2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Nem is tudom, manapság azt tapasztalom, hogy aki nem elég erős, azt folyamatosan kritizálják. Nehéz állandóan mindenkinek megfelelni. – Ezt most egészen őszintén mondom, az igazi énem mondatja velem, nem az a személyiség, amit magamra húztam. Audrey nem igazán adott mások véleményére, laza volt, és pont ezért kedvelték. Én csak görcsösen próbálom őt utánozni. Azaz már nem is olyan görcsösen, hiszen tud azért komoly önbizalmat adni az is, hogy ha valaki nem csak szépnek, hanem kedvesnek is tart, az azt jelenti, hogy a személyiségem is bejön neki. Ebből látszik, hogy ez az Alex nem éppen egy felületes alak, viszont mint művész, lehet, hogy meglátná bennem Larát, aki eredetileg voltam, és talán még vagyok is bizonyos mértékig. Jó ez nekem? Elfedném a valóságot, másfelől meg igenis jó lenne a szélbe kiabálni, hogy ki és mi is vagyok igazándiból. - Igen, meglehet, csak hát ha az ember a saját múltjának a foglya, akkor nem olyan egyszerű lepergetni a dolgokat. Mindegy, ezekkel nem is terhelnélek, de megpróbálom megfogadni a tanácsot, hátha.. – Végülis már igyekszem Audreyként boldogulni, hiszen már képes vagyok srácokkal beszélgetni, nagy ritkán még ágyba is bújni velük, amire az előző életemben esély sem volt, és most itt egy egyébként nagyon is érdekes példány, aki kezdeményezést mutat felém, én pedig próbálom leplezni a zavaromat, hiszen az nem is állna jól Audrey-nak. - Nem tudom, túlságosan is szeszélyes vagyok, ragaszkodom apróságokhoz, mint mondjuk a márkákhoz, holott senki nem fizet nekem érte senki, hogy coca-colát igyak kizárólagosan, talán lustaság, de miért adnám fel, amit már megszoktam? Másfelől a szeszélyesség továbbterjed, amikor nem tudok mit kezdeni magammal, ezért a rám jellemző kiszámíthatóságot is felrúgom. Ugye nem könnyű velem? – Simitok végig a karján, amibe éppen kapaszkodok. Megérkezünk a kínai negyedbe, nem is próbálom titkolni a szájtátásomat, még egy hangtalan wow is elhagyja az ajkaimat, ahogyan forgatom a nyakamat, hirtelen nem is tudom, hova nézzek, annyi a szín, és a látnivaló. – Nekem eddig ez kimaradt. Nem volt olyan ismerősöm, aki erre járkált volna. Szép, szép! – Bólogatok megilletődötten, noha az általa említett hely inkább valami erotikus masszázs szalonnak hangzik így elsőre, bár a kíniaiak szeretnek hangzatos nevekkel csalogatni. Már az illat is nagyon finom, ahogyan bekúszik az orromba. – Ne, akkor nekem is valami helyit, ha már itt vagyok, akkor miért is ne. Jöhet a bourbon is, ha valamiért mégse ízlene. – Biccentek, és megindulok Alex után, hiszen roppant magabiztosnak tűnik, és ez mégiscsak imponál.A félhomály kellemes, viszont valamiért az éjszakára emlékeztet, amikor bizonyos vérivási szokásoknak hódolok, khm.. Viszont ha le tudtunk ülni, akkor érdeklődve méregetem, sztorizgasson csak tovább, hátha elmeséli, hogy hogyan is jutott ide.
♫ See you again ♫ ϟ Ruha ϟ friends reunion
***
Anthony Clarke
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tóparti találka - Audrey és a bűvész 2018-05-07, 13:26
A titokzatos hölgy és a trükkmester
Egyenlőre nem tűnik fel, hogy mégis miféle mélységeket ölt is tulajdonképpen, az, hogy amit előad nem igazán fedi azt ami odabent van. Bevallom valahol az utolsó helyen lenne, hogy ilyesmire gondoljak és telibe találjam az igazságot. De igen, annyi lejön, hogy mintha kicsit amúgy visszafogottabb hangulatot képviselne, mint amit elém rak. De ez meg egy olyan attitűd, amibe nem érzem úgy, hogy bármi jogom vagy indíttatásom lenne bele szólni. - Nem tettél semmi rosszat ellenem, miért ne lehetnék? - kérdem jókedéllyel. Viccnek szánom, hiszen, a kérdés eléggé körtői. - Valamilyen hatást kivált, ez igaz, de miért kéne a megítéléssel társítani? A világ túl nagy ahhoz, hogy mindennel szemben fenntartásunk legyen és ahhoz foggal körömmel ragaszkodjunk. - mondom ezt úgy, hogy egy vámpírral sétálgatok, és erről fogalmam sincs. Valószínűleg bele telne némi időbe, míg megbarátkoznék a gondolattal. Illetve nem is ezzel, hanem a miértekkel. Így... voltaképp talán jobb, hogy nem tudom a miérteket. És míg a vámpírságot egész lazán kezelném valószínűleg, a gyilkosságról, gyilkolásról meg lenne a véleményem. Nyilván, az önvédelem az egy elgondolkodtató tényező. Az azonban, hogy valaki önszántából tegyen ilyet, elég távol áll tőlem. Fogalmam sincs mit váltana ki belőlem. Valószínűleg nem túl sok jót... Vagy megértést... Ki tudja... - Nem feltétlen látom a jót mindenkiben, de igyekszem meglátni. Nem kényszerítem magamra, hogy mindenkit szeressek, vagy kedveljek. Erre senki sem kötelezhet. Egyikünket sem. Mint ahogy arra sem, hogy akiket nem kedvelsz, foglalkozz velük. Azt nem fogod tudni elintézni, hogy csak olyanok vegyenek körül, akiket szeretsz, legalábbis az életed nem minden területén, de ha leperegnek a rossz dolgok, talán kicsit