Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb








ϟ Jane&Bastien
  Yesterday at 18:35
Jane Willow West

ϟ Amy & Jack
  Yesterday at 18:32
Amy Graves
A hónap posztolói
Megan Smith
 
Bexley Wildfield
 
Petra von Rosemberg
 
Jade Wilson
 
Cody Armstrong
 
Luna Lovegood
 
Gina Accipiter
 
Corvus Flint
 
Shanna Griffin
 
Katherine Benedict
 
Statisztika

Összesen 606 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Christopher Graves

Jelenleg összesen 35228 hozzászólás olvasható. in 3255 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Közös társalgó (II. emelet)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Megan Smith
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 354

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2017-01-12, 20:52

Érzékelem, hogy a nő a maga furcsa módján próbál rávezetni, hogy valakihez tartoznom kell és talpra állhatok egyszer. De a hely nagyon alkalmatlan arra, hogy át is tudjam érezni a szavait. Most túlságosan erős a negatív érzés, hogy meg tudjon néhány szó vigasztalni, még ha ezek a szavak képesek lennének jó útra téríteni. Tényleg erre lenne szükségem. Új életet kezdeni, lezárni a múltamat. Csak képesnek kéne lennem rá. Képessé kéne tennem magamat rá. Akkor olyanná válhatnék, mint Stella, aki ugyanúgy elvesztette a családját, és még is tud gondtalanul élni az iskolában. De nem megy, ha ezredszerre is hallom ezt, akkor sem. Mert ameddig nem tudom, hogy mi történt a múltban, mi történt azóta apámmal, él-e egyáltalán a húgom, addig semmi sincs lezárva.
Ahogy a kezünk egymásba simul egy kis megnyugvásra lelek, de ez gyorsan elillan, hiszen a madár - vagy akármi - jelenléte olyan mélységesen megbotránkoztat, mintha minden fájdalmamat meg leste volna az engedélyem nélkül. Kihoz a sodromból, mikor nem hajlandó a szavamra elrepülni, és persze nemet intek a fejemmel, arra, hogy netalán engem keresne a lény. Ha engem is keresett, megtalált, de nekem fogalmam sincs, hogy miért van itt. Az, hogy nem bízom benne persze ott is gyökerezhet, hogy nincs az a lény a földön, akire ha rátekintek képes lennék bízni benne. Persze van ennek fokozata, nem minden megjelenő alakra fogok pálcát és robbantom rá az egész ablakot, de most olyan felfokozott lelki állapotban vagyok, hogy talán ha embert láttam volna meg, akkor is ugyanígy cselekednék. Talán.
Nem reagálok az utolsó szavaira, csak kissé az ajkamba harapok, tépelődve a tetteimen. Mielőtt túl mélyen elgondolkoznék a történteken Ariadné társas hoppanálással hazaröpít minket a kapuhoz.

- Úgy érted, köszönöd a semmit?... - kérdezem egy apró, bágyadt, keserű mosollyal. Csöppet sem vezettem körbe, csak elvitettem magammal egy igen csak nyomasztó utazásra. De azért néhány pillanat múlva, mielőtt még elfordulna, hogy távozzon, aprót biccentve szólalok meg újra. - Te is vigyázz magadra, Ariadne Halifax.

Vigyázz magadra! (...) A sebzett, kaotikus, gyászoló ember az utolsó, aki meg tudja fogadni ezt a jó tanácsot. Aki mély válságban vergődik éppen, még egy díszhalra se tud vigyázni az akváriumban, hogy a fenébe tudna ebben az állapotban saját magára vigyázni?

Iselin C. Hermann

// Köszönöm szépen a játékot! Smile)) //


[You must be registered and logged in to see this image.]
   [You must be registered and logged in to see this image.]

Az álarcoknak céljuk van: nem engedik, hogy az ember sebezhető és kiszolgáltatott legyen - ez jól jön, ha valaki nem biztos magában és abban, mit szabad éreznie. Ennek a színlelésnek azonban ára van: ha bujkálunk, mert senkinek nem akarjuk felfedni a valós önmagunkat, rettentő magányosak leszünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ariadne Halifax
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2017-01-09, 12:07

to Megan
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Valóban nem, nem a helyettesítés a lényeg. Ám új életet kezdhetsz valaki mással is.  – Az apátiát megértem, engem is az jár át. Mégis, valahol legbelül titkon még hiszek abban, hogy egyszer majd jobban leszek, boldog lehetek. Nem most lesz ez. Talán öt év múlva. Majd egyszer. Megan nálam sokkal fiatalabb, olyan lány, aki most teljesen reménytelennek látja a jövőt, amit megértek, még ha nem is tudom szinte egyáltalán lekezelni. Nem én leszek a barátnője, aki kirángatja a gödörből, de annyi iskolatársa van, biztosan talál köztük olyat, akire számíthat. Nem érzem azt, hogy el lenne cseszve az élete, még sok minden áll előtte, és nem várható el tőle, hogy az én fájdalmamat is elemezgesse. Csupán ötleteket adok neki, és sejtheti, hogy hasonló cipőben járok, de ez nem biztos, lehet, hogy csak sablon megoldásokat javasolok, amiket már ezerszer hallhatott másoktól.
Csupán érdeklődő az érintésem, mert nem tudhatom, hogy nem olyan madárról van szó, aki például animágus, és őt keresi, vagy valami figyelmeztető familiáris, hogy távoznia kéne. Elsőre nem ártom bele magamat az ügyeibe, most ő van itthon. Meglepetten simitom rá a tenyeremet az ujjaira, és az előbbi gondolatmenet ellenére mégiscsak összakapaszkodunk.
- Azt hittem, téged. – Felelek, és amikor pálcát ránt, én is megteszem, leutánozva a mozdulatát. Ezek szerint semleges vagy ellenséges lénnyel van dolgunk, ha a hugrabugos ennyire nem bízik benne. Elengedem a kezét, hogy jobban tudjunk egyensúlyozni a törmelékek között, és várom, hogy a lány vajon mit lép. A robbanóátok kiüti a párkány jókora gombócát, mert a madár még előtte felreppen, és felháborodottan károgva szárnyal el. Vissza sem néz. Igaz, a madarat aligha szoktak ilyet.
- Hát ezt jól elintézted. – Fűzöm hozzá, nekem aztán oly mindegy, hogy ki lett volna. Ráadásul Megan tényleg felnőtt, a robbanás nem volt zért olyan hangos, hogy ne lehetne betudni egy sima autócsattanásnak. Ráfogok a vállára, és már hoppanálunk is. A Roxfort vaskapuja előtt állunk. – Most mennem kell, hosszú még ez a nap. Majd beszéljünk, próbálj magadra vigyázni. Köszönöm a körbevezetést. – Biccentek, és elengedem, majd elindulok az erdő felé, megnézve, hogy az előző biztonsági tiszt felállított védelmi mágiái mennyire aktívak még.

//Köszönöm a játékot!//



[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
I hate that I like you.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Megan Smith
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 354

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2017-01-01, 14:46

Mintha a fülemben harangok zengenének, olyan furcsán és tompán hallom meg Ariadné szavait, pedig itt áll a közelemben. Lassan felé fordítom a tekintetem és még ha meg is lepnének a szavai, olyan tompa vagyok, hogy ez a meglepődés nem látszik rajtam.
- Nincs. És nem is lesz. Nem helyettesíthet egy személy egy egész elcseszett életet... - a hangom már nem tükröz dühöt, mintha az a korábbi kicsi harag már semmivé foszlott volna bennem. Próbálok elszakadni a múlttól, a nyomasztó érzéstől és a kísérteties látomásoktól, amik gyötörnek. Persze ezek nem szó szerinti látomások, csak az elmém és a fájdalmam játszik velem, de lepörög előttem minden, ami akkor történhetett újra-és újra, mintha valaki szándékosan akarna kínozni ezzel. Ahogy kirúgja anyám a lába alól a kis hokedlit, ahogy felnyög és szerencsétlenségére nem törik el a nyaka hanem fulladozva himbálózik a kötélen míg el nem éri a halál...  
Elképesztően önzőségnek hathat, hogy nem reagálok a gyanúra, hogy Ariadné is elvesztett valakit, de olyan sokkos állapotok kerülgetnek, hogy valószínűleg kell még néhány perc, hogy a beszélgetésünket újra átéljem és megértsem a szavainak a mögöttes tartamát.
Ahogy megérinti a vállamat sikerül kicsit kiragadnia a gondolataimból és mintha eddig nem is vettem volna levegőt olyan hirtelen kezdem el most kapkodni. Öntudatlanul nyúlok most Ariadné keze felé, hogy karcsú, jéghideg kezemet az övébe csúsztassam. Persze lehet, hogy leráz és elhúzza a kezét, de minden esetre érte nyúlok. Sokkot kaptam? Vagy pánik roham kerülget?
Oda kapom a fejemet a holló irányába, ami meredten bámul bennünket és károg, de anyám arcát már nem fedezhetem fel benne.
- Mit keres Acton közepén egy Holló? - kérdezem megütközve, aztán, lehet meggondolatlanul, de pálcát rántok. Még nem jártam ki a hetediket, de a tizenhetet már betöltöttem, ergo elméletben szabad varázsolnom anélkül, hogy bajba kerülnék.
- Takarodj innen, akárki is küldött. - szólok rá ingerülten, mert kicsit olyan érzésem támad a lény láttán, mintha azért jött volna, hogy a fájdalmamból lakmározzon. A probléma csak az, hogy már olyan mélyen belém ivódott a keserűség, hogy a sérelem, hogy valaki, vagy valami végignézte amíg összeomlottam az "engedélyem nélkül" kissé elveszi a józan ítélőképességemet.
- Azt mondtam... takarodj... Bombarda! - bukik ki belőlem az első varázsige, ami eszembe jut és a pálcámmal egyenesen a furcsa hollót célzom meg. Nem törődve azzal, hogy mugli házak között vagyunk, nem törődve azzal, hogy az ablak, aminek párkányán a holló ül hatalmas ricsajjal törhet be.


[You must be registered and logged in to see this image.]
   [You must be registered and logged in to see this image.]

