2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Sem az idő, sem a hely nem alkalmas a hosszú előjátékra, mégis megtesszük, mert kihagyhatatlan. Azok az ingerlő idomok, a feszes, tökéletes nagyságú mellek, nem tudok betelni vele, és miért is kéne? Talán most csak egy rövid ideig tarthat ez az utazás, de ki kell élveznem. Pontosan azért, mert most semmilyen felelősség nem terhel. Nem gondolom, hogy valami olcsó kis kurva lenne. Nem járunk ugyan, de élvezzük az életet, kötöttségek nélkül, így nem kell sokáig várni, hogy a simogatást felváltsam azzal, hogy belehatoljak. Miután már többszörösen eljuttattam a csúcsra, itt az ideje, hogy én is kapjak, és ő is magában érezzen. Ez a mostani bizonyára csak a kezdet, lehet még együtt jó pár tüzes napunk, így nem gond, ha most nem tudjuk kipróbálni az összes mocskos fantáziámat, ha odaérünk, némi pihenés után folytathatjuk, és ha még végképp marad időnk, akár nyomozhatunk is. Nem hiszem el, hogy az ostoba moszkvai küldetés ne várhatna. Most csak az érdekel, hogy őt feszegessem belülről újra és újra. Felhördülök, amikor már érzem, hogy rám feszül, és magától értetődő módon keményen döfködni kezdem, s egyre hangosodó sikolyain elégedetten morgok, hiszen nekem is hangot kell adnom, különben belefulladnék a saját lélegzetembe. Ritmusunk könnyedén egymásra talál, nem feszülünk egymásnak, így villámgyorsan érzem a remegéseiből, hogy ismét eljuttattam a csúcsra. Ha nagyon akarnám, akkor én is már ott lennék, de nem, ennek a lánynak többszöri kielégülés dukál, és talán már a negyedik felé vonszolom magammal. Lassanként izzadtságtól csöpögő testünkre ráfér majd a mosakodás, szerencsére még a hálófülkében is van legalább egy csap. Ritmikusan mozgunk együtt, nem érdekel, hogy sajgó virága már pihenésért kiált, hajszolom tovább, hiszen ez egy édes sport, amit mi ketten űzünk. - Az nem nekem való. Ki akarlak sajáítani . – Rázom a fejemet, az fel se merülhet, hogy valami másik pasi is jelen legyen, de nekem még egy csaj se kell, hiszen nem akarom megosztani a figyelmemet, és leszbikusságra se vagyok vevő. Csakis az számít, hogy most elmerüljünk egymás ajkában, és az újabb remegésével úgy szorítja össsze az ágyékát, hogy az enyém sem várhat tovább, minden gyönyörömet belesürítem abba a kéjbe, amellyel még inkább nedvessé változtatom az egyébként sem száraznak mondható alagutat.
Tárgy: Re: Jas & Greg - Moszkvai küldetés 2016-05-13, 09:41
18+
Mindig is tudtam, hogy mit akarok, sosem tétovázom, ha a lehetőség elém tárul, az persze más, ha húzom az időt, de azt csupán csak azért, hogy az izgalom még jobban átjárjon még mielőtt a közepébe vágnék. Ez ebben az esetben sem történik másképp, csak azért várattam Greget, mert látni akartam rajta az a vágyat, ami magához vonzott. Szinte kézzel akartam tapintani azt az állatias ösztönt, ami ilyenkor a férfiakban uralni kezdi a józan eszet. Természetesen kiakartam próbálni vajon épp olyan jó-e, mint ahogy mutatja magát, külseje lenyűgözött, de ettől még korán sem biztos az, hogy képes lenyűgözni az ágyban is. Most azonban már tudom, hogy a külseje szinte elhanyagolható amellett amilyen szenvedélyes tud lenni ha kettesben maradunk egy szexre alkalmas kis fülkében. Nem kérettem tovább magam, isten ments..akartam Őt és ahogy érintése nyomán mind a ketten kéjesen felnyögtünk már szinte eszemet vesztettem, az ellenállásnak már a gondolata sem létezett. Aki így képes csupán az ujjaival bánni annak van még a tarsolyában sok minden, vagy éppen a gatyájában... Nem kívántam törődni a külvilággal, felőlem aztán közönségünk is lehet, ez nem fog megakadályozni abban, hogy a kívánt élvezetet megkapjam, remélem Greg nem az a "félbe hagyom" típus, ha éppen a helyzet úgy hozza. Nem vagyok egy ribanc sem egy határok nélkül élő nő, de azért vannak kilengéseim, egy vonat fülke? Nem akadály, semmi sem az, ha akarom Én is akkor semmi. Ujjai csodás hatással kínoznak, szinte már fáj az élvezet, egyszerre vágyom arra, hogy véget érjen a kínzás és arra, hogy sose hagyja abba, de végül az ujjai helyét vastag szerszáma veszi át és felnyögöm önkéntelenül is az érzéstől. Oké, ez kezd hangos lenni...de kit érdekel? A csókjai tüzesek és szenvedélyesek, Én pedig mindegyiket ugyanolyan hévvel viszonozom, kebleim a mellkasának dörzsölődnek ami megint csak szikrát lobbant bennem. Hiába érek fel a csúcsra egyre és egyre csak többet akarok és mosollyal az arcomon nyugtázom, hogy Ő sem hajlandó még befejezni ennyivel. A fülke falának dönt amitől a testünk helyzete megváltozik és még mélyebben furakodik belém. -Nem szereted az édes hármast? - Vigyorodom el miközben igyekszem nem a karjaiba omlani a lassan rám nehezedő kimerültségtől. - Vagy csak magadnak akarsz? - Csókolom szájon szenvedélyesen, a nyelvem beférkőzik az ajkai közé, édes a csókja és tüzes, egyszerűen lehetetlen betelni vele. A bimbóimat ért satu támadás nyögésre és apró sikkantásra késztet, fájón lüktetnek, de szinte egybe olvadnak azzal az élvezettel, amit odalent nyújt bennem. Nem bírom tovább tartani és újabb orgazmus ér, ezúttal már kevésbé hangosan adom jelét, kifogyott az erőm, de jól esik az a sajgás amit okozott. Újra megcsókolom, basszus, őrületes egy fickó.
.
Gregory R. Fox
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jas & Greg - Moszkvai küldetés 2016-04-27, 16:11
Egyértelműen felvillanyzó dolog Jasmine részéről, hogy nem tesz úgy álszent módon, mintha a lányoknak nem lennének vágyai. Tudom, hogy máshogyan vagyunk összerakva, de összességében ugyanaz a cél, hogy ha találunk egy ellenkező nemű csodás alakot, akkor örömünket leljünk benne. Kell némi összecsiszolódás, részünkről ez szerencsére nem tartott sokáig, nem kellett sokáig feszegetnem a combjait, hogy szétnyissa őket. Ettől még nem tartom könnyű nőcskének, vagy kurvásnak, csakis olyan lánynak, aki tudja, hogy mit akar. Igen csinos, vonzó személyiség, hogy elhiggyem, nem akárkivel teszi ezt meg. Talán a stílusom messzemenőkig pimasz, és ha kicsit is kevésbé adnék magamra, pofon vagy egy átok lett volna a jutalmam, ehhez képest már olyan mélyen vagyunk egymás aurájában, hogy azt sejteti velem, hogy bár nem a vonatfülkében, de lehet ennek még polgárpukkasztóbb folytatása is. Nem csupán a jelenlegi vágyam az alapja annak, hogy akarok is további akciókat, kísérleteket vele, ruganyos teste szinte a határok feszegetéséért kiállt. Vágytól lihegő ajkai csókra termettek, így nem hagyok ki egyetlen alkalmat sem, hogy amikor csak lélegezhez jutunk, odacsókolja az édes, telt húsra, és elmerüljek a nyelvének táncában. Ahogyan egymáshoz simulva ritmikus mozgásban forrunk össze, egymásra nedvesedő testünk szinte válasz arra, hogy igenis létezhet vonzalom szinte két idegen között. A méreteink is passzolnak, nem érzem tágnak annyira, hogy ne legyen értelme a dolognak, mert ha túl kicsi lenne a fegyverzetem, vagy ő lenne túlságosan bejáratva, akkor nem tudnánk elérni a maximális hatásfokot. Ha szűk lenne, akkor talán még működhetne, bár neki fájdalmasabban. Így azonban pont jó, még rám is feszül annyira, hogy minden lökésnél teljesen érezzük a másik testét, és a fájdalom a kéjjel tökéletes elegyet okozva egyre erősödő gyönyör felé lökjön. Ahogyan harapdálja a nyakamat, megfeszülök, és egy pillanatra oly erővel ragadom meg a lába között terpeszkedő virágot, hogy érzem a remegésből, hogy ő most ért a csúcsra. Ha most szerelmesek lennénk, minimum egy pillanatra belenéznék a szemébe, így csak elégededetten felmordulok, és nagyobb fokozatra kapcsolok. Így állva egy olyan szöget tudok megtalálni, amivel még mélyebbre hatolhatok. - Azért a hangerővel csak módjával, még a nyakunkra hozod a kalauzt, és nem akarom, hogy ő is beszálljon. – Zihálom a fülébe, hátulról ráfogva a barna tincseire, hiszen nem csak a derekán találhatok fogást. Miután ez most egy gyorsabb kezdet, nem szükséges túl hosszúra nyújtanunk, lesz még idő egyéb mutatványokra példának okáért a szállodába, így figyelve a reakcióját mélyebbre úszom a forró járatban, és érzem, hogy hamarosan eljön a pillanat, de annyira még visszafogom magam, hogy nehogy legyorsuljam. A szabad kezemmel elengedem a lábát, és az ágaskodó mellbimbóját csippentem az ujjaim közé, talán erősebben a kelletnél, de kell most ez nekem.
Tárgy: Re: Jas & Greg - Moszkvai küldetés 2016-04-09, 13:28
+18
A Roxfort egy korlátozott hely, kevés kijárással és a felhozatal se frissül csak ovisokkal, nem igazán az ismerkedés színtere. Épp ezért nem akadt ezidáig sok olyan személy, aki megragadta volna a fantáziám és vonzódtam volna hozzá. Nem elég a jóképűség, a sárm, vagy a bugyi lehámozó tekintet, ennél több kell nekem, legyen a személyben értelem jócskán, humor sem árt és persze értsen ahhoz, hogyan kell bánni egy nővel, mikor mit kell tenni és mikor mitől indulhat be a partnere. Nos Greg ezt mind megtestesíti, nem csupán képes felizgatni, de ha úgy van egy kis szó csatára is alkalmas, nem unalmas és bár mint minden férfi csupán szexet akar mégis van ebben egy kis izgalom is, képes olyan körítéssel szolgálni, hogy a végén már Én leszek az, aki szeretné ha minél előbb a közepébe vágnánk a dolgoknak. Merész húzás tőlünk, hogy egy vonat fülkéjében esünk egymásnak, de így csak még inkább izgalmas hisz a lebukás veszélye is fenn áll. Egyelőre nem akarok Gregtől többet egy két alkalomnál, nem kell, hogy rózsával lepjen meg meg semmi ilyen haszontalan dologra nem vágyom. Elég, ha olykor mikor épp arra vágyunk akkor kicsit összefekszünk, megadjuk egymásnak amire vágyunk és kész, hogy ezután ugyan még mellé mi lesz a körítés az majd elválik. Nem tagadom le, hogy járatos vagyok és tudom mi a dörgés, ezt nem tudom miért kellene szégyellni, igen, voltak már akik megkaptak, de nem huzamosabb ideig, nem kapcsolatra teremtem bármennyire is szeretnék otthon a rokonok, hogy belőlem háziasszony váljon, na azt várhatják. Én egy jó ideig ilyesmit nem tervezek valahogy nem is illik hozzám, Én ahhoz túl vad és szabad lelkületű vagyok. Ahogy harapdálom és szívom a nyakán a bőrt hozzá simulok már amennyire ez még lehetséges hiszen már így sincs köztünk szabad tér. Ujjai olyan gyakorlott mozdulattal nyújtanak élvezetet, hogy remélni se merem, hogy kibírom addig míg belém nem temetkezik. Nyögéseimtől visszhangzik a fülke, de nem zavar, nem fogom visszafogni magam, még csak az kéne, akinek nem inge ne vegye magára, el is lehet menni a fülke előtt anélkül, hogy botránkoznának, de a közönségtől sem riadok vissza. Már talán csak egy újabb ujj mozdulat hiányzott, hogy elélvezzek, ekkora azonban a derekamra szorít és magára vezet, nem finomkodik azonnal a közepébe vág Én pedig egyszerűen a mennyekben érzem magam, ez pedig nem giccses hozzászólás egyszerűen valóban így van, rég tudott valaki ekkora élvezetet nyújtani, sőt, nem is igen tudott még senki sem. Tudtam Én, hogy van Gregben valami ami vonz hozzá, hát a teljesítménye biztosan. Mikor feláll velem és a fülkének dönt még mélyebbre kerül bennem és nem fogja vissza magát, hevesen döfi belém a szerszámát és közben még a kezével is izgat tovább. Nem bírom, de nem is akarom visszatartani és elélvezem, bár reménykedem benne ez még nem azt jelenti, hogy ennyivel be is fejezzük, ajánlom neki, hogy ne süljön el hamar, az már igazán negatív lenne a mércén, amit magamban felállítottam róla. Bár elélveztem, jó volt meg minden, de még minimum egyszer azért eltudnám viselni az extázist.