könnyebb. - vállat vonok. Igazság szerint nem vagyok hozzá szokva hogy ilyen bölcsebbnek tűnő szövegekkel dobálózzak... Bár csak azt fűztem egy csokorba, ahogy én élem az életem. Legalábbis igyekszem. Biccentek egyet egy kis vigyorral, már már főhajtásnak is beillik. Most a pukedli elmarad a kis dicséret mellé. - Ó szóval még ismerkedsz önmagaddal? - nézek rá érdeklődve. - Ez egy érdekes téma... Mármint nekem.. Mettől meddig tart egy személyiség fejlődése, az életszakaszok hogyan változtatnak pilléreket és így tovább.. - nem akarok túlzottan bele menni, vagy erőltetni a témát, így csak egy ilyen röpke gondolatot osztottam meg az egészből. Ha akarja úgy is tovább fűzi. - Miért ne lenne esélyed normális életre? - kérdem érdeklődve, hiszen mit sem tudok a hátteréről. Arcomon őszinte érdeklődés tükröződik. Közben kiértünk valamikor a szárnyas vadkanokkal díszített útra, és innentől már persze szabad az út a hoppanáláshoz. Remélem a kérdés nem veszik el, helyszínváltás után sem. - Legyen a Piccadilly Circus kínai negyede. - mivel belém volt karolva úgy is, csak megérintem az ujjait a karomon, és hopp már el is rabolom. A kínai negyed egy mellékutcájában érkezünk meg. Meglepő de tisztaság van. Teszek egy gáláns kézmozdulatot, hogy lépjünk ki a mellékutcából. A lényegében a negyed közepe táján, ahová kilépünk egy lampionokkal lámpásokkal teleszőtt- egű sétány. Jellegzetes kínai épületeket idéző sorházakkal, tornyos vendéglőkkel, akad egy piacosabb standos rész is. Rengeteg szinte egymás szájában lévő vendéglő, fogadó, bár. Minden abban a jellegzetes vöröses narancsos színben úszik. Hagyom egy kicsit nézelődni. - A Fekete Lótusz egy jó hely. Arra van. - mutatok távolabb a sétány vége felé tőlünk jobbra. Fekete kagylókból és szirmokból fűzött függöny takarja a boltíves bejáratot ami felett csak egy fekete- arany szegélyű stilizált lótusz látható. Átkelve a függönyön, Audrey varázslat halovány nyomát érezheti. Belül pedig egy kifejezetten kulturált, letisztult tágas bár fogadhat bennünket. Akadnak szép számmal vendégek, de nincs kellemetlenül zsúfolásig a hely. - Hölgyem! Megérkeztünk.- jelentem ünnepélyes derűvel, cinkosan nézve a lányra. A pulthoz vezetem - Üdv! A hölgynek egy Bourbon-t, nekem pedig egy Tsingtao-t kérnék. - Audrey-ra nézek egy mosollyal és valamiért elönt egy jóleső izgalom. Rajta felejtem egy kis időre a tekintetemet. Voltaképp ameddig ki nem adják az italainkat. Utána megindulhat a helyfoglaló, amennyiben nem akarunk a pultnál maradni.
Talán tényleg nem a legügyesebb húzás a részemről, hogy ennyire bizonytalan vagyok, mert bárki számára, aki kicsit is jobb emberismerő, egyértelműen felfedem, hogy az, amit előadok, és az, aki vagyok, két teljesen eltérő személyiség. Választás, hogy jobban odafigyelek, vagy pedig nagyon ráfekszem a gyilkos elkapására, hogy aztán tényleg dönthessek, hogy milyen életet is akarok élni. Kissé fintorogva ráncolom a homlokomat szőke tincseimmel babrálva, mint a rajta kapott gyermek, hogy bizony nem tudom mit kéne mondanom. Végül elmosolyodom, ismét felvéve a vidoran gödröcskés ábrázatot, amely azt sugallja mindössze, hogy rémesen szeszélyes vagyok. - Milyen megbocsájtó vagy velem. Tudod bármit tesz, vagy mond az ember, megítélik, valamilyen hatást kivált. Te csak a jót látod mindenkiben? – Kedvesen megvonom a vállamat, olyan furcsa, hogy ez a srác állandóan mosolyra fakaszt, s pírt az orcámra. Úgy érzem magam, mint valami kezdő, holott már Audrey személyazonosságát használva már átestem azon a bizonyos tűzkeresztségen, de ott nem figyeltem arra, hogy ki mennyire érdeklődik irántam, hiszen mindez csak a nővéremnek szólt. Ez a bűvész ellenben mintha engem is látna legbelül, ami borzongató, félelmetes, de mégiscsak izgalmas érzés. Na nem azért, mert vámpír vagyok, az egy olyan tény, amivel már együtt tudok élni. Ám a fiú... mintha látná azt a maszkot, amit viselek a lelkemen, és egyúttal.. mintha Lara is érdekelné. Furcsa.. Azt hittem, hogy sosem fog felfigyelni rám senki. – Határozottan megnyugtat, már csak azért is, mert én még kialakulóban vagyok, nincs védjegyem. Szeretek dolgokat, de közben meg rájövök, hogy magyaráznom kell, hogy miért. Örülök, hogy megértesz. – Köhhintek zavartan, nem akarom én itt játszani a kis szendét, hiszen már gyilkoltam is a célom eléréséért, de most különösen megcsap annak a szele, hogy valaki gyenge nőként kezel. – Azt nem tudom, hogy valakit mi, ám engem.. Szeretnék különálló életet a szüleimtől. Elérni valami.. elérhetetlent. Talán buta kislányos álmoknak tűnnek, de valami olyan normális életet, amire esélyem sincs. Te viszont nagyon is sokat teszel, hogy másoknak adj, és ez.. igazán gáláns. Na melyik hely legyen? – Ha már ő a férfi, akkor a kezébe helyezem a döntés jogát. És bár rengeteg titkom van, vonz az ő rejtélye, így lényegében biztonságban érzem magam úgy, hogy egymásba karolunk.
