2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Végül úgy döntünk, hogy Ellie a nagy komolykodása mellett kész velem együtt ismeretlen kalandba fogni, és rábízni magunkat a vakszerencsére. Az A betűs falvak és községek közül itt kötünk ki, remélve, hogy ha véletlenül az asztalok alá isszuk magunkat, másnap emlékezni fogunk rá, hogy hol is vagyunk, mert ha az ember nem tudja betájolni magát, a hoppanálás is lényegesen nehezebb. Még csak az kéne, hogy a testrészeink egymástól szó szerint elvágva lebegjenek a nagy semmi közepén, várva arra, hogy visszataláljunk hozzájuk, és valami furmányos gyógyvarázzsal visszaaplikáljuk magunkra őket. Ellie viszont édes, és megint az én kedvemet keresi, noha nekem kéne hálálkodnom, amiért seperc alatt talpra állított, azóta is úgy érzem magamat, mintha minimum hat kávét ittam volna. Na igen, abban a vérpótlóban lehetett valami adrenalinlöket, és bőven el tudom képzelni, hogy másnapra ez a pluszba kapott energia elillan, és úgy fogok kijönni az egészből, mint egy tizenöt menetes boxmeccs vesztese. - Mártogatós cuccot.. Akkor legyen valami csípős, az talán felszívja a piát, és tovább maradunk magunknál. – Bólogatok, én enni bármennyit tudok, és ha egész éjszaka fent akarunk maradni, akkor Ellie-nek megint igaza van, ki kell egészíteni valami komoly zabálással. Eredetileg valami chips-re gondolnék, de az csak eltelít, de erőt nem ad. Esetleg valami csirkeszárny, aminek a panírja is csípős, és azt lehet pikáns szószba tunkolni. Érdekes, hogy Ellie ezen a haveri testvéri szinten sosem volt nyomasztó társaság, mindig akadt bőven témánk, és nem azért ráztam le, mert meguntam őt, szimplán a barátaim miatt, akik körébe csak úgy lehet tartozni, hogy bizony az idő nagy részében hanyagoljuk a lányokat. Tudom, hogy ezt a kis szöszi már hosszú ideje megérti, de ez az este most tényleg róla szól. - Orosz rulett? Mármint pisztollyal és töltényekkel? – Vigyorgok rá, nem, biztosan úgy érti, hogy van annak valami másféle változata, teszem azt olyasmi, mint az üvegezés, vagy ilyesmi. Aztán felsejtlik egy komolyan átmulatott éjszaka még régebből, és felcsillan a szemem. – Ahhaa, megvan már, de szivi, nem félsz attól, hogy elázol? – Nevetek rá, hiszen itt most már többről is van szó, minthogy spiccesen lássam. Már az is komoly lépés a részéről, de ha a haja, vagy a ruhája tiszta víz lenne, nem érezné cikisnek előttem? Hiszen nincsen az a pénz, hogy ne nyagassam ezzel akár éveken át, hogy emlékeztessem rá, milyen az, amikor ennyire elengedi magát. - Legyen a rulett. Szerezz kellékeket hozzá, addig intézem az italt, és a mártogatóst? – Adom ki a lehetséges feladatmegosztást, és ha visszabólint, akkor keresek valami felszolgálót étlapért, itallapért.
♫ Redeeming love ♫ ϟ Where are you blondie? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Vizsgán az ilyesmi csalásnak minősül. *Jegyzi meg egyszerűen, de érezni, hogy gondolatban máshol jár. Van abban valami, amit Daniel mondott. Idáig ezen még nem gondolkodott, pedig egy bestiamester – főként az olyan vérmérsékletűek, mint Danny – is kerülhet olyan helyzetbe, mint egy auror, amikor szüksége lehet azokra a bizonyos felszabadítandó energiákra. Talán mégiscsak el kellene kezdenie tanulmányozni ezeket a szereket is.* - És inkább arra kéne használni ilyen helyzetben, hogy mentsd magad, és nem az utolsó harc dicső képe miatt! *Kiköthetné, hogy csak akkor ad ilyenfajta bájitalt a fiúnak, ha így gondolkodik, de igen nagy az esély rá, hogy akkor majd mástól, netán kétes helyről szerzi be majd. Jobb lenne tehát, ha inkább tőle kapná, és még jobb lenne, ha valahogy sikerülne a helyes alkalmazást is bebiztosítania. Na majd, de ez még a jövő zenéje, legalább egy éve van még, mielőtt ilyen éles helyzet adódna. Inkább az esti mókára koncentrál inkább. Ugyan a gyógyító-énje biztosan nem ebben a sorrendbe rendezte volna az esti programot, de Danielt elnézve tényleg mostanra kutya baja – zömében legalábbis, így aztán tényleg lehet lazítani.* - Oké, de ha játszunk, akkor valami mártogatós cuccot rendeljünk mellé, mert különben hamar és csúnya véget ér az este. *Nem tehet róla, tényleg éhes, márpedig ha itt belelendülnek a játékba, akkor esélyes, hogy nem lesz vacsora. Amit túl az utolsó előtti vizsgaidőszakon, nem bán a lány sem, induljon a kétnapos ünneplés!* - Szerintem az orosz rulettet és ha van darts-tábla, akkor azt is tudunk ketten játszani. Melyikhez van kedved? *Teljes természetességgel sorolja ötleteit a lehetőségekre, nem kellett sokat gondolkodnia. Tud ő bulizni, még ha ez nem is rí le róla messziről és ha ritkán lépi is át a határokat. Nem kezd bele a szabályismertetésbe, feltételezi Danny ismeri ezeket a játékokat, sőt, valószínű még többet is.* - Persze, mutasd az utat! *Hagyja, hogy bevezessék a kiszemelt helyre, ahol aztán rögtön kiszúrja a darts-ot a hátsó részben.* - Nos, döntsünk akkor, van darts, de a pult is kellően hosszú, a végében nyugodtan rulettezhetünk. Melyik legyen? Vagy dobjunk fel egy pénzérmét? És mi legyen maga az ital? Rulett esetében mondjuk gondolom a vodka játszik.
- Én meg szoktam szállni egy-egy kisvárosban, faluban, itt viszont nem vagyok ismerős. Ez a szépsége a dolognak, tudod, hogy spontán vagyok. – És ennek a stílusnak Eleanor drága már annyiszor megitta a levét. Tudja jól hogy a legjobb barátomként mindig ő van passzív, alárendelt szerepben, szeszélyesebb vagyok mint egy Borsókisasszony. Még a külsőmet illetően is én tollászkodom többet a tükör előtt, de ha bárki rámfogná, hogy nem vagyok férfias, minimum az álkapcsa bánná. Érdeklődve, várakozzással telve nézek a közös délutáni program elé, ha már így sikerült a frászt hozni a fogadott hugicára, hát megérdemli, hogy ezúttal félretolva a barátaimat, kimutassam a hálámat, amiért kész volt maximálisan bevetni a gyógyítói tudását, holott leküldhetett volna a gyengélkedőre is. De nem, a saját kezébe vette a sorsomat, még ha gyakorta kiváló célpontja élcelődő gúny-vicceimnek. Egy igazi angyal, s birkatürelemmel viseli el szinte királyinak is beillő hóbortjaimat. - Nem igazán. Névről rémlik, de csak mint egy kis pont a térképen, nem jártam még errefelé. Lehet, hogy van valami helyi süteményspecialitásuk, de nem biztos.. – Tűnődő bizonytalansággal futtatom végig a tekintetemet az apró utcák látképén, majd aprót ingatva a fejemen visszatér a pillantásom Ellie őzikeszemeinek kavargó tükrébe. – Kár. Egy-egy vizsgán igenis jól jönne egy ilyen drog. Vagy végső menedékként, ha már úgysincsen esélyem megmenekülni, legalább egy utolsó belevaló harcot vívhatnék. – Igen, komolyan is gondolom, és ezzel lehet, hogy a szívbajt hozom rá, de hát nem lenne epikus, hogy emberfeletti tartalékokat megmozgatva valami olyan méltó módon búcsúzzunk el ettől az árnyékvilágtól, hogy utána fennmaradhasson a nevünk? Nem, Ellie nem hősies típus, aligha értené ezt meg. Bár.. gyógyítónak lenni, megmenteni másokat, az is komoly önfeláldozásról szól. - Látom, jó lesz az a darazsas. Elsőre inkább innék, meg kell ünnepelni a sikeres vizságinkat. Ugye tudunk valami kétszemélyes ivós játékot? – kérdezem oldalba bökve a lánykát. Eddig sosem volt főszereplője a harsány mulatozásnak, ez most megváltozhat. Mindig azért zavartam el, mert törékeny porcelánbabának véltem, de az ördögbe is, már felnőtt nő, miért kéne mindentől óvnom? Ezúttal felesleges féket behúzva illedelmesen eltölteni a hátralévő napunkat. – A vacsora majd utána, akár ott, át is ülhetünk majd valahova. Viszont ne kint foglaljunk helyet, gatyarohasztó ez a meleg, valami benti sarokasztalra vágyom. Jó lesz így szivi? – Vezetem be kézenfogva magam mögött ahogy illik a már előzetesen kiválasztott sárga-fekete dekoros mulatóba.
