Astrid & Lupin Professzor

Tárgy: Re: Astrid & Lupin Professzor 2014-11-17, 12:20

Lupin & Astrid

[You must be registered and logged in to see this image.]Ahogy kiszúrom Lupint és érzékelem, hogy talán elkelne némi segítség neki, már pálcát is rántok és egy gyors, egyszerű bűbáj segítségével segítem munkáját. Olykor pont arra nem gondolunk, ami a legkönnyebb lenne, de szerencsére itt vagyok, bár úgy hiszem, hogy nélkülem is megoldotta volna a másik. Nem igazán értem, hogy ő mit szeretne kezdeni ezekkel a lényekkel, így természetesen kérdéseim akadnak bőven, mint mindig, a tanár pedig felel, bár hogy ennek mennyi része igaz, azt nem tudhatom. Nem vádolnám őt hazugsággal, csak vannak dolgok, amiknél jobb nem a teljes igazságot elmondani a másiknak.
- Értem… - bólintok egy aprót, de hogy mi minden fordul meg most a fejemben, azt jobb, hogy a férfi nem tudja. Én nem segítenék ilyesmiben, nem bántanék érte más lényeket, de itt nekem tényleg nincsen szavam és nem is szeretnék pont az SVK tanárral ujjat húzni.
- Én… én nem is vártam volna, hogy Ön is felajánlja tanár úr, csak tudja, sokan vagyunk McCaine-ek, és jobb szeretem, ha a keresztnevemen hívnak. – enyhe pír fut végig az arcomon, amikor meghallom Lupin szavait. Őt… őt nem hívnám Remusnak és nem tudnám tegezni, hiszen tényleg nem illendő az ilyesmi, mégis meglep ez a magyarázkodás és tényleg zavarba hoz. Remélem, hogy hamar tova is siklik ez a téma, hiszen nincs semmi hátsó szándékom se, de lehet, hogy hagynom kellett volna, hogy megmaradjon a vezetéknevemnél. Talán Piton is ezért furcsálta a keresztnevemen való szólítást? Bár ő az este végére egészen belejött, sőt, még tegeztett is, bár ez az a bizonyos csók után tán nem csoda. De hogy ez fordítva legyen? Egyelőre még nem látok rá sok esélyt. A társalgás még egy ideig folytatódik közöttünk, de természetesen csak felületes dolgokról, amikor egy doxi úgy tűnik, hogy még jelzi magáról, hogy ő szabad. Nem kellett volna ezt tennie, de hát a társai kábán fekszenek a ketrecben, ő pedig játékos, még jó, hogy nem fog csak úgy szabadon rohangászni. Én mégse érzem úgy, hogy most ismét bele kéne szólnom a dologba, így hát hagyom, hogy Lupin intézze őt el, majd végül elmosolyodva figyelem a tündérmanó útját.
- Igen, elég jó. – most erre mégis mi mást mondhatnék? Végül az elköszönéshez is elérkezünk és talán jobb is így, mert lassan érvénybe lép a kijárási tilalom, én pedig köszönöm szépen, de nem kérnék új büntetőmunkát vagy pontlevonást, még akkor se, hogyha Pitont oly szívesen látnám ismét.
- Igazán nincs mit és Önnek is! Viszlát tanár úr! – a mosolyom töretlen marad, így köszönök hát el a férfitól, majd térek vissza előző útvonalamra, így a célállomás a Hollóhátasok klubhelyisége lesz.

