Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb



ϟ Avatárfoglaló
  Today at 09:38
Duncan McFayden


ϟ Duncan McFayden
  Today at 09:21
Duncan McFayden




ϟ Megan & Tommy
  Yesterday at 13:40
Megan Smith
A hónap posztolói
Megan Smith
 
Elijah Crowfield
 
Quessena Melchys
 
Dane Seoras
 
Calista Merrick
 
Cody Armstrong
 
Nox Djarum
 
Sheree Parks
 
Draco Malfoy
 
Luna Lovegood
 
Statisztika

Összesen 579 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Duncan McFayden

Jelenleg összesen 33659 hozzászólás olvasható. in 3128 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Alex-Mira: Korrepetálás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Miranda Hartford
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 117

TémanyitásTárgy: Re: Alex-Mira: Korrepetálás 2017-06-24, 09:39


Alex & Mira

[You must be registered and logged in to see this image.]

Cseppet sem irigylem Alexet, hiszen elég nehéz helyzetben lehet miattam. Soha életemben nem voltam egy angyali kislány, ezt életem első pár évében csupán anyuék tapasztalták meg, majd jött a Roxfort és a srác. A felsős, akinek az lett volna a feladata, hogy egy cuki kislány útját egyengesse, helyette viszont kapott egy cuki kisördögöt. Elvégre, angyali képem van, senki ki nem nézné belőlem első pillantásra, hogy mennyi gondot tudok okozni, ha úgy igazán odateszem magam. Egyedül csak az öltözködésem árulhatja el egy vadidegen számára, hogy talán mégse stimmel itt valami. Ez viszont elsős koromban még nem volt ennyire lázadó, úgyhogy a tanárok joggal gyanakodhattak arra, hogy nem a saját, hanem Alex hibájából nem készültem fel megfelelően a dolgozatra. Idővel azonban rájöttek a turpisságra és nem zaklatták többé a fiút.
- Itt valahogy sohasem telik az idő – vonom meg a vállam fintorogva, hiszen nem pont ez a kedvenc helyem, lehetőleg igyekszem elkerülni, leginkább Mia jár ide kettőnk közül, de ez részéről érthető is. Ő mindig a jobb jegyekért teper, hogy még feljebb lépjen a ranglétrán, miközben én már annak is örülök, ha nem kell évet ismételnem. Hiába, mindenkinek más a fontos... - De jó is lenne... Binns professzor viszont nem olyan, aki akár kegyelemből is megadná azt a jegyet. Nem, most nem a tanulásról lesz szó.
Megcsóválom a fejem, miközben belépünk a könyvtárba. Á, itt ma ki leszel faggatva Alex, mert az nem járja, hogy csak pletykák révén értesülök a veled történt dolgokról. Oké, azzal tisztában vagyok, hogy ő nem olyasvalaki, aki bárkinek is kitárulkozik magánéleti szempontból, de én nem akárki vagyok. Szóval, mindenképp elő kell vennem ezt az egész témát, még akkor is, ha esetleg eleinte kínos lesz ez számára, mert rohadtul érdekel a dolgok eme része.
