondjuk amit egy gorillától kölcsönzök összetudom roppantani annyira, hogy kitudjam szedni belőle a kulcsot. Ha elemi mágus lennék biztosan előbb a melegítés, majd hirtelen hűtés trükkjével próbálkoznék, de az meg azért mégis időigényes tevékenység és hát nem vagyok elemi mágus sem. Marad tehát a bűbájtan és persze az átváltoztatás, amiben mindig is kiemelkedő voltam. Nem véletlenül születtem metamorfmágusnak. Furcsa is lenne, ha nem ilyesmivel próbálkoznék. Már csak egy anyagmanipuláló képesség hiányzik, de hát a telekinézis jutott.
//Mollitudo: Kitalált bűbáj, átváltoztatás. Képes egy anyagot ellágyítani, például a fémet puhabbá, könnyebben összeroppanthatóbbá tenni. (Bűbájtan született tehetség, átváltoztatástan kiemelkedő.)
Metamorfmágus III.: Képes részlegesen állati testrészeket is lemásolni, ezzel az állat különlegességeit megszerezni, teszem azt akár szárnyat növeszteni és repülni, vagy a macska látását megszerezni, de minden esetben csak egyetlen (pár) testrészről beszélünk!
Fizikum (12) + Intelligencia (22) = 34
Justice Simmons carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Általában nem szokott túl sok jóra vezetni, ha az ember elveszti a türelmét. Én pedig határozottan kezdem elveszíteni az enyémet. Sosem tűrtem jól a bezártságot. Ez a játék pedig nem szórakoztat. Még ha nem is éles helyzet, csak egy próba, amivel a képességeinkre és probléma megoldó készségünkre kíváncsiak. S mivel nem igazán találtam más megoldást, úgy döntöttem ideje a kevésbé kifinomult módszereknek. Az emberi alak felvétele könnyen megy, ahogy a pálcám is megtalálom. Szerencsére azért vagyok annyira óvatos, hogy a saját védelmem érdekében megkeményítsem a bőrömet. Ami igen hasznos ötletnek bizonyul utólag. Már csak azért is, mert igen, visszacsap a bűbájom. Vagyis inkább neki a hátsó falnak, amin tisztességgel nyekkenek, de legalább nem sérülök meg. Ezt is megúsztam egy karcolás nélkül. Bár a robbantás elég hangosra sikeredett, és amikor a szék eltört, akkor beletelt pár másodpercbe, mire felfogtam, hogy nem az én csontjaim voltak, amik ekkorát reccsentek. Illetve kell néhány másodperc, amíg újra összeszedem saját magam, és a gondolataim. Mivel elég hangosra sikeredett ez a művelet, éles helyzetben jó eséllyel igencsak sikerült volna felhívni magamra a fogvatartók figyelmét. Ami hát nem tudom, hogy jó vagy rossz-e a próba szempontjából. Most inkább a törmelékeket kezdem átkutatni, hátha találok használhatót. Mert, hogy is szokták mondani? Aki keres, az talál? S úgy tűnik a szék összetörésével igencsak nagy szerencsém van. Bár vélhetően ennek lett volna sokkal egyszerűbb módja is. Na de ki gondolta, hogy egy széken belül két nyom is található? Ez tényleg nem jutott eszembe eddig. De talán már nem is számít. A kezembe veszem az ezüstösen csillogó tárgyat, és először azt vizsgálom meg, hogy pontosan mi lehet? Viszont, ha találtam egy eszközt, akkor kell lennie valaminek, amihez való. Így végül ismét pálcát húzok, és ha eddig nem fedte volna fel magát semmiféle zár, vagy olyan pont, amihez az eszköz való lehetne, akkor ezúttal egy Demonstrate kerül sorra, hogy megtaláljam az eszköz másik felét. Hátha van valamiféle mágikus összeköttetés a fém és a kijutást segítő, hmm... zár? között, ha összetartoznak. Ha ez nem működne, akkor egy sima Lumossal csinálok nagyobb fényt magamnak, és emberként is igyekszek végig tapogatni a falakat, plafont (ha elérem) ugyanabból a célból. Ha megtalálom a feltételezett zárszerkezetet, akkor pedig igyekszem rájönni, hogy nyithatom fel azt, az eszköz segítségével, és szabadulhatok meg végre.
//Demonstrate: Megállapítja egy tárgyról, hogy milyen mágikus tulajdonsággal rendelkezik, illetve egy bájital komponenseit lehet kideríteni vele. Hatodéves tananyag a Roxfortban.
Lumos – Fényteremtés: Egy világító kis fénygömb jelenik meg a pálcánk végén. A bevilágított terület viszonylag kicsi, csak a használó körül kb. 2 méter sugarú kör.
Sárkány I. szint Jóval logikusabban, tényszerűbben gondolkodnak, mint az emberek, ezáltal könnyebben rájönnek összefüggésekre, oldanak meg rejtélyeket, gyorsabban tanulnak.
1. dobás: A győztesek medálja 4%
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
2. dobás: Fizikum 15 + Intelligencia 25 = 40%//
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
₪ Dallam ₪ ₪ "Kilátástalan helyzet nincs. Ezt jegyezd meg! Vannak helyzetek, melyek próbára teszik az embert." ₪
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Alagsori társalgó 2021-11-12, 21:16
A Kadétok & Shanna
5. kör
Justice Amikor Justice átszakítja a falat és hagy egy kis időt, hogy a szeme hozzászokjon a fényviszonyokhoz egyrészt egy kis friss levegőhöz is jut, másrészt kint az Alagsori társalgót látja - nyomokban. Éppen hogy felismerhető, hiszen az egész át van rendezve és amennyire látja mindenhol ládák, dobozok, ketrecek, széfek vannak ugyanolyan méretben, mint amiben ő is kuporog. Jól sejtette, tényleg itt vannak egymás mellett, csak a bűbájok miatt nem hallják egymást. Már elsőre jó irányba tapogatózik, a feje fölött sikerül egy olyan rácsra bukkannia, ami a kopogtatásra egyértelműen üreges. Hoppácska! A siker íze már ott lehet a szájában, ám még egyetlen aprócska akadály előtte van. Nem sikerül csak úgy felpattintania. Az, hogy felfeszíti vagy áttöri a rácsot tűnik a legjobb megoldásnak, ám ahhoz még mindig kemény fémről beszélünk, hogy csak úgy ráüssön vagy alacsony szintű telekinézis árthasson neki. Akár alányúlni akar, akár be akarja törni, érdemes valamit trükközni, nehogy a célvonalban törje el a kezét.