//Köszi a játékot! Smile

//

Tárgy: Re: Astrid & Lupin Professzor 2014-11-16, 12:57

Szerencsére A doxie-kat igen hamar sikerül befognunk és csak néhány percig verik fel a szombat esti folyosó csendjét. Örülök, hogy nem jön ide más, csak a fiatal hollóhátos diák, így nem kell sokat magyarázkodnom legfeljebb neki. Amit meg is kell tennem, hiszen van egy pár kérdése, amit nem szégyell feltenni, én pedig titokzatos mosollyal hallgatom a szavat és válaszolok is rájuk, ahogy a tudásomból kitelik. Látom a meglepettséget az arcán és talán enyhe rosszallást is, hiszen nem sokan szeretik a kísérleteket főleg, hogyha azok valamilyen élőlényen történnek.
- Az igazat megvallva én annyira nem élvezem, de van egy jó barátom, aki különleges távoltartó bűbájokkal kísérletezik, és sajnos nem mindig áll rendelkezésére megfelelő... Öhm... - itt a ketrecekre pillantok és azon gondolkozom, hogy hogyan is fejezzem k magam.
- ... forrás - végül emellett az egyszerű szó mellett döntök, hiszen ez nem személyesít meg annyira a doxikat, talán a lány sem fogja magát rosszul érezni miattuk.
Mikor felajánlja, hogy hívjam a keresztnevén, hálásan bólintok egyet, majd elmosolyodom.
- Azt hiszem, hogy igen furcsa pletykák kelnének szárnyra, ha én is felajánlanám Önnek ugyanezt, úgyhogy nem teszem. De köszönöm Astrid - hajtom meg picit a fejemet lágyan mosolyogva a lány felé. Megemlítem, hogy örülök, hogy nem kollégák jöttek erre, hiszen habár én sem félek attól, hogy esetleg meglincselnének, vagy ilyesmi, de biztos, hogy feltennének néhány kínos kérdést, aminek nem biztos, hogy örülnék. Mindegy is, igyekszem elhessegetni a kellemetlen gondolatokat és a lányra koncentrálni, akivel egészen kellemes csevejt folytatunk itt a folyosón, szombat este. Lehet, hogy már elmúlt a takarodó idő? Fogalmam sincs, hogy menny az idő és lopva a csuklómra csúsztatom a kezem, amiről most hiányzik az óra. Vajon hol hagyhattam el már megint? Végül a lány elteszi a pálcáját és már éppen elköszönnék, hogy bevigyem az ébredező doxikat, akik halkan nyöszörögnek a ketrecben, mikor egy halk kuncogást vernek vissza a folyosó falai. Összevonom a szemöldökömet, majd sóhajtok egyet és lopva Astridra nézek. Vajon mennyire tart most szánalmas bolondnak?
- Valóban - konstatálom hümmögve, és ahogy a lány eltett pálcájára pillantok, a sajátomat emelem fel a doxi felé.
- Immobilus! - mondom ki a már Astrid által használt bűbájt ismét. A doxi nem elég fürge, a bűbáj telibe találja, így csak ijedten pislogva dermed meg a levegőben.
- Fantasztikus egy bűbáj, nemde? - mosolyodom el, majd magamhoz reptetem a doxit és óvatosan a többi éledező közé gyömöszölöm.
- Azt hiszem hamarosan magukhoz térnek, úgyhogy jobb lesz, hogyha beviszem őket - vonom meg a vállamat, és a kongó folyosó falaira pillantok.
- Köszönöm még egyszer a segítséget, Astrid! - mosolyodom el lágyan, és kihangsúlyozom a lány keresztnevét, hogy lássa: megjegyeztem ám, hogyan kell szólítanom.
- Önnek pedig jó pihenést a hétvége tovább részére! - búcsúzom jó kedvűen, és lassan hátat fordítok, hogy elsétáljak az irodám felé.

