2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Szúrós pillantással illettem a haveromat, amikor láttam, hogy milyen jókat vigyorgott apám szuicid baglyán. Én annyira már nem örültem, amikor a reggelimet és a környezetemben ülők kajáját tollak borították be. Szerencsére, alsóbb évesek voltak, így nem mertek megfojtani engem emiatt a kis balesetért. ‒ Én inkább szerencsétlenkedésnek mondanám ‒ morogtam az államat vakargatva, majd az ötleteire egy pillanatra elgondolkoztam. ‒ A lehető legtöbb általam ismert igét már kipróbáltam rajtam, a főzetekhez meg tudod, hogy nincs se időm, se kedvem, türelmem meg aztán végképp nem. Majd még agyalok rajta, de kösz a tippeket ‒ mondtam miközben lehuppantam mellé. Továbbra is a varázsfőzet dolgon járt az agyam. ‒ Hé, Ian, és neked nincs valami főzetedet? ‒ érdeklődtem. Azt nem akartam, hogy az idejét erre áldozza, de ha volt neki talonba valami, akkor azt elkértem volna tőle. Ezután viszont eltereltem a beszélgetést egy másik irányba, mert Ianről is tudtam, hogy annyira nem érdekelték az ereklyék, a lányok viszont annál inkább. ‒ Aha. Tényleg nem? Pedig én is úgy figyeltem fel rá, hogy hallottam pletykákat róla, aztán csak később esett le, hogy vélhetően ő volt az, akivel összefutottam, mert elsőre nem tűnt úgy, mintha problémái lennének dolgokkal. Csak később állt össze a kép ‒ magyaráztam neki majdnem olyan lelkesen, mint amikor az imádott varázstárgyaimat hoztam fel. ‒ Gőzöm sincs. Mondom, utólag jöttem rá. Meg mégse állhatok oda elé, hogy „Te, figyelj már… Azért vannak ilyen gondjaid, mert elátkoztak?”… Ugyan, Ian, azért ilyen modortalan nem vagyok ‒ ráztam meg a fejem, majd a következő kérdésére csettintettem egyet, majd a haveromra böktem. ‒ Na, látod, ez egy nagyon jó kérdés. Hát nem érdekes? ‒ vigyorodtam el. Tényleg rendes csaj volt, nem akartam egyfajta talányként kezelni, de megannyi kérdésem lett volna vele kapcsolatban. ‒ Persze, hogy érdekel. Kíváncsi vagyok, hogy mi történt vele, és hogy gyógyítható-e az állapota. Meg aztán, normálisnak tűnik, nem olyan csaj, mint akiket Tom szokott összeszedni meg nem is olyan, mint a szőke hisztérikád ‒ vontam meg a vállamat. Egy szóval se mondtam, hogy bejött volna, csupán szerettem volna megismerni. Ahhoz, hogy tetsszen, többre van szükség egy találkozásnál. Nem is értettem, hogy Ian miből gondolta, hogy bejön nekem. Nem volt az a típus, aki könnyen szerelembe esett, én nem voltam olyan, mint ők ketten Tommal. ‒ Ó, nagyszerű. Amúgy is utáltam azt a libát ‒ vigyorodtam el, és elégedetten hátradőltem a kanapén, miközben vállon bokszoltam a haveromat. Tényleg nem lettem volna képes elviselni azt a tyúkot. ‒ Kár, hogy lemaradtam róla. Mondd csak, nem akarod részletezni? ‒ nevettem fel. Kíváncsi voltam, hogy miket vághatott a fejéhez az a csaj, és hogy az iskolából hányan voltak ennek az esetnek a szemtanúi. Ezután Ian felhozta az egyik háztársunkat, aki szintén bejött neki. Pár másodpercig csak némán bámultam rá, már-már sokkos állapotban, mert az már nagy szó volt, ha a haverom azt mondta egy lányra, hogy kedveli őt. ‒ Na, a végén még benő a fejed lágya? ‒ nevettem fel kurtán. ‒ Kérlek, áruld el a titkot Tomnak is ‒ mosolyogtam, elvégre, már csak ő volt az egyetlen, akinek meg kellett volna komolyodnia, bár volt egy olyan érzésem, hogy Thomas lélekben örökre egy nagy gyerek marad, hiába teszünk ellene bármit is.