♫ See you again ♫ ϟ Ruha ϟ friends reunion
***
Anthony Clarke
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tóparti találka - Audrey és a bűvész 2018-04-04, 15:21
A titokzatos hölgy és a trükkmester
Minden bizonnyal különös lehet egy ilyen élet, mikor lemondasz mindenről ami te voltál és igyekszel magadra venni valaki más életét egy bosszúért cserébe és mindemellé ugyanúgy törődnél a sajátoddal is... amit valahol eldobtál. A külső csak egy dolog. Bárki átszabathatja magát a mai világban, ha annyira akarja. A kérdés csak az, ezt miért teszi az illető? Önnön megbékélésére, vagy ahogy Audrey esetében egy teljesen más célt szolgálva... Egy különös és sötét célt szolgálva. Mindezek mellett pedig ott van benne a vágy, egy normális életre... Bár minderről én semmit sem tudok. Csak egy szöszit látok, aki vonzotta a tekintetemet és avégett, hogy ne csak a tekintetemet vonzza, gondoltam nem árthat megismerni! Legalább egy kicsit. Nekem nincs rejtegetnivalóm. Épp olyan egyszerű vagyok mint bárki más ebben a kerek világban. A kérdésére egy kisebb jóízű nevetés szakad ki belőlem. - Miért lenne baj? Ha az esik jól, miért innál olyasmit amit nem szeretsz? Nem tettél vele rossz benyomást. Inkább, mint aki tudja mit akar. - mondom egyszerűen, bár most ez hogy vissza kérdezett egy fura kettősséget vonzz magával. Egy határozott fellépést egy félénk vissza kérdezés követ. Mintha eddig mindenki lebeszélte volna arról, hogy azt tegye, amit elsőre kigondolt. Zavarnak azonban nyoma sincs rajtam. Csak kíváncsivá tesz. - Másfelől láttam már méregdrága pezsgőt vagy épp cosmot szürcsölni prostit, úgyhogy, ha ez megnyugtat, a tömény ital, nem az ő védjegyük. - minden szívbaj nélkül közlöm a tényt, hogy igen, kerültem már fizetős hölgyek közelébe. De ez nem jelenti azt, hogy bármelyik másik lányt össze téveszteném velük. Nem mintha nekik nem adnám meg a tiszteletet. Nők ugyanúgy, akármi is legyen a szakmájuk! És nem érzem úgy, hogy belőlem elvenne, vagy szégyellnem kellene, tabuként kezelni, hogy néha a könnyebb utat választom. Inkább ez, mint valami beteges perverzió! - A feltérképezés mindig hasznos egy huzamosabb letelepedés előtt. Bölcs. - mosolyom mellé társul egy biccentés is. Személyes terepre tévedünk és apránként, de bukkannak elő olyan pontok, amik csupa kérdőjelet hagynak bennem. "Soha nem nézek hátra", erre a mondatára komolyan nézek rá és ott pörög bennem, rákérdezzek? Végül egy alkalmasabb pillanatra elteszem a gondolatot. -Mi visz rá valakit, hogy önálló legyen? - kérdezek vissza derűvel a képemen és őszintén elgondolkoztat. - Függetlenedési vágy? Saját élet kialakítására való vágy? Önmagam fejlesztése és megtalálása? Hm.. Igazság szerint az összes együtt. Bár ez sem sikerül mindig teljesre. De úgy csinálom, hogy mindig kicsit közelebb kerüljek kisebb célok elérésével a nagy egészhez.
Nem gondolom, hogy valódi jelentéstartalammal bírna a leláncolva szó, talán egy véletlen elszólás, mert vámpír vagyok, és ezzel mégiscsak együtt jár valamiféle sötétebb út. Lehet az is benne van, hogy nem szeretném, ha bárkit is magammal rántanék a zűrös életembe. A különös tekintetű idegen pillantása magával ragad, gyakorlatlan vagyok még abban, hogy is kezeljem az efféle bókokat. Ugyan Audreyt játszom, de nem ő vagyok, nem úgy nőttem fel, hogy bárki is körberajongott volna. A nővérem próbált ugyan kimozdítani az apátiából, de a haláláig ez sikertelennek bizonyult. Most már késő ezen siránkozni, a legtöbb amit tehetek, hogy elkapom a gyilkosát, aztán megpróbálok teljes életet élni. Addig viszont dolgom van, le is rugdoshatnám magamról az amúgy ellenállhatatlan illetőt, de.. mi van, ha ez nem megy? Ugyan az új külsőmmel, és a megváltozott személyiségemmel már voltak sikeres próbálkozásaim is, de még mindig ott a kétség, nem csak azért kellek, mert eljátszom valakit, aki nem vagyok? Kinek kellene az a csúnyácska pokróc, aki valójában mégiscsak én volnék? Vagy sosem voltam az, hiszen ha tudok kedves, vagy szép lenni, akkor ezek mindig megvoltak bennem, csak a féltékenység miatt hagyagoltam el magamat? - I-igen? Nem lesz akkor fura, hogy én iszom a töményet, mint valami alkesz? Vagy valami prosti.. – Még véletlenül sem lenne jó, ha valami könnyűvérű ribancnak gondolna, hiszen akkor lehet, hogy már most sarkon fordul, hogy félreismert. Vagy mindezt túlgondolom, és a vidám mosolya őszinte, nem pedig udvariasan lekoptatós? Jó ég... - Fel akartam térképezni a környéket, mielőtt beiratkozom, és azt gondolom, hogy hasonló az érdeklődési körünk. Mindig érdekelt a misztikum, régen sokat olvastam távoli világokról, kalandos történetekről, amik az előadásaiban is helyet kapnak. Egy északi kisvárosban nőttem fel, de olyan porfészek, hogy már vissza sem megyek. Soha nem nézek hátra. - Nyelek egy nagyot, nem arról van szó, hogy le akarom pattintani a kérdéseit, csak túl fájó a múlt, nehéz kitárulkozni. Főleg, hogy még nem is ismerem túl jól őt. - A suli.. nos.. nem vagyok egy tanulós alkat, inkább az önfejlesztésben hiszek, így a társaságtól teszem függővé. Úgy érzem, hogy el akarom engedni magamat, egy jót bulizni. Nhydian nem ér rá mindig, így.. ismerkednem sem árt. Ööö.. inkább hadd kérdezzek én, noha nem érzem faggatózásnak, csak.. úgy illik, hogy én is érdeklődőm. Szóval.. – Pillogok őzikeszemekkel a körmeimet piszkálva. – Mi visz rá valakit, hogy ilyen önálló legyen? Bámulatos, hogy mire vagy képes, de.. tudod, hogy ezt kevesen csinálnák utánad..
