2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
» A barátság a jó embereket még jobbá teszi, a rosszakat pedig még rosszabbá. «
Mit tehetnék mást, mint hogy megpróbálom kizárni a fejemből a zavaros gondolatokat, ezúttal Petert és Danet is, mert úgy csak könnyebb lesz valamennyivel és igazából muszáj is különben a végén még beleőrülök és az senkinek se lenne jó. Ezért is szöktem ide most, hogy újfent Petert kerülve ne kelljen véletlenül sem a közelében lennem és láss csodát a mázli nincs velem, mert nem kell sok hozzá és meg is jelenik, én pedig mit tehetnék mint megpróbálom első körben állni a tekintetét, aztán persze jó lenne kitalálnom hogyan viszonyuljak hozzá, de őszintén szólva ezt még nem tudom. Végül is nem kötelező beszélgetnünk. Hirtelen nem is tudom, hogy miről lehetne. Kérdezzem meg, hogyan van a kis barátnője, aki megpróbált megölni, de legalábbis elásott? Vagy ő kérdezzen arról mikor találkoztam legutóbb Dane-nel? Mert úgyis ez lenne és persze a miért nem kerülöm el jobban és a többi jól megszokott történet, amihez pedig őszintén szólva az ég világon semmi kedvem sincs. - Szia! - azért köszönök neki, de csak ennyi, többre most nem futja és többet nem is akarok, mert nem tudom mit mondhatnék neki és ő mit mondhatna nekem. Láthatóan ő sem akar megszólalni. Jól megmondta a barátságunk már úgy sem lesz olyan, mint volt én voltam naiv, hogy azt hittem igen, de ezek szerint nagyot tévedtem. Úgyhogy egy szót sem szólok, csak maradok a helyemen és továbbra is a mogyorókrémmel foglalom el magamat, mint ha tényleg olyannyira lekötne. Bár végül is most úgy is érzem, hogy határozottan nagyon leköt és el vagyok vele. Végül is az édességben az az igazán jó, hogy nem tud megbántani, pont olyan e téren, mint az alkohol, bár mostanában egészen kihagytam az ilyesmit, az alkoholt is, meg a bulizást. Valahogy ahhoz sem volt kedvem, főleg a legutóbbi eset után... érthető, ha eszem ágában sem volt azok utána újra kockáztatni, hogy esetleg megint valami hasonló baj történik. Pedig akkor még csak sokat sem ittam.
Jeleeen! <3 ♦ Ruha ♦ Pillowtalk ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Napok óta nem találkoztam Sophiával, ami érthető is a legutóbbi beszélgetésünk kimenetelét tekintve. A lány kerül engem, ebben biztos vagyok, hiszen a kastélyban elég gyakran egymásba futhatunk a puszta véletlennek köszönhetően, de mivel ő nagyon jól tudja, merre vannak a kedvenc helyeim, szándékosan elkerüli őket. Nem mintha bánnám, talán ez a legelső olyan alkalom, amikor nem hiányzik annyira a társasága, de azért aggódom érte. Ki tudja, mibe keveredett ismét ebben a pár napban, és hiába nem tudom teljesen biztosra megmondani, mit is érzek iránta, attól még a barátom marad, szinte már családtag, szóval ez valamennyire érthető is. Ráadásul, Dane is nagyon sokat van a közelében, Lorelai pedig egyenesen rajta keresztül szeretne nekünk fájdalmat okozni, ami az én esetemben menne is, de Dane... Kétlem, hogy bármit is érezne Sophia halála miatt, legfeljebb csak annyit, hogy elvesztett egy irányítható valamit, újabb báb után kell néznie, ami csak plusz munka lenne számára. Nyilván bosszankodna miatta, de egy olyan személyt sem tudok, akinek az elvesztése fájdalmat okozna számára. Ami pedig Lort illeti... Vele se találkoztam már egy jó ideje, úgy tűnik, elég volt számára egy találkozás, most pedig arra koncentrál, amiért ténylegesen a kastélyba jött. A vele kapcsolatos érzelmeim elég vegyesek, hiszen a halála annak idején igen tragikus volt, szinte felfogni se volt időm, úgy tűnik, nem is szerettem ki eléggé belőle, hiszen a felbukkanása szépen felkavarta az állóvizet, ezt pedig nem csak az eddigi helyzetekre értem, hanem az érzelmeimre is. Gyűlölet és szeretet van bennem iránta, hiszen próbálok magamban indokokat találni a miértjeire és felmenteni Sophia megtámadása alól. Persze, az utóbbi nem megy olyan könnyen, hiszen a lány mindenben ártatlan, semmi köze se volt annak idején Lor halálához, arról csakis én és Dane tehetünk, ehhez senki másnak sincs köze. Szóval a szőkeség ebben a vádpontban bűnös marad, de valamiért mégsem tudok a nyomába eredni, hogy végezzek vele, pedig normális esetben ez lenne az első olyan dolog, amit megtennék. Sophia megtámadása szépen visszavett a népszerűségéből nálam, de ez sem volt elég