2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Ne tedd kérlek. Nincs szükség rá, hogy az igazgatótanács a nyomomban járjonl hogy kivel milyen viszonyban vagyok. – Mosolygok vissza, jól esik a bók, de valahol meg szívfájdító, mert ilyen nyilvánvaló, hogy számomra mennyire kedves. Viszont ahhoz nem akarnék folyamodni, hogy elmarjam magamtól. Nem, jó, az ha barátok vagyunk, de ne verje nagy dobra. Végtére is fogadhatok tanársegédet, de ha komolyabbra fordulna ez a bizalmi kapcsolat, akkor valahogy tényleg komoly távolságot kell majd tartanom. Ez most annak a próbája, hogy mennyire tudom kontrollálni a szívemet, és csak tanárként tekinteni rá. - A külső megtévesztő. Sose adj a látszatra, az megtéveszthet. – Mondom én, akinek szerencsés génjei vannak ráadásul Leticia még azt sem tudja, hogy metamorfmágusként most akár Piton alakjában is megjelenhetnék. Túl sok titok leng körül, amivel sem a lány, sem pedig más nem tudna mit kezdeni. Dumbledore a nagyját tudja, ez logikus, de azt természetesen nem, hogy milyen érzelmek fűznek a vöröskéhez, aki kitölti nagyjából minden gondolatom. - Nem is tudom, talán igen, rátok fér némi bátorítás, viszont én nem vagyok házpárti. Vannak olyan diákok, akik griffendéltől függetlenül nagyon jól elvannak, és egy mardekáros is lehet megszeppent, gyámoltalak. Miért tagadjam hát meg a segítséget a címereket látva? – Vetem fel a lehetőséget, még ha ezzel nem akarom hogy Leticia úgy érezze, kétségbe vonom a kérését. Szó sincsen róla. Vele egyértelműen kivételezni fogok, lévén a tanársegédem lesz, és emögé tudom rejteni a valódi indokaimat. Viszont annyira elvitte a gondolataimat, hogy nem csoda, hogy a páros hoppanálás ennyire rosszul sikerül, nem csak, hogy esünk, de még le is fejelem. Ilyenkor aztán nem arra tudok figyelni, hogy mennyire egymáson fekszünk, hanem hogy vérzik az orra, és tisztára szédül. A karját fogom, hogy el ne essen, de láthatóan ő is zavarban van, nyilván azért, mert idősebb vagyok, meg még a tanára is. - Jobb lenne, ha mihamarabb lemennél a gyengélkedőbe. Ott kapsz valami vérpótlót, és jobban leszel. – Támogatom most már a kívánt irányba, hiszen közel vagyunk. Belépünk a Roxfort kapuján, és hamarosan a gyengélkedő előtt vagyunk. – Akkor majd írok egy levelet, és benne lesznek a teendőit, a hivatalos kérelmet pedig intézem az igazgatónál. Jó tanulást! – Köszönök el most már tőle, mert nekem is ki kell tisztítanom villámgyorsan a gondolataimat, lévén nagyon nem úgy sikerült ez, ahogyan eredetileg elterveztem..
//Köszike, és jaj mi lesz ebből? //
blabla
Leticia Samuels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Mágikus Balesetek és Katasztrófák Főosztálya 2017-01-16, 10:10
- Kösz, maga elég jó fej tanár, ezt terjeszteni fogom. - na persze nem azt, hogy kihúzott a csávából, inkább azt, hogy ennyire jó fej, hiszen így legalább máris plusz pontokkal indul majd a diákoknál és az mindig hasznos. Na nem mintha amúgy emberevők lennének az osztálytársaim, a többségük jó fej, de azért nem rossz az, ha eleve segítek neki, hogy jobban és könnyebben induljanak a dolgai, ha már új tanárként kezd itt. Gondolom azért mégis csak izgul, mindig elég necces dolog lehet teljesen új diákokat tanítani, főleg ha azok a diákok alig csak pár évvel fiatalabbak. Úgy gondolom eleve nehezebb kiharcolni a tiszteletet, kivéve persze, ha az illető olyan, mint Piton. Na nem mintha őt sokan tisztelnék, inkább félnek tőle, mint a tűztől. - Dehogy, a közelében sem jár! - nevetem el magamat, bár tudom, hogy csak a kivételezésre gondol, de ez a fickó és Piton... - Piton mogorva és rosszindulatú és az a horgos orra, meg a haja. Érti, Piton és... ön... hát nem említhetőek egy napon. - finom bók, kissé talán még zavarba is jövök, hogy ezt így kimondom, mivel végül is azt jelenti, hogy ő egy helyes tanár, míg Pitont nem is hiszem, hogy lenne bárki, aki szeretni tudná, ne adj isten jóképűnek tartani. Kizárt! - De persze ettől még kivételezhet a Griffendélesekkel, ha már McGalagony nem teszi. - na igen a házvezetőnk egyébként elég jó fej, de nem szokott látványosan segíteni a háza diákjainak. Persze én nem vagyok itt régóta, annyira nem is ismerem, pedig hallhatnék róla jókat és kedveseket, csak ő mindezt nem olyan nyíltan csinálja, mint Piton. - Ez tökéletes, nekem az a jó, ha nem várják el, hogy mindenből a maximumot hozzam. Ami igazán tetszik abból úgyis megy. - na igen, szerencsére az apám sem volt soha sem olyan, hogy túl sokat várt volna el. Na igen úgy nehéz is, ha soha sincs veled, de ezt most aztán főleg nem kellene felelevenítenem magamban, hiszen kellemetlen egy múltunk van, amit nem jó emlegetni, sőt igazából gondolni se nagyon hasznos rá. Arra figyelek inkább, hogy ne vérezzem össze a ruhámat, miután sikerül egy elég kellemetlen landolást bemutatnunk itt az iskola kapuja előtt és ezek után még jó le is fejel. Kész csoda, hogy meg tudok állni a lábamon. - Box? Az valami mugli sport igaz? De jól vagyok, ne aggódjon, nem is fáj... már annyira. - persze mindezt végig orrhangon, hiszen az orromat a zsepivel fogom be, hogy tényleg ne vérezzek össze semmit. Így hátradőlve csak még inkább rám jön a szédülés, azért a szabad kezemmel belekapaszkodom a felkarjába. Hm... kellemesen izmos és ezek a meseszép kék szemek. Akaratlanul is elmosolyodom, amiből persze nem sok látszik. Kedves, hogy így aggódik, bár tény, hogy úgy fest ő okozta, de ettől még nem kevésbé kedves. - Khm... azért megmaradok. - igyekszem megtörni a jeget, mert kissé mintha feszült lenen a helyzet, vagy csak én vagyok zavarban? Gondolom egy tanárral nem illene ilyen közeli viszonyt kialakítani, ő pedig most épp a hátamat tartja, az előbb a kezemet fogta és most én kapaszkodom belé. Faramuci egy helyzet lett ebből a lekésett meghallgatásból, annyi szent.