♫ See you again ♫ ϟ Ruha ϟ friends reunion
***
Anthony Clarke
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tóparti találka - Audrey és a bűvész 2018-03-26, 12:51
A titokzatos hölgy és a trükkmester
"Leláncolva".. olyan különös hangulata van ennek a szónak, ebben a környezetben, de egyenlőre elteszem későbbre a gondolatot. Különös, ha valaki az emberi kapcsolatait, legyenek azok bármilyen mélyek, vagy futóak, leláncolásnak titulálja. Persze lehet csak egy ártatlan szófordulat. Minden esetre valamiért azonban arra késztet, hogy visszább fogjam magamat. Nem mintha annyira ráhajtanék bárkire elsőre. Nem fogom elsorolni neki az egyetemi fokozataimat és nem fogom ajánlgatni, hogy mennyire közel van a lakásom... És nem csak amiatt, mert egyik sem létezik, hanem mert hülyeség lenne és azért némi jó modor szorult belém. Ha le akarnám nyűgözni, kivárom, míg eljön egy újabb előadásra, ha pedig fel akarnám hívni.. bárhová is, azt megtenném szemtől szembe. Nem tartom magamat szívbajosnak. - Ami jól esik. Bár a felvizezett részt elhagyhatjuk. Elvégre nem fesztiválon vagyunk. - tűzöm közbe egy mosollyal. Nekem valóban mindegy mit gurít le a torkán a drága, csak meglepett a whisky-vel. Nem feltételezem, hogy nagy piás lenne, van aki az erőset szereti, és nincs is ezzel baj. -Mmm egy hete? Mármint a suliban egy hete, mert mintha egy hétnél korábban fordultál volna meg az Old Queens-ben.. - mosolyom az arcomon marad, de azért pillanatra össze zavar. Olyan pocsék az időérzékem, hogy valami félelem. Leginkább egy beépült reflex:"" -Milyen nap van? - Őőőő.. szabad? Ja nem, ma dolgozom! - Úgy értettem, péntek vagy szombat...?!"" Bár az hogy suli előtt is itt volt már, sem egy megdöbbentő dolog. Elvégre az ember szereti felmérni a környéket hová is megy tanulni, lakni, vagy úgy egyáltalán. - Merre jártál ezelőtt? És mitől függ, hogy fog-e tetszeni? - kérdem derűsen, igazság szerint csak érdeklődöm. Ha akarja lepasszolja a válaszokat. És ha már így, hozzá tette, hogy ha nem tetszik a suli, akkor megpattan, könnyeden hozzá teszem menet közben. - Merre mennél tovább, ha nem jön be végül? - nem kezdek rátukmálni egyéb programokat és nem rohanom le. Így valóban lássuk meg mi sül ki belőle.
- Mármint úgy, hogy nem vagyok leláncolva.. – Nevetgélek legyintve, azért még mindig nem szoktam meg, hogy az új külsőmhöz ilyen kezdeményezést is kapok. Na igen, Audrey körbe volt ugrálva a srácok körében, én még éppenhogy csak kóstolgatom, de ritka bénán flörtölök, nem tudom, hogy mi lenne a frappáns válasz, hogy ne legyek túl prostis sem, de azért adjak valami jelzést, hogy tetszetős, amit a srác művel. Azt hiszem ő tipikusan az olyan vicces alak, akiről akkor álmodoztam, amikor még csúnyának tartottam magamat, és egy könyvvel elbújtam az alagsori szobámban. Volt egy olyan elképzelésem, hogy Audrey csak a szépsége miatt tetszik a fiúknak, de most már be kell látnom, ez nem így volt, hiszen mindenkivel kedves, támogató volt, és hát ez is számít. Nekem viszont a jellemem nem túl kiforrott, inkább kislányos, nem sikerült felnőni, és a külsőm ápolása önmagában nem biztos, hogy bármire is elég lesz. - Oh, nem gond, én csak a sört nem szeretem, de nézhetünk nekem valami felvizetett csajos italt is. – Vonom meg a vállamat, ám igaza van, ha már iszom, akkor legalább legyen valami értelme is. Most azonban kész vagyok átadni magamat az ügy érdekében valami lányosabb pancsnak. - Nem is rémlik, ám alig egy hete vagyok itt, úgyhogy nem jelenti azt, hogy vakok vagyunk egymásra. – Hümmentek, és belékarolva megindulunk. Engednem kell, hogy valaki más édesnek lásson, hiszen nem csak az a cél, hogy megbosszuljam Audrey halálát, hanem az is, hogy új életet kezdjek. Ebbe pedig nem fér bele, hogy állandóan sajnáljam magamat. Szükséges, hogy legyenek olyan napok, amikor elengedem magamat, hiszen Nydian sem csak a trón miatt van itt, hanem imádja élvezni az életet. Az a barom biztos vagyok benne, hogy már megdöntötte a fél iskolát, pedig következetesen a szöszit kéne hajszolnia, ha ő akar lenni a király. De hát nem tudok haragudni rá, nagyon összeőnttünk. - Semmi gond, nem várok sportverdát. – És ez így is van, számomra az emberi értékek fontosabbak a pénznél. A bűvész úr nem pénzes, de hát ez kit érdekel? Engem biztos nem. Legalább nem próbál olyannal lenyűgözni, ami nincs, ez értékelendő. Kettőnk között úgy érzem én vagyok a nagyobb hazug, hiszen mind a külsőmben, mind a jellememben ködösítek kissé. Igen, egyszer majd lehetek ez, de ahhoz komoly fejlődési útra van szükség. Amire nem sok esély van, hiszen vámpírként éppenhogy a sötét útra léptem rá. A cél szentesíti az eszközt. - A verseny és a színház is érdekel, ám csak szépen sorban. Ha nem tetszik az iskola, akkor úgysem maradok sokáig. – Kapom el a pillantásomat, igazából arról van szó, hogy Nydiannak jöttem segíteni, meg egy kicsit szórakozni, de kétlem, hogy Audrey gyilkosa pont errefelé vetődne. Írországban történt a dolog, aligha itt akadunk össze, bármilyen magamutogatónak is próbálom beállítani magamat, nem szúr ki a tömegben, ha ő maga nincs itt.