.
Gregory R. Fox
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jas & Greg - Moszkvai küldetés 2016-03-20, 11:30
Valahogy úgy gondolom most, hogy ha Jasmine-nel ágyba bújunk, az nem csak egy trófea lesz számomra, bár igaz ami igaz, igazán nemes vad, mégis úgy látom, hogy ez még bőven ismételhető. És ezt most nem csak a vágyakozás mondatja velem, miszerint már szét akarom feszíteni az ölét. Elég sokat gondolkoztam rajta. Na nem túl romantikus képzelgésekkel. Valahogy az sosem ment, hogy úgy szívből beleessek valakibe, ellenben a barna hajú hugrabugos gyógyító lány igazán csinos dög, és őszintén kitörném a nyakát bárkinek, akivel együtt látom. Valami szerető stílus, ilyesmiben tudunk gondolkozni, romantikázás nélkül együtt lenni, kifüstölni a moszkvaikat, hemperegni nagyokat kötetlenül, de mégiscsak egymásra szorítkozva. Nyilván mindkettőnkben megvan az a játékos szellem, hogy ne vegyük túl komolyan magunkat, meg egymást sem, és fenntartsuk a szikrát, hogy ne váljon megszokássá, de lássuk be, azért jó, ha az ember kielégülni vágyik, akkor nem kell kifejezetten udvarolgatnia, hanem csak letépi a másikról a bugyit, esetünkben én róla, és akár gyors, vad, feszültséglevezető aktus következik. Jó, azért nem csak a testiségről szól a dolog, Jasmine egyébként jó fej csaj, még viccesnek is mondanám az állandó provokációival, most erre van szükségem, aztán majd meglátjuk. Ahogy nézem, én is hatással vagyok rá, nem csupán a lehengerlő stílusommal, valahol mintha neki is bejönne a figyelem, amivel körbeveszem, mellettem nőnek érezheti magát, nem pedig valami eldobható kis cafkának. Gyakorlottnak tűnik, és ennek csak örülök, már régen nem foglalkozom szüzikékkel. Azt akarom, hogy ismerje annyira a testét, hogy maximálisan tudja élvezni azt, amit tenni fogok vele. És hogy legyen annyira bátor, hogy prűdség nélkül akarjon engem is megkapni. Többek között már az is fontos fegyvertény, ahogyan az ajkával kényeztet, majd feljebb haladva egészen a nyakamig harapdál. Ameddig csak lehet, feltolom az ujjaimat, hogy a forró vájatot illessem körző mozdulatokkal, és végül a nedves barlang végső pontját simogassam, bökdössem, ám a kint maradt ujjaimmal a virága szirmainak leginkább érzékeny felületét nyomjam meg, villámgyors mozdulatokkal dörzsölve, hogy akár már most elérjen a csúcsra. Ha majd belé hatolok, akkor csak az újabb magaslatok elérése legyen a cél. Erősen fogom a derekát, mert tudom, hogy pillanatokon belül egyesülni fogunk, szinte átszakítom a kagylócskáit, ahogyan rám ül, nem nagyon van itt szükség célzásra. Felhördülve döfök felfelé, ez most nem lesz túl hosszú felvezetés, de talán utána kicsit pihenhetünk, mielőtt leszállnánk. Gyorsan megtaláljuk a kölcsönös ritmust, amiből időnként azért kiesünk, de mintha méretben is nekem tervezték volna. Ám már pár lökés után felállok, vele az ölemben, és nekitámasztva a zötykölődő vonatfülke falának, az egyik lábát leengedem, mintha gólya lenne, a másiknak aláfogok a combjánál, és egyre erősödő lökésekkel adom a tudtára, hogy nem félek akár némi fájdalmat is okozni. Na meg így a vénuszdombja is olyan közelségben van, hogy miközben benne mozgok, kívülről is simogatom, egyre vadabb ingerléssel, hogy a csúcs felé taszítsam.
Tárgy: Re: Jas & Greg - Moszkvai küldetés 2016-03-15, 11:48
+18
Greg-ben van valami plusz, ami kevés férfiban lelhető meg, egyszerre képes szolidan viselkedni és erőszakosan. Tudja vegyíteni a kettőt, ami igazán izgató. Ad neki egy megunhatatlan "bájt". Először valóban úgy gondoltam, hogy nem éri meg a fáradtságot és nem is akartam tőle semmi többet, mint egy-egy szia, ha meglátjuk egymást a folyosón. De aztán nem bírtam kiverni a fejemből a szemének színét és azt a láthatatlan vonzerőt, ami már első találkozásunkkor is halványan derengett kettőnk közt. Ez vonzalom most, hogy belementem az utazásba valóságszerűbbnek tűnik, mint ezelőtt. Vibrál kettőnk közt a levegő és látom rajta, hogy milyen vágyakozással tekint felém. Érthető, majdnem minden férfi hasonlóan reagál rám, azonban Greg az, akinél ez érdekel is. Én is éppen annyira szeretném felfedezni testének minden egyes porcikáját ahogyan Ő az enyémét. A vonatra kerülésünk után nem kellett sokat várni ahhoz, hogy elszabaduljanak a hormonok. Egy ideig húztam az agyát és élveztem a játékot, élveztem ahogy megfeszült és szinte alig bírta féken tartani magát. Az efféle játék kedvemre van és csak még inkább fokozza bennem a vágy erős tüzét. A felesleges ruhaneműk eltávozása után kacérkodó pillantással mérem végig és testének látványa izgatóan hat rám. Pont ott izmos ahol kell és badarság azt mondani, hogy nem a méret a lényeg, dehogynem, mondjuk a teljesítmény sem hátrány, legyen közepesen mindenben tökéletes, ennyi. Hamar a kezembe veszem az irányítást és úgy döntök, hogy egy kicsit tovább fokozom a várakozást és még mielőtt a lényegre térhetnénk kicsit eljátszadozom vele. Halkan felnyögök miközben a farka a számban meredezik. Határozottan élvezem a kezeinek munkáját ahogy markolják a melleimet, határozott, erős és ezt nem is fél kimutatni, végül is nem barbie baba volnék, hanem egy nő, aki szereti, ha egy kicsit bevadulnak és használják a testét. Végül csak abbahagyom a számmal a munkálatokat és az ölébe csüccsenek, a nyakát csókolgatom és harapdálom. Érzékien felnyögök mikor ujjai betévednek a nedves helyre. Meg kell hagyni, tudja mit és mennyire kell, hogy az még élvezhető legyen. Már épp azon volnék, hogy megsürgetem a dolgot és követelem, hogy az ujjai helyett a farka mozgolódjon bennem, mikor megteszi, és másra sem vagyok képes csak megkapaszkodni az izmos karjaiban és élvezni, ahogy összekapcsolódunk. nem kell itt letagadni, hogy jó ideje nem voltam senkivel, egyszerűen nem értek fel ahhoz a szinthez, amit Én mércének állítottam, ez még nem engem minősít. A vad és szenvedélyes csókot viszonozom. Elmertem képzelni, hogy vajon milyen teljesítményt nyújt majd, felülmúlta a vártakat. Egy jó időre szerintem képes leszek betelni vele, aztán majd meglátjuk. Ajkát kissé megharapom, hogy utána újabb csókkal pecsételjem le.
.
Gregory R. Fox
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jas & Greg - Moszkvai küldetés 2016-03-05, 17:59
Ha mindenkinek csak úgy odadobná magát, talán nem is kellene ennyire. Ám érezni belőle ezt a vadmacska stílust, amelynek nem lehet ellenállni. Bár azt hiszem alaposan felbasznám az agyamat, ha sorban állnának előtte a pasik, akik szintén őt akarják megkapni, vélhetően ki kéne tépnem a gerincüket. Hát nem mondom, én sem vagyok egy szent, hiszen ritkán kötöm le magamat, ám a barna démon valahogy olyan csajnak tűnik, aki mellett érdemes lehorgonyozni egy rövid időre. Rövid, de tartalmas időre. Őt illetően már akkor fájdalmasan szoros volt a nadrágom, amikor elsőre beszélgettünk, de akkor még nem voltam a helyzet magaslatán, egy komolyabb alvás kellett ahhoz, hogy átgondoljam, hogy mennyire akarom őt. És most, az újabb nekifutásnál már nem is fogadtam volna el nemleges választ az elutazásra, és pontosan látta rajtam, hogy milyen más vagyok most. Nem is feltétlenül a nyomozás számít majd, hanem az, hogy egymásra találhatunk, és ő sem volt ostoba, gyorsan leesett neki a tantusz, s nem volt olyan prűd, hogy úgy tegyen, mintha nem volna rövid az élet, és ne akarná kihasználni a lehetőséget. Azok az ágaskodó cickóktól máris kőkemény lettem, nem csoda, hogy nehéz volt azt is kivárni, hogy felszálljunk a vonatra, szerencsére csak minimálisan húzta az agyamat, az idegeimet, és mindez még csak a felvezetés. Végeredményben a vonat nem olyan kényelmes, mint mondjuk egy szállodai szoba, ám amennyire mi egymásnak akarunk esni, nem csoda, hogy most a körülmények aligha számítanak. A ruhák gyorsan lekerülnek, visszafojtott lélegzettel mutrálom végig az alakját, noha korábban már elképzeltem őt pőrén, most minden illúziót felülír a valóság, csoda, hogy nem durranok el már a puszta látványtól is. De nem, ennél azért kitartóbb vagyok, máris érezheti a combja környékén a kőkemény meredezést. Ahogyan a nyakamba csókol, durván rámarkolok a mellére, és úgy húzom magamhoz, hogy az már szinte fáj, felmordulva vágyom arra, hogy tegyük azt, amiért itt vagyunk. Ám ő másra gondolt, lecsuszan az ölemből, hogy elém térdeljen, ekkor már vigyorogva várom az akciót, és felszisszenve markolok rá a hajára, ahogyan elnyeli a fegyvert, a szó szoros értelmében másra kell gondolnom hirtelen, hogy ne az ajkai között törjön ki a vulkán. Amennyire csak lehet, alányúlok, ám túl messze van, így csak a mellét morzsolgatom, a bimbókat csippentem az ujjaim közé. Végül csak felemelkedik, még megszólalnom is nehézkes. - Csak csináld, aztán majd én jövök. – Bólintok, ahogyan visszaül az ölembe, előtte viszont a két ujjamat pisztolyként összeszorítva befurakodom a lábai közé, hogy kenetet vegyek az édes vájatból, és ütközésig merítem benne a kezemet, amíg csak beférek, de még ne legyen kellemetlen. Ám nem férhet el köztünk a karom, ezért némi mozgolódás után a G-pontja környékén engedem, hogy ismét rámüljön, már lassan szívrohamot kapok a zihálástól, ám még mindig húzza az időt, így a karja alatt átnyúlva magamra igazítom, mert a szenvedélyes csókja csak tovább taszít a beteljesülés felé, amit nem nélküle kívánok átélni. Nem is nagyon kell céloznom, egyetlen durva mozdulattal lökök felfelé, és szorítom magamhoz a lányt, hogy a két hatás ellentétes iránya pontos ütközésben találkozzon. Aztán megint. Most én hajolok az ajkára, hogy szétnyitva azt férfias csókkal lepjem el a szája belsejét.
