2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Nem érint furán, ahogy elspájzol. Én is csináltam ilyet. - Nekem csibe maradsz. Vagy fióka, vagy Gina. - közlöm, aztán ásítok egy hatalmasat és kezet nyújtok neki. - Én meg Cody vagyok. A többi nevemet bármikor fellelheted Mardekáros, meg néha Griffis környezetben. - elidőzöm a lányon, feltűnik a keserű él is. Pillanatra átfut rajtam, hogy Piton szokott ilyen szarkasztikus éllel az emberbe vágni... De ő már megjárta az élet savát- borsát... Szóval mi is van ezzel a kölyökkel? Arról hallottam, hogy intézetis. Én is az voltam. Arról nem tudok, hogy árvaházban vagy nevelő intézben van-e. Nyilván mindenki másképp éli meg a vele történteket. - Persze hogy lehet csúnya végem bármikor. De ha lehet, neked ne legyen hozzá közöd inkább! - rávillantok egy mosolyt aztán bele kortyolok a teába. - Orvosi zsálya. - aztán szusszantok. Temérdek információ tódul a számra azonban most lepasszolom. - Ha szeretnél élő kiselőadást róla, gyere a gyengélkedőre este hét és kilenc között. Kicsit erős volt az este, és még kihagy az agyam, de addigra össze szedem magam. - megdörgölöm a szemeimet. Megmosolygom a választ, miszerint dinnyére, de aztán meg is komolyodok rögtön. - Úgy értettem, minek van egy ennyi... mennyi idős is vagy? Szóval egy ilyen fiatal kölyöknél cigi? Ez nem túl.. jó kép. Melyik hülye haverod mondta hogy ez jó dolog? - bár semmi számonkérés nincs a hangomban. Épp "csevegek", azért a kérdést komolyan gondolom.
Ahogy odahozza a sütit kinyitom a táskám, amiből a zsömlék, almák, és sajt kandikál ki, és egy pár darabot egy zacskóba ezek tetejére helyezek. Közben felpillantok a srácra.
- Már mondtam. Karvaly, Accipiter, vagy csak Gina. Semmiképpen sem csibe. Vili? - közlöm egyszerűen.
- Tudod, tapasztalataim alapján attól hogy egyetemista vagy még lehet csúnya véged. Nem számít. Az életben nincs életbiztosítás. - a hangom nem fenyegető, inkább csak furán keserű és cinikus egy ilyen fiatal archoz. Inkább veszek egy sütit és csócsálni kezdek.
- Nahát. Ez érdekes. Mesélj még erről a Salviáról! Tudod, attól, hogy egy kis utcai suttyó vagyok, még analfabétának nem kell lennem. - vigyorodom el kissé, éppen csak anyira, hogy ne lehessen tudni mennyire beszélek komolyan. Majd a táskám egy másik fakjából előhúzok egy kis mugli füzetet és lejegyzem az előbb hallottakat, meg ha a srác szolgáltat új infókat azt is.
Arra, hogy nem alkuszik kissé elhúzom a szám. - Micsoda hülye kérdés! Nyilván ugyanarra kell, mint neked Dinnye. - forgatom a szemem... - Csak egy szál cigi. Nem tudom mit vagy úgy oda?
