2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Egy lányt követtem. Nem tudtam megállni magam, csak követtem a sötét utcában, és éreztem végig, hogy fél. Nagyon fél és a legrosszabb dolgokat teszi, amit csak tud tenni. A sikátorokba megy, hátha el tud tűnni előlem, de én csak követem tovább, csak az árnyékát figyelve, le sem veszem róla a szemem. Gondolataimban végig a vér gondolata cikázik, már régóta nem ettem semmit, ezért kicsit elgyengültem, nem tudok úgy koncentrálni a munkámra, se semmire... nem akarok gyenge lenni, nem akarok mások előtt gyengének mutatkozni. Ezért muszáj táplálkoznom egy kicsit, és erre ez a lány pont optimálisnak tűnik. Tökéletes alakja és teste teljesen elbájolt már az első pillanatban amikor megláttam, de valószínűleg én nem tetszettem neki, ezért játsszuk most ezt a macska-egér játékot. Engedtem, hagy siessen előre, hagy fusson csak ameddig tud, aztán majd gondoltam, a következő utcánál elébe vágok. Már kezdtünk visszaérni a kicsit zsúfoltabb helyekre, ezért próbáltam visszaterelni az egyik közeli kis sikátorba, ahol azonnal a közelébe férkőztem. -Helló kislány. Mi járatban erre, ezen a sötét, félelmetes helyen? - Szinte vicsorogtam rá, nem is mosoly volt, pedig annak képzeltem el. Egy kicsit közelebb hajoltam hozzá, de ő annyira megijedt, hogy elkezdett rohanni vissza a sikátor kijárata felé. Utána siettem, ott pedig egy erős mellkasba botlottam bele. Felnéztem, Davies professzor volt az. -Basszus! - Csúszott ki a számon hangosan, ennyit a vacsorámról. Nem mozdultam el, csak egy lépést hátráltam tőle, hiszen tudtam, hogy most mi következik. Biztosan nem ezt várta el tőlem, de igazából én sem magamtól, csak most a vér kicsit megbolondít.