♫ All over the years ♫ ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Nem illik, de most nem a Roxfortban vagyunk, nincsenek vizslató szemek, úgyhogy.. Csak őszintén. – Na mintha én lehetnék vele úgy igazán őszinte. Amíg élek, ez fel sem merülhet. Tagadnom kell, még akkor is, ha véletlenül megkedvelne, akkor is a barátságra kell fognom semmi többet nem láthat bele. Tudom, hogy unalmasnak tartja a tantárgyamat, viszont nem tehetjük mindig azt, amire most ő vágyik, hogy a kellemes végét megfogni a dolognak. Lássuk be, ha nem számítana a holnap, akkor itt és most megcsókolnám, szerelmet vallanék neki. Áh, az sem volna helyénvaló, mert én hiába szeretem, ő nem is ismer. Örök dilemma ez, amelynek nincsen megoldása. Hagynom kellett volna még Amerikában, hogy elkapjanak, akkor már régen a dementorok karmában nyáladzanék, és nem zavarna össze teljesen ez a szerelem. - Lehet, hogy én is olyan vagyok mint ő, a néhány kivételezett diák lehet esetleg griffendéles is. – Na jó, ezt talán nem tehetném, de ha a mardekárosoknak is van egy őrangyala, hát miért ne lehetne a griffendéles oroszlánoknak is? Igaz, én mindenkivel segítőkész vagyok, de így legalább Leticia nem veszi magára, hogy őt mennyire óvnám védeném a széltől. Igazság szerint nincs is rá szüksége, markáns, kemény jellem, és már elsőre is nagyon fújtatott, hogy ő nem kért ilyen segítséget. De mégis, remélem, hogy jól esett neki az ilyen figyelem. Megnyikkanok, ahogyan oldalba bök, az iskolában ilyet aligha engedhetnénk meg magunknak, és itt a minisztérium közelében sem túl ildomos, mégis meglepetésként ér. Valami furcsa meleg fut át rajtam, mármint az érzet, nem pisiltem be. A vágyrózsák külső nyomát mégiscsak elnyomom magamban, és félmosollyal vállvonogatok. - Nem hiszek abban, hogy mindenből profik lehetünk. Specializálódj Leticia. És tőlem ilyen lelkesítést várhatsz. – Mosolygok rá szelíden, és magam sem látom kívülről az arcomat, igencsak sármosra sikeredik ahogyan nézek rá, de ez nem a szerelem miatt van, hanem mert ilyen az arcberendezésem. Szerencsére, ugyanis legbelül igyekszem úgy intézni, hogy a diákokkal szemben nagyjából ugyanúgy nézzek, de az ember nyilván az arcán nem változtathat. Ezek után nem csak hogy esünk egy óriásit, még sikerül úgy lefejelnem, hogy nem tudom, hogy kinek fáj jobban. Nyilván neki, mert még az orra is vérzik. Gyorsan lekászálódunk egymásról, és felsegítem, a karja után nyúlva, nehogy még jobban megszédüljön. – Annyira sajnálom. Nem szoktam hozzá, hogy mást is vinnem kell. Hogyne! – Nyúlok a zsebembe, és egy vászonzsebkendőt adok, a kezünk most itt összeér, de nem ez a fontos, hanem hogy minél hamarabb jól legyen. – Úgy nézel ki, mint egy boxmeccs vesztese. Tudod egyáltalán mi az a box? Áh, mindegy, hülye vagyok. Kicsit hajolj hátra. – Támasztom meg, hogy be tudja fogni az orrát, én pedig a pálcámmal egy fájdalomcsillapítást sütök rá, az a vérzést is kicsit lassítja, de beletelik némi időben, míg a teste reakciói lekövetik a mágia hatását. Aggódva figyelem fölé hajolva, hogy jobban lesz-e.
blabla
Leticia Samuels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Mágikus Balesetek és Katasztrófák Főosztálya 2017-01-12, 15:19
- Igen... vagy is ezt így nem illik rávágni igaz? - mosolyogva vonom meg a vállamat. Jó tudom, meg kell tanulnom azt is, hogyan kell kutatni, bármennyire is unalmas tud lenni, bár magával a kutatással nincs is túl sok gondom, nekem inkább az a része nem tetszik, hogy utólag még mennyit kell a dolgokkal szöszmötölni, hogy mindent elrendezzen az ember, mindent szépen rendbe szedjen, mint ez a raktározás. Ez valahogy unalmasnak tűnik. Nem azt mondom, hogy felesleges is, csak egyszerűen úgy érzem, hogy annyi pepecs munkával jár, hogy nem tudnék igazán elmerülni benne és főleg nem lennék képes igazán élvezni. Persze tudom, nem minden munka olyan, hogy élvezi is az ember, de azért jó, ha a munkád nagy részére ez az igaz. - Azért ez nem minden tanárnak ilyen egyértelmű. Tudja például ott van Piton, hát kétlem, hogy kiállna így bárkiért. Jó talán egy-két kivételezett diákért, na de ennyi. - még jó, hogy én amúgy se vagyok annyira oda a bájitalokért, ezért nekem ezzel nincs nagy gondom, nem kell olyan tanárhoz járnom, aki utálja a diákokat, az embereket... a világot. Persze azért az én szakomon is van pár nehezebb eset, de nem olyan vészesen sok, a többség elég jó fej, mint ez az új tanárúr is. Bár azt azért nem mondanám, hogy épp olyan jól is néznek ki külsőre. Gondolom már egy csomóan oda vannak érte, vagy lesznek majd a többiek közül és irigyek is lesznek, hogy én meg még válthattam is vele pár szót külön. - Maga aztán igazán tudja hogyan kell lelkesíteni a diákokat. - halkan felnevetek és finoman még oldalba is bököm a könyökömmel. Végül is nem vagyunk az iskolában, itt talán nem olyan rettenetes tett, ha az ember egy kicsit elengedi magát a tanárával szemben, én legalábbis nem fogom e miatt kellemetlenül érezni magamat. Egyébként is ez a fickó elég jó fej, ő is viccelődik, biztosan nem fogja rossz néven venni, hogy én is ezt teszem. - Nem, a tanár bácsi hangzik úgy, de talán még van esélye, hogy ilyet ne halljon, esetleg az elsősöktől, ha összefut egyel a folyosón. - aranyos, hogy így aggódik e miatt, pedig tényleg nem egy túl koros tanár, talán ha huszonöt lehet, van olyan egyetemista, aki csak pár évvel fiatalabb nála, ha jól tudom. Mindenesetre hamarosan már hoppanálunk is, bár az érkezés nem éppen zökkenőmentes, konkrétan én legalább puhára érkezem, mivel rajta landolok, ő pedig a földön háttal, ami elég hideg egy helyzet lehet. Viszont a hirtelen felállásnak hála még nyekkenek is egyet, amikor sikerül le is fejelnie. - Azt hiszem... ez volt eddig a legmegrázóbb hoppanálásom. - mondom félmosollyal, ahogyan igyekszem szépen feltápászkodni róla. Nem veszek észre semmiféle olyan jelenséget, ami meglepő lenne egy férfi embertől, főleg egy tanártól, sikerül elég hamar magamra találni, aztán a kezemet nyújtom neki, hogy felsegítsem, de talán egy pillanat múlva vissza is rántom és helyette a gyorsan hátra döntöm a fejemet. - Nem tudom a fejelés, vagy a hoppanálás, de... van egy zsepije? - persze varázslattal is megoldhatja, én most nem tudok segíteni a helyzeten, hogy sikerült elerednie az orrom vérének is az egymást követő eseményeknek hála, de olyan szuper orr hangon beszélek, ahogyan kell, így pedig elég nehéz varázsolni, főleg hogy jelenleg az orromat befogva, próbálom elérni, hogy legalább a ruhámat ne vérezzem össze, így pedig végképp nehéz lenne kitapogatni a pálcámat.