♫ Redeeming love ♫ ϟ Where are you blondie? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
*Egy pillanatra meghökken a lány, mi az hogy „így is volt”? Aztán a folytatásból leesik neki, hogy nem az átvitt értelemben vett várakozásról beszél Danny, hanem a sokkal prózaibb jelen délutáni várakozásról. Ami ugye jelen pillanatban megkönnyíti Elenor helyzetét, mivel épp a korábbi gondolatmenettel zavarta össze teljesen magát, így biztos köpni-nyelni nem tudott volna, ha itt valami szerelmi vallomásról lett volna szó és nem pedig a szófogadó páciens ténykedéséről.* - Nagyon helyes! *Vágja rá, bánná is ő, ha néhányan megorrolnának rá, az utolsó év előtt már nem osztana-szorozna a dolog, inkább vállalná a sötét pillantásokat ősszel – már ha akkor eszükbe jut még mindig ezen bosszankodni a haveroknak – de nem kockáztatná Danny épségét.* - Nem, Angliából tulajdonképpen ismerem Londont és a Roxfort-Roxmorts duót, ami tudom, nagyon gáz, de így jár az, aki nem itt nő fel és a nyári szüneteit is többnyire bárhol máshol tölti a világban. *És hát az idei tervei között sem szerepel a ködös Albion felfedezése.* - Ha esetleg majd itt kezdek el dolgozni, akkor egy normális időbeosztás mellett azért szeretném megismerni az országot, tudod, ilyen hétvégi és hosszúhétvégi kirándulásokkal. És te ismered Ashingtont? *Kérdi mikor már az említett település utcáin sétálnak. Míg megtalálták az egyensúlyt, addig Danny kezébe, majd karjába kapaszkodott, de most már csak kis borítéktáskájába kapaszkodik csak, elvégre nem randin vannak, hogy továbbra is kisajátítsa magának a fiú karját, még ha az első pár méteren azért még belékapaszkodott is, majd egy röpke sóhaj kíséretében eltávolodott Danieltől.* - Áh, olyan szerekkel nem dolgozok, az én célom mindig a gyógyítás. *Természetesen tudja, mire gondol a másik, ismernie is kell minden olyan szert, ami hatással van az emberi szervezetre, de az ilyen utolsó energiatartalékokat felhasználó szerekkel nem a mezei gyógyító dolgozik, hanem adott esetben aurori vagy sportolói csapatorvosok.* - Esetleg kombinálhatnánk mindhármat, persze fókuszban inkább az első kettő. Legelőször persze a vacsora, nem tudom, te hogyan vagy vele, nekem lassan korog a gyomrom. Itt a sétálóutcában biztos lesz egy-két lehetőség, ami közül választhatunk. Mondjuk nekem az a sárga csíkos napernyős terasz nagyon tetszik, látod? Ott elöl, amögött a nagy és giccses hangszerbolt-cégér mögött látszik. Még olyan kellemes az idő, inkább kiülnék vacsorázni. De ha a sárga csíkok nem jönnek be, akkor az a zöld bokrokkal körülvett terasz is jó lehet, habár abból a helyből nem nézem ki, hogy zene is van náluk később… persze kereshetünk majd vacsora után másik helyet, pláne, ha fel akarjuk fedezni az egész várost, szóval akkor elsőre csak vacsora-helyről döntsünk. *Csacsog folyamatosan, ahogyan a kivilágított promenádon sétálnak, nem kell egyszer sem suttogóra fognia, nem mond semmi olyat, ami a muglik között furcsán hangozna. És nincsenek is a sarkukban, szerencsére nincs tömegnyomor, de nem is kihalt a kisváros, pont kellemes nyáresti pezsgés.*
Annyit már mindenképpen tudhat rólam Ellie, hogy nem vagyok egy szívbajos alkat, legalábbis a programválasztást illetően. Sosem izgatott meg, hogy ha lemondok valamit egy másik buli kedvéért, így fel sem merülhet, hogy a barátaim nyafogása érdekelne, amiért nem velük megyek iszogatni, felönteni a garatra. Fordítva is számos alkalommal felmerült már, hogy Ellie húzta a rövidebbet, de őszintén szólva nem érdekel, szétszakadni nem tudok, s vegyíteni a kettőt, hogy a hugi is eljőjjön velünk együtt.. Azt el sem tudnám képzelni. Lássuk be; máshogyan viselkedek a társaságában. Nem mondom, hogy kultráltabban, tényleg máshogyan. A jellememen nem tudok változtatni, vagyok aki vagyok, még akkor is, ha ezzel olykor beletaposok bizonyos érzelmekbe. Azt hiszem, hogy aki kedvel, az így kedvel, hiszen a társaság szíve-lelke vagyok, és csak mert lekoptatok valakit, nem hagynának ki, mondhatni megvárják a főnököt. Nélkülem ugyanis nem az igazi, nincsen témafelelős, aki mindenféle érdekes-vicces játékot találna ki, aki vad fogadásokba vinni bele a jónépet. S ha most nekem Eleanorral van kedvem hálálkodni, amiért felgyógyított, hát lazán megteszem. - Ez így is volt szivi. Többen kopogtak, volt, aki be is akart jönni, hogy mi van már velem, de szigorúan rád hivatkoztam, hogy a te engedélyed nélkül.. – Nevetek vissza, ezzel akár el is érhetném, hogy Ellie-t utálja mindenki, természetesen nem így adtam elő, csak viccelek. Szegény lány egyébként sem teljesen a társaság tagja, felesleges lenne még inkább peremre száműzni, hiszen akkor én is lényegesen kevesebbet látnám. Kedvelem, nagyon is, ha nem így lenne, sosem találkoznánk. Kifelé menet végül játékos módon választjuk a célpontot, felvont szemöldökkel terelgetem a leányzót a könyöke alá nyúlva, miközben a térkép fölött köröz, ne bukjon orra. - És voltál már ott? Vagyis.. itt? – Mivel közben hoppanálunk is, kéz a kézben, s amikor biztos talajt fogtunk, inkább a karomat nyújtom, hogy ne legyen számára túlságosan zavarbaejtő az érzés. Olyan kis szende, riadt feje van, de kedves a maga módján, néha tényleg egy szemét dög vagyok, hogy a bolondját járatom vele. - Igen. Tényleg nem tudom, hogy mit tehettél a gyógyitalba, remélem reggelre nem fogok lemerülni teljesen. – Bízom benne, hogy a gyógyító kislány nem olyan komponensekkel dolgozik, ami rövid távon feldob, majd a szervezet vésztartalékait lehasználva teljesen kinyírja a testet. Nem, Ellie ennél okosabb, azt hiszem itt szimplán a zsenialitásáról van szó. Lényegében bármihez nyúl, arannyá válik a kicsi kezei alatt. Csoda, hogy nem ment még alkimistának. - Ennél? Innál? Táncolnál?
♫ Redeeming love ♫ ϟ Where are you blondie? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
*Némi lelkiismeretfurdalás húzza összébb kissé szemöldökeit. Lemondatta az esti ünneplést Dannyvel, aztán lám csak együtt mégiscsak kimozdulnak. Ez olyan mintha visszaélt volna a gyógyítóhivatással, csak hogy kisajátíthassa magának egy estére, mielőtt eltűnnek mindketten a forró nyárban. Talán elengedhetné egyedül a srácokkal, ha ennyire jól van… kinyitja száját, de az önfeledt incselkedés hallatán félmosolyra húzódnak ajkai.* - Hát jobban tennéd ha csak rám várnál! *Kontrázik széles vigyorral. Azt mégse mondhatta, hogy Dan már réges rég csapdába ejtette a szívét, sem azt, hogy ő maga már hosszú hónapok óta vár a fiúra. Ez mind meglehetősen …hogyismondjam… egyértelművé tenné a helyzetet, amiről egyelőre nem kíván nyíltan beszélni. Nem tehet róla, ugyan megvan a magához való bátorsága, de ebben az esetben egy gyáva nyúl is bátrabb nála. A színvalláshoz képest talán csak attól rémülne meg jobban, ha hirtelen Dan nyitna felé romantikus értelemben, ami roppantmód ellentmondásossá teszi ezt az egészet. Erre idáig még nem is gondolt, még szerencse, hogy a térképválasztás elterelte róla a fiú figyelmét, míg mindezen kissé lefagyott. Az alsóra vonatkozó szavakat is csak későn sikerül feldolgoznia.* - Hm, ez azt hiszem olyan részlet volt, amit nem biztos, hogy tudnom kell. *Előkaparta valahogy korábbi könnyedségét, ugyanakkor gondolatban eltervezi, hogy megkérdi majd a házimanókat, mi alapján takarítanak Danielnél, ezek szerint lehet gyakrabb mosást kéne előirányozniuk. A térkép kihajtása után becsukott szemmel köröz ujjával a térkép felett, majd fél szemét mégiscsak kinyitva bök rá egy pontra, ami körül megkeresi az első A betűs települést.* - Ashington..? Ezek szerint Ashington kies vidékét ismerjük meg ma este, induljunk akkor. *Abszolút magabiztossággal fogja meg Dan kezeit, amint hoppanálásra alkalmas helyre érnek, hogy azután egy szempillantással később valóban felbukkanjanak Ashington egy eldugott részében, elvégre nem jelenhetnek meg a semmiből ugyebár csak úgy a sétálóutca közepén. * - Jól vagy? *Kérdi rögtön, most a beteg az első, utána majd elindulhatnak a város központja felé.*
Miközben igazgatom a nyakkendőmet, nem tudom eléggé kiélvezni az ijesztgetés okozta diadalt, mert szegény tényleg majdnem összecsinálta magát. Annak idején egy szaktársammal találtunk ki hasonlót, hogy az iskola területén bárhol meglephettük a másikat. Én voltam az ötletgazda, de az afrikai srác olyannyira kedvét lelte benne, hogy jobban lopakodott, mint én. Egyszer a nagyteremben ijesztett meg annyira, hogy magamra öntöttem a töklevelet az utolsó cseppig. Akkor állítottam le, hogy na ilyet többé ne. Ám Eleanor esetén egyszer igazán belefér, még ha a sötéttel kicsit rá is játszottam. - Vagy túl sokat. Mondom, valamit túlzásba vihettél, és nem tudok leállni. Vagy csak jól sikerült a vizsgám, és ünnepelni vágyom? – Kacagok fel, és végisimítok rövid hajamon, lassan már ideje lesz megnövesztenem, úgy nézek ki, mint egy kezdő mugli baka. A tükör előtt pipiskedve megigazgatom még a ruhámat, azért az ágyban fekve került rá némi gyűrődés, viszont nem kell ezt túlzásba vinni, Ellie még a végén rám fogja, hogy rosszabb vagyok mint egy lány. - Alig egy perce. Azt hiszed, hogy én csak rád várok? Kémbűbájokat helyeztem el a folyosón. Amikor befordultál, akkor kaptam csak fel a felsőt, és bújtam a takaró alá. Sose kezdj egy bestiamesterrel szivem, bármikor csapdába csallak. – Incselkedek vele galádul, s tudom, hogy úgysem tud rám haragudni, csupán kell pár pillanat, amíg összeszedi magát. Ezt türelmesen kivárom, beleszámoltam a túránkba, noha még azt sem tudom, hogy hova megyek, de hát legfeljebb a soron következő lovagjától is késni fog. Az nem az én bajom. - Ez jól hangzik hugi, mondanám, hogy mindig van nálam kígyómarás elleni szer, és váltó alsó, de még ez utóbbinak a tisztaságáról sem vagyok meggyőződve. Menjünk, miénk az éjszaka! Hozom a térképet! – Az viszont van a szobámban, illik is, hogy legyen. Egy összetekert kézi változatot választok, amelyen a Roxmorts és London közti megyékben található városkák, falvak találhatóak. - Legyen mondjuk az A betű, hogy lásd, mennyire nincsen fantáziám. Keresd meg az elsőt, ami ezzel kezdődik, és reménykedjünk, hogy nem fogjuk itthagyni a testrészeinket. – Nyúlok a kezéért, és a tenyerembe zárom az ujjait, hogy felkészüljünk a páros hoppanásra. Már alig várom, hogy hol kötünk ki, ám részéről nagyon meglep, a gyakorta otthonülő medimágus kislány most komoly kalandornak tűnik. Ez aztán bejön! Viszont ha a szülei rajtam kérik számon, hogy mi történt vele, akkor mosakodhatok rendesen.. Na ez a holnap zenéje lesz.