Amikor a könyvtárban lépkedünk, igyekszem csendben tenni, nehogy bárkit is megzavarjak a tanulás szentségében. Szentségében? Oké, azt hiszem, Alex átragasztotta rám az indokolatlan szorgalom nevű betegséget. Nem szokásom odafigyelni másokra, meg az sem szokott érdekelni, ha valamilyen – számomra érthetetlen okból – büntetőmunkára küldenek. Itt viszont számtalan szabály van, szinte a legapróbb kihágással meg lehet szegni az egyiket, ez az egyik oka annak, hogy nem sűrűn látogatok errefelé. Én szeretek hangosan csacsogni, hiszen úgy nem vagyok képes fel szabadult lenni, hogy mindig azt nézem, mennyire vagyok hangos... Ez nekem nem megy. Ha beszélgetek, akkor a saját hangerőmmel tegyem azt, ne úgy, ahogy azt mások elvárják tőlem. Néha még azt se értem, hogy Mia miért szeret annyi időt itt lenni. Komolyan nem normális az a csaj sem.
- Hát ez nagyon bő válasz volt – fintorodok el csalódottan, valamilyen ismeretlen okból kifolyólag azt hittem, hogy Alex ennél egy kissé lelkesebb lesz a témát illetően. Nem tetszik számára a kérdés, ez eddig rendben van, de ha már ennyire nyugodt hangon képes válaszolni rá, akkor miért nem fejti ki bővebben? Azt mondjuk aláírom, hogy a fiúk nem pletykásak, de hogy ennyire... Ezt azért nem akarom elfogadni. - Kezdjük például azzal, hogy mindent részletesen elmesélsz nekem – vágom rá a fiú kérdését hallva, majd csillogó szemekkel folytatom: - Töviről-hegyire. Minden lényegtelen apróságot is. Hogyan és mikor jöttetek össze? És ez nem furcsa ez így? Mármint, ő a mostohatestvéred, elvileg egy család vagytok... Lennétek. Hú, ez még nekem is bonyolult.
Imádom a romantikus történeteket, márpedig ezt semmi pénzért se hagynám ki, hiszen Alex nem egy olyan típusú pasi, aki magával rángatná az ágyba a lányokat, vagyis én speciel nem ilyennek ismertem meg. Ő félénk, szóval az, hogy barátnője van, már eleve nagy szó, de hogy az pont a mostohatestvére legyen... Na, azt hiszem ennek az esélye egyenesen arányos a nullával. Tényleg nem olyan srác, úgyhogy butaság részéről azt hinnie, hogy csak úgy annyiban hagyom a témát.
- Amint elmeséltél mindent, belefoghatunk a tanulásba is – jegyzem meg komoly képet vágva, habár nem sok kedvem van hozzá, de ha ez kell ahhoz, hogy szerelmes történetet hallgassak, akkor engedelmesen végigülöm azt az egy órát, amire azért van szükségem, hogy idén is átmenjek bizonyos tárgyakból. - Nem fogod elhinni, de nem sok kedvem van a bájitalokhoz. Inkább mesélj, mindketten jobban járunk.
Elvégre, nem lehet könnyű számára ez a helyzet, bármennyire is szereti azt a lányt.