♫ All over the years ♫ ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Mint például én? Szerezzem be neked a hátteret, hogy aztán te megold az igazán hírnévvel kecsegtető mutatványokat? – Kérdezem mosolyogva, nekem aztán nem gond, hogy így áll a dolgokhoz, az már annál inkább, hogy ha sok időt töltünk együtt akkor nagyon is kétséges, hogy mennyire tudok ellenállni neki. Elrejteni a valódi érzéseimet, amit bizonyára perverz dolognak tartana, hiszen valahol az is. Hiába, hogy alig van köztünk néhány év, mégiscsak a tanára vagyok, felnőtt, ő pedig egyetemistaként gyereknek számít. Ráadásul én már egyszer alaposan megégettem magamat a szerelem témájában, és most megint ide jutottam. Csak azt tehetem, hogy okosan használom ki a rendelkezésre álló időt, és a barátja leszek, olyan, aki megvédi az életét. Olyan, aki nem sírja tele a párnáját, ha Leticia talál magának egy korban hozzáillő szerelmet, hiszen ez így lenne rendjén. - Nincsen miért. A tanárod vagyok Leticia, végtére is az a dolgom, hogy figyeljek rátok. – Direkt többesszámot említek, hogy véletletlenül se érezze magát kivételezettnek, ami egyébként megvalósul, de még csak az kéne, hogy pletyka induljon ebből az egészből. A legtisztább az lenne, ha a többi kollégámnak is javasolnám, hogy vegyenek maguk mellé diáksegédeket, vagy korrepetálandó tanulókat. Akkor az én esetem sem lenne kirivó. Vajon ez megoldható? Ráadásul Leticia apja is a közelben dolgozik, és állítólag ritka szimata van a linkeléshez. Nem akarom magamat egy vallatószékben találni, ismét. - Igaz, nem vagy annyira zseni, hogy mindenből jó legyél.. – Nevetem el magamat őszintén. Valahol lehetek önmagam, ami a barátkozást illeti, de nem léphetek át egy bizonyos határt. De hol van az a bizonyos határ? Sokkal egyszerűbb lenne, ha utálhatnám őt, és akkor biztosan nem merülne fel semmi. Csak az a baj ezzel az egésszel, hogy arra képtelen lennék. Jó kis éjszakám lesz megint, tépelődhetek ezen az egészen. - A tanár urat.. Úristen, ez úgy hangzik, mintha minimum ötven éves lennék.. – Engedjük el egymást, még éppen időben, mielőtt egy hideglelős borzongás végigfutna a lábujjamtól a tarkómig, így legalább nem pirulok le. De megint szükséges a dolog, úgyhogy nagy levegőt veszek, mintha csak én is pocsék volnék a hoppanálásból. Átkarolom, és anélkül, hogy megszólalnék, már fejest is ugrunk a semmibe. És tényleg, akkorát nyekkenünk egymáson, hogy sikerül is függőlegesből vízszintesbe menni. Még szerencse, hogy én lent, ő meg rajtam, mert így legalább nem nyomom halálra. Erekció huss, gyorsan huss, mert bajok lesznek!! A szikrázó kék szemek sem sokat segítenek, amik itt vannak tőlem egy fél centire. Zavaromban moccanok, és úgy lefejelem, hogy nem is tudom, hogy kinek fáj jobban. Aaa... zsibong a fejem, a szép szemekből is négyet látok, de gyorsan le kéne másznia rólam. – Nem szoktam hozzá a páros hoppanáláshoz, sajnálom..
blabla
Leticia Samuels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Mágikus Balesetek és Katasztrófák Főosztálya 2016-12-14, 20:46
- Tudom én, csak tudja... mégis nehéz rávenni magamat, hogy szeressem az ilyesmit és érdekeljen is. Könnyebb lenne átugrani, vagy együtt dolgozni valakivel, aki szeret az irodában porosodni... akarom mondani kutatni! - vigyorodom el a végén, hogy látszódjon, hogy természetesen csak viccből fogalmaztam így, nem mondtam komolyan, legalábbis fogjuk rá, hogy nem teljesen. De amúgy tényleg nem lenne rossz valakivel együtt dolgozni, aki szereti a pepecselősebb dolgokat és akkor nekem maradna a kutatás és a gyakorlati rész. Nem is hangzik ez olyan rosszul szerintem, aztán persze majd kiderül, hogy mennyire sikerül egyáltalán megpróbálnom elsajátítani az elméleti részeket. Szerencsére tavaly sem buktam meg semmiből, de őszintén szólva nem vagyok benne teljesen biztos, hogy itt-ott nem a tanár jóindulatától függött a dolog. Azt hiszem azért nagy erőkkel benne van ez is, mert azért próbálkoztam, de hogy jól nem ment, annyi szent. - Köszönöm! Nagyon hálás vagyok! - és tényleg, nagyon örülök, hogy ezt így vállalja és segít nekem, pedig aztán igazán nem lenne kötelező. Persze tanár és gondolom segít a diákjainak, de kétlem, hogy az efféle külön órákat bárki is elvárná tőle, ahogyan én sem, de ettől még nagyon örülök. Ki tudja, talán lesz majd valami előrelépés és nem robbantom fel a fél raktárat következőre. - Tudja ezt... nem vennék be, elvére tavaly ösztöndíjjal kerültem ide, de lehetek pocsék csak raktározásból, az simán hihető. - és végül is így is van, szóval ezt még az osztálytársaim is simán bevennék, tehát miért is ne? És gondolom a tanári karnak is megfelelő indok lehet ez a kis meghallgatás, ez alapján teljesen érthető és indokolt ,hogy kell nekem egy kis segítség, hiszen e nélkül ki tudja milyen gondot okoznék megint. - Az tökéletes lesz, majd úgy igyekszem előadni, hogy milyen rémes ez az egész. Persze csak módjával, nem akarom lejáratni a tanár urat, bár... szerintem a lányoknál ez úgy se jönne be. - széles mosollyal engedem el végül a kezét. Hát azért lássuk be helyes és fiatal, gondolom lesz jó pár olyan évfolyamtársam, aki irigy lesz rám, mert vele leszek és persze órákon majd sóhajtozva fogják figyelni, ahogyan az anyagot adja elő. - Viszont van egy rossz hírem. Nem vagyok még profi hoppanáló, szóval... csak hogy ugyanoda lyukadjunk ki... - végül is mehetnénk akár külön is, viszont ha így lenne lehet, hogy nem ugyanaz lenne az érkezési pont. Nem vagyok azért nagyon béna, de van még mit javítani a technikámon, egy tanár viszont tuti, hogy sokkal profibb nálam.
♫ All over the years ♫ ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Tudod ha mindenki az izgalomra menne rá, káoszba süllyedne a világ. Szükség van aktakukacokra is. Vagyis.. helyesbítek. Ha igazán sikeres ereklyevadász akarsz lenni, akkor végig kell kísérned a teljes folyamatot, tudnod kell az elméletét is a dolgoknak a vakmerő kalandok előtt és után. Gondolod, hogy a régi átoktörők kalandjai egyből úgy kezdődtek, hogy máris a sírkamrában keresték az x-et? Csudákat.. Hosszas kutatómunka előzte meg. Poros fóliánsokat kellett lepucolni, renoválni, holt nyelveket érthető fordítani. A raktárazás is ilyesmi. Meg kell tanulni, hogy ha elteszel valamit, az milyen mágikus reakciókat válthat ki a környezetéből. – Picit összefoglaló jellegűen magyarázom neki, mégis, talán így nem annyira száraz az elmélet, hogy útközben beszélgetünk, nem pedig egy a sok diák közül aki majd hozzám fog járni. Így meg tudjuk vitatni pro és kontra, hogy minek miért kell léteznie. Átláthatja, hogy a tárgy bár túlságosan is elméleti, igenis helyet kell, hogy kapjon a palettán, amit Leticia amúgy a sajátjának fog érezni. Muszáj megpróbálnom nem mosolyni, olyan édesen nyafogja el magát, oly komoly a késztetés, hogy az arcát a tenyerembe vegyem, dédelgessem, de tudom hogy ez még véletlenül sem merülhet fel, így mindössze barátságosan szemet hunyok a nyafogáson. Ezért is ajánlom fel számára azt a tökéletes megoldást, amelyben át tudok vállalni tőle még több papírmunkát, és ő a szeretett gyakorlatát is intézheti. - Segítek. Adok külön órákat. – Nem teszem hozzá, hogy tartsa titokban, hiszen akkor olyan színezete lenne, mintha mi ketten valami tiltott, bűnös dolgot vinnénk véghez. Az a legtisztább, hogy írok az igazgatójának, és a házvezetőjének, akkor hivatalos. Meg hát nem próbálnak az elmémben vagy arcomról olvasni, így csak egy feljegyzést kapnak róla, hogy a griffendéles lány plusz órát vesz fel a személyemben, mint roxfortos elfoglaltság. Az indoklás egyértelműen a korrepetálás lesz, hiszen hivatkozhatok az ítéletre, amelyben elmarasztalták. - Féltékeny? Majd úgy adjuk elő, hogy pocsék vagy ereklyevadászatból, és rád fér. – Félmosollyal rázom meg a kezét, természetesen ismét viccelek, ő az egyik legkiválóbb diák ebben a témában. Teljesen más mint az apja, de pont ez benne a gyönyörű, hogy mennyire egyedi. Az érintkezés kapcsán igyekszem nem elfúló pillantásokat vetni, szerencsére elég régóta temetem magamban ezt az érzést. - Akkor javaslom, hogy készülj össze, mert a hétvégén berendellek egy kódexolvasásra, fejtésre, és addira összeírom neked a bénázók listáját is akiknek a körmére kell nézned. Bőven le leszel terhelve, a lustábbak biztosan nem fognak irigykedni rád. – Kedves mosollyal zárom le a megbeszélést, és ekkor veszem észre, hogy még mindig egymás kezét szorongatjuk. Gyorsan elengedem, hogy ő ne jőjjön zavarba. Lassan kint vagyunk az utcán, ha együtt akarunk hoppanálni, akkor nem ártana összekapaszkodnunk. Basszus..