♫ Redeeming love ♫ ϟ Where are you blondie? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
*Ugyan óvatosan nyitott be a szobába a halk kopogtatást követően, de csak a rend kedvéért. Az elsötétített szoba képe igencsak meglepi. Nem ér rá gratulálni magának előrelátása miatt, mivel azon nyomban centiket süllyed gyomra az ijedtségtől. Aztán megint csak nincs ideje elkezdeni megnyugtatni magát, hogy biztosan nincs semmi baj, csak a gyógyító álom nyúlik hosszabbra, mint számította, ugyanis máris lerepül a takaró. * - Tee! *Gyomra még mindig nem tért vissza eredeti helyére, ha saccolnia kéne, együtt buliznak egy pillanatra megakadó majd azóta hevesen dobogó szívével.* - A frászt hoztad rám! Először azt hittem jobban kimerített a vérveszteség és túl kevés gyógyfőzetet diktáltam beléd, aztán már kezdtem azt hinni, hogy csak simán alszol, de ez az akciód aztán megint megijesztett! *Magyarázza bizonyítványát, míg kezeivel szíve környékét masszírozza kicsit nyugtatásképp. Hangjában nincs harag, mint hogy nem is haragszik.* - De egyébként igen, ügyes voltál. Mióta fekszel ott így, teljesen felöltözve? Kérdi vigyorogva, ahogy elképzeli, hogy Danny már hosszú percek óta kuksol a paplan alatt. - Hm, semmit nem kevertem bele, ami nincs előírva… lehet inkább kicsivel többet itattam volna belőle? *Hát ez már nem fog kiderülni, mindenesetre örül, hogy a fiú ilyen virgonc, így nem kell szigorúnak lennie és lefújnia a vacsorát, nyugodtan kimozdulhatnak.* - Arra gondoltam, hogy lesétálhatunk a Három Seprűbe, de ha ennyire jól vagy, akár egészen Londonig is elhoppanálhatunk. Az egyéb angol településeket még mindig nem ismerem túl jól, de akár a térképre is rábökhetünk és majd oda ülünk be, ami épp megtetszik. Csak spontánul, mit szólsz? *Fogalma sincs, hogy Danny szerint milyen második programja van, mindenesetre jót derülne rajta. Mindenesetre elindul kifelé, a Birtokon így is-úgy is át kell sétálniuk, a kapuig van idejük kitalálni, hogy utána hova tovább.*
Pár órával később, amikor Ellie visszatér, akkor a kopogtatásra nem kap választ, így ha benyit, azt tapasztalja, hogy minden el van sötétítve, a függönyök elhúzva, elképzelhető, hogy mégiscsak rosszabbul lettem. Ám mindez csak pillanat, mert ledobom magamról a takarót, és alatta már fel vagyok öltözve, csak az ijesztgetés volt a cél, ennek meg is adom a módját, amolyan grizzlymedvés morranással támadom le vigyorogva, egyszerűen nem tudtam kihagyni, hogy fogadott hugomat ne kergessem ismét az őrületbe a komolytalanságommal. - Ezt azért, mert ágyba parancsoltál.. látod milyen ügyesen betartom..?! – Kacagok rá, és a pálcámmal immár elhúzom a függönyöket, és világosság is gyúl a szobámban. Végigfuttatom rajta a tekintetemet, mind az illat, mind a ruházat igen tetszetős, élek a gyanuperrel, hogy még az este folyamán valami kései randira is oda akar érni. Ami engem illet, elegáns vagyok ugyan, de nem viselek öltönyt, vagy ehhez hasonló felvágós holmit, mégiscsak bestiamester volnék. Sötét farmer, a felsőtestemen pedig egy sportzakó feszül. Kiváncsian lépek mellé, és nyomok az arcára egy puszit, hogy kiváncsiskodva kérdezzem meg. - Na és hova megyünk vacsizni? Tisztára megéheztem ettől az orvosságtól. Túl vagyok pörögve, mit kevertél bele? – Kérdezem lehengerlő félmosollyal. Ez általában beválik a lányoknál, Ellie-nél viszont csak ritkán alkalmazom, hiszen nem akarom zavarbahozni. Ebben az esetben mégiscsak dúl bennem az energia, hogy ilyen gyorsan talpra tudott állítani, innen a lelkesedés, így tűkön ülve várom, hogy mi sül ki ebből a mai estéből. Már csak azért is kiváncsi vagyok, hogy mire számítsak, mert ha gyorsan le akar rázni, hogy valaki mással legyen utána, akkor simán megmondhatná. Vagy nekem kellene rákérdezni?
♫ Redeeming love ♫ ϟ Where are you blondie? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Hupsz, bocsi! Bocsi-bocsi-bocsi! Alsó ajkába harap, ezzel egyrészt hivatott azt jelezni, hogy tényleg sajnálja, másrészt az abszolút nem helyénvaló kuncogását is el tudja fojtani. Elvégre egy sérült betegen nem illik és nem is szabad nevetni! Megtanulta ám, gyakorolja is a szőke hajú lány minden nap, amikor betegek között van, de néha becsúszik egy kis baki, különösen, amikor ilyen kedves-viccesen intik jómodorra. - Hát… nem is tudom… Nem tudom, mennyire javallott egy ilyen sérülés után. – Gondolkodik el komolyan, ajkát lebiggyesztve. Azonban nem tudja egészen megtagadni önmagát, hogy elpasszoljon egy ilyen klassz élményt. Vacsi Dannyvel. Nem a Roxfortban! – De ha ott vagyok, nagy gond nem lehet. Persze, csak ha tényleg jobban leszel! Feledi is az iménti furcsa képet és az estére koncentrál. Összeszedi hát táskáját és minden egyéb kelléket, amit a sebgyógyítás során használt. Nehezen egyensúlyozna ennyi mindent, szennyes törülközőktől elkezdve, bájitalos poháron át – ajjaj, szegény házimanóknak jó kis extra-munkát hozott össze akaratlanul is -, ezért aztán inkább maga előtt fogja kilebegtetni a különös holmi-tornyot. - Akkor hatra visszajövök, addig pihenj! Ha valami gond lenne, akkor meg jelezz és jövök. Itt leszek a klubhelyiség környékén. Szia! Búcsúzik és halkan, mintha Daniel máris elaludt volna, elhagyja a szobát. A véres és egyéb szennyeződéssel teli ruhaneműket, edényeket eljuttatja a megfelelő helyre, maga is alaposan megmossa kezeit… nem valami jó érzés egy olyan ember rászáradt vérével lézengeni, aki ennyire fontos neki. Félreértés ne essék, egy vadidegen rászáradt vére se kívánatos. Végül táskáját pakolja el, mielőtt egy könnyed regénnyel a kezében lehuppanna olvasni a klubhelyiségben, közel Danny szobájához, hogy hamar a tettek mezejére léphessen, ha úgy hozná a szükség. Csak akkor távolodik el, mikor készülődni indul. A nyári időjárásra tekintettel egy fehér, lágy esésű, térdi érő ruhát választott, haját laza kontyba kötötte, de hogy mégse hasson túlontúl egyszerűnek, egy klassz fülbevalóval dobta fel. Cseresznyevirág illatú, diszkrét parfümfelhőbe burkolózva indul hat után pár perccel Danny szobája felé. Óvatosan szándékozik benyitni, halk kopogtatás után, hátha még mindig alszik a fiú.
Felnevetek a kacsintására, aztán oda is kapom az oldalamhoz a kezemet, ahol végigszántott a tucatnyi farkas egyike a fogával, de lehet, hogy az egyik oroszlán volt. - Ne csináld már Ellie, ilyenkor még nem ér.. – Nem vagyok kicsit sem bántó, most sem megfedni akarom, csak úgy belenyilalt a fájdalom, a rekeszizmom valami furcsa idegi összeköttetésben lehet azzal a ponttal, ahonnan az az agyar kiállt. Nem értek az anatomiához, a cuki hugi dokinéni ezért a felelős. Aki örökvidám ösztönlény, és engem sem hagy sosem a depresszióba süppedni, de most éppen ez a cikázó fájdalom kissé megrendített az életkedvemet, megint kapkodom a levegőt, de ahogyan összecsapja a kezét, ismét önmagam vagyok, csak egy pillanatra álltam le. - Jól van, de ne hidd, hogy ennyivel elintézem. Ha már veled leszek összezárva, tehetnénk hasznosan is. Ha estére jobban leszek, akkor mi lenne, ha elvinnélek valahova vacsorázni, és szemmel tudsz tartani. – Döntöm oldalra a fejemet, hiszen szívesen vagyok vele, gyakorta kikértem a véleményét a kiválaszott lányokról, és lássuk be, nem az ő hibája, hogy minddel vakvágányra futottam. A szándék a lényeg, Ellie pedig női szemszögből is tud véleményezni. Ebben a korban azt hiszem még úgysem az a lényeg, hogy komoly szerelmi kapcsolatba ugorjak fejest, amíg megtaláljuk az igazit, minden kapcsolatnak szakítás, vagy halál a vége, még ha ez kissé morbid így összegezve. - Legyen akkor úgy, hogy most bedobom a szunyát, és.. gyere vissza este hatra. Addigra kialszom magamat, és össze is készülök. Ágynyugalom ide vagy oda, majd szemmel tartasz. Jó lesz így? – emelem a levegőbe a kezemet, hogy belecsaphasson a tenyerembe. Természetesen az az oldalam van most előtérben, amelyik nem sérült meg. Még csak az kéne, hogy megint felszakadjon. A vérpótló úgy érzem lassacskán hat, de az igazi regeneráció csakis az alvás alatt következhet be. Félmosollyal várom a pacsit, aztán tényleg jöhet a pihenés.
