2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "A hagyomány és a légkör kézzel meg nem fogható dolgok. Századok kellenek a kialakulásukhoz, és ha lerombolják, nem tudnák visszaállítani őket huszonnégy óra alatt."
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Amelia (Aimil) MacFusty Születési hely és dátum: Hirta szigete (St. Kilda szigetcsoport, Külső-Hebridák, Skócia) 1981. december 3. Csoport: Griffendél Patrónus: skót felföldi marha Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hatodik Képesség: nincs Mágikus adottság: nincs Kiemelkedő tudás: Legendás lények gondozása - kiemelkedő Kihez tartozol?: saját karakter
Jellemed kifejtése
Amelia, barátainak Amy elszigetelten nőtt fel a rideg hebridai szigeteken, és hiába a nagy család, sok látogató a klánból, meglátszik rajta, hogy nem mozgott sok gyerek között. Sokáig megingatta önbizalmát, hogy a nagytestvér megszokott szerepéből kortársak nagy csoportjába került. Később bátorságot szerzett, és figyelt, hogy sok emberrel megismerkedjen, kortól, háztól függetlenül. Talán ezért is nem számít a Griffendél ház hűséges alapkövének. Bár annak tartja magát, nem mondhatjuk igazi lázadónak, a gondos, klánfőnök legidősebb lányához méltó nevelés elpusztíthatatlan. Így a lázadásának legerősebb jele az, hogy a Holyhead Harpiesnak szurkol a helyi Pride of Portree helyett. Valamint az a apróság, hogy a hagyományok ellenére mindenképpen sárkányőr akar lenni egészen attól a pillanattól kezdve, hogy meglátott a kastély felett elszállni egy példányt. A neveltetése miatt az idegenek hűvösnek, távolságtartónak tartják, de a nyugodt külső makacs természetet, könnyen fellobbanó haragot és rejtett vágyakozást rejt az izgalom, veszély iránt. A mugli születésűek könnyen zavarba ejtik kifejezéseikkel, ismeretlen tárgyaikkal, nem is keresi a társaságukat, még ha előítélet nem is dolgozik benne. Ha barátokat lel, velük ugyanolyan felszabadult, mint a családjával vagy az állatai körében. Tanulással sokáig hadilábon állt, az RBF évben szedte össze magát, és szerzett elég RBF-et, hogy legyen esélye a Bestiamester tagozatra. A Legendás lények gondozása mellett az átváltozástan ami leköti, a háztartási bűbájokból remek, de a többi tantárggyal megszenvedett - főleg átkokkal és ellenátkokkal és Binns andalító hangjával. Borzasztóan fél a játékbabáktól.
Megjelenés
A korához képest mindig is magas volt, tizenhat évesen is a legmagasabbak között van a Házban. Vékony termete, hamvas arca és ártatlan kék szeme, makulátlan, elegáns ruházata miatt nem sokan hiszik, hogy a tiszta és elegáns bűbájtan helyett a szőrös, büdös állatokért lelkesedik. Szereti a divatot, a nőies darabokat, a hajára pedig különösen nagy figyelmet fordít, minden este pontosan 100-szor húzza végig rajta a fésűjét, ahogy otthon édesanyja szokta, valószinüleg őrületbe kergetve ezzel a szobatársait. A roxforti talár is mindig makulátlanul áll rajta, és mivel hozzászokott a nagy távolságú mágikus utazás minden formájához, még az sem tudja megrengetni a külsőjét. Nyakában pedig ott függ a családi jelkép, gyenge rontásoktól védő amulett formájában. Alapvetően nyugodt, fegyelmezett mozgású, de ha felidegesítik, amit szégyenszemre könnyen megtörténik, arca, dekoltázsa villámgyorsan kipirul, pillantása tűzben ég és a keze borzasztóan remegni kezd. Az amúgy is észrevehető, de enyhe skót akcentusa pedig erősebbé válik.