blabla
Leticia Samuels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Mágikus Balesetek és Katasztrófák Főosztálya 2016-12-07, 11:52
Nem vagyok oda a száraz elméletért, valahogy az ilyesmi sosem kötött le, nem csoda, hogy pont e miatt sikerült bajba kerülnöm, még ha csak egy kicsit is és végül nem lett semmi komolyabb, hiszen sikerült az ügyet gond és fennakadás nélkül elrendezni. Azért remélem, hogy a későbbiekben nem történik efféle, apura is rossz fényt vetne, no meg gondolom ez a fickó se takarít helyettem mindig szívesen, de ha ad pár külön órát, akkor talán megértem, hogy mi a szépsége az ilyen száraz tantárgyaknak is. Legalább egy esélyt kellene adnom a dolognak. - Tudom én, ezek még mennek is, csak tudja az ilyen utómunkák, mint ez a raktározás, ez valahogy nem az igazi, mert még kutatni azért más, abban van izgalom, na de amikor már meg van minden még ezzel is foglalkozni... - na igen, nincs gondom nekem a könyvtári kutató munkával sem, szeretem is csinálni, de hogy aztán a végén még szöszöljek egy csomót azzal is, hogy mindent rendben elpakolok, hogy tökéletes legyen a raktározás is... hát őszintén szólva az már nem olyasmi, amihez úgy általában túl sok kedvem van, de persze ezt is meg kell csinálni, mert ilyen bajok lehetnek belőle, mint ez a mostani és bármennyire jó is vagyok a gyakorlati részben, ha a végén ezzel elszúrok valami komoly feladatot akkor nagyon megüthetem a bokámat, sajnos ezt én is tudom. - Mert ez annyira... nem érdekel, pedig tudom, hogy ezt is meg kell tanulni. - kicsit még nyafogósra is veszem a hangomat, mert azért érzem a megbújó mosolyból, hogy nem gondolja komolyan a dolgot, de azért mégis csak jó lenne, ha legalább valamelyest fejlődnék és úgy fest, hogy az új tanárunk eléggé kedveli ezt a pepecselős részt, talán velem is meg tudja szerettetni, vagy legalább elérheti, hogy ne utáljam annyira, már az is valami lenne. - Szuper! És akkor segít nekem, hogy a raktározást is valahogy jobban megkedveljem? - azért ennek örülök, tényleg elég jó fej a fickó, hogy segít és persze, hogy nem küld el, hogy oldjam meg magam, ahogyan akarom. Rendes pasas akárhogy is nézzük, és biztosan így majd jobban fog menni a dolog és nekem is könnyebb dolgom lesz és persze akkor a jövőben nem kell a Minisztériumba jönnöm efféle tárgyalások miatt. - Hű, komolyan? Az nagyon jó lenne! Még nem volt túl sok terepgyakorlatunk és valami igazi éles bevetés tényleg szuper lenne. Aztán ne hogy féltékeny legyen a többi diák, de... tudja mit? Nem érdekel! Köszönöm! - oh hát legszívesebben megölelném úgy felcsigázott, de tudom, hogy az effélét nem illik, főleg nem egy tanárral, úgyhogy végül is csak a kezét ragadom meg és azt rázom meg szépen, de már előre érzem, hogy jó lesz ez. Azt hiszem, ha innen nézzük akkor még volt is értelme annak, hogy sikerült rosszul raktároznom, különben nem beszélgettem volna el az új tanárúrral és persze nem vetette volna fel ezt az ötletet.
♫ All over the years ♫ ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem ismerem az apját, viszont ő életem szerelme, és éppen ezért dilemmázok ennyire komolyan, hogy vajon mennyi értelme van, ha mi ketten időt töltünk együtt. Nem tehetem meg csak úgy, hogy kategórikusan visszautasítom, és nem is lenne okos ötlet, hiszen ha velem van, akkor legalább taníthatom, és megvédhetem, egyszer talán el is engedhetem az önálló útra, amelyen majd boldog lesz valakivel. És hogy féltékeny lennék rá már előre? Nem igazán. Szerelmesnek lenni az én olvasatomban azt is jelenti, hogy mindenképpen előrehelyezni az ő boldogságát. Ha nagyon lírai akarnék lenni, megtehetném, hogy harcolok érte, nagy ívben téve a konvenciókra, ám azzal talán tönkretenném az életét, amit viszont semmiképpen nem akarok. Talán így kialakulhat valami baráti viszony, az is a szeretet egy bizonyos formája, aztán majd talál valakit, aki minden téren kiegészíti, én pedig megleszek. - Hogyne érteném. Annyi tárgyatok van, az ember automatikusan szelektál. Te inkább gyakorlatias vagy, jobb szeretsz terepen dolgozni. Ám a kettőt össze lehet fűzni. Régi kódexekben, vagy akár sírkamrák falán találhatsz olyan szövegeket, amelyeket ha megfejtesz, további lelőhelyekre találhatsz. Erre is jó ez a tárgy. Lefordítani régi, elavult nyelveket, lényegében kincses térképeket csinálni. – Tudom, hogy egy ereklyevadásznak a kincs szó a mindene, erre tették fel az életüket, de majd meglátjuk, hogy Leticiának ez mennyire jön be, végülis nem akarom magamhoz láncolni, de mégis jót szeretnék neki. Felnevetek a magam kedves, szerethető módján, aztán rájövök, hogy nem leshetem minden szavát ilyen áhitattal, ezért inkább szelíd mosolyba forgatom a vigyort, tüneményes ez a lány, neki kellene a feleségemnek lenni, de hát erre esély sincsen. - Igen, lássuk be, erre születni kell. És te még a tárolást sem tudod megjegyezni. – A szám szélén mosoly bújkál továbbra is, természetesen a bolondját járatom vele, tanárként amúgy sem beszélhetnék vele ilyen gonosz módon, hiszen a bátorítás a célunk. De eleve nem is tudok vele egy kicsit sem gonosz, megrovó lenni. Lássuk be, nekem csak az lesz a feladatom, hogy megtaláljam, hogy hogyan boldogulhat az életben. - Tanársegédnek jelentkeznél? Nem, a papírmunka az én asztalom. De.. komoly baleseteket okoznak, ha összeírom neked, hogy mit kell korrigálni, akkor a varázserődre bízom magamat. Akkor kiélheted a gyakorlatias oldaladat, én pedig maradok a kaptafánál, vagyis az adminisztrációnál. Ha így megfelel. – Naná, hogy magamat áldozom be, hiszen körmölni én is utálok, de teljesen felesleges rászózni ezt a részt, lesz még egy csomó kötelező dolog az életében, amelyhez nem fog fűlni a foga. - Tulajdonképpen nem. Vagyis csak egy felkészülési évem volt, de az sem itt, hanem egy szerb mágusiskolában. Leginkább házi tanítónak éreztem magam, annyira pici volt a létszám. De legalább belejöttem. És most itt vagyok. – Tűnödök el rajta, igencsak álmodozó alkat vagyok, sajnálatos, hogy pont engem akartak betudni valami szökött gyilkosnak, pedig egykori szerelmemet valaki más ölte meg, az én alakomban. Aki mintha tudta volna, hogy én is mire vagyok képes. – Nos rendben, akkor ha ellátod a gyakorlati hibák elhárítását, akkor megmutatok egy kódexet, amiből tudsz fordítani. És ha találsz valami elfeledett ereklyéhez vezető utat, egye fene, még talán segítek is felkutatni. Áll az alku? – Nyújtok kezet, megkockáztatva, hogy lúdbőrözni fogok az érintésétől. De sebaj, legalább jut is marad is!
