2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Megszokjam? Azt hittem neked kell megszoknod, hogy valakivel komolyra is fordul a játék. – Nevetem el magamat kedvesen, hiszen mindkettőnk élete alaposan felfordult egymás mellett. Nekem valóban furcsa, hogy valaki saját magamért kedvel és jól elhülyéskedik velem, de ő se játékszerként kezel, fontossá váltam. Na igen, két elveszett, de makacs lélek egymásba is tud kapaszkodni. Közben meg arra is rávilít, hogy nem csak hogy butaság lenne lelépnem, mert gyávaságra vall, hanem együtt erősebbek is lehetnénk. A szex csak hab a tortán, de őszintén szólva fontosabb ő nekem, mint hogy csak erre alapozzunk. Ami biztosan meglepi, hiszen a teste önmagában is fegyver, amit használni szokott. Na egy bizonyos határig, hiszen mellettem már ezt se nagyon veti be. És úgy tűnik, nem veszi láncnak, mert ő maga bizonygatja, hogy most szétválni őrültség lenne. A szoros simulás jól esik, de nincsen rá szükség, nem csak így tud maga mellett tartani. A kérdésem költői, mert úgyse tudjuk kimondani. - Dehogyis, én is csak kérdeztem, mert nem értek az ilyesmihez. – Felelem megsimogatva az arcát, valahol tettekkkel már bizonyítottuk, hogy ez a valami erős. Nem mondanám széttéphetetlennek, de a bizalomra és a kölcsönösen jó társaságra épül. Nem csak fizikálisan jó bújni, ölelkezni, csókokat váltani, Justice szellemi partner, olyan halacska, akivel a sellő megoszthatja a nyomasztó gondolatokat is akár. Nem szemforgat semmire, hanem érdekli. Ritka kincs. Igazgyöngy! - Oh hát azt hiszem sosem fogok megtudni mindent édesem.. De legalább nem mókuskázlak, igaz? – Öleljük meg egymást, és bár nagyon imádom, ahogyan dögösen cirógat, de most még inkább értékelem, hogy úgy érint meg, mint egy igazi barátnő. Haladás, mindkettőnk szempontjából. Elindulunk, és nem sokkal később már a tóparton mustrálgatjuk egymás fürdőruciját.
Ha valami az enyém nem engedem el egy könnyen és éppen ezért most sem vagyok hajlandó megtenni. Lance sok mindent elért nálam, amit eddig még senkinek se sikerült és ezt neki is fel kell fognia, hogy nem adhatja fel csak úgy. Egyébként sem tudja, hogy ki fenyegeti akkor pedig főleg nincs értelme annak, hogy csak úgy lelépjen, mert attól még folytatódhat minden, meg aztán ha mégis igaza van akkor a baj ott is utol éri, ahová megy. Nem egyszerűbb szembe szállni vele? Én sem menekültem el a fenyegetés miatt igaz? - Akkor ideje lenne hogy megszokd, meg persze azt is drágaságom, hogy én nem szoktam csak úgy feladni a dolgokat és elmenekülni és ezt te sem teheted meg. - igen komolyan beszélek nem hagynám neki csak úgy, mert ez részemről nem játék. Igenis az a dolga, hogy kiálljon mellettem és én is megteszem ezt érte, pont e miatt nem mehet el és nem érdekel, hogy most a szex az indok, vagy sem, ha nem az hát akkor se lépjen le, ha az azt is elfogadom. Végül is azt hiszem mondhatjuk, hogy céloztam már rá neki, hogy akár még arra is sor kerülhet közöttünk, de csak akkor, ha itt marad és nem tűnik el csak úgy, mert berezelt valami fenyegetés miatt. - Szóval ez is rám hárul... hát rendben,bár akkor már együtt. - igen majd szépen együtt megoldjuk és jól jövünk ki belőle. Úgy fest, hogy most egyikünknek sem egyszerű az élete, de pont azért vagyunk, hogy megoldjuk. Az viszont meglep, hogy a szoros simulás helyett a homlokát az enyémhez nyomja, a helyett, hogy az érzékiséget választaná ez valami... érzelmes dolog inkább. Csak pislogok párat, de mégis egy jól eső halk sóhaj csúszik ki a számon, amit nem tudok megakadályozni, pedig tudom, hogy... nem illik hozzám az ilyesmi. - Mindenképpen szavakkal kell mindent kifejezni? - tudom, én épp arról vagyok híres, hogy jó a beszélőkém, de ez mégis csak valamiféle más helyzet, amikor ez nem megy. Igen valami van közöttünk, mert sok mindent tettem meg neki, érte, amit másnak nem, de ettől még nem fogom kimondani, hogy szeretem, az valahogy nem is