***
Dorina Dorina sikeresen visszaváltozik emberré és könnyedén megtalálja a pálcáját és a kezébe is veheti. Sárkány lévén talán nem is olyan furcsa, hogy a robbantásra terelődnek a gondolatai és a bőrét is megkeményíti, ami nagyon is jó ötlet. Egy másfélszer másfeles kis ládikóba van zárva igen csak eszement ötlet robbantani, de a kétségbeesés nagy úr és elképesztően szerencséje van, mert jól sül el. Már nem azért, mert sikerül áttörnie a falat, még véletlen sem ilyen egyszerű, de ahogy a bombarda ereje a falhoz vágja valami más is repül vele együtt. A szék, amire oda volt kötözve nagy reccsenéssel törik ripityára, bár első pillanatban lehet rájön a frász, hogy a saját csontját hallotta reccsenni. Viszont tényleg nem sérül meg, még ha picit hangos is volt az egész és ijesztő a lökés. A szék darabjai között pedig megcsillan valami ezüstös fénnyel, az egyik lábból kitört egy darab és benne valami egészen hosszú fémes rejtőzik. Valószínűleg lett volna egyszerűbb módja összetörni azt a széket, de az a lényeg, hogy most meglátta, hogy valamit elrejtettek benne.
***
Galen Ollivander valószínűleg színrohamot kapna, ha látná, hogy milyen barbár módon használja az ifjú varázsló a mágikus eszközét. Mivel a pálca hegye nem egy laposfejű csavarhúzó hiába piszkálja meg, hiába hallani, ahogy megcsörren és mozog a menetben, kipiszkálnia az istenért nem sikerül. Az eszközhasználat okos dolog, éppen csak nem sikerült megtalálnia a megfelelő eszközt a feladatra. Biztos, hogy mindent tüzetesen átnézett, mielőtt leragadt volna a zárnál? Minden erejére szüksége van, hogy ébren maradjon és leküzdje azt a furcsa lebegést, ami kezdi elönteni az elméjét, egyértelmű, hogy vagy most lép valamit gyorsan és változtat taktikát, vagy túl késő lesz. Az pedig, hogy mikor fogják kimenteni, ha nem jár sikerrel... Szép és gyermeki erény a bizalom.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Alagsori társalgó 2021-11-11, 15:49
Akadémia & Galen
Homlokráncolva tanúsítom, hogy az Alohomorás tervem szépen füstbe megy. Morgok is rá egy sort, s mérgemben már majdnem hajítanám is el a pálcámat, aztán még a levegőben lévő kezem megáll, ahogy tekintetem a hosszúkás fadarabra terelődik. Talán... Talán ez átférne a résen. Varázslókat megszégyenítő mozdulattal próbálom meg beletuszkolni a pálcám végét a zárban lévő csavarhoz, s ha esetleg sikerül elérnem, akkor óvatos, precíz mozdulatokkal próbálom meg tekergetni. Ha ez sem működne, akkor még ott van az animágus alakom, bár nem feltétlen akarnám azt megkockáztatni, hogy beragadjak ide. Viszont talán Jaguár formában több erővel tudnék nekimenni a zárnak... Mindenesetre ezzel az ötletemmel még nem próbálkozok meg. Láthatóan a mágia hatástalan a zár ellen, tehát marad a puszta erő. A levegő mindeközben folyamatosan fogy el. A fejem kezd fájni és álmosodok is. Jónéhány ásítás végbemegy nálam, mialatt tekergetni próbálom a zárban lévő csavart. Meghalni értelemszerűen nem itt fogok, de azért jó lenne magamtól kitalálni még mielőtt az oxigénhiánytól dőlök ki. Egyre inkább kezd idegesíteni a helyzet és a levegőhiány is lassacskán a fejembe száll épp annyira, hogy ne tudjak teljesen koncentrálni, de azért én még próbálom minden maradék figyelmemet a csavar tekerésébe fektetni.
//Intelligencia+Fizikum=22+19(41)
Vendég carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Elkezdem megkaparászni a padlót. De tömör fa. A karmaim nem sokra mennek vele. Ráadásul ha fel is tudnám szedni, közel sem biztos, hogy nem beton, vagy járólap van alatta, amivel továbbá semmire se megyek. Így csak az időm pocsékolom. Kénytelen vagyok más megoldást keresni. A láda oldalára felmászva keresgélek gyenge pontot. Ám úgy tűnik mindhiába. Az egyetlen, amit képes vagyok megállapítani, hogy minden tömör fából van. Tehát valamiféle bazi nagy ládába lehetek bezárva. Remek. Ez azonban nem segít a jelenlegi problémámon. Hogy jutok ki? Valahogy úgy érzem nem segítene, ha csak simán megpróbálnék elhoppanálni, mondjuk vissza az akadémia egy általam is jól ismert területére. És hát semmi kedvem hopp balesetekhez. Láttam már durvát a rezervátumban. Nem véletlen tiltott zóna. S bár lehetséges, ha körbemásznám az egész ládát belülről, akkor előbb-utóbb találnék valami gyengébb deszkát, vagy lécet. De nekem erre se időm, se türelmem. Ugyan gyík formában kivárhatnám, amíg aggódni nem kezdenek értem, és ki nem nyitják maguktól a dobozom, hogy megnézzék élek-e még, akkor pedig könnyen elhitethetném hogy én vagyok a felettesük, akinek engedelmeskedni kell, de ezt már-már csalásnak érezném. Még abban az esetben is, ha ebben a formábban sokkal kevesebb oxigénre van szükségem, és sokkal tovább életben maradhatok idebenn, mint egy normális ember. Csakhogy végtelenül kezdem unni a bezártságot. Nem egy ketrecben tartható állatka vagyok. Mit is írt a szék alja? "Vannak játékok, amiket durván kell játszani." Hát jó. Akkor jöjjön a kevésbé kifinomult módszer. Felveszem hát ismét az emberi alakom. S rögtön a pálcám után nyúlok. Ha megtalálom, akkor előbb megkeményítem a bőröm, mintha csak sárkány alakban lennék, hogy ne árthasson nekem semmi fizikai behatás. Mondjuk a visszacsapódó törmelékek. Majd egy könnyed csuklómozdulattal emelem a pálcám a felem szemközti deszkafalra. Talán elég ide egy egyszerű Bombarda is, hogy kirobbantsam a deszka falat, és kiszabaduljak végre. Ideje lenne ezt már rövidre zárni.
