2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Nem mondom, hogy értem, mert ilyen sok tapasztalatom nekem sincs. – Bólogatok vidáman, megkönnyebültem, hogy ki tudtam mondani, s az értésére adni, hogy ez közöttünk aligha lehet barátság. Nora halott, a közös gyász időszakának talán már vége, és ő sem jut dűlőre Sam-mel. Ám abban igaza van, hogy fel kellett ismernie, hogy bizony én is férfiből vagyok, méghozzá olyanból, aki tud vele figyelmes, kezdeményező lenni, de mivel türelmes voltam, s nem nyomultam nagyon, így észre sem vette. Talán mert megadtam az esélyt, hogy mégiscsak sikerüljön neki valami, meg hát magamban is le kellett rendeznem, hogy mindez nem csupán a közös múlt folytatása. Nem, Nora ugyan vad, és érzéki volt, ám mindez mit sem számít, ha nem dobogtatja meg a szívemet. Mert még nekem, a hallgatag motorosnak is szükésgem lehet arra, hogy valakivel csak úgy összebújjak, elbeszélgessek, nem lehet csak a veszélyek csapásvonalán élni. Talán ez lett Nora veszte. Nem állítom, hogy neki nem voltak érzései. Feltételezem, hogy az apja bántotta gyakran, akár még tisztességtelenül is közeledett hozzá, ezért ment tönkre, s nem tudta felhőtlenül élvezni az életet. Ezért kezdődtek meg a drogos, kábítószeres légyottok, a végén már azt sem tudta, hogy hol van. Nekem viszont egy józan kedves kell, aki tudja, hogy mennyit ér, s engem is értékelni tud. Nem mondom, hogy nem próbáltam meg Norán segíteni, de nem vagyok szakember, s nem is engedte, hogy bármiben ott legyek neki. Épp csak annyit kaptam belőle, amely egy-egy lopott órára elég volt. Ám sejthető volt, hogy ha ennyire két végéről égeti a gyertyát, s nem oldja meg a lelki problémáit, a vesztébe rohan. A Fiona ajkait érő csókomban azonban nincsen hiba. Eldöntetett tény, hogy akarom őt, minden porcikájában. Nem ismerkedni, nem randizni, hanem szeretni őt, s talán ebben a pillanatban egy kicsit fel is falni. Félretehetjük a kamaszos ismerkedést, felnőttek vagyunk, nem csoda, ha magával ragad a szenvedély, ettől a lendületes falhoz préselős letámadás, ami csak éppen meglepi, hogy aztán vissza is csókoljon, elmerülve abban, ami mindezt követheti. Elengedjük egymást, hogy pihegjünk picit, a pillanat azonban nem száll el. Fülig vigyorogva, még mindig összefonott karokkal megyünk el a süteményekért, hogy a megnyitó folytatódjon. Ám mindez csupán valaminek a kezdete. Végre nem kell szőke csábítóktól, fenyegető vénségektől tartanunk. Végre minden jól alakul?
//Köszi a játékot, nagyon cukira kihoztuk őket^^//
▲ music: [/url]Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
aláírás majd egyszer
Fiona Abigail Goldstein
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Goldstein & O'Malley Galéria és Térképészet 2021-02-06, 15:33
Igen azt mondtam neki, hogy nem tudom, hogy mit mondjak, vagy hogyan kezdjek bele, de aztán mégis megpróbálom. Tényleg nem szeretném, ha rosszul érezné magát és azt sem, hogy ez a ló helyett szamár érzés legyen meg benne, főleg mert én még nem tudom pontosan hová tenni az érzéseimet, csak azt tudom, hogy az a félrecsúszott puszi megmozgatott bennem valamit, ami eddig fel sem tűnt és most nem is tudom, hogy mit is kezjek ezzel. - Oh, nem tudtam, hogy így gondolod, pedig igazad van. Azt hiszem valami más tetszett, mint ami igazából volt, vagy nem is tudom. - talán tényleg csak Sam külseje vett le a lábamról, vagy valami olyat láttam benne, ami igazából nem is volt ott, de akárhogy is legyen nem volt értelme, hiszen csak játszott velem, vagy csak kihasználta, hogy a közös projektben sokat tettem azért, hogy minden jól alakuljon és nagyon igyekeztem, hogy jó jegyet kapjunk rá. Neki pedig így nem kellett olyan sok erőt belefektetnie. Lássuk be, bőven van rá esély, hogy simán kihasználta a lelkesedésemet és ez azért pocsék érzés, ahogyan Nora is kihasználta Jack szerelmét és közben azt csinált, amit akar, nem foglalkozva azzal, hogy mennyire bántja meg a srácot. - Olyan buták vagyunk! - nevetke fel picit zavartan, ahogy leesik, hogy mennyire vakok voltunk, bár ő már egy ideje nem, és persze nem egyszerre, hiszen Nora már régebben volt, Sam pedig most, de mégis csak hagytuk magunkat megvezetni. - Pedig én mindig ezt hittem, hogy ez csak úgy megtörténik és nem zavar be más. Naiv elképzelés igaz? - költői a kérdés csupán, hiszen talán nem vagyok naiv, csak egy álmodozó művészlélek, aki nem úgy képzelte el a dolgokat, ahogyan alakultak. Kell ahhoz tehetség, hogy ne vedd észre azt, aki az orrod előtt van nem igaz? De most Jack már nem titkolja azt, amit érez, sőt nagyon is a tudtomra adja és már nem csak szavakkal. Halkan felnyögök, ahogyan szinte a falhoz présel. Olyan kedves és óvatos volt eddig minden áldott nap és most cseppet sem ijeszt meg ez az oldala sem, ahogyan jóval erőteljesebben adja a tudtomra, hogy mit is érez. Talán tényleg ez kell mellé, valaki aki határozott és a bizonytalanságomban támogat és megerősít. - Jack... - suttogom egészen szaporán lélegezve még az ajkaiba a nevét, amikor kicsit hátrébb lép. Igen, vissza kell mennünk, megvenni sütiket, hiszen várnak ránk és ez most a mi napunk és mégis csak úgy a fair, ha nem lépünk le, hisze olya sokat dolgoztunk ezért. A megnyító remekül sikerül és ezt nem hagyhatjuk, hogy kárbavesszen. Vissza kell mennünk, levezényelni szépen az egészet és csak utána tehetjük meg, hogy egymással foglalkozunk, hogy másképp is megismerjük egymást, mint eddig.
Szeretném, ha azt érezné, hogy én nem csak valami barátzónás jófiú vagyok, noha én magamat is ide soroltam egy jó ideig, szerettem volna segíteni neki ebben a csábítós hadműveletben, de mindig találtunk valami más kifogást, hogy inkább beszélgessünk, jobban megismerkedjünk. És ez a Sam megérdemli őt? Már akkor is azt mondtam volna, hogy egy fenét, mielőtt még nem láttam, hogy más lánnyal kavar. Nem koptatta le látványosan Fionát ahhoz, hogy szegény lány reménykedhessen, nyilván jót tett az egójának, hogy valaki így nagy szemeket mereszt rá, de ez akkor is pofátlanság. Most pedig Fiona képébe vágja, hogy van is valakije. Talán egészen régóta. - Most mégis te kezded. Ami nem baj. – Vigyorodom el szélesen, ha eljött az a pont, hogy színt valljunk, nagyon cuki tőle, hogy ilyen zavarban van, de már semmi szükség rá. Tudom, hogy mindenkivel roppantmód közvetlen, de a szerelem mibenlétét mégis nehezen fogalmazza meg, talán mindig is összetévesztette valami plátói vágyakozással, vonzódással, vagy éppen a kiváncsisággal. – Nem akartalak lebeszélni róla, szerettem volna, ha boldog leszel vele, de nem illetek egymáshoz. Ő nagyon komolytalan, lekezelő és flegma, már amennyire én láttam. De nem az én tisztem volt ezt kimondatni vagy láttatni veled. – Vonom meg csibészes lazásággal a vállamat. Egyetértek, az elmúlt hónapokban elég sokszor voltunk együtt, engem aztán nem zavart, ha Fiona inkább barátnak tekint, neki kellett megérnie arra, hogy esetleg ez megváltozzon. – Nem érzem magamat pótléknak. Ennyi erővel te is összehasonlíthatnád magadat Norával. Miért csak akkor találkozhat két ember, aki tetszik a másiknak, ha mindkettő szingli? Ha egyik sem vonzódik valaki máshoz? Ugyanabban a lelki állapotban késznek kell lenniük? Én már elengedtem ezt a dolgot. – Lépek most szembe vele, behúzva őt egy kisebb utcába, hiszen a vendégek sütijét ugyan vinni kéne, de ez legalább annyira fontos. A tenyerembe illesztem az arcát, ahogyan elpirul. – Rengeteget kerestem már az utamat, de valamit szögezzünk le. Nem akarok csak barát lenni mostantól. Ha egykor engem tartottak a sötét motorosnak, aki a tettek embere, hát lehet, hogy igazuk volt. – Nem mondom ki, hogy szeretem, mert úgy látom, hogy számára minden fogalmazásbeli dolog olyan zavaros. Csók? Az bizony elcsattan, cseppet sem ismerkedősen, mint amikor az ember csak próbálkozik. Tudom, hogy mit akarok, szorosan magamhoz húzom, megnyitva az ajkait, picit talán a falnak is nyomva kettőnket. Van az egészben némi puha lágyság, s úgy érzem ez az, amit Norából mindig is hiányoltam. Az egymásra irányuló kizárólagos figyelem. Az egész testem megfeszül, de tovább csak nem mehetünk, hiszen sietnünk kell vissza a megnyitóra, amiért elég sokat dolgoztunk.