blabla
Leticia Samuels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Mágikus Balesetek és Katasztrófák Főosztálya 2016-11-29, 16:11
Tény és való, hogy azért ebben nagyon hasonlítok apára, nem igazán tudok csak úgy megülni a hátsómon, de ezzel az esetek nagy többségében nincs is baj. Szeretek ilyen lenni, nem várni a sült galambra, hanem tenni, amihez épp kedvem van, vagy amit kell, bár mint látszik a kell nem minden esetben megy tökéletesen, hiszen végül nem sikerült rendesen véghez vinnem ezt a feladatot sem és most e miatt vagyok itt, habár mint kiderült teljesen feleslegesen. - Tudom, de én tudja, inkább csak... nem akartam ezzel foglalkozni, nem igazán érdekelt. Pedig tudom, hogy ezzel is kell, de... - megvonom végül a vállamat, nem tudom hogy mit mondhatnék. Ez az adminisztráció rész is fontos, ezzel én tisztában vagyok, de ettől még nem csinálom szívesen, tényleg nem köt le egyáltalán és nem i szeretek vele pepecselni. Azt szeretem, ha zajlik az élet, de talán ha már a tanárom ilyen lelkes, akkor lenne rá esély, hogy egy kicsit segítene nekem, hogy valahogy ezt is megszeressem. Egyelőre még nem tudom, hogy menni fog-e, de legalább egy próbát megér. - Nem lehet könnyű ennyi mindenre figyelni és ennyi mindent észben tartani, legalábbis gondolom, én tuti, hogy nem szívesen lennék tanár, nekem nem menne. - nem, ez olyasmi, ami engem amúgy se nagyon kötne le, pedig biztosan vannak olyanok, akiket érdekel, mint ahogyan ugye ezt a fickót is, vagy épp a tanárnőt, bár ő nem olyan unalmasféle tantárgyat tanít, ahol csak papírokat, meg iratokat kell rendezgetni és küldözgetni. - Persze, megértem, de azért átgondolná? Esetleg, ha tudok akkor segítek másban, hogy több ideje legyen. Nem is tudom... alsóbb évfolyamosok dolgozatit javítani, vagy amire szükség lehet. Szívesen tenném, ha cserébe egy kicsit ezzel az unalmasabbnak tűnő résszel is haladni tudnék. - na igen sajnos tavaly se voltak épp a legfényesebbek a jegyeim iratrendezés terén, jó lenne egy kicsit rendbe hozni, mert még pár ilyen baki és a végén e miatt nem mehetek majd tovább, ami elég ciki lenne, mert amúgy minden másban nagyon jó vagyok. - Nem is tudom, az is lehet, hogy a tanár nem volt tavaly a legjobb, ön már régóta tanít? - legalábbis máshol, hiszen az egyértelmű, hogy nálunk még csak most kezdett, viszont ez nem jelenti, hogy máshol ne gyakorolta volna már a dolgot. - Azt hiszem pont arra lenne szükségem, hogy megmutassa azt a részét a tantárgynak, ami érdekes is lehet, akkor talán a kevésbé izgalmas részeivel is könnyebben tudnék mit kezdeni. - ez lenne a lényeg és persze kérlelően pillantok rá, mielőtt kislisszannék a kinyitott ajtón. Sokat számítana, ha segítene, a végén még tényleg komoly bajom lesz belőle, ha esetleg egy újabb hasonló incidens történik.
♫ All over the years ♫ ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Leticiáról lerí, hogy mennyire csalódott. Na nem azért, mert végül nem ítélték el, hanem hogy nem is szóltak neki, hogy nem kell jönnie. Másodsorban pedig azért, hogy nem intézkedhetett. Úgy hírlik, az apja igazi szupersztár ami a nyomozást illeti, az egész Philips vérben benne lehet ez a szünni nem akaró nyughatatlanság. Foghatnám erre is, hogy miért szeretem ezt az édes lányt ennyire, de nap mint nap újabb indokok merülnek fel, már nem is tartom számon. Nem az a baj, hogy keresem magamban a felkavaró érzések miértjét, hanem az, hogy egyszerűen nem tudok nélküle élni. Talán nem is kell, hiszen a tanáraként lehetek a közelében. Úgy, hogy észre vegye a létezésemet, hiszen nem kell ránéznem ahhoz, hogy tudjam, ott van. Nem kell hozzáérnem, efféle bűnös gondolataim nincsenek is, pedig lehet olyan kínzó ez a szerelem, hogy majd elemésszen, de szerencsére nem halok bele, azért nem vagyok annyira költői. Bár, ha belegondolunk, hogy a plátói vonzalom szintén irodalmi alapokon nyugszik... Nos nem is tudom. Most itt van velem, ami alaposan meglepődtem, mert nem így tervezem ezt a mai napot, alaposan megdobogtatja a szívemet, de ez mit sem számít, hiszen ügyesen tudok uralkodni a vonásaimon, nem is pirulok ki, nem meresztem látványosan a szememet. - Igaz, de most minek fényezzem magamat? Nekem is vannak rossz napjaim, amikor ki sem tudok kelni az ágyból, és még a világra is haragszom, de ha valaki bajban van, akkor nincsen helye a rosszkedvnek, vagy a fáradtásgnak, akkor kérlelhetetlenül tenni kell, ami a dolgunk. – Többesszámban beszélek, mert bízom abban, hogy mások nem a szerelemtől teszik mindezt függővé, azért az mégiscsak fura lenne, ha az én Leticiámba lenne beleesve a fél tanári kar. Na nem mintha nem lenne a világ legszebb lánya, de nem vagyok olyan elfogult, hogy elhiggyem, mindenki így gondolja. De nekem ő az, akiért akár meg is halnék, bár ha ezt tudná, minden bizonnyal komolyan kacagna rajtam, hogy őérte aztán ne haljon meg egy vadidegen. Pedig én aztán vele kelek, és vele fekszem, de most elgondolkozva hallgatom meg a kérdését, ami igazából nem is kérdés. Bátorítóan intek, hogy folytassa csak, pedig előre rettegek, hogy ebből mi fog kisülni. - Nem a te hibád, a varázsvilágban legtöbbször még mi magunk tanárok sem tudjuk nyomon követni a sok eseményt, így aztán utólag lehet körmölgetni a jelentéseket, baglyokat küldeni a minisztérimba, kihívni az illetékes zűrzavar elhárító különítményt. Azért boldogulunk. – Elindulunk kifelé, hiszen egyértelmű, hogy ha én is visszatérek az iskolába, kár lenne szétválnunk, talán ezt az egy alkalmat megengedhetem magamnak hogy együtt menjünk, és beszélgessünk egy picit. Olyan régóta őrzöm őt a szívemben, hogy ennyi igazán jár. - Külön órát? Tulajdonképpen még csak nem olyan régen érkeztem, és nehezen merném megígérni, hogy lesz is rá időm, és tulajdonképpen.. – Merengek el, hiszen valahogy azért mégis fel kéne rá hívnom a figyelmét, hogy nem a tárggyal van baj, hanem a minisztérium általi tálalással. Viszont bizonyos időközönként kettesben lenni, komoly kockázatot rejt magában a dolog, de ki vagyok én, hogy nemet mondjak neki? - Nézd, ez sem annyira pepecs, csak nem akarják, hogy bajotok essen. Valójában az ereklyevadász szak legmisztikusabb tárgya lehetne, hiszen a térképolvasástól kezdve a rejtett ajtók kereséséig, a régi mítoszok újraértelmezéséig komoly potenciál van benne. De én nem akarom rád erőltetni, csak hát.. Mit szeretnél egy ilyen különórán megtanulni? – Engedem előre, ahogyan megnyitom a kijárati ajtót, és már kint is vagyunk az Abszol-úton. Hamarosan hoppanálhatunk is.
