2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az alábbi leírás azért született már jópár évvel ezelőtt, mert folyamatos probléma, hogy aki még nem mesélt soha nem is meri kipróbálni magát, pedig úgy tudjuk a többség szeret mesékre járni és nem csak "szockodni", viszont lássuk be nagy teher azokra a mesélőkre nézve (jelenleg csak hárman vagyunk, az adminok), hogy mindig a miénk legyen ez a "munka". Szeretünk mesélni, de játszani is és természetesen mind elkezdtük valahol a mesélést, csak mint mindenben itt is él, hogy gyakorlat teszi a mestert. Azért megpróbáljuk alább összeszedni azokat a fontos pontokat, ami segíthet kevésbé rettegni az első mesétől. Természetesen ezek sem kőbe vésett tények, mi sem feltétlenül látunk mindent jól, ezek maximum tapasztalatok, amik hátha nektek is segítenek. Szóval lássuk:
A jó mese általunk gondolt ismérvei: - A mese eleje pörgős legyen, tehát már az első hozzászólásban legyen valamiféle történés, ne pedig 1-2 hsz-en keresztül csak leírások, amikre reagál a játékos, de nem mozdul előre a mese szála. - Egy hozzászólásban mindig adjunk lehetőséget a reagálásra, tehát ne legyen túl sok esemény besűrítve, mert akkor olyan, mintha addig a játékos befagyva állna egy helyben. - Igyekezzünk mindig beleképzelni magunkat a helyzetszituációba, hogy ráérezzünk egy idő után, mi az, ami reális, mi az ami nem. Például nem reális, hogy jön a kis tündér, és izomból mindenkit elgyepál, mert ráfogjuk, hogy ő egy nagyon erős tündérke. - Lehetőség szerint próbáljuk a mesét képekkel díszíteni, a rettentő hosszú leírások helyett, mert az emberek többsége vizuális alkat, és jobban szereti megnézni hogy néz ki a szörny, mint olvasni 20 sorban. - A fenti pont folyományaként igyekezzünk nem túl rövid, de nem is túl hosszú leírásokat írni. Egy 30 soros hozzászólás rettentő riasztó, ha mégis muszáj a hosszút, akkor valamivel törjük meg a tömörségét, párbeszéddel, képpel, enterekkel. - A mesében mielőbb induljon be a nyomozás, vagy akció, gondoljunk arra milyen egy olyan film, amiben az első órában semmi nem történik, lehet hogy kikapcsoljuk inkább és nézünk mást. - Az egyik legfontosabb! A mesének mindig igyekezzünk adni valami okot, amivel a végén megmagyarázzuk a történések miértjét. Az olyan mese, ahol a történés szála a levegőben marad nem jó, mert a játékos is úgy érzi, hogy valami nem teljes számára. Valamivel mindig zárjunk, ami magyarázattal szolgál, mi miért történt. Csak egyszerű példa: Egy sötét varázsló meg akart szerezni valamit az iskolából, azért küldte ide a gonosz manót, aki el akarta lopni a Teszlek süveget. - A leírások esetén is igyekezzünk jól beleképzelni magunkat a helyzetbe, ne csak egy érzékszervre hagyatkozzunk, tehát ne csak azt írjuk le, amit a karakter lát, hanem azt is mit érezhet, mit hall, milyen érzésük van. Pl. Nem elég, hogy belépnek egy terembe, sokkal hatásosabb, ha pl. leírjuk, hogy a hátuk mögül furcsa zömmügő hang hallatszik, vagy úgy érzik a helyszínen magasabb a plafon mint kellene. Ezzel eleve motiválhatjuk a játékost is, hogy milyen irányba kezdjen el kutakodni. - Jellemábrázolás. A legjobb mesék szereplői sokáig megmaradnak a játékosok emlékezetében, azért mert jól vannak kidolgozva. Lehet, hogy egy egyszerű mesét tervezünk be, de akkor is figyeljünk rá, hogy ne sablon njk-kat vigyünk bele. A legfontosabb e téren a sablon-gyilkos. Több séma is van a gyilkos alakjára, a legnehezebb ezt úgy fonni, szőni, hogy végül ne tudjuk, ki is az. Régen a gyilkos a tipikus gonosz, sötét kinézetű illető volt. Aztán voltak a sötétebb, de brilliáns gyilkosok, majd a bukott hősök, akikkel képesek vagyunk azonosulni, mint Anakin és Piton. Ezen kívül a krimik típus gonoszai, a történet elején feltűnő egyszerű mellékszereplők, akikről végül kiderül, hogy minden szálat ők mozgattak. Igyekezzünk figyelni arra, hogy ne essünk bele a klisék tömkelegébe, hiszen ha jön a kislány, már mindenki sejti, hogy ő a gonosz, de ha nem ő, akkor meglepődnek a játékosok. Ellenben mégis az a legjobb, ha tényleg a kislány a gonosz, de olyannyira elaltatjuk a szereplők figyelmét, és megtévesztjük