Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb



ϟ Avatárfoglaló
  Today at 09:38
Duncan McFayden


ϟ Duncan McFayden
  Today at 09:21
Duncan McFayden




ϟ Megan & Tommy
  Yesterday at 13:40
Megan Smith
A hónap posztolói
Megan Smith
 
Elijah Crowfield
 
Quessena Melchys
 
Dane Seoras
 
Calista Merrick
 
Cody Armstrong
 
Nox Djarum
 
Sheree Parks
 
Draco Malfoy
 
Luna Lovegood
 
Statisztika

Összesen 579 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Duncan McFayden

Jelenleg összesen 33659 hozzászólás olvasható. in 3128 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Ashton & Nathalie - Viszontlátás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Ashton P. Blake
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 140

TémanyitásTárgy: Re: Ashton & Nathalie - Viszontlátás 2017-12-09, 08:34

nathalie & ashton
Back to the past
[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Némán hallgatom őt, ahogyan magyarázkodik, tényleg van benne ráció, amit mond, de én csak arra tudtam akkor gondolni, amikor valaki másnak a karjában láttam, hogy neki aztán mindegy, hogy kit ölelget. Hogy ennek a lánynak nincsenek érzései, csak a társfüggőség, és hogy valaki mindenképpen kiszolgálja. Értem én, hogy szabadulni akart az átoktól, de ezt fel lehetett volna építeni tudatosan is, én segítetettem volna, méghozzá úgy, hogy nem halok bele. Ám.. elhiszem, hogy már egy idő után annyira kétségbeesett volt, hiszen úgy élte le az életét, mint valami toronyba zárt királylány. Akkor én is önző lennék, hogy azt mondom, hogy már nem tudok vele együtt lenni, ha másokba is fektetette a bizalmát?
- Nem, egyszerűen csak hihetettél volna jobban bennem, mint másokban. – Morgolódom már enyhültebben, tényleg nem vagyok egy különleges alak, de lényegében meg se várta a küldetésem kimenetelét, türelmetlen volt, rögtön újabb feláldoztható katonákat küldött oda. Igaz, az átok teljesen más volt, mint mindketten hittük, és kudarcnak is felfogható, hogy elsőre nem tudtam megtörni.
- Vagy csak.. már tudod, hogy velem jó, és most azért vagy itt, mert éppen nincs más. – Ez már csak indok, hogy a saját érzéseim ellen próbáljak küzdeni, de mit kéretem magamat? Itt van, gyakorlatilag szerelmet vall, miért kell ennyire gőgösnek lennem? Hiába tolnám el, merő véletlenségből pont a keblénél sikerül, és az a forróság, ami elönt, a lélegzetembe is éket ver, s tudom, hogy csak ő oldhatja fel. Szomjúságomra Nathalie az egyetlen, aki enyhítést adhat, így hát vadul kortyolom az ajkait, beszívva az illatát, teljes testtel, szinte fékezhetetlenül magamhoz szorítva. Ahogyan a polóm alá nyúl, már végképp elvesztem a kontrollt, főleg, hogy az előbb a melle akadt az ujjaim közé. Most ismét megtörténhetne, de nem akarom egyikünket se kompromittálni, én azért nem vagyok véla, aki számára elvész a külvilág. Körbekapom a tekintetemet, erre bármikor járhatnak. Van szobám, méghozzá a folyosón. Gyorsan kézen fogom, hogy arébb siessünk, remegő ujjakkal nyitom a zárat, hogy ha bent vagyunk, akkor magunkra zárjam, s ugyanott folytassuk. A szobát csak én lakom, tisztaság, és rend van, noha sosem számítok senkire, a puritán lét inkább belőlem fakad. Itt bent már én is zihálva gombolgatom a blúzát, annyi idő elfojtás után most mégiscsak visszatért életem szerelme? Nem kéne ezt lassabban, jobban kiélvezni? Áh, sutba dobok inkább mindent, és erőteljesen falom az ajkait, finomkodás nélkül nyúlva már be a nacija irányába is. Túl sok rajtunk minden!


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nathalie Elle Wood
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 11