ahhoz, hogy teljesen ellene forduljak. Nem, Lory, ehhez többet kell tenned. Utam a konyhába vezet, hogy igyak egy kevés vajsört – ami belátható időn belül ki fog ütni, mert nem keveset fogyasztok belőle – és leerőltessek pár falatot a torkomon. Mostanában keveset eszem, alig alszom, márpedig valamelyikre szükségem van ahhoz, hogy legyen erőm fellépni Dane ellen, ha esetleg fenyegető lépéseket tenne ellenünk. Nem hiszem, hogy Sophia repesne az örömtől, ha tudná, hogy még mindig nem bízok a férfiban, de hát már nem foglalkozik velem, szóval teljesen mindegy, nem igaz? Attól még meg kell védenem, nehogy ő is Lorelai sorsára jusson és belőle is egy tomboló szörnyeteg legyen. Mondjuk, ez enyhe túlzás, de akkor is... Majdhogynem így látom a történteket. - Ó! - torpanok meg, amikor megpillantom Sophiát egy nutellás üveggel a kezében és ujjaival a szájában. Most el kellene mennem? Nem hiszem, majd ő távozik, ha nem szeretne beszélgetni, úgyhogy elindulok a vajsörös üvegek irányába: - Szia! Nem mondok semmi mást, helyette elveszek egy vajsört, kibontom, majd leülök az egyik hosszabb asztalhoz és kortyolgatni kezdem azt. Beszélnem kellene vele? Talán bocsánatot kérhetnék, de miért is tenném? Tényleg sokat van Dane társaságában, komolyan, és mintha nem is lenne minden igyekezetével azon, hogy elkerülje a hasonló helyzeteket. Vagy ez az egész Lorelai-ügy... Hát nem Sophia utasított el engem? Szándékosan nem teremtettem számára olyan helyzeteket, melyek kellemetlenek lehetnek számára. Nem csókoltam meg, semmi olyasmit sem tettem, amit nyilvánvalóan nem szeretett volna, most pedig őszinte voltam vele a legutóbbi alkalommal is. Nem értem a nőket, tényleg nem...
» A barátság a jó embereket még jobbá teszi, a rosszakat pedig még rosszabbá. «
Tudatosan kerülöm Petert és ő talán megérezte ezt, talán nem, magam sem tudom, de nem is tudok most gondolni rá. Napok óta nem beszéltünk egy szót sem, ha keresett is nem talált meg, hiszen a szobatársaimnak is megmondtam még ha a szobában voltam is, hogy vele nem akarok beszélni. Igazából magam sem tudom, hogy pontosan mi ennek az oka. Talán jó kicsit távol lenni tőle, talán nem akarom, hogy megint számon kérjen mikor és miről beszéltem legutóbb Dane-nel, talán csak rossz érzés az, hogy szerelmet vall nekem és alig egy hét múlva már nem is érzi úgy igazán? Persze biztosan velem van a gond, túl sok romantikus regényt olvastam már és túlságosan a nagy dolgok csigáznak fel igazán, de Peter még csak meg sem próbálkozott igazán semmivel, még egy csókkal sem, hogy kiderüljön nem jelent-e többet, mint amit gondolnék félve, hogy elveszíthetem, mint barátot. Nem küzdött értem és nem próbálkozott és megmutatta, hogy meg is volt rá az oka. Biztosan még mindig azt a Lorelait szereti, pedig ő bántott engem, akkor hát hogy akarna megvédeni? Dane megtette, azt hiszem még attól a lánytól is megvédene, ha arról lenne szó, Peter esetében viszont egyáltalán nem vagyok biztos benne. Hát ezért kerültem, vagy inkább ezek miatt. Szomorú, hogy nem akartam megpróbálni vele valami többet, mert féltem, hogy rámegy a barátságunk, csak épp nem vettem észre, hogy már nincs is meg az a barátság, ami volt, hiszen titkolózott előttem, már nem is egy dologban, plusz a folyamatos számonkérések és persze ahogyan lebecsül folyamatosan... Nem értem, hogy miért gondolja, hogy csak az lehet a jó, amit ő tesz, de már nem is számít. Késő van, tudom ezt most talán egyik srác se támogatná a legutóbbi támadás után még Dane sem. Peter meg főleg, hogy egyedül mászkáljak ki éjnek évadján. Jó annyira nincs késő, talán tíz óra, de már elég csendes és kihalt a folyosó, viszont a konyha nincs messze, én pedig éhes vagyok és szükségem van egy kis mogyorókrémre. Csak úgy natúr, csak az íze miatt. Ennyi jár a mostanában történtek után. - Hol is lehetsz...? - keresgélek, nyitogatom a szekrényeket, amíg végül meg nem lelem, amit kerestem és nem röstellek csak úgy kézzel belemászni. Úgy se lát senki sem, akkor meg miért ne? Nem sok van az üvegben, úgyis el fog fogyni, akkor meg miért is ne? Szépen belemártom az ujjamat és azt nyalom le, így még csak összekenni sem fogok semmit, hogy teszem azt aztán majd mosogatni kelljen, így a legjobb nem igaz?
Jeleeen! <3 ♦ Ruha ♦ Pillowtalk ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