Tárgy: Re: Jas & Greg - Moszkvai küldetés 2016-01-31, 13:07
+18
Válogatós vagyok, ez egyértelmű, tudja rólam mindenki aki igazán ismer. De nem csupán a férfiakat válogatom meg, sok minden mást is, így lehet az, hogy a baráti köröm egyre csak szűkül és csak azok maradnak talpon akikben maradéktalanul megbízhatok. De a sok válogatás közül tényleg a férfiak iránti érdeklődésem a legdrasztikusabb. Nem minden a küllem, de nem is elhanyagolható, az értelem is szükséges, de az okostojások inkább mellőzzenek, a teljesítmény is sok pontot érdemel, de pornószínészek szintén jobb, ha nem próbálkoznak be. Szeretem az aranyközéputat, Greg pedig pontosan ilyen, nem túl magabiztos, de akad benne jócskán az is, tudja, hogyan tegye egyensúlyba, helyes, sőt, inkább azt mondanám, hogy eszméletlenül jóképű mégsem egy piperkőc alak, a szavakkal jó bánik, csattanós visszavágásai vannak, de nem kérkedő, tetszik. Csak egy darabig játszom el azt a fajta nőt, aki akar valamit, de lehet visszakozni kíván, végül csak megmutatom a valódi gondolataimat. Nagyon is akarom Őt, azt hiszem minden szitán átment és az sem csekély bónusz a részére, hogy csupán a megjelenése elég volt, hogy felizgasson. Megharapja az ajkam amire felszisszenek majd elvigyorodom. A kis alattomos játékos. Tetszik, hogy nem fél a reakciómtól, inkább éhezik a visszajelzéseimre, Én pedig nem leszek rest megadni ezt neki. A nyaka csókolgatásába kezdek majd apró harapás után kicsit megszívom a bőrt, csak épp annyira, hogy ott maradjon a billog, megjelölve Őt. A ruhák levetése után kicsit lejjebb haladok a testén, tulajdonképpen a szerszáma az, ami komolyabban érdekel, látva mekkora, komoly érdeklődést váltott ki belőlem, persze a méret egy dolog, attól még lehet béna szerető is. Újabb nyalintás amit kap tőlem majd az ajkaim közé véve a makkját kicsit szopni kezdem, lassan csupán, nem akarom Én itt addig fokozni a hangulatot, hogy a végén elmenjen úgy, hogy nekem semmi sem jutott az élvezetből. Fair játékos vagyok, jár az 50-50 %. -Nem szándékozom visszafogni magam, ne félj. - Mosolyodom el ravaszul. Én és a visszafogás? Nem ismerjük egymást, főleg akkor nem, ha kölcsönös élvezet nyújtásról van szó. Végül abbahagyom a számmal folytatott tevékenységet és az ölébe huppanok, direkt úgy, hogy a farka még csak véletlenül se érjen kedvezően. Szenvedélyes csókban részesítem és kicsit mocorgom rajta, remélve, hogy épp elég kényelmetlen szám,ára ez a helyzet ahhoz, hogy kicsit felélessze a benne rejlő vadat és magáévá tegyen. Arról nem tehetek, hogy van bennem egy kis élvezet az iránt, hogy a férfi lépjen.
.
Gregory R. Fox
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jas & Greg - Moszkvai küldetés 2015-10-30, 17:34
Jasmine nagyon is egyedi a maga nemében. Igaz vadmacska, ahogyan csábít, azt sejteti, hogy bármilyen tekintetben is lépünk egymással kapcsolatba, az vérforlaló lesz minden szempontból. Amióta ráébredtem, hogy mennyire dögös csajszit is sikerült magamnak találni, másra sem tudok gondolni, teljesen elvette az eszemet. Ezek után már majdnemhogy mindegy, hogy miféle csellel veszem rá, hogy velem tartson. Moszkvában aztán akár sötét varázslókat is hajkurászhatunk a szünetekben, viszont ezt a saját kis jutalomjátékomnak tekintem, hogy becserkészhetek egy ilyen nemes vadat. Ahogy rám néz, úgy vélem hasonló gondolatok járnak a fejében, csak ott én vagyok a leteperendő áldozat. Nyilván nem kell, hogy prostis legyen, és mindenkinek adja magát oda, vagyok annyira alfahím, hogy nem is jönnek be az olyan csajok. Viszont az igenis számít, hogy csak bizonyos pontig kéresse magát, azon túl már a saját maga élvezete is számítson annyira, hogy akarja a dolgot. S Jasmine nagyon is dögös, és felismeri, hogy mi a jó neki. Jelen esetben csakis én. - Úgy lesz. – Bólintok elégedett mosollyal, és odahajolok, hogy megharapjam az ajkát, s nem húzódom el, amikor esetleg visszatámadna, erre mondják, hogy ketten áll a vásár, s amit én megtehetek, nem csodálkozzak, ha viszonzást kapok. Ez nyilván másféle játék, de olyat is el tudnék képzelni Jasmine-nel, hogy az egyik fél a domináns, a másik a passzív. Őt mindkét szerepben el tudnám képzelni, sőt! Ám most ő is vadul, akárcsak én, pillanatok alatt szabadulunk meg a ruháktól, erre a kis időre kénytelen voltam letolni magamról, hiszen a nadrághoz fel kell emelnie a csípőjét, ami talán még megoldható, ha az ölemben van, ám az enyémet már úgy nehézkes lenne leszedni. Olykor vizslatom az arcát, hogy mi is a reakciója, nem tehetek róla, valahol erre gerjedek, hogy mennyire veszi komolyan évődő vadságomat. Tökéletes alakja, ahogyan pőrén mutatkozik meg előttem, láthatóvá teszi előtte, hogy mennyire kívánom, a lányok bezzeg nem ilyen könnyen rajtakaphatóak, a lélegzete gyorsulásából viszont számomra is kitűnik, hogy kölcsönösnek kell lennie. S ahogyan átveszi az irányítást, be kell csuknom a szemeimet egy pilanatra, hogy átadjam magam az élvezetnek. Oly mértékben vágyom már rá, ám gonoszkás pillantásából látom, eljátszadozna inkább velem. - Akkor ne fogd vissza magad. – Vigyorodom el, lehet tőlem vad is, használhatja a fogát is, és oly mélyen teheti magába a fegyveremet, hogy az még a végletekig fokozhatóan izgató legyen. Közben alányúlok, és amennyire elérem, a mellét markolom meg, hogy cseppet sem visszafogott stílusban kezdjem gyúrni, olykor az ujjaim közé csippentve a bimbóját, máskor pedig egész egyszerűen határozottságom bizonyítékául kissé fájdalmat is okozzak, de hogy tudja, jó kezekben van.
Tárgy: Re: Jas & Greg - Moszkvai küldetés 2015-10-16, 13:01
18+
Az, hogy vakon mennyi tapasztalatom van? Magánügy, de annyi elég, hogy volt mit megtapasztalni és a szűzies kis lamúr nem nekem való szereposztás. Sosem voltam az a kéz a kézben járkálós egy-egy csókot elhintős leányka. Ha akartam valamit egy fiútól akkor azt megszereztem magamnak, és ennyi is volt. A szerelem az nem nekem való, nem tudok vele mit kezdeni, nem találom a helyemet benne, idegen számomra. Hogy megosszam gondolataimat egy másik emberrel csak mert a szerelmem? Nekem ez nem fér össze, szeretem ha a gondolataim az enyémek és nem veszi el az eszemet holmi romantikázás. Az élvezetek persze más tészta, nekem is szükségem van olykor egy kis lazításra és nem vetem meg, ha ezt egy férfi karjai és robosztus teste alatt végezhetem egy-egy kissé vadabb fordulattal. Greg is csupán a határozottságával nyert most meg és persze a nem mindennapi küllemével, mert lássuk be, karakteres arca van, férfias, markáns vonalakkal és husky kék szemekkel, kinek ne jönne be egy ilyen pasi? Természetesen egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy ellenálljak annak amire mindketten vágyunk, csupán szeretem nem egy könnyen megadni magam. Végül is ne egy útszélinek nézzen, hanem egy határozott, szexis és szenvedélyes nőnek, hisz az vagyok. -Igazad van, de akkor adj bele mindent, különben a szavaid hitelét vesztik. - Természetesen mind a ketten játszunk a szavakkal is nem csupán egymással, de ez tetszik, vágyam mellett az érdeklődésem is felkelti. Nem csupán határozott, szexis, de esze is van, ez nem rossz kombó. -Csak Én kellek? Hmm, merész szavak, meglátjuk megkapsz-e. - Vigyorgok, de persze Én már eldöntöttem, hogy most vagy soha, de megakarom tudni ott is van-e akkor méret és vajon mennyire képes azt használni, nagy csalódás volna, ha csak a külső lenne ennyire szemrevaló. Hamar megszabadulok a jóvoltából a melltartómtól és bizony egy másodpercet sem vár, hogy nyelvével kutakodó útra ne induljon. Tetszik mennyire merész és nem kérdi meg szabad-e, rengetegszer sikerült kifognom ekkora balekokat. Ha szexről van szó akkor nincs engedély, tegye mindenki azt amire éppen vágyik. Szerszámát nem finomkodva markolom meg, a gyengédségnek most nincs helye, az pedig, hogy kőkemény mást sem bizonyít, mint hogy Ő sem gondolja ezt másképp. Egy pillanatra félre ültet míg megszabadul a már engem is irritáló ruhaneműktől. Én sem várakozom, lekerül rólam immár minden és Éva kosztümben állok meg előtte. Vastag, hosszú szerszáma nem kicsit izgat fel, tetszik amit látok, de most rögtön még nem kívánok behatóan megismerkedni vele. Lassan végig simítok felfelé a combja belső oldalán, lábai közé férkőzöm, nem titkolt szándékkal hajolok közelebb majd nyalintom meg egy kicsit a nedvesedő farkát. Kíváncsi vagyok mi lesz rá a reakciója.
.