TémanyitásTárgy: Re: Ashton & Nathalie - Viszontlátás 2017-12-08, 10:05




Ashton & Nathalie
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Épp azért volt még rosszabb, hogy attól féltem csalódnom kell, épp azért fájt annyira. Nem... nem értheted, nem voltál az én helyemben, hiszen még elmenni sem tudtam. - na igen azért az én helyzetem sokkal komolyabb volt, mint amit ő akár csak elképzelni tudna. Rá bíztam magamat és attól féltem, hogy nem tér vissza és még csak utána se mehettem, hogy megtudjam egyáltalán él-e még, hogy nem esett-e baja, hogy visszajön-e. Azért elég pocsék dolog csak várakozni. - Arra is gondoltam, hogy nem tudsz visszajönni és... másképp nem deríthettem ki, hogy mi történt veled. - teszem még hozzá, hogy a gondolataimat szavakba is öntsem. Csak egy módja volt annak, hogy utána jöjjek és megtudjam, hogy jól van-e, ha találok valaki mást, aki hajlandó segíteni, hogy végre megszabaduljak az átoktól. Az már más tészta, hogy közben ő visszatért, de talán ha tényleg belegondol, legalább megpróbálhatja megérteni, hogy milyen volt nekem.
- Tehát csak két választásom volt, vagy sosem szabadulok onnan, vagy... sosem lehetek veled. Ez nem valami fair. - húzom el a számat. Na igen, örülök neki akárhogy is, hogy végül nem ő halt meg, hanem valaki más, aki kevésbé volt fontos. Tudom, hogy ezzel egyben meg is bántottam, de inkább bántódjon meg, de legalább életben legyen. Így legalább esélyem van rá, hogy újra együtt legyünk és nekem egy esély már elég.
- Ha csak a magánytól féltem volna, most itt lennék veled? Utánad jöttem volna és... könyörögnék, hogy bocsáss meg és próbálj megérteni? - nem, addig még nem jutok el, hogy könny szökjön a szemembe, de ha erre lenne szükség arra is képes lennék. Persze nem mondom, hogy minden érzés, csak játék és színészkedés, mert erről szó sincs, hiszen tényleg fontos nekem és tényleg akarom őt, de persze a sírás már nem lenne túlságosan valós részemről. Ettől még igenis meg kell érteni, hogy miatta vagyok itt. Ha csak a magánytól félnék, akkor találhatnék mást, ezzel ő is tisztában van. Nőként és vélaként azért sokkal könnyebb dolgom van, mint neki, hogy találjak valakit magam mellé. Amikor pedig próbál eltolni, de a mozdulat nem épp úgy sikerül, ahogyan szeretné már tudom, hogy nyert ügyem van. Nem zavar az érintés, sőt még én magamat is ráteszek egy lapáttal, ahogyan szándékosan közelebb törleszkedem és végül megtörténik, amit annyira akartam. A csókja még mindig perzselőleg hat rám, nem csoda, ha nagyon szorítania sem kell magához, mert magamtól is szorosan hozzá simulok és egy pillanat múlva már azt veheti észre, hogy a kezem a nyakáról lejjebb csúszva már a pólója alatt matat. Azzal sem törődöm, hogy esetleg itt valaki ránk nyithat, hogy netán vannak a toronyban szobatárak, akárkik, akik megzavarhatnak. Egyértelműen vad a csókom, mint aki már így is alig tudta visszafogni magát. Tisztában vagyok vele, hogy egy csók még nem minden, ezért nem is akarok egyetlen csóknál leállni, főleg mert azt még holnapra kiverheti a fejéből, de ha más is történik, ha az ölelésében alszom el, akkor már tudom, hogy menthetetlen lesz.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Újra együtt[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A múlt visszahúz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ashton P. Blake
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 140

TémanyitásTárgy: Re: Ashton & Nathalie - Viszontlátás 2017-11-19, 12:31

nathalie & ashton
Back to the past
[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Amióta ismerem Nathalie igazi motivációt, úgy vélem, már nem kell bedőlnöm. Hiába az oly édes pillantás, tudom, hogy legközelebb lelépne valaki mással, azt pedig már nem viselném el. Igen, utánam jött, és még kockáztatott is, de hogy a szerelme őszinte lenne? Ezt nem tudom eldönteni. Azt tudom, hogy engem elcsábított, magába bolondított, de többeket is. Én volnék számára az igazi? Végülis az átkot nem én törtem meg, nem volt hozzá időm, s erőm, Nathalie valaki mást áldozott be, akinek a vére a mi lelkünkön szárad. Nekem kellett volna meghalnom, vagy ha ezt elkerülöm, megtörni az átkot, s új életet kezdeni a szőke oldalán. De így..
- Igen, de tudtommal másokat nem szerettél. A szerelmünknek azért mégiscsak jobban hisz az ember. – Megrántanám a vállamat, magamat győzködöm, mert ő úgy vitatkozik velem, hogy közben folyamatosan nyugtat, érintésekkel illet, mintha el sem váltunk volna, és ez volna a happy end. Őszintének tűnik a tekintete, mintha nem érdekelné más, csakis én. Bűnbánó az ábrázata, nem olyan megvezetős, ahogyan Melissa lefestette. Melissa, tényleg az a lány mindig is kedves volt velem, vagány, kezdeményező, de mégiscsak foglalt, lényegében barát alapanyag. S Nathalie egy mozdulattal félre akarja állítani őt az életemben, az észérvekre rámutatva, hogy amikor leszáll az éj, az egzotikus külsejű kiscsaj bizony valaki más ágyába bújik be. Csak én vagyok örök magányra kárhoztatva.
- Igen, ez talán igaz, de akkor úgy kellett volna lennie. Meghaltam volna érted, és nem mást használsz fel. Ez akkor is önzőség.. Nem érdemeljük meg egymást, egyszerűen nem. – Ráznám a fejemet, de elhúzódni nem igazán sikerül, megint bevon a bűverejébe. Véla, véla! Csak erről lehet szó, hogy a különleges aurájának senki sem tud ellenállni. De mi van, ha nem ezért szeretem, hanem azért, mert tényleg egymásra van szükségünk?
- Összetörtél? Én.. azt hittem, hogy neked mindegy, hogy.. ki van ott veled? Nem csak a magánytól féltél? – Akad el a szavam, ez most szinte valami szerelmi vallomás volt, amit így eddig nyíltan nem mondott ki. Egymásra voltunk hangolva, és minden jött magától, de az érzésekről főleg az átok miatt nem láttuk értelmét beszélni. Ahogyan átkarolja a nyakamat, jóleső borzongás fut rajtam végig. – Nem akarom, hogy miattam bármit is el kelljen viselned. Nem akarlak megbántani.. – Próbálnám eltolni, de a kettőnk között lévő résbe ékelve a kezemet merő véletlenségből pont a keblére tévednek az ujjaim, s már tudom, hogy elvesztem. Most eszembe sem jut Melissa csak az, hogy aki miatt ennyi rosszat kellett kiállnom, most itt van, és szinte könyörög, hogy próbáljuk meg újra. Puhának szánt csókot indítok, de úgy összekoccan az arcunk, hogy már nem érdekel semmi. Keményen magamhoz szorítom, csókom férfias, követelőző, mintha olyan magától értetődő lenne, hogy mindez jár nekem.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nathalie Elle Wood
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 11