őket, hogy a végén már elbizonytalanodnak abban is, amiben biztosak voltak az elején. Törekedjünk tehát a svédcsavarokra, kerüljük a kliséket és dolgozzuk ki jól a mese szereplőit! - Ami nagyon nehéz feladat, de mégis igyekezzünk a játékosok cselekvéseire fokozottan figyelni és lehetőség szerint ne emeljünk ki egyetlen karaktert sem jobban a többinél csak, mert őt jobban ismerjük mint játékostársat, vagy a hátterével jobban tisztában vagyunk. A mesén lehetőleg mindenkit a cselekvései alapján méltányoljunk. Aki nem csinál semmit azt igenis tanító szándékkal simán ignorálhatjuk mesélőként, amíg nem cselekszik, nem kell semmit a szájába adni, de aki viszont cselekszik reagáljunk rá. - Fontos, hogy a mese soha se szorítsa be látványosan a játékosokat a saját előre megtervezett menetébe. Még akkor se, ha van egy tervünk, akkor is a játékos érezze úgy, hogy van döntési lehetősége! Ha te mindenképpen azt akarod, hogy a játékosok bemenjenek a közeli kis házba, de ők csak azért is az erdőbe mennek okosan terelgesd be őket, és ne kényszerrel, hogy már pedig csak oda mehetnek és úgy se számít mit tesznek, sőt akár igenis tedd el a kisházas meseötletedet máskorra és légy spontán, mesélj mást az erdőben. - Ennek folyománya, hogy lehetőleg ne tervezd el előre a mese minden lépését, átgondolva mit fognak csinálni a játékosok, mert ezt egy idő után érzékelni lehet, hogy nincs szabad akarat, csak olyan mintha filmet néznénk, de nem vagyunk szereplők. - Nagyon fontos, hogy a kismesék nem, vagy csak nagyon távolról kapcsolódjanak a Nagymesék történéseihez! A játékban lehetnek bőven más gonoszok, más okok, indítékok, mint Grindelwald, a testvériség stb. A Nagymesék alapját csak mi ismerjük hárman, mi is fokozatosan dolgozzuk ki ezeket, tehát kérjük, hogy ehhez ne akarjatok hozzátenni, lehetőség szerint elemeket se használjatok fel belőle, főleg teljesen kezdő mesélőkként. Csak szép fokozatosan.
Mesék fajtái, és azok jellemzői: 1. Spontán mese: Ezt általában én szoktam mesélni, nagyon ritkán tervezek meg előre egy mesét. Ez mesélő függő, hogy kinek mi áll közelebb a szívéhez. Én azt szeretem, ha közben a játékosok beszélgetései alapján, elszólásai alapján beszúrhatok részeket, képek alapján fonom a mesét. Így még a játékosok sem tudják meghatározni, mi lesz a mese vége, hiszen szinte az utolsó pillanatig még én magam sem tudom. Én épp ezt szeretem benne. 2. Előre megtervezett mese: Én ilyet nagyon ritkán mesélek, a fenti okok miatt. Draco jóval többször szokott. Ilyenkor nehezebb tartani az időt, tovább tart, hiszen követni kell a mese menetét, DE! Ez esetben a legfontosabb az, hogy ne egy lineáris vonal legyen, hanem a diáknak igenis legyen lehetősége eltérni a mesétől. Ha az a mese, hogy mész az úton, ott az ajtó, belépsz, találós kérdés, harc és vége, akkor a diák beszorítva érzi magát. Nem mehet másfelé, nem tehet mást. Igenis ez esetben képesnek kell lenni a spontaneitásra, ha ő úgy dönt nem megy be az ajtón, hanem megmássza a hegyet. Erre egy lehetőség, ha mindig akad a tarsolyban néhány előre megírt kisszituáció, amit ilyenkor be lehet szúrni. Pl. a hegyen ott van egy csúf boszorkány, aki elkap, és csak akkor enged el, ha válaszolt egy találós kérdésre, és utána kihozod neki azt, ami az ajtó mögött van.
Reméljük, hogy ez a "rövid" leírás segít, de természetesen egyáltalán nem gond, ha kérdeztek és ami fontos, ha kikéritek a véleményünket az első meséitek után és persze az esetleges kritikát kezelni is tudjátok.
Ui.: Kis motiváció. Természetesen a mesélők osztanak a mesék végén jutalmakat is. A mesélő is megkapja ezeket egy választott saját karaktere részére, tehát ez is adhat egy motivációt, hiszen ez esetben lehet egy kicsit önző a döntésed jutalmazás terén, olyasmi, amire mondjuk valamelyik karakterednek szüksége van. Maximum annyi a kérésünk, hogy azért mesék végén egyeztess az adminokkal a jutalmazás terén, hogy azért el ne szálljunk.
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
Természetesen ezek sem kőbe vésett tények, mi sem feltétlenül látunk mindent jól, ezek maximum tapasztalatok, amik hátha nektek is segítenek. 
