2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Igen, ez világos, de... - folytatnám, de inkább elharapom a mondatot és egyszerűen csak megvonom a vállam, mintha nem is lenne olyan fontos ez az egész. Személy szerint én sohase lennék képes ehhez hasonló tettek után megbocsátani egy srácnak sem, bármilyen szerelmes is legyek beléjük, de eleinte azt hittem, hogy Ashton sem von a bűvköre alá, mint a többi lányt. Erre tessék, egy vagyok a sok liba közül, aki rá áhítozik és Nathalie ellen munkálkodik. A rózsaszín köd már az én elmémre is rátelepedett és hiába vagyok tisztában azzal, hogy talán nem ártana józan ésszel végiggondolnom a dolgokat, egész egyszerűen mindez lehetetlen feladat számomra. Ashton nem közömbös számomra és sajnos Nathalie irányában se vagyok képes pártatlan maradni. Ellenségként tekintek rá és sajnos jelenleg ő van fölényben velem szemben. De akkor miért érzem úgy, hogy Ashton nem teljes ebben a kapcsolatban? Miért van az az érzésem, amikor velem van, hogy Nathalie a harmadik fél? Elismertük ugyan, hogy tetszünk egymásnak, ez nem is lenne gond, viszont a vonzalom annyira erős, hogy képtelen vagyok ellenállni neki, pedig az eszem azt súgja, hogy itt kellene abbahagynunk. Gondolatban felkészülök a szentbeszédre, amikor Ashton elkapja az ujjait a combomról és legyűröm magamban ama a késztetést, hogy a keze után kapjak, ám ami ezután történik, teljes mértékben meglep. A következő pillanatban már szinte falja az ajkaimat, miközben ujjai a hajamon simítanak végig, én pedig édes élvezettel merülök el a szenvedély eme bűnös bugyraiban. Nem érdekel Nathalie, nem érdekelnek a jelenlévők sem, itt és most csak mi ketten vagyunk, senki más. A vágy olyan erővel söpör végig rajtam, hogy szinte érzem a késztetést arra, hogy a padlóra lökjem Ashtont és ott egyesüljünk, semmi mással sem törődve, de valami mégis meggátol ebben. Nem a szemérmesség, hanem valami teljesen más... Ő valaki mással van együtt és tényleg megérné fegyvert adnom Nathalie kezébe magam ellen? A végén még eltiltaná tőlem Ashtont, annak pedig nagyon nem örülnék. De ez a csók... Fenébe is, miért ennyire nehéz minden??? - Én... - rebegem döbbenten, amikor eltol magától, miközben hitetlenkedve emelem ajkaim elé az ujjaim, majd simítok végig rajtuk, mintha ezzel meg tudnám őrizni Ashton csókjának emlékét. Jól sejti, a mozdulat megbántott és nem csak azért, mert a vágyam már annyira erős, hogy szinte fizikai fájdalommal jár számomra leállni, hanem azért is, mert komolyan hittem abban, hogy a kettőnk vonzalma van olyan mértékű, hogy Nathalie háttérbe szorul. - Sajnálom – rázom meg a fejem, noha nem őszinték a szavaim, hiszen semmit se bántam meg azok közül, amiket most tettünk. Ostoba voltam, hogy azt hittem, lemond értem Nathalie-ról és összejövünk. Már akkor sejtettem, mennyire szereti, amikor csak mesélt róla, de mégis... Ashton időközben feláll, én azonban a helyemen maradok, miközben lehajtom az italom, ő távozik. Nem tartom vissza, most magára hagyom a gondolataival, de előbb-utóbb szembe kell néznünk mindezzel.
Megjegyzés Ruha Zene [You must be registered and logged in to see this link.]
- Nem arról van szó, hogy máris. Ez döntés kérdése. Ha bocsánatot kért, itt van, és szeret, akkor nem vonhatom állandóan felelősségre, hogy merre járkál, kivel találkozik. Bíznom kell, és nem gondolni rá, hogy nem változott semmit. – Ráadásul én az indokoltnál jobban érzem magamat Melissával, így egy szavam sem lehet, hogy fiú barátai lesznek. Csak éppen ott merül fel az igazi gond, hogy én akkor ismertem meg Melissát, amikor már nem volt az életemben Nathalie, s az akkor kialakult vonzalmat nehéz csak úgy a szőnyeg alá söpörni, még mindig tetszik, bármennyire is próbálom visszafogni magamat. Akkor azért tettem, mert volt valami pasija, most pedig itt van nekem Nathalie. S az elveim azt mondatják velem, hogy muszáj ragaszkodnom hozzá, bármennyire megbántott. Nem a szex miatt, ami egyébként nagyon is jó, hanem mert ha őt nem venném komolyan, hogyan tudnék bárki mást is? Hiszen Melissa is lazán kezeli ezt a kapcsolatosdit, láthatóan neki csak a szex volt összetartó erő, viszont mégiscsak szakított azzal az illetővel. Nem is tudom, hogy jutunk el odáig, hogy a combját simítom meg a válla helyett, de megtörténik. Elvörösödve nézek le a saját ujjaimra, és megrázom a fejemet. - Nem így.. – Akartam volna, próbálom befejezni, de ösztönösen lendülök, beletúrva a hajába, közelebb is húzódva hozzá, hogy a karjaimba zárjam, ez nem csak amolyan ismerkedős puszi, a forró ajkak a sajátomon csattannak, s egybefűzzük az ölelést. Az apró, de ruganyos mellek a saját mellkasomnak feszülnek, s ahogyan átkulcsolja a nyakamat, én magam is érzem, hogy megkeményedik a lágyékom, azonnal tettrekészen áll a rendszer. És már megint azok az átkozott elvek.. Mert amint meghallom, hogy Melissa mit rebeg az ajkaim közé, elsápadok, és eltolom, pedig ezzel biztosan nagyon megbántom. – Tudod, hogy én is, de.. tényleg nem szabad. Én nem ilyen vagyok, és nem tehetem meg vele.. Bocsáss meg.. – Megpróbálom kitisztítani az elmémet, de tudom, hogy amit tettem, mégsem az alkohol okozta mámortól van, itt teljesen másról van szó. Felállok, jó lenne nem megtántorodni. Az se érdekel most, hogy mindenki számára nyilvánvaló a merevedésem, de talán senki nem néz felénk minimum tapintatból. Gyorsan kifizetem mindkettőnk italát, aztán el is sietek. Fogunk ma még találkozni az esti bálon, akkor majd megbeszélhetjük, hogy mennyire hülyeség volt ez tőlem, hiszen egyértelműen én vagyok a hibás..
- Még nem találkoztam ellenkező nemű vélával, szóval tulajdonképpen nem sok tapasztalatom van róluk, csak annyi, amennyit akkor látok, amikor egy női véla bukkan fel – vonom meg a vállam, noha világéletemben szerettem volna én is megtapasztalni ezt a különös érzést, még akkor is, ha ez mások számára elég fura gondolatnak hathat. Tudom, hogy a pasik eltompulnak egy szép női arc láttán, Nathalie esetében erre pedig a teste is rátesz egy lapáttal, hiszen még az én szemeimmel nézve is tökéletes minden porcikája. Vajon mennyire hatna rám egy férfi véla? Milyen érzés lenne a közelében lenni? De nem, ilyen szempontból már Ashton is megteszi. Annyira keserédes a társasága, hogy azt egyszerűen képtelen vagyok szavakba önteni. - Múlt idő? - pillantok fel kissé csodálkozva, elvégre véleményem szerint Nathalie még korántsem tudta magát teljes mértékben tisztázni. - Kevesebb lett vele szemben a fenntartásod? Máris? Tudom én, hogy a lány felkereste őt és bocsánatot kért tőle, no meg egy szenvedélyes éjszakával is megajándékozta kárpótlásul, de azért ezzel sem töröl ki mindent, bármennyire is jó az ágyban. Ashtont elég mélyen megbántotta annak idején, szóval nem ártana kissé résen lenni vele szemben. Nem bízhat meg benne rögtön teljesen, kell némi gyanakvás, amely új alapot adhat ennek az egésznek. Ha nem ér felkészületlenül a baj, akkor nem fáj annyira. Természetesen ez nem minden esetben igaz, de egy párkapcsolatban van némi valóságtartalma. - Igen, ez kétségtelenül jelent valamit – sóhajtok egyet, hiszen kissé aggaszt a dolog, mert így – bármennyire is szeretném ennek az ellenkezőjét – esély van arra, hogy Nathalie mindezt most az egyszer komolyan is gondolja. Sok idő telt el az eset óta, Ashton után is bőven lehettek kapcsolatai, ő azonban mégis őt akarja... Miért? Mivel fogta meg annyira a szőkeséget, amikor bárkit az ujja köré csavarhatna? - Az pedig teljesen biztos, hogy ez a kapcsolat dolog számára még nagyon új és rajtad gyakorol. Talán tudja a szabályokat, de szerintem nem fog azok szerint játszani, amíg el tud csábítani azzal, hogy ágyba dug. Fegyverként fogja használni a testét, mindig is arra használta, neked pedig pont az ellenkezőjére kell megtanítanod őt. Egy férfi ne csak azért szeresse, mert jól néz ki, hanem azért mert – mint mondtad – céltudatos. És gondolom, még sok egyéb, más jó tulajdonsága is van. A két szerelmesnek nem sok ideje maradt annak idején az ismerkedésre, szóval úgy gondolom, hogy még Ashton elméjében sem bontakozott ki igazán, miért is szereti Nathaliet. Meg kell ismerniük egymást, de számukra nem adatott meg a randizás öröme, bumm, bele a közepébe... Vagyis, valahogy így tudom mindezt elképzelni. - Csak tanácsot szeretnék ad... - szólalok meg, de amikor Ashton ujjai a combomon futnak végig, belém fagy a szó és valami különös bizsergés lesz úrrá rajtam odalenn. Kívánom őt, ez nyilvánvaló számomra, de az, hogy ilyesmit tesz, kissé meglep. Ő és Nathalie együtt vannak, akkor meg mégis miért teszi? Sokat nem töprenghetek ezen, ugyanis szinte a gondolataimmal egy időben már az ajkaimon érzem az ajkait és mindenféle habozás nélkül viszonzom a csókját. Érzem rajta ugyan az alkohol ízét, de nem zavar, most valahogy semmi sem zavar, még az esetleges fürkésző pillantások sem, melyeket párosunk kaphat. Karjaim lágyan a nyakára kulcsolódnak és minden egyes érzékemmel elmerülök a csókjában. Hajt a vágy, hajt a gondolat, hogy ágyba vigyen magával és velem is eltöltsön egy forró éjszakát... Kit érdekel Nathalie, kit érdekel, hogy itt van? Szeretem Ashtont és nem áll szándékomban fülem-farkam behúzva elkullogni a szőkeség elől, csak azért, mert ő volt itt előbb... – Tudom, hogy nem szabadna, de... kívánlak – nyögöm ki végül, ajkaiba suttogva a szavakat, melyet normális esetben nem tennék, de most az alkohol és a vágy együttesen teríti le a józan eszemet. Most én csókolom meg őt, forrón és szenvedélyesen, mintha ez lenne az egyetlen esélyünk, hogy szabadon együtt lehessünk és talán így is van... Elvégre, holnap magunkhoz térünk, tiszta fejjel és értetlenül állunk majd az éjszaka történtek emléke előtt.