TémanyitásTárgy: Re: Ashton & Nathalie - Viszontlátás 2017-11-16, 21:20




Ashton & Nathalie
[You must be registered and logged in to see this image.]
Mindig elérem, amit akarok és ennek most sem szabad másképp lenni. Ashtonnak meg kell értenie, hogy igenis nagyon fontos nekem és hogy igenis vele akarok lenni, még ha ez nem is megy könnyen. Hogy van valaki más is a képben? Nem számít, mert úgyis én vagyok a jobb, mert valami barátot emlegetett csak, de rám nem barátként tekintett, hanem sokkal többként és most is látom ott azt a szikrát a szemében, bármennyire is igyekszik elrejteni. Azért annyira nem tud haragudni rám, mint a mennyire mondja, hogy akar.
- Más is volt, aki megígérte, hogy visszatér, csak... képzeld magad a helyembe. Nem könnyű várni, ha az életed nagy része csak várakozással telik, főleg ha még reményvesztett is vagy, mert aki igazán fontos volt az is elment. Nem... nem volt könnyű és nem volt olyan, mint te, senki sem, ezt tudnod kell. - nem, persze nem szabad másokat emlegetnem, nem is viszem túlzásba, de azért meg kell értenie, hogy nekem sem volt könnyű dolgom, sőt igenis nehéz volt elérnem, hogy bízzam bárkiben is, miután ő is elment és bármit is ígért mások is megtették már és végül mások is cserben hagytak, de tőle fájt a legjobban. És akármit is mond én akkor is megbántam...
- Talán... megtettem, de tudod mit? Nem bánom, ha azt nézem, hogy így te vagy életben. Ha meghaltál volna értem... akkor se lehettünk volna együtt, de most megtört az átok és végre lehetőségünk van rá, minden... nehézség nélkül. - és igen legalább elérem, hogy nem löki el a kezemet, hogy engedi, hogy hozzáérjek, még ha még mindig küzd is magával és igenis én tudom, hogy kicsoda, csak neki is meg kell ezt értenie. Fontos nekem és nem fogok csak úgy lemondani róla. Ha ezt nem érti meg az régen rossz, de még ez sem jelenti azt, hogy csak úgy feladom és annyiban hagyom a dolgot. Nem, ha már ide jöttem és ha már kijutottam onnan, akkor küzdeni fogok érte, ez nem is lehet kérdés.
- Amikor azt hittem nem jössz vissza te sem... én is összetörtem, erre sem gondolsz. Fájt, iszonyatosan, de most itt vagyok és... szükségem van rád. Csak... és egyedül... rád. - nem engedem, hogy távolság alakuljon ki közöttünk, nem távolodom el és neki sem hagyom, akármit is mond. A kezem lassacskán a vállára csúszik, majd lassan a nyaka köré fonódik. Éreznie kell a közelségemet, hiszen ha szeretett egyszer, akkor ez nem múlik el csak úgy. Akkor sem, ha most valaki másról beszél.
- Megtehetted, de engem nem érdekel, bármit elviselek, de akkor sem hiszem, hogy ő úgy tudna szeretni, mint én, főleg ha csak egy barát. Nem ismeri annyira, hogy mit szeretsz, hogy mire vágysz és nem... hiszem, hogy úgy tud hatni rád, mint én... vagy igen? - az utolsó szavakat már épp csak suttogom, egészen közel hajolva, de nem rohanom le és meg sem csókolom, de szinte csak milliméterek választanak el tőle. A két karom a nyaka körül, ha csak nem tolt el magától, az ajkaim szinte már az övéin, de legalábbis igen-igen közel. Meghagyom neki az utolsó pár millimétert és ha még hatással vagyok rá, akkor ő maga fogja megtörni a maradék távolságot. Valami barát... nem állhat az utamba, az képtelenség!