Tárgy: Re: Astrid & Lupin Professzor 2014-10-30, 19:33

Lupin & Astrid

[You must be registered and logged in to see this image.]Örülök neki, hogy Lupin professzor ilyen normálisan fogadja a segítségemet, így nemsokára a hangoskodás alább hagy, a manók pedig egy helyben kezdenek el lebegni, amíg mi nem segítünk nekik, hogy a ketrecbe térjenek. Ez után pedig ha már így összefutottunk, igyekszem némi minimális beszélgetést kezdeményezni a tanárral, aki érezhetően hajlik is rá. A bevezető mondatra csak kíváncsiság csillan szemeimben, majd ez után hallgatom azt, amit mesél és hát őszintén szólva meglep, hogy ilyesmiket csinál.
- És ez miért érdekli Önt? – nem vagyok oda az állatkísérletekért, se pedig a lényeken folytatott kísérletezgetésekért. Ettől függetlenül persze érdeklődöm tőle, de én… hát én is megszöktem volna a tündérmanók helyében. Nem tudom, hogy ez most miért hasznos, de talán Lupin beavat… vagy nem. Ő a tanárom, nem kötelessége mindenről mesélni.
- Igazán nincs mit, de hívjon csak Astridnak. – túl sokan vagyunk testvérek, jobban örülnék, ha a keresztnevemen szólítana, talán nem oly nagy kérés, végtére is, Piton is képes volt rá, még akkor is, hogyha némi gúnnyal tette meg mindezt. Viszont szerintem az nem különösebben érdem, hogy tudja a vezetéknevemet, ezt más tanárok is tudják, akik már évek óta tanítanak, szóval én ennek nem adok különösebben semmi jelentőséget sem, inkább csak elmesélem azt, hogy miként kerültem ma ide.
- Meglehet, hogy nem örültek volna. – kuncogok jókedvűen, bár nem hiszem, hogy Lupinnak annyira sok félnivalója lenne a többiektől. Kedves tanár és szerintem jóban van a kollégáival, de aztán ki tudja. Nem ismerem igazán, ahogy a tanárokat se, ritka az, amikor engedik magukat megismerni.
- Rendben van tanár úr, nem fogok szólni róla. Ez úgyis az Ön dolga. – biccentek rá, és bár én se nézem ezt jó szemmel, mégis tudom, hogy semmi közöm sincs ahhoz, hogy ki mit csinál, amíg az engem nem érint, ez pedig nem. A pálcámat végül elteszem, majd ez után pillantok fel a másikra. Hát… most nem nagyon tudom, hogy mit kéne mondanom neki. Talán el kéne köszönnöm és hagynom, hogy folytassa a dolgát? Éppen a gondolataimból egy halk kuncogás ébreszt fel, így odakapom a fejem és ha Lupin is arra néz, láthatja, hogy pici tündérmanó megúszta az elkapást, így az most jókedvűen nevetgél.
- Oh, azt hiszem, hogy egy kimaradt. – de ezt már meghagyom a tanárnak, tegye csak el nyugodtan ő, én inkább csak odébb állok az útból, így vetem hátam a hűvös falnak.

