2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Spencer Irvine Születési hely és dátum: Rutland Water, 1978. december 23. Csoport: Személyzet Patrónus: Nincs Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Fajképviseleti nagykövet Képesség:[You must be registered and logged in to see this link.](hivatalos kiskapu nélkül, el se hiszem xD) Mágikus adottság: Nincs Familiáris:[You must be registered and logged in to see this link.] Kiemelkedő tudás: Legendás lények gondozása - Kiemelkedő Kihez tartozol: Szövevényesen sokakhoz kapcsolódom (keresett-ajánlott karakter)
Jellem: Sosem voltam problémás alkat. Tudtam, hogy mik a szabályok, mit kell betartanom, kihez hogyan illik szólnom ahhoz, hogy ne bántsam meg, ám ugyanakkor azzal is mindig tisztában voltam, hogyha mégis szeretnék valakinek a lelkébe gázolni, azt hogy tehetem meg. Elég jól kiismerek másokat, már legalábbis így gondolom magamról, egyelőre. Szeretem a családomat, fontosak nekem és bármit megtennék értük. Nem azt mondom, hogy ölnék is a kedvükért, de a törvényesség keretei között a segítségükre vagyok mindig és minduntalan éppen úgy, ahogy azoknak is, akik bár nem a rokonaim, de fontosak nekem. Ha valakit kedvelek, azt nagyon megkedvelem, a bizalmamat nehéz elveszíteni, mert hiszek a sokadik esélyben is. Alapvetően akkor vagyok boldog, ha mások is azok körülöttem, így nem nehéz velem kijönni, hiszen a jóra törekszem s nem pedig arra, hogy ártó szándékkal legyek.
Kinézet, megjelenés: A vízben nem számít a magasság, így eléggé nehezemre esik a küllemem leírásánál ezt is számításba venni, ha valaki kérdezi. Sőt, összességében a külsőm jellemzését sem szeretem. Inkább csak amolyan nézz végig rajtam, ha érdekel tartást felvéve szeretem hagyni, hogy mindenki úgy ítélkezzen felettem, ahogy csak akar. Mint például most is, amikor ez előtt a koszos kis roxmortsi üzlet előtt állok, s azon töprengek, vajon bemenjek-e. Áll egy kölyök az utca túloldalán. Látszólag egy jó öt évvel fiatalabb, mint én vagyok, bár az is lehet, hogy nem jól tippelem nála azt a tizenötöt. Én az ő korában kinéztem vagy tíznek, úgyhogy nem nagyon van jogalapom tippelgetni senki korát. Ma se nézik ki belőlem a húszat (1 hónap és huszonegy, de ne nagyzoljak, tudom), ami talán a viszonylag kölykös képemnek köszönhető. Akkor is ez a csúfondáros helyzet, ha hagyom megnőni a borostámat. Szakállra meg bajuszra igazán sose vetemedtem még, de ha ez így megy, lehet hogy ráfanyalodom. Két lábon, magamat kihúzva a 180 centis magasságot érem csak el, ami felszíni tapasztalataim alapján nem számít magasnak egy férfinál, engem viszont tényleg nem érdekel. Ez az egész külső-dolog nem érdekel, de mivel ennyire bámul, kénytelen vagyok elgondolkodni azon, hogy mi lehet az, amit néz. Kölyökarc - emlegetve, magasság - szintén. Hajszínem egyszerű és teljesen átlagos barna, nem hiszem, hogy kirívok vele innen. A szemem valószerűtlen kékjével már inkább. Ez lesz az! Ebben megegyezhetünk, mint figyelme központi eleme. Hát mielőtt belépek a helyiségbe - melyről felpillantva a cégérre kiderül számomra, hogy nem is üzlet, hanem fogadó - hosszan keresem kíváncsiskodóm tekintetét, s hogyha elkapja pillantásomat, még rá is kacsintok egy mosoly kíséretében. Mert mosolyogni kifejezetten szeretek. Ezzel a fizimiskával pláne szinte kötelező.