Megjegyzés Ruha Zene [You must be registered and logged in to see this link.]
- Igen, sejtettem, hogy van benne véla vér, és nem tudom, szerintem ezt nem érzi az ember. Viszont azzal, hogy véla felmenői voltak, még nem olyan, mint egy teljes vérű véla, akinek nem lehet ellenállni. Nagyon is sok aggályom volt vele kapcsolatban, de kétségtelen, a külseje nagyon megfogott. – Az más kérdés, hogy a szikrázó gyönyörűségen kívül inkább a kihívást láttam a történetében, hogy meg tudjam menteni, na és persze azok a szenvedélyes éjszakák. Szerelemnek hiszem, de mi van, ha Melissa mégiscsak jó úton jár. De azt sem tekinthetem alapnak, hiszen neki pedig tetszem, és mi van, ha a kedves vagányság esetében komoly hódítási szándékkal párosul? Áh, aligha, hiszen megbeszéltük, hogy nem vagyunk egymásnak teremtve, mert az egyikünk állandóan foglalt. - Akaratlanul, látod itt a pont, és akkor nem hibáztathatom érte. És én nem vagyok véla, mégis utánam jött, hogy szeret, meg engem akar. Azt hiszem tudok uralkodni az érzelmeimen vele kapcsolatban, de tényleg nem szoktunk túl sokat beszélgetni. Hogy mit szeretek benne? Nem is tudom, céltudatos, érdeklődő, de nem lehet sokat elvárni, hiszen nem úgy nőtt fel, mint mások, lehet, hogy ő most még csak tanulja, hogy milyen egy igazi kapcsolat. – Vonom meg a vállamat, miért kéne Nathalie-t megfosztani a kinézetétől, hiszen ez egy komoly adottság, és ha nem kellett kifejteszteni komoly jellemet, mert minden adott volt a környezetében, amivel tudott boldogulni? Próbálom felidézni a szőke lány aranyló tincseit, a kék szemét, de a mandulavágású, egzotikus lélektükrökbe bámulva ez komoly nehézséget okoz, pedig Melissa még csak távolról sem véla. Csak egy egyszerű lány, akivel mégis azonnal megtalálom a közös szót, és a törékeny, de határozott stílus nagyon is magával ragadó. - Én nem érzem azt, hogy beleszólnál, igazán jó barát vagy. – Bólogatok immár a sokadik ital után, és hát miért is ne fejezhetném ki hálámat azzal, hogy lágyan végigsimítok a vállán? Csak azt nem értem, hogy miért a combját sikerül.. A következő pillanatban pedig már a puha száján van az enyém, holott ezt nem is így képzeltem..Lehet, hogy csak az ital teszi, de azt kívánom, hogy bárcsak visszacsókolna..
- De én nem is tagadom – mosolyodok el szélesen, mintha számomra nem is lenne természetesebb, mint megbeszélni azt, ki milyen szerepet játszik, ha valakivel kapcsolatba szeretne kezdeni. - Te is szerepet játszol, mindannyian azt játszunk. Magunknak kell eldöntenünk, kiben bízunk meg annyira, hogy elhiggyük számára azt, amit felénk mutat. Nathalie azonban más... Ő trófeákat gyűjt, elvégre téged is így ismert meg, nem igaz? Felelj őszintén... Mennyire van hatással rád az, hogy valamennyi véla vér is folyik az ereiben? Mennyire hat rád ez az ősi mágia? Érzékelik egyáltalán a férfiak, ha ennek hatása alá kerülnek? Én, mint nő, képes vagyok észlelni, de a másik nem tagjaiban már nem vagyok ilyen biztos. Elvégre, láttam már pár srácot, akik bambán meredtek maguk elé, ha egy ilyen lány elsétált a közelükben és észre sem vették, mit is művelnek, mennyire lejáratják magukat ezzel. Ez persze természetes a vélák közelében, de Nathalie jelenleg nincs mellettünk, ha Ashton most kissé mélyebben magába néz, talán képes lesz észrevenni, mennyire is befolyásolja döntéseiben ez a bűbáj. A távolság nagy úr, mint azt a muglik mondani szokták, ez alól pedig a mágia sem kivétel. Minél távolabb van Ashton rajongása tárgyától, annál inkább képes józan ésszel ítélkezni a döntései felett. - Mármint, nem megbántani szeretnélek ezzel, de beláthatod magadban, hogy Nathalie valamennyire akaratlanul is használja ezt a bűbájt, márpedig az ilyesmi ellen nincs főzet – csóválom meg a fejem. Vajon mennyire őszinték Ashton érzelmei? Ettől függetlenül természetesen lehetnek igaziak, de valamennyire mégiscsak befolyásolja a dolgokat ez is. - Az egyetlen megoldás az, ha az ember uralkodik az érzelmein még egy véla közelében is. Gondold el, ha a férfi tanárok is a bűbáj hatása alá kerülnének... Neked is meg kell tanulnod valamennyire kizárni a gondolataid közül azt, hogy mennyire szép Nathalie és egy pillanatig csak a személyiségére koncentrálni. Mi marad, ha megfosztod a kinézetétől? Mit szeretsz benne azon kívül, hogy szép? Elvégre, ha Ashton ennyire az érzelmei rabja, akkor mindenféle habozás nélkül tudnia kell sorolnia azokat a dolgokat, melyek olyan vonzóak a lányban. A humora, a tudása, a magabiztossága... minden. De ha a kapcsolatuk ennyire a vágyra épül, mi más marad ezen kívül? - Megadni az esélyt szép dolog, én pedig csak segíteni szeretnék abban, hogy kissé a kapcsolatotok mélyére áss – felelem megvonva a vállamat, miközben én is megiszom az italomat, majd intek még egyért, melyet hamarosan elénk is tesznek. Kezdek kimelegedni, de hát így is alig van rajtam ruha, ha a felsőmet levenném, már csak a melltartóm lenne alatta, azt pedig igazán nem szeretném mutogatni. Senkinek. - Szeretném, ha a külsőségeken kívül is lenne valami, amit fel tudnál hozni Nathalie mellett. Gyönyörű lány, de személyiségileg tényleg passzoltok? Sokszor mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást, de ez nem minden esetben igaz. Én csak erre szeretnék rámutatni és tudom jól, hogy kissé provokatív is vagyok közben, de meg kell tennem. Utólag is bocsánat – pillantok Ashton felé, majd kortyolok még egyet az italomból. - Nem szeretnék ilyesmit hánytorgatni és nem is tenném, ha nem lett volna az, ami volt köztetek. Így viszont szükségesnek érzem. Miért érzem közben úgy, hogy meg kell csókolnom? Az ital kezd lassan a fejembe szállni, én pedig sürgős késztetést érzek arra, hogy magamhoz rántsam a fiút és ismét megcsókoljam, mint abban a kis faluban. Jó lenne újra az ajkaimon érezni az ajkait, de egyelőre uralkodok magamon és azon a vágyon, ami lassan, de biztosan elönt legbelül. Félretolom hát az italomat, nehogy többet igyak belőle. Talán ideje lenne kiszellőztetnem a fejem...
Megjegyzés Ruha Zene [You must be registered and logged in to see this link.]
Tényleg nem fekszik a téma, sőt, egyenesen kellemetlen, hiszen az én tévedésemet, óriási tévedésemet kapargatjuk. Másfél évig kerültem a lányokat, szerzetesi életet éltem, mondván nem akarom ismét megégetni magamat, most pedig ismét azzal kockáztatok, akivel erre a legnagyobb esélyem van. Erre mondják, hogy a szerelem vak? Vagy csak nem tudom feladni, hogy jobb embert faragjak Nathaliból.. Nem is tudom, az is lehet, hogy csak imádom magát az érzést, hogy egy ilyen lányt vihetek az ágyamba, akit még a lányok is megnéznek maguknak.. - Ez nagyon csúnyán hangzik, hiszen mindenki ilyen. Ne mondd, hogy nem játszol szerepet, ha meg akarsz szerezni valamit. Vagy éppen valakit. – Értem én, hogy Nathalie manipulált, de hát valahol erről szól a párválasztás, az előnyös oldalunkat mutatjuk, magunkba bolondítjuk a másikat. Ám végülis értem Melissa gondolatmenetét, hiszen Nathalie eddig csak egy olyan világot ismert, ahol magát kellett odaadnia azért az ígéretért cserébe, hogy valaki majd kimenti abból az átkozott birtokról. És amikor úgy tűnt, hogy erre én sem leszek alkalmas, továbblépett, látszólag lelkizés nélkül. Ugyan most elmondta, hogy szeret, és én kellek neki, ráadásul most nincsenek kötöttségek az életében, viszont kapaszkodók sem. Eljöhetett onnan, de nincsen senkije, teljesen egyedül van. – Azt hiszem igen, ez egy olyan válságkapcsolat volt, ahol a szexre építettünk. – Bólintok, hiszen még mindig erről van szó a szerelmi vallomás ellenére is, viszont Melissa engem nehezen ítélhet meg, mivel neki is csak a szexre kellett az a pasi. Ám velem ellentétben Melissa mégiscsak felismerte ezt, és szakított azzal a sráccal, én pedig megbocsájtottam Nathalie-nak, és mintha ugyanott folytatnánk. Ám a szex valóban nem minden, most már komoly sebeim vannak, és a bizalom is oda, csak azért vagyok vele, mert hinni akarok benne. És vajon mennyire vékony jég az, ha Melissával barátok leszünk, sokat együtt, közben pedig nyilvánvaló a vonzalom... Ez nem megcsalás már önmagában is? - Igen, de én szeretném azt hinni, hogy ez szerelem. Viszont hasonlóan oda jutottam, mint te. Mindegy, én megadom magunknak az esélyt, és hátha neki kialakulhat az, hogy ragaszkodjon hozzám, vagy az, hogy immár kötöttségek nélkül felismerje, hogy milyen egy igazi komoly kapcsolat. – Hörpintem fel az italomat, már ki tudja, hogy hányadikat. Azt hittem, hogy csak be fogunk melegíteni a bál előtt, de már alaposan tetőfokára hág most is a hangulat. Melissa olyan okosakat kérdez, én meg vissza se merek kérdezni, hogy neki most milyen pasi kéne, mert ha kitálal valami férfiideállal, aki nem én vagyok, akkor még csak miatta is rágnám magamat, hiszen egyértelműen tetszik, csak hát azok a fránya elvek..