▲ music: [/url]Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
aláírás majd egyszer
Fiona Abigail Goldstein
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Goldstein & O'Malley Galéria és Térképészet 2021-01-26, 09:46
Ahogy kilépünk az újdonsült üzletből megpróbálok belekezdeni, mert tudom, hogy kellene. Meg kellene beszélnünk ezt, még ha nem is tudjuk, hogy pontosan mi is ez, de akkor is beszélni kell róla. Jack olyan rendes és lehet, hogy itt ez a Nora dolog közöttünk, de hát azt mondta nem volt olyan igazi dolog, bár biztosan szerette, de hát Nora cseppet sem volt kedves vele, de halottról jót vagy semmit ugye? Most viszont rólunk van szó és én eddig észre sem vettem, hogy a rólunk nem csak egy közös boltot, egy barátságot jelent, hanem többet is. Csak Sammel foglalkoztam, aki viszont egyáltalán nem törődött velem és most már egyértelmű, hogy észre sem vette, hogy nekem tetszik. De, ha most hirtelen Jackre váltok az nem lesz számára rossz érzés? Olyan ló nincs, jó a szamár is fajta? Nem szeretném, ha így jönne le a dolog, annál közöttünk jobb viszony alakult ki, mint hogy felmerüljön ilyesmi ugye? - Rendben, kezdd te. - bólintok végül, átadva neki a szót,hiszen igaza van, nem hiszem, hogy ezt most én jól megtudám fogalmazni, de ő talán már régebbóta készül rá. - Azt hiszem olyan vak voltam Jack eddig. Sam... mindig mondtad, hogy talán nem is vesz engem észre, de nem láttam, hogy te igen, hogy vele értejük meg egymást olyan jól, hogy te vagy az aki olyna fontos lette nekem. De nem akarom, hogy úgy érezd, hogy csak azért van ez, mert Samet mással láttam. - bököm ki végül az aggályt is. Persze érzem, hogy ő is még mondana mást, ezért én is lassabban sétálok és hagyok neki is lehetőséget, hogy tovább beszéljen, viszont közben nekem is muszáj ezt elmondanom. Nem akarom, hogy úgy érezze, hogy ő csak valami pótlék, amiért nem jött össze a másik srác. Furcsa ez most, kicsit zavaros és még inkább zavarban vagyok, mert ami eddig olyan egyszerűen ment közöttünk most furcsa érzés. Eddig könnyen értem hozzá, most ha másképp nézek rá, akkor már nem olyan egyszerű minden. Ez rendben van így? A szerelemnek szabad bonyolultnak lenni? De hát a könyvekben is mindig vannak félreértések, nehezítő tényezők. Nem minden szerelem egyszerű és egyértelmű. Lehetséges, hogy a miénk is olyan, ami elé egy kicsit több akadályt görgetnek. - Amiben biztos vagyok, hogy nagyon jól érzem magam veled és az az előbbi... - akaratlanul beharapom az alsó ajkamat és még egy kicsit el is pirulok. Igen, jól esett és igen hatással volt rám, amiről eddig nem is gondoltam, hogy így lehet. Jackre egyszerűen nem néztem így, de az az előbbi majdnem csók most valahogy mindent egy kicsit más színben tűntet fel és ez a más szín nagyon tetszik és nagyon csábító a gondolata, hogy rendesen milyen érzés lenne, nem csak egy félrecsúszott puszi, hanem egy rendes csók.
Gyorsan elkapom a tekintemet, ahogyan Fionával összenézünk. A szőke lány, s barátai a kedves hárításom ellenére is itt van. Fifi édesapja viszont nagyon jó fej, nem is gondoltam volna, hogy ennyire kedvelhető alkat, de talán az egész családjuk ilyen. Egyértelműen más tőről fakasztották őket, mint Norát, meg apját, aki átüldözött a fél világon. Egy ilyen családba sokkal könnyebben be tudok illeszkedni, de erőltetni semmit sem lehet, ha ő Samért van annyira oda.. Bár úgy látom, eléggé elment a kedve, hogy csak próbálkozik a maga édes módján, és még véletlenül se ő a zsáner. Én azért nem voltam túlságosan is kezdeményező, leszámítva azt az elbénázott masszírozási kísérletet, de az az érdekes, hogy Fiona mégse a hallgatag motorost, a sötét arcot látja bennem, hanem Jackie-t, az egykori képregénykedvelő kissrácot, akit már régen magam mögött hagytam. Most visszatérőben van, hiszen a térképek is egyfajta szenvedélyt jeleznek, mellette merek önmagam lenni. – Igazán köszönjük Mr. Goldstein. – Hálálkodva bólintok, és a karomat nyújtom Fionának, aki szerencsére nem akar maradni, pár perc ránk fér. Nem csak megbeszélni a dolgainkat, hiszen fogalmam sincsen, mit mondhatnék, ezért tényleg a cukrászda felé veszem az irányt, hogy ha balul sülne el, akkor is foghassam arra, hogy én csak valóban azért jöttem ki, mert a vendégeket egy kicsit meg kell etetni. – Akkor hadd kezdjem én. – Most kicsit lelassítom a lépteimet, mert ha a cukrászdába érünk, akkor megint nem leszünk kettesben. Fel-felnézek olykor oldalt, de most úgy érzem, bátornak kell lennem, ez most talán az a pillanat, amit ha elszalasztok, akkor soha többé nem tér vissza. – Amikor Nora meghalt, olyan komor volt minden, és mivel nem baleset volt, hanem megölték.. Meggyászolni sem tudtam a hajtóvadászat után. Dumbledore segített ugyan, de mégis nehéz volt feldolgozni. Aztán találkoztunk. Először azt hittem, hogy a közös gyász adja azt az ízt, hogy ennyire jól megértjük egymást, jó barátok lettünk. De te ugye Samet tudtad elképzelni magad mellett, és én is nehezen gondoltam bele, hogy pont az egykori párom unokatestvére ilyen kedves nekem. – Erre nem tudom, hogy mit fog mondani, de talán jó felvezetés, én nagyon bízom benne, hogy legalább nem lesz elutasító, és tudom folytatni a gondolatmentetet.