//Sárkány II. szint: Képesek a bőrüket megerősíteni, hasonlóan, mint sárkány alakban. Ez kívülről nem látszik, de erős védelmet nyújt fizikai behatások, támadások ellen. Bombarda: Hermione használja a 3. filmben. Ezzel a varázsigével robbantja szét az ajtót, amikor Siriust a toronyba zárták.
1. dobás: A győztesek medálja 3%
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
2. dobás: Fizikum 15 + Intelligencia 25 = 40%//
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
₪ Dallam ₪ ₪ "Kilátástalan helyzet nincs. Ezt jegyezd meg! Vannak helyzetek, melyek próbára teszik az embert." ₪
Justice Simmons
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Alagsori társalgó 2021-11-05, 16:00
Akadémia & Justice
Egyelőre úgy döntök inkább ülve vizsgálom a helyet, mert a végén még beáll a görcs a nyakamba. Nem vagyok egy égi meszelő, de azért ez a magasság mindenképpen kicsi nekem állva. A hely meg amúgy is kicsi, úgyhogy ülve is mindent elérek láthatóan. A karmolást is először így próbálom meg, de eléggé körülményesnek tűnik és fel is szisszenek, amikor törik a karom. A második után abbahagyom a műveletet, mert láthatóan nem ez lesz a legjobb megoldás, de azért felállok és közelebb megyek, hogy mennyire tudok kikukucskálni az ejtett lyukakon, már persze azután, hogy a látásom helyreállt a hirtelen jött fényözön után. Ha ennek ellenére sem tudok kilesni, akkor persze felmérem a benti változásokat, a neon fényt, ami hirtelen felvillant a fény hatására zöldben. - A lent a fel, a fel a lent... - motyogom magamban végig a szövet, ahogyan megjelenik és elkezdem átfutni párszor, hogy értelmezzen. Tehát, ha a lent a fel, minden fordítva van, akkor vajon eleve valami mágia hatására fejjel lefelé vagyunk, vagy csak úgy kell értelmezni, hogy ha padló rejt kulcsot, akkor az a plafonban van valójában? De hát a ketrec van felettem. Ráncolom rendesen a homlokomat és próbálom értelmezni a dolgot, így nincs mit tenni alapon megpróbálom először a fejem felett megvizsgálni a rácsokat, végigtapogatni minden szegletét és a ez nem visz előrrébb, akkor a talpam alatt is kutakodni kezdek. Kitapintom a köveket, a szegélyüket, hátha valamelyik mozog, mozdítható és fel lehet feszíteni valamivel, vagy felemelni pálcával, netán telekinézissel. Meg is kopogtatom a köveket és a fejem feletti rácsot is, hátha valamelyik üreges és be lehet törni. Talán a kulcs valamiben rejlik, vagy valami alatt, ami majd a zárat nyitja. Vajon, ha sikerül kinyitni a zárat, akkor már eltudom tolni a leplet, vagy még azzal is meg kell majd küzdenem? Na jó, lehet, hogy nem érdemes túlságosan előre gondolkodni, ha egyszer még az sem biztos, hogy sikerül hozzájutnom a kulcshoz.
//Telekinézis 1. szint: Kisebb tárgyak (kődarab, pálca, pohár) mozgatása, lebegtetése.
Fizikum (12) + Intelligencia (22) = 34
Justice Simmons carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Justice Justice nem hall semmit, viszont valószínűleg hangszigetelő bűbájjal van kezelve a ketrece mindenkinek. Ki tudja, hogy mi van a túloldalon, talán igaza van és itt vannak a többiek is a közelben. Most, hogy kiszabadult fel tudja mérni, hogy körülbelül 1,50 magas a ketrec és ilyen széles is, ha nem akar görnyedni akkor visszaülhet. Egy vastag fémrácsos ketrecben ül, aminek megtalálja a zárját is, de egyszerű alohomorától természetesen nem nyílik. Ahogy végigvilágítja a helyet a drapéria mintái értelmet nyernek. Míg a nagy részén random minták szaladgálnak addig az egyik ponton koncentrikus körök hullámzanak, mintha csak valami céltábla lenne. Ahogy erős macskakarmokat növeszt és elkezdi kaszabolni a mágikus leplet ezen a ponton, habár a hang, ahogy csikar fülsiketítő és egy-két körme fájdalmasan le is törik, de először az anyag elvékonyodik, látni a kinti fényt, míg egyenesen lyukat nem üt. Percek alatt sikerül eljutnia néhány lyukig, így sejthető, hogy ember nagyságút szakítani nem lenne valami gyors. A hirtelen fény elvakítja a lányt, ki se tud normálisan lesni, hiszen eddig sokáig a vaksötétben ült és most is csak egy kis lumossal világított, de nem csak ez történik. Ahogy az első fénysugár megjelenik a kis ketrecében megváltoznak a fények, minden zöldes fluoreszkáló színben kezd el úszni és megjelenik egy felirat mögötte a falon:
A lent a fel, a fel a lent, vajon ez mind mit jelent? A padló bizony kulcsot rejt...
***
Dorina Amikor Dorina elkezdi kaparászni a talajt, akkor egyértelműen arra jut, hogy itt minden fából van, a léces falak, a padló, még a szék is, ami alatt a szöveget találta. Megpróbálja átszakítani, de percek alatt is csak karistolást ér el és még bőven nem bukkan elő a fa alatti talaj, ami lehet akár beton is, hiszen nem tudja, hogy milyen a külvilág, csak az biztos, hogy egy dobozba van zárva. A levegővel szerencsére így állat alakban nincs olyan nagy problémája, nem érzi, hogy újra elálmosodna vagy megfájdulna a feje, ellenben nem is talál a falon se gyengébb pallókat csak úgy tippre. Lehet, hogy akad, csak nem olyan egyszerű megtalálni a gyenge pontot és időigényes, ha csak tippelget.