♫ Redeeming love ♫ ϟ Where are you blondie? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Csak bólogat a felvetésre, hogy szakmai gyakorlatát Danny mellett töltse. Akkor aztán tényleg eldőlne, hogy a bestiák okozta sérülésekre specializálódjon. Feltehetően persze már úgyis eldőlt ez a kérdés, pont ebbe az irányba. - Pontosan! Felrántja egy pillanatra szemöldökeit, majd kacsint is egyet, bizony, itt csak szivatás volt megfizetve, kérem szépen! - Szuper! Úgyis szeretem a meglepetéseket. Összecsapja kezeit örömében, nem tehet róla, tényleg szereti a meglepetéseket, és ami azt illeti a születésnapokat, karácsonyi ünnepeket, a halloweent és minden mulatságot. Azt most nem firtatja, hogy miben is áll a hasonlósága egy őzikéhez. Persze a szemszíne őzbarna, de ettől még nem igazán hasonlították még őzikéhez. Ha hízelegni akarna magának, akkor a kedves hasonlat a sudár alkatának szól, nem csak a szemeinek. - Igen, először hozzájuk megyek, az első két hétben otthon leszek, utána indulok majd csak el. Már nagyon várom. Az utolsó héten júliusban, szerintem Mallorcán leszek, kis pihenés a szakmai gyakorlat előtt. Szóval vagy írj, vagy bukkanj fel ott majd, ha kedved tartja akkor. Persze korábban is belefér a kis nyári találkozó, ezt még majd pontosítják. Neki lát hát a véres dolgok összegyűjtésének, jól tette a vérpótló főzet megitatását a pácienssel, mert meglepően sok vér. Mindenhol. A törülközőkön, a levetett ruhákon, a lavórban lévő vízben. Egy pillanatra, miután összegyűjtött mindent, mintha a vízben megpillantaná Danielt. Sűrűn pislog párat és vissza néz a kissé megremegő kezében tartott tál vízre, de a furcsa kép eltűnt. Érthetetlen, ebből az irányból nem tükröződhetett vissza, pedig mégis. Különös. Danny hangja magához téríti. Megköszörüli torkát és ugyanolyan mosollyal, mint korábban. A vizet inkább csak eltünteti egy egyszerű bűbájjal. - Mit ennél? Ha már ágynyugalmat írtam elő, akkor gondoskodok a vacsorádról. Ezeket úgyis el kell vinnem. Arra nem is reagál, hogy halaszthatatlan programja lenne, a londoni móka csak egy nap múlva esedékes, egyébként is az a biztos, hogy ha megfigyeli még egy kicsit a srácot, mindenféle értelemben.
- Erre mondjuk nem is gondoltam eddig. Pedig milyen jól hangzik, hogy olyan védőangyalom van, aki bármikor kéznél van. Lehet, hogy elkérlek a vén banya McGalagonytól, hogy mellettem csinálhasd a szakmai gyakorlatod Ellie. – Érik meg bennem a gondolat, és a lány olyan ügyesen ülteti el bennem a gondolatot, mintha minimum valami álommágus lenne. Szinte a sajátoménak gondolom a felvetést, és roppant büszke vagyok a felvetésemre. Alig hallom meg, hogy akár együtt is iszogatnánk. Nem akarom pont én elriasztani az esetleges udvarlóit. Barátok vagyunk, bizonyos tekintetben némi testvéri szeretettel, noha ahogyan idősödik, néha érzek némi gombócot, hogy másokkal beszélget, ám eddig még nem tulajdonítottam komolyabb jelentőséget, hogy ilyesmi érzések támadnak bennem. - Te most szivatsz engem kislány? Nem gondolom, hogy kihasználak. – Élcelődök vele. Tudom, hogy olykor nyersen beszélek vele, vagy háttérbe szorítom, amikor a banda tűnik fel, lelkiismeretfurdalást viszont mégsem érzek, hiszen a baráti körünk csak részben azonos. Nem vagyunk összenőve, csupán meg kell találni azokat a kapcsolódási pontokat, amikor mindketten érdekeltek vagyunk abban, hogy együtt legyünk. És ez nem csak arra korlátozódik, hogy mikor fércelhet össze. Szoktunk azért beszélgetni is. Igaz, főleg ő beszéltet engem, ritkán kérdezek vissza, valahogy gyengeségnek tartanám, ha ténylegesen is érzelmesbe mennék át azzal, hogy mélyebb dolgokat osztanánk meg egymással. - Rendben van te önjelölt megmentő. Akkor ha adsz pár napot, utánanézek a farmoknak, hogy hol találhatunk ilyen keveréket. Megleplek majd vele, így ne számíts rá, hogy mikor hozom. Az sem mindegy, hogy milyen nemű ez az állatka. Megtudakolom, hogy egy ilyen kis őzikéhez, mint te vagy, mi is a javallott.. – Kissé elnyíló ajkakkal lepődöm meg rajta, hogy ő is járt már a Szaharában. Látszik, hogy mostanság nem gondolkozom abban, hogy felnőtt, hiszen még mindig úgy gondolok rá, mint valami védtelen szöszire, aki az ispotály egyik várójában ücsörög, hogy mikor tolnak be hozzá valami összevarni való pácienst. Nem arról van szó, hogy nem nézek ki belőle, csak.. Tényleg meglep. Megkérdőjelezni viszont.. na nem, ezt sosem tenném. – Hogyne. Találkozzunk, minden csak szervezés kérdése. S a szüleid? Hozzzájuk is mész? – Emlékszem még, hogy főleg az édesapja olyan természet, hogy nehezen ül meg a fenekén, és Ellie mint az apja lánya, mostanság tűnik úgy, hogy elkezdene ebben rá ütni. Vajon lesz nagy családi összeborulás nyáron? Csúnyán nézek, amikor jelzi, hogy van még két korty. Zordan szemvillogva hajtom fel végül, ám ez idő alatt sem sikerül megszokni. Visszahúzom a kezemet, hogy átfogjam a térdeimet, a szédülés lassan múlik. - Ha mégis úgy alakulna, hogy most el kell menned valami halaszthatatlan programra, menj csak.. Én határozottan megéheztem a vizsgától, akkor még nem tudtam, hogy ágynyugalmat parancsolsz.. – Bököm ki megbántást mímelve, mert így egyszerűbb, mintha hálálkodva a nyakába ugranék.
♫ Redeeming love ♫ ϟ Where are you blondie? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- A kettőnek nem feltétlenül kell elválni egymástól. Jegyzi meg egyszerűen, Elenor szerint igenis járhatna kéz a kézben az, hogy óvja Dannyt és foglalkozik is vele. - Dehogynem, csak akkor nem ilyen bájitalokat innál, hanem ihatnánk mézsört és nem itt hanem bármelyik kocsmában. Megcsillan a huncut fény a szemeiben, ahogy pimaszul folytatja. - Vagy azt akarod mondani, hogy egyébként nem beszélnél velem? Tisztában van vele, hogy Daniel nem így értette, akkor is lógott vele, mikor még nem volt ilyesmire szükség. Igaz, mióta elkezdték az egyetemi szakokat, megnőttek a hasonló szituációk száma, de ez nem meglepő, a gyakorlati képzés ezzel jár. És hát így lett Elenorból a legjobb a csoportban, ha bestiák okozta sérülésekről van szó. Némi lelkiismeret-furdalása támad, amiért viccelődik, mikor a másiknak még azért mindig vannak fájdalmai. Talán majd kever kicsit később egy újabb fájdalomcsillapítót, de most még túl korai lenne, így is eleget ivott… illetve iszik a vérpótlóval. - Elég, ha ellátsz a tudnivalókkal és néha ránézel, jól van-e. Már a kezdeti időszak után. Nem köti magához a leendő kis bestiával, ugyanakkor a korábban megírt kezdeti közös neveléshez ragaszkodik, nem csak a közösen eltöltött idő miatt, hanem tényleg bele kell tanulnia majd egy ilyen speciális lény nevelésébe. - Oké, köszi! Nem is akarná, hogy beleszóljon a másik így a szerelmi életébe. Elvégre akkor igencsak feltűnővé válna, hogy jelenleg semmilyen nincs neki. Egy-két bók, de randira már nem megy, felesleges lenne, csak rabolná a másik idejét. - Miből gondolod? A Szaharában már jártam. De egyébként, akkor feltehetően még nekem is programjaim lesznek. Majd akkor írj, amikor már errefelé lesztek és szabad apálya már, és akkor átruccanok hozzátok, jó? Az egyelőre még kellően kialakulatlan nyári programjába így tökéletesen beilleszthető a közös program, amivel kapcsolatos dilemmáját addig egy párszor biztos körüljárja. Leteszi végül a földre a tálat, nem lesz rá szükség mégse szerencsére – legalábbis a jelenlegi állás szerint – és szabad kezével inkább Danny az ő karját enyhén szorító kezét paskolja meg bátorításul. - Rendben, igyekszek majd kifundálni valamit, de reméljük nem lesz legközelebb, jó? Egyébként nagyon jól csinálod, már csak két korty van hátra. Még szerencse, hogy nem nagy mennyiség, de azt felírja magának, hogy ráérő idejében foglalkozzon az íz-problémával. A paskolgatás finom simogatássá szelídül, mivel a kéz ott felejtődött a karján, ő maga pedig a rebbenő mozdulatba feledkezett bele.