▲ music: [/url]Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
aláírás majd egyszer
Fiona Abigail Goldstein
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Goldstein & O'Malley Galéria és Térképészet 2021-01-14, 15:49
Őszintén szólva én sem tudom! Nem tudom, hogy jelenleg mit gondolok, mit érzek és totálisan úgy érzem, hogy össze vagyok zavarodva és ez cseppet sem a legjobb pillanat erre, hiszen koncentrálnom kellene a sok emberre, a sikerünkre és persze, hogy apa is hívott ide olyanokat, akikre ha jó benyomást teszek, akkor akár még Londonban is kiállíthatják néhány alkotásomat és az igenis nagy dolog! De most még sem ezzel foglalkozom, pedig ezzel kellene, hanem folyton Jack irányába siklik el a tekintetem és folyton azt figyelem mikor akaszkodik rá valamelyik lány, akit igazából nem is a térképek érdekelnek. Igazából Jack helyes srác, csak fura, hogy ezt így eddig nem néztem. Túlságosan elfoglalt, hogy folyton Sam kötötte le minden figyelmemet, és közben Jack még szinte gyászol Nora miatt, de ez most... ez a féligcsók... - Fiona, ez tényleg mesés lett, de... mintha nem lennél teljesen itt. - apa méreget és ezt csak akkor nem érezném, ha tényleg teljesen ki lenne kapcsolva az agyam, de azért igen csak észreveszem, hogy hogyan néz rám. - Oh bocsánat, csak azt hiszem túlzásoan izgatott vagyok. - mosolyodom el, amikor aztán Jack toppan be elénk. Elég sokan vannak már, jönnek-mennek az új emberek és egészen jól alakul minden. Ha azt reméltem, hogy jól fog sikerülni a megnyitó, akkor igen jól sikerült! Mégsem erre figyelek és ez olyan rettenetesen frusztráló! Jackre pillantok hát, amikor kiszaladna kicsit. Pedig annyi minden van, direkt felkészültünk, van még hátul a raktárban pár zacskó keksz, mert már sok fogyott és innivaló is. Miért érzem úgy, hogy csak egy kicsit ki akarja szellőztetni a fejét? - Menjetek csak nyugodtan! Fionára is ráfér egy kis friss levegő, én addig mindenre figyelek. - mintha apa csak úgy olvasna a gondolatokban, vagy csak simán nem olyan vak, mint én? Nem tudom, de talán nem is számít, csak kissé zavartan köhécselek egyet, hogy aztán végül bólintsak és Jackkel együtt sietősen lelépjünk egy kicsit. Végülis nem kell minden nézelődővel egyesével foglalkozni, apa pedig addig is tartja a frontot, amíg egy kicsit eltűnünk a boltból. Ahogy kiérünk az utcára besorolok Jack mellé és hirtelen nem is tudom, hogy mit mondjak. Az ami eddig vele olyan egyszerű volt, a beszélgetés, a közeledés most hirtelenjében zavarbaejtő lett. - Jack én... az előbb... Te... Te és én... - kezdek bele, de igazából gőzöm sincs, hogy mit akarok mondani, ezért is jönnek akadozva a szavak, és ezért nem sikerül értelmes mondatokat formálni hiába igyekszem annyira valami összefüggőt mondani. Végülis alig pár órája még a miatt izgultam, hogy Sam eljön-e egyáltalán, aztán pedig azért éreztem magam furán, mert Jackre olyan látványosan nyomult az a szőke lány. De nem sikerül mindezt szavakba önteni.
Mit hisz? Rájött, hogy kár Sam után futnia, aki nem csak, hogy nem veszi észre, de eleve egy másik lánnyal kavar? Vagy arra jött rá, hogy nem is vele illik össze, hanem velem? Ez olyan bonyolult, láthatóan egyikünk sem túl jártas a szív ügyeiben, nekem csak Nora volt, Fionának meg még senki, így nem csoda, ha egyikünk sem tud kellően határozott lenni. Én azért ha nem is túl ügyesen, küldtem jeleket, noha nehéz volt számomra megfogalmazni, hogy ez barátság, és csak segíteni akarok Fionának, hogy összejöjjön azzal a sráccal, netán a közös gyász miatt vagyunk ennyire jóban. Vagy tényleg illünk egymáshoz, ami kezd egészen édes vonzalom lenni, de ha ennyire nehéz, vajon van értelme erőltetni? Nem is tudom. Végül Fiona nem tudja befejezni, mert a lányok is visszajönnek, az apja is elkezd beszélni, mert ő is kap érdeklődőket, ezért így minden abbamarad. Mi van, ha már nem is lesz lehetőségünk megbeszélni? Vagy inkább nem is akarjam tudni, hogy mit akart volna mondani, mert csak elmenne a kedvem, ha nem jól alakulnnak a dolgaink. – Akkor majd.. – Bólintok, noha nem is tudom, hogy mit várok, mit tudunk majd megbeszélni. Nyelek egyet, s mindketten visszafordulunk a saját tennivalónkhoz, én ismét a szőke lányhoz, barátnőihez lépek el. A vállam felett akaratlanul is megtartom Fiona fényét a látóteremben. Ez közös munka, ám mégis több annál. Oly szívesen félredobnék most mindent, hogy csakis kettőnkre koncentrálhassunk. Ám nem lenne értelme, hiszen akkor kár volt ennyi energiát belerakni. Legyünk profik, aztán a nap végén meglátjuk, hogy mit is akarunk egymástól. A nap kínzóan lassan telik, mert egyre többeket érdekelt a megnyílt bolt, olyan, mintha sosem akarnának elfogyni. Reményvesztve veszek bele a munkába, amiért végülis gyerekkorom óta dolgozom, ám most hirtelen más lett a fontos. Olykor bizony igenis odamegyek Fionához, amikor nincsen nálam senki, vagy csak úgy érzem, hogy a vevőim szabadon engedhetőek, hogy nézelődjenek. Ránézve az órára alig múlt délután kettő, lehet, hogy ki kéne szaladnom egy kicsit, hogy hozzak harapnivalót, meg a vendégeknek is lehet, hogy kéne valami állófogadás, hogy ne szivárogjanak el. – Uram, egy kicsit tudna segíteni Fionának? Hoznék pár szendvicset, süteményeket. – Kérdezem Fiona édesapját, aztán ki tudja, hátha lesz olyan jó fej, hogy bevállalja egy tíz percre az egész boltot, de nem várhatom el, hiszen mindkét házigazda nem igazán léphet le.
▲ music: [/url]Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
aláírás majd egyszer
Fiona Abigail Goldstein
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Goldstein & O'Malley Galéria és Térképészet 2021-01-02, 15:17
Olyan fura ez az egész. Létezik olyasmi, hogy valami ott van az orrod előtt, de akárhogy nézed nem veszed észre? Jack esetén most ilyen fura érzés motoszkál a fejemben és egyelőre nem tudok mit kezdeni vele, ezért is fagyok le annyira. Olyan rendes srác, olyan igazságtalan vele az élet, hogy menekülnie kellett, hogy a barátnője meghalt és most... Nem csúnya dolog ez Norával szemben? Mégis csak jóban voltunk és bár baromira nem volt szét, amit Jackkel csinált, ő mégis csak szerette. Vajon nem tört meg annyira, hogy nem fogja tudni kezelni, ha... Jajj nem is tudom! Átveszem inkább apa kabátját és közben szállingózni kezdenek az emberek. Félszemmel mégis látom és mintha hallanám is, hogy Jack hárítja a meghívást, pedig egyértelmű, hogy tetszik annak a lánynak, de azt mondta, hogy van valakije? Ki? Oh! Lassan csap csak le a felismerés, ahogyan megáll mellettem, hogy ne egyedül pakolásszam az italokat. - Jack... én azt hiszem... - eddig sikerül jutnom, mert közben apa betoppan mellénk és szélesen mosolyogva int az ajtó irányába. - Megjöttek! Reméltem, hogy így lesz. Mindkettejük elég híres Londonban. Ha hírül viszik a műveidet drágám akkor rengetgegen jönnek majd ide, akár Londonban is kiállíthatsz, hát nem fantasztikus?! - elmosolyodom, de mégis Jacken akad meg a szemem, de végül csak egy mosolyra futja, ahogyan apa tovább von magával, hogy bemutasson a két férfinek, akik Londonból jöttek és akiket ő ismer ugyan, de úgy látom, hogy még őt is meglepte, hogy egyáltalán eljöttek. Hátrapillantok még futólag Jackre eltátogva egy bocsánatkérést, hogy aztán megpróbáljam visszanyerni a lélekjelenlétemet. Meg kell mutatnom nekik a helyet, körbevezetni őket és a lehető legjobb formámat mutatni. Jajj miért történik minden ilyen rövid idő alatt egyszerre? Miért nem lehetett ennek tegnap történnie, amikor nem volt itt ennyi ember? - Jöjjenek csak mindent megmutatok. - invitálom magammal az urakat, még itallal is megkínálom őket, hogy tényleg jól érezzék magukat és minden rendben menjen. Annyira vártam ezt a napot és most mégis olyan fura érzésem van, mintha csak azt remélném, hogy mindenki minél előbb eltűnik innen és akkor beszélhetek Jackkel. Végtelennek tűnik az idő, mire vége lesz a megnyitónak.
