2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
//16+ Obszcén, durva szavak szerepelnek a következőkben//
Mondatára akaratlanul is felnevettem, hiszen igaza volt már késő volt szólni bármiért is, de hát én sem figyeltem úgy oda ahogy kellett volna. Annyira el vagyok kalandozva már mindenen mintha minimum otthon tengetném a napjaimat nem a Roxfort falai között. Ki nem lenne így, ha már teljes mértékben elege lenne egy vagy két ember arcából, de hát a szeptemberi kezdéskor ugyanúgy megleszek áldva velük. Ah istenem! Miért kell mindig a balhénak megkeresnie úgy őszintén? EZ annyira lelombozó. Viszont kiragad a gondolataimból a lány, ahogy válaszol nekem és csak mosolyogva nézek rá majd azon gondolkodtam ideje lenne útra kelni és feltápászkodni. Persze valahogy én rajtam is erőt vesz, ah ne már érzés, de mielőtt mégis csak megmozdulnék megint csak egy mosolyt csal ajkaimra. - Ugyan, csak nem ilyen nagyon rossz a helyzet, vagy mégis? Igen, semmi baj annyi, hogy újfajta esésformát tanultam. – viccelődöm és mosolyogva feltápászkodva pakolom össze a hatalmas tornyot. Persze most már talán odafigyelőbben kellene ezt kezelni megint nekimegyünk valakinek kezdődhet a várépítés elölről. A harmadik fél meg lehet nem lenne ennyire elnéző velünk mint mi egymással. Ahogy mesélni kezd valahogy kezdem úgy érezni, hogy nem csak én vagyok teljesen kétbalkezes a dolgokhoz mint például a szerencsémhez. Ez is valamiféle előrelépés nem igaz? Mosolyogva nézek rá már a kezemben lévő saját kupacommal. - Azért mégsem tehettél arról, hogy elvitted. Hajlamos az ember ezt-azt elfelejteni, hiszen ki nincs hibák nélkül? Amúgy is tökre becsületes voltál és visszavitted, ami azért valljuk be nem mindenkinek lenne az erénye, sőt! Valaki még direkt el is sumákolná akár gyávaságból is. – magyarázom neki elgondolkodó hangon és a folyosóra azért kipillantok, hogy nem e akar megint valaki belénk szaladni csak utána nézek rá Maisie-Bee-re. - Persze. Minél előbb leadjuk annál kevesebb az esélye, hogy valakinek nekiütközünk nem igaz? – nevetek fel ezen úgy megyek mellette és valahogy akaratlanul feláll a szőr a hátamon mikor meghallom családnevemet. Milyen ironikus, hogy elég egy ember ahhoz, hogy konkrétan a hajad az égnek álljon a saját neved miatt. - Igen, hívj nyugodtan csak Felicity-nek. Mondjuk úgy, hogy ha valaki már Michaelson-nak hív a drága kis Mardekáros terrorzsák jut róla eszembe. – eresztek meg egy grimaszt. Inkább próbáltam megtartani per pillanat a női mivoltomat és nem valami pokolfajzati lénynek nevezni, de hát ugyan ki nem ismerné Jenkins-t? Olyan ő mint egy mumus a folyosókon. Én egyszerűen le tudom rendezni őfelségét mert így is-úgy is visszaszájalok. Nincs az-az isten, hogy egy legyek a piszkált mugli születésűek közül. Amúgy is rá fér valami ellenpélda arra az egoista fejére. Kiszakadok gondolataimból úgy nézek rá Maisie-Bee-re. -Te pdig, ha jól emlékszem Maisie-Bee vagy. Kivételesen most működik a névmemóriám.– mosolyodom el egy kicsit úgy figyelem őt. Közben fél szemmel az orrunk elé figyeltem, hiszen így kevesebb esélye volt annak, hogy valakivel összeütközünk. - Na és mond csak mi után kutatsz ilyen serényen, hogy konkrétan a fél könyvtárad cipeled? – tudakolom, hisz elég szép kis pakkot összekapott. Mondjuk jövőre én is több mindennel fogok valószínűleg rohangálni érthető okokból. Nem csak a R.A.V.A.SZ. vizsgák lesznek a nyakamon, hanem javítani akarom a parfüm keverési dolgaimat, hogy új dolgokat tudjak kikotyvasztani. Valamint Sammie-vel közös kis kotyvasztásainkat is tudjuk előrelendíteni.