***
Galen A bűbáj olyan gyorsan hal el, amilyen gyorsan csak lehet, a zár még csak meg se rezzen. Nem lehet bűbájjal kinyitni, ez teljesen zsákutca, egészen biztos, hogy fizikai behatással kell tovább jutnia, de szabad kézzel, az ujjai hegyével nem bírja megforgatni azt a laza csavart. Ha egyszer bezárták egy széfbe, akkor kiútnak is lennie kell, hiába a rémhírek Shannáról, biztosan nem ad megoldhatatlan feladatot, de túl sok lehetősége nincs. A falak fémből vannak, a záron kíül pedig csak egy darab faszék van itt, amihez kötözve volt. Habár a tüzet eloltotta a kezd kicsit nyomottabb lenni, álmosodni, az agytekervényei lassulnak... Ilyen érzés lenne az oxigénhiány?
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Alagsori társalgó 2021-11-04, 20:09
Akadémia & Galen
Nagy nehezen sikerült megtaláljam a pálcámat. Szerencsére nem vették el, ám egészen biztosan nem értem volna el, ha meg lennék kötözve. Így is elég szokatlan helyen találtam meg, normál esetben oda senki se tette volna, de hát gondolom ezt is direkt csinálták, mint az eddigi összes próbát is. Ám annak ellenére, hogy megvan a pálcám, először a kezeimmel kezdek el újra tapogatózni, hát ha találok valamit és esetleg mágia nélkül is ki tudom nyitni ezt a szerkezetet. Reménykedek benne, hogy lesz valamilyen nyom és nem itt fogok örökké lenni, esetleg még el is buknék emiatt. Természetesen ez nem történhet meg és amikor megérzek valamit, akkor már fel is csillan a remény bennem. Mintha egy csavar nem lenne jól becsavarozva, kicsit mozog, ami azt jelenti, hogy a zár nincs száz százalékosan biztosítva. Ugyan hiába érzem ezt, éppen hogy csak az ujjam hegyével tudtam. Kézzel nem fogok sehova se jutni, ezért előveszem a pálcámat és agyalni kezdtem, hogy melyik varázsige lehetne jó ide. Persze azt nem tudtam, hogy a varázslatot nem-e védi ki, de hát próba szerencse, nem igaz? Minden esetre, ha nem próbálom meg, akkor nem fog soha kiderülni és az időt pedig nem húzhatom annyira már. Mivel hirtelen ez jut eszembe elsőre, megpróbálom az Alohomora-t használni, hát ha ez kinyitja és nincs valamilyen trükk a háttérben.
//Alohomora – Zárnyitás: Kinyitja azokat az ajtókat, amelyeket nem mágikus úton zárt be használójuk.
Intelligencia+Fizikum=22+19(41)
Vendég carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Sokkal könnyebb lenne, ha itt lenne a familiárisom. De tudom, hogy nem támaszkodhatom mindig, mindenben rá. Most egyedül kell megoldást találnom. És úgy tűnik, hogy az animágiám sikerrel jár, még akkor is, ha először elég kínzóan feszülnek rám a kötelek. Viszont ez csak néhány pillanatig tart, mart egy kicsit kisebb formából, a földről szemlélhetem meg a környezetem. Ekkor pedig valamin megakad a tekintetem. A fluoreszkáló betűkön. De vajon mit jelenthetnek? A varánusz alakom segít innen kijutni? Elvégre ezzel sikerült megszabadulni a kötelektől is. Nem hiszem, hogy bárki tudna a sárkány alakomról, és bárki azt akarná, hogy engedjem szabadon azt az erőt, ami bennem rejlik, abban a formában. Nem. Más megoldást kell találnom. Eddig jól őriztem a titkom, és nem is fogom felfedni. De ezek a próbák mégis olyanok, mintha szándékosan ezt akarnák előcsalni belőlem. Nicolas sárkány párja, most meg ez? Nem. Nem szabad bedőlnöm ennek. Inkább a mondat első felére kell koncentrálnom. Durván játszani? Hmm. Én inkább okosan szeretek. De majd elválik. Egyenlőre még óriásgyík formában dugom ki a villás nyelvemet a levegőbe, hogy érzékeljek. Bármit, fura szag, mozgás, akármi. Ha semmi akkor a talajt kezdem vizsgálni. Megkaparni az izmos, erős karmos lábaimmal, hogy érezzem miből van. Ha pedig nem olyan kemény anyagból, mint beton, vagy járólap, hanem valami természetesebb anyagból, mint föld, akkor megpróbálom magam szó szerint kiásni innen. Ha a padlóval se megyek semmire, akkor folytatom a vizsgálódást, és felmászok, egy függőleges deszkára, hála a kifejezetten mászásra való karmaimnak. Közben megpróbálom felmérni a fa deszkák állapotát, észre venni valami gyenge pontot rajtuk. Hogy ha ez nem segít, akkor jöjjön a durva módszer. De az már egy következő lépés lesz, amihez vélhetően a pálcám, és az ember alakom fog kelleni.
//Animágus I. Képes felvenni egy általa választott állat alakját, ami nem lehet mágikus lény és később nem változhat az alak, amit egyszer elsajátított. Az állat fajtájának kiemelkedő példánya lesz.