Nekem is bizsereg még a szám széle, talán nem kellett volna ennyire bénáznom. Most már így alakult, de cseppet sem bánom, talán a sors akarta úgy, hogy így összecsússzunk. Látom, hogy mennyire zavart, a váza is nem véletlen, hogy kiesett a kezéből. Én is izgulok a megnyitó miatt, de ez valami más. Látom rajta, hogy olyan megkövülten néz, mintha.. Nem tudom eldönteni, hogy ez most jó, vagy rossz. Lehet, hogy rájött, hogy tetszik nekem, s ezt nem tudja hogyan kezelni. Igen, esélyes, hogy mivel ő annyira közvetlen, szeret barátkozni, most megpróbál tapintatosan lekoptatni, csak nem akar megbántani? De.. az előbb meg azt láttam, hogy mennyire rosszul esett neki, hogy Sam ott az utcán azzal a lánnyal.. Na igen, Fiona amennyire jó fej, el sem tudja dönteni, hogy mit akar. Talán nekem kell magabiztosabbnak lennem. Holott nem éppen erőteljes oldalam. Az apuja megérkezik, most már esélyünk sincsen kettesben megbeszélni, de nyilik az ajtó, s a lány visszajön, de csoportosan. Odalépek hozzájuk, hogy tovább mutogassam az előbbi képeket, de olykor átnézek a válla felett, a pillantásom találkozik Fionáéval. Aki jól sejti, a szőkeség azért jött vissza, hogy további érdeklődőket hozzon, meg az azért is, hogy ha van kedvem, meghívna a megnyitó után egy kávéra, vagy ilyesmi. Na igen, a kezdeményező lányokat már nagyjából tudom kezelni Nora óta, pont azért van nehéz dolgom Fionával. Elmosolyodom, kedvesen, és hárítva jelzem, hogy nagyon jól esik az érdeklődés, de van valakim. Még ha igazából nincs is, reménykedni lehet. A szőkeség végül kelletlenül elfogadja, és nem bunkózik, maradnak vásárolni. Amíg kellek a tájékoztatásban, maradok. Aztán visszalépek Fiona mellé, aki közben másokat szolgál ki itallal, de jelzem számára, hogy itt vagyok, bár nem én szeretnék felszólalni. – Nem gondoltam, hogy ekkora sikerünk lesz. Minden rendben lesz! – Súgom oda kedvesen, az apja is tényleg rendesnek tűnik, nem hozza fel, hogy esetleg kételkedne bennem. Karbafonom a kezemet, elégedett vagyok magunkkal. Bárcsak mielőbb megbeszélhetnénk, hogy Fiona mit látott kint, hogy érintette, s én is elmondhatnám, hogy a szőkeség nekem nem számít. Még ha ezzel el is ijesztem. Ám ha mégis én vagyok az, aki iránt kezd érezni valamit, tudnia kell, hogy engem nem lehet csak úgy egy kávéval elcsábítani.
▲ music: [/url]Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
aláírás majd egyszer
Fiona Abigail Goldstein
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Goldstein & O'Malley Galéria és Térképészet 2020-12-23, 14:44
Nem árulom el neki, hogy mit láttam, mert nem akarom, hogy sajnáljon, egyszerűen csak próbálok úgy tenni, mintha semmi se történt volna és a megnyitóra koncentrálni, hiszen most az az igazán fontos! Sam ezek szerint úgy se jön el, vagy ha igen azzal a lánnyal, akkor... Nem azt nem tudom, hogyan viselném, ha itt kellene nézegetnem, ahogyan andalognak. Remélhetőleg elvannak annyira, hogy ez fel se merüljön. Bólintok hát kicsit lassan Jack szavaira, igen a várható esemény miatt van, túlságosan izgulok és nem azért esett le az a váza, mert sokkolt, amit láttam. Inkább elhessegetem az egészet és a hálámat fejezem ki azért, amiért ennyire figyelmes és kedves. A félrecsúszott puszi azért meglep és le is fagyok tőle egy pillanatra, amikor apa megérkezik ez még bőven látszik is rajtam. Még szinte bizsereg a szám széle, ami olyan furcsa, hiszen Jackkel csak barátok vagyunk. - Igen egy váza leesett, de Jack már meg is oldotta. - térek vissza néhány pillanat múlva egy pohár vízzel, hogy apa kezébe nyomjam és igen valahogy nem nézek Jackre, hanem még mindig ide-oda szaladgálok. Az a lány, aki olyan fura érzéseket váltott ki belőlem, ahogyan olyan látványosan pislogot Jack felé és most a félrecsúszott puszi. Néha lopva pillantok csak rá, amikor újra megcsendül a kis harang az ajtó felett és visszatér a szőke lány, de utána még vagy hárman szépen sorban. A lányon azért ledöbbenek, eléggé rajta is ragad a tekintetem és nem, cseppet sem nézek kedvesen. - Gondolom ő... téged keres. - bököm ki végül kiss érekedt hangon, hogy aztán gyorsan magamra találjak. - Apa tedd csak le a kabátod, azt hiszem kezdünk! - én magam pedig a másik három érkező elé sietek, hogy üdvözöljem őket, itallal kínáljam és persze ha kell akkor körbevezessem őket. A tekintetem viszont folyton újra ls újra a szőke lány és Jack irányba kalandozik el. Biztosan itt felejtett valamit, vagy el akarja kérni a telefonszámát. A jó ég tudja, hogy melyik, de miért kellett visszajönnie?
Tapintatosan nem kérdezek bele, hogy mit is látott, hiszen én is láttam azt a bájgúnárt, meg a lányt. Felesleges lenne azt feszegetni, hogy Sam talán sosem érdeklődött Fiona iránt. Ezt tudom, hogy nehéz megemészteni, meg azt lehetne harcolni is a fiúért, ám ahogyan én se nagyon teszem ezt Fionáért, ő se nagyon lép. Talán arról van szó, hogy Fiona megszokta azt, hogy elég közvetlennek lennie, és máris mindenki a társaságát keresi. A szerelem, vagy a komoly vonzalom viszont más, ott nem elég csak hülyéskedni, belekarolni a másikba. Ott vagy van kémia, vagy nincs. Na nem mintha én minderről állati sokat tudnék, teljesen más volt a kapcsolatom Norával, akin egyre inkább túl vagyok, főleg Fiona társaságában. Néha kicsit amolyan mellőzött pótléknak érzem magamat, de nem kell minden kapcsolatból pusztán a szenvedély alapján komolyra fordítani a dolgokat. – Semmi baj, biztosan a bemutató miatt van. – Hárítom el a gondolatait, vagyis fókuszálom arra, ami most igazán számít. Az apja hamarosan itt van, ezért is kapkodtam kicsit, hogy az érdeklődő szőkét gyorsan ki tudjam szolgálni. – Én is először csinálok ilyet, csoda, hogy nem szúrtuk el. – Az ölelést jólesően fogadom, a puszi tekintetében picit arébb fordítom az arcomat, mert arra nem számítok, és valahol félúton találkozik a szánk, picit érintve a másikat. Ezen már tényleg kissé megfeszülök, merő véletlenségből, vagy akarattal tettem így? Elnézést kérően harapom be a számat, de nem kérek tényleg bocsánatot. Azt se akarom, hogy képen vágjon, de igen, ha felül akarom vizsgálni az érzéseimet, megtalálom benne a szándékosságot. – Oh, tényleg, köszönök neki! – Szakad meg a varázslatos pillanat, amit a füle mögé tűrt hajából ítélve szintén zavarbaejtőnek élt meg. Elszakadunk egymástól, tőle lemaradva kivárom, hogy megölelik egymást, majd nyújtom a kezemet az apjának. – Üdvözlöm uram.. egyszer találkoztunk még Amerikában. Jól utazott? Nálunk egy váza bánta a kapkodást, de.. nagyon izgulunk.. – Igyekszem semleges maradni, csak egy agysérült nem venné észre, hogy milyen furcsa zavar támadt kettőnk között. Részemről ugyan ez már régebben él, most nem is értem, mivel váltottam ki Fionából? Talán rájött, hogy Sam egy unalmas alak, aki még arra sem méltó, hogy Fiona lovagja legyen?