- Nem is tudom hirtelen, hogy mit akarsz pontosan Eleanor. Óvni, vagy velem foglalkozni. Lefogadom, hogy ha nem lennének sebeim, akkor nem tudnál kinek csacsogni ennyit.. – Félmosollyal vonom meg a vállamat, nem tudok mit kezdeni ezzel a dilemmával. Ám a mozdulat nem sikerül túl szerencsésen, éppenhogy csak összefércelt a lányka, ám a seb emléke még túl közeli, szó szerint nehéz megmoccannom anélkül hogy ne nyílalna bele azonnal a fájdalom. A levegő sípolva távozik a tüdömből, szép metszésű arcom kínról árulkodik, és csak a több éves rutinnak köszönhetem, hogy nem csordul ki a könnyem. Igyekszem gyorsan rendezni a vonásaimat, felvenni a korábbi zord ábrázatot, hogy ne hozzam a frászt a mostohahugira. - Az a könyv két knutot sem ér. Általánosságokat ír, egy vékony füzetke csupán a valódi ismeretanyaghoz képest. Mondanám, hogy neveljük közösen a kis dögöt, ám ahogy említettem, nem vagyok éppen egy felelősségteljes gondozó. Jobb szeretem levadászni őket. Így.. marad az, hogy olykor ellátlak ötletekkel, aztán beválnak vagy sem, rá nem nézz majd azokkal a nagy barna szemeiddel. – Kissé szünetet tartok, aztán folytatom, hiszen nem feledkeztem meg az állítólagos udvarlóiról sem. - Most mondhatnám azt hogy majd megfenyegetek mindenkit, aki bántani mer, de ez olyan közhely. Ha azt akarod, hogy megvédjelek, majd szólsz. – Kissé lehűtöm magamat, nagyon kedvelem a lányt, de nem állhatok a boldogsága útjába. Ha őt azok vonzzák, akik egyébként megbántják, hát az ő baja, neki kell vállalni a következményeket. Legfeljebb az én vállamon sírhat, és még olyan udvariatlan sem lehetek, hogy a szemére hányjam, hogy én bizony megmondtam. Főleg azért, mert most közölte; nem sorolja fel, hogy kik duruzsolnak a szoknyája körül. Talán jobb is így. - Az elején Ázsiába, a bulik már inkább errefelé. A motoros túra a mongol-sivatagban. Oda nem cibálnálak magammal, nem neked való vidék. – Nem akarom, hogy úgy érezze, ismét lerázom a macsó dumáimmal, de egy ilyen törékeny őzikelány valóban nem mutatna jól a kietlen sivatagban. Bőven jó lesz majd, amikor a nyár végét egy komoly bulisorozattal fejeljük meg, akkor találkozhatunk, csöröghetünk, miután összefércelte az elmúlt hetekben szerzett sebeket. Most ügyesen tette mindezt, ám ez a csípős-savas valami, amit a számban forgatok.. hát csoda, hogy az epe nem jön fel üdvözölni a közös ősökkel rendelkező rokont.. Kék szemeim nagyra nyílnak, ahogyan még nyugtatgat is, csak azért nem köhögöm pofán a szám tartalmával, mert időtlen idők óta ismerjük egymás. Végül egy hatalmas levegőt véve nyelek, de úgy érzem, mintha forró vasat dugtak volna le a nyelőcsövemen. Bírom én a fájdalmat, de nem az ilyenfélét. Megragadom a lány karját, ahogyan ködfátyolos lesz a tekintetem, gyorsan be is csukom, mert szégyen lenne így elsírni magamat. - Ez... legközelebb... valami ízt is adj neki szivi. Eperlé az eszed tokját.. – Pillantok végül a barna szempárba, és elhalóan pihegek. Csak remélni merem, hogy igaza volt, és jobban leszek ettől, mert most meg tudnám számolni a komolyabb csillagképeket a koponyám körül keringve, nagyjából olyan sokat látok belőlük a szédülésnek köszönhetően. Nem is veszem észre, hogy még mindig az ujjaim között van a karja, csak próbálok erőt venni magamon, ugyanis pocsék érzés ilyen sebezhetőnek tűnni egy lány előtt.
♫ Redeeming love ♫ ϟ Where are you blondie? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Ha ezzel elérem, hogy óvatosabb legyél, akkor mindjártmoströgtönazonnal elkezdek panaszkodni, hogy túl sok munkát adsz nekem. Vágja rá kapásból, egy perc gondolkodás nélkül. Aztán elmosolyodik. - De ha kézközelben vagyok, tudod, továbbra is bármikor összefércellek, ha kell. Szereti ezeket a vicces mugli kifejezéseket, amit a gyógyítás területén használnak, furcsák, mégis mulattatják a lányt. Azt csak elraktározza a gondolatai közé, hogy Daniel szerint a férfit a sebei és a sebhelyei teszik azzá, ami. Egyszer majd megkérdezi a miérteket, nagyon érdekelné, de nem komoly vérveszteség közepette fogja ezt megvitatni. - Drága vagy, köszönöm. De majd mielőtt elhoznánk, okosíts ki mindenről majd, minden kulisszatitokról, jó? A legendás lényeg gondozása könyv nem adott túl sok támpontot. Ha mondjuk azt igényli a pici, hogy minden nap 3 órát mellett üljek és ööö…. fésülgessem a bundáját, az nem fog menni a munkám mellett soha, és jobb az ilyesmit előre tudni. Direkt mond ekkora bugyutaságot, egy félig vad bestiáról soha nem feltételezné, hogy ilyesmire vágyjon. Még a házimacska se igényel ilyesmit. - Most nem sorolom fel inkább, hogy kik. Húzza még egy kicsit Danny-t, de egyébként se nagyon tudná nevesíteni a teljesen átlagos bókolókat, a legtöbb egyébként is udvarias bók, amit soha nem értékel túl. Meg különben is, nem attól jön, akitől számítana, így aztán minek is megjegyezni azokat. - Egyedül. Úgy tervezem, hogy meglátogatom néhány levelezőtársamat és akkor egyedül is leszek, de nem végig. Hm, összefutni? – Kérdez vissza, mintha nem erre a félmondatra várt volna. Eltűnődik. – De, az klassz lenne. Végig Ázsiában leszel, csak, hogy merre tervezzem akkor magam. Szabadon hagyott sok lehetőséget az utazásához, meghagyva egy ilyen kis találkozásnak a lehetőségét. Tudja jól, hogy nem kellene keresnie ezeket a lehetőségeket, a végén feltehetően csak rosszabb lesz, ha még mélyebben belemászik ebbe a plátói, tulajdonképpen semmivel sem kimutatott érzelmi gödörbe. Ahogy finoman megszabadítja Danielt a kosztól és vértől, azon gondolkodik, hogy talán, _talán_ el kellene majd gondolkodnia azon, hogy mi lenne, ha elkezdene jeleket adni, urambocsá’, netán komolyan dolgozni azon, hogy máshogy nézzen rá a fiú. Vagy valami fenomálisan borzasztó dolog sülne ki a végén, vagy valami elképzelhetetlenül szuper, de valamerre kimozdulna a jelenlegi kellemesen langyos állapot, ami azért rendesen próbára teszi a lányt. De vajon eljött már az ideje annak, hogy ilyesmibe vágja a fejét? - Ne… izé… ne ízlelgesd azért túl sokáig! Attól rosszabb lesz, gondolj arra, hogy ez eperlé, kicsit túlédesített, de ez csak eperlé. Csak ne köpd ki! Jó? Ezt meg kell innod. Próbálja bátorítani, mikor a nagy gondolkodásából felriadt a kissé eltorzult arckifejezésre, amiről tisztán leolvasható a „mit vettem a számba?” szörnyű kérdés. Azért a vízzel félig teli tállal készül, ha mégis inkább jobb lenne kint, mint bent Danny szemszögéből a gyógyitalnak, és mondjuk nem lenne elég a serleg, hogy visszaköpje. De nagyon drukkol, hogy sikerrel bele tudja diktálni a gyógyszert a fiúba, muszáj, mert ha nem sikerül, akkor marad Madame Pomfrey.
A nyelvöltögetésen azért elmosolyodom, Ellie sokszor annyira kis bugyuta, máskor pedig olyan komoly, mintha két arca lenne. A húgomként kezeltem mindig, és most, hogy kezd felnőni, bontogatni a szárnyait, kezd igazi szeszélyes, kiszámíthatlan nő lenni, lassan itt az ideje, hogy megvédjem a rá ácsingózó srácoktól, na nem mintha bármikor is ilyet kért volna tőlem. Nem szoktam figyelni a szerelmi életét, nálunk ez kimondatlan egyezség, hogy nem szólunk bele, hogy a másik kivel kavar. Tulajdonképpen jogom sem lenne hozzá, hiszen nem a valódi húgom, csak nagyon jó barátom, akivel mindent meg lehet beszélni, de na, na akarnám, hogy bárki is megbántsa. Ellenben ő van olyan öntudatos, hogy nem is biztos, hogy hagyná, hogy beleártsam magamat az ügyeibe. A vigasztalás joga az enyém, viszont Ellie olyan örökvidám, lelkileg erős ahhoz, hogy ne hagyja, hogy átgázoljanak rajta. - Abban mi a pláne? Ha teszem azt vérzékeny lennék, akkor nyilván jobban vigyáznék magamra, de egy férfit a sebei, és a sebhelyei teszik azzák, aki. Ha viszont attól félsz, hogy túl sok munkát adok neked így, hát megpróbálhatok óvatosabb lenni. – Igazából szeretem a vér szagát, amikor az adrenalin végigszáguld a vénáimon, ehhez pedig kell az, hogy érezzem a fájdalmat, nekem az ad erőt. Hiszen nem az a lényeg, hogy mekkorát ütünk, hanem hogy mennyi csapást, harapást, karmolást tudunk kiállni ott, ahol állni kell a sarat, mert csak így győzhetünk. A makulátlan bőrű Ellie-t viszont el sem tudnám képzelni bestiamesterként, így még lövésem sincsen róla, hogyan fog boldogulni a felnevelendő kis gonoszsággal. Ezek a hibridek már kölyökkurukban sem szelídek, bármennyire is azt gondolja kis barátném, hogy a macska-énből kifolyólag lehet majd simogatnia. A vad velük mindig felszínre tör, így a lánykának sem akarnék fájdalmas emlékeket a kis kísérletéről. Ám az útjába sem állnék. - Hogyne, a lényeg hogy neked tetszen Ellie. – Egyezek bele, legyen akkor a kérése szerint. Kérésnek veszem, nem pedig úgy, hogy kierőszakolja, habár nem az első eset, hogy ezzel az őzikenézéssel van rám hatással. Másokon is gyakorolja az ilyesmit? Mintha tudná, hogy nálam a marcona külső, és a macsó duma mögött valahol érzékeny lélek rejlik. Aljas csaló. Mégsem tudok rá harugudni. - Utána kell néznem a keverékek életritmusának. Nem szoktam ilyen kívánságokat teljesíteni. Tavaszig nem kéne várni, viszont így kérdés, hogy mennyire viseli jól a telet, és a hideget. Adj egy hetet, és kiderítem, amit csak tudni lehet róluk. – Bosszúsan fintorgok, amikor megint játszik velem, valóban örültem volna, hogy ha csak holnap vagyok ágyban a maival együtt, de úgy tűnik, nagyon félreértettem, mert a holnapután már nem szerepelt a doktornő előírásán, és mégis imád cicázni velem, mivel tisztában van vele, hogy legtöbbször nem mondok ellent. A nevetésen azonban enyhülök, és csak nézem őt, amolyan komoly-feddő tekintettel, nehéz rajta kiigazodni, hiszen ő talán az egyetlen, aki ilyen régről ismer, és kettesben mindig olyan évődő, pajkos kislány. - Általában neked? Kik? – Emelkedek fel vérszomjas pillantást mímelve, mintha máris meg akarnám torolni, hogy a kishugommal szórakoznak, ám mégiscsak nevetek, halkan, visszafogottan, mintha ezzel a mondattal a lányka megint szórakozni akarna, játszani az idegeimmel. Hát ha ő csábító, én megeszem a nemlétező óriáspókbőr csizmámat. Kedves, és bájos, de valahogy nem az a vagány domina típus, amire a csábítót foghatnánk rá. Mordulássá mélyítem a nevetésemet, mintha nem is akarnék szót vesztegetni minderre. Hagyom magamat kimosdatni a vértől, hiszen kezd szaglani, ahogyan megalvad, ám Ellie gyakorlott kezű gyógyító, még éppen higénikussá tesz, hogy kényelmes legyen a pihenésem. Igazság szerint nagyon nincsen kedvem most aludni. A fájdalom lassan tompul, az érzékeim a készülő vérpótló ital ellenére is felpörögnek, nem kezdek álmosodni, úgy tűnik csak éberebb leszek a semmittevés hatására. Az ilyen alakokra mondják, hogy fanatista őrült. Vállalom. Kérdés, hogy milyen lesz, ha majd innom is kell belőle. - Egyedül? Vagy más gyógyítókkal? Barátnőkkel? Nos.. meghívtak egy körtúrára, ahol egzotikus vadakat is láthatunk, Ázsiában vannak olyan káoszlények, amelyek mugli állatokkal párosodott varázslényekből születtek. Aztán buli a köbön, motorozunk is, úgyhogy.. Vannak ötletek bőven. Összefuthatunk félúton, ha akarod. – Átveszem a főzetet, elsőre bele akarnék egy nagyot kortyolni, mert olyan, mintha málnaszörp lenne, ám már az első kortynál érzem, hogy mintha tényleg valakinek a csontvelőjével gargalizálnék. Nem öklendezek, de csak azért, mert még nem merem lenyelni, csak forgatom a számban. A pillantásom nem sok jót ígér..
