2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Imádom Codyban, hogy mindig kapható egy kis ökörködésre, és imádom a humorát is. - Sajnálatosan unatkozik. - vigyorgok rá. Mástól talán nem venném ennyire könnyedén az ugratást, de Codyt képtelen vagyok komolyan venni. Na, meg Cody ismeri anyámat. Tudja, hogy még rajtam is túl tud tenni. És az általam kevéssé kedvelt, de anyám által emlegetett becenevem is ismeri. Úgyhogy legalább azért hálás lehetek, hogy nem ezzel ugrat. Amikor a csokibéka sajnálatos elhalálozását említi, szomorú kiskutya szemekkel nézek rá, és lassan keresztet vetek, közben tipikus liturgikus szerzetes hangon szólalok meg. - Óó Páternoszter Domino... - de nem bírom ki, hogy ne nevessem el a végét. Na nem mintha nem ismerném az igazi latin liturgikus szöveget. Végül is olasz vagyok. De képtelen vagyok komolyan venni magam. A kártya ötletére egészen vidáman nézek rá. - Ez nem is rossz ötlet! De Ginát ne hívjuk meg! Tegnap elnyerte a félhavi zsebpénzem... vajon hogy csinálja, hogy mindig tudja, hogy nem lehet jobb lapom az övénél, és csak blöffölök? Ugye nem legilimentor? - igazából eszembe se jut, hogy a lány olyan mugli trükköket is tudhat, mint számolni a lapokat, vagy ilyesmi... Csak ekkor veszem észre az elsősöket, akikre a harsány viselkedésünkkel sikeresen hoztunk instant szívrohamot. Így most feléjük fordulok, hátha ők is bevonhatok némi ökörködésbe... vagy kártyázásba... de legalábbis valami szórakoztatóbba, mint a könyvek felett ülni... - Hé Tökik! Ismeritek a varázsló pókert? -
ϟ”Szeretem, ha valaki fura. Normálisnak lenni olyan unalmas.”ϟ
Épp az egyik asztalhoz cuccoltam volna le, egy kísérleti fázisban tengődő főzet képletének levezetése végett, már úgy a 750. alkalommal neki futva, mikor valaki a nyakamba veti magát. Én meg lányos zavaromban éppen csak nem sikítok fel. Na jó csak vicceltem. Valójában a köszönés tökéletesen leleplezi ki támadott le és hasonlóan harsányan köszönök rá. Szerencsére több elsőre is a szívrohamot hozzuk, de semmi pánik! Orvos vagyok! - Dany! Hogy van a mama pici fia? - félre értés ne essék, imádom az édesanyját is, meg a pici fia is elég jó arc. Mikor kicsuszik a száján, hogy olyan a hangulat, mint egy temetésen szomorú arcot vágok. - Ha tudni akarod, épp most döglött meg a kedvenc csokibékám. - drámai hangra váltok - De a lépe életeket fog megmenteni és az áldozata nem vész el! - aztán észhez térek. - Ja várj, ahhoz kecskebéka kellett volna... Nnamindeegy!~ Végül Danyhez fordulok felvont szemöldökkel na nem azért mert lehetetlennek tartanám kivitelezni a gondolatát - Hogy szeretnéd feldobni a klubbhelységet? Hívjuk kartya partira a manókat?
Szép vidám napunk van. Késő délután van. Tudom, hogy tanulnom kéne, de valahogy nem megy a koncentráció. Így inkább feladom a tanulószobai kísérletezést, és becsukom a nem túl érdekes átváltoztatástankönyvet. McGalagony már amúgy is megszokhatta az időnkénti bénázásaim. Úgy döntök, hogy visszamegyek a klubhelyiségbe, hátha találok egy kis komolytalankodáshoz társat magam mellé. Elég ritkán fordul elő, hogy egyedül sétafikáljak a folyosókon, mert szinte mindenkivel igyekszem barátságot kötni akivel lehet, így mindig van egy ként haver aki elkísér ide-vagy oda. Azt hiszem nem véletlen döntött a Hugrabug mellett a Süveg annak idején, szinte még az előtt, mielőtt a fejemhez érhetett volna. A klubhelyiségbe lépve rögtön ismerős után kutat a tekintem, akivel lehet egy kicsit ökörködni. Egy kis lazulás sosem árt. Különben is, szeptember van, még csak most kezdődött a suli, kinek van kedve tanulni? Főleg, amikor még a nyár élményeinek hatása alatt áll az ember. Apropó nyár! Meg is van az emberem! Meglátom Codyt, akivel a nyár jelentős részét együtt töltöttük. Először a VMS majd a Stop-túra! Mennyi nagyszerű kaland. Úgyhogy rögtön le is csapok rá hátulról, és a kelleténél hangosabban köszönök rá, ahogy a szinte semmiből termek a nyakában... - Szeva Doki! Mi jót csinálsz éppen? - vigyorgok rá teli képpel, miközben elengedem a nyakát, cserébe párszor hátba veregetem. Tudjátok, olyan barátian. - Azon tűnődtem, hogy nincs-e kedved egy kis komolytalankodáshoz? Feldobhatnánk egy kicsit a klubhelyiséget, olyan a hangulat, mint egy temetésen. - vetem fel vidáman, de hevesen bólogatva...
ϟ”Szeretem, ha valaki fura. Normálisnak lenni olyan unalmas.”ϟ