▲ music: [/url]Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
aláírás majd egyszer
Fiona Abigail Goldstein
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Goldstein & O'Malley Galéria és Térképészet 2020-12-12, 14:44
Kicsit azért meglep Jack reakciója, viszont igazából tényleg jól mondja, hogy vak vagyok, hiszen nem veszem észre, hogy ez felém táplált érzések miatt lenne. Valószínűleg azért, mert közben ide-oda ugrálok és annyira a megnyitóra és a boltra figyelek, hogy most az a legfontosabb, hogy minden tökéletesen rendben menjen. Izgulok, hiszen sosem volt még részem effélében, gőzöm sincs, hogy mennyire leszek képes tartani magamat és közben nem azon kattogni, hogy vajon Sam eljön-e majd. Mindenki kapott szinte szórólapot és neki még külön is mondtam a projekt munkánk alkalmával, de nem mondta biztosra, hogy itt lesz-e, szóval nem tudom. És most mégis, amikor bejön a szőke lány eléggé meglepetten nézek arra és valahogy nehezen veszem le a szememet róla és Jackről, amikor elvonulnak térképeket nézegetni. Alig hallom meg, amikor aztán végül a lány távozik, hiszen sikerül elejtenem a vázát, amikor meglátom odakint Samet egy másik lánnyal andagolni és még csókváltás is történik. Eléggé sokkol a dolog és gőzöm sincs, hogy mégis mi a fenét reagáljak Ezek szerint ennyire nem érdeklem, hogy simán mással jön össze, pedig én annyira... annyire igyekeztem jeleket adni! Kell pár pillanat mire végül meghallom Jack hangját, amikor megérkezik mellém, de még mindig gőzöm sincs, hogy mégis mi a fenét mondjak, csak bámulok ki az ablakon, ahol közben már Sam azzal a lánnyal tovább állt, Jack pedig épp a vázát állítja össze újra és már csak az aggodalmas tekintetét veszem észre magammal szemben, amikor elszakítom a tekintetem az ablaktól. - Sajnálom, én csak... azt hiszem... - most mit mondjak? Elbambultam? Vegülis valami olyasmi, csak nem épp a hagyományos módon. - Na jó, apa perceken belül itt lesz és mindjárt jönnek a vendégek is! - csapom össze a kezeimet, mintha mi se történt volna. Gyorsan igyekszem rendezni a vonalaimat és mosolyt varázsolni az arcomra. - El is ment a vevőd? Úgy láttam nagyon megnézett magának. Bocsánat, ha miattam nem jött össze. - húzom el a számat egy pillanatra, hiszne sejtem én, hogy inkább nekem jött segíteni, pedig lehetséges, hogy az a lány szívesen szóbaelegyedett volna vele, vagy akár itt hagyta volna az elérhetőségét, vagy ilyesmi. Mondjuk persze, ha Jack tényleg tetszik neki, akkor majd biztosan visszajön.. Azért remélem, hogy nem. Totál nem volt szimpatikus! - Olyan hálás vagyok neked tudod ugye? Ez az egész... szerintem nem ment volna nélküled! - egy pillanatra közelebb lépek, nyomok egy puszit az arcára, hogy aztán megöleljem. Az egész olyna kellemes, szinte már megszokott érzés, mintha Jack közelsége teljesen általános lenne, pedig nem ismerem olyan régen még rendesen. Furcsa, ezért kissé, amikor hátrébb lépek ezúttal sikerül zavarba jönnöm, eltűröm a hajam a fülem mögé és lesütöm a pillantásomat és aztán abban a pillanatban, amikor szóra nyitnám a számít újra megcsendül a kis csengő az ajtó felett. Nagyot nyelve kapom oda a tekintetemet. - Megjött apa. - bököm ki szinte már csalódottan magamban motyogva, amíg le nem esik, hogy mit is mondtam, vagyis hogy hogyan mondtam azt a mit. - Mármint apa! Megjöttél! Épp időben! - egy másodpercre még találkozik a tekintetem Jackével, de nehéz kiolvasni belőle bármit is, aztán viszont sikerül megmoccannom és az apámhoz sietnem, hogy megöleljem. - Gyere pakolj le. Kérsz valamit inni? - mosolyodom el, apa pedig természetesen az ölelés után azonnal Jackhez lépdel, hogy kezet fogjon vele. - Sziasztok! Remek utam volt, bár azt hittem, hogy sokat késünk, de mindenki eljön remélem, aki ígérte. Itt minden rendben? - én közben el is sietek, hogy hozzak egy pohár vizet apának, meghagyom a választ tehát Jacknek első körben.
A hideg futkos a hátamon a borzongástól, ahogyan végigsimít a karomon. Nem az a csábítóan manipulatív érintés, ahogyan Nora tette annak idején. Ez valami más, amolyan igazán izgató, még ha Fiona nem is annak szánja. Fülig vörösödve hogyan magyarázhatnám ki a zavaromat? Hátha csak annak veszi, hogy nem igazán van társaságom, így magamba forduló jellemem alapján így reagálnék bárkire, aki egy picit is gondoskodó. Ám nem erről van szó, Fiona bizony felülír mindent, amit eddig a nőkről hittem, közben pedig vak, mint a denevér, legalábbis arra, amit én gondolok róla. Az is igaz viszont, hogy nem vagyok túl vagány, és mivel ott van neki Sam, nem is tartottam tisztességesnek, hogy bármit is lépjek. Csoda, hogy a griffendélbe kerültem, mert nem vagyok bátor, egy cseppet sem. – Köszi. – Nyögöm ki a frenetikus gondolatmenetet. Nem húzódom el, ám ajkaim remegéséből látni, hogy nehezen tudok úgy érdemben megszólalni. Fiona nagyon közvetlen, s nem is fogja fel, hogy ezzel bizony rá tudja másokra kényszeríteni az akaratát. Sokkal édesebb módon, mint egykoron Nora. A zenélő csengő azonban kizökkent, mégsem Fiona apja jött meg, hanem az első vásárlónk. Ott hagyom hát Fionát, és a térképek után érdeklődő lányhoz lépek. Udvarias kiszolgálásom közepette azt találom mondani, hogy a vitorláshajókat képletesen érti, mert rengeteg útikönyvünk is van, amit otthonülők lapozgathatnak, vagy valódi gyakorló útra menne. Hogy ezen mi volt a vicces, azt nem tudom, azt meg pláne nem, hogy Fiona közben minket figyel. Többféle útikönyvet, s térképet ajánlok, úgy fest ezt tényleg nekem találták ki. Már egészen belefeledkezek az ajánlgatásba, amikor megrezzenve hallom meg, hogy összetört valami. Hátrakapom a fejemet, remélve, hogy Fiona nem esett le valahonnan a nagy falmászás közepette. Szerencsére csak a váza. A szőkeség közben ábrándos mosollyal leteszi a térképek, s az útkönyv árát a kis érmetartóba, majd távozik, noha még az ajtóból is visszanéz rám. Megköszönöm, s el is búcsúzom, majd Fionához sietek. – Nehogy elvágd a kezed, rögtön felrakarítom. Minden rendben? Tiszta sápadt vagy. Izgulsz, vagy mi? – Gondolom az apja miatt, aki nemsoká érkezik a megnyitóra. Előveszem a pálcámat, s egy egyszerű Rerapoval ismét egyé varázsolom. Nem történt tragédia, csak éppen azt nem tudom, mitől változott meg ennyire Fiona viselkedése. Vagy én tettem valami rosszat?