blabla
Leticia Samuels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Mágikus Balesetek és Katasztrófák Főosztálya 2016-11-23, 11:45
Végülis én időben itt voltam... fogjuk rá, de a fene se gondolta, hogy pár perc alatt lemegy egy ilyen ügy. Akkor meg minek hívtak ide? Ez azért eléggé nagy kiszúrás, főleg akkor, ha netán az ember még nem tud hoppanálni. Jó az egyetemisták nagy része azért már tud, na de akkor is! Viszont legalább van egy megmentőm, aki kihúzott a csávából, és ha azt nézem, hogy most kissé megrendült a bizalmam a tanárnőben, legalább van egy másik olyan tanár is, aki biztos pont lehet, ez azért jó hír. - Ez azért nem így van, nem minden tanár ilyen rendes. Bár engem nem tanított, de tudja ott van a Roxfortban Piton, hát róla nem sok jót rebesgetnek, de ön nagyon rendes. - főleg hogy helyettem intézte volna el a dolgot. Azért ezt meg akarom hálálni, azért nem is fogom csak úgy faképnél hagyni. Tudom én, hogy tanár-diák között nem sok minden van, mert más generáció... meg minden, de ez a fickó egyrészt nem tűnik idősnek, habár elég komoly a tekintete, meg hát amúgy is csak hálás vagyok neki, nem akarom rávetni magamat, vagy efféle. Gondolom ide egyébként is jönnek majd még mások, akiknek egyéb ügyeik vannak, úgyhogy az nem is lenne okos ötlet, ránk nyitnának. Azt hiszem sikerült kissé elkalandoznom. - Ez jól hangzik, köszönöm, de azért majd még jobban odafigyelek. Esetleg... Nem, ilyesmit gondolom nem illene kérnem, főleg azok után, hogy most is segített, de... - hezitálok, főleg hogy már pakolászik és gondolom menne, na de bátor vagyok, úgyis rákérdezek, maximum nemet mond, de nem veszíthetek vele semmit igaz? - Jobban vagyok igen, azt hiszem indulhatunk. - valahogy evidensnek érzem, hogy mehetünk együtt, főleg akkor, ha ő is az iskolába megy vissza, akkor miért tennénk külön? Legalább még kérdezhetek egy s mást és ha már úgyis tanítani fog legalább megismerem, tudom hogyan kell megfelelni neki. Gondolom még úgy sem illeszkedett be teljesen rövid idő alatt, nem árt az, ha van valaki, akivel beszélgethet. - Szóval az előbb azt akartam kérdezni, hogy nem adna pár külön órát? Tudja afféle korrepetálás, hátha tényleg meglátom az ilyen pepecs... úgy értem aprólékos munkának is a szépségét. Persze megértem, ha nem ér rá, de megelőznénk az ilyen kis... hibákat. - azért igyekszem érvelni is a tanításom mellett, mert tényleg jól jönne. Nem szeretek ilyesmivel foglalkozni, de ha szerinte jó, akkor talán meg tud győzni valahogy és az nem lenne rossz. Nem kellene egy újabb hasonló levél miatt szívbajt kapnom és ide rohannom legalább és persze nem okoznék gondot a szertárban sem, hogy megint valamit rosszul sikerül tárolni. Tehát mindenki jól járna és csak egy kis plusz időt jelentene neki is.
♫ All over the years ♫ ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Teljesen logikus, hogy egy ilyen unalmas tárgy nem is kötné le. Én viszont pont azért vállaltam ezt tanítani, mert így nem hívom fel a figyelmet magamra, mint szökött bűnöző, de még Leticiának sem szúrok szemet, lévén alig találkozunk, de mégis a közelében lehetek, megvédhetem, mint például most. Elméletileg nem is kellett volna tudnia erről az egészről, és tessék, most mégis itt van, amit nem értek. Vélhetően Umbridge-nek köszönhető, hogy felülírta az elgondolásomat, csakazért is a szívbajt akarta hozni szegény lányra, aki tényleg nem tehet erről az egészről. Vannak ennél bőven komolyabb balesetek, és Dumbledore mindent el szokott sikálni, már-már egy legyintéssel. Halovány, barátságos mosollyal pakolászom be az ügyirat papírosait a táskámba, amíg a lány szinte kiterülve zihál. - Szóra sem érdemes Leticia. Ez a dolgom, magától értetődő volt. – Nem kerülhetem szándékosan a tekintetét, mert az nagyon gyanus lenne, de nem is szemezhetek vele. Igazság szerint nem készültem rá fel, hogy kettesben maradunk bármikor is. Kevés a közös óránk, s akkor majd az egész csoport ott lesz. Most is direkt akartam kihagyni ebből az egészből. Erre most itt vagyunk a minisztériumban, édeskettesben, merthogy lassan a bürokraták is elszállingóznak. Olyan egyszerű lenne ezt az egészet ügyesen kezelni, pókerarccal. A helyzet az, hogy amerikai vagyok, érzelmileg túlfűtött, és nehéz ez így. Ahogy emlékszem, neki az anyja francia, viszont ő meg Spanyolországan nőtt fel, tehát ő sem éppen karót nyelt, így ha picit is odafigyel, lazán kiszúrhatná, hogy mit érzek. Viszont szerencsémre ez nem egyértelmű, hiszen a tanár-diák kapcsolatok szigorúan tiltottak. - Megértelek, nem mindegy tárgy szól a komoly akciókról, és ahogy mondod, ez is hozzátartozik az előmeneteledhez. A minisztérium szeret mindenben fontoskodni. Az iskolában teljes mértékben biztonságban vagy, és még ha egyetemistaként is tanulsz, amíg nem kapod meg a diplomádat, vállaljuk helyetted a felelősséget. - Foglalom össze, és már indulnék is vissza az iskolába, de akkor hagyjam csak őt faképnél? Nem látom semmi megoldást, ami igazán tökéletes lenne, így maradok még amíg megszáll az ihetl. – Igen, ettől a tanévtől. Relikvia raktározás. Megvan a maga szépsége, még ha most ezt nem is látod. Nos, jobban vagy? – Kérdezem meg, mert akár együtt is mehetünk egy darabon, nem tehetem meg, hogy lerázom. Viszont együtt lennie vele, azon túl, hogy mámorító a közelsége, de kész öngyilkosság. Most mi a jóistent csináljak? Hol egy mentőöv?
blabla
Leticia Samuels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Mágikus Balesetek és Katasztrófák Főosztálya 2016-11-05, 18:42
Gyakorlati ember vagyok, akár csak az apám. Nem igazán szeretek olyasmikkel pepecselni, mint az afféle utómunkák, ami miatt behívattak ide, de úgy fest vannak olyan helyzetek, amikor nem igen tehet mást az ember, mint hogy odafigyel az ilyen apró részletekre is, bár az erős túlzás, hogy e miatt egy diákot el akarnak tanácsolni az iskolától, hiszen pont az a lényege az ottani tanulásnak, hogy megtanuljuk mit lehet és mit nem, hogy a hibákból okuljunk. Én is ezt teszem, hiszen a későbbiekben még jobban oda fogok majd figyelni arra, hogy mikor mit csinálok és hogy fontosak az ilyen apró részletek is, mint az adminisztráció, vagy a megfelelő tárolás. Végül is erre jó volt ez az egész. - Azt hiszem értem, akkor köszönöm, hogy intézkedett helyettem, de azért még kicsit kifújom magamat. - na annyi azért kell mert tényleg rohantam, ahogy csak tudtam, hogy ne késsem el és így is sikerült, bár tényleg nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan lezavarják majd ezt az egészet, hiszen talán ha pár perccel értem ide később. Talán az a rosszalló tekintetű nő hamar rájött, hogy rossz lóra tett. Egyébként is apa úgyis kiállt volna mellettem és neki azért van befolyása a Minisztériumban, ha már ennyi mindent tett kockára az itteni vezetésért, arról már nem is beszélve, hogy máig ezt teszi, szóval ennyit viszonozhatnak neki. - Így már jobban értem, tudja nem igazán szeretem az efféle... pepecselős dolgokat, de ezt is meg kellene tanulnom rendesen igaz? Akkor nagyobb baj végül nem történt? Ennek azért örülök és azért van itt, mert a tanárom és ez a dolga? Újonnan kezdett az iskolában igaz? - persze, ha valakinek kell a terem úgyis ki leszünk innen dobva, de addig még megpróbálom összeszedni magamat. Lassan azért sikerül, az arcom vörössége is szűnni tűnik, ahogyan a levegőt is kezdem végre normális ütemben venni és nem úgy kapkodni, ahogyan azt eddig tettem. Azért jó, hogy könnyen el lett intézve ez az egész, mert hát lássuk be akár még komoly gond is lehetett volna, viszont a fickó érdekel, főleg ha a tanárom, hiszen a szakomon a tanárok nagy részével vagy jó, vagy semleges a viszonyom és bár ez a Neal elég komolynak tűnik, de ha eljött ide úgy, hogy azt hitte én nem is leszek itt és helyettem intézkedett, akkor eleve úgy fest, hogy elég jó fej pasas lehet.