[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
If you don’t have weird moments,
you’re weird.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex O'Neil
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 26

TémanyitásTárgy: Re: Alex-Mira: Korrepetálás 2017-06-20, 11:25


Mira & Alex


Mindig is szerettem másoknak segíteni a tanulásban, és csak ilyenkor tudtam levetkőzni a gátlásaimat. Persze nem teljesen, ahogy Emily közelében, de lényegesen bátrabb vagyok, ha tanulásról van szó. Miranda azonban még számomra is kemény diónak bizonyult. Mikor mellém osztották, azt gondoltam, hogy lelkesebb lesz - legalább annyira, mint én -, de hamar kiderült, hogy tévedtem. Legtöbbször késett, sosem akart tanulni, és ez a jegyein is nagyban megmutatkozott. Emiatt pedig kit vettek elő? Persze, hogy engem, elvégre én vagyok a mentora, akinek segítenie kéne, hogy ne vesszen el a tananyagban. Mindig ki tudtam találni valamit mindkettőnk védelmében, mikor éppen arra került sor, de volt pár alkalom, mikor megizzasztott. Ilyen volt például az az eset, mikor egyszer év végén nem szólt a döntő fontosságú bájitaltan dolgozatáról, amin állt vagy bukott a jegye. Bimba professzortól meg is kaptam a magamét, hogy mért nem vettem komolyan, és mért nem készítettem fel rendesen a dolgozatra. természetesen elvittem a balhét Mira helyett, és higgadtan kezeltem a dolgot. Valami olyasmivel magyaráztam ki, hogy az utóbbi időben úgy láttam, jobban tanul egyedül is, ezért nem láttam értelmét a korrepetálásnak. Ezzel persze csak az én helyzetemet rontottam, de fő, hogy Bimba szemet hunyt az eset felett - még ha előtte kaptam is egy negyed órás rendre utasítást.
Halkan elnevetem magam még a könyvtár előtt. Bent erre úgysem lesz lehetőség a könyvtáros miatt. Mirától ez teljesen elfogadható. Azt is csodálom, hogy tanulás miatt akár csak pár percet is várt. Tán elment az esze? Vagy épp megjött?
- Sokat számít. - neki biztosan. Nekem is, mert megvárattam. Általában nem jön ilyen korán, ezért nem siettem el a dolgot, de lám! Pont most jött hamarabb a kelleténél. Ilyen is ritkán fordul elő. - Talán K-t kaptál mágiatörténetből? - tudom, rossz vicc, de ennél többre most nem igazán futja.
Csak akkor veszem észre, hogy rendesen, iskolai talárba öltözött, mikor elindulunk a szokásos, eldugott helyünkre. Komolyan nem értem, mi történt ezzel a lánnyal. Eddig még soha nem láttam a házirendben megírtak szerinti ruházatban. Ez az első alkalom, hogy így mutatkozik előttem, és ennek valahogy nem tudok örülni. Sokkal inkább kezdek félni, mert hogy nála ez nehezen jelenthet jót. De vajon mit akarhat?
Leteszem a könyveket, s azok máris borulnának, de kezemmel megtámasztom az oszlopot. Nincs szükségünk mogorva könyvtárosra. Legalábbis nekem nincs, de Mirát sem úgy ismerem,mint akinek a szíve csücske lenne a nő. Nem egy kellemes társaság, és ezt már sokszor meg is tapasztaltam. Mindig volt valaki a közelemben, aki leejtett egy könyvet, kicsit gyorsabban ment a kelleténél, vagy csak gyűrötten hozott vissza egy-egy nagybecsű művet. Ilyenkor még tűrtem is a kiabálást, amit nem egy gyerek, hanem maga a könyvtáros okozott, de mikor már egy-egy alsóbbéves diák engem hibáztatott egy olyan dolog miatt, aminek az elkövetéséről még csak nem is tudtam, nemhogy én tettem volna, akkor tudtam csak meg, hogy milyen, mikor a sárkány tüzet köp. Roppant hálás voltam a másik diákra ilyen helyzetben, ezt gondolom nem is kell mondanom.
Tantárgyak szerint betűrendbe rendeztem a könyveket, és leültem Mira mellé. Már éppen megkérdeztem volna, hogy mivel kezdjük, mikor megelőzött. Szólásra nyitott szám úgy maradt, ahogy a mondatot kezdtem volna, annyira megdöbbentem. Honnan tud erről? Illetve, biztosra veszem, hogy vannak pletykák erről, de azt nem gondoltam volna, hogy az ő fülébe is eljutnak.
Megköszörülöm a torkom, mikor tankönyveit az asztalra csapja. A számat már hamarabb becsuktam, de a döbbenet még mindig uralkodott az elmém fölött.
- Igen, vele járok. - felelem határozottan, miután ismét rákérdez. Nem jöttem zavarba, elvégre nincs okom ilyesmire. Egyszerűen meglepett, hogy tud erről. Nem fogom titkolni a kapcsolatunkat, mert nem szégyenlem, amit teszünk. Szeretjük egymást, ebben semmi rossz sincs. Még csak nem is vagyunk igazi testvérek. - Mivel kezdünk? - nézek a könyveire, elvégre nem csacsogni jöttem. A bájitaltant pillantom meg először, így magam elé veszem én is. Remélem, megmondja, hol tartanak, vagy hogy miben kell neki a segítség, mert anélkül nehezen tudok segíteni neki.

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
644 szó ▲ zene  ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Hartford
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 117

TémanyitásTárgy: Re: Alex-Mira: Korrepetálás 2017-05-10, 18:01


Alex & Mira

[You must be registered and logged in to see this image.]

