2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] Zűrös e az egyetem? Az nem kifejezés konkrétan annyi tonna gyakorlatunk van és terepre való kimászás, hogy hihetetlen. Így nehézkesebb is találkozni a barátokkal vagy úgy bárkivel. Caleb meg amennyire kész istencsapása tud lenni úgy is kiharcolja és addig nyüstől, míg nem beszélünk. Ha hajnalról van szó akkor majd hajnalban ver fel. Fújok is erre egyet és megforgatom a szemeimet. Legtöbbet talán pont Caleb nagy hiperaktivitása segített, hogy változzak… meg hát képes a tarkómra lépni, ha túlkomolyan veszek mindent. Ámbár inkább vagyok óvatos mint fejetlenül ostoba. Na jó, ezzel nem azt mondom, hogy Caleb az lenne, de… egy-két helyzetben lehet mégis olyan. Így hát mikor végre „berobbanok” a klubhelyiségbe megpillantom Caleb-et és még hallom amit mond mire kérdőn nézek az irányába. Elég savanyú a feje most is, de hát mire számítottam mikor nem igazán óhajtja elmondani a gondjai miértjét? Tipikus… - Nagyon akarod simán magadra hagylak, hogy elbeszélgess magaddal, talán egész jól is megy. – húzom az agyát majd lassan oda megyek és ledobom magamat az egyik fotelbe, hogy vele szembe legyek és könyökeimmel megtámaszkodom a lábaimon és várakozás teljesen pillantok az irányába. - Bökd ki végre mi a frász bajod van. Ijesztőbb így látni mintha fejetlenül mászkálnál mint általában… talán nagyon a nyakadra lépett a mentorod? – vele valahogy megtanultam már közvetlenebbül beszélgetni. Azt hiszem hiába még csak szeptember van elég sok dolog szakadt a nyakunkba ami nem feltétlenül pozitívum. Igaz a Michaela-val való találkozást nem bajként azonosítanám. Érdekes lány és szeretném jobban megismerni is csak meg kell találnom a módját ennek is. Viszont jelenleg nem az én újdonsült tapasztalataimat kell kiveséznünk, hanem megtudni, hogy Mr. Hiperaktív miért vág nonstop olyan képet mint aki minimum citromot szopogat minden másodpercben. - Ahogy elnézlek lehet kéne neked valami lélek erősítő féle cucc. Nem mintha annyira nagyon innánk, de… - mérem végig alaposabban, ha nagyon szavakba akarom önteni a szarul néz ki a legjobb szó erre. Egyenlőre elnyomom magamban eme véleményt mert a végén képes besértődni és felhúzott orral tovamenni úgy, hogy még nem beszéltük meg a gondjai miértjét.
Már idejét se tudom, mikor tudtuk rendesen megbeszélni a dolgainkat Mariusszal. Tudom, hogy a lelkizés a lányok szokása, de azt hiszem, néha mi, fiúk is kivételt tehetünk ezügyben. Persze nem túl gyakran, nehogy még a végén azt higyjék, hogy másik csapatban játszunk - egyszerre mindketten, persze. Most viszont már épp itt az ideje, hogy beszélgessünk. Na jó, igazából addig kellett a savanyú fejemet néznie, amíg azt nem mondta, hogy na jó, akkor most mondjam el szépen, mi a bajom. Jó, nem ezekkel a szavakkal, de határozottan ez volt az értelme. Miért van az, hogy mindenkinek is baja van azzal, hogy nekem bajom van? Ne máár! Törődjenek a saját dolgukkal. Csak ezt nem mondhatom Mariusnak. Vagyis... mondani mondhatnám, csak nincs hozzá szívem. Úgyhogy belementem, hogy elmondom neki a dolgokat. Add meg magad, hamarabb szabadulsz alapon. Vagy csak én gondolom, hogy ha megadom magam hamarabb szabadulok? Igazából mindegy is. Az számít, hogy most itt fekszem az ágyamon és várom, hogy Mariust végre felegye a fene. Mert fogalmam sincs, hogy amúgy éppen merrefelé kóvályog. - Na, mi lesz már? Jössz végre, vagy magamnak fogok estimesézni? Eresztem bele a kérdést csak úgy a levegőbe. A barátom még nincs itt, szóval tuti nem hallhatta... hacsak időközben meg nem érkezett - amit én nem tudhatok, hiszen csukott szemmel hogy látok bármit is? Legfeljebb nagy sötétséget, meg foltokat.