▲ music: [/url]Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
aláírás majd egyszer
Fiona Abigail Goldstein
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Goldstein & O'Malley Galéria és Térképészet 2020-11-30, 15:11
- Jajj nem fogsz, ne aggódj! A szüleimnek meg biztosan! - mosolyodom el. Oh tudom, hogy kemény élete volt, de most minden jól alakul már. Itt minden rendben lesz, én legalábbis nagyon pozitívan állok az egészhez. Remélem, hogy lassan majd ő is jobban beleéli magát, hogy minden rendben lesz és nem kell aggódnia feleslegesen. Jó persze bennem is van feszültség, hogy menni fog-e majd a bolt, lesznek-e majd vendégek, egyáltalán hogy sikerül a megnyitó, de azon tényleg nem kell aggódnia, hogy mit szól hozzá majd az apám. Rendes és jófej emberek a szüleim, úgyhogy nem fogják kritizálni és már az elején leszögeztem nekik, hogy Jack egyáltalán nem rossz ember. Minden, amit hallottak róla természetesen nem igaz. Apa pedig úgyis inkább az én véleményem alapján ítél, nem az alapján, amit az újságok írnak. - Ez... ez rettenetes lehetett Jack! - automatikusan előre nyúlok és finoman végigsimítok a felkarján, hiszen sejtem, hogy bár már hosszú hónapok teltek el, de biztosan nem lehet könnyű neki erre visszaemlékezni, és beszélni róla sem. Nem akartam én felhozni most ezt a rossz emléket. Én sem tudom, hogy hasonló helyzetben hogyan bírnám ki, hogy azonosítsak valakit, aki fontos nekem. Egyáltalán nem csoda, hogy neki se ment. Ha bármi történne mondjuk a szüleimmel... belegondolni is rettenetes! Az utolsó simítások is készen vannak lassan, de még idő előtt meghallom én is csengőt, ahogyan egy szőke lány lép be. Már moccanék is, hogy a segítségére siessek és persze jelezzem neki, hogy a megnyitóig még van néhány perce, de talán egy kis meglepettség ül az arcomra, amikor meghallom, hogy nem a megnyitóra jött, hanem térképet szeretne. - Oh persze én addig majd... - bököm ki még, bár szinte már csak magamnak, mert Jack gyorsan eltűnik a térképek irányába a szőke lánnyal, aki egyébként igazán csinos teremtés és amikor Jack felé fordul látványosan nagy szemellek pillant rá. Én inkább az ablakhoz lépek, hogy azt nézzem hátha apa felbukkan az utcában, hiszen neki is már mindjárt itt kellene lennie, de egyelőre még nem látom a jelét, hogy közeledne. Nem fog késni, legalábbis remélem. Közben azért időnként hátra sasolok, magam sem tudom, hogy miért, hogy mennyire megy jól Jacknek a segítségadás. Fura érzés, ahogyan azt nézem, hogy a lány csillogó szemekkel nézi, miközben magyaráz és a térképeket mutogatja neki. Egy pillanatra elmerengek, de aztán elszakítom a pillantásomat kissé elhúzva a számat, amikor a szőkeség látványosan felnevet valami minden bizonnyal nagyon vicces megjegyzésen. Hát igen Jack amikor épp nem szomorkodik igazán humoros is tud lenni. Újra az ablak marad hát, hogy aztán kiszúrjam az utcán az ismerős alakot, csak épp az még nem apa, akinek lennie kellene. Elkerekedik kissé a szemem, ahogyan Sam egy csinos vörössel sétál el pont az üzlet kirakata előtt és a kezét fogja. A lány nevetgélve incselkedik vele, hogy aztán pont tőlem néhány méterre a szemem láttára csókolja meg. A sok ide-oda ugrálásnak hála még most is a kezemben van egy kis váza, ami nem volt jó a virágnak, amit Jacktól kaptam, viszont nem tettem még vissza a helyére. Kár volt, mert most hangos csörömöléssel hullik ki az ujjaim közül a földre.
Ez talán egy ördögi kör, mert ha Nora mindenkivel kavart, de nem mertem felemelni a szavamat vele szemben, de most próbálnék kezdeményező lenni Fionával, aki erre a Samre hajt, akkor lényegében sosem kapja meg azt, akit akar. Nem mondom, hogy mindegy, elfogadnám hogy barátok vagyunk, ha legalább Fiona boldog lenne, de ő sem nagyon töri magát, hogy azt az unalmas srácot meghódítsa. Aztán lehet, hogy csak én tartom unalmasnak, mert nem olyan, mint én. S tulajdonképpen én mit tudnék adni Fionának? Lehet, hogy az apja meg Dumbledore már nem tart gyilkosnak, Nora emléke is lassan elhalványul, de azon túl, hogy lesz egy közös boltunk, vajon én is fel tudnám dobni az életét? - Örülök neki. Sosem volt megfelelési kényszerem, iskolába se nagyon jártam még Amerikában, inkább kimaradtam. De itt.. mintha új esély nyílna, hogy mégiscsak vihetem még valamire. Nem akarok csalódást okozni senkinek. – Ha ennyien bíznak bennem, akkor nem kéne elszúrnom. Már nem lehetek a hallgatag motoros, ideje, hogy az anyám is büszke legyen rám, ne kelljen lehajtott fejjel mászkálnom. Ugyan mindenki él nálunk, nem vagyok még félárva sem, de a szüleim már nem fognak összejönni, az öcsémet is csupár pár évente látom, ő bezzeg durván nagy nőcsábász. Kérhettem volna a segítségét, hogy megtanuljak olvasni a sorok között. - Hidd el, én sem szeretem az ilyen sötét dolgokat, főleg Nora halála óta. Szegényt egy átlátszó nejlonba csavarba találták meg a folyó mentén. Nem volt merszem megnézni, és azonosítani. – Vallom be sután, már mindenki túl van ezen, de néha akkor is megrémülök tőle, hogy bár sok ellensége lehetett, így agyonverte valaki. És mivel azóta sem tudni, hogy ki volt, az illető szabadon járkál. Nekem van egy olyan tippem, hogy maga az apja volt, megelégelve a túlságosan szabados életvitelt, de inkább menekültem, mivel pont ő indított ellenem hajtóvadászatot. – Akkor legalább szembe tudok nézni vele, ez jól hangzik.. – Felejteném rajta a tekintemet, hiszen még az utolsó pillanatban is ugrabugrál, amikor az ajtó fölé felszerelt csengő csilingel, és egy szőke lány lép be, de nem Fiona kiállított galéria felé indul, hanem az én térképeim felé, olykor hátratekingetve felém, hogy kap-e eladót. Mivel látja, hogy nincs rajta kívül más vevő még, meg is szólal. – Elnézést, vitorlázáshoz keresek útitérképet. Tudnál segíteni? – Kérdezi kedves mosollyal. Fionára pillantok elnézést kérően, és már megyek is.