Látom én Ashtonon, hogy nem fekszik neki a téma, de egyszerűen képtelen vagyok leállni a faggatással, elvégre én voltam az, aki két szék közül a pad alá esett Nathalie felbukkanásával. Reménykedtem abban, hogy lehet valami a fiúval és tényleg szerettem volna legalább egy randit, teljesen beleéltem magam a dologba, elvégre mintha Ashton számára is tetszettem volna, most pedig... Hát, váratlanul ért ez az egész, az biztos. Nem szoktam meg, hogy ennyire pofára ejtsenek és igen, hazudnék, ha azt mondanám, nincs semmi, mert igenis van. Kellemetlenül érintett a dolog, ezért keresek válaszokat magamnak és igen, jó lenne Ashton barátjának lenni, de valahogy mégsem elég. Valamiért többet szeretnék tőle, de tudom jól, hogy ha ezt erőszakosan lépném meg, akkor csak magam alatt vágnám a fát, azt pedig nagyon nem szeretném. Bele kell hát törődnöm a helyzetbe, de előtte nem ártana elfogadnom. - Szóval, mindig azt az arcát mutatja, ami éppen előnyös helyzetbe hozza másokkal szemben – vonom le a saját véleményem, miközben gondolkodóba esem. - Manipulálni próbál téged, bűntudatot kelteni benned. Nyilván világéletében mindent és mindenkit megkapott, te pedig kivétel vagy ez alól, mert gondolom, most még ingatag talajon jártok a kapcsolatotokat illetően. Elsőként a bizalmat kellene megerősíteni, de én úgy láttam, Nathalie nem pont az a típus, aki sokat kínlódik valamivel, ami boldoggá teszi. Ha megunja, eldobja és most még küzd érted, de ha jön valaki más, aki elszórakoztatja, te pedig továbbra is bizalmatlan vagy vele szemben, akkor egyszerűen csak félredob és lelép. Bocsi – pislogok nagyokat Ashton felé, mert tisztában vagyok vele, mennyire fájhatnak számára a szavaim, de ki kellett őket mondanom. Ráadásul, ezeket nyilván ő is tudta, egyszerűen csak nem hajlandó elfogadni. Mert ha az ember szerelmes, reménykedik. Teljesen mindegy, mennyire reális a remény, ezt teszi, mert boldog akar lenni. Ez pedig triplán él az első komoly szerelem esetén. - Szóval, akkor kimondhatjuk, hogy az ágyasod volt – tréfálkozom, habár a felállás elég ismerős, elvégre én is azért voltam együtt egy fiúval még nem is olyan rég. Mint kapcsolat, nem működött volna a dolog, de az ágyban együtt jók voltunk és ha már lehet, miért ne tehetnénk meg? Nem érzem elítélendő dolognak, kellemes időtöltés volt mindkettőnk számára és sokkal jobb, mintha ezeregy ismeretlennel fekszem össze, mert éppen megkívánom... Nem, ez némi biztonságot nyújtott számomra, még abban az esetben is, ha ez mások szemében valamiféle istentelen cselekmény. - Ha bókolsz nekem, akkor az csak nehezebbé teszi a dolgokat, de rendben – sóhajtok egy nagyot, elvégre igaza van Ashtonnak, így viszont számomra csak még valódibbá válik kettőnk vonzalma. - Nathalie esetében csak az jelenthet gondot, hogy véla felmenőkkel rendelkezik. Sok srác a bűbáj hatása alatt elveszti a fejét és tehetnek olyan dolgokat, melyeket normális esetben nem lépnének meg. Nem félsz attól, hogy valaki komolyabban szemet vet rá és talán árt neki? Nemrég olvastam ugyanis valahol, hogy egy véla felmenőkkel rendelkező lányt elrabolt egy csapat fiú és megerőszakolták. Pedig a kép alapján a lány nem is öltözködött olyan kirívóan, mint Nathalie... Szélsőséges eset ugyan, de ha jobban belegondolok, erre is megvan az esély. - Talán megsértelek vele, amiért előre is elnézésedet kérem, de ez a kapcsolat ugyanarról szól, amiről az enyém szólt azzal a fiúval. A szexről – bököm ki végül. - Lépnetek kell valamit annak érdekében, hogy valami más is kialakuljon, de ahogy hallgatlak, egyre biztosabb vagyok abban, hogy Nathalie számára az érzelmek másodlagosak. Amíg fizikailag megkap, azt hiszi, minden rendben van köztetek. Nyilvánvalóan ezt szokta meg – vonom meg a vállam eltöprengve. - Azt hiszi, a testi vonzalom jelent mindent. Nagy eséllyel még soha életében nem helyezett nagyobb hangsúlyt az érzelmeire. És itt jön a képbe az, hogy kettőjük közül csupán Ashton az, aki érzelmileg is szeretne stabilitást, de amíg Nathalie hasonlóan gondolkodik, nem lesz könnyű dolga és pláne nem lesz boldog. Nehéz lesz felnyitnia a szőkeség szemét, hiszen a lány egész életében így élt, soha nem kötődött senkihez sem. - Nem használ ki, egyszerűen csak máshogy vélekedik erről az egészről – felelem, habár minden vágyam az, hogy szakítsanak, de képtelen vagyok Nathalie ellen beszélni. Ez gáz. - Mindenkinek mást jelent a szerelem, ő pedig az átok miatt senkihez sem kötődött az évek folyamán, szóval kissé félresikerült számára a szerelem fogalma. Ő nagy eséllyel a testi kapcsolatot már annak tekinti. Kissé fura, de ha jobban belegondolsz, ki révén tapasztalhatta volna meg azt, milyen is szeretni és ragaszkodni?
Megjegyzés Ruha Zene [You must be registered and logged in to see this link.]
Eltűnődően nagy levegőt veszek, nehéz visszagondolnom a kezdetekre, hiszen akkor még nagyon is reménykedő voltam, hogy valami igazán szép sülhet ki belőle. De most mintha Melissa, talán egy kicsit ismét vagány, kezdeményező módon arra próbál rávilágítani, hogy Nathalie mindig is ilyen volt, és kár bele energiát fektetnem. Csak hát én meg lovagias eszmék szerint nőttem fel, amolyan bocsájtsunk meg mindent a hölgyeknek mentalitással. - Először szendén, mint egy úrikislány. Másfelől vagányan, kezdeményezően, mint te. Végül pedig kétségbeesetten, hogy segítsek neki. Legutoljára, amikor láttam, már teljesen lekezelően, egy másik pasi karjaiban, hogy én már nem is számítok. – Ez kissé elkeseredetten is hat a számból, mert még sosem foglaltam össze így senkinek a kapcsolatunk életciklusát, de most, hogy Nathalie előlről kezdi, mi a különbség? Talán annyi, hogy már nincs az átokhoz kötve, így a saját birtokáról kiszabadulva hamarabb másik pasi után nézhet, még akkor is, ha én megadom neki az esélyt. Melissa viszont világ életében szabad lány volt, önszántából vonzódik hozzám, nem holmi érdekből csábítgat. Ráadásul felvállalja, hogy csak barátok leszünk. – Nem. Nem igazán. Régen is arról szólt minden, hogy tetszünk egymásnak, és szavak helyett beszéljenek a tettek. – Azért ebben nincsen joga Melissának ítélkezni, hiszen ő is csak a szex miatt volt együtt azzal a fickóval. Bár mondjuk ő mindezt felvállalta, míg én a szerelemre fogom a dolgot. Hm.. pedig tetszik Nathalie érzékisége, az, hogy átjár a bizsergés, amikor csak rám néz, de kétségkívül nem vagyunk intellektuális kapcsolatban. Nem a párom, hanem mintha valami edző lenne, néhány rövid frázis után máris tettekre sarkall. Persze ez sem baj, sőt.. Csak éppen nem olyan, amilyenről a romantikus regények szólnak. S azzal, hogy gyorsan leírt, egyértelművé tette, hogy bármikor megteheti ismét. Bár bocsánatot kért, és megmagyarázta, hogy miért is szeret még mindig engem. - Ne érezd nehéznek. Ha barátok vagyunk, miért ne bókolhatnánk egymásnak..? Láttad, hogy majd’ kiesett a szemem. Az ellenkező nemű barátoknál felmerülhet némi jogos vonzalom, csak meg kell húzni a határokat. Így válaszolva a kérdésedre; meg kell adnom Nathalie-nak is az esélyt, hogy ha barátkozik, akkor olykor bizony flörtölni fog, visszafogott keretek között. Remélem nem követek el ezzel ostobaságot, de hinni akarok benne. – Hallgatagon baktatok mellette, végülis valahol igaza van, több mint egy évig még csak a gondolatát is elnyomtam, hogy legyen valakim, a szex pedig fel sem merült, de az utóbbi időben amióta Melissát ismerem, azért alaposan felborultak a dolgot. – Nem volt szokásom, de ez a ruha elgondolkoztatott, sajnálom, kár is lenne tagadni. De ezzel nem akartalak megsérteni, hiszen maradjon csak a barátság. – Ha már kettesben vagyunk, és a többiek ennyire későn érnek le, akkor igyunk. Én magam egy lángnyelv whiskyt kívánnék, félretolva a lány által nekem rendelt vajsört. – Semmi más azokon túl, amiket eddig is mondtam. Itt van a bál, és örülnöm kéne hogy pont a szerelmemmel leszek majd ott, Nathalie még be is ígért utána egy földöntúli gyönyörrel járó éjszakát, csak éppen.. ahogy mondod, semmi másról nem szólunk. Lehet, hogy lányos gondolkozás az enyém, de miért érzem még mindig, hogy kihasznál..?
