2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A mai napom elégé lehangolt és unalmasra sikeredett van, hogy néhány napom így telik el, de ez általában az én hibám hisz vannak olyan napok amikor semmi kedvem sincs semmihez és ilyenkor a barátok ismerősök társaságát sem keresem annyira. Szinte az egész napot átaludnám ha lehetne. De most ennek ellenére még is úgy döntöttem, h kezdek magammal valamit a mai nap ezért lementem egy kicsit az udvarra. Elég későn jutott ez az eszembe ugyanis már kezdett sötétedni, nem volt még korom sötét de már nem sok kellet neki. Nem sok diákkal találkoztam az udvaron de még is leültem egy kicsit az egyik padra, hogy levegőzni tudjak. A halk csendben viszont egyszer csak kopogást hallottam de nem nagyon kaptam fel rá a fejem, hisz úgy gondoltam biztos csak az egyik tanár lesz az és majd jön a szokásos "lassan sötétedik ezért mindenki menjen a szobájába" dumával. De fura volt hisz csak elment mellettem és meg sem szólalt lehet, hogy nem vett észre? Kíváncsi voltam és ekkor felnéztem de nem tanárt hanem egy szőke hajú fiatal lányt láttam meg akit még biztos, hogy ezelőtt sohasem láttam. Nagyon csinos volt és számomra nagyon szimpatikus, volt benne valami amit miatt tényleg nagyon tetszett nekem, ezért szinte ösztönösen elkezdtem őt követni, a lábaim szinte maguktól kezdtek el mozogni. Egy jó ideig követtem amikor is úgy döntöttem, hogy ideje megszólítanom őt. - Öhh..hahó szia...öhh..én, hogy is mondjam - összevissza kezdtem el beszélni. - Se-se-segíthetek valamiben? - nagy nehezen végül csak kinyögtem. Nem értettem, hogy mi bajom van, pedig egyáltalán nem voltam egy szégyenlős srác de mégis azt éreztem, hogy kezdek elvörösödni és ez még jobban idegesített. Egyébként nem is értem, hogy mit gondoltam egy ilyen idősebb lánynak biztos nem jön be egy ilyen kis töpszli mint én. Mit csináljak? Lehet, hogy jobb lett volna, valami viccel nyitni felé? Vagy inkább valami férfiasabban? Ez az udvariasság már rég lejárt lemez, biztos kis hülye lúzernek néz. És mi van akkor ha van barátja és csak őt látogatja meg a Roxfortba, akkor engem tuti, hogy kibeleznek, a francba kellet nekem megszólítanom ezt a lányt, folyton bajba keverem magam, minek is jöttem én ki a szobámból épp akkor amikor már kezd sötétedni.
Megjegyzés | Ruha | Zene | [You must be registered and logged in to see this link.]
Mélyet szippantok a késő őszi illatos levegőből, amint halk, mégis árnyaltan mély döndüléssel becsukódik mögöttem a bejárati csarnok hatalmas ajtaja. Hamarosan egészen besötétedik, de még látni az ég alján egy kis halvány fény, de tudom, hogy mire kiérek a Birtokról, már koromsötét lesz, ilyenkor már olyan gyorsan megérkezik az éjszaka. Ami persze nem baj, sőt! És még csak most kezdem igazán felfedezni az éjszakai fények csábítását. Remélem azért Jess is megtapasztalja majd a színes programok adta lehetőségek örömét, amit egy nagyváros adhat. A vidék egészen más, annak is megvan a maga varázsa, szintén remélem, hogy egyszer azt is ugyanúgy megtapasztalja a jobbik felem, mint én. Szinte szokatlan számomra, hogy úgy lelkendezzek, ahogy az imént tettem a húgomnak. De egy percig nem próbálom rábeszélni, hogy jöjjön velem. Neki most itt van a helye és itt van dolga és ez így van jól. De az a legjobb, hogy néha kap különleges engedélyt valamelyik egyetemi tanárától, hogy a különleges hangszereket, amiket nem lehet baglyokkal szállítani, azokat behozzam neki, így legalább látjuk egymást. Mondhatnám, hogy nosztalgikus élmény, habár a Roxfortban sose találkoztunk túl sokszor, legalábbis hosszasan nem. Előveszem kesztyűimet, ugyan nincs fogcsikorgató hideg, de ezzel teljes az öltözékem, szóval nem feledkezek meg róla. Azért fekete bőrdzsekimen felhúzom a zipzárt, annyira viszont mégsincs jó idő. Félhosszúra vágatott hajamat kiszabadítom a kabát gallérjának fogságából és egy nemtörődöm mozdulattal a hátamra dobom. Már nem is hiányoznak az egészen hosszú tincseim, amik végigkísértek szinte az egész roxforti tanulmányaim során. Elindulok végre, fekete bokacsizmáim halkan kopognak az udvar kövein, ahogy megtalálom a megszokott lépteim ritmusát.
Georgiana Findley
Reveal your secrets
Tárgy: Látogatóban 2016-11-21, 20:28
***
Megjegyzés: A játék egyelőre azon alapul, hogy Georgiana túléli a nyáreleji kalandot. Ellenkező kimenetel esetén majd korrigálunk.