Életed fontosabb állomásai
1985 - Amy 4 éves
- Most te leszel a sárkány! - kiáltottam lelkesen apának a dolgozószobájába rohanva - én meg Duncan a sárkányölő! Terjedelmes szakállába mosolyogva nézett fel az iratai közül és lelkesen letette a lúdtollat. De azért mielőtt megmozdult volna, szúrósnak szánt pillantással nézett rám - Hol hagytad édesanyádat? - - Az ikrekkel van, mint mindig - forgattam meg a szemem - nem akar sárkány lenni, pedig ők csak sírnak. - - Hát akkor nincs mit tenni - állt fel a székéből - fuss kis sárkányölőkém, mert utolér a rémisztő feketesárkány! - Sikítozva rohantam el, miközben kék, ártalmatlan lángok üldöztek.
1987 - Amy 6,5 éves
- Most te leszel a sárkány! - suttogott összeesküvően Kai és az asztalom másik oldalán Liam vörös üstöke is felbukkant. - Fiúk, épp órán vagyok - suttogtam vissza fel se nézve a másolni való szövegemből. - De nézd, elaludt! - Csodálkozva felnéztem, és igen, idős Elspeth nénikénk békésen, félrecsukló fejjel hortyogott a székben. Szélesen elmosolyogtam és óvatosan lecsúsztam a székemről és az ikreket követve kióvakodtam a szobából. Írástanulás unalmas legendákból vagy sárkányok? Nem is volt kérdés mi nyer. - Fussatok kviblik! Esélyetek sincs Aimil a vérszomjas fenevad ellen! - kiáltottam és a halálos játszma elkezdődött. Végigrohantunk a házon, elütve mind a három házimanót, két vázát, Pocs-ot a kneazlét, két agárt, három széket, édesapánkat aki szerencsére csak nevetett, az unokatesónkat, aki nem és végül... - AMELIA! LIAM! KAI! - anyánk sonorussal felerősített hangja csapott végig a kastélyon és dermesztett meg minket a helyünkben. Ijedten egymásra néztünk majd egyesült erővel rohantunk tovább. Anya már nem pattanhat seprűre és nem is hoppanálhat a kishúgunkkal a hasában és így legalább vacsoráig menedéket találhatunk a kertben.
1990 - Amy 9 éves
- Most te leszel a sárkány Skye! - táncolták körbe az ikrek a két éves húgunkat, aki apró lábaival esélytelenül próbálta elkapni a bátyjait, de távolról is látszott, hogy jól mulatott. Apa látva a nyilvánvaló hátrányt a segítségére sietett és jól irányzott lángcsóvákkal akadályozta meg a fiúkat, hogy túlságosan meglógjanak, vagy beleunjanak a játékba. - Amelia drágám, kérlek, figyelj rám - mondta szigorúan anyám. Én igazán rá figyeltem, de zavart, hogy közben a centi magától vette le a méreteimet, és a toll lelkesen jegyzetelte a tavaly óta megnőtt adatokat, hogy könnyedén elküldhesse a varrószalonnak anyám az új rendelést. Míg birkatürelemmel - csak háromszor sziszegett rám a centi, hogy nyughassak - álltam a viszontagságokat, anya újabb illemleckébe fogott, láthatóan félve, hogy szégyent hozok a két hét múlva kezdődő gyűlésen a családra.
1993. július 23. - Amy 11 éves
- Most te leszel a sárkány, anya! - - Én sárkány? Házisárkány lennék? - Nem! Igazi! Okádj tüzet meg minden! - Távolról hallottam már a testvéreimet és még jobban megszorítottam apa kezét, aki az étkezőszoba felé vezetett. Az önuralmam csak az ajtó előttig tartott, de onnan hiába minden illemóra, kirugtam az ajtót és hevesen a csoport közepére ugrottam. - Nézzétek a pálcám! - lengettem körbe lelkesen, és mint reméltem, ugyanúgy lila szikrákat szórt, mint Ollivandernél - 10 és fél inch, tölgy és találjátok ki, mi a magja! - Nem is tudom, talán egyszarvúszőr? Hisz olyan nyugodt vagy, mindig feddhetetlen viselkedéssel - mélázott el anyám. - Anya! - - Biztos egyszarvú! A lányoknak az való - kiáltotta Liam és Skye nem maradt le, gyorsan hozzátette kinyújtva a nyelvét - ahogy lányok sárkányőrök sem lehetnek - Amióta be mertem avatni a nagy vágyamba, erre emlékeztetett minden adandó alkalommal. De most nem hagytam, hogy elrontsa a kedvem. - Nem! Sárkányizomhúr! Ráadásul Ollivander megsúgta, hogy a mi állományunkból van. De ez nem minden - halkítottam le a hangomat, közelebb hajolva az ikrekhez - láttam igazi muglikat is!