♫ All over the years ♫ ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Tökéletesen el tudom nyomni a mosolyomat a nagy kapkodása láttán, csupán érdeklődő a tekintetem, ahogyan lecsüccsen. Vagyis ledobja magát. Ahogy sejtem, fel fogja kapni a vizet, hogy intézkedtem helyette, de ezen meg nem izgatom magamat, a tanára vagyok, minden jogom megvan hozzá, hogy véleményezzem a munkáját. Ha átvállalom a felelősséget, akkor hidegen hagy, ha ez őt bármilyen szinten is frusztrálja. A valóságban nyilvánvalóan erről szó sincsen, tudom, hogy bántja az egóját, ha valamiből kimarad, még egy büntétésből is. Sosem tudok igazából a kedvére tenni, és nem is állhat módomban. Úgy kell eljárnom, mint egy kedves, barátságos tanárral, aki mindenkivel ezt tenné. Ez nem esik nehezemre, hiszen lényegében így van, de lássuk be, legbelül Leticia mindennél kedvesebb nekem, életem szerelme, és ez jól is van így. Sarah azt hiszem semmi sem volt hozzá képest, hiszen Leticia nem bolondítaná magába az egész iskolát, hogy ő legyen a szépségkirálynő. Bámulatos lány, de a tettei alapján ítéljék meg, ne a külseje miatt. - Semennyit Leticia, mert nem kellett jönnöd. Leleveleztem a minisztériummal, hogy mi történt, és ez a meghallgatás már csak formaság volt, jegyzőkönyvbe mondtam a véleményemet. Nem te hibáztál, azt hiszem elkeveredhetett egy rendeltetési útmutató, amikor azt a raktározási feladatot csináltad. – Rázom meg a fejemet, ez végtére is hihető információ, könyvelésről van szó, és mint olyan, az emberi tényező simán felmerülhet, mint hibafaktor. Rengeteg egyetemista diák van, valahol a sok papír közepette egy rossz helyre került. Ezt el is hitte a bizottság, a büntetés jelképes volt, csak a hatalmaskodás volt Umbridge büntetési célzata. - Maradhatunk, nem sietek sehová. Neal Charmaine vagyok, az ereklyeraktározás tanárod. Kaptál egy házi feladatot, de úgy fest a központi levelezésben valami gubanc lehetett, és nem kaptál meg minden információt, emiatt történt némi helyrehozható robbanás, amit a minisztérium túlértékel. Ne izgasd magad. Mivel nem voltál vétkes, egyeztettem a minisztériummal, ezért nem kellett bejönnöd. Mégis meglep, hogy kaptál levelet. – Vonom meg a vállamat, az ügy lezárva, csak belül rág a dolog, hogy idegeskedett rajta. Leülök az egyik közeli székre, és várom, hogy picit magához térjen. Nem kerülöm a pillantását, az figyelemfelkeltő lenne, úgyhogy csak várom a reakciót, teljesen természetes ábrázatot felvéve.
blabla
Leticia Samuels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Mágikus Balesetek és Katasztrófák Főosztálya 2016-10-29, 15:29
Vadul keresek egy széket a tekintetemmel, de végül úgy fest, hogy nem lesz rá szükség, mármint az itteni helyzet miatt, a nagy futás miatt elkélne még mindig, de azért igyekszem talpon maradni, amíg távoznak a nagyon komolynak tűnő varázslók és boszorkányok a teremből, mert hogy kimennek és úgy fest lekéstem erről az egészről, de vajon mennyit késtem? Igaz, hogy nem találtam ide könnyen, de azért annyira csak nem telt el sok idő, hogy e miatt lenne vége igaz? Nem... talán öt perc, vagy tíz, de azért annál több csak nem volt ez az egész. - Egyáltalán mennyit késtem? - súgom oda a fickónak, amikor lepisszeg, de már azt hiszem cseppet sem számít, hiszen Umbridge és a többiek szépen távoznak a teremből úgyhogy azt hiszem nem igazán érek már sokat az érveimmel. Már csak azt nem tudom, hogy vajon jó, vagy rossz eredménye lett a tárgyalásnak. Igazából azt sem tudom, hogy ez az egész tárgyalásnak nevezhető-e egyáltalán úgy, hogy én igazából itt se voltam. Végül amikor az ajtó csukódik újra a fickó szólal meg. Tuti, hogy tanár lehet, amúgy miért lenne itt és főleg miért helyettem? Mert az tuti, hogy helyettem volt. - Ha most elindulok úgy kell majd felmosni, szóval... - csak ledobom magamat a székre szépen, hogy kifújjam magamat, mielőtt a végén még tényleg eldőlök itt és akkor úgy kell kivinni, a helyett, hogy a saját lábamon távoznék, pedig még csak nem is hoztak súlyos ítéletet. - Jól van és... egyébként maga ki? Mármint nekem kellene most itt lennem, miért nem vártak meg? És egyáltalán miért hívtak be? Az egész levél zavaros volt. - na jó, azt hiszem itt sokáig nem maradhatok úgy sem, mert majd jön más, de muszáj legalább egy kicsit kifújnom magamat. Remélem, hogy azért pár perc van, mielőtt még betoppanna valaki más, hogy megnézze mi a helyzet, netán újabb tárgyalás ügyében érkezne valaki. Engem pedig érdekel ez az egész és főleg, hogy a fickó miért jött helyettem. Oké vannak rendes tanárok a suliban, de ha az én ügyem, akkor tudom tartani a hátamat és nem kell helyettem intézkedni. Ezt még apától se nagyon viselem el, nem hogy egy tanáromtól, főleg olyantól, akinek hirtelen még a neve se ugrik be.