Hozok oda magunknak egy nagyobb tálca teasüteményt, megköszönöm Dobbynak, hogy feltartóztatta a kiscsajt, és útjára engedem a manót... Leülök az asztalhoz és töltök egy adagot a teából, kitámasztom a fejemet és úgy nézek rá. Lépten- nyomon, ahogy hallgatom, mosoly kúszik a fejemre aztán egészen egy álmos vigyorig húzódik. -Azt ugye vágod csibe, hogy egy egyetemistát akarsz a gyengélkedőre küldeni?- kérdem tőle őszinte érdeklődéssel. - De csak, hogy megnyugtassalak, mesterien tudok hallgatni! - vagyis ez azt is jelenti egyben, hogy sok sok titkot őrzök. A magamét is, másokét is. Mindenkiét. Mindenkiből egy kis szeletet. Persze oda kell figyelnem, nehogy kiszoruljak saját magamból! - A mentát eltévesztetted. Bár az illata szinte teljesen egyezik, értelmetlen lenne össze tenni a gyömbérrel, mert bizonyos szempontból kiüthetik egymást. Amit éreztél az is árvacsalánféle, de mocsarak, ingoványok lakója és egynyári. Hatásait tekintve pedig inkább hasonlatos a Calendula officinalis-hez. Bár én inkább mondanám egy hetes növénynek inkább mint egynyárinak... Békakocsány. A harmadik növény a Salvia.- biggyesztem hozzá a kiegészítést. Mikor azonban alkudozni akar magamhoz képest kissé sötéten nézek rá. - Nem fogok kiskorúakkal cigiről alkudozni. - közlöm egyszerűen. Számomra ez elég egyértelmű. - Egyáltalán minek van nálad sima cigi? - kérdem kissé felocsudva, miután leesett mit mondott tulajdonképpen. Kicsit még lassú vagyok... De nyolcig végül is van időm össze szednem magamat.
- Francba! - szalad ki a számon, ahogy látom a bukott doboz blacket a kezébe reppeni. Oké. Ez már végleg kisiklott terv. Ideje taktikát váltani. Oda sétálok az aszalához, amin már egy újabb kancsó tea is került. Nemes egyszerűséggel szerzek egy tiszta poharat, és magamnak is töltök belőle.
- Előszőr is, sok minden vagyok. Cuki nem. Másodszor, ha el mered bárkinek kotyogni amit a gyengélkedőn láttál akkor tényleg mehetsz a gyenguszra agyrázkódással. Ártana a rossz híremnek. Az olyanoknak, mint én nem jut olyan luxuscikk, mint a baba. De ha jutna is, inkább adnám a kicsiknek. Nem vagyok idegbajos idióta. A popcornt nem kedvelem túlzottan. Sokkal jobban szeretem a jó gyógynövény teákat.- közlöm teljes higgadsággal, és bele illatozok a forró italba.
- Friss fodormenta, azaz Mentha spicata, Az árvacsalánfélék Lamiaceae családjába tartozik. Vízpartokon, nedves réteken előforduló évelő fűszer-, ésgyógynövény. A növény illóolajokat karvont, karveolt, cseranyagokat, flavonoidokat tartalmaz. Kellemes élénkitő hatása van. Egy kis gyömbér. Vagyis Zingiber officinale a gyömbérfélék Zingiberaceae családjába tartozó növényfaj, fűszer- és gyógynövény. Aromáját illóolaja, ízét pedig gingeroltartalma okozza. Cukrot, gyantát, gyantasavat, keményítőt is tartalmaz. Kitűnő gyomorerősítő, étvágyjavító, emésztést elősegítő hatása miatt kedvelik. És még valami... amit nem ismerek fel. Mivan? Majdnem jobb vagyok trollnál gyógynövénytanból. - vigyorodom el. Majd kicsiket kornyolok az italból. Tényleg jó, és imádom a friss teát.
- Figyú, az a rozmaringos black érdekes cuccnak hangzik. Még sosem szívtam olyat. Van két szál sima cigim egy blackért. Na mit szólsz? - nézek rá kérdőn.
Nézek rá, mint akit meglep, hogy egy ilyen kölyöknek ennyire felvágták a nyelvét, de végülis nincs min csodálkozom. Velem gyakran bunkók az alsóbb évesek is... Nem mintha bármikor is meg rázott volna. Azért arra, hogy tagad mint a vízfolyás elvigyorodom. Két lélegzet vétele között némán invitozom a cigimet. Hogy mikor került a kezembe pálca az rejtély! De hopp! Volt nincs zsákmány. A doboz blackem már újra a kezemben. A dobozra pillantok, majd a lányra kissé unottan, aztán csodálkozást mimelve. - Jaj de cuki vagy! Első szóra vissza adtad! Nahát milyen jól nevelt kislány! - azzal szépen el is teszem. - Ja és ami a diagnózist illeti, szeretnék kérni egy masod véleményt! - ezzel ellököm magamat az ajtótol és távolabb lépek tőle, elbocsájtó mozdulatot teszek. - Na menj, tépkedd a babák fejét, vagy pattogtass popcornt! Én meg vissza térek a témához! - dobok neki pofátlanul egy kacsintást, meg egy puszit, majd valóban vissza lépek a teámhoz.