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Újra együtt[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A múlt visszahúz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ashton P. Blake
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 140

TémanyitásTárgy: Re: Ashton & Nathalie - Viszontlátás 2017-10-24, 06:45

nathalie & ashton
Back to the past
[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Azon tűnődöm, hogy a véla báj teszi mindazt, hogy most, hogy ismét, megint nem tudok rá haragudni, vagy csak a szerelmem nem múlt el sajnálatos módon, holott utálnom kéne. Gyűlöltem is azért, amit tett, de hát mint tudjuk, a szeretet és gyűlölet kéz a kézben járnak. Azért gyűlöltem, mert közben szerettem is. Viszont annyi idő eltelt már, kezd belőlem minden kiüresedni, és most, hogy itt van, már nem tudok olyan vagdalkozó lenni, holott gondolatban már számos módon megöltem, de valójában sosem tudnám bántani. Főleg, hogy itt sóhajtozik nekem, annyira én sem vagyok szemét.
- Nem tudom, mondjuk várni rám? Szerinted ha szeretünk valakit, akkor nem vagyunk vele türelmesek? Elmentem, megigértem, hogy visszajövök, és megtöröm az átkot, erre kivel talállak? Egy másik.. próbálkozóval.. Na nem.. – Azért nekem is van büszkeségem. Azt se nyeltem le egykönnyen, hogy a lány mindenkivel, akit komoly kérőnek lát, máris összejön, de hát úgy fogtam fel, hogy ifjonti bénázás, kereste az igazit, azaz engem. De hát nálam sem állt meg. Azért az meglep, amikor megmutatja, hogy valóban kilépett a birtokról. Leengedem a karbafont kezemet, és szótlanul kapkodom a levegőt. – Oké, ezt nem tudtam, de értsd már meg, nekem az túl durva volt. Azt hittem, örök hűséget esküdtünk egymásnak, franc se fogja a leveleidet olvasgatni, ha közben meg kicsináltál lelkileg. Mit gondolsz, pár sor majd mindent megold? Ha velem megtetted, megtetted másokkal is, és köszönöm, de nem akarok beállni a sorba. – Értem ezt arra, hogy mit éreztem akkor. Talán még most is, de nyilván ez nehezebb bizonygatni, ha lúdbörözöm a közelségétől. És megremegek az érintésétől. Mégis megfogom a kezét, noha nem tolom el csak úgy. Csak rajta tartom a sajátomat. – Én már.. nem akarok megint csalódni. Teljesen összetörtem, és.. nem tudom, hogy menne-e megint. Ha ismét átversz.. – Felakasztom magamat? Ez a jó szó? Nem is tudom, lehet, hogy mégsem, de hogy teljesen megváltoznék, az biztos. De ha a barátságomat ajánlom, miért nem tudja csak úgy elfogadni? Miért nem tud időt adni? Csak itt kéne hagynom, de egyszerűen nem megy. Viszont az igenis keményen belémvág, hogy másokra is ilyen hatással volt, még ha azt is mondja, hogy én vagyok a hőse.. Ez lehet pillanatnyi magány is. Bár.. ha értem jött ki akkor a birtokról.. Lehetnek érzései.. De ezt nem lehet egy édes simogatásból lemérni. Felpillantok végül rá, de nehéz megszólalnom. Hosszú pillanatok telnek el így. – És ha azt mondom, hogy nekem is van valakim? Csak barát, de.. miért gondolod, hogy nekem nem volt olyan döntésem, hogy továbblépek, ha már te megtetted?


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nathalie Elle Wood
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 11

TémanyitásTárgy: Re: Ashton & Nathalie - Viszontlátás 2017-10-20, 17:50




Ashton & Nathalie
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem azt mondom, hogy azt vártam a nyakamba veti magát, de azért ennél mégis csak többet és ennek ellenére még sem mutathatom ki nyíltan a csalódásomat, pedig van bennem egy jó nagy adag belőle. Mégis nincs mit tenni, kénytelen vagyok ezúttal csendesebben kezelni, sőt lehetőség szerint visszafogni magamat, hogy ne én érezzek haragot, hanem elérjem, hogy ez a konok ellenállása megtörjön végre. Végül is, ha nem lenne dühös az azt jelentené, hogy már egyáltalán nem érdeklem, tehát ha dühös... az a jó jel. Persze jobb jel lenne a kitörő öröm, de nem siettethetek mindig mindent.
- De hát... tényleg nem érted, hogy azt hittem elmentél és ott hagytál? Mégis mit tehettem volna mondd? Én... - halkan sóhajtok egyet. Kicsit hátrébb lépek, ahogyan előkerül a pálcám, de leengedve, hogy ne érezze fenyegetve magát, aztán végül saját magamra irányítom a végét, bár látszik, hogy amit teszek azt nem könnyen teszem meg. Egy apró pálca intés csak, amire láthatja a változást, ahogyan jó néhány szép szőke tincsem és még a szemöldököm egy része is egyszerűen elveszíti a megszokott színt és szinte teljesen hófehérbe megy át. - Utánad mentem és csak pár lépés volt a birtokon kívülre és látod... Azt mondod nem érdekeltél? - újabb pálcamozdulat, ahogyan az az ősz szálakat gyorsan eltüntetem. Na igen, csoda, hogy nem lett komolyabb következménye a dolognak és azt mondja, hogy csak úgy tovább léptem és én bántottam őt. Meg se hallgatott. Azt várta, hogy ott öregszem meg egyedül, miközben azt hiszem sose tér vissza?
- Balgaság... azért írtam neked, többször is, de nem válaszoltál és nem jöttél és... mérges voltam, amiért úgy ott hagytál. Múltidézés, nem számít, csak hogy nekem akkor is te kellesz és tudod ha innen nézzük nem is bánom, hogy eljöttél, mert így... jól vagy. - újra közelebb lépek, a pálcámat elsüllyesztve megint. Persze nem viszem túlzásba, ne hogy elszökjön előttem túlságosan hirtelen, de tudom, hogyan kell hatni rá és ha még akár csak egy csepp kötődése is van hozzám, akkor hamar rá fogok jönni, hogy van esélyem és van értelme próbálkoznom és akkor nem is adom fel egy könnyen, hiszen mégis csak róla van szó.
- Barátok? - meglepetten pillantok rá és talán csak egy egészen kevésen múlik, hogy ne mondjak olyat, ami az egészet elrontaná. Talán az segít, ahogyan lehajtja a fejét, majd megszólal rám pillantva megint. Itt már nem habozok, egészen közel lépve nézek a szemeibe és bár egy pillanatra tétovázom, de végül mégis csak emelkedik a kezem, hogy a tenyerem az arcán pihenjen meg. - Én tudom. Ashton vagy, aki meg akart menteni, tehát egy igazi hős. Az én hősöm, akit... mindenkinél jobban... szeretek. - olyan, de olyan nagy a késztetés, hogy megcsókoljam és annyira akarom is, de ki tudja, amilyen nagyon el van anyátlanodva, nem biztos, hogy ez most jó ötlet lenne és főleg nem biztos, hogy jó lépés, ezért egyelőre nem teszem meg, bármennyire akarom is. Na ugye, tudok én fejlődni, ha akarok és... ha muszáj.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Újra együtt[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A múlt visszahúz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ashton P. Blake
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 140