▲ music: [/url]Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
aláírás majd egyszer
Fiona Abigail Goldstein
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Goldstein & O'Malley Galéria és Térképészet 2020-11-18, 13:28
Szóval hát bort iszok és vizet prédikálok igaz? Tényleg nem látom azt, hogy Jack nem csak barátként néz rám, vagy hogy a virág annak a jele, hogy így akarja kifejezni az érzéseit. Azon kattogok csak, hogy minden jól sikerüljön, hogy ne legyen gond a megnyitóval és hogy ki tudja talán még Sam is végre jobban észrevegyen azon túl, hogy vannak közös óráink és kaptunk egy közös projekt feladatot. - De az én szüleim nem olyanok hidd el! Apu tényleg jó fej és bízik bennem és ha én bízom benned, akkor ő sem fog kételkedni, ebben biztos vagyok! - és remélem, hogy elhiszi és megnyugszik, mert tényleg nem szeretném, hogy e miatt aggódjon. Olyan sok rossz volt már az életében, Nora halála, hogy őt próbálták ezzel befeketíteni, el kellett jönnie otthonról. Most már jól alakulnak majd a dolgok, itt ez a kis bolt, szépen felépítheti itt újra az életét. - Akkor jó! Az a hely baromi ijesztő volt, remélem, hogy csináltak valamit vele azok az aurorok. Azóta is nagyívben elkerültem, remélem te is. - azért egy pillanatra megállok előtte az ide-oda ugrálás közben, hogy a válaszát megvárjam. Nem mondom, hogy olyan jól ismerem már Jacket, hogy ismerjem minden lépését, viszont annyira már kiismertem, hogy tudjam tud nagyon hallgatak lenni és magába zárni dolgokat, de csak nem ment oda vissza titokban, hogy bajba keveredjen. - Nem is tudom, apa elvileg tíz perc múlva itt kell, hogy legyen, ha minden igaz akkor most fut be a vonata, de azt hiszem amúgy minden készen van. Jajj annyira örülök, hogy ezt összehoztuk! - már tényleg nem tudom, hogy mit lehetne alakítani, talán a legjobb az lenne, ha leülnék, hogy ne csak ide-oda tegyem a dolgokat, amiket már egy csomószor átpakoltam. Igen jól látszik rajtam, hogy jelenleg már tényleg csak az idegesség szüli a tetteim nagy részét. Azért ez mégis csak nagy dolog. És mi van, ha nem jön el senki? Nagyon csalódott leszek, ahogyan apa és biztosan Jack is. Sok szórólapot osztottunk szét, de lehet, hogy aztán senkit se érdekel majd ez az egész. Benne van ez is a pakliban, tudom, hogy jó lenne, ha erre is felkészülnék, de annyira nem akarok már eleve rosszra gondolni. Remélem minden rendben lesz és tényleg lesznek majd érdeklődök.
Mindketten izgatottak vagyunk, s Fiona mellett gyakorta úgy érzem, hogy én is kiteljesedhetek. Már nem kell a hallgatag motorost játszanom, a mindenkihez kissé szkepitkusan álló külső szemlélőt. Gyakran rajta felejtem a tekintemet az izgága, s mindezzel együtt éleseszű hollóhátason, már nem is vonom mindenre fel a tekintemet, mintha egy furcsa, érdekes virágot szemlélnék. Fiona beitta magát a világomba. Nem egy apró szelete, a középpontja lett. Nora alakja a régmúlt homályába vész, és ha erőt vennék magamon, leülnék azzal a Sam-mel beszélni, megzárni, mint egy macskát, hogy miért nem veszi észre ezt a csodát. Az igaz szerelme itt van az orra előtt, mégsem veszi észre. Bosszússággal vegyült csodálattal átitatva adom át a virágot, amit nem dísznek szántam, sokkal inkább kifejező eszköznek. Fiona tökéletesen összeillik Sam-mel, ha észre sem akarja venni az alig burkolt célzást. Két ilyen passzív ember viszont sosem fog egymásra találni. Ahogyan Samet sem világosítom fel, éppen olyan gyáva vagyok magamért kiállni, így marad minden a régiben, Fiona észre sem veszi, hogy ez több is lehetne, mint a közös gyász, vagy a barátság fogalma, akkor pedig nyilván nem is érez többet. A hódításban egyébként sem jeleskedhetek, el kell engednem a dolgot. – Örülök, hogy tetszik. – Rendezem a vonásaimat, miközben megtalálom a hangomat. A puszijait fogadom, leginkább lélegzetvisszafojtva, hogy ne kelljen beszívnom az illatát, amely még a rózsáért is bőven felülírja, mind édes, mint borzongató vonatkozásban. Nem, az én szerelmi életemnek már leáldozott, ő a Sam típusú csőlátású srácokat kedveli, vélhetően szeret szenvedni. Ebben hasonlítunk egymásra, csak míg engem Nora kiválasztott erre a célra, megjutalmazott azzal, hogy összejött velem, Sam továbbra is tartja a távolságot. Várakozoóan toporgok, amíg vissza nem tér, hosszabbra megnövesztett hajamat borzolom fel, amit a kellemes nyárelejei fuvallat már szétkócolt. – Nem is tudom Fiona. A szülőkkel nem találom a hangot. Tudod az én édesapám lelépett, az öcsémet magával vitte, anyával nőttem csak fel. Nora szülei pedig.. nos ismered őket, a rokonaid. – Nem akarok egyértelmű választ adni, kissé torokfeszítő érzés, mintha kérőként akarnék megfelelni a lány családjának, holott erről szó sincsen, már annak is nagyon örültem volna, ha Fiona nem tesz úgy, mintha a legjobb barátnője lennék. – Agatha nénit? Nos.. nem. Azt hiszem mondhatom, hogy szerencsére nem. – Rázom a fejemet megilletődve, az az idős nő nagyon riasztó volt. Ugrok, hogy én is segítsek az utolsó simításoknál, a lába alatt mégsem akarnék lenni. A pakolásban, cipekedésben itt voltam, közben belátva, hogy Fiona szépérzékén én nem torzíthatok. – Van még valami, ami kell a nyitáshoz? – Kérdezek inkább rá, szép köríves pillantással járva be a leendő üzletünket. Ha csak kell valami, máris ugranék. Remélve, hogy ő nem Samet akarja itt látni a megnyitón. Jó eséllyel az ő kedvéért pattog enyire.
▲ music: [/url]Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
aláírás majd egyszer
Fiona Abigail Goldstein
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Goldstein & O'Malley Galéria és Térképészet 2020-11-09, 15:33
Izgatott vagyok és remélem, hogy minden tökéletesen fog majd sikerülni. Azért ez mégis csak nagy dolog! Még soha sem volt rá lehetőségem, hogy tényleg megjelenjenek valahol a rajzaim. Na jó volt pár pályázat, amin indultam és akadt olyan is, ahol helyezést értem el, de azért ez mégis csak egy saját Galéria. Lehetnek megrendeléseim és bár a szüleim nem állnak rosszul anyagilag, de mégis csak halad az idő, nekem pedig jó lenne idővel a saját lábamra állnom. Nem várják el, vagy akarnak kirúgni már most a családi fészekből, de azért szeretném, ha büszkék lennének rám. - Oh köszönöm, ez csodás! A színe pedig... imádom! - veszem át tőle a virágot, hogy jó mélyen beszippantsam az illatát, aztán közelebb is lépjek és két puszival is megköszönjem. - Beteszem vázába, csak még szebbé teszi a helyet igazad van. - gyorsan hátrébb is lépek, hogy kerítsek egy vázát. Elég sok mindent beszereztünk már és igen még váza is akad mint dísztárgy és most tökéletes lesz, hogy még szebb legyen a kis üzlethelyiség. Egy kis víz kell csak a hátsó helyiségből, aztán már vissza is térek a virággal együtt, hogy egy jól látható központi helyre tegyem, csak aztán pillantok újra Jackre, akinek láthatóan eléggé gondterhelt a tekintete, aminek persze egyáltalán nem örülök, főleg, amikor apát szóba hozza. - Hogy apa? Jajj dehogy! Hidd el eddig se volt így veled egy pillanatig sem. A szüleim megbíznak bennem és ha én azt mondom, hogy rendes srác vagy, no meg Dumbledore is megbízik benned, akkor nekik se lesz kétségük hidd el. Anya már látatlanban is azt mondta, hogy kedvel, apával pedig már futólag találkozál. Vagy... éreztél felőle ilyesmit? - azért megtorpanok most előtte, mert igazából még most beszéd közben is ide-oda ugrok, hogy ezt-azt még megigazítsak és a helyére tegyek. Akad itt néhány szék is, egy kis kanapé, ahová le lehet ülni, ha valakinek kérdése lenne, vagy csak kicsit ki akarna itt kapcsolódni. Egyszer, ha lesz rá lehetsőég még egy kis büfé se lenne rossz, vagy kibővíteni valami művész kávézóvá. Uh az tényleg frantasztikus lenne! Na jó nem szaladok ennyire előre, főleg hogy most igen komolyan állok meg Jack előtt. Nem tudom, hogy apa célzott-e neki bármire is bármivel, vagy mondott neki olyat, ami miatt indokolt lenne a félelme, de nem úgy ismerem, mint aki ilyen lenne. Nyíltan megmondaná nekem, hogy gondja lenne Jackkel és ez fel sem merült. Már a legelején úgy kezdtem, hogy elmondtam neki mindent a Nora ügyről. - És az... nagymama? Azóta nem láttad ugye? - nem szólt róla ez biztos, de remélem, hogy nem csak azért, mert nem akarta, hogy aggódjak e miatt. Baromi félelmetes volt az a hely, amit megtaláltunk, ahová igazából nem akartam bemenni és őszintén örülök, hogy végül nem is kellett, mert azok az aurorok tették meg helyettünk. Viszont azt nem tudom, hogy azóta Jack szempontjából történt-e valami fejlemény.