illene hozzám és mintha attól félnék, ha kimondok ilyesmit azonnal szerte is foszlana, mint egy álom és vége is lenne. Vannak dolgok, amiket egyszerűen jobb megtartani magadnak, mert akkor biztosan nem lehet baj. - Még mindig van, amit nem tudsz rólam, addig... ne hamarkodj el semmit sem. - suttogom aztán, de mielőtt még elhúzódna tőlem azért még egyszer megölelem, most egészen szorosan és nem csábító célzattal, mint ahogyan előzőleg tettem. Egyszerűen csak érezze fontos nekem, de nem tudok még ilyen szavakat kimondani, széttörné az illúziót. - Én még mindig azt mondom, talán van összefüggés. - fogom meg szépen a kezét és hát akkor indulás. Sejtem én, hogy ehhez kell egy fürdőruha, hiszen a Fekete tó mélyére készülünk, ahhoz pedig először át kell majd öltöznünk, főleg nekem, mert gondolom esetében ez sokkalta egyszerűbb.
Nem is tudom hirtelen felfogni, hogy nem nyugszik bele a búcsúba. Olyan egyszerű lenne továbbállni, menni tovább. Ahogyan elegem lett a lenti életből, a csábos sellőlányokból, a trón terhéből, és hogy ha tükörbe nézek, talán egy gyilkost látok. Nehezen tudok megbékélni nem csak azzal, ami mögöttem van, ám az sem kevés, ami rám vár. Ehhez képest itt van ez a lány, ez az emberlány, aki kezd ragaszkodni hozzám, és mintha nem érdekelné, hogy bajba sodorhatom, sőt az ő olvasatában inkább magára hagyom a fenyegetővel, akivel inkább együtt kéne megküzdenünk. Tetszik, nagyon is tetszik, és kár is ez ellen küzdenem, úgyse hagyná, hogy ne ő töltse ki a világomat, és ez nagyon merész a részéről, hiszen nem szeretem a rámenősséget. Az erőt már annál inkább, és ez mindenképpen Justice sajátja. - Ez igaz.. én se. De amíg eddig csak én voltam érintett, és most téged is veszélybe sodorlak. Nem szoktam meg, hogy van valakim, akivel kiállhatunk egymás mellett. – Ez mondjuk kicsit ellentmondás is, hiszen a londoni kocsmában igenis megvédtem, mert tudtam, hogy hozzám tartozik. És ő is kész volt elfogadni, hogy nem feltétlenül birtokolni, sokkal inkább óvni akarom. Most viszont nem kér az olyan óvásból, hogy közben hagyjam is magára. Elmosolyodva rázom meg a fejemet, pontosan tudja, hogy bár nagyon szexi lány, és megveszek érte, de a barátságát a társaságát nem is ezért kerestem. Nem, barátságról nem beszélhetünk, köztünk az nem is működne. Most viszont megint bután áll a helyzethez, mert oké, a külseje nagyon is csábos, tudnék vele mit kezdeni. De mégsem.. ezért. - Ha azt akarod, hogy maradjak, akkor ki más..? – Mosolyodom, még mondanék valamit, de a számra cuppan. A rövidből hosszú, elmélyülős lesz, és nem szégyenlem. Akkor sem tenném, ha nem óra alatt lennénk, amikor senki nem jár a folyosókon. Vajon ő is kész már mindezt felvállalni? Na de nem is ezt akartam kérdezni. Tudom, hogy megpróbálja magát védeni azzal, hogy mindez csak játék, és én sem vagyok olyan, aki lekötné magát, kemény jellemként én sem könnyen bízok senkiben. Mindezidáig. Ezért inkább a szoros simulás helyett, amit ő kezdeményez, inkább a homlokához támasztom a sajátomat, és felsóhajtok, költői kérdést intézek, amire én sem tudom a választ, nem hogy tőle csikarjak ki bármit is. – Akkor mi.. most.. szerelmesek vagyunk? – Elengedem, miután mégiscsak a szemébe néztem, válaszok után kutatva. Kétségtelen, hogy valami történt egykor vele, ami miatt játsza a laza, de kemény lányt, vélhetően az apjával lehet összefüggésben. De tudom, vágyik a szerelemre, az odafigyelésre, hiszen már fejlődött, engem nem ad ki, és nem bánt. – Menjünk. Igazad van, nézzünk szembe azzal, ami ránk vár, de aztán a te leveled következik. – Indulunk el a hollóhát torony felé, fürdőruhába kell átöltöznie, én pedig a griff toronyba megyek, hogy összeállítsak neki egy karkötötőt, amivel le tud sellőként bukni a víz alá. Furcsa, de most megkönnyebbülten felnevetek, látszik, hogy mi pasik mennyire döntésképtelenek vagyunk. A derekánál ölelem át, ahogyan megyünk fel a lépcsők irányába.