Gregory R. Fox
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jas & Greg - Moszkvai küldetés 2015-09-22, 15:34
Jasmine ugyanúgy játszik velem, mint ahogyan én szoktam játszani a lányokkal. Keményen, magabiztosan. Nem tudom, hogy neki milyen tapasztalatai voltak előttem, úgy vélem már nem is számít, csak az érdekes, hogy egymással mit fogunk tudni kezdeni. A moszkvai sötét varázslók kifüstölése másodlagos, még azzal is foglalkozhatunk, ha éppen pihenőt tartunk, vagy ha a lány véletlenül meghúzná a vészféket, és nem adja magát olyan könnyen. Miért ne tenné amúgy? Ha picit is viszakozni akarna, nem nyaldosná annyira az ajkait, azokat a csókolni való ajkakat. Minden mozdulatáról lerí, hogy csak húzza az agyamat, szó sincsen arról, hogy ellenkezne, csakis azért tart meg bizonyos tiszteletköröket, hogy ne kezeljem prostiként, pedig erről szó sincsen. Valójában azt látom benne, hogy nagyon is csinos lány, és hát fiatalok vagyunk, miért ne dobnánk mindent félre egy kis élvezetért? Később is ráérünk megismerni egymást, ha úgy látjuk, hogy a folytatás szüneteiben is együtt akarjuk elütni az időt. - Azért, mert te is tudod, hogy az hülyeség. Ha a keménység és a hossz az érdekes, akkor egymásban kell küzdeni, nem egymásért. – Rázom meg a fejemet vigyorogva, már nem vagyunk a lovagkorban, ráadásul kétlem, hogy mindez a szerelemről szólna, ő sem olyan alkat, inkább szeretők lehetünk, az sokkal izgalmasabb, kötetlenebb, ő is jobban érezné magát, mintha amolyan nyomi romantikus körbezsongásról lenne szó. [b][color=sandybrown]- Nem érdekelnek azok a sokak... csak te...] – Ez most felért egy vallomással, nem pusztán a külsejéért vagyok oda, a kisugárzása révén a lelke sem kutya, de majd ráérünk elmélyülni más dolgokban is, ha úgy látjuk, hogy passzolunk egymáshoz. Látom, hogy olykor belassít, de itt a fülkében nem nagyon lehet elhúzni a dolgokat, hiszen ki tudja, hogy mikor akar majd a mágiám ellenére bejönni valaki. Végre megoldom a melltartója pántját, az sem zavar, hogy a blúz még félig rajta van, előrehajolok, hogy végignyaljam a melleit, amelyek egyszerre ruganyosak, és puhák, igazán nőies alkat. Ahogyan megkarmolja a mellkasomat, mégiscsak leszedem a felsőjét, mert kőkemény vagyok, nem tudok várni, majd egy legközelebbi afférig, főleg, hogy már rá is fog a férfiasságomra. Jelen esetben hogy mindkettőnkön rajta van a nadrág, nehezen fogunk továbblépni, ezért gyorsan arébb tolom a mellettem lévő ülésre, és egyetlen mozdulattal csúszok ki az alsómmal együtt a saját nadrágomból, remélve, hogy közben valami hasonlót tesz. A zoknikból is kimászok, kell a francnak, és akkor már jöhet is vissza, nincsen rajta semmi. De remélem villámgyorsan teszi, mert ahogyan érintett, abban nem tűrök halasztást. Vagy elém térdelne, és a szájával folytatná? Khm... Rá van bízva.
Már a legelején is sejtettem ennél jóval többet akar majd, mint medimágus közel sem vagyok a legjobb, de ahogy nézett, ahogy szinte belém látott majd levetkőztetett a szemével..már tudtam, ez nem munka lesz, az csupán egy ürügy. Mondhattam volna már az elején kerek-perec nemet, de az nem én lett volna,imádok játszadozni, és persze női hiúságomnak is legyezgetett az, hogy egy srác ennyire be van indulva rám. Mert ha próbálta is volna tagadni akkor sem tudta volna, nem is igazán díjaztam volna azt, szeretem, ha merészen a elém tárják mit is óhajtanak tenni velem vagy éppen mit szeretnének, hogy tegyek velük. Épp ezért nem szántam sok időt Greg-re mikor először találkoztunk, a férfiak ügyetlenkedése annyira taszít, mint mást egy beteg kisállat látványa. Egy férfi legyen magabiztos, tökös és cseppet sem behódoló típus, engem az ilyesféle férfi tud felizgatni. És igen, nem csupán a játszadozás miatt megyek bele az utazásba, hanem mert Greg most megütötte azt a mércét amit én magam előtt tartok, és kiakarom próbálni vajon a látszat csal-e vagy valóban olyan férfi akinek lehet nálam esélye. Nem egy srácra hittem már azt, hogy igen, vele sikerülhet az ami mással nem, aki kedveli a kicsit vadabb gyönyört, az apróbb, de izgató fájdalmat. De, mint kiderült mindegyik tutyi-mutyi alaknak bizonyult, elég hamar beleuntam abba, hogy úgy bántak velem, mint egy porcelánbabával, egy nő vagyok, egy olyan nő, aki szereti, ha nem fogja vissza magát a partnere, ennyire hihetetlen ez? A puhatolózó csókok a kulccsontomon, a nyakamon csak még inkább tüzelik így is lobogó vágyamat. Igen, egyikünk sem kezdő már, azért ez megnyugtató, az ügyetlenkedés igencsak kibillentene és oda lenne a varázs. -Honnan veszed, hogy nem azt akarom, hogy keményen és hosszan küzdj, hüm? - Kacsintok rá és ismét megnyalom ajkamat évődve a gondolatra. Kisebb fészkelődés közben bizony megérzem azt a kemény fegyvert amivel remélhetőleg élni fog és keményen küzdeni, mert, hogy nem fogom könnyen hagyni magam abban biztos lehet. -Azért ne bízd el magad annyira Greg, sokan elbízták magukat és hatalmasat buktak. - Ajkaimon ért támadásra felnyögök, ha így folytatja bizony igencsak a lényegre fogunk térni, pedig Én még szívesebben játszadoznék el vele. Mozgásom minduntalan ingerli odalent amivel nem csupán Őt hanem magamat is felcsigázom, érzem, hogy igencsak nagy meglepetésben lesz részem, ha végre előkerül a nadrág rejtekéből. Nem bírva tovább saját magammal kioldom a sliccét és az alsónadrág rejtekbe másznak ujjaim, hogy ott érintsem meg ahol talán most a legjobban vágyik rá. Ujjaim amennyire odaférnek lassú kör-körös cirógatásba kezdenek és közben élvezem a csókokat és utána a heves mozdulatot amivel kioldja a melltartó kapcsot és birtokba veszi a mellem. Felsóhajtok és bizony még inkább igyekszem hozzá dörgölőzni és követelni, hogy ennél kevesebb ruhával folytassuk. Szabadon levő kezem becsusszan felsője alá, hogy mellkasát simogassa, helyenként meg is karmolja ha úgy adódik. Lassan megpróbálom feljebb húzni a felsőjét, hogy szabaddá váljon előttem a hasa és a mellkasa, egyelőre sem a nyelvem sem a fogaimat nem tudtam igazán bevetni, pedig állítólag ebben vagyok a legjobb, még soha nem panaszkodtak. Ujjaim rámarkolnak arra az igencsak izgató szerszámra és várom vajon Ő mit fog lépni ezután.
♫ Zene ♫ ♠ Ruha ♠
.
Gregory R. Fox
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jas & Greg - Moszkvai küldetés 2015-08-22, 20:44
Azt hiszem meg akarom majd ismerni Jasmine-t, azután is, ha megkaptam őt, még ha most úgy is tűnik, hogy csak a szexről szól. Két fiatal vagyunk, akik vágynak egymásra, legalábbis részemről mindenképpen él a tűz, és ha le akart volna koptatni, már megtette volna. Természetesen megvoltak a kötelező jellegű akadályállítások, ám ezekből azért leszűrhető, hogy komolyan gondolja, hogy a háta közepére nem kíván, avagy csak cicázik, hogy izgalmasabb legyen a játék. Miután az első pocsék indítás után összekaptam magam, és a tudtára adta, hogy mielőtt félreértés esne, nem csak medimágusként kell ő nekem, valójában nem tudok, nem akarok ellenállni neki, le akarom teperni, de nem csak a saját magam élvezetére, látni akarom arcán a kéjt, amit egymásnak okozhatunk, együtt akarok mozogni vele, hogy fékevesztett tűzzel izzunk egymásért, hiszen ez most erről szól. Ha még aztán is bírjuk egymást, akkor valóban sort keríthetünk arra, hogy kipuculjuk Moszkva alvilágát, vagy éppen afféle mininyaralást tegyünk a keleti városban, vagy utazgassunk, heteink vannak még, amíg komoly előadások indulnak el, amelyeken már illene részt vennünk. A saját kupénkban immár nem nagyon teketóriázok, miután alaposan elzártam a kijáratokat, hogy ne is akarjon bejönni senki, szép lassan felhívom a figyelmét arra, hogy nem társalkodónőnek hoztam magammal. Látom én, hogy szereti keverni a fájdalmat, és a romantikát, ahogyan én is, viszont annyival különlegesebb, mint akikkel amúgy szoktam kavarni, hogy bár fénysebességgel száguldunk, hogy végre egymáséi legyünk, bizonyos dolgokat nem szabad elkapkodni, így évődő, vágyakozó csókom az ajkain, majd a kulcscsontján afféle tapogatózás is, mire vevő, és éppen mire nem. Ahogy elnézem, szeret nyeregben lenni, uralkodni, ami nem is csoda, az erős nők ismérve. Ugyan én húztam magamhoz, gyorsan átveszi az irányítást. - A te döntésed. Ha nem teszed, fegyvert adsz a kezembe, amivel élni fogok. – Jegyzem meg keményen, akárcsak a férfiasságom jelenlegi változata, amelyet ha csak picit is fészkelődik, azonnnal megérezhet. Tudom, hogy bírkózni fogunk egymásnak adva a dominanciát, ezzel nincs is semmi gond, olykor bizony passzivitásba kell merülni, hogy a másiknak adhassuk az egó-gyeplőt, s tudom, hogy Jasmine ebben remek partner lesz. - Aaha... akkor én vagyok a túl jó pasi, világos. – Harapok az ajkába, lényegében nincsen miről beszélni, valahogy megtaláltuk egymást, csak némi ösztönző erő kellett, hogy tudjam, nem hagyom szó nélkül, hogy egy ilyen dögös lánynak nincsen senkije, és máris én lettem az. Nem mondom, hogy máris egy pár vagyunk, mindketten túl vadak vagyunk ahhoz, és zaboláltlanok, de majd ki tudja. Felnyögök, ahogyan az ölemben rátalál arra, hogyan is érdemes mozognia. A csókunk egyszerre érdeklődő, és követőző. Nyelve olyan édes, mintha ízletes bort kóstolnék, pikáns, vággyal telt afrodiziákum. Elmerülök a közös világunk alkotta buborékba, és ismét a nyakát veszem célkeresztbe, s ahogyan megérzem finom ujjait a sliccem, majd az alsógatyám környékén. Egy mozdulattal nyúlok be a blúza alá, és oldom meg a szerencsére elől összekapcsolt melltartó pántját, hogy a tenyerembe hulljon az egyik formás mell. A másikkal még mindig a hátsóját tartom, hogy ne csússzon le még véletlenül sem.