Fionával igyekeztünk egymásnak is segíteni a bolt berendezésében. Az ő része a galéria, s bár én térképekben utazom, de a másik véleményét ki lehet kérni, én pedig a cipekedésben, a tereptárgyak pakolásában is bőven kivettem a részemet. Határozottan a kedvemre való, hogy itt rendezkedtünk be. Őszintén szólva nem különösebben érdekel, hogy esetleg kimaradok a Roxfortból. Már amerikában sem érdekelt túlzottan az iskola, most pedig hogy nagykorú vagyok, senki sem kötelezhet rá, hogy tovább folytassam. A térképek mellett még képregényekben is gondolkozom, lehet, hogy majd lesz nekik egy külön sarok. Fiona előtt nem kell megjátszanom, ő megérti, hogy nem csak a hallgatag motoros vagyok, hanem az egykori vicces kocka is, aki imád bezárkózni a budira, hogy végigolvasson mindent, ami a keze ügyébe kerül. – Hogyne, biztos vagyok benne, főleg a Galériád vonz majd sokakat ide. És hogy még szebb legyen, hoztam neked egy kis apróságot. – Eddig a hátam mögött rejtegettem, egy szál amolyan ciklámen színű rózsa. A vörös túlságosan egyértelmű, a sárga meg nagyon baráti, hát egy ilyet néztem ki számára. Ez a mély rózsaszín egyébként is Fionát jelzi, hogy ő szeret sokszínű lenni, belekapni a dolgokba, s megélni ezt. Magam sem tudom, hogy ezt célzásnak számon-e, ő biztosan azonosított Nora pasijával, ráadásul neki ott van az az unalmas alak, Sam, de a fura panzió miatt valahogy nem kerítettünk rá időt, hogy foglalkozzunk vele, de Fiona jól sejti, lehet, hogy itt lesz. Mindenesetre a virágot átadom, lehet afféle megnyitós ajándéknak is venni. – Az nem lenne semmi, de én még mindig tartok édesapádtól. Mi van, ha ő továbbra is engem könyvel el Nora gyilkosának? Nem akarom, hogy miattam rád legyen mérges, vagy ilyesmi. – Fonom karba a kezeimet tétován, mégis hanyag vagánysággal. Az utóbbi hetekben alig borotváltkoztam, sikerült férfias borostát növesztenem, de ez nem tett elhanyagolttá, inkább éretté tette az egyébként kisfiús ábrázatomat.
▲ music: [/url]Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
aláírás majd egyszer
Fiona Abigail Goldstein
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Goldstein & O'Malley Galéria és Térképészet 2020-11-02, 08:38
Az elmúlt hetekben Agatha néni nem bukkant fel és őszintén szólva az a rémisztő hely nem ösztönzött arra, hogy próbáljak utána járni mit keresett egyáltalán itt. Meg aztán lefoglalt az üzlet berendezése is. Apa viszonylag sok időt töltött Roxmortsban az utóbbi időszakban, miközben igyekeztünk berendezni a boltot, kiválogatni azokat a darabokat, amiket érdemes kiállítani és persze kitalálni mi kerüljön a kirakatba. A mai nap pedig a megnyitóé. Kiment egy csomó szórólap, vittünk a Roxfortba is, hogy lehetőség szerint sokakhoz eljusson a hír. Tudom, hogy egy Galéria nem a leglátogatottabb hely és azt is, hogy talán az egész befuccsol majd, de talán nem és ha meg se próbáljuk, akkor tuti nem sikerülhet. Izgatottan fordítom hát el a kulcsot. Apa is jön majd délután, de addig még van vagy két óra, úgyhogy gondoltam elvégzek pár utolsó simítást, a maradék porcicákat is eltűntetem szépen mindenhonnan, hogy tényleg minden tökéletes legyen, amikor majd megjönnek a vendégek, mert hát lesznek majd ugye? Jack is biztosan hamarosan befut majd, hiszen úgy beszéltük meg, hogy ő is benéz mindenképpen a kezdés előtt. Az utóbbi hetekben természetesen ő is rengeteget segített, hogy minden tökéletes legyen, berendezte a saját részét is, amiben persze segítettem azért neki én is, bár néha mintha kicsit elvarázsolt lett volna, bár Jack egyébként is csendesebb típus, úgyhogy ez annyira nem lepett meg. - Végre itt vagy! - csapom össze lelkesen a kezeimet. Az utóbbi időben bevallom egy kicsit a Samet érintő kérdés is háttérbe szorult. Nem volt idő azzal foglalkozni, hogyan tegyük féltékennyé, de talán a megnyitóra ő is eljön majd, hiszen ahogyan mindenkihez, biztosan eljutott hozzá is a szórólap. - Annyira szép lett minden ugye? Szerinted eljönnek majd? Lesz rá érdeklődés? Úgy izgulok! - és persze ennek következtében határozottan nehezen sikerül visszafogni magamat, folyamtosan pörgök és még most, amikor megérkezett Jack, akkor is tovább ugrálok ide-oda. Egy kis por itt, egy elcsúszott kép ott, amit megigazítok már századszor, hogy tényleg minden tökéletesen álljon. Sosem volt még megnyitóm, a rajzaimat és festményeimet is csak kevesen látták eddig, főleg a családom és a barátaim, bár mindenki szerint elég nagy tehetség vagyok, de mindig az számít igazán, hogy azok mit mondanak, akiket nem ismersz, nem azok, akik szeretnek és nem mondanák a szemedbe, hogy valami rossz. - Képzeld, apa szerint van rá esély, hogy eljön egy londoni galéria tulajdonosa is a megnyitóra. Nem biztos és próbál nem beleélni magamat, de jesszus, olyan jó lenne! - igen apa azért az ismeretségi körében is igyekezett reklámozni a helyet és persze a megnyitót is, és ha Londonban is híre menne ennek a helynek, akkor nagyobb esélye lenne, hogy nem kellene pár hónap múlva lehúzni a rolót, mert nincs bevétel és nem tudjuk fizetni a bérleti díjat. Na jó, maradjunk pozitívak, minden a legnagyobb rendben lesz!
Tárgy: Goldstein & O'Malley Galéria és Térképészet 2020-11-02, 08:27
Galéria és Térképészet
A kis üzlet már majdnem a külterületeken helyezkedik el, de még éppenhogy a központhoz tartozik. Nem a legfrekventáltabb helyen van ugyan, de viszonylag ki lehet szúrni, de könnyebben talál ide az, aki kifejezetten keresi az üzletet. A tulajdonos két diák főképp, bár Fiona édesapja is jelentős részt vállalt a bérleti díjból. Az üzlet tehát nem túl nagy, de ennek következtében annál zsúfoltabb. A nagyobb része Galériaként működik, ahol rajzok és fotók vannak kiállítva Fiona és az édesapja művei. Egy kisebb részben leválasztott területen pedig egy kis térképüzlet foglal helyet, amit Jack O'Malley vezet.