♫ Redeeming love ♫ ϟ Where are you blondie? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Csak kiölti a nyelvét játékosan, még hogy csak most kezdi érteni Danny, hogy a lány mit keres a Griffendélben. Ráadásul 9 év után! Ha nagyon akarna, akkor most mű-megsértődhetne, de ezzel most inkább nem fárasztaná a beteget. Sem azzal a teoretikus fejtegetéssel, hogy milyen sokféle bátorság létezik a világon. - Ó, én sokmindenre gondolok, de azok feltehetően téged nem motiválnának, ezt neked kell majd kitalálni egyedül. Mindenesetre én már annak is örülnék, ha inkább azt tűznéd ki célul, hogy maximum pár karcolással megúszd ezeket a feladatokat, ahelyett hogy szétszabdaltatod magad a drága bestiáiddal. Azt nem dobja ötletnek, hogy karcolás nélküli munkavégzés legyen a cél. Azt még Elenor is belátja, hogy a bestiamesterség nem az a szakma, amit sérülésmentesen lehet jól csinálni, ugyanakkor az igazán profik feltehetően kevesebb sebet gyűjtenek már be. Az csak éppenhogy nem csúszott ki a száján, hogy hát feleség és gyerekek… azzal nagyon messzire lőtt volna, ezzel még talán célt ér. - Tényleg, komolyan? Wáó, köszönöm! De elmehetek majd veled kiválasztani? Egy pillanatra már kezdett lelombozódni, hogy nem lesz bestia-cicája, mert „galamblelke” miatt nem bírna el a nevelésével, így aztán még nagyobb az öröme, mikor kiderül, hogy nem is arra értette a fiú. Ezek szerint tényleg léteznek ilyen farmok, vagy nem, csak Danny ismeri a megfelelő embereket, e mindegyis a lánynak, a lényegen nem változtat. - És mikor lenne érdemes vagy egyáltalán lehetséges beszerezni a kölyköt? Még a nyáron vagy majd inkább az ősszel? Nincs tisztában a kevert fajok szaporodási szokásaival, többnyire a többivel se, de ez mellékes. - Csak holnapra gondoltam…. de ha holnaputánig szeretnél egy kis ágynyugalmat, szíves-örömest felírom neked! Javítja ki a fiút, és a teljes magába roskadás láttán nem bírja ki nevetés nélkül. Egyébként ha pici esély is lenne arra, hogy itt nem figyelmetlenségről van szó, hanem orvosi értelemben vett zavartságról, komolyabb fejsérülésről, akkor már úton lennének a Gyengélkedőre, ez alkalommal tényleg. Így viszont csak jót derül, felírva azért a biztonság kedvéért, hogy ilyen szempontból is figyelje holnapig Danielt. - Akkor a véremben van, mert nincs rutinom benne, általában nekem bókolnak, nem én másoknak. Úgyhogy érezd magad kitüntetve, másoknak nem mondok ilyen megható szavakat, és az ingüket se szaggatom le róluk, miközben félájultak a vérveszteségtől. Igggazi csábító vagyok, mi? Ugratja kicsit a másikat, miközben a nedves törölközővel finom mozdulatokkal igyekszik óvatosan lemosni a vért Danielről. Szerencsére nem kell túl erősen dörzsölnie, még nem volt ideje a vérnek rászáradnia a bőrre. - London után hazautazok, jó lesz látni a családot kicsit, közben összerakom az útitervemet, aztán irány a világ. Majd augusztus végén csinálom meg a Mungóban a gyakorlatomat, úgyhogy van pár hetem világot látni… csak ki kell találni az úticélokat. Neked mi a terved a nyárra? A serlegben lévő főzet színe lassan eperpirosról meggyvörös árnyalatra sötétül, biztos jeleként annak, hogy a gyógyital elkészült. Kicsit szünetel tehát a tisztító-hadművelet, átnyújtja Danielnek a serleget. - Tessék, nincs valami jó íze, édeskés ugyan, de van valami fura, izé, nos hát, vérszerű utóíze. Nem túl eredeti, tudom. Ennek ellenére lassan kellene meginnod, úgy a leghatásosabb.
- Ennyire bátor lennél kicsi? Lassan kezdem érteni, hogy mit keresel a griffendélben. – A huncut mosolyra hasonlóval felelek, most igyekszem nem arra gondolni, hogy ha a lányt magammal viszem egy vadászatra, ahol egy legalább három X-es bestiát kell befognom, már nem csupán a saját testi épségem lesz fontos, Ellie-re majd kiemelten kell figyelnem, hiszen nem tudja úgy megvédeni magát, hogy a szörnyetegek különleges gyorsaságával az ő reflexei felvegyék a versenyt. - És mire gondolnál? Ez a fő hobbim.. Talán majd ha öregebb leszek, bölcseség is jár vele. – Talán addigra már késő lesz, én viszont most szeretem ezt az életet, amely valahogy örökös lendületet ad, ettől érzem azt, hogy élek. Mint ahogy Ellie-t is kár lenne lebeszélni a gyógyászatról, ő meg annyira van otthon, hogy kisangyal tud lenni, elmerülni abban a boldog tudatban, hogy segíthet másoknak. Nekem meg az nem menne, hogy mindig más kívánságait lessem. Vele is csak olykor tehetek kivételt. Azért felszisszenek, mert a kérdése nyomán pont a sérült államat kezdem el simogatni, túlságosan elgondolkoztam, a reflexek miatt most pont az előbb lefertőtlenített sebbe nyúltam bele. - Szivi, nem beszerző vagyok, hanem vadász. Ha ennyire galamblelkű vagy.. akkor veszek neked egyet. – Csóválom a fejemet, végtére is ismerek ilyen farmot, nem Ellie az egyetlen, akinek eszébe jut, hogy ilyen kölyköt fogadjon örökbe, noha inkább kedvemre való lett volna, hogy becserkészünk egy ilyen bestiát, és felkutatjuk a fészkét. Ám ha a szöszi nem csak az emberekkel empatikus, hanem még a bestiákkal is, ismét kénytelen vagyok engedni neki. Kedvelem annyira, hogy hallgassak rá, mert már most látom, hogy ha nem jó úgy neki, akkor gyorsan visszahátrál az elképzeléseitől. Ezt pedig nem engedhetem, annyit tesz másokért, hogy ő is kaphatna már valamit. - Holnaputánraaa? – Visszangozom, enyhén felháborodottan ráncolom a homlokomat, és erőtlenül hanyatlok vissza az ágyra, amin eddig könyököltem. Ezúttal nem is válaszolok a randit érintő felvetésére, ez most annyira sziven ütött. Azt hittem, hogy csak a szokásos zsibongás van bennem a harc után, és az állam lüktetett, de az oldalamat ért sérülést észre sem vettem, meg úgy voltam vele, hogy túlteljesítettem a vizsgát, erre kiderül, hogy nem is voltam olyan ügyes, inkább csak szerencsés, hogy útközben nem tűnt fel ezért tudtam erőn felül mindent megoldani. Így viszont az ágyat nyomhatom. Oké, Ellie talán itt lesz olykor, de az nem ugyanaz, mint bandázni. Majd a patrónust is el kell indítanom, hogy szóljon a többieknek, hogy pont a bandavezér nem megy megünnepelni a sikeres záróvizsgákat.. Ciki.. - Bakker.. milyen kemény a fejed.. Jól, persze, hogy jól. – Vigyorodom most el, a rosszkedvemet azért ő a társaságával is tudja enyhíteni, és csak nem kell azért két napig itt feküdnöm, de bíznom kell az értékítéletében, hogy kimászkálhatok. Ráadásul még esélyes, hogy a szexet is hanyagolnom kell, de erre már rá se kérdezek, mert a kisasszony olyan szigorúan nézett már eddig is. Legalább sikerült pironkodásra késztetnem egy hálából megindított arc simogatássa. - Emberibb? Horrorisztikusan? Szivi.. te annyira tudsz bókolni, teljesen alélélok.. – Legyintek, valahogy értékelendő, hogy ilyen őszinte, viszont mellette nem is nagyon tudok kiteljesedni, mint férfi, pedig nekem az a legfontosabb. Na nem úgy értve, hogy elnyíló ajkakkal kezdje gombolni a blúzát, amikor csak meglát.. Na de ez így.. Kiábrándító. - Mindegy, akkor várok. Hazautazol majd valamikor, vagy valami európai körtúrára gondolsz így nyárra?