♫ All over the years ♫ ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Lehajtott fejjel hallgatom Umbridge ítéletét, neki aztán mindegy, hogy kit büntet meg. Egy közepes pénzbüntetés, és nyilvános megrovás. Levelet fognak küldeni Dumbledore-nak az iskolába. Ez utóbbi miatt nem aggódok, lévén az öreg tud arról, hogy bevállaltam a lány helyett, és Umbridge-et ő sem szívleli, derűsen fogadta a hírt, úgysem fog kirúgni. Pakolászom a táskámba a papírokat, amik alátámasztják, hogy Leticia alig vonható felelősségre, lévén nála csak kiegészítő tárgyként számít a raktározás, így nem igazán kell, hogy szem előtt legyen nála az ilyesmi. Csak éppen Umbridge igazi bürokrata, csak az elméletben hisz. Egyszer el fog jönni az az idő, amikor rá fog ébredni, hogy nem csak szabályok, hanem ösztönök alapján kéne élni. Bizonyos ösztönöket én alaposan el nyomok magamban, mert mindenkinek így lesz a legjobb. Leticiának meg sem kell tudnia, hogy mi történt. Legalábbis szép lenne, ha ez megvalósulhatna, ám addig tart a reménykedés, amíg a lány be nem siet. A pókerarcot elég sokáig gyakoroltam vele kapcsolatban, így pusztán egy minimális meglepetést mutatok, amit a tanára tenne, ha ki akarná vonni a lányt az ügyből. Jól sejti, csak öt percet késett, de már vége is az ügynek, Umbridge napi szinten több száz ilyet intéz futószalagon, főleg a Roxfortot imádja támadni. - Arra nincs szükség, pszt... – Umbride a békakifejezéssel az arcán joviálisan mosolyog, miközben én odaszólok a lánynak, aki kapkodja a levegőt. Miután a lány nem szólal meg, végül a tanácsadóival együtt elhagyják a termet, hogy a következőbe siessenek. Csak négyen voltunk a tárgyalás alatt, hiszen az ilyen csipcsup ügyeket nem kísérik mások figyelemmel, családtagok pedig most nem voltak. Leticia apja sem ült be rá, lévén nem tudott róla, mert csak kettőnknek lett küldve a bagoly. - Fel vagy mentve, az ügy lezárva. Nyugodtan menj. – Bólintok barátságosan, és rácsattintom a csatot a táskámra. Készen vagyok én is, felegyenesedek, de hagyom, hogy ő kifújja magát a széken. Annyira aranyos, főleg így zihálva, kipirultan, de úgy kell tennem, mintha ez mit sem számítana. Mintha átlagos kislány lenne, akinek a tanára vagyok egy dögunalmas tantárgyat illetően. Majd úgyis talál magának valami menő srácot a baráti társaságából, én pedig kényszerítem magamat, hogy ne szakadjon meg a szívem, hiszen a lényeg, hogy boldog legyen. Ne velem, üldözött bűnözővel, ráadásul jó pár évvel idősebb vagyok nála, nem is működhetne, csak megbotránkozást keltenénk. Ráadásul amennyire gyakorlatias lány ő, addig én álmodozó vagyok, nem is értenénk meg egymást. Jó ez így.
blabla
Leticia Samuels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Mágikus Balesetek és Katasztrófák Főosztálya 2016-10-23, 20:22
Nem is értem, nem szoktam én ennyire elszúrni a dolgokat. Igaz, hogy nem vagyok annyira oda az elméleti részért, de azért mindig figyelek a részletekre, legalábbis amennyire csak tudok és most mégis úgy fest, hogy nem sikerült. A levél azért úgy istenesen rám hozta a frászt és persze megtehetném, hogy írok apának, hogy valahogy simítsa el, ő mégis csak eléggé befolyásos személy a Minisztériumban, vagy mi, de azért az nagyon ciki lenne. Úgy nem fogok a saját lábamra állni, ha még egy ilyen ügyet se tudok egyedül elintézni. Szépen ki kell magyarázni magamat, elmondani, hogy olyan nagy baj nem történt, mert hát... a tanáraim se szóltak egy szót sem, hogy felrobbant a fél raktár, vagy ilyesmi, szóval végül is nem lesz baj és még csak diák vagyok, elvileg azért csak követhetek el hibákat és Yermuth professzort is kezeskedne értem, amit persze még nem tudhatok biztosra, de azért sejtem, hogy így lenne, főleg azok után, hogy lassan már a mostohaanyámnak is mondhatom. Na jó, azért ennyire ne szaladjunk előre igaz? Sietősen kapkodom a lábaimat, mert még nem jártam a Minisztériumban soha életemben, így kész csoda, hogy sikerül megtalálnom a szükséges emeletet, no meg az, hogy nem adom ki a reggelimet a kissé különösen működő liftben, ami úgy rángat, mintha minimum az lenne a cél, hogy amikor megérkezel azt se tudd hol vagy, nem hogy védekezni, vagy akár csak mondani is tudj valamit. Az ajtót szinte kivágom, amikor végre elérek addig. Kissé kapkodom a levegőt, mert minimum öt percet késtem és félek tőle, hogy az efféle bizottságok nem igazán kedvelik az ilyesmit. - Elnézést, én... Én... - na jó, azt hiszem előbb levegőhöz kellene jutnom és ha ez meg van, akkor kezdhetek beszélni is, mert egyelőre úgy érzem, hogy szédülök és a végén még tényleg mindjárt visszaköszön a reggelim, ami azt hiszem senkinek se tenne itt most jót és még csak jó benyomást se nagyon tennék a bizottságra. Nagy levegő, homályos látás kikapcs, kell egy szék! - Mindent meg tudok... magyarázni. - bököm ki végre, amikor a másik kint álló fickóra siklik a tekintetem. Kezdek kissé összezavarodni, mert úgy áll ott, mintha az ő meghallgatása lenne. A végén még az is kiderül, hogy eltévesztettem a termet? Na az lenne aztán az igazán ciki helyzet, ha olyan helyre törtem be, ahol nem az én ügyemet tárgyalják. Nem, az lenne az igazán ciki helyzet, ha ott ájulnék el, ahol még csak nem is az én ügyemet tárgyalják.
♫ All over the years ♫ ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Addig rendben is vagyunk, hogy Madam Yermuth távollétében át vannak hozzám irányítva a baglyok, amik az ereklyevadász tanszékre érkeznek. Viszont azt nem gondoltam volna, hogy máris lesz valami közös ügyem Leticiával. Mert hibázott, nem is kicsit, mégsem tudok rá haragudni. Egész egyszerűen gyakorlatias alkat, és az elmélet, főleg a raktározás nem az erőssége. Jobban szeret terepen lenni, az apja vére folyik az ereiben, amennyire utánajártam. És különben is, egyetemistaként még nem kéne olyan súllyal beleszámítania a tetteinek, mint egy végzett felnőttnek. Úgy fest, alaposan elnézett egy raktárazási feladatot, olyan anyagok kerültek egymás mellé, amik kölcsönhatásba léptek, így nagyjából az egész készlet megsemmisült. És persze nem tud róla semmit, mert voltam olyan gyors, hogy amint megérkezett a minisztériumi felszólítás, hogy jelenjen meg, azonnal válaszoltam, hogy mint az egyik tanára átvállalom a hibát, vélhetően téves feladot kapott a lány, amire nem volt kompetenciájá helyesen tárolni az anyagokat. Egyébként is van egy rossz híre ennek az Umbridge-nek, hiszen lássuk be; hatalmaskodás az egész, ugyanis a készletet egy pálcamozdulattal helyre lehet állítani, nem sérült meg senki, de mégis, azt hangsúlyozta, hogy a lány részéről felelőtlenség volt mindez, és megrovás alapján akár el is tanácsolhatják majd a Roxfortból. Gyorsan megmutattam Dumbledore-nak a levelet, aki csak nevetett az egészen, mondván a nő naponta több tucat ilyen levelet küld az egyetemistáknak, valamilyen hivatkozási alappal, tehát arcról még csak azt sem tudja, hogy kiről van szó, jó eséllyel sablonlevél, amivel az iskolát támadja. Mégis, útra kelek, nem kéne, hogy Leticia is megkapja ezt a levelet, szívbajt kapjon, hogy mi történt. Nem tudhatom, hogy a gonosz bürokrata nő neki is küldött egy példányt, és be lett idézve. Már ácsorgok a minisztérium adott termében, a rózsaszín ruhás nő békeszerű szalaggal a hajában köszörüli a torkát. Rajtam öltöny van, öltözékem kifogástalan, milyen mázli, hogy beelőztem Leticiát, és így helyette tudok döntéseket hozni, mert ha ő lenne itt, alaposan magára húzhatná a vízes lepedőt.
blabla
Neal Charmaine
Reveal your secrets
Tárgy: Mágikus Balesetek és Katasztrófák Főosztálya 2016-10-22, 11:26
Mágikus Balesetek és Katasztrófák Főosztálya
A Minisztérium 3. szintjén található főosztály, mely magába foglalja a varázsvilágot érintő balesetek és katasztrófák kezelését, esetleges problémák esetén a kivizsgálást, büntetések kiszabását, ezzel kapcsolatos tárgyalásokat. A főosztály alá az alábbi hivatalok tartoznak: - Varázsbaj-elhárító Osztag - Amneziátor Parancsnokság - Muglimagyarázat Szerkesztő Bizottság - Félrevezetési Ügyosztály - Mágus-Mugli Kapcsolatok Hivatala
//