Sokszor mondta már apuapu, hogy kéne növesszek csápos szemeket, mint a csigának, mert az istennek nem bírom megtanulni, hogy kevesebb homlit pakoljak fel egyszerre. Lusta vagyok többször fordulni, ha egyszerre is elbírom, szóval velem gyakoriak az ilyen balesetek, mint a mostani. Tulajdonképpen szinte számítok is rá, hogy valakivel kölcsönösen le fogjuk gyalulni egymást, de persze ez nem tompít sem az esésen, sem a szétrepülő könyvek okozta ütéseken. Még jó, hogy az édességet nem tettem dobozba, így legalább a fém nem nyomja kupán egyikünket sem. - Mondanám, hogy vigyázz, mert jövök, de alighanem már késő. - nevetem el magam, miután kihevertem az első sokkot, s odanyúlva ellenőriztem, hogy a Bólintérek és a többi faj vaskosnak szerencsére nem mondható, ám annál élesebb sarkú kötete nem ütött lyukat a hajas fejbőrömbe. - Persze, minden oké. És én bocs, általában ez történik, hogyha szállítmányozok. Szerintem ezen a folyosón már mindenki MB-riasztóval jár, aki egyszer is összetalálkozott velem ilyen helyzetben. - fecsegek, s közben ha már így esett akkor végigpillantok a lányon velem szemben. Egyáltalán nem érzem sürgősnek sem a feltápászkodást, sem pedig azt, hogy összeszedjem a könyveket. Tök jól elvagyok a földön ülve, ami azt illeti. A dilis jellemembe simán belefér. - És veled minden oké? - kérdezek vissza, s csak akkor mozdulok, amikor ő is elkezd feltápászkodni. Térdre emelkedem, s hajolgatva kanalazom magamhoz közel a könyveket, hogy újra tornyot rakhassak belőlük. - Ahamm. Ideje visszavinni mindent, ami nálam maradt, mert tavaly is elég bajos volt visszajuttassam a ládám egyik rekeszébe belecsusszant kötetet. Égett is a fejem, mert hát lopni nem szép dolog, de nekem mégis sikerült, hiába nem akartam. És ráadásul még bűnrossz könyv is volt, dögunalmas cucc, úgyhogy nem fűlött a fogam ahhoz, hogy megszidjanak miatta. De szerencsére a könyvtáros tök cukker nő, nem lettem lekapva a tíz körmömről. Elég volt visszahozzam a tanévnyitóra aztán kész. - vonogatom a vállamat kissé nemtörődömül. Felkapom a kupacot, s Felicityre pillantok. - Jössz? - intek fejemmel a folyosó felé. - Amúgy asszem hárommal mögötted ülök srévizavé bűbájtanon. Michaelson, ugye? - kérdezek rá a vezetéknevére, mert ciki vagy sem, de ez előbb ugrik a számra, mint a keresztneve. Az ugyanis nem jut eszembe momentán.
//16+ Obszcén, durva szavak szerepelnek a következőkben//
Valamilyen szinten alig vártam, hogy a nyáriszünet végre kezdetét vegye. Annyit sajnálok, hogy a lányokkal nem fogunk tudni annyit találkozni, de hát úgy is tervezünk majd közös kis programokat amikor összeülhetünk. Amúgy ott lesz a Glastonbury fesztivál is így már az biztos tervben van. Ezt követően merre sodor a szél még én magam sem tudom. Ahogy hozza a nyár. Mégis csak meg kell élni a tinikorunkat vagy mi a fene. Na nem mintha a suliba nem lenne elég bajom, ott vannak a csaták Jenkins-sel meg a pincsijeivel. Viszont nyáron egymás közelébe sem leszünk… kell ennél nagyobb öröm? Ugyan kérlek! Elég szépen tudja hozni a háborús övezetet, ha mi egy légtérbe kerülünk. Ki az-az elmebajos aki hagyná magát vele szemben? Na én pont nem az vagyok! Köszönöm szépen nem kérek a szarságokból. Így is örülhet, hogy visszafogom magamat és nem töröltem képen eddig. Igaz ki akarná kicsapatni magát egy verekedés miatt? Gyerekként amúgy is eleget bonyolódtam ilyen dolgokba mára próbálom lehűteni magamat és nem valami harciamazonná átváltani. Persze a kivételek