♫ Redeeming love ♫ ϟ Where are you blondie? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Hm, veszélyzóna! Ez jól hangzik, szavadon foglak! Ilyesmire aztán nem gondolt volna Elenor, de ha már a fiú felvetette, hát lecsap a lehetőségre. Huncutul mosolyog, ezt csak kicsikarta magának, az előbb még hagyta volna elsikkadni, de egy ilyen ajánlat után már behajtja. - De majd talán hasznos lenne valami mást keresni, ami éltet. Lassan nem marad hegmentes rész a bőrödön. Ez persze költői túlzás, de a lényeget komolyan gondolja. Valamikor ki kéne nőnie Dannynek a fenegyerek korszakból, lehetőleg még az előtt, hogy fizikailag kényszerülne rá… addig persze még több, mint egy évtized van hátra, de a lány igazán örülne, ha nem kéne folyamatosan aggódnia. És ha már aggodalom… - Feltétlenül szükséges csapdát állítani? Nem lehet valakitől megvásárolni? Olyan kegyetlen dolog lenne elszakítani a mamájától… akkor inkább nem is szeretnék ilyet…. de nem ismersz valami kereskedést vagy kneazle-macska farmot, tudod, amit csak bestiamester-szakmai berkekben ismernek az emberek. De a közös gondozás, az tetszik, jó volna. Egy pillanatra megakadt azért, elvégre Daniel semmilyen ellenkezést nem mutatott az ötlete ellen – vagyis vagy nem is olyan vészes, vagy jobban benyugtatózta szegényt, mint gondolta -, ráadásul még a közös házikedvenc nevelés is felmerült. Habár nem kellene ebbe annyira beleélnie magát. A fiú népszerűségével és pörgő életstílulásval együtt, feltehetően nem lenne rá, illetve rájuk több ideje, mint mostanság. Vagyis kevés. - Egy ilyen sérülés esetén normális, nagyon sok vért veszítettél, de ezen hamarosan segítünk. Aztán pihensz egy nagyot és holnapra kutya-bajod se lesz. Magabiztos a hangja, gyógyítás terén nincsenek kétségei, legalábbis ilyen sérülés esetén. - Szóval engedélyezed? Szóval általában engedélyezed a randijaimat csak nem tudok róla? Kicsit elkerekednek szemei, sose gondolta volna, hogy még ha csak viccből is, de ilyesmit mondjon neki a fiú. Ráadásul ilyen fura, szokatlan mosollyal kísérve. Egy pillanatra el is felejti, mit keresett, úgy kell tudatosítania magában, hogy törölközőt akart szerezni. Hogy a pillanatnyi szünetet megpróbálja elfedni, igyekszik gyorsan felpattanni, aminek „hála”, sikerül még jobban leamortizálni a frissen gyógyultat. - Au! Juj… nem, én bocsi, az hiányzik még, hogy agyrázkódást is összeszedj. Én jól vagyok, és te? Ez fontosabb, előbb megvárja választ és csak utána megy törölköző-vadászatra. Egy ideig a szekrénynél ácsorog, mintha nem tudna a törölközők közül választani, pedig csak a kedves simítás után kell összeszednie magát, különös érzés, még soha nem érintette meg az arcát. Végül karmazsinpirosat választ, az illik a szituációhoz. - Akkor maradjunk, megcsinálom a főzetet. Aztán amíg összeáll, kábé öt perc, addig kicsit emberibb kinézetet varázsolunk neked, jó? Kicsit horrorisztikusan nézel ki ennyire véresen. Egy serlegbe önti a hozzávalókat, pontosan kiszámolva a mértékeket az egyes összetevőkből. Szerencsére az egész ital alapját adó, minimum 8 főzési órájú alapfőzet ott lapult táskájában. És még inkább szerencsére, hogy a vizsgán nem kellett használnia. Az utolsó hozzávaló hozzáadása után laza csuklómozdulatokkal összekeveri az egészet és leteszi az éjjeliszekrényre. Ezután egy tálba meleg vizet bűvöl, hogy a Dannyre száradt vért óvatosan elkezdje lemosni, már ha szabad neki és nem akarja maga csinálni a fiú.
Ez a lányka olyan önzetlen velem, nem is értem, hogy miért csinálja, hiszen fordítva nincsen így, gyakorta úgy találkozom vele, ha nincsen más dolgom, vagy ha unom magamat. Mivel most az ágyra dőltem el, hogy jobban hozzám férjen, kissé felkönyölökök, hogy ne az állával beszélgessek. Az őzikeszemek igen szépek, de most túlzottan nagy komolyságról árulkodnak. Valahogy az utóbbi időben szokásommá vált bosszantani, megviccelni, hogy nevetésre bírjam. Tudom, hogy kiállhatatlan alak vagyok. - Ugyan, ezek után szívesen elviszlek valami veszélyzónába, hogy megmutassam, ki az úr a házban. Utána megint leápolhatsz, nem tudom miért de nem szoktam sérülések nélkül megúszni. Lehet, hogy a fájdalom éltet. – Elmosolyodom, de kissé azért bágyadtan, mert a fájdalom ugyan felpörget az adott pillanatban, ám utána legyengít, és a szöszi gondoskodása nyomán kezdek kissé bekábulni, és sajnos élnem kell a gyanuperrel, ma este már nem fogok sehova menni, a kis medimágus lány ágyba fog parancsolni. Na nem úgy.. Aludnom kell, és regenerálódni. Addig viszont még szóval tarthatjuk egymást, bennem ugyanis fel sem merül, hogy ő is ünnepelne a barátaival, önzőségem ugyanis határtalan, ha már rám szánta ezt a kis időt, akkor ezt el is húzhatjuk, hiszen felejtős, hogy most kimozduljak innen. - A szeliditésében éppen nem vagyok a legjobb, de.. állíthatunk csapdát egy kölyöknek, és gondoskodhatok veled együtt róla. Kiismerni a szokásait, ilyesmik. Amíg nem idomul teljesen hozzád, addig lehet akár közös is. – Emlékeztetem rá Ellie-t, hogy bestiamesterként inkább a harcászatban jeleskedem, nem vagyok cirkuszi mutatványos, aki már az élő, rabságba ejtett fenevadakat pesztrálja. Mindazonáltal megvannak az elméleti alapjaim a befogáshoz, és akár a gondozáshoz is, lássuk be, már volt rá példa, hogy egy sérült Akromantulát kellett életben tartanom, azért úgy ahogy ment a dolog. Az egyszerűség elvét követtem, fiatal lovacskákkal etettem. Szegény pacik! - Kicsit még zsibong, és kavarog a fejem is. Ennek ilyennek kéne lennie? – Ha csak vele vagyok, akkor sziszegek, és nyafogok, mert tudom, hogy őelőtte lehet, önzetlenül gyámolít. Odatartom az államat, miközben kiderül, a lány azért nem siet ennyire, mert holnap lesz csak a bulizás. Fenébe! Akkor ő nem marad le semmiről, engem meg ágyhoz köt. Nincs igazság! - Ahha, hát jó szórakozást. Még mindig jobb, mintha valami pasival mennél, a lányokat engedélyezem. – Morcos félmosoly, tudom, gonoszság, hogy ki is akarom sajátítani. Ez csupán elméleti dolog, a valóságban nyilván nem tilthatok meg semmit, még ha amúgy a hugomként is kezelem őt. - Nem tudom, döntsd el te. Akár sétálhatunk is, de megvárom szívesen, amíg elkészíted. És ott.. abban a szekrényben.. – Ülnék most fel, hogy az egyik beépített csodára mutassak, de lány túl közel ül hozzám, és sikerül összefejelnünk. Nekem nem vészes, de remélem ő is jól van. – Oh, bocsánat, minden rendben? – Simítok végig az arcélén, egy pillanatnyi aggodalommal a szememben.
♫ Redeeming love ♫ ϟ Where are you blondie? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Semmi gond. Mondja csak így, egyszerűen. A kiskutya-tekintet is használ, de igazából nem is lett volna szükség rá. Nem haragudott Dannyre, de így nem kell rosszallóan néznie sem a látszat kedvéért. - De, tudod, nem kötelező a bemutató sem. Nem kötelezné semmire a másikat, tényleg, ezért is adja meg a lehetőségét annak, hogy elfelejtődjön az egész, ha Danny nem akarja megmutatni neki, mire képes a bestiáival. Alsó ajkába harap egy pillanatra, ahogy egy új gondolat születik meg fejében. - De ha segítesz egy kneazle megszerzésében és megszelídítésében… najó, kneazle-macska kölyök talán még jobb lenne, akkor végképp nem húzlak semmilyen bemutatóval. Régóta szeretne egy ilyen különleges bestiát, és talán most jön el az alkalom rá. Talán nem mostanra kellett volna időzítenie mégse a kérést, de most már egyrészt mindegy, másrészt így lehet, hogy Daniel könnyebben belemegy, hogy egy XXX besorolású bestia és egy házimacska keverékét szerezze meg. Közben előkészítette a sebet, a fertőtlenítőnek is elég ideje volt, így végre pálcájáért nyúl és beforrasztja a sebet. - Kész is! Maradt egy kis heg, de jó eséllyel idővel elmúlik. Hogy érzed magad? De hadd nézzem közben az álladat…. – Hozzálát, hogy ellássa az állon található apró sérülést, közben csacsog. – Nem, nincs, a lányokkal holnap találkozunk, hogy megünnepeljük az év végét, Londonban ülünk be valamelyik táncos helyre. Hamar elkészül, most már csak a takarítás maradt hátra. Arról egyelőre nem tud, hogy Dannynek milyen tervei vannak az estéről, de csak bólogatni tudna a fiú feltételezésére az ő reakciójáról, szó sem lehet semmi kocsmáról ma este. - Innod kellene egy vérpótló-főzetet, lemenjünk a Gyengélkedőre? Nálam nincs készen, szóval vagy séta vagy meg kell várnod, míg elkészülök vele. Egyébként hol vannak a tiszta törölközőid? Le kéne tisztítani a vért rólad.