1. dobás: A győztesek medálja 1%
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
2. dobás: Fizikum 15 + Intelligencia 25 = 40%//
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
₪ Dallam ₪ ₪ "Kilátástalan helyzet nincs. Ezt jegyezd meg! Vannak helyzetek, melyek próbára teszik az embert." ₪
Justice Simmons
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Alagsori társalgó 2021-10-30, 10:17
Akadémia & Justice
Határozottan hiányzik a familiárisom, pedig bevallom azért eddig nagyrészt cska használtam Cecilet, viszont a jelenléte azért segítene lehiggadni és átgondolni jobban minden egyes lépésemet. Remélem azért, hogy így se lesz gond és ügyesen végigtudom vinni ezt a pályát is. Akaratlanul is fülelek kicsit, hogy hallok-e más motoszkálást. Vajon egy teremben vagyunk a többiekkel? Határozottan kiborítana, ha netán valahol már zár kattanását hallanám, hiszen eddig minden alkalommal kiválóan teljesítettem, de úgy tűnik, hogy ezúttal most nagyon igyekszik kifogni rajtam ez a feladat. Talán csak az, hogy az apám kvázi tőrbecsalt elültetett bennem valami bosszantó kételkedést, ami gátolja, hogy rendesen átgondoljam mit is teszek, pedig tényleg próbálok nem pánikba esni és végre legalább sikerül addig eljutnom, hogy kiszabadítsam a kezeimet. - Végre! - súgom magamnak és halkan fújok egyet szusszanva, hogy kiszabadíthatom a derekamat és a lábaimat is és felállhatok. Ha persze, ha nem alacsony a ketrec és vágom be esetleg a fejemet, mert akkor inkább visszaülök, hogy ne kelljen görnyedni. Végre lumost varázsolok a pálcám végére, hogy felmérjem a helyet és most már látva végig tudjam tapogatni a zárkát. Az már biztos, hogy a ketrec le van takarva valamivel, ami elég masszívnak tűnik és nem lehet csak úgy megmozdítani. Valahogy le kellene szaggatni, ami azért így bentről elég nehéznek tűnik. Megpróbálkozom egy diffindoval, de jó eséllyel ennél komolyabb a hely védelme, hogy ne lehessen csak úgy szétszaggatni bármit. Elgondolkodom, hogy a nyers erőt részesítsem előnyben, mondjuk egy medve erejét, vagy inkább maradjak a trükkösebb megoldásoknál, de hát mégis hűnek kell maradnom magamhoz. Nicolasnak is megmondtam, hogy nem a fizikum a fő erősségem és ő is egyetértett, hogy ezen pár hét alatt már úgysem tudok változtatni. Nincs mit tenni, könnyebb, ha trükkökhöz folyamodom. Megpróbálom hát újra a jól bevált metamorfmágiát alkalmazni és éles, hegyes macskakarmokat növesztetni, hátha sikerül átszakítanom a leplet, amivel le van takarva a ketrec. Megpróbálom az egyik kezemmel a rácshoz szorítani az anyag egy részét, kinyúlva és alákanalazva, a másikkal pedig felhasítani minél nagyobb és több darabon, ha működik a terv.
//Metamorfmágus 3. szint: Képes részlegesen állati testrészeket is lemásolni, ezzel az állat különlegességeit megszerezni, teszem azt akár szárnyat növeszteni és repülni, vagy a macska látását megszerezni, de minden esetben csak egyetlen (pár) testrészről beszélünk!
Fizikum (12) + Intelligencia (22) = 34
Justice Simmons carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Justice Sajnos telekinézissel nem sikerül a pálcájára fókuszálnia, mert nem látja a célpontját, sőt, amikor összekötözött kezeit átbújtatja a rácsok között akkor valóban anyaghoz ér, de olyanhoz, amit biztosan kezeltek valamilyen mágiával, ugyanis teljesen meg van dermedve, nem lehet csak úgy fellibbenteni. Mintha valami mélyedéseket is érezne rajta, talán a mintázata az, egyelőre nem tudni. Talán fizikai erővel kikezdhető, de nem varázslattal vagy képességgel. Viszont a következő aspektusával a metamorfmágiának szépen betalál, ahogy változtat a testalkatán és a csuklója összemegy úgy tudja a kezeit végre valahára kiszabadítani és miután azok szabadok, a derekát, bokáját is el tudja oldani és végre a pálcájáért nyúlni. Csak van fény az alagút végén, még ha nem is indult a legjobban a helyzete!
***
Dorina Dorina okosan rájön, hogy csak akkor kéne tüzet gyújtania, ha biztosan van is mire használnia, mert a tűz bizony gyorsan eszi az oxigént. Amikor amellett dönt, hogy felveszi a varánusz alakját, akkor a kötelek először kínzóan megfeszülnek rajta, aztán pillanatokon belül lehullnak a földre és állati alakban szemlélheti meg a környezetét. Már is kicsit nagyobbnak tűnik a hely, még ha nem is olyan sokkal, és az új alakjában van olyan mázlista, hogy pont belát a szék alá, amihez kötve volt és ahol fluoreszkáló felirat bújik meg.
Vannak játékok, amiket durván kell játszani. Készen állsz elereszteni a benned lakozó állatot?
De még is mit jelenthet ez? Nyilván nem annyit, hogy vegye fel az animágus alakját, hiszen azt már megtette.
***
Galen Miután a kezei már szabadok eloltja a tüzet, ami egy nagyon jó döntés és szerencséjére a pálcáját is ki tudja tapogatni a ruhájában, nem kobozták el, éppen csak szándékosan olyan helyen volt, hogy összekötözött kézzel ne tudja elérni, nehogy már egyszerű legyen. Persze ha valóban a Testvériség karmaiban lennének biztosan nem maradt volna semmilyen eszközük, sőt, Daphne Jennings ült már olyan kalitkában, amiben még mindennemű mágiát is lekorlátoztak és semmi másra nem számíthatott, mint a beszélőkéje, de ez most igen csak mellékes. Amikor elkezd tapogatózni a kezével bizony talál valamit, ami a segítségére lehet. A zár nem is áll olyan biztosan a helyén, a kezével kitapogat egy csavart, ami kicsit mozog, kicsit kiáll, de túlságosan apró és nehezen elérhető helyen van ahhoz, hogy az ujjaival ki tudja csavarozni. Éppen csak az ujja hegyével tapintja ki a szerkezet zárja mélyén ezt a kis hibát - vagy szándékosan elejtett nyomot. A kérdés, hogy miként fogja kihasználni, hogy tudja nincs is olyan jól rögzítve.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Alagsori társalgó 2021-10-28, 15:30
Akadémia & Galen
Az igazat megvallva az egyik énem már nagyon unja ezt az akadémiás kínlódást, ám valahol legbelül azért mégiscsak ég bennem a tűz, hogy jól teljesítsek és legalább a rangsor élére küzdhessem fel magam. Mindenki szereti, ha elsőként végez. Bár egyelőre nekem az a cél még távol van. Pár embert mindenféleképpen magam alá kell gyűrnöm, ha azt akarom, hogy elsőként végezzek. Ráadásul akkor apám is végre békén hagyna. Az ő egy szem kisfia jó eredményeket ért el, had adjunk neki egy kis időt levegővételre. Bár még mindig ott ül a küszöbön az Alexes mizéria is, amire mihamarabb pontot akarok tenni. Egyre nagyobb káoszt vonzok magam mellé, s lassacskán tényleg csak a varázsvilág bestiái között érzem magam biztonságban. Legalábbis a világ elől elmenekülni néha tényleg nem tűnik rossz ötletnek. Egy pillanatra kalandozok csak el a saját fejem világában, míg nem le tudom égetni a kezeimről a köteleket és végre jobban szemügyre venni mi is van körülöttem. A szűk hely ellenére nem érzem magam rosszul, egyedül az a masina aggasztó, hiszen innen nézve nem úgy tűnik, mintha meg tudnám buherálni belülről. Mindenesetre odakúszok a szerkezethez. A tüzemet eloltom még mielőtt több oxigént emésztene fel, úgyhogy a zárat csak kézzel tapogatom ki. A pálcámért is nyúlok, hátha az kéznél van és nem lett elkobozva, ám amennyiben nincs nálam, akkor csak tovább tapogatózok, hátha akad egy belső kallantyú azon a szerkezeten, amivel esetleg meg lehet fejteni a nyitját.