♫ See you again ♫ ϟ Ruha ϟ friends reunion
***
Anthony Clarke
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tóparti találka - Audrey és a bűvész 2018-03-05, 01:21
A titokzatos hölgy és a trükkmester
- Nos igen, fontos az egyediség, de egy idő után már csak egyre nehezebb lesz. De sebaj, addig kell befutni és karriert csinálni. Utána már elúszik az ember a hírneve hátán.. Ha jól csináljuk egészen a nyugdíjig. - viccnek szánom. Sajna pont nem vagyok ez a felkapott álomalak. De azért szeretem az egészet úgy ahogy van! Szerencsére egyenlőre nem terveztem magamat össze törni, így legfeljebb a szálka állhat belém, de szerencsém van mert most még az is elkerül. -Ó szabad? - esek bele egy kicsit a csapdába - Ez igazán jól hangzik! És mond csak, mennyire szabad? - megyek bele a játékba, de voltaképp úgy is értheti, hogy most megadhatja a kezdő határokat. Már ha vannak persze. - Whisky?!- pillantok rá elismerően. - Nem aprózod el. Azt hiszem a sör amellett olyan lenne, mint a gyerekpezsgő egy egyetemi bulin. - bár csak ökörködöm, nem valószínű, hogy csak szolidaritásból erősebb italhoz nyúlnék. - De természetesen megfelel! - mosolygok rá. A húgom kérdésére csak elgondolkozva körbeforgatom a szememet. -Őszintén? Fogalmam sincs. Leah Clarke névre hallgat, tizedik évfolyamos és Bestiamesternek tanul. Nagyjából ilyen magas - kézzel az állam vonalába mutatok - és szőke. Ismerheted? - teszem fel a kérdését ezúttal én. Bár ha valaha is látta a hugit... Az ég világon nem hasonlítunk, nem is véletlen. Belém karol és hát igen... nem vagyok egy kigyúrt testbajnok. Amolyan egészséges izomzattal rendelkezem, amit legfeljebb a mozgalmasabb fellépések alakítanak, meg az ha épp nincs mit enni. Bár szerencsére azért olyan nagyon ritkán van csak! Egy biztos, a vérem zakatol, és buzog bennem az élet. - Rendben, de előre szólok, a kapuig kénytelenek vagyunk gyalog menni, utána pedig csak hoppanálást tudok felajánlani, vagy tömegközlekedést. - azt nem teszem hozzá hogy nincs kocsim... dehát ez van. Így sem árulok mondjuk zsákba macskát. El is indulhatunk. - Hm lássuk csak!- tűnődöm el. Itt még valamivel hosszabb a hajam, így néha élek a mozdulattal és a fülem mögé tűröm. Tulajdonképpen egy jól szituált csöves, vagy dzsigoló képét kelthetem, de sebaj, ez bennem fel se merül. Azért ápolt vagyok. És pacsuli helyett, inkább egy halvány gyógynövény és némi füstölő illata vegyülhet, egyik sem bántóan mételyező, még az érzékenyebb orrok számára sem. - A következő előadás egy hotelben lesz tartva. London belvárosában. Ha az össze jön, akkor talán meg tudom hívatni magamat egy jótékonysági rendezvényre. És egy versenyfellépésre. - közlöm az eddigi útitervet a jövőt illetően. Aztán hozzá teszem. - De ha az Old Queens Színház soron következő előadása érdekel, akkor az másfél hét múlva lesz. Egy két órás paródia színdarab. "Mi lett volna ha..?" néven fut. És voltaképp arról szól mi lett volna Shakespeare hőseivel, gonoszaival, ha nem halnak meg. - a lányra mosolygok és annak felajánlását, hogy szerzek neki jegye (ami egyébként nem lenne több valószínűleg két ezüstnél...) legközelebbre hagyom. Nem akarom mindennel egyszerre lebombázni. Lehet egy húsz perc múlva már utálni fog. Ki tudja! ...Azért remélem nem!