Tárgy: Re: Astrid & Lupin Professzor 2014-10-28, 20:27

A helyzet az, hogy tényleg nem állok a helyzet magaslatán, és örülök, hogy feltűnik egy kedves tanítványom, aki a segítségemre siet. Cseppet sem tartom kínosnak azt, hogy egy diák segít nekem, sőt, tényleg örülök neki. Lehet, hogy néhány tanárnak ez kínos lenne, nekem személy szerint nem az. Lehet azért, mert ilyen jól kijövök a diákjaimmal és tudom, hogy Miss McCane még igencsak kiváló is svk-ból. Egy roppant szellemes és ötletes bűbájjal fagyasztja meg a menekülni, törni-zúzni készülő doxykat, amik í]y meglepődve lebegni kezdenek a levegőben. Egy meglepett mosollyal konstatálom, hogy nekem ez az egyszerű bűbáj nem jutott eszembe, és milyen jó, hogyha a leleményes diáknak igen. Megköszönöm a segítséget, majd kitárva a ketrec ajtaját segítek Astrid-nak bereptetni egyesével a doxykat. Remélem, hogy nem múlik el a bűbáj hatása mire végzünk, mert akkor kezdhetjük elölről az egészet. Bár remélem akkor már eszembe jut valami hasznosabb bűbáj is. Egyelőre azonban nincs mitől félni. Megköszönöm a segítséget, mire Miss McCane kedvesen biccent és mosolyog.
- El sem hinné milyen érdekes kísérleteket lehet végezni ezekkel a kis lényekkel... - mosolyodom el titokzatosan és furcsa fény csillan a szememben. Mindig is érdekeltek ezek a varázslények és az, hogy mennyire szívósan és ellenállóak.
- Arra voltam kíváncsi, hogy a fiatalabb, illetve az idősebb doxyk mennyire bírják a gyengébb, majd egyre erősebb kábító átkokat. Természetesen a fiatalabbak jóval tovább maradnak ájultak, mint az idősebbek, ám a kifejlett doxyk kevesebb ideig maradtak bódultak, mint számítottam rá - húzom el kicsit a számat. Megcsóválom a fejemet és ahogy az utolsó doxy is a ketrecbe kerül, gondosan elzárom az ajtaját.
- Így. Köszönöm még egyszer a segítségét Miss McCane - biccentek mosolyogva a lány felé és remélem értékeli, hogy névről is ismerem és tudom ki ő. Általában igyekszem ismerni az összes diákom nevét, és Astrid még igen kiemelkedő tudást is mutat a tárgyból, így természetesen felfigyeltem rá. Kijelent, hogy elég hangosak voltak a folyosón a doxyk, mire kikukkantok az egyik sarkon, és sóhajtok egyet.
- Még szerencse, hogy csak te jártál erre és nem egy másik kollégám. Azt hiszem kaptam volna a fejemre - vigyorodom el jó kedvűen és észre sem veszem, hogy letegeztem a diákot. Igyekszem figyelni a hivatalos, magázós hangnemre, ám néha annyira belemerülök a dolgokba, és a diákok is annyira közvetlenek velem, hogy észrevétlenül váltok át tegezésre, hiszen az bensőségesebbé teszi a beszélgetést.
- Minden esetre kérlek ne említsd másnak ezt a kellemetlen esetet, és azt sem, hogy kísérletezésen kaptál. Nem nagyon szokták szeretni, és lehet, hogy nem is lesz semmi eredménye - vonom meg a vállamat és látszik a szemeben, hogy igen csalódott lennék, ha nem jönnék rá semmire.

Tárgy: Re: Astrid & Lupin Professzor 2014-10-26, 17:52

Lupin & Astrid

[You must be registered and logged in to see this image.]Nem akarok véletlenül se pofátlannak tűnni, de tényleg úgy érzem, hogy Lupinnak talán elkélne némi segítség. Soha se tartottam ügyetlen tanárnak, sőt… nem véletlenül vagyok ilyen jó az ő tantárgyából, de most mintha valamiért nem lenne a helyzet magaslatán. Egy egyszerű varázslattal segítek neki a tündérmanókkal kapcsolatban, amelyek pillanatok alatt mozdulatlanná dermednek a levegőben, majd ez után köszöntem is a tanárt, most már lassan felé lépkedve, miközben a kis lényeket a ketrecük felé kezdem el lebegtetni.
- Igazán nincs mit tanár úr! – biccentek felé kedvesen, és őszintén szólva örülök, hogy nem vette magára a segítségemet. Eszem ágában se volt negatívan feltűnni előtte, tényleg csak segíteni szerettem volna. A manók tehát nemsokára most már megindulnak megfelelő helyükre, én pedig a férfi felé pillantok kíváncsian.
- Kísérletezni? Miféle kísérletek? – a fene azt a nagy kíváncsiságomat… De nincs mit tenni, tényleg érdekelne a válasz, így hát türelmesen várom, hogy megosztja-e velem ezt az információt Lupin vagy sem. És hogy én mit keresek itt? Szerencsére még nincs kijárási tilalom, véletlenül se szegném meg ismét pont ezt a szabályt, így csak aprót biccentek, miközben láthatja a férfi természetesen a kitűzőmet, de amúgy is tanít, szóval tudhatja, hogy ki vagyok.
- De igen, elég hosszú volt a nap, jó lesz egy picit pihenni. Most pedig azért jöttem erre, mert gondoltam megnézem, hogy mi történt, elég hangosak voltak a folyosók. – mutatok rá a lényekre, utalva rá, hogy bizony miattuk kerültem én most ide. Megint csak a kíváncsiságom vezérelt, nem tudtam elképzelni, hogy mi okozta ezt az egészet, de legalább megérte erre jönnöm, bár a mai nap után nem vagyok nagyon kíváncsi a különleges lényekre.
- És Ön hogy-hogy nem pihen a hétvégén? Nem gondoltam volna, hogy szombat estefelé is dolgozik valamin. – próbálok én is valamiféle beszélgetést kezdeményezni a másikkal, aztán majd kiderül, hogy mennyire fog menni. Ha semennyire, akkor valószínűleg hamar elválnak majd útjaink, hiszen Lupin nem köteles válaszolni nekem mindenre, de én azért szívesen megismerném jobban. Mondjuk nem úgy, mint Pitont, még szép, de ettől függetlenül én nem félek a tanároktól, ők is csak emberek és talán örülnek is néha, ha valaki emberszámba is veszi őket.