Talán már kerek öt perce várakozok a könyvtár előtt, amikor annyira elkezdek unatkozni, hogy jobb híján eszembe jut, hogy talán be kellene mennem és olvasnom. Nem, annyira még én sem unatkozhatok... Oké, otthon szoktam olvasni, de csak és kizárólag a szerelmes ponyvaregényeket, semmi mást. Arra van időm és energiám is akad, de aligha hiszem, hogy a Roxfort könyvtárában akadnának mugli kötetek. Amennyire meg néha bele tudok merülni ezekbe a nyálas valamikbe... Hááát, maradjunk annyiban, hogy ebből se ma, se máskor nem lesz tanulás. Persze, Alex erőlteti azért a dolgot, ő erről híres, mindig mindent erőltet, főleg ha az unalmas könyvekről és még unalmasabb tanárokról van szó. Fogalmam sincs arról, mi élvezetét leli ebben az egészben, de ez az ő dolga, én ma valami egészen másról szándékozom faggatni.
- Szia! - üdvözlöm cinkos mosollyal a szám szegletében és olyan csillogó szemekkel, melyeket leginkább akkor mondhatok magaménak, ha pont készülök valami hülyeségre. Alex számára ez nem sok jót ígér, de általában nem szokott megfutamodni a feladatai elől, szóval nem aggódom amiatt, hogy egyszer csak magára kapja a nyúlcipőt és eliszkol. - Pár perce, de nekem óráknak tűnt, az számít valamit? Egyébként pedig beszédem van veled.
Nem köntörfalazok, sohasem erről voltam híres, leginkább egyenesen belevágok a dolgok közepébe és mehet a menet... Mindent megtudok ma a fiúról, amit csak lehetséges, ha kell, harapófogóval rángatom elő belőle a szavakat betűről-betűre, de akkor is vallani fog. A folyosókon terjengő pletykák nem pont a legjobbak, erről pedig neki is tudnia kell. Talán csak kamu az egész... Vannak errefelé olyan emberek, akik akkor érzik magukat elemükben igazán, ha keresztbe tehetnek másoknak. Én is ilyen vagyok, de Alex azért más, őt évek óta ismerem, és ha nem is kedvelem, de valamennyire már megszoktam a személyiségét.
- Oké – biccentek, majd engedelmesen követem, mintha én lennék a világon a legjobb diák. Oldalamon a táskám himbálódzik, ma az iskolai egyenruha van rajtam, ami véleményem szerint igazán förtelmes, de muszáj jó kislánynak tűnnöm. Körbepillantok, nem sokan vannak rajtunk kívül errefelé, majd amikor a terem egyik csendesebb zugába érkezünk, lehuppanok egy székre az egyik asztal mögé, táskám mellettem landol a földön, majd Alex-re szegezve a tekintetem szólalok meg ismét: - Te komolyan a mostohatestvéreddel jársz?
Hát, szép kis kezdet mondhatom, de most minek kerülgessem a forró kását? A fiú csak nem kezd el egy ilyen nyilvános helyen kiakadni ezen a kérdésen, nem olyasmit vetettem fel számára, hogy temessünk el közösen egy hullát...
- Csak mert a suliban ez a pletyka kering rólatok – fogok bele a magyarázatba, miközben lehajolok, majd előveszem a könyeimet, végül egy igazán hangos puffanás keretében ejtem le őket az asztallapra. Csak hogy mindenki kellően ugorjon egyet. - Gondoltam, téged is megkérdezlek azt illetően, mit tudsz erről az egészről. Szóval... jártok?
Nem ismerem a mostohatesóját, de minden bizonnyal elég béna lehet, mert aki a hugrabugba jár, az mind az... Nyilván nincs a csajban semmi extra, talán ő is Alex-hez hasonlóan egy tudálékos okostojás. Oké, azt hiszem, személyiségre teljesen olyan, mint Mia. A tipikus jókislány, anyuci szeme fénye-kategória. Mondjuk, Alex sem egy rosszfiú, szóval tőle nem is vártam mást, de hogy pont a mostohatestvérét szemelje ki magának... Hú meg ha...