Oké. Ez nem jött be. Lehet, hogy a másnapos halfeje ellennére nem is olyan hülye, mint hittem. Szívás. Pedig olyan jól indult... Azért arra, hogy a gyengélkedőt, a kicsiket, és a csokibékát említi meglepődök kicsit, de gyorsan rendezem a vonásaim.
- Szerintem, te beütötted a fejed. Fogalmam sincs miféle kicsikről meg csokibékáról hadoválsz. Elkisérnélek a gyengélkedőre, hogy megnézesd a fejed, de fogalmam sincs hol van. Minden bizonnyal valahol a pince és a tornyok közt. - mondom komoly aggódó képpel. Nem mintha tényleg érdekelne. Az meg, hogy egyedül ő szív ilyet, az anyit jelent, hogy ez jobb mint gondoltam. Vagyis még sosem szívtam rozmaringos blacket. Sok féle cigit igen, de ilyet még nem. Tutira drága cucc. Az hogy őt rugnák seggbe helyettem, ha lebuknék... nos az szörnyen nagy pech. Neki. Juszt sem kapja vissza.
- Mi lenne, ha lennél olyan jó és helyettem a teáddal foglalkoznál, vagy gyógyfőzeteddel a fejedre. Biztos agyrázkodásod lehet. Vagy bánom is én, csak kattanj le rólam. Oké? - tisztában vagyok vele, hogy ilyenkor szokott jönni az a rész, hogy jól elagyabugyálnak, valszeg most is ez jön, de a zsákmányom akkor sem eresztem. Még ha én kötök ki a gyengélkedőn akkor sem. Lassan oldalt fordulok az ajtónak, és hátra csúsztatom a jobb lábam... lassan szinte védekező pozicíót veszek fel...
Oké arra ahogy ledarál egy fél madár határozót, hatalmasakat pislogok. Egyből kiszáll a csipa a szememből és érzem ahogy az agyam kezd kiesni a seggemen a zsibbadástól, azonban megvárom míg befejezi, hátha mond valami értelmeset is... Mármint, végig értelmes amiről beszél, csak nem túl érdemi.. Aztán szép fokozatosan a rizsázás közben beszivárog pár dolog a fejembe. Miután végzett hümmenek egyet. Majd az ajtóra támasztom magamat tenyérrel, nyújtott karral. Kb azok szoktak így beállni akik valami szar dumával készülnek felszedni egy "sarokba szorított csajt" de a mozdulat számomra csak azt szolgálja, hogy ne lépjen le, én meg ne boruljak fel. - Kellemetlen, hogy aki belóg a gyengélkedőre, a kicsiknek csokibékát osztogatni, és karvalynak hivatja magát, valójában egy kis tolvaj- szarka... - nézek a lányra és jobban végig mérem - Van egy kis gond. Tudod, nem sokan szívnak rajtam kívül rozmaringos blacket, ami azt jelenti, ha elkapnak vele, engem fognak seggbe rakni érte. Nekem meg nincs sok kedvem most ehhez. Szóval, mi lenne, ha csak simán lennél olyan jó fej és visszaadnád? - komolyan egy doboz cigin megy a szóváltás köztem, meg eközött a kiscsaj között?..
Már éppen lépnék le, amikor az ajtóban elém toppan egy manó és hangosan méltatlankodni kezd, hogy adjam vissza az úrfinak, ami nem az enyém. Remek. Ez a pillanatnyi kis jelenet a töpörödöttel épp elég, hogy a srác magához térjen, és rájöjjön mizú? Pedig amilyen bamba hal képet vág, magától biztos nem esik le neki. Így kell egy tökéletes akciót tökéletesen elrontani. A srác elég lazának tűnik. De mit lehet tudni. Szélesen elmosolyodom, és a legártatlanabb formámmal fordulok felé, ahogy magyarázni kezdek.