//Intelligencia+Fizikum=22+19(41)
Vendég carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Nincs klausztrofóbiám. Ettől eltekintve utálom a szűk, sötét helyeket. Rossz emlékeim vannak tőle. Nem mondanám, hogy a jeges félelem, vagy a pánik az első érzelmi reakció, ami végig fut rajtam. Ennek ellenére elég kellemetlen szorongó érzetem van. Talán, mert nincs közvetlen mellettem a familiárisom, vagy mert le vagyok kötözve, vagy mert sötét van, vagy talán mind egyszerre. De higgadtnak, és nyugodtak kell maradnom. Össze kell szednem magam, mert ahogy Shanna mondta ki kell jutnom innen. Sajnos a lángocskám arra nem elég hogy felgyújtsam vele a kötelet. De talán azért egy kicsit megperzselni és gyengíteni sikerülhetett. Viszont azért még fényforrásként fel tudtam használni. Amit, hát nevezzünk fél sikernek. Nem, mintha a látvány annyira sok bizalomra adna okot. Vajon mennyire lehetnek erősek, és ellenállóak azok a deszka falak? Oké, előre szaladtam. Egyszerre egy probléma. Át kell gondolnom a szabadulási kísérletemet. Valószínűleg túl sokáig tartana, mire azzal egy picike lángocskával át tudnám égetni a kötelet, és persze az is lehet, hogy valami égés gátló bűbáj van rajta. Túl könnyű lenne ugyanazzal a trükkel egymás után két próbán is átmenni. Igaz, ott egy láthatatlan ajtó zárszerkezete volt a célpont. Sky pedig nincs itt, hogy az erősebb verzióval segítsen rajtam. Viszont még nem fogytam ki teljesen a trükkökből. Tehát megpróbálok egy kicsit fészkelődni a széken, hogy lássam vagyis inkább érezzem mennyire szorosak kötelek, és mennyit engednek. Majd eloltom a lángocskát, így megint korom sötétben találom magam. Sajnos semmi más hő vagy fényforrás nincs ebben az átkozott hmm... ládában. De ha a szemem hozzászokott az ismételt sötéthez, akkor veszek egy mély levegőt, és szándékkal lassítom a légzésem. Ezzel talán meg is nyugtatom magam. Végül pedig megpróbálom felvenni a varánusz alakom, és egész egyszerűen kicsússzani a kötelek közül a földre. Ennek be kell válnia, mivel ez az alakom kisebb, és keskenyebb az emberinél. Ezen kívül, mivel egy rendkívül kis helyen, vélhetően kevés oxigénnel kell gazdálkodni az imént látottak alapján, így ebben is praktikus ez a forma. Bőrlégzéssel így akár elég sokáig el lehetek, mielőtt a levegő miatt aggódnom kéne. Na, nem mintha olyan sokáig így akarnék maradni, hogy a végén pánikból nyissa ki valaki a ládát, hogy élek-e még egyáltalán? De addig időt nyerhetek, amíg kitalálom a következő lépést. Már ha sikerül persze felvennem az állati alakom, és nem egy újabb kútba esett terv lesz csupán ez a kísérlet is.
//Animágus I. Képes felvenni egy általa választott állat alakját, ami nem lehet mágikus lény és később nem változhat az alak, amit egyszer elsajátított. Az állat fajtájának kiemelkedő példánya lesz.
1. dobás: A győztesek medálja 6%
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
2. dobás: Fizikum 15 + Intelligencia 25 = 40%//
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
₪ Dallam ₪ ₪ "Kilátástalan helyzet nincs. Ezt jegyezd meg! Vannak helyzetek, melyek próbára teszik az embert." ₪
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Alagsori társalgó 2021-10-23, 14:49
The member 'Justice Simmons' has done the following action : Dobókocka
'10 oldalú dobókocka' :
Justice Simmons
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Alagsori társalgó 2021-10-23, 14:49
Akadémia & Justice
Érzem, hogy a pálcám a helyén van, de egyelőre esélytelennek tűnik, hogy kiszedjem onnan, úgyhogy megpróbálom legalább azt felderíteni, hogy hol a fenében vagyok. A szék szerencsére nincsen lerögzítve, így sikerül megmozdítanom és kicsit arrébb csúszok vele minden irányban, de az hamar kiderül, hogy a hely kifejezetten kicsi. Mázli, hogy nincs klausztrofóbiám, de így is eléggé kellemetlen és nyomasztó érzés a bezártság. Kezdek akaratlanul is idegessé válni, ami nem segít sokat a koncentrációban és hogy kitaláljam mi a következő lépés, hiszen macska szemekkel se látok az ég világon semmit, tehát nincs fényforrás, teljes sötétben vagyok. Igyekszem venni néhány mély lélegzetet, hogy lehiggadjak és megpróbáljam összeszedni a gondolataimat. Meg kell szereznem a pálcámat, ki kell szabadulnom a kötelékekből és aztán ki kell jutnom a ketrecből. Egyszerűnek tűnik így kimondva, de annál nehezebbnek, hogy hogyan hajtom végre jelen helyzetemben. - Jól van... gondolkozz... - motyogom magamnak lecsukott szemmel, ami nem sokat változtat a látási viszonyokon, viszont kicsit legalább azt az érzést kelti, mintha én irányítanám, hogy látok-e vagy sem. A képességeimre kell hagyatkoznom. Bár nem látok semmit, de megpróbálok első körben a pálcámra koncentrálni, hátha telekinézissel megtudom szerezni magamnak. Ha sikerül, ha nem, amikor elég közel vagyok a rácshoz, igyekszem amennyire lehet kitapogatni, hogy le van e takarva, vagy maga a szoba teljesen sötét, hiszen ha le van takarva, akkor telekinézissel megpróbálhatom meglibbenteni a fátylat, hogy legalább valamennyi fényt engedjek be. Egy próbát megér. A pálcámat, ha nem sikerül megszerezni, akkor tovább gondolkodom. Puszta kézzel nem egyszerű kiszabadítani magamat. Megpróbálom felmérni mivel vagyok lekötözve, kötél, vagy láncok és próbálom kicsit változtatni a testalkatomat. Ha például vékonyabb, kisebb a csuklóm, a lábam, akkor nagyobb esély van rá, hogy kitudom húzni a kötél/lánc szorításából.