Tagadhatatlan, hogy örömmel élek a Moszkvai út lehetőségével, ez az új Greg feltüzel, kíváncsi vagyok rá, érdekel mégis meddig tudom nála húzni a határt, hogy vajon mikor lesz elege és mutatja meg mi rejlik benne. Egyik percről a másikra látom meg benne, hogy az érdeklődése igen kis részre összpontosít, ami nekem sincs ellenemre. Viszont bármit mond, tudom, hogy ez az út csupán egy körítés, csupán megakar kapni magának, egyértelmű jelzései erre világítanak rá. Ha nem akarnám, hogy így legyen már rég kerek-perec megmondtam volna, hogy nem megyek, de nem ilyen könnyű ez, ha az ügyetlen formájában jött volna erre kérni egy mosoly kíséretében engedtem volna útjára, de ez az új, erős, dögös és feltüzelt srác felkeltette a bennem szunnyadó nőt. Szeretnék eljátszadozni vele amennyire erre lehetőség adódik. -Talán igen, talán nem, néha jó, de néha jobb, ha nem is gondolkodunk. - A vad dolgok mellett a gyengédséget sem vetem meg. Az, hogy a tenyerébe simítom az arcom csupán egy jelzés a számára, hogy ha akar valamit hát akkor tegyen a kedvemre, csak addig mehet a játék míg én is élvezetét lelem benne, ha megunnám, ha nem mutatna semmi újat, hamar elválnának útjaink, ilyen vagyok vagy elfogadja és fenn tartja az érdeklődésem, vagy vége lesz még azelőtt, hogy elkezdődne. A vonatra ülve kettesben maradunk, nincs ki megzavarhatna bennünket. Nem ülök közvetlen mellé, inkább szemben foglalok helyet, hogy mindenemet láthassa, de még se érjek hozzá sehogy sem. Ez a legrosszabb játékok egyike, előtted amit akarsz, de nem kaphatod meg. A lopott érintései megmosolyogtatóak. Látom rajta, hogy szinte kóstolgat, hogy lenne már ennél több is, ha benne lennék a játékban, de nem, egy kis ideig még szeretnék én irányítani, úgyis hamarosan, ahogy érzem, Ő fogja átvenni. -Oh igen? Akkor majd meglátjuk megérdemled-e, hogy kísérletezzem rajtad. - Persze talán ez is volt az utolsó fölényesebb megjegyzésem mert utána kezébe veszi, szó szerint az irányítást. Az ölébe húz én pedig kicsit tovább fészkelődöm, mint kellene, de ez már csak játszadozás, ingerlés, ami engem is feltüzel. -Talán, lehetséges, hogy igazad van, de honnan vagy biztos benne, hogy nincs rajtad bűbáj, hm? - Kérdezem mosolyogva és bizony jólesően felsóhajtok mikor a fenekemet kezdi markolászni, ohh, igen, remek kezdés, jól csinálja, eddig nagyon is tetszik, csak a folytatás is legyen ilyen kemény, ha lehet. Ajkamon végig nyalok lassan, oda-vissza, mordulására elmosolyodom, ohh, ez az, mutasd csak ki mit akarsz! Kicsit előre, hátra billegek az ölében, dörzsölve odalent azt az igen kellemes, tekintélyes méretű műszert. -Értettem Főnök. - Mosolygom majd lassan ízlelem meg az ajkait amit nem sokáig bírok csupán nyelvemmel kóstolgatni, hamar eljutok odáig, hogy a csók legyen a következő lépés. Nyelvem kutakodóan csusszan be a szájába és először csupán végig simít a nyelvén, de hamar táncra hívja. Kezei belegabalyodnak a hajamba amitől felnyögök, csípőjének megemelkedése épp olyan tetszetős, mint eddig minden lépése amit tett. Apró nyögések szakadnak fel belőlem ahogy forró ajkai a nyakam hajlatára vándorolnak, a harapások csak egyre fokozzák a vágyamat, talán nem a legjobb egy vonat fülkéjében egymásnak esnünk, de csak egy hajszál választ el attól, hogy ez még is így alakuljon. Kettőnk közé férkőzik az egyik kezem, hogy kioldjam a sliccét, mikor végre sikert érek el, kezem vándor útra indul, hogy az, ami eddig olyan kellemes ingerelt most kapjon egy kis kényeztetést.
♫ Zene ♫ ♠ Ruha ♠
.
Gregory R. Fox
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jas & Greg - Moszkvai küldetés 2015-07-24, 21:37
Még azt is el tudom képzelni, hogy ha túlzottan elvarázsoljuk egymást, akkor ki sem szállunk Moszkvában, hanem váltok kiegészítő jegyet az első osztályra a hálókocsis részlegre. Aztán egyszerűen annyit mondok az aurorparancsnokomnak, hogy akiket üldöztünk, leléptek, biztosan rafinált egy banda volt. Már így is rengeteg ügyben volt részem, számos küldetést sikeresen teljesítettem, mehetek ezúttal a saját farkam után is, főleg ha ilyen jó csaj akadna horogra, hiszen Jasmine a nagy hal, páratlan a maga nemében. Azok a telt ajkak, az igéző szemek, s nagyon úgy tűnik, mintha kölcsönös lenne az érdeklődés, de csak húzza az agyamat a végtelenségig, pedig láthatta már, nem félek fájdalmat sem okozni, ha eljátsza itt a szüzike mögött rejtőző rosszkislányt. - Unalmas is lenne, ha mindig a logikus lépések után mennénk. – Érdekes, ahogyan odasimul a tenyerembe, akkor olykor érdemes nála váltogatni a finom és a durva megoldást is? Nem ellenkezem, ha csak szenvedélyesek vagyunk, gyorsan kihunyhat a láng, az izgalmat lehet, hogy adagolni sem árt. Elfoglaljuk a helyünket a vonaton, teszek róla egy kallantyú zárással, hogy más ne akarjon a mi fülkékbe belépni, ha jönne a kalauz, akkor majd kopog, vagy ilyesmi, már ha egyátalán kinyitjuk neki az ajtót. Van egy olyan érzésem, hogy nem biztos hogy sor fog kerülni rá. Egymáshoz közel ülünk le, és miután már a csomagok sincsenek útban, minden alkalmat megragadok, hogy hozzáérjek, ezúttal még nem tolakodó jelleggel. Csak úgy érdeklődve, mégsem véletlennek szánt gesztusokkal, finoman végigjáratom ujjaimat a combján, vagy éppen a füle mögé tűrök egy csinos barna tincset. - Az jó... rajtam kisérletezhetsz. Én viszont már tudom, hogy mit fogok csinálni. – Húzom oda magamhoz, méghozzá annyira az ölembe, hogy egyetlen mozdulatomból ne hátrálhasson ki, s miután egyértelművé tettem, hogy most az lesz, amit én akarok, elégedetten mordulok fel, amin a térdei kerülnek a kezem ügyébe. A fészkelődés különösen jó hatással van rám, ám igyekszem uralkodni magamon, ne tűnjek kiéhezett kannak, pedig máris oldanám a sliccét, ha már nadrágban van. - Az a varázslat, hogy ilyen hatással vagy rám? Hülyeség, jó csaj vagy, mit lepődsz meg dokinéni? – Immár nem a térdét fogom, hanem a kerek hátsóját, hogy egyértelműbb legyen, hogy a kezemben van. Jól hallhatóan felmordulok, ahogyan az ajkát nyalja végig, ez a lány aztán nem cicózik, kifejezi a vágyait, amely szinte gondolatolvasás módjára működik, már csak az a kérdés, mennyire lehetünk extrémek, hogy a vonaton esünk egymásnak. - Te semmit... most csak én mindent. – Hagyom, hogy végignyalja a számat, erős maradok, és nem moccanok, csak belemarok a fenekébe, hogy érezze, tudnék én is válaszlépést, de látnia kell, még bírom, ha nem is sokáig. Szétnyitom az ajkamat, hogy beengedjem, ágyékom pedig jól érezhető keménységbe megy át, s miután Jasmine határozottan tapasztalat nőcinek tűnik, ezen aztán már meg sem hökkenhet. A vadsága kellemesen érint, most feljebb csúsztatom a kezeimet, hogy beletúrjak a hajába, s enyhén megemelem a csípőmet, hogy még inkább összeforrjunk. Annyira feltüzel, hogy már nem vagyok képes a passzivitásra, az ajkáról a kulcscsontjára vándorol a saját szám, és fogaimat, nyelvemet is bevetve a nyaka hajlatát is csókolgatni kezdem.
Talán ajkaimat azok a szavak hadják el, hogy nagyon is bizonytalan vagyok abban, hogy jó embert talált magának erre a küldetésre, ám azért magamban nagyon is tudom, hogy nálam jobbra nem is lelt volna, és egyértelmű szándékai amivel folyamatosan bombáz ezt még csak meg is erősíti. Igaz, hogy nem tartottam férfinak első találkozásunkkor, de most nagyon is az, szinte vonz magához és természetesen egy ekkora elemi erőnek én sem fogok ellen állni. De a játszadozás még nem teljes megtagadás, inkább egy kis móka amivel lehet feszíteni a húrt, fűteni a vágyakozás már így is lobogó lángját. Természetesen nem egy könyvmoly állandóan tanuló lány vagyok, ha kell igazán tüzes is tudok lenni, na persze ezt a részem sem mindenki ismerheti, válogatós vagyok. Greg talán lesz olyan szerencsés, hogy közelebbről is megimerhet, elég sok esélyt látok rá. -A kockázatnak is meg van a maga zamata. - Mosolygom rá és tenyerébe fektetem az arcom. Nos lehet, hogy kemény vagyok, de mégis csak nő és a vad, tüzes dolgokon kívül még a gyengédség is jólesik, sőt, több, mint jól tud esni. Mikor ellép tőlem titkon azért sóhajtok egyet, szívesen folytattam volna innen, de talán így a jobb, végül is még alighogy elindultunk és a fontosabb az a bizonyos küldetés nem pedig mi. Vagyis nem annyira mi... Az, hogy a közelemben marad mosolyra késztet, nem kis játszmás, és ez tetszik, nem bíz semmit sem a véletlenre. Ebből akár lehet is még valami. De azt majd csak én döntöm el. -Én félni? Hírből sem ismerem a félelmet, és a kísérletezés az egyik kedvenc elfoglaltságom. - Kacsintok rá. Elkacagom magam amikor hirtelen egyik pillanatról a másikra az ölében kötök ki, megpróbálok kényelmesen elhelyezkedni, ami annyit tesz, addig mocorogni amíg már látom rajta, hogy érzkékeny pontot érintek. Végül lovagló ülésben találom meg a helyem. -Fogalmam sincs, talán varázslat, előfordulhat nem? - Vigyorgok. Kezeinek erős fogása biztonságot nyújt így tényleg ellazulok és nem is erőlködöm azon, hogy esetleg kapaszkodjak. Természetesen nekem is ez a pozíció igen tetszetős és nem kis pimaszsággal nyalom végig az ajkam szépen lassan. Arra azonban nem számítottam, hogy ezt folytatnom is kell. -Mit kapok cserébe? - Vigyorgom, de azért csak odahajolok és lágyan, nyelvemmel végig cirógatom az ajkát. Behunyva tartom közben a szemem és magam is élvezem ezt a helyzetet. Végül nyelvem helyett az ajkaim azok amik folytatják a cirógatást, becézgetést. Csak pár másodperc kell ahhoz, hogy végül csókba forrjon át a kis kényeztetés. Ám ez a csók már kicsit sem gyengéd és finom. Lehet, hogy Ő jobban kimutatta mire szándékozik velem, én azonban csak most következem.
♫ Zene ♫ Ruha Kalandra Fel!
.