Az álarcoknak céljuk van: nem engedik, hogy az ember sebezhető és kiszolgáltatott legyen - ez jól jön, ha valaki nem biztos magában és abban, mit szabad éreznie. Ennek a színlelésnek azonban ára van: ha bujkálunk, mert senkinek nem akarjuk felfedni a valós önmagunkat, rettentő magányosak leszünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ariadne Halifax
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-12-31, 12:11

to Megan
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


Ha csípős válasszal felelne, ahogyan az arcára van írva, azt is el tudnám fogadni. Minden joga megvan hozzá. Én ilyen vagyok, és ez már aligha fog változni. Dumbledore-nak köszönhetően össze tudtam magamat szedni, hogy legyen miért harcolnom, hogy megvédjem a gyerekeket, de hogy még empatikus is legyek az irányukba, az egyszerűen nem megy. Régen sem a jóérzés vezette a döntéseimet, csak tettem amit helyesnek gondolok. És most mégiscsak némi gombóc nő a torkomra, ahogyan szinte üveges tekintettel állom a pillantását, magamra kéne vennem, hogy milyen nyersen bánok vele, s talán megenyhülni kissé. Nem teszem. Ehelyett elfordítom a tekintetemet, s alig érezhetően megvonom a vállamat. Számomra alig érezhetően, mert ő pontosan láthatja.
- Aha. – Bököm ki kedvenc szavamat, ami alkalmasint azt fejezi ki, hogy nincsen különösen hozzáfűznivalóm. Lépdelek a ház egykori romjai között, figyelme, hogy ne szakadjon alattam be semmi, ám apró termetem nyomán ettől végképp nem kell tartanom. Ettől még elveszíthetem az egyensúlyomat, beletenyerelhetek valami szálkába, vagy rozsdás szögbe, tehát nem árt az óvatosság. Ritka egy lepusztult hely ez, az emlékek béklyója körbelengi, nekem is rossz kedvem támad, bármerre is nézzek. Olyan helyeken kéne mászkálnom, ami felvidít, de ez itt a saját múltamra emlékeztet. Igaz, az én szüleim nem ölték meg magukat.
- Tudod.. ha valaki meghal, akit szeretünk.. Mi mi vele halunk. És halottak maradunk, amíg nem találunk valaki mást helyette. Neked van ilyen? – Kérdezem révetegen, ebből rájöhet, hogy én is így vagyok most, pont ezért nem várhat tőlem semmilyen bíztatást. Nem tudunk egymásba kapaszkodni, hiszen az egyik félnek ahhoz aktívnak kéne lennie. És erről szó sincsen. Én sem vagyok képes senkinek sem megnyílni. Jó eséllyel mindez egy ideig nem fog változni. Érdeklődve kapom fel a fejemet, ahogyan a holló megérkezik. A sötét aurát érzékelem, ám nem ez a legfurcsább. Mintha egy pillanatra egy nő arcát venné fel a sötét madár arca. Én ugyan nem ismerem fel, de Megan anyjáé. Megrázkódom, nem vagyok benne biztos, hogy mindketten láttuk, ezért egy lépést sasszézom Megan felé, és kérdőn érintem meg a vállát. A madár ismét „normális”, de vészjóslóan károg.



[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
I hate that I like you.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Megan Smith
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 354

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-12-20, 10:25

Ariadné kérdése egy aprócska haragot szít fel bennem. Elképesztően rosszindulatúnak hat, akármennyire lehetséges, hogy igaza van. De anyámat szeretem, szerettem, így itt és most csak a nőre tudok haragudni, akinek lépésenként lassan megnyílik, akit a bizalmamba fogadok, erre ilyen közbevetéseket tesz. Az arcom kissé elvörösödik, de mély levegőt veszek és az ajkamba harapva tartom vissza a csípős választ. Csak a szikrázó szemeim, amivel a helyet figyelem, árulják el, hogy hez most eléggé arcul csapott.
Eszembe se jut, hogy a széltől kócos, csapzott hajamat bármilyen rendszerbe szedjem, saját akarata szerint mered a világ minden tája felé, mintha valami nagyon rossz farsangi Einstein lennék. A külsőmmel csöppet sem törődök már, ahogy körbetekintek a régi emlékek között. Lidércként tódulnak a fejembe a régi képek, veszekedések, üvöltözések, sírások, pofonok, amiktől a falig tántorogtam, és az apró maroknyi kedves, szép emlék.
- Nina a húgom, Lena a szobatársama Roxfortban. - felelem röviden, és lenyelem a kibukni készülő könnyeket. Megfeszítem a vonásaimat, és mélyen beszívva a levegőt vágok neki benyitogatni minden szobába. Fogalmam sincs, hogy mit keresek, azt se tudom, hogy volt -e értelme ide jönni, azon kívül, hogy még elevenebben érzem a fájdalmat, mint általában. Mikor kivágom a konyha ajtaját egy felborult hokedlit találok és egy köteg régi kötelet a földre dobva. Az arcom falfehér lesz és a kezem a kilincsre szorul, vasmarokkal tartva, belekapaszkodva. Nem hiszek a szememnek, nem hiszem el, hogy amikor apám lelépett innét, még arra se vette a fáradtságot, hogy eltüntesse a nyomait.
- Itt akasztotta fel magát. - suttogom halkan, és szép lassan megpróbálom lefejteni a kezemet a kilincsről, de az úgy elgémberedett, mintha már nem is tartozna hozzám. A konyha ablakán beszűrődik az utcai lámpák és a hold fénye, megvilágítja a romos konyha tárgyait. Tökéletesen látom, hogy hogyan köthette fel a kötél egyik végét a csillárra, hogyan rúghatta ki maga alól a széket, hogyan himbálózhatott élettelen teste... Vajon Nina talált rá? A kicsi, jókedvű tündér, aki úgy oda volt az életért, úgy szerette a mamát és a papát is?
Nyelek egy nagyot, bár a gombóc a torkomban alig hagyja. Nem veszem észre, hogy az utcai lámpa fénye megremeg, ahogy a sötét alak átsuhan előtte. Az én szemem csak az eldőlt hokedlit és a kötelet látja, és amúgy is pattog előtte a fájdalom és folyamatosan villódzik. A levegő érezhetően elkezd hűlni, bár én ezt csak a sokknak tulajdonítom, és lassan a két karommal átölelem magamat, hogy kicsit melegítsem a testem és nagyobb  biztonságban érezzem magam.
Mindeközben a sötét alak, akárki vagy akármi is legyen az, az ablakhoz ereszkedik, leszáll a párkányra és egy sötét gombszempár bámul befelé, egyenesen minket nézve. Ha látnám se tudnám a sötétben megállapítani milyen lény az, csak azt, hogy fekete, és hogy biztosan nem a mugli szomszédok háziállata. Talán egy animágus. Talán egy familiáris. Vagy csak egy idézett állat? Egyelőre a sötét aurájával csak figyel, miközben én meredten bámulok és egyre mélyebbre süllyedek a borzalomban és egyre élénkebben látom magam előtt anyám halálát. Nem tudok beszélni, nem tudok Ariadnéhoz szólni, bár úgy hiszem, hogy tökéletesen látja az összefüggéseket és nem is várja el, hogy bármit is mondjak.


[You must be registered and logged in to see this image.]
   [You must be registered and logged in to see this image.]

Az álarcoknak céljuk van: nem engedik, hogy az ember sebezhető és kiszolgáltatott legyen - ez jól jön, ha valaki nem biztos magában és abban, mit szabad éreznie. Ennek a színlelésnek azonban ára van: ha bujkálunk, mert senkinek nem akarjuk felfedni a valós önmagunkat, rettentő magányosak leszünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ariadne Halifax
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-12-19, 19:15

to Megan
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Értem. Úgy fest, te sem voltál elég motiváció, hogy élni akarjon. – Jegyzem meg talán nyersebben a kelleténél. Az én szüleim annyira mások. Bennük ott volt az összetartás, engem is az utolsó lehelletükig védelmeztek, holott én nem vagyok egy érzelmes alkat, nem is tudom, hogy mit mondjak. Ennek a lánynak barátra van szüksége, olyan támogatásra, aki megérti a fájdalmat. Én megértem ugyan, de nem tudok mit kezdeni vele, nem tudom feloldani a lelke mélyén felgyűlt feszültséget. Nyilvánvalóan meg kéne ölelnem, de nem visz rá a lélek, engem sem szoktak ölelgetni, furcsállanám, ha bárki megtenné. Azt hiszem, belőlem kispórolták az érintés kémiáját. Mintha nem is nagyon lenne értelme.
- Miért ragadta el? – Kérdezek rá mint egy mellékesként, lényegében akkor Megan teljesen árva, hiszen az anya halott, az apja a távoli homályban, és még a testvére sem állhat így mellette. Két lépéssel lemaradva követem a diákot a kertben, amely szebb napokat is láthatott, átlépdelem a köveket, amelyek itt-ott szét vnnak hagyva, a pálcám pedig a kezem ügyében. Ki tudja, hogy az elhagyatott házat most éppen ki vette birtokba. A hajamat lófarokba fogom, hogy még véletlenül se zavarjon, ráadásul a repüléstől alaposan összekócolódott.
- Nem igazán értelek. Ez a Lena a testvéred, vagy Anina? – Nem tudhatom, hogy valamelyik éppen a barátnője, hiszen még csupán pár napja kezdtem a megbizatásom teljesítését a Roxfortban. Ahhoz képest, hogy azt hittem, Megan majd körbe fog vezetni, inkább az ő múltjába teszünk most betekintést. Tapintatosan elfordítom a tekintetemet, amikor láthatóan már mindjárt elsírja magát. Odalépek az egyik ablakhoz, hogy legalább kitárva szellőztessek, annyira komoly itt a por mennyisége. Ahogyan kinézek a feltáruló résen, úgy fest, valami közeledik kintről. Szárnyas, akár egy denevér. Mégis, holló is lehet. Aurája sötét.. kérdés, hogy mit akar tőlünk..