1995. június - Amy 14 éves
- Most te leszel a sárkány, Amy! - toppantotta dühösen Skye. - Most nem Skye, mindjárt indulok Donna szülinapi bulijába - mondtam neki, miközben óvatosan gomboltam tovább az esküszöm száz kényes pitykéből álló gombsort a ruhámon - játssz a fiúkkal. - Nem játszanak, órájuk van már megint - durcáskodott a húgom - azt értem, hogy Kai lesz a következő klánfőnök, de Liamnak miért a plusz órákra járni? - Azért mert a szüleink bölcsek és tudják, hogy állandóan a másiknak fogják kiadni magukat - mondtam, befejezve a fonatom és szigorúan ellenőriztem magamat a tükörben ("Igazán tündérien néz ki ma, kisasszony"). Megfordulva viszont szembe találtam magam két bociszemmel és sóhajtva megadtam magam. - Játszani igazán nincs időm, de szeretnéd, hogy meséljek neked Roxfortról? - IGEN! Így hát leültünk, az ölembe húztam a sózsákot és folytattam a történetet a kastélyról, aminek már a megszállottja volt mióta betettem a lábam Roxfortba. Meséltem már neki az órákról, tanárokról, a kastély történetéről, a házakról, a barátaimról, arról, hogy milyen nehéz volt eleinte a tenger hangja nélkül elaludni. Most éppen a Trimágus tusa fantasztikus első próbájáról meséltem a fenséges sárkányokról és a cseles bajnokokról, akik legyőzték őket. Épp Harry seprűs húzásába kezdtem bele, amikor a házimanónk, Toppy hangos pukkanással megjelent mellettem félbeszakítva a történetet: - Kisasszony, Isobel úrnő a kandallónál várja!
1996. augusztus 16. - Amy 15 éves
- Idén Donaldék csapata őrzi a Barra környéki sárkányokat - jelentette ki Domhnull klánfőnök, vagyis az apám. Az említett Donald felállt, megköszönte és visszaült mellém a főasztalnál, ugyanis ő meg a nagybátyám, akin a sárkányőrzés nehéz feladata örök nyomokat hagyott. - Jó lesz idén közelebb lenni otthonhoz. Ezek a távolsági hoppanálások már kezdenek kimeríteni - dörmögte őszes szakállát simogatva. - Te legalább mehetsz - morogtam sértetten. - Már megint erről veszekedtetek? Már értem miért olyan feszült mindenki - - Amy legyél kviddicsező! Auror! Kereskedő! Kocsmáros! Házasodj meg és legyen tíz gyereked! Bármi, bárki lehetsz, de értsd meg, hogy sárkányőr nem - sziszegtem dühösen idézve szüleim szavait. - És nem véletlenül! Nem kevés fizikai erő kell ehhez a munkához, és a nőstény sárkányok nehezen viselik a nőt a közelükben. De amúgy is - állt meg és kortyolt a mézsöréből - hogy állsz a jegyeiddel? - Hogy jön ez ide? - hökkentem meg. - Nem elég a MacFusty név a szakmához. A legjobbnak kell lenni, és ahogy hallom te nem jeleskedsz. Eltökélt makacssággal szorítottam össze a számat. - És mi a helyzet a fiúkkal? - kérdezte Don bácsi pár perccel később, amire már nem tudtam mást reagálni, mint hogy a kezembe temettem az arcomat.