Gregory R. Fox
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jas & Greg - Moszkvai küldetés 2015-07-13, 21:40
Nem hiszem, hogy nála komolyabb medimágus tanoncot kellett volna hoznom, hiszen én is egyetemista vagyok, másrészt miért is ne azzal kelljen útra, aki ennyire tetszik? El sem tudnám képzelni, hogy valami képzett öreglány gyógyítgatja a sebeimet, amikor itt van egy gömbölydeden ingerlő idomokkal megáldott barna, akiről le sem tudom venni a szememet, és ahogy nézem, mintha még kölcsönös is lenne a dolog. Ráadásul finom érzékiség lengi körül, mintha állandóan táncolna, nem hagyja magát direkt irányítani. Úgy állítja be, hogy csak véletlenül sodródik az eseményekkel, amelyeket egyébként ellenezne, ám ha már így alakult, kénytelen-kelletlen belemegy, ajkain talányos mosoly játszik, ezzel teszi egyértelművé, mennyire tudatos ez a szerepvállalás. Törékenységét úgy vélem azért játsza így túl, hogy átadja az én kezembe a domináns szerepet, hogy még a szuszt is szorítsam ki belőle, ahogyan ráfogom a hajára, vagy éppen a hátsójához nyomom az ágyékomat. Tetszetős felállás. - Majd kiderül. Kockáztatok, egyből a mély vízbe. – Simítom arcélére a tenyeremet, és közelebb hajolok, ám nem csókolom meg. Csak el akartam merülni a tekintetében, lehetek olykor minimálisan gyengéd is, azért, mert eljátszom az állatot, mégsem vagyok az. Valahogy váltogatni kell a finom, és a kőkemény megoldásokat, hogy mindig megmaradjon a változatosság. Elengedem, ám a távolságot nem növelem meg, hagyom, hogy szinte centikre maradjunk egymástól, hogy ha véletlen érintésbe bocsátkozhassunk. Bólintok a válaszán, éppen ezért hoztam magammal, hogy utánajárjunk, valóban passzolunk, és az fel sem merülhet, hogy más pasival kezdjen. Azt hiszem a próbálkozókat puszta visszafogottságból is véresre rugdosnám. Ő az enyém, és megszerzem magamnak.
- Partnerből orvossá, majd egy másféle partnerré... Ezt a sorrendet tudom elképzelni. Akár kisérletezhetsz is rajtam. Ha nem félsz a revanstól. – Vigyorgok vissza, most már nem titkolt szándékkal lépek, mivel a vonat egyik fülkéjében ülünk, odahúzom magamhoz, és az ölembe ültetem. Hogy lovaglóülésben teszi, féloldalasan, vagy nekem háttal, az az ő kényelmétől függ, majd alkalmazkodom. - Dehogy... akkor mit keresnél az én ölemben? – Erősen fogom a derekánál, így nem történhet meg, hogy esetleges fékezésnél leesik, mint ahogyan az sem, hogy ficánkolva ellenkezzen. Nem szándékozom semmit sem elsietni, ám az is igaz, hogy alig bírom magamat türtőztetni. Főleg ahogyan végignyal az ajkán. - És most ugyanezt az enyémen. – Parancsolok rá, nem is figyelve a kérdésére. Azt hiszem még bőven van időnk játszadozni, akár itt is. Nem túl kényelmes, de ha a szükség törvényt bont?
Valóban van bennem némi kétkedés, hogy csupán a küldetés volna az oka, hogy pont engem keresett meg. Jó, igazán remek gyógyító tanonc vagyok, de messze sem a legjobb, ez nem lehet csupán ok, még csak nincs is protekcióm, nem is ismerem, az az egyszeri találka, ha most nem látom újra, egy vagy két hét és teljesen el is felejtem. A célzásai, mert akad ám belőle bőven igazán célba találnak. Sőt, amennyire ismerem magam tudhattam volna, hogy ezek a gesztusok nem fognak egyszerűen leperegni róla, de nem ám! Szeretek játszani, Greg pedig igazán jó játszópartnernek tűnik, bár, hogy ebből ugyan mi sűl majd ki, az csak a célnál derül ki. Talán olyan nőnek tűnhetek aki ezt mindenkivel eljátsza, pedig korán sincs így, mint mondta egy csepp időm sincs férfiakkal foglalkozni, ha így volna se garantáltan rájuk pazarolnám az időm, egyik kutya, másik eb, tartja a mondás, nekem pedig nincs időm csalódni egy férfiban sem, annál azért akadnak fontosabb dolgaim is. Greg viszont felkeltette az érdeklődésem, leginkább a női viszonylatban, mint sem szakmailag vizsgáltam meg. Eltudnék képzelni vele pár túlfűtött Moszkvai éjszakát..de hová is sietek annyira? Tegyen egy kicsit azért, hogy belevessem magam a mély kútba, ha még holnap is, és utána is látom azokban a tengerkék szemekben a vágyakozást, esetleg rábólintok a dologra..már ha nem előbb lépek és már az első éjszakán egymáson és egymásban kötünk majd ki. -Túlságosan akaratos vagy, honnan veszed, hogy amit elakarsz venni nálam megtalálod? - Kérdezem egy csábos mosoly kíséretében. Ohh, hát kibújt a szög a zsákból. Elege lett abból, hogy kéretem magam és most már játszunk az Ő szabályai szerint. Nekem ez annyira nincs ínyemre még ha a végső eredmény bármelyik irányból is, de ugyanott végződne. Talán nem olyan srác aki mindenféle nőkkel ágyba bújik, de ettől még nem fogok egyenesen kifeküdni és szét tenni a lábam, ez egy igazi háború, ahol vagy Ő, vagy Én nyerhetek, a nyereményen pedig osztozunk. -Igen, szerintem is, elég sok mindenre képes vagyok. - Mosolygom és élvezettel figyelem ahogy elréved a tekintete. Tudtam, hogy telibe fog találni a megjegyzésem. Semmit sem szórok félvállról. Greg is csak férfi, és a férfiakat pár igen kétértelmű szóval be lehet indítani. -Remélhetőleg több elmezavar nem akad majd, mert lehetséges, hogy partnerből át kell majd avanzsálnom orvosoddá? - Vigyorgok. Na igen, azt hiszem az alapos kivizsgálósdi még nem is hangzik olyan rosszul. Abban az egyben biztos vagyok, hogy a küldetés végére már legalább egyszer igencsak közünk lesz egymáshoz, az, hogy utána mi lesz, most miért érdekeljen? Hisz itt semmi sem szól szerelemről, egy kaland az egész, mégpedig Moszkvában! -Hülye gyerekeket? Úgy hiszed én csak hülye gyerekekkel kezdenék ki? - Jelentőségteljesen nézek rá, remélve, hogy leesik neki, hogy most magát is igencsak ebbe a kategóriába sorolta. Az ajkammal való játszadozás valóban csak azért van, hogy tovább fokozzam a feszültséget benne. -Igen, azt hiszem farkas éhes vagyok! - Megnyalom az ajkaimat és a tekintetem végig vándorol rajta, hogy pillanatokkal később már ismét a tájat nézzem. -A diákszálló tökéletes lesz, mikorra érünk oda körülbelül? - Vagyis mennyi ideig húzhatom az agyad még?
♫ Zene ♫ Ruha
.
Gregory R. Fox
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jas & Greg - Moszkvai küldetés 2015-06-28, 19:53
Látom türkiz tekintetében a kétkedést, hogy valóban csak a küldetés miatt lenne rá szükségem, de mégiscsak, hogy venné ki az magát, hogy olyan dögösnek tartom, hogy kiváncsi vagyok rá, milyen hangosan tud sikoltani? Azt hiszem nem biztos, hogy sikerem lenne. Legalábbis nehezebb helyzetbe süllyednék, mint a tóparti verseny sátránál. Ezúttal bőven elég, ha célzásokra hegyezem a hangsúlyt, nem kell feltétlenül szavakba önteni. Tulajdonképpen még csak le sem tapiztam, húzzuk csak azt, ameddig lehet, annál komolyabb lesz az élvezet, mert hogy be fogom törni ezt a nőstény musztángot, az biztos. Ha kicsit is ellenére lenne az, amit teszek, már régen szóvátette volna. Igaz, abban az esetben is fel kellett volna mérni, hogy ha pofon csap, hergelésből teszi, hogy még jobban feltüzeljen, vagy valóban le akar koptatni. Az biztos, hogy nem adja magát egyszerűen, ez pedig még jobban tetszik. Nem csupán azért, mert ez lényegében magától értetődővé teszi, hogy nem dobja oda magát akárkinek, így nem kell attól tartanom, hogy egy kiélt prostival kerülök majd ágyba, másrészt gerjesztőleg hat a tudat, hogy kéreti magát, s amikor oda kerülünk, játékos jelleggel akár ellenkezhet is, el tudom képzelni, ahogyan a formás meztelen testét kell lebírkóznom. - Én nem remélek... Elveszek tőled mindent, amit akarok... – Talán arrogáns is vagyok, ám ez nem érdekel. Nem fogok meghátrálni, itt az ideje, hogy pontosan tudja meg, nem egy átlagos pasival van dolga. Ha kicsit nyitva tartotta a szemét, láthatta, hogy én magam sem vagyok látható mindenféle könnyűvérű nőcskékkel az iskola folyosóin, tehát nem egy strigula lesz csak a naplómban. Ellenben az, hogy ellentmondjon... fel sem merülhet. Illetve ellenkezhet, de nem fogjuk úgy kezelni az ügyet, mintha reménykednem kéne. Megadom, amire vágyik, hiszen érzéki ajkai is azt sejtetik, odavan a durvaságért. Valahogy senki nem bánik így vele. Talán eddig nem is érezte szükségét, egész mostanáig. - Sok funkiós... Jól hangzik. Ennek még hasznát vehetjük... – Kapkodom a levegőt, hirtelen különféle pózok jutottak eszembe, tényleg nem az a törékeny, sokkal inkább sportos, olyan típus, akit nem kell kímélni az ügy érdekében. Visszafojtom a lélegzetemet, hogy ne legyen ennyire nyilvánvaló beindultságom, legalább a látszatot illik tartani. - Vehetjük pillanatnyi elmezavarnak. Vonom meg a vállamat karbafont kézzel, az is belejátszott, hogy hihetetlenül fáradt voltam, kissé csalódott Sonia lelépése miatt, na meg azért nem mindennap találkozik az ember egy Jasmine-hez fogható igazán dögös bulával. Valahogy az az érzésem, hogy ha történik valami, nem lenne értelme csak egyszer megkapni egymást, valahogy kísérletezni vágyom a testén. Ezzel együtt felmerül bennem a fordítottja is, ha nagyon akarja, hát lehet olykor domina. - Jól hangzik. Nincs kedvem kis hülyegyerekeket felrúgni, vagy magyarázkodni. Elviszlek, és kész. – Felnevetek a bókjára, beharapott ajka nyomán mégiscsak mordulásba ömlik a gesztusom, direkt húzza az agyamat. De nem, ennyire azért nem szándékozom blamálni magam, hogy még csak nem is tudok uralkodni az ösztöneimen. - Gondoltam kerüljük a feltűnést, és Moszkva egyik külvárosi diákszállójában. Tiszta, és minőségi szállás, nem kell a felesleges luxus. Esteledik. Kezdesz éhes lenni?
