2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "A zene fogságában"
Főkarakter: Főkarakter neve: Draco Malfoy Teljes név: Zachary Cross Születési hely és dátum: 1978.08.31. Wales Csoport: Tanár Patrónus: Farkas Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 9. évfolyam, látványmágus szak Képesség: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - Kiemelkedő, Átváltoztatástan - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Azt leszámítva, hogy igen ködösek az emlékeim, ami a gyermekkoromat illeti, igen határozott, vezető személyiség vagyok. Ez azt jelenti, hogy állandóan békebírót játszom, olyan ügyekbe is beleütöm az orromat, és a saját belső normáim szerint mondok véleményt, még ha akkor is, ha nem biztos, hogy annak, akit amúgy megvédenék, igaza van. Mintha valóban nem lett volna életem, és megmaradtam volna olyannak, mintha nem hatottak volna rám külső körülmények, nem lett túl árnyalt a lelkivilágom. Talán különösnek vélheti az, aki még nem ismer, hiszen így olyan, mintha gyermeki őszinteséggel, és igazságérzettel rendelkeznék. Ettől még nem feltétlenül vagyok az a tipikus jófiú, hiszen az akaratom rendesen megnyilvánul, sokszor hisztikkel párosul, nehezen tudom magammal is elfogadtatni, ha nem nekem van igazam. Mindettől függetlenül igyekszem mindenki érdekeit nézni. Más szempontból viszont flegma vagyok, nem érzem azt, hogy ha valami titokba botlok, netán nem várt esemény keresztezi az utamat, mindenképpen tudni akarnám a miérteket. Sőt, ilyenformán ahogyan a múltam sem izgat, a jövőben sem látom a lehetőséget, a jelennek élek. Ez viszont nem jelenti azt, hogy két végéről égetném a gyertyát, csupán nem sietek sehova.
Megjelenés
Sötét pillantásom félelmetes is lehet, pedig csak a határozottság mintaképét mutatom. Nincsen már senkim, és ez ki is ül az arcomra. A keserűség, a viszontaságok mély barázdát szántottak arcomra, homlokon szinte mindig látszanak a ráncok, össze sem kell szűkítenem a szemem, enélkül is úgy tűnik, mintha mindig haragos lennék. Sötét hajam, és szemeim fiatalságról árulkoznak, mozgásony ruganyos, de borzasztó rosszak az ideim. Nehéz visszaszerezni a pozitív gondolataimat, időnként pedig a hátam mögé pillantok, ki tudja, hogy mikor ragadnak el ismét. Testem kisortolt, akár egy katonáé, talán ennek is köszönhető, hogy a lelkiek mellett túl tudtam élni. Fel van varrva vagy ötféle tetoválás, amelyek a különféle életerős fogalmakról szólnak: Igazság, Hit, Bosszú, Idő, Visszatérés. Ezek alatt nonfiguratív szimbólumok találhatóak, hogy ne feledjem, nem csúfolhatom meg a húgom emlékét.
Életed fontosabb állomásai
Ostoba módon léptem be a Sötét Nagyúr seregébe, úgy hogy nem is találkoztam vele. A Halálfalók kezdtek összeállni, arról suttogtak, hogy közel a visszatérés. Constance őrültnek gondolt, és próbált lebeszélni, nem értette, miért számít ennyire az elismerés. Griffendélesként végeztünk, meguntam, hogy mindig én legyek a jó gyerek. Csak akkor jöttem rá, hogy mennyire félreértelmeztem a gondolataikat, amikor komoly vérengzésbe kezdtek. Bár nem mondtam ki halálos átkot, de ott voltam, amikor muglikon túl varázslókat is öltek halomra a Sötét nagyúr nevében. Constance még azt is megpróbálta, hogy Dumbledore lelkére beszéljen, hogy fogadjon be engem, mint egykori roxfortos diákot, de az öreg elkésett. A hugom is benne volt abban a különítményben, amely rajtunk ütött, és a szemem előtt halt meg. Nem azonnal, szenvedett még, mielőtt még a karomban végleg lehunyta volna a szemét. Azt mondta, hogy van még bennem jóság. Nem is voltam képes ellenállni a letartózásnak. Nyolc hónapon át ért bennem a szabadulás gondolata, ahogyan az Azkabanban senyvedtem. A hugom emléke tartott életben, s az, hogy beváltsam az ígéretemet. Azt kell bevégeznem, amire ő az életét tette fel. Segíteni másoknak. Tanár akart lenni. Nekem kellett megtennem helyette. Ez a gondolat tett boldoggá, hogy végre Sirius Black után másodszor legyűrtem a dementorokat, és úszva szöktam meg az ördögi szigetről. A Roxfortig meg sem álltam. Felajánlottam a szolgálataimat Dumbledore-nak, aki elfogadta azt, és a Fővarázslók szövetsége előtt kegyelmet kért, és kapott a számomra. Azóta egy év telt el, a sötét nagyúr halott, én bevégeztem Constance utolsó kivánságát, és tőlem telhető módon önzetlen módon segítek, akinek csak kell. Mégis bennem van a félsz, hogy ki tudja, mikor változik meg a törvény, mikor kell menekülnöm. Ha az öreg meghal, mindennek vége szakad....