- Ez jól hangzik. Én valahogy sosem voltam ennyire magamutogató. Bocsánat, nem úgy értettem, hogy ez baj lenne csak nem tudja mindenki utánad csinálni. – mosolyodom el vállat vonva. Megszoktam az utóbbi időben, hogy ami a szívemen, a számon, és inkább elnézést kérek, mintsem vissza fogjam magamat. Audreyként lehetnék kicsit nyitottabb is, mint voltam, ám nem olyan egyszerű valaki teljesen mást adni, mint akinek a nővérem halálát megelőző években mutatni tudtam. Azért próbálkozom, méghozzá úgy, hogy igenember vagyok, tehát ha megkapom a felhívást a keringőre, nem mondok ellent az ésszerűség határain belül. Azért remélem, hogy a srác a nagy ugrálásban nem sérti fel semmijét, mert a véréhségemen még nem tudok olyan ügyesen uralkodni, s ha megérzem az illatát, hát jaj neki! - Kijöttél? Nem is tudom, hogy bóknak fogjam-e fel, hogy így is próbálkozol, ráadásul nem állnak nálad sorba. Igen, vegyük bóknak, mára szabad vagyok. – Azt sejtelmesen nem árulom el, hogy úgy értve hogy nincsen programom, vagy hogy minden este másik sráccal mulatok. Ez afféle Audrey-s trükk, még tőle lestem el, és valahogy tudom, hogy magabiztossá is tesz. Egy széles mosolyt kap tőlem, amiért nem sértődött meg a kioktatásomon, még könyvmoly koromból maradt fent, hogy ilyen tudálékos vagyok. Szerencsére az azóta felturbózott külsőm villámhárítóként is tompít az esetleges bunkóságon. - Jobban szeretem a bourbont. Ha megfelel. Te ihatsz sört, vagy amit szeretnél. – Kétlem, hogy a vért választaná, akkora mázlim úgy sincs, hogy ő is vámpír legyen. Kedves a maga módján, de nem nagyon hasonlítunk. Én csak azért próbálok nyitottnak tűnni, hogy összeszedjem lelkem apróra tört darabjait. Nincsenek illúzióim, láthatóan tetszem neki, és ha már kezdeményez, lássuk ki sül ki belőle. – A hugod ide jár? Ismerhetem? – Fogadom el a karját, rásimítva az ujjaimat a bicepszére, amit valahogy ösztönsen tapintok ki. Nem egy vasgyúró, de amolyan fiatalosan szálkás. Hüm.. Le is pillanatok lopva, azért mégsem az én stílusom volt hosszú időn át az efféle ismerkedés, még szokásom olykor bénázni. – Az italt én választottam, a helyszín legyen a tiéd. Addig pedig beavathatsz abba, hogy hol lesz a következő előadásod, és miről is fog szólni. Tudod, szeretem a titkokat. – Nevetgélek vidoran, nem is tudom, hogy ezt miért is mondtam. Valahogy csak úgy kicsúszott. Zavartan turkálok a hajamban a szabad kezemmel.
♫ See you again ♫ ϟ Ruha ϟ friends reunion
***
Anthony Clarke
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tóparti találka - Audrey és a bűvész 2018-02-27, 11:58
A titokzatos hölgy és a trükkmester
Ha a hölgyemény két néven mutatkozna be, úgy venném, hogy van egy első és egy középső neve, de aki ismeri a történetét, vagy a titkát, annak nyilván ez szembetűnőbb. A humorista aki nem érti a viccet helyzet állna elő azt hiszem. Derűsen vállat vonok miután már talpon vagyok. - Egy személyben vagy a show. Ha nem elég szórakoztató, nincs műsor. Ha elég szórakoztató vagy lesz közönséged, viszik a híred, és bizony lesz konkurencia is, vagy olyan aki lehúz. Nem egyszerű, de az élet is hasonló és imádom! - megesik a közjáték és talpra vágom magamat. Figyelek rá igen. Kellemetlen lenne ha lezúznám miközben produkálom magam... Valaki másnak tökéletes alap lenne egy előadásra, de azt hiszem, nekem erre lenne most legkevésbé szükségem. Felzárkózom hát mellé egy széles mosollyal - Ahh ezer bocsánat! Na, látod? Hiába szórakoztatok embereket, kijöttem a gyakorlatból, hogy egy lányt elhívjak. - égre emelem pillanatra a kezeimet, nem olyan nagyon látványosan és végig süt belőlem a derű. Megköszörülöm hát a torkomat. - Nos akkor ugye van kedved meginni valamit a felsoroltak közül? - azt persze elfeledem, hogy a vért is mellette említettem a többinek, de hát ez van. - A húgomnál voltam látogatóban. De már találkoztunk és minden rendben. Ráérek! Időm mint a tenger. - felajánlom egy mozdulattal a karomat is. Egyenlőre még nem jutottam el fodrászhoz, így egy fokkal talán hosszabb a hajam a kelleténél. Egyébként tiszta vagyok és ápolt, a ruháim is épp ilyenek, mindezek ellenére is süt azonban róluk, hogy igen régiek. - Hmm.. És hová menjünk? Roxmorts, vagy London? A Piccadilly Circus-tól nem messze van egy kínai negyed. Rengeteg vendéglővel meg bárral.- az említett tér amúgy is London közepe lényegében. De természetesen ha van más ötlete nyitott vagyok arra is.