Nem hagyom én annyiban, hogy csak úgy lépjen, ha már olyan opciókat is betartok a kedvéért, amit nem igazán szoktam. Nem adtam ki a titkát, egyiket sem! És nem is szándékozom, ami azért lássuk be, hogy tőlem elég nagy dolognak számít. Meghallgattam a bajait és még szívesen is vagyok vele, sőt olyan betekintést is kapott a... dolgaimba, amit eddig még az ég világon senki sem, ott a tóparton, vagy épp a buliban. Nem hiszem el, hogy ezek után csak úgy képes lenne lelécelni csak mert valaki fenyegeti. Engem is fenyegetnek még se húztam el a csíkot, mert nem vagyok egy gyáva alak és mivel ő meg egy király fia azért neki sem illene. Nem is fogom hagyni, hogy csak úgy elhúzzon. A fenébe is, benne van az is a pakliban, hogy megkedveltem és nem szeretném, hogy csak úgy itt hagyjon egyedül. Nem mondom, hogy vele megyek, mert az is menekülés lenne és mint említettem nem igazán vagyok híve a menekülésnek és gyáva sem vagyok. Én szoktam sakkban tartani másokat, nem pedig mások engem és neki sem szabad ezt hagynia, hiszen akkor egész életében menekülhet annak meg mi értelme? - Lance... azt hiszem nem fogtál fel néhány dolgot, ami fontos lehet. Egyrészt te nem vagy valami gyáva alak. Ha elmész ott is folytathatja az, aki csinálja, akár te vagy akár a tó mélyéről valaki. Ha pedig az teszi, aki az én életemet akarja megkeseríteni csak ő győz és én nem szeretek veszíteni. A másik pedig... ritka kincs, hogy nem adom ki a titkokat másoknak és a tieidet megtartottam, pedig... szaftos pletykák lennének istenemre mondom. Ez azért nem semmi ezt felfogtad? És... másoknak olyasmit se mutattam, mint neked, szóval... nem mehetsz el. - ezt olyan komolyan fejtem ki neki, amilyen komolyan csak lehet és még az sem érdekel, ha valaki esetleg meghallja. Nem vagyok az a szerelemes típus és nem szokásom rózsaszín felhőben sem úszni, viszont... vannak dolgok, amikhez ragaszkodom, mint például ő is és nem vagyok hajlandó csak úgy feladni és ezt tőle sem viselem el. Erős vagyok és győzni szoktam, így hát nem lehet olyan valaki mellettem, aki nem ugyanígy van ezzel és a menekülés nagyon távol áll a győzelemre való törekvéstől. - Még ezt is én találjam ki? Ejnye... - azért csak megenyhülök, amikor átkarolja a derekamat. Tud azért nagyon is évődni és nem tudom, hogy azért, mert a tóból jött, vagy eleve én látom csak így, de mindig olyan csábítóan csillognak az ajkai, hogy komolyan nehéz nekik ellenállni, most is odacuppantok egyet. Rövidet... akarnék, de végül csak egy csók lesz belőle, hogy aztán ne merüljön fel benne holnap sem, hogy le akar lépni. - Egyébként is... annak dolgok, amiket még nem láttál és csak úgy lelépnél előtte? - szorosabban simulok hozzá csak azért is, hiszen igen már láttam a melleimet és a hátsómat is, de az utolsó villanást eltakartam előle ott a tóparton. Csak úgy kihagyná, mert könnyebb gyáván elmenekülni? - Nyomozzuk ki, hogy mi történik rendben? Amúgy is meg akartad mutatni nekem a te világodat, itt a hétvége, nekem már nincs több órám, ennek meg... már úgyis mindegy. Irány a tó? Azt a tárgyat is el kellene pusztítani, ha nincs akkor nincs rád hatással és kizárhatod, hogy te tettél bármit is. - taktika kell és terv, nem pedig gyávaság és menekülés és én mindig is remek terveket ötöltem ki és ez most sem lesz másképp, ő pedig marad, ha már az apjával szembe szállva feljött a felszínre, hogy eldobja a királyság lehetőségét, legalábbis egy időre mindenképpen. Akkor legalább ne futamodjon meg.