- Ööö... valahol ez volt a cél. Tudod szivi, én nem szeliditő órákat vettem fel.. Sokkal inkább a vadászat a tanulásom iránya. – És ezt ő pontosan tudja. Jó, nem volt azért cél, hogy nyakig vérmocskosan jőjjek ki, abban azért igaza van, hogy a tesztállatokat nem túlzottan illik halálra rugdosni, de túl nagy túlerőt vállaltam be a plusz pontokért. Maximalista vagyok, és hát egy bandavezér tegye a dolgát, ne érje be második hellyel. Lehettem volna auror is, de az túlzottan divatszakma, manapság a szürke kisegér szemüveges kislány is aurornak megy. Ellie azért kivétel, de véletlenül most pont hasznát veszem annak, hogy segít a gyógyítással. Lemehettem volna a gyengélkedőre, de legalább meg tudjuk dumálni a vizsgát, és ha kettesben vagyunk, akkor nem kell annyira kidüllesztenem a mellkasomat, ő tulajdonképpen nem az érdemeim miatt kedvel. De akkor miért is? Ezen nem tűnődtem el.. Biztosan fél a bestiáktól, vagy kiskorában hazáig kergette egy kóbor kutya, és amolyan testőrt lát bennem, aki alkalomadtán megvédheti. A homlokomhoz érő hűvös ujjak érintése jól esik, tulajdonképpen kellően be vagyok bágyadva annyira, hogy ne siessek le a roxmorts-i kiskocsmába a haverokkal múlatni az időt, nagyokat pislogok, aztán azért megrezzenek, ahogyan a lány a mellkasomhoz ér, ott csiklandós vagyok, ezért egy halk nevetést ejtek meg, ám ettől köhögni kezdek, megsajdul a fájós oldalam. - Óvatosabban kislány.. Acélból vagyok, de azért.. na! – Átveszem a vérzéscsillapítót, és hát a fene se gondolta volna, hogy a kishugi hámozza majd egyszer le rólam a ruhát. Valahogy sosem néztem ilyen szemmel, és most is pusztán hálát érzek a közelsége miatt, rendes tőle, hogy ilyen segítőkész, valahogy tényleg meg kéne hálálnom, valami édességel, vagy ilyesmi, csak hogy ne értékelje túl a dolgot. Kortyolgatom az italt, amit átadott, semleges ize van, ennyire erővel megszinezett vizet is ihatnék. Ám tudom, hogy Ellie mestere a gyógyításnak, tudja, hogy mit csinál. - Biztonságos bemutatót.. mint bestiamester? Nem vagyok cirkuszi mutatványos. De.. majd meglátom.. És mi az, hogy mindig, talán számoljuk? Nem, ne haragudj, ez nem volt túl udvarias tőlem. Meg kéne köszönönnöm, hogy törődsz velem, és hogy ápolsz. Rendes tőled. – kissé azért lehajtom a fejemet, amolyan kiskutyanézés bújkál a mosolyom mögött, tényleg sajnálom, hogy gyakorta használom őt ki, mert ő igaz barát, én meg állandóan felvágok a haverok előtt, és őt hanyagolom. Legtöbbször ez eszembe se jut, de most, hogy azt a bazi nagy farkasagyarat húzogatta ki belőlem, már kicsit reálisabban látom a dolgot. Nagyjából pár órát fog ez tartani, de remélem ezt is értékeli. - Csak nyugodtan, ez már nem fáj, csak érzékeny még mindenhol. Amúgy nem lett volna mára más dolgod, nem tartalak fel? – Várom, hogy hasson a fertőtlenítés, és utána már jöhet is a varázslat. Bár van egy olyan érzésem, hogy a lányka továbbra is ágyba parancsol, és nem enged majd le a faluba. Hát, szívás, mégis érthető. Majd kimagyarázom.
♫ Redeeming love ♫ ϟ Where are you blondie? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Gondolom az pontlevonás lett volna, ha valamelyik farkas nem éli túl a vizsgát.. Még folytatná a beszélgetést, de szavai a végére elhalkulnak, ahogy Danny túl sokat bólint. Óvatosan megérinti a fiú homlokát, előbb csak ujjai hegyével, aztán kézfejével ellenőrzi azt, amit az imént érzett. Csak saccolni tudna most, de vesz egy mély levegőt és inkább nem saccolgat, mert aggodalmában biztos magasabb lázat gondolna, amitől aztán még jobban aggódna és máris benne lenne egy olyan ördögi körben, amivel most nincs idő foglalkozni. Kezét lecsúsztatja Daniel mellkasára, hogy a cseppet sem normális légzést is ellenőrizze. Ha elbírná, akkor most felkapná és levinné a Gyengélkedőre, de maximum lelebegtethetné, az pedig időigényes és újabb sérüléseket okozhat, ha neki lebegteti véletlenül a falnak, vagy mondjuk egy lovagi páncél kardjának… nem-nem! Bíznia kell magában és az elmúlt két év szorgalmas tanulásában. Még egy vizsgán se érzett ekkora stresszt soha. - Még ezt is idd meg, jó? Vérzéscsillapító, hatásos, és akkor hamarabb tudjuk beforrasztani a sebeket, persze csak a fertőtlenítés után. Folyamatosan beszél, afféle nyugtató saját magának, másrészt azt is figyeli közben, hogy mikor reagál újra Danny a szavaira. Persze a semmiről nem kezd csacsogni, így miután közvetlenül megitatta az újabb főzetet a beteggel, az alsó ajkába harapva várja, hogy hasson a fájdalomcsillapító. Megkönnyebbülten mosolyodik el az újra összefüggő szavak hallatán. És ez azt jelenti, hogy hozzáláthat a munka oroszlánrészéhez. Még szerencse, hogy vizsgáról jött és nála a teljes felszerelése. - Tudom én azt így is. De majd egyszer tarthatsz bemutatót, biztonságos bemutatót nekem, ne mindig csak én tartsak neked showt a szakmámról. Válaszolja magára kényszerített nyugodt hangon. Arra viszont csak felvonja szemöldökét, hogy feleslegesen aggódja túl magát… mikor itt fekszik előtte az élő bizonyíték, hogy cseppet sem felesleges aggodalma…. habár amíg kézközelben van, hogy összefoltozza Danielt, addig nincs baj. Közben arról a fertőtlenítő kenőcsről tekeri le a kupakot, amit kimondottan állatharapásokra ajánlanak. Kis spatulával viszi fel a vértől megszabadított sebekre a kenőcsöt, ami enyhén füstöl a művelet közben, de szerencsére fájdalmat nem okozhat. - A fertőtlenítés után várni kell kicsit, de mindjárt összeforrasztom, rendben? Pálcáját már kezében tartja, de nem kapkodja el, időt hagy a szernek, hogy aztán szebben tudja majd összeforrasztani a sebet.
Sejtem én, hogy Ellie nem mindig van jó véleménnyel arról, ahogyan kezelem a sérüléseimet, vagy hogy felvágok a haveroknak, de ezt nem tudom komolyan venni, hogy Ellie olykor szemforgat. Barátok vagyunk, ez tény, a közös időtöltés tulajdonképpen egészen élvezetes, akkor viszont nem, ha visszahúz, és érezteti, hogy nem figyelek eléggé magamra. Még ha igaza is van. Most viszont jól szinészkedik, mert hiába fürkészem az arcát, nem látom, hogy szemforgatna, ezért elképzelhető, hogy csak én reagálom túl, intelmei valójában ülnek, én meg csak a fájdalomtól, a szédüléstől érzem úgy, hogy valamiért nehezten. - Felesleges is lenne. Az én bajom, nem akarom, hogy te is megfertődödj. Különben meg a felét sem értem annak, amit mondasz, de csak rajta. – Dünnyögöm, és még véletlenül sem arról van szó, hogy bonyolult szakszavakat használna. Sokkal inkább az merül fel, hogy kezd kissé kicsúszni a lábam alól a talaj, és a fájdalom, ami az akció hevében fel sem tűnt, most végigsugárzik rajtam, csupán foszlányok jutnak el a tudatomig, nem nagyon fogom fel, hogy mi történik. A szobába beérve hirtelen az sem tudom, hogy hova üljek, őt kínáljam-e hellyel, nagyon ritka alkalom ez, hogy itt tartózkodik, általában semleges hadszíntéren találkozunk, de attól nem kell félnie, hogy egy elhagyott női fehérneműt talál, az én házam az én váram elven nem szokásom felhozni ide lányokat, ha már együtt kell valakivel töltenem az éjszakát, akkor én magam kéredzkedek be a hölgyeményhez. Ha véletlenül még nem lenne egyetemista, hát meg kell küzdenem a furfangos lépcsőkkel, amelyek az alapítók konzervatív stílusát idézve nem igazán engedik, hogy fiúk lányszobába lépjenek be. Mekkora hülyeség? Manapság már nincsenek leosztott szerepek, sok lány látványosan kezdeményezőbb, mint mi férfiak. Úgy áldogálok a szoba közepén, mint egy viharverte pálmafa, csoda, hogy a nagy ingásban nem fogok padlót. Csak azt érzékelem, hogy a lány ismételt finom érintése az ágy felé von, amin nagyot vigyorgnék, ha kicsit jobban a tudatomnál lennék. Így csupán lecsüccsenek, és hagyom magamról lehúzni a dzsekit, elkínzott arccal emelem fel a jobb karomat, mert az még megy, a balt már nem tudom mozgatni, akár le is tépheti rólam, úgysem ezzel fogok kérkedni. Csengő hangokat hallok, lehet akár a fülem is, de mint kiderül, üvegcsék jelennek meg. - Ahha.. az alfa lehetett az. Nem adta könnyen a bőrét. Sőt, most, hogy kutatok az emlékeimben, nem is öltem meg, elhúzta végül a belét. – Bólogatok, nem is tudom, hogy hányat, mert nem sikerül abbahagyni. Mint egy kisgyermek, aki először tanul valami hasznosat, és nem tud betelni vele. Szúró-kaparó légzésem zihálásba torkollik, szó szerint azt érzem, hogy tüzel a homlokom. Egy pillanatra megfogom a lány kezét, mert zúgó tudatom miatt már nem jutnak el hozzám a szavai. - Mi.. micsoda? Mit mondtál? – Látóterembe valami értelmezhetetlen üvegcse kerül, zavaros tartalmát nem tudom azonosítani, ám vakon hiszek a kishuginak, és pár nagy nyeléssel felhajtom. Édes íz terül szét a nyelvemen, elég intenzív. Kezdek egy kicsit jobban fókuszálni, a borostyánbarna szempár most jobban kirajzolódik előttem. - Sokszor túlaggódod magad, teljesen feleslegesen. Pedig ha láttál volna, tudhatnád, hogy sosem veszítek. – Jegyzem meg bágyadt mosollyal, nem tudom, hogy mit adott, de bízom benne, hogy nem kell csalódnom benne.
♫ Redeeming love ♫ ϟ Where are you blondie? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