[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
I hate that I like you.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Megan Smith
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 354

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-12-03, 10:40

Nem nagyon figyelek a nő megjegyzésére a Roxfort szüneteiről, nyilván tudom, hogy mikor lehet maradni, ez afféle felesleges közbevetés lehetett, hogy ne álljon be a kínos csönd, vagy hogy a hangjával is bátorítson, hogy folytassam, nem tudom. Ellenben totál felesleges. Próbálok nem elmerülni az emlékekben, de igazán nehéz, tekintve, hogy most akarok éppen visszatérni arra a helyre, ahol minden elkezdődött.
Egészen sokáig torpanok meg a régi, romos házunk előtt, azt hiszem éppen próbálom összeszedni az összes lelkierőmet.
- Nem tudom miért tette. Nekem soha nem küldött el ilyen levelet, amikor kicsi voltam akkor meg nem... nem engedtek el ide az intézetből. Végül teltek az évek és egyre rosszabb lett volna visszatérni ide. - válaszolom, vontatott hangon, próbálom megtartani a tárgyilagosságomat, miközben mesélek, ami igen csak nehéz.
Mikor rákérdez a húgomra kicsit úgy érzem magam, mintha gyomorszájon vágtak volna.
- A húgomat elragadta apám, csak engem hagyott magamra. Nem tudom hol van, boszorkány-e. Nem tudom emlékszik rám, vagy sem. Nem tudom él-e még egyáltalán. Semmit sem tudok. - válaszolom, aztán átvágok a romos előkerten és bevágom az ajtót. A zárunk sose volt jó, most meg már eltelt hét év és itt volt elhagyatottan a ház, tudtam, hogy úgy is nyitva lesz. Minden poros, minden lestrapált és ősöreg. Látszik a házon, hogy amikor még éltek benne, akkor se volt valami rendezett és fényűző, igencsak szegények voltunk és mivel apám egy senkiházi volt és anyámnak kellett dolgoznia, főznie, nevelnie minket, lényegében mindent csinálnia, a házra nem sok ideje maradt.
- Mindig azt mondtam Lenanak, hogy mindent megtettem, hogy megtaláljak Aninát... de még se tértem ide vissza, soha. - suttogom, éppen csak olyan hangosan, hogy Ariadné hallja, igazából magamban beszélek. Mintha megvallanám bűnömet.
Nem tudom mit keressek, nem tudom, hogy igazából mit akarok találni, de szépen lassan elkezdek körbesétálni, miközben a por fojtogatja torkomat. Vagy a könnyek.


[You must be registered and logged in to see this image.]
   [You must be registered and logged in to see this image.]

Az álarcoknak céljuk van: nem engedik, hogy az ember sebezhető és kiszolgáltatott legyen - ez jól jön, ha valaki nem biztos magában és abban, mit szabad éreznie. Ennek a színlelésnek azonban ára van: ha bujkálunk, mert senkinek nem akarjuk felfedni a valós önmagunkat, rettentő magányosak leszünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ariadne Halifax
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-11-29, 07:23

to Megan
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


Direkt nem nézem az arcát, hiszen magamat látom benne. Abból indulok ki, hogy számomra sem volt sosem túl üdvözítő, amikor sajnáltak, amikor érzelmeket próbáltak kicsiholni belőlem, vagy éppen méltatták, amikor sikerült. Szenvetlen vagyok vele, mert magammal kapcsolatban másoktól is ezt várom. Na igen, az ember magából indulok ki. Átfut az agyamon, hogy másvalaki talán csititgatná, netán megölelné, én sajnos erre képtelen vagyok. Korábban sem voltam ilyen alkat, de a történtek hatására kiüresedtem, és ez nem esélyes, hogy megváltozzon. Így tartva a távolságot mellette repülök, s csupán néha fordítom el a fejemet, hogy lássam őt, egyébként mereven bámulom a lassan kibontakozó várost a rémlovak patái alatt.
- Nos.. a legtöbb szünetnél erre van lehetőség, kivéve nyáron, amikor bezárunk. – Már többesszámban beszélek, noha diákként haza kellett mennem, de a Roxfort immár az otthonom, a tikkasztó nyári nagymelegben is a kastély hűs falai között lesz a szobám, afféle menedék, ahova mindig visszavonulhatok. Különös érzés ide visszatérni, immár felnőttként, főleg McGalagony arcán láttam, hogy viaskodik az érzéseivel. Korábban is magázott, az igaz, ám diákként bármit mondhatott, manapság csupán a feladatkörömmel kapcsolatban inthet meg.
- Miért tette? Hagyott hátra bármi búcsúlevelet? – Nem érzem azt, hogy tapintatosnak kéne lennem. Ha ez bármilyen sebet is tépne fel, akkor nem kezdett volna bele. Nem udvariasságból kérdezek rá, valójában érdekel. Egyébként is kissé ismerkednem kéne, oldani a köztem és a mások közti falat, talán ez jó megközelítés. Ha nem is leszek empatikusabb, de segíthet valamennyit mindkettőnknek. – A hugoddal? Ő is itt tanult a Roxfortban? – Ezt a részét már nem értem, miért mondott le róla az apja? Elképzelhető, hogy minden problémát az okozott, hogy Megan boszorkány, és az anyja ezt nem tudta elviselni? Kérdőn nézek a fiatal lányra a ház előtt, vajon be szándékozunk menni?



[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
I hate that I like you.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Megan Smith
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 354

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-11-16, 21:16

Hallgatom a tanácsait, és még kissé egykedvűen, vállvonva fogadom, mit sem sejtve, hogy a közeljövőben éppen egy ilyen mentorba futok bele. Vagy nem éppen ilyenbe. Minden esetre miközben a felszállunk valahol az életemért imádkozom először, majd furcsa módon egész ösztönösen mozgok az állaton - és valahol pedig elgondolkozom, hogy mi is lehetne az, amit magamra tudnék erőltetni, amit meg tudnék tanulni.
Nem tudom, hogy mi történik velem. Nem tudom, hogy miért mondom el ezeket, talán az arcomba csapó szél, a száguldás, ami kicsit megtöri a lelkemet és még a szemembe is könnycseppek szöknek... persze nem azért, mert gyengeséget mutatok, hanem azért, mert az erős szél csípi. Elgyengülök, és megadóan sóhajtok fel, de képtelen vagyok kiüvölteni a világnak a múltamat, még ha senki se hallaná az égen, akkor sem. Biccentek felé, hogy szálljunk le, egy utcával a régi házunk mellett.
Mikor könnyedén lecsúszok a hátasról kicsit zsibbadva nyújtom ki a tagjaimat, még is csak eltelt egy kis idő míg ideértünk és addig nem volt más dolgom, minthogy ugyanabban a pózban simuljak az állathoz és tartsam magamat. Utána kihúzom magamat, és néhány lépéssel megindulok, de lassan, nem olyan szándékkal, hogy Ariadnét faképnél hagyjam.
- Mikor eljöttem otthonról a Roxfortba csak egy-két levelet váltottam anyámmal, amiben azt mondta, hogy a szüneteket is töltsem az iskolában, ha lehet. Aztán a tavaszi szünet után már nem is kaptam tőle több levelet. - elhallgatok, a féltve őrzött kis papirosokra gondolok, amik a szobámban a polcomon lévő ládikában pihennek. A ládikát még Lenától kaptam, életem első igazi ajándékaként.
- Anyám a tavaszi szünet után megölte magát, de én csak az évzáró után tudtam meg... - folytatom halkan, az arcom nem árulja el a fájdalmamat, tárgyilagos maradok. Ez kell ahhoz, hogy el tudjam mondani. Ha átérezném, ami történt, ha kiengedném az érzéseimet, akkor csak zokognék.
- És azt is, hogy ne menjek haza, mert apám lemondott rólam és elment a húgommal együtt. Azóta se hallottam róluk.
Éppen akkor fejezem be a mondatot, amikor a tipikus londoni sorházhoz érek, éppen csak egy sötétebb, lepukkantabb környéken, messze a dús kertű, gyerekbarát környéktől. Két többé-kevésbé rendezett kert között bújik meg az elburjánzott növényzetű, összeszemetelt, törött üveggel "díszített" 66-os szám.
- És ez volt a házunk.


[You must be registered and logged in to see this image.]
   [You must be registered and logged in to see this image.]

Az álarcoknak céljuk van: nem engedik, hogy az ember sebezhető és kiszolgáltatott legyen - ez jól jön, ha valaki nem biztos magában és abban, mit szabad éreznie. Ennek a színlelésnek azonban ára van: ha bujkálunk, mert senkinek nem akarjuk felfedni a valós önmagunkat, rettentő magányosak leszünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ariadne Halifax
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-11-10, 18:28

to Megan
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem tisztem, hogy figyelve az arcát kicsiholjak belőle valami érzelmet. Nem tartozunk egymás iránt felelősséggel, de mintha valami hasonló egykedvűség járná őt át, mint ami engem is kerülget egy jó ideje. Fel sem merül, hogy elvárjam, hogy megnyíljon felém, lévén nem vagyok a barátnője, s még csak a tanára se. Az egyetlen, amit tehetek, hogy magamban nyugtázom a tényt, hogy átsuhant az arcán valami olyan, amit eddig nem tapasztaltam, és hogy élvezzük egymás társaságát, már amennyire ez lehetséges, lévén mindketten komolyan passzívak vagyunk ezen a téren. Elindulunk a birtokra, én már magabiztosan pattanok fel a rém lóra, nem csak a családom pusztulása óta látom őket, én magam is pokolra küldtem néhány delikvenst, amire nyilván nem is lehetek büszke.
- Ezt nem is lehet erőltetni. Akkor tanulj valami olyat, amiről úgy véled, hogy a később hasznos lehet, és ismerkedj. Előfordulhat, hogy olyan mentorokat találsz, akik hatására fellobban benned a kiváncsiság, a vágy, hogy részese legyél valami újnak. – Ez csak javaslat, ha szándékosan el akarja szigetelni magát a jövőalkotás elől, nem én leszek, aki ráerőlteti az akaratát. A mai nap különben sem a pályaválasztási tanácsadásról szól, elméletileg most ő vezet körbe engem. Bár ha belegondolok, ezt meg is tettük, és most csak valami közös programmal zárunk, hátha attól kicsit feljavul a hangulat. Elindulunk a levegőben, úgy fest Megan jó érzékkel irányítja a saját hátasát, noha nem tudom hogy mennyire látja. Nem érzem úgy, hogy oda kéne hintáznom hozzá, hogy besegítsek. A rémlovak szélsebesen vágtatnak a levegőben, és kishamar meg is jelennek London első tornyai.
- Hogyne tehetnénk. És mi történt velük? – Fűzöm tovább a szót, nagyon úgy fest, hogy ő is elárult. Az apja talán él. Ezt nem tudom eldönteni, sosem voltam túl empatikus alkat. És talán nem is várja el. Kissé arébb szárnyalunk, az általa megnevezett kerületbe, és várom, hogy miért is kellett idejönnünk.