Ha Ashton azért szerelmes, mert annak kell lennie, akkor ott már rég nem stimmel valami, amit az orra alá is dörgölnék, ha hallanám a gondolatait. Azt viszont magamtól is látom, hogy valami van közte és Nathalie között, valami megfoghatatlan, ami nem szerelem ugyan, csak fogalmam sincs arról, mi is lehet. Képtelen vagyok a nevén nevezni a dolgot, de mintha a szőkeség valamiféle bűverő alá vonta volna Ashtont. Így lenne? Mindenesetre, ha igaz is a dolog, nem tehetek ellene semmit, mert még a végén én lennék a hibás, ha a srác észhez térne. Ráadásul, nem szokásom mások kapcsolatába beletiporni, de Ashton... Ő más, érte szívesen félredobnék mindent és szembeszállnék a szőkeséggel. Mégse teszem viszont ezt, mert állítása szerint ő boldog így, amit figyelembe veszek. Irtó nehéz, de megteszem. - És miként viselkedett, amikor összefutottál vele? - kérdezem meg őszinte érdeklődéssel a hangomban, hiszen fogalmam sincs arról, miként zajlott köztük az a bizonyos kibékülés. Nathalie még messziről szemlélve se tűnt annak a bizonyos bocsánatkérő típusnak, persze attól még megtehette a dolgot. - Sikerült megbeszélnetek a múlt sérelmeit vagy mindent elnyelt egy fülledt éjszaka? Mert valami volt köztetek, láttam az arcodon. Fülig ért a szád, amikor lejöttetek a hálókörletből. Nem hiszem, hogy ezt a lelkizésetek közben érte el Nathalie. Hiszen Ashton annyira más volt akkor és még most is, bár mintha már többször térne vissza a komoly énje. Nem állítom, hogy jobban szeretem a savanykás arcát, mert nem, de ilyenkor legalább őszinte érzelmeket látok rajta. Mert az a mosoly mintha csak a szöszinek szólt volna vagy nem is tudom... Őszintének őszinte volt, de a történtek után nem hiszem, hogy Ashton ilyen hamar visszanyeri az életkedvét. Hosszú ideig menekült a lányok elől, ezt nem lehet egyik pillanatról a másikra megváltoztatni. Esetleg Nathalie valóban ekkora hatással lenne rá és csak valami idióta féltékenység miatt próbálom bemagyarázni magamnak azt, hogy a lány valamit tett vele? - Barátság extrákkal – nevetem el magam Ashton szavait hallva, majd kissé komolyabb hangnemet ütve meg folytatom: - Azt azért tudnod kell, hogy ez nehéz lesz, nekem legalábbis. Szóval, néha ne lepődj meg azon, ha kapsz tőlem egy-két bókot. Ha pedig sokat iszok és nyomulni kezdenék, rázz le. Ha van bennem, akkor nehezen fogom vissza az érzelmeim. Az igazat megvallva nem mászok rá mindenkire, de Ashton más, ő tényleg nagyon tetszik, így hát kissé tartok attól, hogy pár ital után ezt ki is mutatom felé. Egyszerűbb lenne ugyan nem inni a közelében, de pont az a cél, hogy barátok legyünk, nem igaz? Uralkodnom kell magamon, ennyi a dolgom. Jobb viszont előre tisztázni vele a dolgot, még mielőtt komolyan meglepődne, ha lesmárolom. Csak úgy spontán. - Fura pasi vagy – jegyzem meg azért, miután elcsomagolták a ruhámat, majd már Roxmorts főutcáján baktatunk a Három Seprű felé. - A legtöbben gondolatban vetkőztetni kezdenek, méghozzá elég pofátlanul. Annak örülök, hogy te nem ilyen vagy... Időközben a kocsma elé érünk, majd benyitok és rögtön a pulthoz sietek, hogy leadjam a rendelésünket. Nyitásként két üveg vajsört kérek, elvégre az nem száll annyira a fejembe és mire a keményebb italokhoz érnénk, a többiek is ideérnek. - Olyan egy óra múlva, szóval még most bökd ki, ha valami még nyomja a lelkedet – teszem le Ashton elé a vajsörét, majd én is lehuppanok a vele szemben lévő székre. Ilyenkor már kár visszamenni a kastélyba.
Megjegyzés Ruha Zene [You must be registered and logged in to see this link.]
Úgy érzem, hogy szerelmes vagyok, mert szerelmesnek kell lennem, így a fair. Még ha ez így kifacsart megközelítése annak, amit Nathalie irányába érzek. Úgy vélem, hogy ha adtam magunknak esélyt az újrakezdésre, akkor nem kacsingathatok máris Melissa irányába, még akkor sem, ha már a szőkeség visszatérése előtt is komolyan egymásra voltunk hangolva. Nem állítom, hogy Nathalie hibájára várok, még ha ereklyevadász társnőm ezt pedzegeti, de az a tisztességes, ha úgy tekintek rá, mintha nem lett volna semmi sötét folt a múltunkban, mintha most ismertük volna meg egymást, és mindent csodásan alakult volna. Viszont ha belegondolok, hogy mennyire féltékeny voltam egy általam sosem látott pasira, mi van akkor ha most nem csak szexre használ valakit, hanem fel is mutat egy romantikus kapcsolatot, akit én is látni fogok... De miért érdekel ez engem ennyire? - Igen, szerettem volna, mert kiváncsi vagyok, hogy hogyan viselkedik egy olyan környezetben, amikor már nincs arra kétségbeesetten rászorulva, hogy eszköznek tekintve az arra tévedőket.. – Próbálok nem sötéten pillogni, hiszen abba is belegondolok, hogy így most már Nathalie szeme is ki fog nyílni a világba, számos férfi meg fogja magának nézni, nem csak akik vendégeskedtek a bárói birtokon. Míg Melissának tényleg én tetszik, pedig neki aztán voltak már kapcsolatai. Sőt, azt hiszem miattam is szakított. Ez sokkal őszintébb érzelemnek tűnik, mint Nathalie általános vágyakozása. - Te is nekem. Köszönöm, hogy megérted. Tudom, hogy elcsépelt, ha azt mondom, hogy barátok legyünk, nyilván rosszkor találkoztunk, de hidd el, téged barátként sem akarnálak mellőzni. A vonzalom.. még a barátságon is erősíthet azt hiszem. – Nevetem el magamat lányos zavaromban, most muszáj ezen túllépnünk, és hagynunk, hogy a dolgok csordogáljanak tovább. Ezen persze nem sokat javít az, hogy ha Melissa a vagánysága mellett ennyire cukin néz ki ebben a ruhában. – Igen, eddig nem láttalak ilyen ruhában. Tetszettél, mert édes vagy, de az más, ha beszélgetünk, meg az a néhány csók, de... nem gondoltam tovább a dolgot. – Bólogatok, hiszen ahhoz képest, hogy alacsony, és vékony, azért mégiscsak van rajta mit nézni, és azt hiszem fogni is. Nyelek egy nagyot, és inkább nem is válaszolok, alaposan meglódult a fantáziám. – Hogyne. Mikorra érkeznek? – Gondolom a közös griffendéles haverjainkat hívta meg, Nathalie nyilván nincs köztük. Igen, jó lenne most inni valami erőset, el kell kergetnem a furcsa gondolatokat. Pedig leginkább az érdekelne, hogy ha ilyen ruhát vesz, akkor milyen tervei vannak éjszakára.
Magamban csak sóhajtok egyet Ashton válaszát hallva, mert ha tényleg szerelmes a szőkeségbe, akkor igen nehéz lesz számára érzelemmentesen átélni a szakításukat. Elvégre, Nathalie-nak van valamiféle bája a véla-vérnek köszönhetően és igen, talán nem emiatt zúgott bele a srác, de jelen van ez is, még nagyobb szenvedélyt hozva a kapcsolatukba. Némileg azért irigylem, amiért ennyire szenvedélyes szerelmet élhet át, hiszen ilyesmit nekem még nem sikerült megtapasztalni, de a kapcsolat végével járó fájdalom egyáltalán nem vonz. A sötét jövőkép és a depresszió... Vajon mennyi áldozatot ér meg? - Legyen úgy – válaszolom végül mosolyogva és jól tudom, hogy ezzel tényleg magam ellen beszélek, de valóban örülnék annak, ha Nathalie és Ashton között minden jól alakulna. Elvégre, még ha szeretnék is kipróbálni vele egy kapcsolatot, ez még akkor se szerelem, csupán vágy, semmi több. Emiatt pedig nem érdemes egy működő világot szétzúzni. Idővel nekem is lesz valakim, aki mellett elfelejthetem ezt az egészet és simán csak barátként tekinthetek Ashtonra. Addig pedig igyekszem elkerülni, hogy ne szeressék belé annyira. - Érthető, ha így éreztél – biccentek a további szavait hallva. - Nyilván ő volt életed első szerelme és kíváncsi voltál arra, miként alakult volna, ha máshogy dönt, nem igaz? Ha nem teszi azt, amit. Most pedig, hogy megtört az átok, talán már nem olyan, mint régen volt és szerettél volna számára egy másik esélyt adni. Javíts ki, ha tévedek. Sokan mondják, hogy az ember életének első szerelme mindent meghatároz, de nem mindegy, hány évesen éli át azt az ember. Tizenöt voltam, amikor totálisan belezúgtam egy felnőtt férfiba, tényleg azzal a lángoló, hóbortos szerelemmel... A dolog azonban viszonzatlan maradt, szóval nem állt módomban megtapasztalni, milyen az két ember részéről. Talán ez is az oka annak, hogy nem hagyott nyomott bennem a dolog, de azért elég sok embernél megfigyeltem már, hogy az elsőt nem olyan egyszerű felülírni. Nyilván Ashton is így lehet Nathalie tekintetében...
- Nem vagyok vésztartalék, ne aggódj – mosolyodom el a srác szavait hallva. - Te és Nathalie együtt vagytok, nekem pedig nem áll szándékomban közétek állni, bármennyire is tetszel nekem – vonom meg a vállam zavartalanul, elvégre rég elmúlt már a pironkodás ideje, hiszen nemrég még csókot is váltottunk egymással, egyértelmű hát, hogy tetszünk a másiknak. - Talán nemsokára az én életembe is betoppan a Nagy Ő és egy év múlva már csak nevetünk ezen az egész helyzeten. Nem áll ugyanis szándékomban ismét egy időszakos kapcsolatba fejest ugrani, most már tényleg azt keresem, aki hosszútávon is jó lenne mellém. Ashton ilyesvalaki, hiszen hasonló az érdeklődési körünk, de mivel ő már Nathalie párja, így tabuvá vált. Van hát időm lógatni a lábam és kiverni a fejemből a fiú iránt érzett dolgaimat, amíg meg nem ismerek valaki mást. Erre azonban jelenleg nem látom elérkezettnek az időt, hiszen még ki kell gyógyulnom a vonzalmamból, az pedig nem megy egyik napról a másikra. Addig viszont kiváló alkalom lenne a bál arra, hogy ismerkedhessek. - Hacsak már eddig meg nem tették – nevetem el magam Ashton feltételezését hallva, hiszen valamiért buknak rám a pasik és volt már alkalmam párnak a szívét is összetörni. Sokan szeretik az egzotikus külsővel megáldott lányokat, én pedig pont ilyen vagyok a szemükben. Rengetegen nyomultak már rám az évek folyamán. - Akár hiszed, akár nem, velem nem olyan egyszerű ismerkedni, elég válogatós vagyok. Szóval, érezd magad különlegesnek, amiért elsőre megtetszettél nekem. A buta libák mellé azért nem állok be, majd csendben rajongok érted... Te zavarban vagy? Elnevetem magam Ashton vörös képe láttán, majd lenézek magamra. Tény, ami tény, elég kirívó és dögös ruhát sikerült választanom a színe pedig egyenesen kiemeli a bőröm halványságát, a hajam sötétségét és a szemem barnaságát. - Oké, akkor ez lesz – biccentek egyet az eladó felé. - Ha még téged is zavarba hozott, akkor megéri az árát. Ezt mondva visszamegyek a próbafülkébe, majd átöltözöm. A ruha végül egy táskában landol, majd negyed órával később Ashton és én immár Roxmort utcáján álldogálunk. - Beüljünk a Három Seprűbe? - pillantok rá. - A többiek még nincsenek itt, de inni kettesben is lehet. Persze, ha Ashton időközben meggondolta volna magát és szeretne visszamenni a kastélyba, nem tartom vissza. Elvégre, nem áll szándékomban, hogy Nathalie a torkának ugorjon.