Tárgy: Re: Astrid & Lupin Professzor 2014-10-26, 13:09

Természetesen a nagy lármát, amit a doxik okoznak, valaki meghallja és léptek kopogását verik vissza a nagy falak. Kicsit beharapom az ajkamat, ahogy oldalra sandítok, majd hallom is az igét. Hát persze,a dermesztő átok. Hogy ez nekem miért nem jutott eszembe? Szeretem a leleményes diákokat, sokkal egyszerűbben oldják meg a dolgokat, mint ahogy azt a felnőttek szeretnék. ÉN egyből valami teleportáló bűbájon törtem a fejemet és eszembe sem jutott ez az egyszerű dermesztő bűbáj. Persze így csak egyesével lehet belebegtetni őket a ketrecbe és félő, hogy a dermesztő bűbáj fél úton elveszti a hatását, de végeredményben igen ötletes lépés volt ez a lánytól.
- Jó napot Kisasszony! Köszönöm szépen a segítséget. Azt hiszem én kicsit bonyolultabb megoldáson gondolkoztam - húzom el bocsánatkérő mosolyra a számat és lesütöm a szemem. Gyors mozdulattal nyitom ki a ketrec ajtaját, hogy fogadjam az első érkező tündérmanót, akit a lány belebegtet. Közben én is előhúzom a pálcámat, és csatlakozom a lányhoz, elsuttogva a lebegtető bűbájt, hogy aztán immár mindketten betuszkoljuk a ketrecbe a manókat.
- Azt hiszem most egy életre megtanulom, hogy csukott ajtónál és zárt ketrecben kísérletezzem a doxikkal - nevetek fel jó kedvűen, majd ellágyul az arcvonásom.
- Ön mi járatban ilyen későn a folyosók ezen részén? Csak nem a Hollóhát toronyba igyekszik? - vetek egy pillantást a lány kitűzőjére (már ha fent van), és egy pillanatra elgondolkozom, hogy még tanárként sem sikerült bepillantást nyernem a Hollóhátasok tornyába, pedig most már van jogom benézni. De egyelőre még se időm, se ingerenciám nem volt ahhoz, hogy felfedezzem a torony titkait.