- Természetesen a Roxfortban rengetegféle élőlény van. Többek közt Pica pica is. Melyről közismert, hogy a Verébalakúak azaz Passeriformes rendbe, azon belül a Varjúfélék Corvidae családjába tartozik. Küllemét tekintve teste kb. 40-45 centiméter, farokhossza körülbelül 20-22 centiméter, szárnyfesztávolsága 60 centiméter és testtömege 200-250 gramm. Mindkét nemnek fekete-fehér tollazata és hosszú, ék alakú szárnya van. A szarka bokrokkal és fákkal tarkított kultúrtájak, facsoportok és bozótosok, parkok lakója. Magányosan vagy párosan él. Táplálkozáskor több madár is összegyűlhet. A szarka mindenevő, a magoktól és rovaroktól kezdve tojásokig, madárfiókákig, dögökig mindent megeszik, néha nagyobb emlősöket tisztít meg az élősködőktől. A szarka egyéves korában lesz ivarérett. A szarkapár élethosszig tartó monogám párkapcsolatban él, és nem túl szigorú teleken kitart a költőterületén. A párzási időszak áprilistól júniusig tart. A fészekalj általában 5-7 halványkék vagy zöld, barna pettyes tojásból áll. A szarka képes felismerni a tükörképét, ami fejlett éntudatra és magas inteligenciára utal. De mindezek ellenére én sokkal jobban kedvelem a karvalyokat. Vagyis az Accipiter nissusokat. Sokkal elegánsabb és nemesebb madarak. És ha már így megismerkedtél egy vérbeli Accipiterrel akkor most távoznék is... - ennyi Bins monotonitásában előadott semleges információ talán megzavarja annyira, hogy elfelejtse az eredeti kérést, vagy legalább visszaszenderüljön. Talán. Már csak ezt a töpörödött pukkancs manót kéne elhessegetni az utamból, de tudja fene mért most nem akar eltünni a dolgára... pedig iazán igyekszek békésen kikerülni...
Békésen folyatom a nyálam, mikor valaki nekem jön, én pedig székestül billenek ki az addig mozdulatlan egyensúlyomból. Ami akarva akaratlanul egy kellemetlenül hirtelen ébredéssel jár és sikerül a nyakamba rántanom a teámat, ami tekintve, hogy még forró, igen kellemetlen. Nem is vagyok rest felsikitani egy kissé folytottan, mikor a lötty a mellkasomat meg az ölemet éri. És mivel kellően hirtelen ér a dolog, még hanyatt is esek, hála annak, hogy az ujjaim lecsúsznak az asztal lapról és nem tudom megtartani magamat. Annyi lélek jelenlétem marad, hogy, összébb húzzam magamat és ne telibe a tarkómat verjem be. Az össz hatás így sem kellemes, nagyjából mint mikor a jégen vágódok el, de azért túlélhető. Főleg hogy szerencsétlen manókat amellett, hogy fellármáztam, mindezek ellenére is rögtön ott vannak és segítenek össze nyalábolni magamat. Rögtön eltűntetik a tea foltot és hoznak felajánlják, hogy csinálnak másikat. A vezeték nevemen szólítanak és aggodalmas képpel mustrálnak én pedig nem győzöm megköszönni nekik. Bírom őket. Úgy mindenkor mondjuk. Bár nem győzöm kérni őket, hogy ne szólítsanak úrfinak.. De azthiszem ezt elengedem. Cserébe az ajtóban kialakult jelenetre leszek figyelmes, miszerint Dobby simán leállít valakivel veszekedni és vékony hangján az én tulajdonomat követeli tőle... Pillanatra elgondolkozom, majd körül tapogatom magamat, mi hiányzik. Mikor rá döbbenek, hogy a cigim, végig mérem a lányt és kissé méltatlankodva fújtatok egyet majd megindulok feléjük. A konyha ajtót Dobby zárta, így a kis tolvaj nem juthat messze. - Nem tudtam, hogy szarkákat is tart a Roxfort. - közlöm lazán, zsebre dugott kézzel, leginkább olyan arccal, mint aki nem tudja mire vélni a dolgot, de még inkább ulta fáradt fejjel. Bele is ásítok. - Van nálad valami ami az enyém. Vissza adnád? Légyszí! - Bár a hangom nyugodt és a tartasom is laza, azért alaposan meglep hogy egy... Mennyi is? 12 éves?... cigit lop! Mi van ezzel?!