[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
I hate that I like you.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Megan Smith
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 354

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-11-01, 19:51

Úgy tűnik, hogy kirándulás lesz ebből, ami valahol mélyen elég mulatságos, mert elméletben azért osztottak be mellé, hogy a Roxfortot mutassam meg, mi meg lelépünk innét. Mindegy, minden jobb, mint itt körözni és valami unalmas előadást tartani, hogy ez itt a százhuszonhatodik élő portré, lakója a Hájas Pék, békés varázsló volt, de leütötte egy életre kelt péklapát.
Felkapom a fejem, amikor azt mondja, hogy "mágiamentesek is akarunk lenni", és kissé eltűnődöm. Már... nagyon régen volt. Talán nem is kísérettel kéne mennem, hanem egyedül, hiszen ez az én, személyes fájdalmam, az én gyerekkorom. Még latolgatom magamban a döntést, de látszik rajtam, hogy valamit megmozdított bennem, valami elindult.
Nem öltözöm át, alapból volt rajtam egy dzseki, tökéletesen elég lesz. London szeszélyes város, de a rosszmájúak terjesztésével ellentétben azért nem mindig csak esik az eső. Meg ha esik is, akkor sincs még ilyen tájban hideg.
- Értem. De mi van, ha szenvedély sincsen bennem semmi iránt? - kérdezem vissza, a teljes beletörődöttséggel a hangomban. Szinte színtelen, mintha halott lennék belülről, de már annyi sincs bennem, hogy meglepődjek a saját hangomon. A birtokra érve kicsit meghökkenek, ugyanis nem láttam anyám holttestét - hála az égnek -, így a thestrálok láthatatlanok a számomra. Természetesen tudom mi a képességük, hogyan "működnek", és vakon tapogatózva érintem meg azt, amelyiket Ariadné nekem szánt. Kitapogatom az egész testét, simogatva, lágyabban, mint akármilyen embert érintenék, majd a segítséget finoman, egy fejrázással elutasítva vakon ülök fel az állatra. Mikor tanultuk őket nem ültünk fel a hátukra, így különleges élmény érezni a lószerű lényt a lábam között és még is látni, ahogy a külső figyelők azt láthatják, hogy lebegek a levegőben. Amikor felszállunk előre dőlök az állat nyakára, és még jó pár percig így maradok, egészen addig, míg meg nem ismerem a mozgását és elmúlik a remegés a karomban. A kérdés annyira meglep a süvítő szélben, hogy hirtelen kibukik belőlem az őszinteség.
- Nem tudom. Apám úgy tudom soha nem tudta meg, anyám pedig... azt hiszem örült és rettegett egyszerre, hogy elhagyom őket. - a hangom fel kell emelnem, hogy hallja, így kicsit meg is remeg, ahogy keserű emlékek ébrednek bennem. - Soha nem beszéltünk arról, hogy mi lehetne belőlem. Tizenegy éves voltam, még nem kellett erről beszélnünk, fogalmam sincs anyám mit akart volna. Apám pedig nem érdekelt volna, akármit is mond. - folytatom, és a düh szikrája pattan az élettelen szemeimbe. Ha már ide sorolt mellém, ha már erről beszélünk, mély levegőt veszek, majd megfontoltan megszólalok.
- Tehetünk kitérőt Actonba? - kérdezem, és ha a nő esetleg nem tudná, elmondom, hogy merre található a Londoni kerület. Igen, azt hiszem itt az ideje, hogy oda menjek. Nem Lénával, a lány talán beleroppanna a fájdalmamba, ami rám zúdulhat a helyet látva... de hogy ez a nő mit tesz, azt nem tudom. Szánni fog? Sajnálni? Nem érdekel, ezekből nem kérek. Látszik az arcomon, hogy nem azért kérdezem a helyszínt, mert az örömet fog okozni nekem, de fontos még is. Vajon új emberek költöztek oda? Boldogan élnek, mit sem tudva mi történt ott?
Nem tudva, hogy ott akasztotta fel magát az anyám?


[You must be registered and logged in to see this image.]
   [You must be registered and logged in to see this image.]

Az álarcoknak céljuk van: nem engedik, hogy az ember sebezhető és kiszolgáltatott legyen - ez jól jön, ha valaki nem biztos magában és abban, mit szabad éreznie. Ennek a színlelésnek azonban ára van: ha bujkálunk, mert senkinek nem akarjuk felfedni a valós önmagunkat, rettentő magányosak leszünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ariadne Halifax
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-11-01, 13:51

to Megan
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


Ha belegondolok, én is ilyen vagyok mint ő, szájhúzok a hatalomra, a rendszerre, a kapcsolatokra, mindenre, csak most kettőnk közül én vagyok az idősebb, így ha mind a ketten negatív hangulattal nézünk szembe a kiadott feladattal, attól félek akkor pocsék lesz az egész. Ezúttal felvállalom, hogy én vagyok a felnőtt, és próbáljuk megnézni, hogy mit hozhatunk ki a helyzetből. Végtére is Megan szimpatikus lány, el tudom képzelni, hogy valami rágja belülről, de annyira nem érdekel most a dolog, hogy felvállaljam a tapintatlanságot. Ha úgy véli, hogy szeretne nekem megnyílni, a lehetőség adott, ám úgy vélem, több időt kellene együtt töltenünk, hogy igazi barátnők legyünk. Egyikünket sem ilyen anyagból gyúrták. Viszonzom a mosolyt, hasonlóan haloványan, mint ő, akkor ezt túltárgyaltuk. Azt viszont továbbra sem tudom, hogy miért lett pont ő mellém rendelve azon felül, hogy egy házimanó is nagyobb lelkesedéssel mutatná be az iskolát, és Megan tényleg olyan céltalannak tűnik.
- Akkor legyen az Abszol-út, és ha kissé mágiamentesek is akarunk lenni, akkor London külkerülete is szóba jöhet. Ott ehetünk valamit, vagy elmehetünk akár az Oxford Streetre. – Bólintok, én kész vagyok arra, hogy melegebb ruhát varázsoljak, és miután az egész napot az ismerkedős körtúrára szántam, akár már most ebben a percben is indulhatunk. Kérdőn emelkedek fel, már csak rajta múlik, hogy mennyire kell leszaladni a Hugrabug hálókörletekbe valami melegebb ruháért, esernyőért.
- Komoly tévedésben vagy Megan, ha azt hiszed, hogy akkor lehetsz valaki, ha kiemelkedő vagy. Nem a tehetség határoz meg, hanem a szenvedély. Talán azt hiszed, hogy én ügyesebben mozdítom a csuklómat, ha a hálóbűbájt kell alkalmaznom amikor elkapok valakit? Ez nem feltétlenül így működik. – Rázom a fejemet, de nem megyek bele jobban. Alig vagyok pár évvel idősebb mint ő, pontosan tudom, hogy én sem szerettem, amikor meg akarták mondani, hogy merre vezessen az utam, ezt mindenkinek saját magának kell tudnia. Át lehet adni tapasztalatokat, de ahogy mondani szokták, kalácsot adj, ne tanácsot. Úgyhogy elviszem ebédelni, és talán még valami ügyes varázszert is kap tőlem a körbevezetésért cserébe, ha elfogadja, és nem veszi lekenyerezésnek. Szóval indulhatunk? Akár átöltözött, akár nem, elindulunk kifelé, és a birtokon thestrálokat veszünk igénybe, én már sokszor ültem rajtuk, látom is őket, de felsegítem a lányt, ha kérné, vagy nem látná az állatokat. Visszafelé majd hoppanlálunk a kovácsoltvas kapu elé, hiszen a halálpacikat el kell majd engednünk, hogy visszatérjenek az iskolába, nem várakozhatnak a lakott terület közelében. Ha már felemelkedtünk, mellé reptetem a hátasomat, és témaváltás gyanánt kérdezem most megint én.
- A szüleid mit szóltak, hogy a Roxfortba fogsz járni? Büszkék voltak, vagy inkább valami mugli vonalat akartak volna? – Nyilván a múltra értem, hiszen már kész felnőtt, a kezdetek érdekelnek.






[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
I hate that I like you.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Megan Smith
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 354

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-10-22, 11:21

Ariadné Halifax


Mikor elkezdte mesélni, hogy miért van itt kicsit elcsitította a em tetszésemet, ugyanis kimondottan érdekes dolgokról beszél. Sosem gondoltam volna, hogy az egyetemisták veszélyt jelenthetnek rám, vagy az iskolára, főleg azért, mert  - kis túlzással - a felük Auror akar lenni. Azok meg gondolom őrzik a helyet ahelyett, hogy bajt  hoznának be. Rendben, az tény már előttem, hogy Roxfortot csak a tudatlanok nevezik a legbiztonságosabb helynek, hiszen amikor idecsöppentem elsős koromban, szívemben a vággyal, hogy minden megváltozzon, jobb legyen, boldog legyek, akkor azonnal arculcsapásként ért a Titkok kamrájának eseményei. Mugliszármazású révén célpont voltam azonnal és az a lény majdnem megölt jó néhány diákot, mielőtt Harry-ék végeztek vele. De mielőtt beindultak volna ezek a sötét események, igen is boldog voltam itt. Még mindenki... élt, még ha nem is a legjobb körülmények között. Nem béklyózta meg a szívemet a múlni nem akaró gyász.
Teljesen elrévedek, a falakat bámulom, de lényegében látni nem látom. Csak akkor nézek fel, amikor azt mondja, hogy ugyanazon okokból lettünk egymás mellé ítélve. Ezek szerint ő sem lehet túlságosan nagy "partiarc", magától nem keresett volna társaságot. Ahogy én sem. Nem reagálok rá, csak egy keskeny, élettelen mosolyt ejtek, még nem szabadultam meg teljesen az emlékek börtönéből.
Csak hallgatom a hangját, a tanácsait, de nem vagyok biztos benne, hogy meg akarok fogadni akár egyet is. Valahogy hirtelen szűknek érzem ezt az iskolát, a szokatlan nyomást a vállamon, hogy valamit választanom kéne, valamerre lépnem kéne, így a kérdése hallatán csöppnyi várakozás után felelek.
- Roxmortsot kívülről belülről ismerem, de egy Abszol úti kirándulás jól hangzik. - a hangom nyugodt, nem leszek azonnal izgatott kiskutya, akit sétálni visznek, de azért valóban látszik, hogy a sötétség elkezd felszívódni a tekintetemből és a háttérbe vonulni. - Az igazság az, hogy nem vágnék bele semmibe. Semmiből izgalmasból nem vagyok kiemelkedő, ami célt mutatna egy pályához, de bolti eladó se akarok lenni egy életen át. - mondom, kicsit vonakodva, mert ezek után szokott jönni a hegyi beszéd, hogy ha nem akarsz egy senki lenni, akkor kezd magaddal valamit, találd meg az életed célját, hogy mi akarsz lenni ha "nagy leszel" és így tovább, és így tovább. Kicsit várakozón nézek rá, ugyanis fogalmam sincs, hogy az iskolát milyen módon kell elhagyni ahhoz, hogy az Abszol útra kerüljünk.