TémanyitásTárgy: Re: Ashton & Nathalie - Viszontlátás 2017-10-09, 06:49

nathalie & ashton
Back to the past
[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Karbafont kézzel, keményen nézek rá, annak ellenére, hogy az utóbbi időben csak menekültem a lányok elől, és semmilyen érzelmet nem mutattam, úgy véltem, hogy az a legegyszerűbb, mert úgy nem hagyok magamon fogást. Nathalie ellenben megérdemli, hogy az arcába mondjam, hogy mit is gondolok, pedig faképnél is hagyhatnám, ugyanis cseppet sem hat meg, hogy most itt van, és beszélni akar velem. Nyilván el kell vonatkoztatnom attól a bájosan csillogó szempártól, amivel egyszer levett a lábamról. Az állandó érzéki érintéséről, no meg a megértő, áhitatos lelki-kapocs dumáiról. Nyilván mindenek ezt mondta, hogy megtörjék az átkot.
- Persze, mert neked mindig kell valaki, aki körbeugrál. Most, hogy kinyirattad azt a másik idiótát, megint szerető nélkül maradtál. Ha igazán szerettél volna, akkor nem küldöd csatába csak úgy a kérőket.. – Nem mondom, hogy egy önző dög, mert az már túl nagy sértés lenne. Ráadásul én a lovagi kódex alapján nevelkedtem, nem szokásom nőket megalázni, bármilyen gonoszak is velem. Csak elsétáltam, és megpróbáltam magamban lezárni, de mint tudjuk, nagyon nem sikerült, azóta is szenvedek legbelül.
- És most mire számítasz? Türelmetlen voltál, és jött az a szöveg, hogy én már csak a múlt vagyok, most megint múltidézést akarsz? Ez már nem így megy. – Rázom a fejemet, amit utána le is hajtok, nyilván sokkal könnyebb dolgom lenne, ha nem érezném a teste melegét, a bőre illatát. Véla, és ezzel aljasul visszaél. A báró lánya mindig ismerte az adottságait, és nem szégyelt visszaélni vele. Ennek lettem az egyik áldozata. Csak azért nem teszem hozzá legbelül, hogy szenvedő, mert amíg tartott, nagyon is édes volt minden pillanata. Ha nem lett volna az, akkor nyilván nem is érezném magamat ennyire pocsékul.
- Ami történt, azon már nem változtathatok. Nekem is van valakim, még ha nem is úgy.. de egy barát, aki legalább megért. Nem hiszem, hogy valaha képes lennék úgy érezni megint. Ha bármit is akarsz tőlem, annak nem most van itt az ideje. Egyszer talán lehetünk barátok, de.. valamit elpusztítottál legbelül. – Persze ez nem teljesen így van, igenis kívánom, csak éppen nem tudnék vele együttélni, és ez a fontosabb. Melissa más, még ha nem is vagyunk együtt, legalább vele beszélgetni lehet. De Nathalie-ban hogy bízzak meg ismét, amikor én az életemet tettem rá, ő pedig ki tudja hányakkal csalt meg? Lehet, hogy senkivel, és csak szájhősök voltak, de ha mégis.. Már nem tudok semmit. Lehajtom a fejemet, hogy aztán mégis felnézzek rá. – Már magamban sem hiszek..


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nathalie Elle Wood
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 11

