2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Never look back...!"
Főkarakter: Draco Malfoy Teljes név: Scott McBride Születési hely és dátum: 1970.08.01. Csoport: Mardekár Patrónus: Mongúz Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 7. Képesség: metamorfmágus majd egyszer Mágikus adottság:trükkmester majd egyszer Kiemelkedő tudás: Bűbájtan született tehetség, Átváltoztatástan kiemelkedő, Jóslástan tehetségtelen Kihez tartozol?: saját karakter
Jellemed kifejtése
Csendes, udvarias jellem vagyok, aki csonka családban nőtt fel, egy szem anyával, így magától értetődő módon a nőies felem is kidomborodott, hiszen fontosnak tartom az érzéseket, az odafigyelést. Talán ezért is vagyok mások szemében a kegyetlenség céltáblája, mert egy férfi erős, és álljon ki magáért. Hát én nem teszem. Ellenben előre engedem a lányokat, kihúzom nekik a széket, és ha valaki fontos, figyelmességekkel mutatom. Azaz csak mutatnám, mert már bele sem megyek semmibe. Ami viszont lényeges, ha úgy látom, hogy egy lányt fizikai bántalmazás ér pont az orrom előtt, biztosan kiállnék érte, hiszen így helyes. Még akkor is, ha nem ismerem, és nem kért rá. Csak mert ilyen vagyok, és az embernek legyen egy belső tartása, hogy tudja, mi az illendő.
Megjelenés
Magas, széles vállú srác vagyok, akinek láthatóan nincsen jobb dolga, mint karbantartani a testét, ami igaz is, gyakorta ütögetem a zsákot, fekvőtámaszozom, vagy csak elmegyek egy komolyabbat futni, a valóságban sosem ütnék meg senkit, még véletlenül sem. Egészséges életmód szerint élek, mentesen az esti kimaradásoktól, a függőségektől, talán ezért is vagyok sokak számára olyan unalmas. Sötét hajamhoz tengerkék pillantás járul, arcom szögletes, mégis, igen csinos. Ritkán mosolygok, gyakorta zavarba jövök, inkább elfordítom a tekintetemet. Csak azért húzom ki magamat, mert úgy egészséges, egyébként csapott lenne a vállam, és bizonytalan a járásom. Inkább olyan vagyok mint egy hangtalan medve, kimagaslok a tömegből, mégis észrevétlen akarok maradni. Ruházat tekintetében is különbözöm a háztársaimtól, nem hiszek a sötét ruházatban, az csak komor, és lehangolja az embert. Maradok a kényelmes, sportos viseletnél, az egyenruhát pedig csak akkor veszem fel, ha kötelező.
Életed fontosabb állomásai
Egy komoly csalódás meg tudja változtatni az embert, általában rossz irányba. Sokan keserűek lesznek tőle, gyanakvóak, cinikusak. Ráadásul ha az embert a szerelme hagyja el, vannak fiúk, akik rosszak lesznek, bosszúállóak. Ez aztán olyan ördögi kört szül, hogy ezek a rossz fiúk más lányokat bántanak meg, akik szintén sérülnek az eredeti lány hibája miatt, és talán ők is így álnak majd a srácokhoz. Én azonban mást tettem, még ha nem is tudatosan. Úgy véltem, hogy a hiba bennem van, ezért csak a saját védelmemben nem tehetem meg, hogy másokat bántok, akik nem is ártottak senkinek. Az más kérdés, hogy igenis Rachel volt a hibás, de kezdjük is az elején. Mugli csalódból származom, a nevem ellenére egy darab skót felmenőm nincsen, elképzelhető, hogy a családom valamikor megváltoztatta a nevünket. Törzsgyökeres londoni vagyok, mindig imádtam a nagyváros nyüzsgését, ahol minden utcasarkon van egy kávézó, vagy konditerem. A külsőm előnyösnek bizonyult annyira, hogy több lány is felfigyeljen rám már gyerekkoromban, én valamiért mégis egy picit dunci, kék szemű lánykát választottam, Rachelt. Ő az a tipikus sötét személyiség volt, aki gót filmeket nézett, imádott temetőkben mászkálni, régi egyiptomis filmeket nézni. Gyerekszerelem volt, túl komolyan vettem. Amikor elmentem a roxfortba, akkor is együtt maradtunk, sőt együtt éltünk meg a felnőtté válás édes érzését, elfogadta, hogy távkapcsolatban kell élnünk, azt viszont nehezen emésztette meg, hogy varázsló vagyok, egy másik világ szülötte. Nem tudtam, de ezt egyre furcsább képpel vette tudomásul, és ahogy nőttünk, és találkozván lelkesen osztottam meg vele a tapasztalataimat, belül nőtt benne az irigység is. Míg végül az egyik szomszéd srác mondta, hogy Rachel már valaki mással kavar, egy mugli sráccal, nem én vagyok a befutó. Hatalmas veszekedést vágtunk le, amikor találkoztunk, úgy tűnt, hogy csakis az én hibám, hiszen nem voltam ott, ő magányos volt, és már tovább akar lépni. Akkor sem értettem meg, miért nem volt képes előbb szakítani. Úgy véltem, hogy Ő az igazi, majd összeházasodunk, miegymás. Összeomlottam, nem tudtam enni, aludni. Az iskolában romlottak a jegyeim, míg végre meg tudtam magammal értetni; vége. Talán sosem fogok továbblépni, de másokat bántani sem. Figyelek magamra, egészségesen táplálkozom, olvasom a könyveimet, de nem vagyok egy barátkozós alkat. Feleslegesnek látom, hiszen csak sérülnék. Ütögetem a boxzsákot, és állandó céltáblája vagyok a többi mardekárosnak, hiszen jóképű vagyok, de magányos, barátok nélkül, és mivel nem kötözködöm, s kerülöm a veszekedést, nem véletlen, hogy bennem látják azt, akit bántani lehet.
You are always next to me, Even is you are a 1000 miles away.