Késő éjjel van. Nyilván nem szabadna a folyosókon kolbászolnom, így hajnal fél négy felé. Csak hát én és az alvás sosem voltunk barátok. Most éppen csak a konyha felé tartok. Hátha még reggeli előtt csórhatok a manóktól valami értelmes kaját. Az sosem árt. Nagyon egyszerű a képlet. Csórj és tartalékolj amennyit lehet, de sose egyél túl sokat, oszd be azt ami van. Sose tudni mikor ütt be a krak, és maradsz kaja nélkül.
Ahogy belépek a konyhába máris körülnézek valami ehető után. Máris eltüntetek néhány friss zsemlét, két almát, és egy darab sajtot a táskámba. Aztán meglátom őt. Nem ismerem a srácot, de ez ma a szerencse hajnalom lesz. A hugrás srác pont úgy néz ki, mint aki másnapos és azt sem tudja hol van. Azt hogy hogy hugrás csak a félre csúszott nyakkendőjéből gondolom. De ez mindegy is. Az a dobozka a farzsebéből szinte könyörög, hogy "Gina vigyél magaddal, olyan magányos vagyok itt..." de tényleg. Hát hogyan is hagyhatnám ott árválkodni szegényt? Az én dobozomba, ami a talárom belső zsebében van már amúgy is csak két szál van. Na akkor nézzük. Valamikor az utcán én voltam a zsebtolvajok királynője. Talán nem jöttem ki még annyira a gyakorlatból. Odalopózok a srác mögé, és már enyves kis ujjaim szinte a cigin vannak, amikor mozgolódni kezd, és több manó is felénk néz. Pff... pont most kellett ennek megébredni?? Egy gyors mozdulattal, hogy mentsem a menthetőt fellököm a srácot, mint aki csak elbambult, és nem vette észre, közben azért az ujjaim is dolgoznak ám, és a dobozka a farzsebből a talárom zsebébe csusszan...
- Bocsánat! Nem akartam... csak nem vettelek észre.... öö... ilyenkor nem szokott itt más is lenni... na jó, szia! - kivülről zavartságot tettetve, belül vigyorogva indulok is a kijárat felé... nem túl gyorsan, de elég határozottan. Jobb lesz lelépni, mielött feltűnik neki a dobozka hiánya....
Egy nehéz, tömött, állati fárasztó hajnalon vagyok túl a Varjúban. Brutális pörgés egész este. Ilyenkor érzem meg hatványozottan azt, hogy egész este ugrálok. Bár én csak pulton belül mozgok, néha az is épp elég! Ma... Szerencsére reggel nyolcig senki előtt nem kell megjelennem, így hajnal négyig a maradék időt, ami nagyjából fél óra azzal töltöm, hogy a konyhán lógatom a lábam és egy teli bögre friss teát ölelgetek és várom, hogy kihűljön. Idő közben hanyatt dőltem és hanyagul leereszkedtem a széken, enyhén még meg is billentettem. Latszatra épp úgy nézek ki, mint aki mocskosul másnapos, holott egy kortyot nem ittam, és látszatra békésen alszom. Tény, hogy nem sok választ el tőle. Egyébként, fekete farmer van rajtam, már azért kopottabb mint kellene, egy fekete trikó, ami minden gond nélkül veszi fel gizda kis testem alakját. Ezen felül egy kockás flaneling, felhajtott ujjakkal, hugrás nyakkendőm hanyagul kötve, mint akinek fogalma sincs hogy kell az ilyesmivel bánni. Egyszerű, viseletes tornacsuka, egy latszatra ezüst lanc a nyakamba, mindenféle fonott/bőr karkötő a csuklómon. És egy friss doboz Black a farzsebemben, ami majd kiesik onnan. Ránézésre az a tipikus Hugrás vagyok, akibe barki bele köthet, átvehet stb. Magyarán tipikus ágyú töltelék kategóriának tűnök, aki szét itta/szívta már rég az agyát. De hát, mint tudjuk, a látszat néha csal!