Tárgy: Re: Astrid & Lupin Professzor 2014-10-24, 16:36

Lupin & Astrid

[You must be registered and logged in to see this image.]A mai nap elég hosszú volt már eddig, a reggeli büntetőmunka, majd az utána lévő fájdalmas sebtisztítás és némi tanulásnak hála. Most se értem igazán magam, hogy miért nem fekszem az ágyamban és alszom, de valamiért… nem tudom álomra hajtani a fejemet. Még mindig Pitonon jár az eszem, hogy mi volt az a múltkori, ahogy a mai nap is kész rejtély továbbra is, fogalmam sincs tehát, hogy hányadán állunk vele, de majd talán a holnapi roxmorts-i kirándulás segíteni fog. Friss levegő, melynek hála kiszellőztethetem majd a fejem. Mivel elég sok mindennel foglalkoztam ma, így kissé későre hagytam a vacsorát, jelen pillanatban pedig a Hollóhátasok tornya felé tartok, ahol remélhetőleg a barátaim ott lesznek. Jót tenne, ha kicsit beszélgethetnék velük, ha másra gondolhatnék, nem a kezeimen lévő sérülésekre, melyet most vastagon kentem be a krémmel és mivel valahogy muszáj fognom, így hófehér kötések is díszítik. Egyértelműen látható, elrejteni nem tudom és már valahogy nem is akarom… Más is szokott büntetőmunkákat kapni, szóval túl fogom élni, már úgyis kevésbé fáj, mint néhány órája. Egyébként felül most egy hófehér pulóvert viselek, lábaimon világoskék színű farmernadrág van és egy fekete sportcipőt vettem fel mindehhez. Hajam kibontva, némileg hullámosan omlik végig hátamon, arcomon pedig csak minimális smink van, még az, amit reggel kentem fel magamra.
Ahogy viszont haladok ezeken a kusza lépcsőkön, úgy üti meg fülemet a furcsa hang, mely egyértelműen rongálást jelez. Bár nem vagyok diákprefektus, kíváncsi annál inkább, így egyértelmű, hogy némileg később fogom folytatni az utamat és most inkább megnézem azt, hogy mi is okozza ezt a zajt, így néhány percig eltart, amíg oda érek és ekkor veszem észre a kék kis tündérmanókat, akik birtokba vették a folyosót, mellettük pedig Lupin a ketreccel, melybe valószínűleg próbálja beterelni őket. Nem tudom, hogy mire vár a férfi, hogy miért hagyja ennyire rosszalkodni a kis dögöket, de… talán segíthetnék. Vagy nem kéne ebbe beleszólnom?
- Immobilus! – hangzik fel csilingelő hangom a lépcső tetejéről, miközben igyekszem ujjaimmal rendesen megtartani pálcámat. A varázslat bizonyára sikeres lesz, hiszen a mágikus erőmet nem veszítettem még el – bár ha Pitonon múlik, ki tudja mit hoz még a jövő -, így ha a manók megállnak a levegőben, akkor egy szusszanásnyi időt engedek magamnak és csak ez után nézek a sötét varázslatok kivédése tanárra.
- Jó napot! Elnézést, hogy… hogy közbeavatkoztam, csak gondoltam segítek. – nagyon a nyelvemen van a kérdés, hogy ő miért nem csinált semmit, de inkább lenyelem a dolgot, viszont elég csak rám néznie, a szemeimből kiolvashatja azt, hogy értetlenül állok a helyzet előtt, miközben pálcámmal finoman, óvatosan kezdem el a ketrec felé lebegtetni a manókat, akiket remélhetőleg Lupin most már el fog pakolni.

Tárgy: Astrid & Lupin Professzor 2014-10-24, 10:30

Első szabály: ha doxikat akarsz megfigyelni, akkor mindig zárt ketrecben tedd ezt. Második szabály: ha mégis vagy olyan béna, hogy nyitott ketrecnél figyeled őket, legalább zárd be az ajtót.
- A francba! - csúszik ki a számon egy káromkodás, ami abszolút nem vall rám. Azonban azt hiszem, hogy a helyzet tökéletesen indokolja, ugyanis az érdekesnek és izgalmasnak tűnő megfigyelés pánikba csapott át. Az ajtómon keresztül néhány kék, vihogó doxi repül ki a folyosóra, hogy aztán a lépcsőházban kezdjenek el törni-zúzni, durva romokat hagyva maguk után. Sóhajtok egyet, megcsóválom a fejemet és felkapva a pálcámat rohanok ki a szobámból, hogy aztán befogjam a bestiákat. A ketrecüket még útközben felkapom, hogy legyen mibe gyömöszölni a pimasz kis tündérmanókat. Szerencsére már elég későn van, és hétvége is, nem sok diák lesz tanúja a bénaságomnak. Legalábbis nagyon remélem. Minden esetre igyekszem a doxik után, hogy majd valami agyafúrt ötlettel fogjam be őket. Egyelőre csak jó lenne őket megállítani abban, hogy bármit is tönkre tegyenek az iskolában...

Tárgy: Re: Astrid & Lupin Professzor