mindig erősítik a szabályt, hogy miért nem jó, ha elgurul a vérnyomásom az egekbe. Hiszen az exemet is a kis aranyvérű féregpalántát kicsapattam az iskolából. Hogy ez meglepő e? Nem hiszem, kapott előtte egy szép plasztikát is Sammie miatt. Engem bántanak még annyira nem is hat meg, de ha a barátaimat az már igen csak felpiszkálja a belsőoroszlánomat. Felkaptam négy könyvet, hogy visszavigyem a könyvtárba. Még ez rajtam maradt az utolsó kikölcsönzéskor amit a parfümök miatt vettem ki. Gyógynövények, sima növények és virágok leírásai. Így tudok új illatokat kikeverni mindig, Sammie-vel amúgy is együtt tanulunk elég sokszor már és a közös kis kotyvasztás is. Én igazán élvezem, új dolgokat tudunk létrehozni azóta pedig nekem is sok minden fejlődött. Annyira bele vagyok merülve a gondolataimba, hogy a közelgő könyvhalmot nem is látom és sikeresen össze is ütközünk aminek az-az eredménye, hogy csodás landolást hajtok végre a fenekemre amitől még meg is lepődőm, de a fejemen landoló könyvek egyáltalán nem kellemesek. - Aucs… - szisszenek fel rögtön fájdalmasan a fejemet fogdosva. Hát ez marha jó. Felnéznék éppen kinyitni a számat és egy lánnyal találom szemben magamat, aki azt hiszem nem járt jobban nálam ezzel a randevúval. - Ne haragudj, nem éppen figyeltem most oda, jól vagy? – bököm végül ki a kérdésemet és kis mosoly jelenik meg az ajkaimon. Azért valljuk be eléggé vicces helyzetbe sikerült belekeverednünk. Viszont a lány nagyon is ismerős nekem. Azt hiszem évfolyam társak lehetünk. - Segítek összeszedni a dolgokat. Te is a könyvtárba sietsz? – tápászkodok fel kicsit leporolva a fenekemet majd elkezdem felszámolni a romokat amit sikerült összevarázsolnunk per pillanat. Azt hiszem tényleg valahogy el van átkozva a fejem, hisz mindig sikerül galibát okoznom valamilyen formában. Pedig én egyáltalán nem keresem mindig az talál meg engem.
Nincs ma semmi különösebb dolgom, a nyári szünet nemsokára kezdetét veszi és meg kell mondjam, hogy már alig várom! Szeretek iskolába járni, hisz itt vannak a barátaim, de azért hiányoznak apuk és Francesca meg Pete is. A többiekkel találkozom itt a Kastély falain belül, bőven elég némelyikből az is. Főleg Simone van a bögyömben mostanában, olyan idegesítő, amióta Aidennel szakítottak, hogyha meglátom a folyosókon, akkor már fordulok is sarkon, hogy a másik irányba induljak, mert nem akarom hallgatni a nonszensz sirámait. A hálószobából jövök elő éppen, kezemben egy nagy halom könyvtári könyvet egyensúlyozok. Éppen itt az ideje visszavinni őket, pont elég a mennyiségük ahhoz, hogy ne legyen feleslegesen rótt kilométer elsétálni velük a könyvtárba, meg vissza. Miss Harpernek még egy kis ajándék is rejtezik a csomag tetején, ez már szinte hagyomány nálam. Év végén az utolsó könyvtári látogatásom alkalmával egy igazi orosz klasszikust, egy csomag Szirokot viszek a könyvtárosnak. Természetesen az összes fellelhető ízből kértem bele, s apuapu örömmel küldte el nekem. Büszke rá, hogy én is büszke vagyok a származásomra. És tényleg az vagyok. Még úgy is, hogy a tejcsokoládészín bőröm és a jellegzetes afrofrizurám miatt a nagy többség kétkedve fogadja, amikor kötlöm, hogy milyen nemzetiségű is vagyok. Mivel a könyv és édességhalom magas, s amúgy sem vagyok figyelmes fajta, így nagy esély van rá, hogy hamarosan vagy falba vagy valakibe ütközöm, miközben a klubhelyiség felé haladok. Szemből nézve egy kétlábú, dúdoló könyvhalomnak látszom, másnak nem is.