A fejjel lefelé mutatvány számomra nem zavaró, vámpírként csináltam már lélegzetelállítóbb mozdulatsorokat is, bár el kell ismernem, az átlagemberhez képest igencsak akrobatikus. Azon viszont muszáj kuncognom, hogy két néven is bemutatkozik, erről rögtön eszembe jut a saját történetem, na persze hülye lennék úgy bemutatkozni, hogy Lara vagy Audrey. Most már csak ez utóbbi néven vagyok ismeretes, és Nydian intése ellenére is már a nővérem életét akarom élni, így vagyok teljes, nem számít, hogy ki voltam egykor. - Erre még nem gondoltam, és milyen igaz. Kemény szakma lehet, nem mondom, a színház nekem mindig nagy szerelmem volt.. – Igaz, nem nagyon mozdultam ki az otthonomból, inkább csak könyveket olvastam róla, vagy a jó öreg tévében megnézni egy musicalt. Ám amióta ezt az új életet élem, már képes vagyok akár nekivágni az éjszakának is. Vámpírként ugyan nem kéne félnem senkitől, ám legbelül ugyanaz a félszeg lány vagyok, aki voltam, az alaptermészetét nehezen vetkőzi le az ember. Picit arébb csusszanok, mintegy ösztönösen, hogy még véletlenül se legyek az akrobata útjában, holott tudom, hogy ha ilyen profi, akkor vélhetően tökéletes a térlátása is. – Igazán tetszetős, mindig le tud nyűgözni, ha valaki ilyen extrém dolgokra képes. – Ütöm össze a kezeimet párszor, miután a rózsacsokrot leteszem magunk közé. Nem fázom ugyan, de neki nem kell tudnia, hogy a hideggel semmi bajom, hiszen a külvilág felé sima ember vagyok, ezért didergősen összehúzom magamat. Vidor mosollyal rázom meg a fejemet, engem aztán nem zavar, hogy ökörködik. - Hm.. kötözködhetnék, hogy benne van a kérdésben a válasz. A célravezető az lenne, ha úgy kérdeznéd: ugye van kedved meginni valamit? Nincs most más dolgom, kezd hűvösebb lenni jól esne valami forró ital. Bár.. mit keresel most itt? Miattam ne rúgj fel semmilyen egyéb programot. – Nem rezzenek meg a vér említése hallatán, pedig az aztán nagyon betalál. Felállok, és bevárom, hogy ő is lecsússzon a padról. Hova akarna menni? Én még csak pár napja vagyok a Roxfort lakója, Nydian inkább a birtokot mutatta meg, pedig érdekelne a falu, de London is. Csak hát egyedül..
♫ See you again ♫ ϟ Ruha ϟ friends reunion
***
Anthony Clarke
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tóparti találka - Audrey és a bűvész 2018-01-21, 21:29
A titokzatos hölgy és a trükkmester
Nem ismerem a lányt, fogalmam sincs ki ő, vagy ki ki volt mielőtt az lett aki most. De ha lesz jelentősége a jövőjére nézve, úgy is ki fog derülni. Addig azt mutat amit akar. Én egyenlőre teljes gyanútlansággal vetődtem ide mellé. Maradok fejjel lefelé. Biccentek a bemutatkozásra - Anthony, vagy Jimmy, amelyik szimpatikusabb!- fejem alatt össze fűzöm ujjaimat segítve a visszahúzását az egyensúlyomnak, de kinyújtott lábamat ezúttal leengedem a másik mellé. - Nem, nem mindet. Csak néhányakat. Vagy ha segítőnek kérem fel őket egy egy mutatványhoz. - kacska mosolyom továbbra is a képemen játszik. - A varázslóknak a bűvészet voltaképp paródia. Csak azok értékelik, akiknek humoruk is van. A muglik körében viszont igazi kuriózum! Ezért is választottam Az Old Queens Színházt székhelyemül. De mint tapasztalhattad, visszatérő elem vagyok sokfelé.- összegzem a rövid bemutatkozást. Aztán mielőtt a vér a fejembe szállna elengedem a lábaimmal a támlát, mire föl csúszni kezdek, de mindkét tenyeremet letámasztom és egy röpke kézenállással segítve talpra bukfencezek hősi pózba vágva magamat. Kitartom egy két pillanatig aztán elhessegetem egy szemforgatással. -Bocs szeretem produkálni magamat, de ne vedd komolyan! - megvonom a vállamat, nem is igazán lehetne komolyan venni - Csak ökörködöm.- láthatja, hogy egyébként én magamat sem veszem komolyan, szóval a produkálás is csak egy elcseszett játékos humort tükröz, nem pedig páváskodást. Noha tény ami tény, szeretem a figyelmet. Nem véletlenül lett egy kicseszett óriás papagály a patrónusom sem! Aztán hirtelen témát váltok.- Nincs kedved, valahol meginni valamit? Teát, sört, bort, egy kis vért? - az utolsót ismét csak poénnak szánom, fogalmam sincs róla, hogy Audrey-nak bizony lehet pont az lenne a legkézenfekvőbb! Nem találkoztam még sosem vámpírral, őszintén szólva vérfarkassal sem... Hallottam, olvastam, tanultam róluk természetesen, de személyesen... sosem botlottam egybe sem. Nem is tuom mit csinálnék ha megtörténne. Minden bizonnyal, elmesélnék neki egy viccet!
Sosem voltam egyemista, ez a része kimaradt. Elvégeztem ugyan a tanulmányaima magántanárok által, de az mégsem ugyanaz, mint a beköltözős Roxfort. Leveszem a pillantásomat a jéghideg vízben fürdőzőkről, hogy visszavonjam a könyvre, noha a gondolataim továbbra is elkalandoznak. Egyre többször fogok ilyen társaságokba botlani. Fütyörészésre leszek figyelmes, de még nem kapom hátra a fejemet, noha a hang közeledik. Még mindig van bennem egy nagy adag önbizalomhiány, pedig már közel két éve élek a nővérem személyazonosságával, Audreyként nagyon is kezdveményezőnek kéne lennem, hiszen a külsőm adott hozzá. Talán mindig is szép voltam, csak elhanyagoltam magamat a nővérem árnyékában. Most már pattanások nélkül, szépen ápolt hajjal, gazellatestűként várom be az érkezőt, aki igen látványos belépővel vetődik át a padon, extra mutatványt mellékelve hozzá. Vámpír vagyok, de ettől még nem lettem természetesen sokkal ügyesebb, ezért a szavam is elakad tőle. Leárnyákolom tenyeremmel a szememet, ahogyan pislogva válaszolok a kérdésre, és már be is ugrik, hogy hol láttam az illetőt. - Köszi. Bearanyozom? Túlzol. – Veszem át a rózsacsokrot, még ha mesterkéltnek is tűnik a dolog kissé, de hát a virág az virág, ilyesminek mindig örül az ember lánya. – Audrey. Igen, hajlamos vagyok engedni a művészetnek, a varázsvilágban tényleg vicces, ha valaki ilyen mutatványokkal lép be. Frappáns elbűvölni olyanokat, akik maguk is varázslók. Minden néződet külön köszöntöd? – Kérdezem vidor mosollyal, összecsapva a könyvet, a fickó láthatóan nem akar továbbállni, így megtisztelem azzal, hogy nem olvasok tovább, hanem ha már itt van, rá figyelek.