A nagy kényelemből feltápászkodva intek a haveromnak, tényleg jó ötlet volt átjönni, biztos, hogy izgalmasabban fog telni a nap, mint egyedül. Amint odaér hozzám, szintén nyújtom a kezem, hogy kezet foghassunk, majd hallgatom, ahogy ecsetelni kezdi a reggeli eseményeket. A baglyon elvigyorodom, az apján meg már meg sem lepődök. - Micsoda áldozat készség... - nevetem el magamat, mielőtt folytatnám. - Mi van, ha egy ige nyitja? Vagy gondoltál már rá, hogy egy varázsfőzettel próbálkozz? - Teljesen komolyan gondolom a dolgot, hallottam már olyanról, hogy egy bizonyos főzettel kellett leönteni a zárat, hogy kinyíljon. Persze, az ilyenek ritkák, de attól függetlenül még vannak. Amúgy meg nem vagyok egy nagy ereklyemester, soha nem tudták megmozgatni a fantáziámat. - Hogyne, foglalj helyet - leveszem a lábamat, és az előbbi pozíciómból inkább hátradőlök. Amit megint mesélni kezd, arra felvonom a szemöldökömet. - Egy memóriazavaros csaj? Még nem hallottam róla... Elátkozták? És hogyan tud teljesíteni az iskolában, ha mindent elfelejt? - vonom fel a szemöldökömet. Elég sok kérdést vet fel bennem a dolog. - És téged ennyire érdekel? Érdekes ízlésed van... - jegyzem meg, egy könnyed vállrántás kíséretében. Engem valahogy nem tudna egy olyan csaj érdekelni, amelyik másnapra el is felejt engem. Kissé bizarr lenne. Így is van elég gond a csajokkal, nem hogy még minden nap újrakezdeni az egészet. - A szőkével már sehogy, lemondtam róla a bál után. Nem jönnek be az olyan lányok, akik elvárják, hogy térden csússzak értük. Ne tudd meg micsoda hisztit csapott, amikor közöltem vele a dolgot. - sóhajtottam egyet, megforgatva a szemeimet. - Ellenben Pansyvel kezdünk összemelegedni. Sokkal érdekesebb, mint azt gondoltam volna, és sokkal normálisabb, mint Camrise. Kedvelem. - Ha pedig valakire azt mondom, hogy kedvelem, az már különleges. Talán Sean még egy csajról sem tud, akire ezt mondtam volna. Nem mintha olyan sok lett volna, mondhatjuk, hogy elég válogatós vagyok a lányok terén és mindig szerettem az újdonságot.
na, akkor csapjuk bele -- Ruha -- Zene -- [You must be registered and logged in to see this link.]
Ma reggel apám újabb üzenete majdnem a reggelimben landolt, amikor megérkezett a posta. Számtalanszor mondtam már az öregemnek, hogy cserélje le azt a kivénhedt baglyot, vagy legalább nyugalmazza, de mivel anyámé volt, ezért irtóra ragaszkodott ahhoz a tollashoz, én meg félhettem, hogy a madár nem éli túl valamelyik repülését. Ezúttal az öreg nem valami újabb fejtörőt, vagy lefordítandó szöveget küldött, hanem valami furcsa, lapos, kerek tárgyat, és annyit fűzött hozzá a levélben, hogy találjam ki, mire jó. Láttam az illesztésen, hogy szét lehetett nyitni a tárgyat, de se fizikai erővel, se nyitózárlattal nem sikerült felnyitnom. Pedig az egész napomat a szobában gubbasztva, a kis tárgy feszegetésével töltöttem, de nem jutottam eredményre. Végül arra jutottam, hogy elmegyek, kiszellőztetem a fejemet, és nagyjából ekkor szólított meg a klubhelyiségben Ian. Meglepetten pillantottam rá, majd irányt váltva megindultam felé. ‒ Szevasz, Ian ‒ köszöntöttem. Az egyik zsebembe süllyesztettem apám kacatját, majd kezet nyújtottam neki. Habár nagyon is érdekelt, hogy mi lehetett a titka az öregem holmijának, mégse voltam olyan tahó, hogy figyelmen kívül hagyjam a haveromat. Azért az érdekelt, hogy vele mi a