Megint sikerül elámulnom rajta, hogy milyen erős, karizmatikus személyiség, ahhoz képest, hogy ember. Ha sellő lenne, akkor határozottan idegesítene a szeszélyes természete, viszont Justice nem csapongó, mindig tudja, hogy mit akar, és nagyon tud irányítani. Most is úgy jön ki, mintha semmi gond lenne, pedig nyilvánvaló, hogy nem hívnám ki az óra közepén, ha nem volna probléma. Bármi legyen is, kész szembenézni vele. Szeret rám támaszkodni, mert mégiscsak lány, aki esetében jó, ha ott egy erős férfi, de ha nincsen ilyen, hát szembenéz az eljövendővel. Azt hiszem nem csoda, hogy ennyire megdobogtatja a szívemet. Rá van szükségem, viszont rettentően félek tőle, hogy veszélybe sodorhatom, még bánthatják is miattam, azt pedig nehezen viselném el. Már éppen bólintanék a szavaira, amikor meglepődve szembesülök az újabb kérdésével, még a számat is sikerül eltátanom. - Nem, arra nem. Lehet, hogy önző vagyok, de ez eszembe se jutott, már megszoktam, hogy mindenki engem akar kizsigerelni. Természetesen nem akarom, hogy rossz legyen neked. Azt hittem, hogy ezzel téged védelek. – Lépek hozzá közelebb, nem hagyom, hogy csak úgy karbafonja a kezeit, lehámozom ebből a tartásból, és átölelem a derekát. Nyelek egyet, tényleg féltem őt, hiszen ő olyan, hogy képes kivívni maga ellen a sorsot, akárcsak én, és most kockáztassam az életét? Fel sem merült bennem, hogy az esetleges zaklatója nálam kopotatott volna, azt hittem, hogy ez valami sellő műve lehet, aki a nyomomban van. – Akkor.. azt mondod, hogy hogy most már duplán veszélyben vagyunk? Így tényleg nem lenne értelme külön vállni, erősebbek lehetünk együtt. Viszont.. akkor mit csináljunk? A menekülés olyan jó ötletnek tűnt. Gondoltam elcsalom a közeledből az illetőt, aztán meglátjuk, hogy ki a nagyobb hal a tóban.. – Döntöm oldalra a fejemet tűnődve, miközben a sötét tincsekbe túrok. Jó, hogy itt van, és nem engedne csak úgy el. Szívem szerint magammal vinném, és megpróbálnánk rájönni a dolgokra, hogy ne az iskola közelében történjen meg mindez. Akár le is mehetnénk a fekete tóba, mert ha egy sellő a támadó, akkor legalább a számomra hazai pályán vadásszuk le, ha pedig Justice üldözője, hülye lesz utánunk jönni, és legalább felkészülhetünk. Na de mit mondd mindenre a dögös barna, aki ennyire édes, hogy besértődik, ha elhagynám?