//Telekinézis 1. szint: Kisebb tárgyak (kődarab, pálca, pohár) mozgatása, lebegtetése.
Metamorfmágus 1. szint: Valamelyest +20-25 kg a testalkatát is változtatni képes, nem magasság, csupán izomzat/zsír tekintetében. 2. szint: Képes a magasságát is változtatni +/-25-30 cmt.
Justice Justice miután beletörődött, hogy a familiárisa ezúttal nem lehet segítségére a metamorfmágiájához nyúl, ami egyáltalán nem rossz ötlet, hiszen egy elképesztő Joker kártya a kezében. Egyébként van nála pálca, ha jobban belegondol érzi, de direkt olyan helyen a ruhájában, amit nem ér el lekötözve. Sikerül macskaszemeket csinálnia, ám a macskák sem látnak teljesen a vak sötétben, nekik is szükségük van egy kis fényre, márpedig akárhol is legyen, Shanna volt olyan kegyetlen, hogy vak sötétbe zárta be őket. Képtelen kivenni fényforrás nélkül, hogy mi van körülötte, mi segíthetne, ám amikor megpróbál a székkel ugrani, csúszni, hogy le van-e rögzítve, legalább abban szerencséje van, hogy tényleg tud csúszni vele. Viszont nagy meglepetésére, már egy-két próbálkozás után falnak ütközik, jobban mondva hideg, fém ütközik a lábának, irtózatosan pici helyre lehet bezárva. Nem egy lap, ha mozgatja még egy kicsit a lábát akkor érezheti, hogy valami rácsos ketrecben lehet a vak sötétben, mint valami kalickába zárt papagáj, akit lefedtek egy lepellel.
***
Dorina Dorinának gyorsan elszállnak a reményei, hogy a familiárisa a segítségére siet, de legalább abban biztos lehet, hogy rendben van valahol a közelben. Az apró lángocska, amivel indít nem igazán hatásos, ami a kötelet illeti. Nem mágikus, de ellenálló anyagból van, amihez ennyi tűz sajnos biztosan nem elég, hogy lángrakapjon és elégjen. Ellenben fényforrásként tudja használni, és ahogy körbenéz, láthatja, hogy egy elképesztően kicsi helyen van, mintha falécek határolnál a látóterét, nem több egy kétszer két méteres kockánál semmiképpen. A széken kívül, amire rá van kötözve, lényegében semmit se lát, még meleg foltokat sem. Ha kiszabadulna talán többet látna, de hát ahhoz a kis lángocskája nem elég. Az lehet egy csöppet rossz hír, hogy egyrészt remélhetőleg nem küzd klausztrofóbiával, másrészt mintha a dobozra, amibe bezárták, elfelejtettek volna levegőnyílásokat vágni.... Hupsz...?
***
Galen Galennek esélye sincsen hozzászokni a sötéthez, mert az íriszének valamennyi fényre mindenképpen szüksége van, de a teljesen vak sötétben ül. Amikor fényt lobbant a kezében akkor elsőre még saját magát is elvakítja a feketeség után, de néhány pillanattal később végignézhet a környezetén és az erőteljes tüzet ráirányíthatja a kötélre. A kötél lángrakap és sikerül még azelőtt leráznia magától, mielőtt magát égetné és a szabad kezével leoldania a kötelet a derekáról és a lábáról is. Mivel már idézett fényt, tudja, hogy kár megpróbálnia felállni, ugyanis azonnal koppanna. A szűk hely, ahova be lett passzírozva pont akkora, hogy amikor ült akkor a feje fölött akadt még tíz centi és ha hosszan kinyújtja a kezeit, akkor bizony eléri a helység átellenes oldalsó falait. Remélhetőleg nincs klausztrofóbiája. A fénnyel ahogy világít egészen furcsának tűnik ez a hely, az egyik falán akad egy szerkezet, de olyan mintha nem is belülről, hanem kívülről kéne nyitni... Mintha egy acél széf lenne, amibe belezárták! Valamilyen kiútnak azért nyilván akadnia kell, mert nagyon úgy tűnik, hogy nem a legjobb a szellőzés és igen aprócska a hely - és ki tudja mióta volt itt, mielőtt magához tért?
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Alagsori társalgó 2021-10-18, 17:22
The member 'Galen Herbs' has done the following action : Dobókocka
'10 oldalú dobókocka' :
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Alagsori társalgó 2021-10-18, 17:22
Akadémia & Galen
Éppen apámtól érkezett levelemet nyálaztam át a könyvtárban, ahol legalább akadhatott egy kevés szabad percem. Szépen leírta, hogy mennyire büszke az akadémiás teljesítményemre, viszont azt is kifejezte, hogy ha nem elsőnek végzek a listán, akkor számoljak egy kedves kis elbeszélésre, mikor hazatérek. Remek. Neki semmi sem elég, bár ha magamat vesszük alapul, én se teljesen örülnék utolsóként végezni azon a ranglistán. Mindenesetre apám levele igazán bennem hagyja a tüskét, s mikor kilépek a könyvtárból, az az első dolgom, hogy egyszerűen porrá égethessem a kezemben. Amint ez megtörténik, észreveszem a folyosón közeledni a drága Hollóhátas prefektust is, aki csupán pár pillanat erejéig suhan el előttem, s amint hátat fordítok, minden elsötétül körülöttem.