Akármennyire is próbálja komolyan felvezetni ezt a küldetést nem tudja olyan hihetően előadni, hogy ne sejtsem meg a háttér mozgató rúgót. Látom rajta a szeméylem iránti érdeklődést, még szerintem egy vak is látná. Én magamról nagyon jól tudom, hogyha valaki nem tetszik vagy éppen nem köti le a figyelmem annak azonnal kiadom az útját, az, hogy Greg szempontjából hezitálok az úttal kapcsolatban az csak egyet jelenthet, mégpedig azt, hogy nagyon kedvemre való. Igen, a bénázása aranyos volt, mondhatni egyszeri alkalom gyanánt, de ha a közelembe akar férkőzni akkor férfinak kell lennie, más különben esélytelen, elvágta magát. Ahogy most kinéz, nem csupán külsőleg, igencsak hatalmas változás és természetesen a pozitív irányba. Nem vagyok egy különösen ember kiritkus, de az első találkozásunkkor még csak nem is sejtettem, hogy akár odáig jutnánk, hogy képes volnék elmenni vele egyenesen Moszkvába, ami azért nem itt van a közelben. Viszont most, nos van köztünk valami vibráló kapcsolat amitől igencsak nem ésszerűen gondolkodom. Az érzékeim irányítanak, csak azt érzem, hogy remek kis kalandban lesz részem, mindkét irányból. Először is nagyon jó lesz kamatoztatni a tudásom egy valós helyzetben, plusz ott lesz Greg..és abból a tekintetből ítélve ahogy végig nézi a testem tüzetesebben, arra következtetek, hogy a kaland fogalma ide is elér. És ami fura még az én számomra is, az az, hogy nagyon is akarom, hogy így alakuljon, úgy vélem partnerek lehetnénk a dologban. Testileg mindenképp összeillünk, és ezt nem csak ránézésre mondom, az a vibrálás köztünk épp elég indok, hogy erre következtessek. -Aki sokat remél a végén mindent elveszít Greg. - Szúrom oda neki miközben a karjai szorításában állok. A feszültség szinte szikrát szór közöttünk. Ez pedig teljesen feltüzel. A kissé erőszakosabb felindulása után a gyengéd érintés mikor kisimít egy tincset a homlokomból egyszerre érdekes és izgató is, feltárja mindkét lehetőséget, hogy bármelyiket megkaphatom, ha vele tartok. Túlságosan is meggyőző ezekkel a mozdulatokkal, pillantásokkal. A vágyaink útjába állni őrültség, olyan volna ez mintha megtagadnánk magunktól a levegőt. -Nem tudtam, hogy hirtelen ilyen fontos személyé avanzsálódtam. De igazad van, elég sok funkciós vagyok. - Kacsintok rá. Ha már azon van, hogy mindent kétértelműen fogjak fel, nos rendben, akkor játszuk így. Ez még nem azt jelenti, hogy az első éjjel teperhet egy hotelszobában vagy bárhol ahol megszállunk. Küzdjön egy picit azért, hogy megkapjon, na persze nem fogom kínozni oylan hosszú ideig, hiszen nekem is lennének terveim vele. -Egyszeri alkalommal aranyos volt, de igen, jó volna, ha maradna a mostani állapot. - Mert ez határozottan tetszik. Folytatom a mondatot, de már csak magamban. Nem kell egyértelműen a tudtára adnom, hogy bejön nekem, így is nyílvánvaló, ám maradjon ez csak sejtelem. A jegyek kifizetése után és a helyek elfoglalását követően állom a tekintetét ami erősen fúródik az enyémbe. Nem nézek félre, nem vagyok egy pirulós kamasz, azon már pár éve túlléptem. -Nincs pasim, nem érek rá ilyesmivel foglalkozni. Kicsit szűkében állok időben. - A sármos mosolyát egy széles mosollyal viszonozom. -Te sem panaszkodhatsz Greg, meg van benned a gyermeki csetlés-botlás és a dögös férfi egyvelege, büszke lehetsz magadra. - Harapom be az alsó ajkam majd én is a tájra szegezem a tekintetem. Kíváncsi leszek erre küldetésre...már ha eljutunk odáig. -Hol szállásoljuk el magunkat? - Csak kérdezem, mert nem szeretem az eféle csendet, főleg úgy nem, hogy közben nagyrészt rajtam legelteti a szemét.
♫ Zene ♫ Ruha Vajon melyikünknél szakad el először az a bizonyos cérna?
.
Gregory R. Fox
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jas & Greg - Moszkvai küldetés 2015-06-01, 21:43
Most, hogy végre pihentebb vagyok, nem csak felmérni hogy mennyire jó kis csaj ez, hanem valamit tenni is annak érdekében, hogy felhívjam magamra a figyelmet, nem csak valami töketlen baromként, hanem lásson is bennem valamit. Eldöntöttem, dűlőre akarom vele vinni a dolgot, elrabolni az iskolából, lehetőség szerint úgy, hogy a saját lábán jőjjön, azért mégse üthetem le, hogy mint valami ősember magammal hurcoljam. Hatni kell rá, ez egyértelmű, valahogyan behálózni, hogy minél hamarabb kiagyalhassam, mire bukik, mitől gerjed be, hiszen végülis ez a cél. Amikor kémkedni járok az oroszokhoz, előfordul, hogy csak úgy elcsábulok hogy én magam vetem rá ismeretlen csajokra magam, de ez a Jasmine... igazi csemegének ígérkezik, akit nem feltétlenül csak úgy egy alkalomra akarnék, ha úgy adódik, hát miért ne többre? Minden adottsága megvan hozzá, és most nem csak külsőleg értem, rohadtul határozott, aki még a többedik alkalommal is képes lehet feltüzelni az érzékeimet, és mi más lehet jobb egy bejáratott, ám mindig megújuló, élvezetes partnernél, akivel csak úgy szárnyalni lehet? Sonia egyértelműen közelében sem járt mindannak, amit a barna hugrabugos képvisel. Meg akarom ízlelni, ha csak lehet minden létező módon, és ebből nem engedek. Lássuk, hogy vajon el tudom-e érni, hogy mindez kölcsönös legyen. Ahogyan visszareagál rám, mintha felfedeznék némi komoly évődést a stílusában, úgysem hagyná magát csak úgy leteperni... ez tetszik! Sosem bírtam a gyámoltalan nebántsvirágokat, egy nő legyen igazi nő, akit keményen a falhoz lehet nyomni, és nem szisszen fel egy kis fájdalomtól. - Mertem remélni. – Kapom el a karját, hogy finoman a háta mögé csavarjam, és a hátához lépjek. – Úgyis én vagyok az erősebb... – itt és most elengedem, nem cél, hogy már a folyosón sikongasson az esetleges élvezetektől, meg különben is ez még csak a felvezetés, elég olcsó megoldás is lenne, ha ez így már sikerülne. Vibrál köztünk a feszültség, ám nem hagyjuk beteljesedni, ez így van jól. Ahogyan ellépek mögüle még azért finoman kisimítok a homlokából egy szexi tincset, majd megrázom a fejemet. - Egyedül biztosan nem boldugulnék, mindenképpen kellesz... Sokmindenre... – Hozom fel a lehetőségeket, mintha sopánkodnék, ám valójában ugyanúgy vigyorgok mint ő, csak húzom az agyát. Ha tudnám, hogy mire gondol, biztosan igazat adnék neki hogy ennél átlátszóbb ürügyet aligha találhattam volna. Nem fogok úgy tenni, mintha kicsit zavarna a dolog, mégsem állíthatok oda egy lányhoz, hogy nekem van a legnagyobb durungom széles e vidéken... Azért legalább egy kávéra érdemes meghívni őt előbb. - Mondod nekem, aki előtted estem seggre... Ne is emlékeztess, szégyenletesen béna voltam akkor. Többet nem fordul elő. – Bólintok, és végül ketten fizetjük ki a jegyeket, ha ennyire empancipált lány, engem aztán nem zavar. Viszont abb an mindenképpen segítek neki, hogy felcipelem a holmiját, akár tértágított, akár nem, azért nem vagyok egy bunkó állat, csak arról van szó, hogy tetszik ő nekem, és nem fogok kiskamaszosan udvarolni. Leülök vele szemben, ám annál többet, mintsem a térdére illesszem a kezemet, most nem teszek, pusztán merőn figyelem őt. - Nagyon remélem, hogy nincsen pasid, mert ha valaki utánunk jön hőzöngeni, hogy miért jöttél el velem, még kénytelen lennék felrúgni. Habár meg is érteném, igazán jó nő vagy Jasmine... – Döntöm oldalra a fejem, ajkaimon sármos, mégsem üresfejű macsó mosoly játszik, majd kibámulok az ablakon, itt most kettőn áll a vásár...
Nos tagadni talán még csak tudom,hogy vonzónak találom, de, hogy magam előtt is titokban tartsam az már lehetetlen. Merőben megváltozott, egyszerűen, mintha egy másik férfi állna előttem és hát lássuk be, lehengerlő látvány. Az aranyos kisfiú sem volt ellenemre, na persze azért vele nem lettek volna képzelgéseim és izgató terveim. Persze nem csupán az lepett meg, hogy ekkora változáson esett át, hanem, hogy megkeresett, méghozzá egy ilyen érdekes, veszélyes küldetéssel. Mintha csak belém látott volna, hogy nemet se igazán tudnék mondani erre. És emellett még ott van kettőnk között az a vibrálás amit nem tudok figyelmen kívül hagyni. Mind a ketten vonzódunk a másikhoz, ez így, a második találkozás alkalmával már ilyen nyilvánvalóvá vált. Na nem mintha titkolhatná a teste reakcióit, igencsak hamar lebukott. Az a csodálatosan kék szeme sem az arcomat fürkészi, nos ezen nem lepődöm meg, tisztában vagyok vele milyen adottságaim vannak. Mondjuk eddig nem sokra mentem vele. Tetszik az, hogy mennyire türelmetlen és látom, hogy legszívesebben egy percet sem várna semmivel..hát elárulom, ezzel pontosan így vagyok én is. Látom, hogy mind a ketten igen csak a főnök felállást szeretjük, bármi is legyen a későbbiekben köztünk, nem lesz könnyű menet. Kezének elkalandozása a derekamon mosolyra késztet. Ha azt hiszi ilyen könnyen a karjai közé omlok hát nagyon téved, szeretem kéretni magam egy szűkös határig, na nem a végtelenségig, de én sem vagyok az a fajta lány, aki bárkinek odaadja magát, az illető tegyen azért, hogy ezt megkapja, és most az egész lényemre mutattam ezzel. -Hmm, nos én is akarok tőled valamit. - Utánozom le a mozdulatot és belesúgom a fülébe. Nem teszek egyéb más gesztust, úgy vélem már így is pattanásig feszültek az idegei na meg a nadrágja is. Tetszik a kettőnk között zajló kétértelmű játék, van benne valami fantázia mozgató és izgató dolog. A játék azonban egy dolog, majd elválik valóban akarok-e tőle valami egészen mást, mint amit a küldetés érdekében teszünk. -Ohh, olyan nehéz lesz elbánni a mágusokkal? - Vigyorodom el. Na persze ez mind semmi, más is van a levegőben és bizonyára a gondolataiban is. Nem bánom, sőt, az én fejemben is tekeregnek dolgok, és ha hiszitek, ha nem, elég mocskos gondolatok. Nem tudom ebből a kirándulásból mennyi is lesz a munka és mennyi a szórakozás. De gyanítom, hogy nem lehet valami észbontóan nagy küldetés különben nem egy diákkal indulna útnak aki még csak tanulja az orvoslást. Itt az egész csak konkrétan nekem szólt. És hazudnék ha azt mondanám ez nincs a tetszésemre. A bőröndömet percek alatt a folyosóra húzom és ahogy Ő is készen áll az útra részemről mehetünk is. Majd küldök egy baglyot haza, hogy ne várjanak, akadt egy kis - remélem azért nem olyan kicsi, khm - elfoglaltságot. -Leginkább az iskolában vagyok, na nem azért, hogy a diákok ellen szóljak, de rém szerencsétlenek és a gyengélkedő folyton teli van jobbnál jobb sérülésekkel és akad köztük furcsa is. Nem lehet unatkozni. Így viszont nem igazán jut időm arra, hogy az iskolán kívülre is kijussak. - Igazából még csak az eszembe se jutott soha, hogy kiruccanjak vagy csináljak mást is a gyakorlaton kívül. Igen, igen, fura lány vagyok, köszönöm, de tisztában vagyok ezzel. Csak felhúzom a szemöldököm mikor az én jegyemet is megveszi, ugye nem gondolja komolyan? Úgyis visszafizetem neki a jegy árát. A vonatunk nagy pöfékeléssel gurul be az állomásra. -Nos akkor, irány Moszkva! - Ezzel a "csatakiáltással" szállok fel a vonatra a bőröndömmel és helyet foglalok egy üres kabinban.