[You must be registered and logged in to see this image.]
   [You must be registered and logged in to see this image.]

Az álarcoknak céljuk van: nem engedik, hogy az ember sebezhető és kiszolgáltatott legyen - ez jól jön, ha valaki nem biztos magában és abban, mit szabad éreznie. Ennek a színlelésnek azonban ára van: ha bujkálunk, mert senkinek nem akarjuk felfedni a valós önmagunkat, rettentő magányosak leszünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ariadne Halifax
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-10-19, 18:58

to Megan
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


Számomra nem gond, ha akár el is húzza a száját, fintorog. Én magam is megszenvedtem többször azt, hogy olyan feljebbvalóhoz kerültem, akik nem voltak szimpatikusak. Nem gondolom, hogy most erről lenne szó, én azért igyekszem tőlem telhetően korrekt lenni, úgy vélem, hogy jelenlegi helyzet egyértelmű forrása az, hogy Megan akarata ellenére lett mellém rendelve. Szeretném, ha nem érezné mindezt pressziónak, hanem lehetőségnek, hogy segíthet nekem. Én nem vagyok tanár, sem a főnöke, ezért próbálok barátságosan mosolyogni rám, ami rám sem éppen jellemző, legtöbbször komoly, és elhivatott vagyok, ám már annyi pocsék dolog történt az életemben, hogy meg tudom érteni, amikor valaki nem boldog.  Már csak az a kérdés, hogy én  hogyan tudnám megkönnyíteni az életütét.
- Felnőttek, de nem végzettek. Ha belegondolsz, ezzel veszélybe sodorják azokat, akik nem mehetnek ki. Ki-be sétálnak, a mágikus védőhálót meg kell miattuk lazítani, és így bárki bejöhet. Ez a nem mindegy. – Csóválom a fejemet. Nem én akarok lenni a diktatórikus, véres kezű felügyelő, ám ha azért vettek fel, hogy tegyem magamat hasznossá, akkor mindenképpen át fogom gondolni az eljövendő lehetőségeimet. Ahogy az igazgatóhelyettes mondta, a lényegi dolgokat egyeztetnem kell a tanári karral, de mégsem örülök, ha állandóan rohangálhatok hozzájuk, csak a napi rutin az, amiben beleszólás nélkül tevékenykedhetek, járörözés, mágiák megújítása, ilyesmik.
- Mármint téged, és engem? Merthogy ez rám is érvényes, vélhetően az igazgató is azért kért fel, hogy társaságban legyek, hogy elfoglaljam magamat. – Hm.. kezdenek összeérni a szálak, úgy fest, hogy Megan is eléggé magának való, és nyilván nem lehet előítéletes a korával szemben, hogy vele bizosan nem esett meg semmi sokkoló esemény, amelytől összezuhant volna. Előfordulhatott, de a rossz gyerekkornak, és még megannyi másnak is betudható, ha társaságra van most kényszerítve. A válaszán nem tudok nem elmosolyodni, igaz, én elhivatottabb voltam, bár nálam még nem volt szó egyetemről. – Nem is feltétlenül muszáj. Ha már most belevágnál valamibe, tedd nyugodtan, a szakmák nagy része a kezetekben van, most, hogy hetedikes vagy. A helyedben ellátogatnék az Abszol-útra, vagy akár Roxmortba, ott elég széles palettát be lehet látni, gondolkozz rajta, hogy mi tetszik, hátha ötletet merítesz. Vagy menjünk most? – Én megtehetem, hogy felnőttként magammal viszem ide vagy oda, attól meg nem félek, hogy belénk kötnek, tudok magunkra vigyázni.





[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
I hate that I like you.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Megan Smith
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 354

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-10-11, 22:18

Ariadné Halifax

Azért nem mondanám magam kedvesnek és készségesnek, hiszen körülbelül három percenként kínosan elhúzom a számat, de az tény, hogy ha már itt vagyok, akkor nem fogok gyerekesen duzzogni és csak vánszorogni mellette. Abból már kinőttem, ennyi idősen nem illik gyerekeskedni. Kicsit biccentek, jelezve, hogy értettem a megnevezését, csöppet sem bántódom meg, csak furcsállom, mert tényleg annyira nem látszik közöttünk a korkülönbség. Persze lehet, hogy pont ezért bölcsen teszi, hogy távolságtartóbb megszólítást választ. Végighallgatom az okfejtést a Roxfort fontosságáról, miközben sétálunk a következő helyszín felé. A szabályok szigorítása kicsit sincsen ínyemre, de nem szólalok meg, és főleg nem közlöm azt, hogy egyébként külön engedéllyel én is kijárhatok. Még a végén listára tenné, hogy az ellenőrzése alatt tartsa vagy éppen megtiltsa, hogy kimenjek dolgozni Roxmortsba, vagy felkeressem a nyári szállásomat. Egyáltalán nem akarom, hogy ez egyáltalán szóba jöjjön és megkösse a kezem, de arra kíváncsi vagyok, hogy az egyetemisták esetében mire gondol.
- És mivel lehetne szigorítani a biztonsági előírásokat? Hiszen felnőttek, arra mehetnek, amerre akarnak, és úgy tudom nem nagyon van takarodójuk sem. Bár... valójában nem sokat beszéltem egyetemistákkal. - tűzöm hozzá, hiszen így van. Nem szoktam túl gyakran keresni másoknak a társaságát, így ilyen szempontból nem vagyok túl jó eligazító. Ha a házvezetők kicsit is törődnek az emberek kiválasztásával, akkor lesz felsőbb és alsóbb éves is.
A kérdésre kicsit megvonom a vállam. Néhány pillanatig úgy tűnik, hogy ez a vállvonás minden válaszom, de aztán lassan felé fordítom a pillantásaimat.
- Nem indokolta meg, de minden bizonnyal azért választott engem, hogy kényszerítsen a kapcsolatszerzésre. - mondom, szinte tárgyilagosan megítélve, hogy egyáltalán nem vagyok barátkozós, és sejtetve, hogy ez nem az első alkalom. Nagyon ritkán kaptam bármilyen feladatot, amit egyedül végezhetek el, még a büntetőmunkáimon is másokkal kell dolgoznom. Ezzel valójában azt hiszik, hogy segítenek, de jó néhányszor csak még jobban felmérgesít, hogy rám akarnak erőltetni valami olyat, amit nem akarok. De akkor se jelzem a nem tetszésem, mert akkor még tovább tart a szenvedés. - Hugrabug, hetedik évfolyam, fogalmam sincs, hogy mire fogok szakosodni, ha egyáltalán tovább tanulok. Azt hiszem egyikhez sincs egy csöppnyi affinitásom se. - vallom be, de nincs a hangomban se kétségbeesés, se semmi negatív érzelem, inkább csak beletörődöttség. Nem értek semmihez, amihez értek az pedig abból fakad, hogy mugli származású vagyok, persze, hogy rámtapad a mugliismeret.


[You must be registered and logged in to see this image.]
   [You must be registered and logged in to see this image.]

Az álarcoknak céljuk van: nem engedik, hogy az ember sebezhető és kiszolgáltatott legyen - ez jól jön, ha valaki nem biztos magában és abban, mit szabad éreznie. Ennek a színlelésnek azonban ára van: ha bujkálunk, mert senkinek nem akarjuk felfedni a valós önmagunkat, rettentő magányosak leszünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ariadne Halifax
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-10-09, 12:05

to Megan
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


Eddig egészen jól állok, ha a másik három is ilyen kedves, és készséges, alig egy-két nap elég lesz ahhoz, hogy ismét belakjam a birtokot, a kastélyt. Végtére is ők vannak otthon, míg én még vendég vagyok, ám ennek gyorsan meg kell változnia. Dumbledore legalább egy évre felvett, tehát nem sok esély van arra, hogy gyorsan visszakapjam a jelvényemet a minisztériumban. Azt hiszem le is mondhatok arról, hogy ismét auror leszek. A Roxfort egykor az otthonom volt, s most ide térhettem vissza menedékért. Még mindig jobb, mintha állástalan, magányos lélek volnék. Mondjuk így sem könnyű velem kijönni, túlságosan elvakult, maximalista alkat vagyok, talán ennek a levét ittam meg azzal, hogy nem érdekelt semmi más, csakis az, hogy kérlelhetetlenül elérjem a célomat.
- Azt hiszem a Miss Halifax a helyén való. – Nem akarom ezzel megbántani, McGalagony egyértelművé tette, hogy a felnőttek táborát erősítem, és ha nem viselkedek komolyan, nem várhatok tiszteletet sem. Engem ez utóbbi hidegen hagy, ám nem akarom összerúgni a port már az első napon az igazgatóhelyettessel, jól viselem magam, teszem, amiért idejöttem.
- Nem csak az egyetemisták miatt Megan. A Roxfort mindig is komoly célpont volt. Stratégiai terület, amelyet szívesen foglalták volna el a sötét hatalmak. Vagy a kincsei miatt, vagy mert jól védhető. Végső soron itt tanul a jövő nemzedéke, akit bármilyen hatalomvágyó szervezet maga mögé csatolna. S így, hogy kijárhatnak az egyetemisták, nagyon veszélyes. Nem akarok diktatórikus szabályokat javasolni az igazgatótanácsnak, de hogy komolyabb szigorra lesz szükség, az egészen biztos. – Lehet, hogy fiatal kislánynak tűnök, ám a gondolataim nagyon is komolyak, elképzelhető, hogy a hugrabugosnak akár rémisztőek is lehetnek. Valahol ez is a cél, hogy ha már itt kaptam felkérést, akkor mindent megtegyek azért, hogy a hasznára váljak a roxfortnak. Nem cél, hogy szeressenek, az sosem szerepelt a terveim között. – És rólad mit kell tudni? Mit gondolsz, miért javasolt a házvezetőd? – Lépdelünk fel lassacskán a nagyterem irányába, ha minden igaz, akkor mostanság tömve lesz, nem tudom, hogyan fogunk beszélgetni a hangzavarban.