Megjegyzés Ruha Zene [You must be registered and logged in to see this link.]
Megvonom a vállamat, és inkább nem válaszolok, mert lehet, hogy azzal megbántanám Melissát. Ha ő azt felveti, hogy Nathalie-nak csak arra kellek, hogy kiélje velem a vágyait, hát Melissa mit csinált a szeretőjével? Végülis ugyanazt. Bár az igaz, hogy Melissa viszont szakított azzal a pasival, Nathalie pedig megint hozzám jött vissza. Nem tudom, hogy melyik a becsülendőbb, a szöszi elvileg még szerelmes is belém, de mi van, ha Melissa is, aki viszont még sosem játszotta el a bizalmamat? Csak annyira nyomult, hogy kifejezze a vonzalmát, de mindig tiszteletben tartotta, hogy szinte semmi önbizalmam sincs, és hogy Nathalie-nak lesz helye a szívemben. Míg a szőkeség önzőn viselkedve jogot formált rám, addig Melissa képes volt elengedni, és tudatos döntést adva a kezembe, még úgy is, hogy akár barátként marad mellettem. Nem semmi lány! - Köszönöm, ez nagyon rendes tőled. Igen, adtam neki egy utolsó esélyt, de már nem fogok összetörni, ha neked lesz igazad. – Mondom ki, most már én is elidőzve a szépség mandulavágású szemeiben. Hihetetlen, hogy vele nem csak arról van szó, hogy letépjük a ruhát, hanem minőségi időt is együtt tudunk tölteni, és tényleg édes így minden pillanat. Sajnálom, hogy ez most így alakult, de nekem következetesnek kell lennem. – Azért mérges voltam rá, de mivel nem zártam le vele mindent, nyitva maradt az ajtó. Élt a lehetőséggel. Azt hiszem még nem voltam olyan szinten, hogy gyűlöljem is. – Viszonzom a mosolyát, hiszen nem állíthatom már, hogy még mindig szerelmes vagyok Nathalie-ba, viszont nem múlik el az érzés egyhamar, még akkor sem, ha valami új szerelem éled közben. Ez utóbbit illene elnyomnom, és meggyőznöm magamat róla, hogy Nathalie hibái ellenére is még mindig együtt vagyunk, mert ha nem kapaszkodnánk egymásba, akkor valóban értéktelen lett volna a kapcsolatunk.
- Hogy érted, hogy hasonló helyzetben? – Döbbenek meg, hiszen ezzel most mintha mindkettőnkkel kimondatná, hogy tetszünk egymásnak. Aztán végül veszek egy nagy levegőt, és bólintok. – Nem tudom, tényleg nem. Hihetetlenül megkedveltelek Melissa, így már nem érezném magamat olyan pocsékul, mint amikor annak idején megláttam valakivel. Már én is tudom, hogy érek valamennyit, de nem akarlak kihasználni, vagy ugródeszkának, vésztartaléknak használni. Ha úgy hozza a sors, hogy Nathalie megint ellenem dönt, akkor ráérek akkor idegeskedni, most bizalmat szavaztam neki. – Engem aztán nem izgat, hogy Melissa fiús a maga módján, a kezdeményezőkészsége számomra a zavar mellett nagyon is tetszett, a nyomulása inkább vagányság volt. Talán nincs akkora dekoltázsa, mint Nathalie-nak, de a közös érdeklődési kör, és a beszélgetéseink sokkal inkább azt sejtetik, hogy legalább barátként jók vagyunk együtt. Azért most nála is látok egy komoly dekoltázst, még akkor is, ha ő alacsony, és vékony, de ő másféleképpen mozgatja meg a fantáziámat. A maga kislányosan cuki módján. – Igen, biztosan. Tele lesz a táncrended, és sokan fogják leinni magukat miattad. – Nem, talán én nem, hiszen Nathalie valami fergeteges éjszakát ígért a bál utánra, de akkor is, helyes az, hogy én most Melisa lábait mustrálom? Ráadásul ilyen nyíltan. Hiszen az arcom a ruhája színét veszi fel. Nem lehet, hogy a jól bevált szöszis kapcsolatomra kéne gondolnom, és mindez csupán az újdonság varázsa?
- A te részedről talán. És tőle? Ha ő csak vágyat érez irántad? Jó, ebben nem okolhatom Nathaliet, elvégre én is hatalmas vágyat érzek Ashton iránt, melyet sajnos el kell fojtanom magamban, ami viszont kifejezetten nehezen megy számomra. Ha azt vesszük, én se vagyok különb a szőkeségtől, csak nekem nem jutott véla-báj. - Mindenesetre, remélem nem fog megbántani és minden rendben megy majd köztetek – nyögöm ki végül, elvégre Ashton ezt szeretné hallani, én pedig nem szeretnék csalódást okozni számára. Ha ő és a lány tényleg összeillenek, akkor abban az esetben se engem választott volna, ha Nathalie nem lép be a képbe. Mindenképp visszataláltak volna egymáshoz, az pedig igazán fájdalmas lett volna, ha mindezt mellőlem tette volna meg. Még szerencsésnek is mondhatom magam, amiért a legelején bukkant fel a lány. - És kapott egy esélyt – vonom le a következtetést. Pedig én is szerettem volna egy esélyt Ashtontól, de ha ő Nathaliet részesíti előnyben... Hát legyen, majd túlteszem magam a dolgon. Mindezek mellett viszont igen nagy kihívás lesz részemről csak barátként tekinteni rá, hiszen folyamatosan reménykedni fogok. Vajon mennyire lesz nehéz túllépni ezen? Nem állítom, hogy már most rögtön beleszerettem volna, mert ez nem igaz, de minél több időt töltök vele, annál nehezebb a nap végén visszaengedni valaki máshoz.- Nem hiszem, hogy olyan nagy küzdelmet igényelt a visszahódításod részéről – mosolyodom el, hiszen nemrég úgy váltak el, mint egy szerelmespár, akik már legalább évek óta együtt vannak. - Teljesen más vagy a közelében, mintha erre születtél volna. Más lányokkal szemben tartottad magad, de ő... - megingatom a fejem, inkább nem is folytatom. Egyértelmű, hogy a szőkeség két másodperc alatt visszalopta magát Ashton szívébe. Nem volt nehéz dolga, hiszen a fiú nem felejtette el őt egy pillanatra sem. - Nem ismerem Nathaliet, szóval inkább vedd úgy, hogy tippelgetek – vonom meg a vállam, de igen, sejtek néhány dolgot a lánnyal kapcsolatban. A hozzá hasonlók pedig nem ragadnak le egy férfi mellett, hiszen ha másnál lobban fel a szenvedélyük, akkor habozás nélkül lelépnek. Nem áll viszont szándékomban elkeseríteni Ashtont a véleményemmel, úgyhogy inkább megtartom magamnak. - Mert te mit szólnál hasonló helyzetben? - pillantok a fiúra, miközben Roxmorts felé tartunk. [color=#AFAD0D]- Ha Nathalie egy olyan srác társaságában múlatná az idejét, akinek bevallottan tetszik és kölcsönös is a vonzalom. Gondolom, nem szárnyalnál a hír hallatán. Eközben meg is érkezünk a szalonba, én pedig birtokba is veszem a próbafülkét, előtte természetesen gondosan összeválogatva a ruhákat. Talán kissé idétlenül fognak rajtam mutatni, hiszen elég fiús alkat vagyok öltözködésileg, de ha már bálba megyünk, mindenki maradjon meg a maga szerepében, nem igaz? Az általam választott darab nem estélyi, de hát ebben érzem magam kényelmesen és nem utolsó sorban szinte minden tekintetet magamra tudok vonzani majd. Nem mintha be szeretnék pasizni, egyszerűen csak szeretek meghökkenteni. A ruha vörös, kiemeli a dekoltázsom, a derekánál egy háromszög alakú kivágás nyúlik be a hasam elülső oldaláig, jobb oldalon pedig utat enged a kíváncsi tekinteteknek a lábamat illetően. Izgatottan lépek hát ki Ashton elé, körbefordulok, majd megszólalok:[i] - Mit szólsz? Szerinted jó lesz a bálba is? Mert számomra ez az egyetlen kérdés a ruhával kapcsolatban, hiszen nem sok kedvem van habos-babos költeményekben illegetni magam, az valahogy nem rám vall. Még a bál alatt is szeretnék megtartani egy keveset abból a vagányságból, ami engem jellemez.
Megjegyzés Ruha Zene [You must be registered and logged in to see this link.]