Tényleg meglep, amikor az óra közepén hív ki a folyosóra valaki, főleg hogy először azt sem tudom ki az, mert nem figyelek annyira, csak amikor a tanár a nevemet mondja és én felnézek hogy lássam Lance az, akinek valami nagyon fontos lehet. Természetesen nem veszem annyira komolyan, mint amilyen komoly mint kiderül valójában a téma, egyszerűen csak mosolyogva lépdelek ki a teremből és már épp szólalnék meg, hogy nem gondoltam még ennyi türelme sincs, hogy újra lásson, de már nem jutok el addig, hogy megszólaljak, mert lefagy a mosoly az arcomról és értetlenkedve meredek rá. Próbálom felfogni, hogy vajon ez igaz-e, vagy netán csak valami vicc, vagy tréfa akar lennie a részéről. Tudom, hogy miket mesélt legutóbb, de ez még nem jelentette azt, hogy csak úgy le akarna bármikor is lépni, most viszont mégis nagyon úgy fest, hogy komolyan beszél és tényleg erre készül. - Komolyan mondod? Fognád magad és csak úgy lelépnél? - tényleg nem igazán értem az egészet, főleg, hogy most akkor komolyan beszél-e egyáltalán, de nagyon úgy fest, hogy nagyon is komolyak a szavai. Tényleg képes lenne csak úgy lelépni és itt hagyni? Elhúzom a számat és karba font kézzel állok meg előtte miután kicsit arrébb vontam, ha netán valaki hallgatózni akarna. - És arra nem gondoltál, hogy azért történt, mert az, aki azt akarja, hogy nekem rossz legyen el akar téged üldözni innen? Szóval mi van akkor, ha ezért történt? Ha az tette, aki engem fenyeget? Akkor elmennél és... itt hagynál csak úgy, hogy egyedül oldjam meg? - nem vagyok szemre hányó és talán igen megpróbálom megérteni az indokait, de ettől még nem tetszik a döntése, nagyon nem és úgy érzem a harmadik lehetőséggel nem számolt. Persze megtehetném, hogy egyből előveszem a sértődöttet, sőt valószínűleg jó eséllyel más esetben eleve ezzel kezdenék, de ez most nem átlagos eset, mert most róla van szó és bármennyire is nem hittem volna, hogy ez megtörténhet valahogy mégis fontossá vált nekem és kötődöm hozzá és igenis nem akarom, hogy csak úgy lelépjen. Ahhoz már túl jól ismer és jól is érzem magamat vele, arról nem is beszélve, hogy mégis csak egy király fia, plusz sellő, ha érdekes és izgalmas emberekre vágyom, akkor erre a célra ő aztán tényleg tökéletes.
A küszöbön ácsorgok, és kopogok a látványmágus tanterem ajtaján. Sűrű elnézések közepette kérem ki Justice-t az óráról, tudom, hogy baromira nem szokás ilyesmit csinálni, ráadásul nekem egyetemistának. Még ha tanár lennék, az oké, de csip-csup ügyek miatt nem szokás. Ezzel Justice-t is lejáratom, lehet, hogy a hírnevének így ennyi, hogy mindenki előtt hívom ki, pedig olyan ügyesen felépítette, hogy mennyire ura az életének, én meg most olyan, mintha ugráltatnám. Mégis, ez most olyan fontos, hogy nem számítanak az elvek, sem a látszat, sem semmi. A látványmágus tanárnő viszont halál kedves, látja, hogy mennyire meg vagyok rendülve, mintha minimum meghalt volna valaki. Csoda, hogy nem is kérdez rá. Amikor Justice feláll, és kijön, becsukom az ajtót. Se puszi, se pá, jelentősen vesztettem a tartásomból. A hátamon válltáska, fel vagyok öltözve. - Szólni akartam, hogy muszáj elmennem. Nem miattad van, de.. valami történt. Reggel arra ébredtem, hogy az az egyik körlettársam a saját vérében fuldoklik. Valaki eltörte az állkapcsát, és mindkét kezét.. A gyógyítók szerint lehet, hogy alvajárt, vagy ilyesmi, rám senki nem gyanakodott.. Nem tudom, hogy én voltam-e. Ha az a valami.. kezdi átvenni felettem az irányítást, mennem kell, hogy ne árthassak neked. Ha feljött valaki a tóból, és ő.. akkor szintén veszélyben vagy. Akkor inkább.. ne legyen semmi ebből. – Igen, bármi is volt köztünk, és talán gyáva dolog, de utálnám, ha miattam kéne kockáztatnia. Ha ez neki csak játék, akkor szálljon ki, de miattam ne bántsa őt senki. Még én sem.. Sajnálom, mert tényleg kedves lány, de kár lenne belekevernem valamibe, ami nem róla szól. Ráadásul választás elé sem állíthatom, hiszen ő már annyiszor mondta, hogy szeret magával törődni. Jobb akkor ez így, hogy élheti az életét, igazán komoly gubancok nélkül. Azért búcsúcsók nélkül mégsem mehettem el, de legalább megvárom a leszúrását, ami nyilvánvalóan jön, mert biztosan úgy érzi ebből, hogy cserben hagyom. Tudom, hogy őt is zaklatja valaki, és nem leszek itt megvédeni, de legalább fizikailag nem esik baja.
//
Stronger 