[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
I hate that I like you.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Megan Smith
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 354

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-10-01, 10:28

Ariadné Halifax

Egészen normálisnak tűnik ez a lány... vagy nő, csak azt nem értem még mindig, hogy pontosan miért van itt. Nem veszek részt az iskola életében, se a világ életében - bár ez így elég csúnyán hangzik - így nem tudom, hogy mi okolt egy új személyzeti tagot.
- A vacsorára hosszú idő van, mióta egyetemmel is bűvölt az iskola a diákok órái és szakkörei össze-vissza vannak beosztva, és mindenki más időben ér rá. Mindenki akkor megy le, amikor megéhezik, egészen... nyolcig, azt hiszem.
Nem azért nem tudom, mert olyan korán fekszem le mindig, inkább azért, mert olyan ritkán eszem. Kissé látszik a ruházatom alatt is, hogy túlságosan vékony vagyok, és hogy ez nem a normális állapot. Zörögnek a csontjaim, mondhatni. Arról valóban fogalmam se volt, hogy tegezni vagy magázni kéne Ariadnét, így kicsit megnyugodva biccentek.
- Köszönöm. És Ariadné vagy Miss Halifax? - toldom hozzá, ha már megbeszéljük tudjam ezt is. Mikor feláll lassan megindulok, éppen csak egy fél lépéssel előtte, nem mintha nagyon kellene az ajtót mutatni.
- Tehát az egyetemisták miatt van itt? Mi más veszély fenyegetne minket itt? - bukik ki belőlem a kérdés halkan, miközben a jobb szemöldököm kérdőn felemelkedik. Ahogy mondtam, jelenleg semmilyen fenyegetésről fogalmam sincsen. Mikor kiérünk a folyosókra és a lépcsőkhöz, akkor nem arra indulok el, amerre általában szoktak a diákok, hanem egy jóval néptelenebb, mondhatni titkos folyosón. Rengeteg időt töltöttem magányos bolyongással ezek között a falak között, és ezt McGalagony és Bimba is pontosan tudja. Talán ezért lettem én kijelölve? A folyosók és a járatok miatt?


[You must be registered and logged in to see this image.]
   [You must be registered and logged in to see this image.]

Az álarcoknak céljuk van: nem engedik, hogy az ember sebezhető és kiszolgáltatott legyen - ez jól jön, ha valaki nem biztos magában és abban, mit szabad éreznie. Ennek a színlelésnek azonban ára van: ha bujkálunk, mert senkinek nem akarjuk felfedni a valós önmagunkat, rettentő magányosak leszünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ariadne Halifax
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-09-29, 18:47

to Megan
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem várom tőle, hogy jó képet vágjon a feladathoz, amire nyilvánvalóan kijelölték. Nem kértem, hogy ő legyen az egyik, aki majd körbevezet, betekintést ad az újdonságokba, hogy felnőttként ne kövessek valami kapitális bakit. McGalagony ugyan körbevezetett, ám olyan szinten tőmondatokban beszélt szokásához híven, hogy nem is nagyon faggattam, inkább a diákokra hagyatkozom. Cseppet sem zavar, hogy a lány letegez, a tiszteletet meg lehet adni tegezéssel is, ráadásul csak mert nálam kimaradt az egyetem, nem fogok magamra valami tanárként gondolni. Auror vagyok, még ha el is vették a jelvényemet, azért jöttem, hogy segítsek.
- Ilyen korán vacsoráztok? Nahát.. Este tízig biztosan éhenhalnék. – Húzom fel a szemöldökömet. Aki éjszakai bagoly, és nem figyel a takarodóra, minden bizonnyal még egy étkezést be kell, hogy iktasson. Előnyben az egyetemisták, hiszen ők kimászkálhatnak a hálókörletből éjnek évadján is, bezzeg a kisdiákok korgó gyomorral kell, hogy megvárják a reggelt, ha csak nem jár arra egy jótékony házimanó, aki felhoz valami szendvicset, vagy süteményt.
- Nyugodtan tegezz, ha eddig nem sikerült volna eldönteni. Legyen akkor a nagyterem, bár arra emlékszem, de hátha van ott újdonság. – Állok fel, és cseppet sem zavar, hogy ennyire antiszociális benyomást kelt. Nem az én tisztem feloldani a nyomást, amelyet attól érez, hogy valamit meg kell tennie.
- Ahogyan engem sem. Elég, ha általánosságban beszélsz arról, amiről gondolod, aztán majd a többiek is biztosan hozzátesznek. Nekem egy fontos. Felszámolni azokat a lehetőségeket, amelyek oda vezethetnek, hogy bajotok esik. A Tiltott Rengeteg tele van ilyesmivel, na és persze a legtöbb egyetemista ki tudja, hogy mit hoz magával a külvilágból. – Kissé megrázom a fejemet, és várom, hogy elinduljunk a nagyterem felé. Végülis ha most bekapok pár falatot, a közel éjféli lefekvésem előtt még vacsorázhatok másodszor is. Amilyen sokat mozgok, meg sem árt a dupla vacsora.



[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
I hate that I like you.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Megan Smith
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 354

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-09-22, 17:54

Egyáltalán nem tudatosul, hogy vélaszármazékkal van dolgom, mivel általában minden kötelező feladatot nyűgösen élek meg, nem számít, hogy a másik irigylésre méltóan szép-e vagy sem. Amúgy sem az, egy kicsit sem, gondolom magamban és kicsit kihúzom magam, önkéntelenül.
- Igen, én voltnék. Természetesen nem okollak, csak őszintén mondom, fogalmam sincs Bimba professzorasszony mit is vár tőlem. Mutassam meg a mindennapi életet? - kérdezem, szinte költőien, hiszen fogalmam sincs, hogy a tanárok ezzel mire gondolhattak. Az órára pillantok, majd kissé elgondolkozom. - Hétfő van, öt óra, ilyenkor az egyetlen roxforti esemény a vacsorán kívül Flitwick professzor énekkari szakköre... Én inkább a vacsorát választanám... - toldom hozzá, ugyanis kiver a víz attól, hogy az iskolában lényegében az egyetlen művészeti ág, ami így fel van kapva, az a kórus. Magas hangon jajveszékelő libák gyülekezete. Nem a zenével van problémám, csak azzal, hogy eközben még egyetlen diákot se láttam, aki esetleg bármi érdeklődést mutatott volna a képzőművészet irányában, egy "jaj, de szép"-en kívül. Persze a szobatársam Lena mindig lelkes és mindig el van ájulva, de nem is arról van szó, hogy én akarnék középpontba kerülni, csak azokat a semmitmondó gregorián-szintű dalokat sekélyesnek tartom. Van egy olyan balsejtelmem, hogy kóruspróba látogatás lesz akkor is a program, de hátha kiderül, hogy valami egészen másra lenne kíváncsi ez a lány. Azaz nő. Bár inkább lány. Én se vagyok magas, de ő majdnem tíz centivel alacsonyabb, azért ez kicsit meglepő.
- Nem tájékoztattak valami részletesen, lényegében a nevét, a helyet és az időpontot tudom, hogy itt kell lennem. - vallom be, és kissé megvonom a vállam. Nem teszem hozzá, hogy azért lehetett ilyen fukar az elutasításom, mert egyetlen hét alatt három tantárgy óráján kaptam pontlevonást a hanyagságom miatt. Hetedikes vagyok, de olyan random módon vettem fel a tantárgyaimat, hogy lényegében egyik sem köti le a figyelmemet. Az egyetlen ami érdekel, hogy Nina vajon él e vagy már rég halott... A hosszú gondolatmenet lefut a fejemben egy pillanat alatt és fájdalom ül ki az arcomra, ahogy elpillantok a falak felé. Éppenséggel semmi érdekes nincs a falon egy faliújságon kívül, én még is meredten bámulom.


[You must be registered and logged in to see this image.]
   [You must be registered and logged in to see this image.]

Az álarcoknak céljuk van: nem engedik, hogy az ember sebezhető és kiszolgáltatott legyen - ez jól jön, ha valaki nem biztos magában és abban, mit szabad éreznie. Ennek a színlelésnek azonban ára van: ha bujkálunk, mert senkinek nem akarjuk felfedni a valós önmagunkat, rettentő magányosak leszünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ariadne Halifax
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-09-22, 08:37

to Megan
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


Lassacskán kezd ürülni a társalgó, ám Megan még nem mutatkozott. Beakasztom az ujjamat a nyakamban viselt gyűrűbe, és unottan lapozgatom az alapképzésről szóló könyvet. Az egyik része nyilvánvaló, kisgyermekeknek való, úgyis tudom az itteni dolgokat. A másik fele meg ilyen minisztériumi szaknyelv, szinte jogi, amit sosem fogok felfogni. Auror voltam, évekig voltam ott alkalmazott, igyekeztem az ilyen körbaglyokat figyelmen kívül hagyni. Én másféleképpen vagyok konzervatív. Elkapom a bűnösöket, felesleges mindent megszabályozni, így abban reménykedek, hogy rá tudom bírni Megant, vagy a másik hármat, hogy ha majd vizsgáznom kell ebből, akkor segítenek. Mivel én magam felnőtt vagyok, már nincsen vizsgabiztos, vagy tanár, aki vizsgáztasson, csak egy üres terembe kell bemennem, ahol ott lesz a vizsgalap, amit ki kell töltenem. Nem vihetek be pergament, vagy egyéb mágikus segédeszközt. Ám többször átnéztem a vizsgaszabályzatot, az nem zárja ki, hogy a felnőtt vizsgázó magával vigyen egy vagy több segítőt. Szépen megválaszolják nekem a kérdéseket, én pedig tudok az értelmes, biztonsági feladatokra koncentrálni. Azon kapom magamat, hogy valaki figyel. Ezt ki szoktam szúrni. Azért teszi a lány, mert számára is antipatikus lennék, mint véla? Sosem fogom tudni kiírtani a felém áramló ellenérzéseket. Csak elviselhetem. Vagy mégis ő lenne Megan? Becsukom a könyvet, bennehagyva az ujjaimat, hogy ha mégis tovább olvasok, tudjam, hogy hol tartottam. Abbahagyom a gyűrűm masszírozását is, és megvárom, hogy odaérjen hozzám, leteszem a lábaimat is a padlóra. A halvány mosolyt komoly pillantással viszonzom, ha jól figyel, még egy sóhajt is kihallhat a megszólalásomból.
- Az vagyok. Megan Smith? Szögezzük le, nem én akartam ezt rád erőltetni, csak kaptalak, meg a többieket is. Leülsz? Vagy megyünk valahova? – Most már végérvényesen becsukom a könyvet, és a hónom alá csapva felemelkedek. Bár én vagyok a felnőtt, most rá vagyok hagyatkozva.