- Ez.. most nem vágy, hanem tudatos döntés. Szeretném azt érezni, hogy jól tettem, hogy megbocsájtottam neki, és ha meg is bánt, legalább tudni fogom, hogy nem rajtam múlt. – Jó, azért rajtam is, hiszen Melissa minden tekintetben cuki lányka, akivel jó együtt lenni, s már kölcsönösen megtapasztaltuk, hogy a fizikai vonzalom is nyilvánvaló, leszűrve abból, hogy a csókban mindketten benne voltunk, pedig akkor még neki volt is valaki az életében, s az én szívemben is helye volt még Nathalie-nak. – Azt hiszen fog. Már azzal is küzd, hogy utánam jött, pedig nagyon csúnyán néztem rá, amikor otthagytam őt. Meg akarja próbálni. Ez pedig komoly fejlődés a részéről, ő is küzdeni akar értem. – Na igen, a hiúságomat leginkább az legyezgeti, hogy nem csak a lányok többségének kellek, hanem annak a lánynak is, akinek a lábai előtt rengeteg fiú hever. Ez kicsit olyan, mintha sztárpár lennénk, Melissa pedig a maga természetes bájával mindkettőnknél jobban tudja uralni az érzelmeit. Bár ha belegondolok, olykor ő is fintorog, vagy szemforgat. – Gondolod, hogy ez megint felmerülhet? Ez olyan, mintha szerinted is olyan fura ösztönök vezérelnék, amelyben nincsen másnak helye, csak annak, akit aktuálisan választ. – Kissé azért én is bizonytalan vagyok, de ha már adtam a szöszinek egy utolsó esélyt, muszáj vagyok annyira következetesnek lenni, hogy kitartsak a kettőnk kedvéért, bármennyire is érezteti velem Melissa, hogy ugyan elfogadja a véleményemet, de naivitásnak is kezeli. Ám a szerelem erről szól, ha össze is törik az ember szívét, össze kell foldoznia a szilánkokat. Ha ez lehetséges. – Nyilván szeretnénk kettőnkért küzdeni, de Nathalie alaposan megforgatta bennem a tőrt. Ha szeret, akkor bizonyítania kell. Melissa pedig megmarad annak a játékos barátnak, akinek megismertem, akivel jókat lehet nevetgélni, viccelődni, és akinek kiönthetem a szívemet. Nyilván lesznek fenntartásai, de ez belefér a barátsunkba. - Nem tudom, hogy mi történne, ha kitudna, mert ez azért nem megcsalás, de biztosan nem örülne neki. Kétségkívül ha valaki vele van, akkor ne is nagyon legyen még barátként sem. – Azért elvigyorodom azon, hogy köztünk már egyértelmű a vonzalom, de ezt most ugyanúgy félre kell tennünk, mint amikor ő volt foglalt. Bár ha jobban belegondolok, akkor is elcsattant néhány csók, így nem is tudom, hogy most ebben a helyzetben mi védhetne minket? Próbálok nem elalélni tőle, hiszen a puszit odanyomva nekem is inkább csókra nyílna a szám, de hát most már más a szitu. Melissának nagyon jól állnak a gótikus cuccok, ettől igazán dögös, de még olyan hercegnős kiadásban még nem is láttam. – Igen? A suli másik fele meg úgy tudja, hogy Nathalie-vel vagyok együtt. A bőség zavara.. – Már csak legyintek nevetve, ha Nathalie fülébe jut, hogy ilyesmiket gondolnak rólunk, akkor már úgyis mindegy. Benyitunk hát a szalonba, én pedig valahol helyet foglalok, hogy Meli elmehessen ruhát próbálni. Közben pedig azon tűnődöm, hogy miért szakított azzal a másik pasival? Miattam? Vagy szimplán ráunt a sima szexre?
- Akarok? - ismétlem meg azt a szót, amely leginkább bánt ebben a pillanatban. Ezek szerint Ashton tényleg ezt szeretné. Elszomorít. Annyira, de annyira jó lett volna arra kenni a dolgot, hogy Nathalie véla-bája ejtette csapdába ismét a fiút, de ezek szerint nem. Már nincs esélyem arra, hogy valamikor észbe kap és dobja a lányt, hiszen ő is szeretné a dolgot. Mindketten. Így pedig sérthetetlen a kapcsolatuk, még abban az esetben is, ha nem igazságos. - Szerinted Nathalie is küzdeni fog? - teszem fel a kézenfekvő kérdést, hiszen Ashtonnak tudnia kell, hogy a kapcsolatuk nem csak egy emberen múlik. - Te magad mesélted, hogy mindent megkapott annak idején, erre pedig rájön a vélasága is, ráadásul számtalan sráccal van egy kastélyban... És ha valakit megbabonáz? Ha lesz olyan ember, aki nem tud ellenállni a kísértésnek és ő sem? Ha... ha beleszeret valaki másba? Á, inkább felejtsd el, ezek csak szavak. Te érzed, mennyire erős a kettőtök kapcsolata. Elvégre, nem ismerem Nathaliet, talán ő is annyira szereti Ashtont, mint a fiú őt, hiszen eljött érte egészen idáig! Erre én mit tettem, amikor megismert? Egy olyan fiúval tartottam fenn alkalmi kapcsolatot, akivel soha életemben nem volt érzelmi kötődésem. Engem az ilyesmi nem zavarna, de Ashton megint más, számára más értékek a fontosak. Ha pedig az ő eszével gondolkozom, akkor természetes, hogy Nathalie-ra esik a választása. Az a lány gyönyörű, ráadásul Ashton szerelmes is volt belé és még mindig az, miközben engem alig ismer. Nem vagyok vele igazságos. - Biztató szavak, de ennyi kockázatot azért megér a társaságod – felelem én is elmosolyodva, habár Ashton nyilvánvalóan nem ismer eléggé. Előbb intézném el Nathaliet, mint ő engem, nem lenne ideje kitekerni a nyakam. A nyomozásunk alkalmával nem voltam valami nagy formában, de csak azért, mert szerettem volna gyengének, védelmezni valónak tűnni a szemében. Apám azonban elég sok mindenre megtanított az évek folyamán, szóval van pár trükk a tarsolyomban. Jó pár. Nathalie-nak esélye se lenne velem szemben. - Rendben – biccentek, azonban a puszi helyett én leginkább a csókját választanám, de jelenleg be kell érnem ennyivel. Néha nem lehet a miénk az, amit szeretnénk, szóval nem is viszonzom számára a gesztust. Csak belefájdulna a szívem, ha megtenném. Ehelyett elindulok a lányok hálókörletei felé, majd pár perccel később már rendes ruhában jelenek meg ismét. - Indulhatunk? Csillogó szemekkel pillantok Ashtonra, aki ezt simán betudhatja a ruhaválasztás előtt álló lányok izgalmának, habár engem jelen pillanatban valami teljesen más tart lázban. Ez lesz az én tökéletes lehetőségem arra, hogy rájöjjön, nem csak az lehet szép számára, aki véla bájjal lett megáldva. Van alakom, ehhez pedig tökéletesen passzolnak a báli ruhaköltemények is, most pedig megmutathatom előtte a nőiesebb oldalamat is. Nem mindig csak fűzős bakancs, farmer és dzseki van rajtam. Néha jól esik kissé elszabadulni ettől a megjelenéstől is. Ha Ashton beleegyezik a dologba, akkor negyed órával később már be is nyithatunk a roxmorts-i ruhaszalonba, ahol jelen pillanatban is számtalan diáklány próbálja magára a szebbnél-szebb kreációkat. Néhányan összesúganak, amikor Ashton is belép, úgyhogy jobbnak látom megjegyezni: - Ne aggódj, nem másznak rád... Azt hiszik, együtt vagyunk – vonom meg a vállam. - Tudod, a könyvtári csók. Szerintem ezt azért említsd meg Nathalie részére is, nehogy félreértés legyen a vége. Most pedig még ide is elkísért, úgyhogy a feltételezés hivatalossá lépett elő. Engem nem zavarna, de esélyes, hogy a fiú emiatt kellemetlen helyzetbe kerülhet a lány előtt. Ezt pedig – bármennyire is rühellem Nathaliet a jelenlegi felállás miatt – nem szeretném.
Megjegyzés Ruha Zene [You must be registered and logged in to see this link.]
- Igen, egy utolsót még meg. Ha ismét megbánt, legalább igazolást nyer, hogy kár volt vele kezdenem. De most vele akarok lenni, és megpróbálni. Nem tudok arra gondolni, hogy másokkal milyen lett volna. Az ember nem adhatja fel, küzdeni kell, kompromisszumokat kötni. – Ha Nathalie képes volt elhatározni magát, utánam jönni, és szakítani azzal az életformával, amit a bezártság, no meg a vérmérséklete erőltetett rá, akkor nekem is képesnek kell lennem elfogadnom a múltat, rávenni magamat, hogy megküzdjek a félelmeimmel, s visszafogadjam őt. Tudom, hogy már akkorát csalódtam, hogy ha ismét átverne, akkor már higgadtan tudnám kezelni a helyzetet, lévén a nagy szenvedés, a felismerés már megvolt. Nem érne meglepetésként, de azért még reménykedek. - Óóó, engem azért nem bántana, a te nyakadat tekerné ki, ha nem jössz be neki. – Bólogatok én is vigyorogva, végülis Melissa a barátom, akit ugyan nehéz felvállalni a szöszi előtt, de nem is akarnám, hogy semmilyen kapcsolatunk ne legyen. Lemegyek vele ruhát próbálni, ami nem túl pasis elfoglaltság, de mégis megteszem, mert kedvelem annyira a társaságát, hogy valahogy ki akarom engeszteni. Úgy érzem miattam szakított. Vagy azért, mert velem akart lenni, vagy csak rájött, hogy értelmes szemszögből világítottam rá a kapcsolata furcsaságaira. Bárhogy is legyen, Melissával szeretnék jóban maradni, meg hát nem akarom, hogy Nathalie pórázon rángasson. Azt hiszem nincs is abban a helyzetben, hogy papucsot neveljen belőlem. - Persze, pakolj, és menjünk. – Bólogatok, és egy puszit nyomok az arcára, remélve, hogy ez még belefér. Ami viszont gond hogy érzem, hogy a fülemig elpirosodok, úgy látszik még Nathalie visszatérte se vetetette vissza a vonzalmat Melissa irányába, de akkor nekem magamnak kell ezt a barátzónába száműznöm. És különben is, érdekes, hogy míg Nathalie a tökéletes szépség, akivel kapcsolatban mindig is túlzóak voltak az elvárásaim, Melissa az egzotikus szomszédlány típus, akivel jókat lehet hülyéskedni, vicces, és soha nincsenek elvárásai, csak kedves velem. Hm.. Micsoda dilemmák!