[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
If you don’t have weird moments,
you’re weird.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex O'Neil
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 26

TémanyitásTárgy: Re: Alex-Mira: Korrepetálás 2017-05-09, 17:22


Mira & Alex


Mikor levelem jött Mirától - még a hét elején -, kellőképpen meglepődtem. Rég találkoztunk, és bármennyire is szégyenlem a dolgot, a sok tanulás.mellett meg is feledkeztem róla. Na meg persze Emily mellett. Ő sem elhanyagolható, sőt, annyira nem, hogy a kezét is meg fogom kérni nyáron. Igen, ebben már teljesen biztos vagyok. Mikor elmondjuk anyáéknak szóban is, hogy mi van köztünk, meg fogom kérni a kezét. Ezt már eldöntöttem, és nem tágítok. Csak remélni tudom, hogy igent mond majd nekem, de jelen állás szerint úgy tűnik, komolyan jó esélyeim vannak erre.
Most azonban nem gondolhatok erre, mert Mirához megyek. Jelen pillanatban ennek kell, hogy a szemem előtt lebegjen és nem másnak. Mert feladatom van. Nem azért, mert Mirát jobban szeretem, mint Emilyt, mert az szemen szedett hazugság lenne. Kedvesem mellől nem szakíthat el senki. Természetesen kedvelem Mirát is, szó sincs róla, hogy nem, de a köztünk lévő kapcsolat merőben más. Már akkor is, ha a kezdeteket nézzük…
Összekapkodom a felszerelésemet, elvégre még megvannak azok az anyagok, könyvek, amikből Mirát tudom segíteni. Nem szeretném eltulajdonítani az övét, holott biztos vagyok benne, hogy örülne neki, ha mégis ilyen szándékaim volnának. Legalábbis amennyire tudom, hogy mennyire szeret tanulni… Mindegy, nem kellene, és nem is szabadna másról ilyesfajta rossz véleményt formálni. Ez nem én vagyok. Nem is szándékozom ilyenné válni. Nem látom, hogy bármiféle hasznom lenne belőle.
Már messziről mosolygok, ahogy meglátom a lányt. Jó újra látni, és még van is idő, ezért azt is örömmel komstatálom, hogy nem késtem el. Nem szokásom, nem szeretném pont őt megváratni, elvégre tudom, mekkora szüksége is van a különórákra. Kevés.olyan embert ismerek, aki nála is lustább, ha tanulásról van szó. Mimdenre futja, de egy házi feladatra biztosan nem.
- Szia! Régóta vársz rám? - lépek elé, hónom alatt a hatalmas könyvkupac. Kíváncsi vagyok a reakciójára. Ma tényleg tanulni fogunk. Egy tárgyat minimum, de nem lébecolunk, mint általában. - Akkor, szerintem menjünk is be. - invitálom, és elindulok, remélve, hogy követ. Kicsit nehezemre esik mostmár tartogatni ezeket a könyveket. Keresek hát egy viszonylag eldugott helyet - sosem szerettem a feltűnést -, és elkezdek lepakolni.

[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
340 szó ▲ zene  ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]


A hozzászólást Alex O'Neil összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-05-10, 20:07-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Hartford
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 117

TémanyitásTárgy: Re: Alex-Mira: Korrepetálás 2017-05-09, 06:04


Alex & Mira

[You must be registered and logged in to see this image.]