Fogalmam sincs milyen régóta lehettem kiütve, ám amikor megébredek, a tompa fájdalom még mindig ott motoszkál a fejemben. Nem látok semmit a sötétben hiába nézelődök és próbálom megszoktatni a szemeimet a fényviszonyokhoz. S ekkor hallom meg a hangot a fejemben is. Tehát ez volna a teszt... Morogva húzom el a számat. Egy újabb feladat, ami már röhejesen kezdődik, ám még mindig jobb, mint random beszippantódni valami zenegépbe. -Igazán remek... - jegyzem meg keserűen, aztán az az első lépésem, hogy a tűzmágiámmal elégethessem az engem lefogó köteleket. Először csak a tenyeremen idézem meg és úgy helyezkedem, hogy a köteleket érhesse a tűz. A pálcámat egyelőre még nem keresem, legalábbis addig, amíg az égetés hasztalannak bizonyul.
//Intelligencia+Fizikum=22+19(41)
Tűzmágus: 3. szint: Fáklyányi láng gyújtása. Égető tekintet, tehát a tekintetével képes megolvasztani nem mágikus zárakat, fémeket, de tömör acélt még nem. Teniszlabdányi tűzlabda dobása néhány méternyi távolságba, ami emberfejnyit robban. Képes megállapítani közelítőleg a meleg tárgyak hőfokát.//
The member 'Dorina Postolache' has done the following action : Dobókocka
#1 '10 oldalú dobókocka' :
--------------------------------
#2 '10 oldalú dobókocka' :
Dorina Postolache
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Alagsori társalgó 2021-10-18, 14:57
Shanna próbája & Dorina
Ami azt illeti eléggé meglep, hogy nem kaptunk még pontos helyszínt és időpontot sem. Eddig minden próba úgy indult, hogy másodpercre pontosan ott kell lenni valahol. Éppen ezért megpróbáltam felkutatni az aktuális segítőnket, de sehol sem találtam meg. Akárkit is kérdeztem vagy azt mondta, hogy most ment el, vagy azt, hogy nem is látta. Akár hogy is, mintha a köd nyelte volna el. Egy pillanatra még az is felmerül bennem, hogy Shanna Griffint megtalálni az akadémia területén maga a próba. De legalábbis elképesztő kihívásnak tűnik. Én pedig kora délután lévén kezdek igencsak aggódni, hogyha meg sem találom a próbát, akkor ugyan hogyan mehetnék át rajta? Talán el kéne engednem és inkább tanulni, hogy felkészültebb legyek. Hiszen az előző próbán is javarészt Sly és a vakszerencse segített át. Ezt pedig nem kockáztathatom meg még egyszer. Végül is az egyik folyosón megpillantom az egyik kiképzőnket, akinek szintén felteszem a kérdést, hogy látta-e esetleg a segítőnket? Aki készségesen mutat a hátam mögötti irányba, hogy éppen ott fordult be a sarkon. Azonban, amikor a jelzett irányba fordulok, akkor hirtelen elsötétedik minden...
Mondanám, hogy hozzá szoktam már a kábításhoz, és a kótyagos ébredéshez, de ezt nem lehet megszokni. Basszus. Már megint besétáltam valami csapdába. Sokkal paranoiásabbnak kéne lennem, vagy tudja a fene. Elsőre próbálnám mereszteni a szemem, és a pálcám után nyúlni, de gyorsan realizálnom kell, hogy vak sötétben, és megkötözve vagyok. Egyre pazarabb a helyzet. A következő viszont, ami tudatosodik bennem, egy mentális hang a fejemben. Amihez nem vagyok hozzászokva. Ugyanakkor sikerül rájönni, hogy aktuális segítőnk adja meg éppen az utasításokat a próbához. Igazán remek. - Sly! Kicsikém... - hmm... persze. Mért lenne itt. Mért is tudna nekem segíteni. Olyan, mintha valahol messze, távol ragadt volna. Ez pedig kicsit sem tetszik. Olyan, mintha ezzel megfosztottak volna az egyik felemtől. Tudom, hogy nem támaszkodhatok mindig a familiárisomra, de igen is nagy könnyebbség, ha jelen van. Talán így akarják egyszerűen megnehezíteni a dolgunkat. Hajj... miért érzem, hogy ez sem lesz egyszerű. Nos, ha már így ide lettem kötözve, akkor az első lépésként ki kéne szabadítanom magam. Remélhetőleg nem mágikus kötelekkel kötöztek meg, amik ellenállnak a tűznek. Ha igen, akkor az még gond lehet. Minden esetre elsőként apró lángocskát idézek a saját tenyeremre, amivel megpróbálom kiégetni a kezeimet lefogó köteleket. Hátha így képes leszek kiszabadulni. Akár sikerül, akár nem a szabaduló akció, azért megpróbálok arra koncentrálni, hogy találok-e bármi hőforrást a környezetben, ami alapján betájolhatom, hol is vagyok.
//Tűzmágus 1. szint 1. szint: Apró lángocska megidézése a tenyéren. Érzékeli a hőforrásokat a környezetében, egyfajta infralátásként is képes sötétben behatárolni a meleg testeket, de a hőfokot nem tudja megállapítani.
//
Még sok ilyet. <3//
️️️️
A pálcám nem igazán éri el azt az átkozott csavart, pedig valamennyire sikerül megmozdítani, de mégsem jutok előre vele. Egy pillanatra elhátrálok a zártól és egy mély levegőt véve megpróbálom átgondolni a helyes megoldásokat és egyéb lehetőségeket. Már ha van. Még pedig biztosan akad, Shanna csak nem zárt be minket ide esélyek nélkül.
, 
, 
, 
, 