Nem szeretném befolyásolni Ashtont a döntéseiben, az tényleg nem az én szokásom, de ez a Nathalie sem érdemli meg, hogy ennyire könnyű dolga legyen. Mint ahogy a fiú is mesélte, mindent megkapott az élete folyamán, szóval nagy eséllyel azt hiszi, rajta kívül nem akad senki más a környéken, aki megdobogtatná Ashton szívét. Én azonban vagyok annyira elszánt, hogy felvegyem vele a harcot, még abban az esetben is, ha a végén én koppanok. Elvégre, kijárna a kisasszony számára némi nehézség az életben, nem igaz? Minden az ölébe hullott, kényelmes élete lehetett, még az átok ellenére is. - Megér számodra ez egy újabb csalódást? - teszem fel a kézenfekvő kérdést. - Sokat szenvedtél miatta, még a lányokat is kizártad az életedből. Pedig nem biztos, hogy mindegyik ennyire megbántott volna. És kit veszel vissza magad mellé? Azt, aki miatt a legtöbbet szenvedtél annak idején. Tanácstalanul csóválom meg a fejem, mintha nem érteném meg a fiú észjárását, pedig nagyon is értem a nézőpontját. Ha az emberre rátelepszik a rózsaszín köd, akkor képes nem túl reális döntéseket hozni. Ez a Nathalie pedig egyértelműen rendelkezik némi véla-bűbájjal is, mellyel elég szépen megkavarhatta Ashton fejét. Persze, benne van a pakliban az is, hogy a lány érzelmei is őszinték, de megfigyeléseim szerint a vélák nem kötődnek érzelmileg. Senkihez. Akadnak természetesen kivételek is, de még a véla-felmenőkkel rendelkezők is hajlamosak ilyesmire. - Ha kitekeri a nyakad, ne engem hibáztass – mosolyodom el szélesen, hiszen csalódás ide vagy oda, akkor is nagyot dobban a szívem annak hallatán, hogy még Nathalie ellenére is eljön velem valamerre. Fel vagyok lelkesedve a hír hallatán, noha nagyon jól tudom, hogy a mostani kapcsolata miatt már nem lesz semmi se köztünk, de mégis örülök a dolognak. Ezek szerint nem vagyok kizárva az életéből, továbbra is velem dolgozik majd és még Roxmorts-ba is velem tart! - Hááát, le kell mennem felpróbálni néhány báli ruhát – töprengem el egy pillanatra bizonytalanul. Párom már nincs, aki elkísérjen, ezt viszont nem szeretném Ashton tudtára adni, mert a végén még azt hinné, célozgatok a dologra és mennyire igaza lenne! Nathalie mellett viszont esélyem se lenne, de lenyűgözni talán még sikerülhet nekem is. - Eljöhetnél velem, ha nem gond. Te pasiból vagy és megmondhatnád, melyik áll jobban. Benne vagy? Ezt természetesen én is el tudnám dönteni, de hát Ashton mégis csak Ashton, örülnék neki, ha ő is mellettem lenne. Talán egy fokkal közelebb kerülhetnék hozzá és észrevétlenül megtetszenék neki és szövődne köztünk valami, és egy szép napon elhagyná Nathalie-t, aki rá is szolgálna a dologra és talán velem jönne össze... Áh, de elég az álmodozásból, ez itt a valóság és a fiú válaszát várom. Egyszerű ruhapróba, semmi több. Ez nem egy romantikus regény.
Megjegyzés Ruha Zene [You must be registered and logged in to see this link.]
Még az is pocsék, hogy ennyire jó fej, hogy ennyire támogat. Ahogyan kimondja azt, hogy támogatja, hogy a szerelmemmel legyek, miért rándul ennyire görcsbe a gyomrom? Hiszen én taszítottam el, csak mert volt valaki az életében, akire próbált alapozni, de talán ha akkor őszintén vallok, akkor az is elképzelhető, hogy azonnal dobta volna az illetőt, és már velem is lett volna. Ám Nathalie után már nem mertem kockáztatni. Most pedig már késő, mert a szőkeség utánam jött, és beismerte, hogy mekkorát hibázott. Sosem volt könnyű a nőkkel, és most.. mindennél bonyolultabb. - Talán igazad van, de.. hinnem kell, hogy megváltozott, és hogy van még értelme az érzéseknek. – Ezzel nem azt mondom ki, hogy szeretem Nathalie-t, de mégsem múlik el nyomtalanul a dolog. Jó volt vele, ez egyértelmű, de akkor miért ez a furcsa érzés, ha Melissával vagyok? A macskaszerű ruganyos mozgás, az édes pillantás.. Miért kell ennyire megnehezíteni mindent? Most is alig tudom megállni, hogy ne piruljak bele a közelségébe, pedig Nathalie-val igazi ágymarathont tartottunk, le is vagyok fáradva, meg fel is vagyok villanyozva, ám mindez olyan gyorsan elillant, amikor megláttam Melissát. Óaffrancba! - Rendben, drukkolok. – Nyögöm ki, bár már azzal a pasival is nehéz volt elképzelni, aki már előttem is volt neki, de talán a jövőben már nem leszek ilyen szerencsés, és éppen előttem fogja letepeni azt az új szerelmet. Akarom én ezt látni? Nem lesz választásom. De hát nem lehetek telhetetlen, nekem mégiscsak ott van Nathalie, akire olyan sokat vártam. – Iszogatni? Hm... nem hiszem, hogy lenne hozzá kedve. Tudod ő egy báró lánya, szinte egész életében be volt zárva a várba egy átok miatt, nem igazán egy mulatós alkat. Meg hát nem is tudom, meséltem neked, hogy ő szereti kisajáítani a pasijait, ha veled látna barátkozni, minimum kinyírna mindkettőnket. Úgyhogy.. bár nem akarok titkolózni, de megyek akkor én. Előtte mit fogsz csinálni? Nekem most nincsenek óráim, a gyakorlatokra meg nincs kedvem bemenni, mert nem készültem rá. – Vonom meg a vállamat, nem akarok már most ráakaszkodni, de a társaságától is nehezen szabadulok. Estig mi a fenét csináljak?
Fájnak Ashton szavai, hiszen igenis reménykedtem valamiben kettőnk kapcsolatát illetően, még úgy is, hogy jól tudtam, nem lesz könnyű dolgom. Pedig, az igazat megvallva, nem azért szerettem volna társulni vele, hogy összejöjjünk, tényleg nem állt szándékomban, mégis úgy alakult, hogy megkedveltem. A vele töltött idő igazán kellemes volt, és a csókjai... Még mindig az ajkaimon érzem az ízüket, pedig Nathalie miatt ezt ki kellene vernem a fejemből. De vajon megérdemli az a lány, hogy egyszerűen csak félreálljak az útjából? Ő egyértelműen nem, de ha Ashton mellette boldog, akkor nem fogom beleártani magam a dolgukba. Annyit szenvedett már a szőkeség miatt, de ha mellette találta meg ugyanúgy a boldogságot is, akkor talán hagynom kellene. - Ashton, te rendes srác vagy és őszintén mondom, hogy megérdemled, hogy a szerelmeddel légy – szólalok meg, habár kissé fájdalmasan esnek a saját szavaim, de hát minek titkoljam magam előtt a tényeket? Végül – némi habozás után – folytatom: - Nathaliet illetően pedig... Nos, véleményem szerint nagyon csúnyán átvert téged és egy szavát se hinném el, de ez a te döntésed. Vállaltad annak a kockázatát, hogy ismét átejt a palánkon, de ha úgy érzed, hogy nélküle nem élet az élet, akkor hajrá. És egy pillanatra azt kívánom, bár belátná, hogy tévedett és velem szeretné megpróbálni, de jól tudom, hogy ennek aligha jön el bármikor is az ideje. Én elég hamar kötődök másokhoz, de Ashton... Ő éveken keresztül nem bízott meg a lányokban, szóval aligha szeretne pont engem maga mellett tudni. Talán egy kis ideig ő is jól érezte velem magát, de azok a pillanatok elmúltak, most valaki sokkal jobbat talált. A régi szerelmét, aki miatt annyit szenvedett. - Hagyjuk, tényleg nem fontos... - rázom le magamról Ashton kérdéseit, hiszen nem szeretnék erről beszélni. Nem bántam meg a dolgot, tényleg untam már annak a srácnak a társaságát, Ashton megismerése inkább csak felgyorsította az eseményeket. - A lényeg, hogy már én is szólóban nyomom. Majd lesz valaki... Megvonom a vállam, mintha nem is lenne fontos az egész, pedig alig vártam, hogy elmondhassam ezt neki. Reméltem, hogy ebben az esetben legalább a randizgatásig eljutunk, de lekéstem róla. Megszokhattam már, hiszen a szerelmi életem sohasem volt valami rózsás. - Semmi különös, csak a múltkori alakváltóról olvasgattam - adom át Ashton számára a könyvet, miközben igyekszem olyan arcot vágni, mintha mi sem történt volna. - Egyelőre nincs új meló kilátásban, szóval a diákok unalmas életét élem. Estére talán lemegyünk Roxmortsba iszogatni páran, ha gondolod, csatlakozhatsz. Hozhatod Nathaliet is, engem nem zavar. Titokban azért reménykedem abban, hogy nem hozza el magával. Udvariasságból vetettem csak fel az ő nevét is, elvégre egy pár tagjait illik egyszerre meghívni, de a hátam közepére se kívánom azt a csajt. Ismét meg fogja bántani Ashtont, ebben biztos vagyok, pedig szegény már így is szenvedett eleget, noha nem vétett semmit sem a szőkeség ellen.
Megjegyzés Ruha Zene [You must be registered and logged in to see this link.]
Eddig Melissa olyan vagány, és vidám volt, most láthatóan csalódott, és ez bennem is komoly törést okoz. Lényegében én tehetek róla, hogy így felrúgtam a megszokott magabiztosságát. Csalódott bennem, talán szerette volna, ha alakul köztünk valam, még akkor is, ha én megmondtam, hogy nem tudnék senkivel kezdeni, aki foglalt. Mondjuk Nathalie pont ezt tette másokkal, úgy, hogy én ott voltam neki, de fogjuk rá, elfogadtam a magyarázatát, és hogy adjunk egy új esélyt a kapcsolatunknak, Melissa viszont teljesen maga alatt van, elszorul a szívem, hogy így látom. - Én.. sajnálom, hogy így érzed, köszönöm, hogy legalább támogatsz. – Nyögöm ki én is rendesen küzdve a szavakkal, s a gondolataimmal. Azt hittem, hogy ha Nathalie visszajön, és ismét egy pár leszünk, akkor vége minden vonzalmamnak Melissa felé, de nem, most, hogy itt látom őt, ráadásul rosszkedvűen, görcsbe rándul a gyomrom, nem csupán a sajnálattól, hanem attól, hogy még csak át sem ölelhetem, most már pláne nem. – Hogy miii? Miért, mi történt? – Azért mégsem lehet csak úgy annyiban hagyni ezt a kérdést, ami a kapcsolatunk eddig legmeghatározóbb pontja volt. Az, hogy ő mással van. Most pedig feladta a biztonsági hálót. Értem tette volna? Vagy már amúgy is unta? Ha azt mondja, hogy mindegy, akkor Nathalie miatt már tényleg nincs jelentősége. Szépen elkerültük egymást, holott szerintem én is tetszettem neki, igazán illetünk egymáshoz, és most le is zárhatjuk. Eltűntetem az arcomról a mosolyt, és csak bólintok, amolyan kényszeredett fejjel. - Hogyne. Nem a szerelmi életünk miatt társultunk. Szeretném, hogy ha továbbra is jóban lennénk, ha ez lehetséges. – Melissa lényegében kimondta, hogy hülyeséget csináltam, hogy visszafogadtam Nathalie-t, csak ezt udvariasan, burkolt módon tette, hiszen eddig sem akart megbántani. Ha ő nem lett volna foglalt, amikor megismerjük egymást, azt hiszem már régen vele lennék, és ha így feltűnt volna egykori szerelmem, meg sem fordul a fejemben lecserélni rá Melissát. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire bonyolult ez az egész. Most már nem csak a fél iskola lohol utánam, még valami furcsa háromszög csúcsára is kerültem. Affene! – Én sem akarok mást keresni helyetted. Most min dolgozol? Tudok segíteni? – Sandítok le a könyvére, lehet, hogy csak elméletet tanul, vagy csak kikapcsolódik, de az is lehet, hogy valami infót keres éppen. És azok a szemek.. Még mindig megőrjítenek a cuki vonásai..