♫ Zene ♫ ♠ Ruha ♠ Irány Moszkva!
.
Gregory R. Fox
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jas & Greg - Moszkvai küldetés 2015-05-25, 10:35
Most, hogy sikerült kialudnom magam, és szembesítetettem a róla szóló emléket a valósággal, határozottan elégedett vagyok. Érzéki ajkai magára vonják a figyelmemet, na nem olyan nyálcsorgatva, hogy a lábai elé omoljak, éppen csak annyira, hogy érzékeltessem, tudnék vele mit kezdeni. Nem tudom, hogy a csinos nővérke mennyire elvonható a munkájától, hogy fér bele az életébe, hogy lelépjen egy időre, még ha egy küldetésnek is van mindez álcázva. Igaz, valóban lenne tennivalóm Moszkvában, s jól festettem le, kezdő sötét varázslókról lenne szó, ám olyan kevés vizet zavarnak, hogy akár egyedül is elbánnék velük, gyakorlatilag sérülések nélkül. Nem, az ok, amiért magammal ragadom a hugragugos bombázót, roppant egyszerű, szűk lesz tőle a farmerem, és meg akarom ismerni, hátha jók lehetünk együtt. Nem azt mondom, hogy skalpként kezelném, de elsőre amolyan kötetlen vadulást gondoltam, közel sem tűnik szüzikének, főleg ahogyan viszonozta az érintésemet, láthatóan benne van itt a dolgokban. Hát csak legyünk kettesben, kialakul ez majd. Várni aligha tudnék, ez most amolyan dupla vagy semmi mindkettőnknek. Most találkozunk másodszor, egy ilyen jó csajnak akármikor bejöhet valami olyan kan, akivel aztán már versenyezni kéne, ennyire nem vagyok hősszerelmes. Ha most éppen nem fut senkivel, hát próbálja meg velem. Igyekszem majd úgy kiszolgálni, hogy abban ne legyen hiba. - A kettő tulajdonképpen együtt jár. Fontos vagy, és akarok tőled valamit. – Téved a derekára a kezem, hiszen azzal, amit mondtam, még jelezhetném úgy is, hogy csak gyógyítóként van rá a szükségem. Így azán érzékien suttogom a fülébe a következőket. – Nem is akármit. – Egyenlőre csak egy évődő kis csókot kap az arcára, a füle közelébe, hogy azért ne robbanjon szét a dobhártyája. Megtehettem volna, hogy megharapom a cimpáját, vagy belenyalok a fülébe, ám semmi értelme, hogy már itt felhúzzam, hiszen még jó messze van az, hogy valóban kezdhessünk valamit egymástól, és hát kurvának mégsem gondolom, aki elsőre szavamra rögtön szétteszi a lábát. Végülis mi értelme lenne tárgyiasítani, amikor nem az? Dögös csaj, de azért valamennyi kört illik futni előtte. - Nem tudom, hogy pár nap elég lesz-e. Majd kiderül. – Ismét kétértelmű vagyok, azt is el tudom képzelni, hogy egy hétig nem szállunk ki a párnák közül, és addig mászunk egymásra, amíg csak bírjuk fizikailag. Amilyen formás teste van, el tudom képzelni, hogy jó ideig újat, és újat tudjunk mutatni, amíg meg nem unjuk, és kell egy kis szünet. Lehet, hogy némi munkát is be kell majd iktatni, de majd megfelelően adagoljuk a dolgokat. Hozzá is tenném, hogy naná, hogy türelmetlen vagyok, nézett már tükörbe? Ha már itt van a bőröndje is, lényegesen könnyebb dolgom lesz. A sajátomat invitoval húzom le a hollós toronyból, és mivel akár most is útra kész vagyok, már mehetünk is. Vonattal fogunk, amely roxmortsból indul, így egy könnyed sétával húsz perc alatt ott lehetünk az állomáson. - Főleg az iskolában ténykedsz, vagy időnként ki szoktál szabadulni? – Kérdezem, ahogyan kiérünk az állomásra, és megnézem a menetrendet. Egészen jó időt futottunk, pár perc múlva itt van a vonatunk. Addig kifizetem mindkettőnk jegyét Moszkvába, naná, hogy minden költségét állom. Végülis én kértem a segítségét, neki csak magát kell adnia. Szó szerint.
Be kell vallanom, hogy a legelső találkozásunkkor inkább csak aranyosnak találtam, meg kissé ügyetlennek, kb, mint a Weasley srácot, azt a Ront. Ő is aranyos, kedves srác, de egyáltalán nem férfi, márpedig azért az én szememben van különbség férfi és kisfiú között. Jó látni, hogy Greg mégis az a kategória amelyik tetszik, na nem mintha szükségem volna bárkire is, nevetséges, nem csak időm nincs, de nincs szükségem egy férfira akire külön figyelmet kell szentelni meg uralkodó típus meg...áh nem is tudok felhozni semmi igazán helytálló érvet. Mert pont ellenkezőleg gondolom, élvezem, ha próbálnak uralkodni rajtam, hangsúlyozom, ha próbálnak, mert ezt nem hagyom olyan könnyen, azért meg kell dolgozni. Igazán vak volnék, ha nem látnám, hogy majd felfal a tekintetével, nem kimondottan mutatom, hogy érdekelne, a kíváncsiság álcája mögé rejtem. az érdeklődésem, pedig belülről teljesen máshogy gondolom. Lopva pár pillanatot én is megengedek, hogy elmerenghessek markáns vonalain, férfias megjelenésén, úgy összességében rajta. A látvány külön dicséretet érdemel, látható mennyit dob valakin, ha kissé erélyesebben lép fel, pedig a külső eddig is stimmelt, mégis valahogy más hatást kelt. -A következtetést levonva, vagy fontos vagyok neked vagy éppen akarsz tőlem valamit. - Vigyorodom el és beharapom az ajkam. Nem tudom igazából miért teszem, de flörtölök Greggel. Túl jó ez a srác ahhoz, hogy igaz legyen. És tartja a mondás, ha egy pasi jól néz ki, értelmes, viszonylag kedves, az homokos, ebben az esetben, reméljük nem ez a véglet játszik. Igen, kissé húzom, vizsgálódom, kíváncsi vagyok rá biztos jól átgondolta-e az egészet. Mert pótléknak nem vállalkozom, nem az a típus vagyok, aki annak felel meg. Ezt vagy tanulja meg, vagy találhat még jócskán medimágus tanoncokat akik végül is, a "gyengébbik" nemből valóak. -Honnan tudod, hogy pár nap elegendő lesz? Csak nem a jövőbe látsz? - Ohh, dehogyis, viszont a vizsgák valóban a nyakamon vannak, nem tudom, válasszam-e a kellemest vagy éppen a hasznost. Mert tanulnom kell, de már egy betű nem sok, annyi sem fér a fejembe, csak úgy kavarognak az idegpályákon a főzetek, kenőcsök összetevői, hogy hogyan kell ellátni egy beteget, stb,stb,stb. Jól esne egy kis szabadság, minden orvosi teendőtől, elmélettől, gyakorlattól mentesen. -Már indulok is, Mr. Türelmetlen. - Lépek hozzá közelebb és a mutató ujjammal megérintem az ajkát, szinte pont úgy ahogy Ő tette ezelőtt nem is olyan rég. majd elmosolyodom és elindulok vissza a klubhelyiségünkbe. -Mikor is indulunk, csak, hogy tudjam milyen gyors tempóban kell csomagolnom. - Felőlem akár most is indulhatnánk, ugyanis pont össze van pakolva egy csomó ruhám, cuccom, hazaakartam utazni a hétvégére, hogy nyugodtam körülmények között tanulhassak, de hát ezek szerint máshogy folytatósnak az események. Belépek a hálókörletünkbe, megragadom a bőröndöm majd kihúzom a folyosóra. -Rendben, indulhatunk is. - Kacagom el magam.
♫ Zene ♫ Ruha
.
Gregory R. Fox
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jas & Greg - Moszkvai küldetés 2015-05-12, 21:05
Sikerült viszonylag gyorsan összeszednem magamat, kellett hozzá egy jóféle pálinka, és vagy tizenhat óra alvás, láss csodát máris fittebb vagyok. Némi tornával kezdem a napot, ami alatt nem vállkörzéseket, hanem komoly súlyzózást kell érteni, muszáj megmozgatnom magam ahhoz, hogy ha útra kelek ismét, erőm teljében tudjak lenni. Sonia végképp a múltté, csak társak voltunk, viszont azon tűnödök, hogy alaposan lefoglalta a figyelmemet olyan téren, hogy nem is nagyon engedte, hogy mások felé kacsingassak. Ő megtette, viszont engem is pórázon akart tartani, ami így visszanézve kissé undorítóan önzőnek tűnik, s most kiderült, nem volt értelme, hogy együtt dolgozunk, mert máris talált magának valami orosz milliomost. Hát kit is találhatnék a helyére, mint a dögös medimágus csajszit? Nem tekintetem egyátalán pótléknak, hiszen Sonia után nincs mit pótolni, sokkal inkább arról van szó, hogy nagyon is látok benne fantáziát, talán egy egyszeri alkalomra, meglehet többre, megismerném, lényegében elég mélyrehatóan. Azok a résnyire nyílt ajkak, azok az izgatásra termett gömbölyded, markolnivaló keblek... Nem mondom, hogy elcsalnám az iskolából, a küldetés viszont éppen jókor jön, hogy bevessem magamat ilyen téren. Érzek valami ki nem mondott vibrálást, amelyre az első alkalommal aligha tudtam volna építeni, most működhet, hogy annak lát, aki valóban vagyok. Szerepek nélkül, csakis aurorként. Vagy kémként, oly mindegy, minek hívjuk, amit művelek. Megfordítom a kérdéseit, visszafelé válaszolok, azaz számomra a legutolsó most a legégetőbb. - Volt egy munkatársam, aki lefoglalta az időmet, talán kissé bele is fásultam, de azóta átgondoltam a dolgainkat, s mivel ő távozott, továbbléptem. Azokkal foglalkozom, akik fontosak. Vagy akitől akarok is valamit. – Felelem, majd tovább tűnődöm a válaszadáson. Amiket kérdez, logikus méricskélésnek, semmint kifogásoknak tűnnek, mégis, mintha vizsgáztatna, hogy meddig vagyok kész elmenni. A végsőkig... - Egyvalamit felejtesz el. Egyetemista vagy. Készültem. Szólsz a házvezetődnek, hogy meglépsz pár napra. – Susogom félmosollyal, hogy megtörjem az ellenállását. Olyan magabiztosan lavirozok a félénk és a dögös között, el sem lehet dönteni, valójában melyik. Mindenképpen az utóbbi, csak nem hagyja magát teljesen irányítani. Ne is tegye, amire nekem kell, abban nem árt némi ellenkezés. - Nos... ha nem hagysz ki egy ilyen lehetőséget, felmész pakolni? – Rejtem most vissza magam mögé a kezeimet, hiszen én sem adhatok meg mindent. Tudnia kell hogy nagyon is bejön, mégsem omlok a lábai elé. Ahogy sejtem mindketten keményen domináns jellemek vagyunk, bizonyos fokig egyikünk sem fog engedni. Már alig várom. Erőnek erejével kell most viszakoznom, hogy ne érjek hozzá ismét. Vagy valami még többet.
Ruha 