helyzet. ‒ Nem sok. Ma reggel apám baglya majdnem a reggelimbe fojtotta magát, hogy kézbesítsen egy tárgyat, de nem tudom felnyitni. Az öregem meg semmilyen támpontot nem adott a dologgal kapcsolatban. Mostanában elég fura. A minap még egy szigonyról küldött képeket, hogy az ógörög írást fordítsam le angolra, mert szerinte egy ereklyevadásznak a szimbolisztikához is kell értenie. Nagyon unatkozhat, ha ezzel szórakozik ‒ sóhajtottam fel. Néha azért örültem volna, ha nem bombáz ilyen levelekkel, vagy legalább is, nem szabja meg, hogy mennyi időn belül várja a válaszomat. Idegesítő volt, amikor ennyire választ követelt. ‒ Leülhetek? ‒ böktem a haverom melletti helyre, finoman célozva arra, hogy nincs kedvem a fotelbe ülni, hát húzza össze magát, ha nem akarja, hogy ráüljek. ‒ Ja, meg lehet találkoztam azzal a csajjal. Tudod, aki állítólag elfelejt dolgokat. Fura, de kíváncsivá tett, hogy miért. Ez olyan, mint amikor tavaly azt próbáltam kitalálni, hogy a házunkból ki vérfarkas ‒ tettem hozzá elgondolkozva. Az egyenruhám zsebéből mentalevelet húztam elő, és azt kezdtem rágcsálni. ‒ Na, és veled mi a helyzet? Hogy alakulnak a dolgok a szőkével? Meg azzal a másik csajjal, akit szédítesz? ‒ érdeklődtem, hiszen ha valamivel, hát Ian nőügyeivel kapcsolatban százszázalékosan képben voltam. Meg aztán, az se volt mindegy, hogy ha bemutatja valaha is valamelyiket, akkor melyik csajt kell majd elviselnem, vagyis, az nem volt mindegy, hogy az idegesítőbbel, vagy a kevésbé idegesítővel akart összejönni.
Kényelmesen elnyújtózkodva fekszem a klubhelyiség egyik kanapéján. Hiába van már saját szobám - az egyetemi évek egyetlen előnye... -, azért szeretem a klubhelyiségünk hangulatát. Akár gondolnák az emberek, akár nem, azért ez a hely is tele van élettel. Például a Nott család két fénypontjának civakodása nagyon vicces tud lenni. Ha jól emlékszem, tegnap az a Karen nevű csaj jól ráncba szedte Theot, amiért lusta megborotválkozni, vagy hajnyírásról volt szó? Lényegtelen. Kissé megszántam a srácot, de nincs az az isten, hogy én beleavatkozzak a kettejük dolgába. Elég érdekes dolgokat hallottam a családjukról, eléggé érdekeset ahhoz, hogy ne akarjak akár csak ismeretségbe keveredni velük. Aztán ott vannak a lányok... Na, nem úgy, mostanában levettem a szemem a legtöbbről, inkább csak az a vihogás és értelmi mélypont, amit megvillantanak, na az valami igazán nevetséges. A többiekkel igen jókat szoktunk rajtuk röhögni. Ma viszont elég csöndes minden. Pansy lelépett valahová az egyik barátnőjével, valami Heather, vagy ki, így a napon hátra lévő része teljes semmittevést sugall. - Hé, Sean! - feltámaszkodok a kezeimmel a kanapén, és még intek is a haveromnak, amint meglátom kijönni a fiúk hálójából. Pár évvel fiatalabb nálam, de még engem is meglepett, amikor visszajöttem és ő is itt volt, és már miért ne, egy évfolyamra járunk. Mondhatom, hogy örülök neki, az anyáink jóban voltak, így kiskorában elég sokat pesztráltam, azóta pedig már jó barátokká váltunk. - Mi a helyzet? - Hallottam pletykákat, hogy mostanában egy új lány után kezdett koslatni, egy Griffendéles után. Nem mintha előítéleteim lennének, de azért kíváncsi vagyok, hogy mi vehette erre rá, nem emlékszem, hogy annyira jóban lett volna velük.
na, akkor csapjuk bele -- Ruha -- Zene -- [You must be registered and logged in to see this link.]
-- Ruha -- Zene -- 