Kuncogás zaja üti meg a fülem a hálótermek irányából, melyre eleinte fel sem figyelek, hiszen ez szinte mindennapos jelenség. Az egyetlen furcsaság az egy női hang, de ezzel sem foglalkozom különösebben. Valakinek nyilván kellemes éjszakája lehetett odafenn, ami igazán szuper dolog, de az állandó cuppogás is mellette... Mintha valaki folyamatosan a másikat csókolgatná, ami azért nálam elég könnyen kiveri a biztosítékot. Szép dolog a szerelem, komolyan mondom, de a pusziknak és a csókoknak is vannak határai. Egy-kettő még nem a világ vége, de hogy nyilvánosan is egymást falják... Jó, én is csinálom, ha nagyon szerelmes vagyok és eleget is ittam mellé. Esetleg náluk is ez a helyzet? Bosszúsan sóhajtok egyet, majd ismét lapozok az ölemben tartott könyvben. Ideje lenne ismét belemerülnöm a nyomozásba. Elmerülök hát a gondolataimban, melyből egy ismerős hang ránt ki. Felpillantok hát és csak akkor veszem észre, hogy a számomra oly bosszantó hangok forrása Ashton volt, aki jelen pillanatban is egy forró csókkal és öleléssel búcsúzik egy szőke szépségtől. Nocsak, ez igazán furcsa... Nem úgy volt, hogy nem ismerkedik? Amikor azonban a lány megfordul, hogy kimenjen, akkor ismerem csak fel. Ő lenne Nathalie? Az alakváltó az ő alakját öltötte magára, habár a szépségét nem igazán adta vissza. Szinte alig tudom elszakítani a pillantásom róla... A szőke hajzuhatag szinte úszik utána a levegőben, az arca pedig egész egyszerűen ragyog. Nem csoda, hogy Ashton nem jött össze egy lánnyal sem a rajongótáborából. Nathalie-hoz egyik sem érhet fel. És bármennyire is fáj belátnom magamban, még én se vagyok olyan szinten. Mintha a szőkeség egy külön világból érkezett volna, ahol a tökéletesség sem tökéletes. - Öhm... Szia – nyögöm ki a köszönést, miközben pillantásom nagy nehezen elszakítom arról a pontról, ahol nemrég még a páros álldogált, majd tekintetem Ashton felé fordítom. Némi csalódottság tükröződhet benne, és talán még a gombóc se véletlenül van a torkomban, de nem fogok sírni. Röpke reménysugár volt csupán, hogy meghódíthatom, semmi több. - Hát... Most azt kellene mondanom, hogy örülök, de akkor nyilvánvalóan hazudnék. De tény, ami tény, csodás pár vagytok. Lendületes mozdulattal csukom be a könyvem és sorra veszem a választási lehetőségeimet. Hagyjam itt Ashtont? Pattanjak fel és viharozzak el? Nem, ennyire forrón nem eszik a kását, hiszen akkor egyértelműen Nathalie nyerne. Mondjuk, már most nyerésre áll. Egyértelműen kellemes éjszaka áll a hátuk mögött, ennek biztos jele Ashton mindent eláruló arckifejezése. Olyan elégedett. És olyan más. - Persze, jól alakultak – felelem komor ábrázattal, melyből a fiú egyből levághatja, hogy ha még igazat is mondok, akkor is elmúlt a pozitív élmény a jelenet láttán. - Ma készültem bejelenteni, hogy szakítottam. Vele. Érted. Na, nem mintha megbántam volna, mert egyébként is érőben volt a dolog, egyszerűen csak... Mindegy. Beszéljünk inkább a munkáról, rendben? Igen, ez az, ez elterelheti a gondolataim erről az egészről. A vadászat az, amibe menekülhetek, elvégre apu is így tette annak idején, nem igaz? Természetesen nem szeretném úgy végezni, mint ő, erről szó sincs. De legalább ne fájna ennyire. - Nathalie mellett is társulunk? - teszem fel az engem legjobban érdeklő kérdést. Van köztünk vonzalom, ez tagadhatatlan, de ha Ashton ismét összejött vele... Nos, nem hiszem, hogy örülne neki a lány. - Csak mert remek vadász vagy és nem igazán szeretnék mást keresni, de ha nemet mondasz, az se gond, majd kitalálok valamit.
Megjegyzés Ruha Zene [You must be registered and logged in to see this link.]
Melissa nekem smink nélkül is ugyanúgy tetszett volna, még pulcsiban is, de a jelenlegi szitu mindent felülír. Nathalie visszajött, és az elmúlt napokat nagyjából együtt is töltöttük, csoda, hogy ha olykor kimozdultunk az ágyból, de most már nem árt némi szocializációt is magunkra húzni. Óráim lesznek, és elvileg most már ő is ide jár, felfogta, hogy nekem milyen fontos az iskola, és hogy másoknak segítsek, és bár Nathi elég önző típusnak tűnik, késznek érzem, hogy változzon az én kedvemért. Tehát kikelve az ágyból hatalmas zuhányzások, majd borotválkozás, és immár ki kell lépni a nagyközönség elé, hiszen egyértelmű rajtam a változás, fülig ér a szám, magabiztosan húzom ki magamat, ahogyan lejövünk ölelkezve a fiú hálótermek irányából, elsőre észre sem veszem Melissát, csak amikor már elbúcsúztam a szöszitől, aki kifelé indul. Nekem még van valamennyi időm az első óra alatt, hiszen a lánnyal bár ugyanolyan szakra járunk, nem azonos évfolyamba, hiszen ő csak most kezdte az egyetemet, én meg már taposom pár éve. Meglepődöm kissé, amint ott látom Melissát, aki most végignézhette az egészet, de ha belegondolok, pont miatta tudtam bátrabb lenni. Ezért hát lendületes léptekkel közeledem felé, és levágom magamat mellé a kanapéra, azért arra figyelve, hogy ne öntse ki miattam a forró teáját. - Szia..! Hát mint látod, óriási hírem van. Vissszajött, megkeresett, és engem szeret. Bocsánatot kért, elmondta, hogy mennyire tévedett, és tényleg én kellek neki. Köszönöm, hogy mellettem álltál, ez sokat jelent, remélem neked is jól alakultak a dolgaid. – Foglalom össze pár mondatban, láthatóan a boldogságtól szinte úszom a levegőben. Vagyis úsznék, mert amikor összepillantunk, megrándul a gyomrom, most akkor kihasználtam őt? Hiszen teljesen más mint Nathalie, Melissa törékeny szépsége, vagánysága máshogy tetszik, és fura módon ez a szöszi visszatérésével sem változott. Csak félretettem, de most megint itt van előttem. Te jóó ég, mi a fene ez? Mindegy, most már mindketten foglaltak vagyunk, nem kéne butaságokra gondolnom.
Nem mondhatnám, hogy furcsa volt a múltkori esemény, amely abban a kis faluban történt, hiszen a szakmámból kifolyólag elég sűrűn keveredtem már ehhez hasonló helyzetbe. Az azonban annál jobban meglepett, hogy Ashton leszúrta a Nathalie alakját felvevő lényt. Tisztában vagyok vele, mennyire nehéz egy ilyen érzelmi helyzetet úgy kezelni, hogy közben helyes döntést hozunk. Ráadásul, a fiú esetében még az idő is sürgetett, hiszen az életünkre törtek, akkor és ott elég lett volna pár másodpercnyi habozás és vége a dalnak. Mindketten a temetőben végeztük volna, miközben másokat magunk mögött hagyunk. Rendben, ez benne van a szakmámban, mintegy folyamatos mellékhatásként szerepel, de akkor se szívesen halnék meg ilyen fiatalon. Az elmúlt egy-két hétben nem találkoztam a fiúval, hiszen a munka ezt nem indokolta, tekintettel arra, hogy semmilyen érdemi felkérést sem találtam mostanában. Mindezek mellett pedig érzelmileg sem áll szándékomban még ennél is jobban összezavarni, hiszen egyértelműen van köztünk valami, de ha ő ezt nem hajlandó kihasználni, akkor felesleges lenne erőltetnem nála a dolgot, nem igaz? Szándékomban áll hát hagyni számára egy kis időt, amíg átgondolja magában a dolgokat és végre olyan döntést hoz, amely nem hagy kérdőjelet maga után. Elvégre, ez a folyamatos kellesz, de inkább mégsem, mert már sokat csalódtam-hozzáállás nem sok jót szokott eredményezni. Nem, Ashtonnak előbb le kell zárnia magában a múltat és akkor lépnie, ha már biztos a dolgában. Ez még évekig is eltarthat, de valamiért bízok abban, hogy miattam talán megembereli magát és hamarabb elfelejti a dolgokat. Elvégre, nem hiszem, hogy olyan rossz párost alkotnánk, habár az ő esetében még az is benne van a pakliban, hogy alkalmi kapcsolatot tartottam fenn valaki mással. A Griffendél-klubhelyiségében üldögélek hát, egyik kezemben egy bögre forró teával, másikkal pedig egy alakváltókról szóló könyvet lapozgatva, melyet nemrég vettem ki az iskola könyvtárából. Nem öltöztem túl, most az egyszer elég lazára vettem a figurát... A hajam leengedve, smink egy deka sem, kényelmes, szürke pulcsi van rajtam és egy vékony, fekete színű nadrág, egy vastagabb zokni, no meg természetesen az elmaradhatatlan papucsom, amit általában mindig akkor veszek a lábamra, ha az adott nap folyamán már nem áll szándékomban semerre se kimozdulni. Ez pedig jelenleg is így van, eszem ágában sincs csavarogni, pedig a többiek már csalogattak, de jelenleg lusta vagyok. Néha egy lazulósabb nap is kell az ember életében, én pedig a mait hivatalosan is azzá nyilvánítottam. Semmi szörny, semmi tanulás, semmi megerőltető, egyszerűen csak a teám és én, no meg a könyv, melyet már előbb is szándékomban állt átlapozni.
Megjegyzés Ruha Zene [You must be registered and logged in to see this link.]
Ruha 