A MacFusty klán
16. század közepén hat fiútestvér alapította a MacFusty klánt a Hebridák egyik szigetén, Skye-on. Vagyonukat és hírnevüket évtizedes sárkányvadászattal szerezték, mely során varázstalanok és varázsosok egyaránt igénybe vették szolgáltatásaikat. Generációkkal később a véres kezű sárkányölőkből a helyi sárkányok őrei és a máguscsaládok összefogói lettek. A Nemzetközi Titokvédelmi Alaptörvényt követő varázslények elrejtéséről szóló 1692-es egyezmény és a későbbi 73. cikkely csak annyival változtatott a klán helyzetén, hogy a Mágiaügyi Minisztérium hivatalosan is a klán feladatává tette a feketesárkányok felügyeletét. Cserében a sárkánycikkek kereskedelmét végezhették, amiből tovább növelték vagyonukat. A család a muglik által lakatlannak tartott Külső-Hebridai szigetekre költözött és már csak az évi klángyűléseket tartja a Skye szigeti ősi kastélyban. Itt osztják el évről-évre a sárkányegyedek őrzésének feladatát, ami a kiterjedt vadászterületek miatt nomád, vagy sok utazással járó megterhelő feladat. A Mágiaügyi Minisztérium később - szerződést egyoldalúan felrúgva - a közelben élő varázslények felügyeletét is a MacFustykra rótta - úgy mint a sellők Benbeculai temetkezési helyét, a Lewis szigete környéki kelpiket és a Lewis szigeten feltűnt, majd a lakatlan Monach szigetre telepített vérfarkaskolóniát. Ennek köszönhető, hogy a MacFusty klán évszázadok óta nem küldött képviselőt a Wizengamot ülésére és hallani sem akar Londonról. Így a Sötét Nagyúr féle háborúból is kimaradtak (pár kalandor klántagtól eltekintve, akik a családtól függetlenül feltűntek valamelyik oldalon). A MacFusty klánt a MacFusty-k kiterjedt családja irányítja, de a klánok alapvetően földrajzi alapon nyugvó laza szövetség, így klántagnak számít sok nem vérségi MacFusty is. Ebből is fakad, hogy bár a család fő ága aranyvérű, ez inkább a véletlen, mint gondos tervezés eredménye. A családnál az elsők a hagyományok, Skócia szeretete és a varázslények, bestiák tisztelete. Klán jelkép : fekete sárkány láncon (i'll defend felirat körülötte)
HEBRIDAI FEKETESÁRKÁNY Ez a Nagy-Britanniában honos sárkányfajta agresszívebb walesi rokonánál. Minden egyes példánya 250 méteres vadászterületre tart igényt. A hebridai fekete hossza a kilenc métert is elérheti. Pikkelye durva, szeme fénylő, bíborpiros. Hátán borotvaéles taréjsort, farka hegyén nyílhegy alakú tüskét visel. Szárnya a denevérére emlékeztet. Fő tápláléka a szarvas, de néha nagytestű kutyákat, sőt 12 szarvasmarhát is felragad a földről. A feketesárkányokkal kapcsolatos vadőri teendőket hagyományosan a hebridai MacFusty mágusklán tagjai végzik el. //Részlet a Legendás Lények Gondozása című könyvből//
Silent Zodiac
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Amelia MacFusty Hétf. 22 Aug. - 20:35
Elfogadva!
Hali fali ^^
Először is üdv nálunk! Másodszor, hát hűha! Ilyen előtörténetet sem láttam még, nagyon érdekes volt számomra Nagyon örülök, hogy beleírtad a klán leírását, nekem ez a rész kicsit homályos volt, de amint elolvastam, minden világossá volt A leírásaid jól sikerültek, tartalmasak, lényegében mindent megtudhatunk belőle, így abba sem tudok beleszólni Valahol átérzem, hogy nem akarják, hogy sárkányőr legyél, nekem sem engedik, hogy auror legyek, de helyes, hogy nem hagyod magad, legyél az ami csak szeretnél lenni Egy szó, mint száz, nagyon izgalmas és egyedi lett a karid, élveztem minden sor olvasását, már csak az van hátra, hogy megkapd a színt és találj magadnak pár játszótársat Foglalózni ne felejts el, aztán már mehetsz is játszani
Másodszor, hát hűha! Ilyen előtörténetet sem láttam még, nagyon érdekes volt számomra 
Nagyon örülök, hogy beleírtad a klán leírását, nekem ez a rész kicsit homályos volt, de amint elolvastam, minden világossá volt 
A leírásaid jól sikerültek, tartalmasak, lényegében mindent megtudhatunk belőle, így abba sem tudok beleszólni 