TémanyitásTárgy: Re: Ashton & Nathalie - Viszontlátás 2017-10-05, 15:21




Ashton & Nathalie
[You must be registered and logged in to see this image.]
Egyre nyilvánvalóbb, hogy nehezebb dolgom lesz vele, mint ahogyan eredetileg gondoltam. Taktikát kell váltani, vagy hát próbálkozni kell, mert valahogyan rájövök majd, hogyan férkőzhetek közel hozzá, ha már miatta vagyok itt. Azért lássuk be nem szoktam veszíteni és nagyon nem tetszene, ha ezúttal ez történne. Arról nem is beszélve, hogy úgy sem fogja elhinni nekem, legalábbis egyelőre, de ettől még igenis próbálkozom, hiszen fontos nekem. Itt vagyok, utána jöttem, ő kell nekem, bár ezt egyelőre nem hiszi el, na de majd.. Ha egyszer nagy hatással voltam rá most is menni fog, már csak azért is, mert lássuk be nem lenne ennyire ideges, ha nem érezne semmit sem irántam, ezt pedig úgyis kihasználom.
- De mégis hozzád jöttem, amikor megtört az átok, hát ezt sem látod? És tényleg nem érted? Azt hittem, hogy nem jössz vissza. Tudod jól milyen sokáig voltam bezárva, kétségbe voltam esve, amikor nem jöttél vissza és... Csak ki akartam jutni onnan. - próbálom bizonygatni neki, hogy tényleg egyszerűen csak szerettem volna végre szabad lenni és attól féltem, hogy ez mellette nem fog sikerülni, hogy ő sem lesz esélyem rá, mert nem tér vissza, mert ő is megijedt mint a többiek és ott hagyott. Ezért kellett más, aki tényleg segít nekem és... találtam mást, ha egyszer muszáj volt. Azt nem várhatta, hogy örökre bezárva maradok egyedül a birtokon miután ő elment és a leveleimre sem válaszolt.
- Ha nem kellenél, nem lennék itt. Csak te kellesz és... sajnálom, hogy türelmetlen voltam és nem bíztam meg benned, de féltem. Féltem, hogy egyedül maradok ott, ha a szüleim meghalnak... ha mindenki elmegy a birtokról, ha megöregszel. - a kezem lecsúszik az arcáról, de éreztem, hogy hatással volt rá és már ez is valami. A fejemet lehajtva sóhajtok, csoda, hogy nem hullajtok könnycseppeket, de nem akarom túlzásba vinni, azt úgy sem vennék komolyan, de azért ha jobban belegondol, hátha megsajnál. - Balek? Nem... egy rendes srác. Elmondtam neki mindent, azt is, hogy hiányzol és hogy megbántottalak és megesett rajtam a szíve és segített. Már nem volt veszíteni valója, ezért végül hagytam, hogy eljöhessek... hozzád. - újra felpillantok rá szomorú tekintettel, szinte már nyíltan vágyakozva, mint aki csak arra vár, hogy a szeretett férfi végre megölelje és azt mondja képes neki megbocsátani. Tudom, nem lesz ez egyszerű, de... kitartó vagyok, hiszen hosszú évek alatt értem el, hogy eljöhessek a birtokról, Ashton sem hiheti, hogy csak úgy annyiban hagyom ezt az egészet.

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Újra együtt[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A múlt visszahúz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ashton P. Blake
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 140

TémanyitásTárgy: Re: Ashton & Nathalie - Viszontlátás 2017-09-20, 18:36

nathalie & ashton
Back to the past
[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Nőkre nem illik csúnyán nézni, de istenemre mondom, Nathalie alaposan kiérdemelte. Én, aki mindenkivel lovagias vagyok, most úgy káromkodnék, mint a kocsis, hogy visszajön életem szerelme, aki rendesen átvert a palánkon, meg még másokat is, és úgy tesz, mintha minden rendben volna. Szerencsére Nathalie pillantása lekoptatja az utánunk kémkedő horda felderítőjét, úgy fest itt nem nagyon szokták meg, hogy valakivel ilyen környezetben látnak. Hiába van ott Melissa, vele azért mégiscsak tartom a távolságot, nem szikrázik köztünk (most még) a levegő úgy, mint ahogy most Nathalie-val, noha részemről egyáltalán nem a vonzalomról árulkodik ez a nézés. Vagy ha mégis, próbálok rajta uralkodni. Hogy lehet ennyire szeretni és gyűlölni valakit egyszerre? Karbafonom a kezemet, hogy ezzel is mutassam, tartom a távolságot, és nincs semmi, ami megmásíthatná a döntésemet. Mégis, Nathalie-ból ismét árad az az érzékiség, amivel elvarázsolt, és ami ellen aligha tudok küzdeni. Biztosan bántja, hogy már kutyába se veszem, nem ezt szokta meg.
- Cöh, de mindenkiről ezt mondtad. Sosem gondoltam, hogy egyszer én is pont ide fogok tartozni. Láttalak, láttalak valaki mással, akivel ott édelegtél, teljesen leírva engem. Én mindent megtettem volna érted, hogy feloldjam az átkot, végső soron meg is haltam volna érted. – Szólok hozzá keményen, átlátva a véla bájon, a saját sértett önérzetem már erősebb, mint a szerelem, amit egykor éreztem. A közelsége ismét részegítő, ám sok idő telt el ahhoz, hogy már józanabbul tudjak gondolkozni, még ha itt becézget is. Nem, ezt nem teheti velem, nem vagyok hülye! Ennél még Melissa is tisztességesebb, aki felvállalja, hogy van valakije, aki ha csak alkalmi is, de legalább tudja róla az ember, hogy foglalt, és nem éri meg a próbálkozást. Nekem már úgyse fog egy normális lány se jutni, de nem is érdekel.
- Én bántottalak meg? És mit becézgetsz engem? Nem én vagyok a szerelmed, csak egy múltbeli eldobott koszos rongy, aki már nem kell neked. – Rántanám el az arcomat, de csupán megrezzenek, azért az érintés mégiscsak más, nehéz ellene küzdeni. Ha belegondolok, hogy azzal a másikkal is biztos lefeküdt, akivel láttam. – Ezek szerint az átoknak vége. Gondolom valami balek beáldozta magát végül. Mindenkit tönkreteszel, de miért? Ennyire önző vagy? – Talán bántó, amit mondok, de egyértelműen jogos kérdés. Semmi nem garantálja nekem, hogy megváltozott. Most ismét engem akar kihasználni. De ha Melissának van valaki az életében, akkor használjam ezt a kis cafkát csak arra? Végülis megtehetném, lemondván arról, hogy valaha tényleg szerelmes leszek, nekem nem jut, és pont.