Tanulás. Azt hiszem, ez az egyetlen olyan szó, amellyel már elsős korom óta hadilábon állok. A második az egy személy, nevezetesen Timothy Hiro Nagiwara, de őt még lenyelem valahogy, arra azonban már képtelen vagyok, hogy órák után még könyveket is a kezembe vegyek. Hát mi van itt a tanárokkal, mind megőrültek? Iskola után szórakozni kell, eljárni mindenfelé, csacsogni a barátnőkkel – már akinek van – és Cody idegeire menni. McGalagony esetleg soha életében nem volt még fiatal? Kissé nehezemre esik elképzelni, hogy ilyen savanyú képpel jött a világra, de aki ennyi házi feladatot helyez a nyakunkba, az vagy nem normális vagy szívott mostanában valami kemény anyagot. Bizonyára megőrült... Aztán még ott van Piton is, aki mindenféle ellenméreg receptet kér tőlünk holnapra! Na, de most komolyan, miért nem elég az, ha rávágom, hogy bezoár? Az majdnem mindenre megoldás! Ha meg kell dobni vele valakit, akkor arra is jó, nem csak ellenszerként... Az idegeimre mennek ezek a tanárok, de tényleg.
A kedvükért azonban most az egyszer – első és utolsó alkalom egyaránt – itt állok a könyvtár előtt és várok. Ha Alex késik, akár egy másodpercet is, akkor olyan gyorsan elhúzok innen a francba, hogy öröm lesz nézni. Egyszerűen nem vagyok hajlandó az életem nagy részét tanulással tölteni, amikor ebben a pillanatban is ezeregy másik dolog lenne, amit boldogan művelnék. Például valaki más cuccának az elrejtése. Igen, soha életemben nem voltam komoly ember, tizenhat évesen nem is sok indokot tudok találni arra, hogy megváltozzak... Most még ez tölt el boldogsággal, nem a vaskos könyvek végtelen halma. Porfogónak jók, semmi másra nem alkalmasak.
Apropó, Alex... A fiút már elsős korom óta ismerem, azóta az idióta sorshúzás óta, amelyben Miának Timothy jutott partneréül. Csakhogy amíg az a töketlen idióta jól járt az ikertestvéremmel, addig ez Alexről már kevésbé mondható el. Tizenegy évesként ott igyekeztem az idegeire menni, ahol csak lehetett, egyszerűen nem bírtam megállni, hogy valahogy ne tegyek keresztbe szerencsétlennek. Egy egyszerű kis trükkel hozzákötöttem a cipőfűzőjét az asztalhoz, így taknyolt egy akkorát, hogy öröm volt nézni, az egész könyvtár az én kacagásomtól volt hangos. Máskor meg nemes egyszerűséggel nem jelentem meg az óráin, mivel rájöttem, hogyha az én jegyeim rosszak lesznek, akkor elsősként még nem engem vesznek elő, hanem őt. Amikor pedig sejtésem beigazolódott, akkor még jól rá is játszottam a dologra. Szegény srác annyit szívott már miattam, hogy néha majdnem megsajnáltam. A hangsúly a majdnem szócskán...
Később viszont fordult a kocka, Alex egy idő után már mindenben egy lépéssel előttem járt, én pedig kénytelen voltam beadni a törölközőt vele szemben. Eleinte hisztisen fogadtam a vele töltött különórákat, majd beletörődtem. A végén már annyira belejöttem a tanulásba, hogy egy egész jegyet javult a félévim, szóval semmiből sem buktam meg! Igazság szerint Miát is megkérhettem volna bármikor arra, hogy segítsen, de hát ő a testvérem, nem ismerhetem el, hogy van olyasmi, amiben jobb nálam. Így a különórákra marad Alex és hát egyébként is vannak dolgok, melyeket meg szeretnék vele beszélni. Elsősorban a róla terjengő pletykák a folyosókon... Tényleg a mostohatestvérével jár? Überciki, de komolyan... Nem ismerem ugyan a lányt, de azért igazán megnézném magamnak. Alex pedig ma kínvallatásra lesz fogva, mert olyan nem létezik, hogy én ne tudjak a dolgairól. Nem ápolunk rossz viszonyt egymással, de olyan hú, de frankó haverok sem vagyunk, egyszerűen csak vegetálunk egymás mellett az idő nagy részében. Ő fotoszintetizál – de tudományos vagyok.. - én pedig igyekszem vele kommunikálni kisebb-nagyobb sikerrel. Nyilván, ha Timothy húzta volna annak idején a nevem, akkor már rég mindkettőnket elföldeltek volna, de Alex nem rossz arca. Annyira biztos nem, mint az a szemétláda...
[b][color=lightgreen]- Mi lesz már? -[b][color=lightgreen] fakadok ki türelmetlenül, amikor az órára pillantok. Nemsokára itt az idő arra, hogy lelépjek, majd megmagyarázom a dolgot valami rosszulléttel.







[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
If you don’t have weird moments,
you’re weird.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Hartford
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 117

TémanyitásTárgy: Alex-Mira: Korrepetálás 2017-05-09, 06:03

###



[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
If you don’t have weird moments,
you’re weird.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Alex-Mira: Korrepetálás

Vissza az elejére Go down

Alex-Mira: Korrepetálás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Halász Alex
» We need love cause we're just lonely souls ~ Angel & Mira
» Mira&Timur - Avagy egy jól sikerült tanvadászat végállomása
» Unlike, dislike [Alex vs Shu (?)]
» Mira&Isi

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Emeletek (1-7.) :: Könyvtár (4. emelet)-