[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
I hate that I like you.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Megan Smith
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 354

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-09-18, 17:12

Ariadne Halifax...
Bár lenne bármi fogalmam, hogy kit kell keresnem. Az iskola felét, vagy inkább a háromnegyedét nem ismerem, így kizárásos alapon se tudok tippelni, hogy ki nem diák. McGalagony professzor asszony fogalmam sincs miért éppen engem választott, ha valakinek segítség kell, de nem nagyon volt választásom. Azok a pengevékony ajkak és szikrázó szemek egy "De tanárnő én..." akadékoskodás után a torkomra forrasztották a szót. Nem is tudom kinek van bátorsága ahhoz, hogy vele szájaljon. Mindegy is, biztos azért választott engem, mert büntetőmunka osztogatásával semmire nem ment de valahogy csak meg akar büntetni, hogy nem készülök az óráira. Mondjuk az elég büntetés lenne, ha meghúzna, de azt hiszem mindent tud rólam és sajnál. Ez a legrosszabb, könyörületből és szánalomból engedni az elvárásokból. Persze, ha megkérdezném, akkor bizonyára tagadná a dolgot, de legkevésbé sincs kedvem a magánéletemről beszélni egy tanárral. Viselem az iskolai talárt, de nincs összekapcsolva, összehúzva, alatta sima barna póló és farmernadrág látszik ki. Nem vagyunk órán, a talár hordás meg amúgy is olyan divatjamúlt. Nem mintha érdekelne a divat, a lényeg, hogy nem érzem magam benne kényelmesen.
Már vagy fél órája ülök a társalgóban, amikor feltűnik, hogy néhányan felállnak, néhányan összeverődnek, de egy alak egy helyben marad. Vicc. Annyinak néz ki, mint én, és neki kéne segítenem? Na jó, ha muszáj hát muszáj. Először csak bámulom, kissé megdöntött fejjel, és amikor úgy tűnik, hogy megérezte, hogy figyelem, felállok és odamegyek az asztalához, a csípőmmel nekitámaszkodva megállok. Egy nagyon halvány mosolyt erőltetek az arcomra, végül is nem vétett ellenem semmit, nem ő kért név szerint, hogy a szakomról én legyek, aki eligazítja, igaz?
- Ariadne Halifax?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ariadne Halifax
Reveal your secrets

avatar

Személyzet

ϟ Kor : 24
ϟ Hozzászólások száma : 67

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-09-18, 10:46

to Megan
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


Na ez érdekes lesz. Nem gondoltam volna, hogy McGalagony visszaküld valami alapképzésre. Hét évig koptattam itt annak idején a Roxfort padjait, és most úgy kezelnek, mintha valami kisdiák lennék. Na nem szó szerint, hiszen nem cél, hogy megtanuljak ismét varázsolni. Inkább a napi életben való eligazodásról van szó. Csak három hét, legalábbis az igazgatóhelyettes szerint. Bejárni olykor egy-egy órára megfigyelőként, és mellém ad néhány diákot is. Lényegében a vezetőjük leszek, ők pedig a segédeim, de valójában az a lényeg, hogy ne tévedjek el, és tisztában legyek vele, milyen is a Roxfort élete. Elvileg mind a négy fel fog keresni, még csak az egyikükről tudok név szerint, Megan Smith a hugrabugból. Ponoma azt mondta, hogy a diáktársalgóban csüccsenjek le, ő meg tájékoztatja Megant, hogy időnként csapódjon majd mellém, és vezessen be a dolgokba legjobb tudása szerint. Ez már önmagában is érdekes, Bimba is egykor a tanárom volt, most meg tegezhetem, és a keresztnevén szólíthatom. Na igen, McGalagonynál ez fel sem merült volna. Nézett volna nagyokat, ha le Minervázom. Megan még nem ismer engem, talán csak a nevemet tudja. Én sem tudom hogy néz ki, de csak megtaláljuk egymást. Mehettem volna eleve a Hugrabug klubhelységbe, már felnőtt vagyok, mindenhova van bejárásom, ám egykori Hollóhátasként nem akartam volna szentségtörést elkövetni azzal, hogy másvalaki hálókörleteibe mászok be. Aki Hollóhátas volt, az mindig az is marad. Így hát piros karigánomban, és fehér blúzomba öltözve ücsörgök, olvasgatom az egyik gyorstalpalós könyvet, amit kifejezetten felnőtteknek írt Bathilda Bircsók, amolyan alapképzés, kihagyva belőle a sallangokat. Tudom, hogy rémesen fiatalnak nézek ki, a minisztériumban sokszor nem is vettek komolyan, amíg el nem jutottam a sötét varázslók elleni csúcsperig. Igaz, hogy közben mindenkit elveszítettem, aki fontos volt, de többségükkel leszámoltam. És most itt vagyok. Felnézek olykor, látok időnként ki és bejönni diákokat, de egyiküket sem gondolnám Megannak. Vagy már el is kerültük egymást? Felhúzom a lábamat, de annyira még lelóg, hogy a cipőm ne koszolja be a kárpitot.



[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
   
I hate that I like you.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thalia Tate
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Hozzászólások száma : 25

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-07-01, 06:04




Chance & Thalia


Sosem értettem, hogy az emberek miért nem érzékelték, ha nem kívánatos személyek. Tényleg nem értettem, pedig én mindig felhívtam rá a figyelmüket, hogy a hátam közepére nem kívánom őket, de ez a gyerek… Belemászott az aurámba. Mit hitt? Hogy majd szépen elbarátkozunk? Nem voltam az a barátkozó típus, ebben a világban nem. Elég csalódás ért ebben a világban, nem volt kedvem még ahhoz, hogy az „itteni barátaim” is eláruljanak. Inkább utáltam és megvetettem mindenkit, mert az sokkal egyszerűbb volt.
‒ Ennek ellenére, sikerült ‒ fontam össze a karjaimat. Engem amúgy is könnyű volt felhergelni, de nem, nem voltam idegbeteg. Pusztán mindenki irritált, aki azt gondolta, hogy a varázsvilág milyen szuper hely volt. ‒ Nos, elég rossz kedvem van, szóval nem éri meg zavarni ‒ ciccentettem, majd csak a szememet forgattam, amikor a csajozást tagadta.
‒ Szerintem is lapozzunk, unom a témát ‒ legyintettem. Minél előbb magamra akartam maradni a rajzaimmal. Nem is értem miért jöttem ide, ja, igen, szerettem első kézből értesülni a legújabb pletykákról.
‒ Talán még nem az enyém, de ha akarnám, felvásároltathatnám apámmal az egész kócerájt. ‒ Talán enyhe túlzással jelentettem ki mindezt, de azért nem kicsit utaltam arra, hogy nem vagyok egy csóró senkiházi, hanem igenis vagyonos családból származom. ‒ Nos, megvolt a kockázata, de a többség nem olyan elvetemült, hogy egyáltalán a közelembe merjen jönni. Ezek szerint te még nem hallottál a bűbájos természetemről, hát, tessék, itt vagyok ‒ mutattam végig magamon, mert nem akartam elhinni, hogy az alsóbb évesek nem pofáztak rólam, hogy mindig csesztetem őket. Mondjuk, az idősebbeknek is lazán nekiugrottam, ha úgy tartotta a kedvem.
Fújtatva felszusszantok, amikor elkapja a párnát, kedvem támadt volna még jó párat hozzávágni, vagy valami súlyosabb tárgyat széttörni a fején.
‒ Nem akarok párnacsatázni, szimplán finoman felhívtam a figyelmedet arra, hogy azt a párnát hosszú ideig az arcodra lehetne szorítani, és még egy idegesítő emberrel kevesebb lenne a világon ‒ vágtam vissza, figyelmen kívül hagyva azt a részt, hogy veszítenék. Sosem sem veszítek, pont azért, mert csalok. Időközben sikerült lenyugtatnom magam, a természetem olyan változó, mint a háborgó óceán, egyszer ilyen, egyszer olyan. Épp ezért vágták már páran a fejemhez, hogy velem nem lehet rendesen beszélgetni, és ebben kivételesen igazuk is volt.
‒ Hülye vagy? Miért rontanám el a forró csokimat chiliporral? ‒ pillantottam rá elhűlve, nem az úgy volt tökéletes, ahogy kézhez kaptam. Nem szerettem ilyen vackokat beledobálni, legfeljebb csak fahéjjal ittam még meg. Gyilkos pillantásokat vetettem rá, amikor közelebb ült. Mit is mondott arról, hogy nem mászik bele az aurámba? Öt méter távolság, ember! Öt méter. Az meg nem izgatott, hogy mennyire lesokkolhatott, amikor fújkálás helyett egyből beleittam az italomba. Nem voltam puhány, hozzászoktattam már magam a nagyon hideg, vagy nagyon forró dolgokhoz, ez már meg se kottyant.
‒Hah, már majdnem felkerültél rá. Egyedül a forró csoki mentett meg eddig ‒ horkantottam fel, majd a kérésére hanyagul az ölébe dobtam a vázlatfüzetet. Nem becsültem meg annyira a munkáimat, mint amennyire a szüleim szerint kellett volna. Nem voltam tehetséges benne, akkor meg minek kellett volna büszkének lennem rájuk?
‒ Szánalmasak… ‒ húztam el a számat a haverjai kesergő ivászata kapcsán. Azért legalább annyi tartásuk lehetett volna, hogy egy hülye meccs miatt nem isszák le magukat. ‒ Aha, nem tartasz a falkával, inkább önmagadban romantikázol? Hát, ez csodás… Én utálom a csillaghullásokat. Szerintem gyomorforgatóan közhelyes és nyálas ‒ fintorogtam, majd kortyoltam egy keveset a bögrémből.
‒ Motort? ‒ pillantottam rá érdeklődve, elvégre, ebben a kicseszett világban ritkán hallani ezt a szót, sőt, kifejezetten ritkán emlegetnek mugli holmikat. Most az egyszer igazán kíváncsivá tett, hogy milyen motorról beszélt. ‒ Olyan rendes motor motorra gondolsz, vagy valami varázsvilágbeli ketyerére? ‒ faggattam, mert ha nem volt mugli motor, akkor már annyira nem is érdekelt a dolog.