♫ See you again ♫ ϟ Ruha ϟ friends reunion
***
Anthony Clarke
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tóparti találka - Audrey és a bűvész 2018-01-16, 01:15
A titokzatos hölgy és a trükkmester
Ma ismét meglátogattam a húgomat, hiszen jóban vagyunk még ha kissé el is különültem a családtól. Igen egyszerű, ami miatt emellett a megoldás mellett döntöttem: nem akarom, hogy aggódjanak. Hiszen nincs miért. Rendszeresen vissza járok hozzájuk, ők is láthatják, hogy jól vagyok. Ha olyan hideg van úgy is haza kéreckedem. Nem érzem úgy, hogy nem tehetném meg. Hiszen ott is otthon vagyok. Tulajdonképpen mindig szívesen látnak, mindig viszek valami kis különlegességet. Minden alkalommal, mikor Leah-t meglátogatom, utána beköszönök Hagridhoz, és lemegyek a tóhoz egy két órára. Most is éppen így teszek. És lám lám ki van itt?! Alaposan meg lep, hogy pont őt találom itt, de az élet már csak ilyen trükkös! Zsebre vágott kézzel, egy kíváncsi pezsgő vigyorral a fejemen veszem hát felé a lépteimet, közben fütyörészni kezdek. Történetesen Madonnától a Frozen című számot. Fogalmam sincs miért ez jutott eszembe de úgy feljött. A pad mögé érek, és úgy dobom át magamat rajta, egy vadászgörény ügyességével csavarva meg az érkezést, hogy a felső testem legyen a pad ülőke részén, a lábam meg a pad támlán, az egyik behajlítva, azzal tartom meg magamat, a másik egy balerina kecsességével az égnek mered. Az arcomon egy kedves fehér fogas mosoly, a kezemben pedig egy pár szál rózsából álló csokor. Mikor a fejem felé nyúlok, még egy kicsi cilinder is terem a kezemben amit, miután megemeltem a hölgy felé, el is tűnik. - Hello szép hölgy, ki néha bearanyozod a közönségem sorait és sem a régi színház roskadó falai, sem a dohszag nem riaszt el! Ki vagy te titokzatos hölgy?
Fürdeni még nincsen jó idő, egy kicsit ejtőzni ellenben van kedvem. Arról szó sem lehet, hogy akár közel menjek a vízhez, túl csipős a szél, amely a partjáról fúj, egy kis ücsörgés, olvasás a szabadban akár még jó is lehet. Fürdőruha ennek fényében végképp nincsen rajtam, csak pulcsi, egy bakancs, és az elmaradhatatlan csini bőrdzsekim. Alulról fekete farmer, ami nincsen kibélelve, vámpírként ennyit kibirok. Eredetileg meg akartam volna kérni mondjuk Nyhdiant, hogy tartson velem, de nem lehet mindig rajta lógni, így is vagyunk eleget együtt. Itteni srácokal pedig annyira nem vagyok jóban, hogy egy ilyen kis privát találkára hívnám őket. Még félreértenék. Bátor meg nem vagyok már annyira, hogy csak így azt mondjam valakinek, van kedved velem tölteni a délutánt? Kicsit se félreérthető. Itt a parton a legtöbben baráti társasággal hülyülnek, alig van valaki egyedül, de engem nem zavar. Most itt van kedvem lenni, nem a klubhelység magányában. Ha kedvem támad, akkor majd akkor visszasietek a nagyterembe valami forró teáért, vagy süteményért. A tóparton szerencsére van néhány pad, és most nincs annyira csípős idő, hogy fázzak, ezért a bőrdzsekit le is veszem, és a fenekem alá tolom. Aztán már veszem is elő a könyvet. Az utolsó fejezetet újra kell olvasnom, mert kifejezetten tetszett. Érdekes, hogy a tó sokakat odavonz, pedig elvileg nyáron szoktak társaságok itt összegyűlni amennyire a trónkövetelő sellősrác mesélte, de mégis, a valentin nap közeledtével egyre többen kerülgetik egymást, és ez is afféle állandó találhahelyne tűnik. Ami engem illet? tűzkeresztségen már átestem, de most nem tartom fontosnak, hogy legyen valakim. Audrey személyazonosságával már társaságkedvelőbbnek kéne lennem, de ez még nem megy mindig egyértelműen jól. Ő olyan bátor és kezdeményező volt, nekem ezt még szoknom, tanulnom kell. Bájos vagyok, de inkább cukinak mondanának, semmint dögösnek. Szép arcú, de nem mindenkinek az este, és korántsem olyan nagy csábító, mint a nővérem volt. Valahol hiányzik a dolog, főleg hogy ebben a korban senki sem szeret egyedül lenni, de még nem tudtam annyira elfogadni magamat, hogy elhiggyem, tényleg tetszem másoknak, meg hát miután én nem vagyok már annyira merész, jelentkező sem akad. A többség gondolom a könnyen megdönthető csajszikkal fut. Az egyik nagyobb hangú srácon átsiklik a tekintetem, jól tudom, hogyan kell feltűnésmentesen megnézni valakit, hogy aztán később kiértékeljem az eredményt. Ezek az őrültek tényleg fürdeni mennek. Jóég! Csak finoman ingatom a fejemet, majd a tüdőgyulladás felébreszti őket. Én aztán nem mozdulok, jó lesz nekem a könyv is. Hol is tartottam?
♫ See you again ♫ ϟ Ruha ϟ friends reunion
***
Audrey Jensen
Reveal your secrets
Tárgy: Tóparti találka - Audrey és a bűvész 2018-01-14, 12:25