[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nathalie Elle Wood
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 11

TémanyitásTárgy: Re: Ashton & Nathalie - Viszontlátás 2017-09-13, 19:51




Ashton & Nathalie
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem szeretek várni, de ezúttal mégis kénytelen vagyok türelmet erőltetni magamra, amíg a kért srác megtalálja végre Ashtont. Hát szó se róla elég türelmetlen vagyok, amikor végre a festmény megmoccan és meglátom őt. A mögötte érkező lány már kevésbé tetszik, főleg hogy még ott is marad, hogy bámuljon minket. Ashton itt valami nagy népszerűségnek örvend vajon? Kissé felszökik a szemöldököm és olyan lesújtóan nézek a lányra, amennyire csak tudok, de úgy fest nem veszi a lapot, főleg mert alig pillant rám, csak Ashtont figyeli, mintha minimum bálványozná. Persze amikor végre hozzám érkezik a szavai ellenére is mosolyt varázsolok az arcomra, hogy felpattanjak. Aztán tovább is viharzik, én pedig kelletlenül, de követem. Engem szoktak követni és lám, most én vagyok kénytelen. A lány kap még egy lesújtó pillantást és persze kissé ki is húzom magamat, csak hogy érzékelje, hogy nem jó illetővel packázik, ha így bámulja az én Ashtonomat, aztán szépen utána indulok, hogy végig hallgassam a nem túl kedves szavakat. Persze nem érdekel a különösebben és hiába fonja karba a kezeit maga előtt, én ennek ellenére közelebb lépek és ártatlan tekintettel pillantva rá állok meg előtte.
- Én is örülök, hogy látlak szépségem... és persze, hogy azt mondtam, hiszen a múlt voltál, mivel elmentél és azt hittem nem jössz vissza, mint a többiek és... Azt vártad, hogy ott öregszem meg egyedül a falak között? Ezt a sorsot szántad volna nekem? Tudod... ezzel nagyon megbántasz és azzal is megbántottál, hogy nem válaszoltál a leveleimre, de hajlandó vagyok megbocsátani neked, mert igazán hiányoztál... Ash. - a nevét már szinte csak suttogom. Régen is tudtam, hogyan kell hatni rá, ez nem változott azóta sem, legalábbis nagyon remélem. Nem csoda, ha nem látok határozott ellenállást, akkor ameddig nem lép el, vagy próbál másképp megszabadulni tőlem, erőteljesebben, természetesen közelítek, sőt ha van rá mód akkor még az arcát is megsimítom, bár persze csak akkor, ha nem látok valamiféle olyan jelet, amiből sejtem, hogy nagyon nem jó ötlet túlzásba vinni a közeledést, mert a végén még elpattan nála valami.

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Újra együtt[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A múlt visszahúz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ashton P. Blake
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 140

TémanyitásTárgy: Re: Ashton & Nathalie - Viszontlátás 2017-09-03, 10:56

nathalie & ashton
Back to the past
[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Furcsa lány ez a Melissa, de a sok rám akaszkadó társátó eltérően legalább ő nem nyomul. Vagy máshogyan, ezért elviselhető. Amit viszont nem értek, hogy miért teszi, hiszen van valaki az életében. Valaki, akivel csak úgy lefekszenek, de mellette Melissa meg lazán flörtölget velem, amihez nincsen gyomrom. Neki is megmondtam, hogy még ha véletlenül lenne is bátorságom valamihez, akkor is furcsa lenne, hogy neki ott van talonban valaki, akivel bármikor lefekhet. Talán túlságosan romantikus alkat vagyok, nem tudom. Én csak úgy tudom elképzelni magamat, hogy csak egy vagyok valakinek az életében, visszavonhatatlanul. És nem úgy, ahogyan ez a sok lány bálványoz, mert még olvasni sem lehet tőlük. Hiába van velem sokat Melissa, ez csak picit vett vissza a divatból, miszerint engem kell követni. Amikor megszólít a srác, aki csak úgy hebeg-habog, akkor az egyik kinti ücsörögve becsapom a könyvet, hogy megnézzem, ki is az. Megköszönöm a háztársnak, és felemelkedek, vagy fél tucatnyi lány sóhajától kísérve. Már meg se hallom, csak egy bosszankodó szemforgatást ejtek meg. Sötét szerelésben vagyok, ez a kényelmes, és az ellegáns. Szeretem, mert nem kell hogy harmonizáljon minden mással. Kiemeli a szemem kékjét, és passzol hozzám. Becsapom a könyvet a hónom alá, s megindulok a klubhelység felé. Fogalmam sincs, hogy ki lehet az, kétlem, hogy a lányhordából valaki, azok nem szoktak így megszólítani. Belépek a dámán át, de a festményt megtartja az egyikük kintről, hogy nézzék, hogy hova is megyek, érdemes-e utánam jönni. Elakad a szavam, ahogyan meglátom a vöröskét. Már csak ő hiányzott. Igazi méhkirálynő lehet, ha az itteniek élére áll. Dühösen elviharzok mellette, hogy kövessen, de sietősen, mert nem akarom, hogy a sóhajtozó lányok minden szavunkat hallják. És közben igyekszem magamról lerázni a káprázatot. A hálókörletekhez vezető lépcsőkig tart a szusz.
- Te mégis mi a jó francot keresel itt? Nem volt még elég? Azt mondtad annak a másiknak, hogy én csak a múlt vagyok! És a többieket is ezzel a kifejezéssel illetted előttem. – Fonom karba a kezemet sötét pillantással, elutasítóan. Természetesen hatással van rám, mert egy ilyen égető szerelem nem múlik el csak úgy, de ha Nathalie le szokta zárni a történteket, akkor nem értem, hogy mit akar itt. Az átok nyilvánvalóan megtört, de már az sem érdekel, hogy pontosan mi történt. Nélküle sem tudtam még túljutni az elmúlt hónapok gyötrelmein, de most, hogy itt van, még inkább meg fog alázni a jelenlétével.
De nem, erősebb a haragom, mint a csodálatom, és csak azért se mérem végig az alakját, a ruháját, a dekoltázsát. Csak a szemébe nézek, és ha bármi olyat mond, ami nem tetszik, istenbizony le fogom lökni az ablakból. Nem szokásom lányokat bántani, de ő aztán megérdemelne egy kiadós felpofozást. Látszik rajtam, hogy majd felrobbanok az indulattól. Amit ilyen sokáig magamban tartottam, az most nagyon kikivánkozik.