Előtörténet: Úgy bámulok rá, mintha nem érteném a nyelvet, amit beszél. Látom, hogy mozog a szája, hallom a szavait, de az értelmüket képtelen vagyok felfogni. Mert az nem lehet! Az egyszerűen nem lehet. Lassan, de nagyon határozottan rázom meg fejem, mintha ezzel szeretném kizárni elmémből mindazt, amit kénytelen volnék felfogni. A bátyám halálhíre, s a halálának brutális körülményei mind olyasmik, melyekre nem készültem fel. Nem akarom hallani, mert nem akarom elveszíteni a hitet azt illetőn, hogy csak hazugság ez az egész. Emlékszem rá, amikor először elmesélte, hogy mit is gondolt az érkezésemről. Szinte hallom a hangjában a bűntudatot, mellyel kiejtette a haragudtam rád szavakat. Most is érzem tenyerem alatt vállát, melyet meglapogattam, jelezve ezzel, hogy nem zavar, megértem, én is így éreztem volna a helyében. Vagyis.. nem csak a helyében, hanem a magam helyében is. Hiszen majdnem lett egy nálam is kisebb testvérünk, s én is a haraggal álltam szemben akkor, amikor anyánk közölte az új jövevény útban levését velünk. Nem mondtam el soha, hogy magamat okolom amiatt, mert nem tudott megszületni. Eltemettem magamban az egészet, mert nem számított, hisz teljes volt a család. Volt apám, volt anyám, volt bátyám és megfelelt ez így. Úgy jöttem el otthonról tőlük a Roxfortba képviselni a fajunkat, hogy tulajdonképpen semmit és senkit nem hagytam hátra, mert tudtam, hogy lenne hova és kikhez visszatérnem. De azzal, hogy a velem szemben álló most a bátyámat illető szavait közölte velem, kirántódott alólam a talaj. Illetőleg kirántódna, ha hinnék neki, ha nem ragaszkodnék makacsul ahhoz, hogy hazudik. Így legalább állva tudok maradni annyi időre, amíg elbotorkálok egy székig, ahová leüljek. Aztán valahol a hosszú, mély csendben, a süllyedésben mégis elfogadom ténynek mindazt, amit hallok, s már nem számít, hogy mire emlékszem a szép gyerekkorból, a könnyed fiatalságból. Egy pillanat alatt foszlik semmivé, s dől romokba az egész eddig felépített életem.
De az élet megy tovább, mondják, s kezdek rájönni, hogy igaz is. Itt állok a már ismert falak között, lelkemben az űrrel, de mégis új célokkal feltöltődve. Egyszerűen képtelenségnek tartom azt, hogy hagyjam a homályban a halálának okát. Szeretném megtudni, hogy kit és mi vezetett el odáig, hogy ezt a rémséget elkövesse, s bár valószínűleg minden épeszű egyénnek a bosszú lenne az első gondolata, én inkább csak szeretném megérteni. Azt gondolom – túl a gyász első pár szakaszán – hogy könnyebben fogadnám el a hiányát ha tudnám, hogy miért kellett elvesznie. S ahhoz, hogy erre rájöhessek mindenképpen tudnom kell mindent, ami az igazsághoz köthető. Nem akarok egyedül lenni. Szinte kényszeredetten keresem mások társaságát azóta, hogy tudok az egészről, mégpedig azért, mert így nem kell a saját gondolataim foglyának lennem. Egészen kényelmes ez így, kiegészülve azzal a ténnyel, hogy talán segítséget is kaphatok. Van, akiben bízom – vannak, hogy helyesbítsek – hát itt az ideje talán, hogy mindent megbeszéljek velük. Őszintén hiszem, hogy segíteni fog. Pláne azért, mert ahogy én emlékszem, már ott is volt, akivel találkoztam. És az nem lehet, hogy ne tudjon senki pártomra állni ebben az egész őrületben. Nevezzenek naivnak, én akkor sem hiszem!
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Spencer Irvine 2017-12-28, 19:52
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Ideértem. Nos hát a pb állati cuki és eleve nagyon jól választottál gifeket is hozzá. A sellős az meg kifejezetten pazar, így hátulról simán ő az. A kari összképe is tökéletes lett, a motivációi és a dilemmái emberiek, annak ellenére, hogy sellő. De a lényeg, hogy szépen felépítetted, hiszen ott a dráma is a testvére halála miatt, a szétesett élete okán, amivel nem tud mit kezdeni. Nem az a tipikus "már megszokta a sok rosszat" kari, hiszen új neki, hogy rossz dolgokkal is szembe kell nézni. Érthető a jellemében a mások társaságának keresése is épp e miatt és persze az oka, hogy utána akarjon járni mi is történt pontosan és persze a válasz kutatása a miértre. Szóval összességében szuper lett, hozzátéve még a tökéletes megfogalmazást is, úgyhogy semmibe sem tudok belekötni, hibát találni. Kapod hát a színedet is és mehetsz is a játék térre. Sikeres nyomozást és léleknyugtatást!
Nos hát a pb állati cuki és eleve nagyon jól választottál gifeket is hozzá. A sellős az meg kifejezetten pazar, így hátulról simán ő az. 