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chance Maverick
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-05-21, 09:21






[You must be registered and logged in to see this image.]
Thalia & Chance
For every ending a new beginning...?!


 Sosem vártam el, hogy mindenki ugyanolyan barátságos legyen. Nem lehetünk egyformák. No meg én sem vagyok egy profi társalgó, valahogy nem volt rá igényem. A bátyám példájából kiindulva félek, hogy valami hasonló sors vár rám, hogy mindent feláldozok másokért, és nekem nem lesz életem, ezért is próbálok manapság egy kicsit több időt emberek között tölteni, és nem megtartani a távolságot, amellyel ugyan komoly látványmágus lehetek, de mások igényei szerint élek. Nem, nem nekem kell lennem a showmannek lennem, hanem egynek közülük. Ezért aztán észre sem veszem, hogy Thalia igen mogorván akar elküldeni, egyébként sem azért jöttem, hogy zavarjam, már megyek is, igaz, csak az ablakig, hogy kitárjam, és megnézzem a csillghullást.
- Erre semmi szükség, nem akartalak felhúzni. Csak érdeklődtem, de ha pocsék a kedved, miért zavarnék? Nem csajozni akartam, de ha ebből meg azt hozod ki, hogy nem lennél jó nekem, akkor nem tudok rá mit mondani. Egyezzünk ki abban, hogy lapozzunk. – Már nem vigyorgok, csupán apró mosoly táncol a szám szélén, amolyan flegma vállvonás kíséretében vezetem fel a témaváltást. Nem tisztem arról faggatni, hogy miért ilyen, egyszerűen csak elfogadom, még ha ő meg is akar engem változtatni. Felesleges, nem szükséges társalognunk, amúgy is ezt szeretné. Mégis meglepődök, amikor ennek ellenére mégiscsak válaszol.
- Nem másztam bele az aurádba, azt azért észrevetted volna. A társalgó nem a tiéd, és ha ide jöttél, bizony meg volt a kockázata, hogy összefutsz valakivel. – Mintha valami kis királylány lenne, aki tényleg magas lóról beszél, és úgy integet nekem, mintha minimum valami házimanó lennék. A párna elől nem is kérdés, hogy valaki kitérne, én viszont őrző voltam évekig a kviddicscsapatban, ezért kinyújtva az ujjaimat, a tenyerembe zárom, majd a mellkasomhoz húzom, mintha a kvaff lenne. Aztán a bal kezembe veszem, és lendítem, de csak ijesztgetek, nem dobom a lányra, még csak meg sem csapom vele.
- Nem játék, de máris párnacsatázni akarsz? Na abban tényleg veszítenél.   – Jegyzem meg pajkos mosollyal. Már csak azért is, mert ha ez egy játék, már előre eldöntötte, és levezette magában, hogy én itt eleve vesztes vagyok. Miután a kijelentésemmel biztosan megint kiakasztom, leteszem mellé a párnát, és sarkon fordulva sietek el, de a vállam felett még visszanézek rá, amolyan tűnődő szemvillanással. Valaki biztosan felidegesítette már bőven előttem, és most adja ki a mérgét. Nem sokkal később visszatérek a csokijával, és némi istrukcióval, fel sem merül, hogy megsértődjek a lekezelésén. Érdeklődve csusszan fel a szemöldököm, amikor még meg is köszöni.
- Szívesen. Hoztam mellé chiliport is, ha úgy véled, hogy kell valami plusz. – Én magam szisszenek fel, amikor fújás nélkül iszik bele, ez biztosan halálos, de lehet, hogy csak engem akar elijeszteni. Jesszus... A közelbe ülök le, amolyan köztes távolságban, hogy még halljam, hogy mit mond, de annyira távol, hogy ne nyafogjon, hogy ismét a közelében vagyok. A saját teámat fújkálom, és csak aprókat kortyolgatok, vele ellentétben ugyanis én nem szándékozom leégetni a belső rendszert, azt meg úgysem tudnám elérni, hogy megijedjen tőlem.
- Akkor igazán közel állok hozzá, hogy én is felkerüljek a listára. Megnézhetem a füzetedet? – Nem lépek közelebb, főleg nem akarok odahajolni, mert még a képembe löttyinti a forró csokit, és hát égett arccal a gyenguszon feküdni nem lehet túl mámorító. – Nem volt kedvem a meccs miatt sajnálkozni a többiekkel, ők most Vadkanoznak, én maradtam, és jobb híjján megnézem a csillaghullást, mára várható. A motort is bepöccinthetném, hogy magasabbról lássam, de mára már elég volt a levegőben való repkedésből.


▲ music: [You must be registered and logged in to see this link.] ▲Note: Just for you [You must be registered and logged in to see this link.]



és naggyá leszel!
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Merj álmodni

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thalia Tate
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Hozzászólások száma : 25

TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2016-05-19, 01:16




Chance & Thalia


Néha nem értettem, hogy az emberek mit akartak, vagy mit is vártak tőlem. Nem voltam egy barátságos ember, elég volt az arcomra nézni, hogy ezt tudják. Talán sugárzott belőlem a kedvesség és a báj? Nem. Hát, akkor meg miért talált meg magának minden szocializálódni vágyó idióta?
Felvontam a szemöldökömet a mosolygására, megfordult a fejemben, hogy a vázlatfüzetemmel törlöm le azt a vigyort a képéről, de végül nem tettem meg. Csupán egy ingerült szusszantás kíséretében feleltem neki.
‒ Ó, tudnék ennél durvábban is beszólni, de ne akard, hogy eldurranjon az agyam… ‒ morogtam, miközben a ceruzám hegyét kezdtem fixírozni. Vajon ha a kezébe döftem volna, azzal mekkora fájdalmat okoztam volna neki? Idegesítettek a reakciói és a válaszai, nem szoktam hozzá, hogy visszaszóltak nekem. Nagyon kevés bátor ember volt, aki meg merte kockáztatni, hogy kicsináljam lelkileg. Talán be akart állni a sorba?
‒ Már bocs, de nem én másztam bele az aurádba, nem is kerestem a társaságodat, szóval ez egy gyenge próbálkozás volt ‒ böktem felé a ceruzával fenyegetően. Hiszen én nem akartam vele dumálni, teára sem vágytam, ő volt az, aki valamilyen oknál kifolyólag naivan azt hitte, igényt tartok mások társaságára.
‒ Nos, nem kérek, elmehetsz ‒ intettem, nagyjából annyi sznobizmus volt abban a mozdulatomban, hogy még a királyi családi is irigykedve tekintett volna rám, és könyörögtek volna nekem, hogy tanítsam őket.
A sakkal kapcsolatos szavaira csak felhorkantottam, de nem reagáltam le érdemben. Nem akartam megtanulni azt az unalmas játékot, bár alkalom adtán szívesen ráborítottam volna valakire azt a táblát.
‒ Ó, tényleg? ‒ pillantottam rá szkeptikusan. Elvégre, ha nem akart volna megzavarni, akkor hagyott volna békésen rajzolgatni, és nem fárasztott volna a fölényes stílusával. ‒ Nos, nem akartam, és nem is tervezek ‒ feleltem dacosan, majd arra, hogy győzött volna, kirántottam egy díszpárnát a hátam mögül, és felé hajítottam.
‒ Ez nem egy játék ‒ sziszegtem dühösen. Vagy, ha ő ezt annak tartotta, akkor megmutathattam volna, hogy én miként szoktam játszani. Kezdhettem volna mondjuk azzal, hogy alaposan seggbe rúgom.
‒ Mi más lett volna? ‒ rándítottam meg a vállamat hanyagul, majd ördögien elvigyorodtam. ‒ Nos, az önbizalmammal sose volt hiány, ellenben a nyakamon csüngő emberekkel igen ‒ pillantottam rá sejtelmesen, utalva arra, hogy jelen pillanatban nem kívánatos személy volt az életemben.
A szeszélyességemet az is jól mutatta, hogy nem sokkal később beletörődtem abba, hogy úgyis halálra fog idegelni, ha pedig már az idegeimen tervezett táncolni, akkor azt a forró csokit igenis megérdemeltem. Feljebb ültem a kanapén, és amíg ő szöszmötölt, én folytattam a rajzolást. Amikor visszajött, kérdés nélkül lekaptam a tálcáról a bögrét. Habár forró volt, mégis a kezemben szorongattam a bögrét, és mélyen magamba szívtam az illatát.
‒ Kösz ‒ tettem hozzá, miután belekortyoltam a forró csokiba, ugyan, hiányzott belőle a mandula, de nem volt rossz. Arról nem is beszélve, hogy megint szétégettem a számat, de már egészen jól bírtam a forró italok legyűrését, ez sem fogott ki rajtam.
‒ Karikatúrákat rajzolok unalmamban. A tanáraimról, a háztársaimról meg úgy mindenkiről, aki az utálatos személyek között szerepel. Most például a vén McGalát rajzolom, mert hozzá volt kedvem ‒ húztam el a számat, megint kortyoltam egy keveset, aztán letettem a bögrét a közeli asztalra, fogtam a radíromat, és javítgatni kezdtem a félkész művet.
‒ És te? ‒ kérdeztem röviden és tömören, hogy mégis mi a francot keresett itt, azonkívül, hogy igyekezett az agyamra menni.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet)

Vissza az elejére Go down

Közös társalgó (II. emelet)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Négy emelet boldogság
» Társalgó

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Emeletek (1-7.)-