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nathalie Elle Wood
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 11

TémanyitásTárgy: Re: Ashton & Nathalie - Viszontlátás 2017-08-30, 10:23




Ashton & Nathalie
[You must be registered and logged in to see this image.]
Legalább húsz perce ücsörgök itt és lassan kezdem határozottan unni magamat még annak ellenére is, hogy azért akad olyan, aki már most a nyomomban lohol. Sikerült összeszednem egy kis nyikhajt azt hiszem valami más házból még a legelején, amikor betoppantam a főkapun. Szó szerint belé botlottam, de persze az angyali mosolyomnak és nevetésemnek nem tudott ellenállni, úgyhogy volt, aki a holmimat elhozta egészen ennek a klubhelyiségnek a bejáratáig. De hogy az a festmény milyen lehetetlenül mogorva! Meg hát a kinézete... gőzöm sincs, hogyan tud bárki is szóba állni egy ilyen otromba nőszeméllyel, hiszen még ránézni sem valami nagy élmény, nem hogy szót váltani vele. De úgy fest ezek után minden áldott nap kénytelen leszek, akár többször is, ha be akarok jönni ide. Ashton meg sehol... pedig már jó ideje várok rá, úgyhogy muszáj lesz valahogy előcsalogatnom, mert az már biztos, hogy az épületben van, ennek azért utána jártam, hogy ne fussak már az elején lyukra.
- Hét te! - szólok valami kis vörös hajú vörös képű srácnak, bár azt hiszem a képe az elmúlt pár pillanatban lett vörös, jó eséllyel a miatt, mert megszólítottam. Milyen... szánalmas. Édes? Nem, elég gáz. Azért azok, akik nekem udvaroltak eddig sosem voltak ennyire szemérmesek, ez meg itt... Azért csak bájos mosolyt varázsolok az arcomra, mert hát másképp még sem megy a dolog és intek neki, hogy igen neki szóltam, hátha végre megmoccan és nem a háta mögé nézeget, hogy vajon akad-e ott más. Ha akadna... gondolhatja, hogy nem neki szóltam volna. - Megtennéd, hogy segítesz nekem? Van itt egy régi barátom, Ashton Blake. Annyira sokat segítenél, ha megkeresnéd őt is szólnál neki, hogy várja valaki. Ne mondd neki, hogy ki és hogyan néz ki, csak hogy keresik. Megtennéd nekem? Nagyon hálás lennék! - bájos szempilla rebegtetést mellékelek a mosolyom mellé, amíg kellő összhatást biztosít ahhoz, hogy a srác hamar kapja magát és végre elkámforodjon. Természetesen eszem ágában sincs máskor szóba állni vele, főleg miután én Ashton miatt jöttem ide, más most cseppet sem érdekel, legalábbis egyelőre biztosan nem. Ehhez viszont jó lenne, ha végre itt lenne és beszélhetnék vele, vagy legalább újra láthatnám, mert hát hiányzik... A pillantása, a csókja és nagyjából mindene. Az a morcos képe nem, ahogyan utoljára láttam, de ez apróság, elfelejtjük, ahogyan azt is, hogy nem válaszolt a leveleimre. Én vagyok annyira kegyes, hogy megbocsássak neki.

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]Újra együtt[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A múlt visszahúz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nathalie Elle Wood
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 11

TémanyitásTárgy: Ashton & Nathalie - Viszontlátás 2017-08-30, 10:23

***


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A múlt visszahúz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Ashton & Nathalie - Viszontlátás

Vissza az elejére Go down

Ashton & Nathalie - Viszontlátás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Tornyok :: Griffendél-torony-