2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Nem tudom, hogy Summer milyen párt kap, és csak reménykedhetek, hogy jobb kedvre derül tőle, hiszen alaposan ráfér, hogy el tudja magát fogadtatni, és ne a nővéreként kezeljék. Mint ahogyan én sem szeretném, hogy Winter egykori udvartartásából sorsoljanak valakit mellém, már így is meg kaptam sokaktól, hogy én üldöztem el őt. Hát igen, most kezdem csak felmérni, hogy nem csak Winter volt nagyon rideg, a barátai is ugyanezt a vonalat követték. Vagy akik utálták őt, azok engem is egy kalap alá vettek vele, így most alaposan fel van adva a feladat, hogy elsimítsuk a hagyatékát, és Summerrel megmutassuk, hogy nem vagyunk olyanok, mint az ex-barátnőm. Hiszen a közvetlen ismerőseim is furcsán néztek rá, amikor nem omlottam túlzottan össze, hanem a cuki ikertestvérével gabalyodtunk össze, ez azért nem egy megszokott irányvonal, de az én életem, és nem engedem, hogy bárki is beleszóljon. Azt, hogy végül lesz-e belőle valami komoly, még nem sikerült eldöntenünk, majd az idő megteszi helyettünk, végtére is annyira friss még ez az egész, lehet, hogy még annyira sem illünk össze, mint Winterrel. Mégis bizakodok, és nem vagyok féltékeny arra, akivel most találkozik, hiszen én javasoltam neki ezt az egész vakrandis bulit, hiszen muszáj, hogy aláhúzza, ő bizony Summer Reynolds. Miután elbúcsúztunk, várakozó álláspontra helyezkedek, hiszen a lányok húztak a kalapból, meglátjuk, hogy én kinek leszek a szerencsés, vagy éppen balszerencsés választása. Alapvetően nyílt, társasági jellem vagyok, csak Winter fogott vissza annak idején, s mivel ő már nincsen, büntetlenül élhetem a világomat, barátkozhatok. A hollóhátasok egy másik szőkesége lépdel felém, aztán minőségi csere, csak éppen Summer haja lényegesen göndörebb, mint Lottie-é. - Nekem teljesen oké úgy, hogy játszunk, aztán ha kimelegedtünk, iszunk. – Adok neki igazat, attól nem félek, hogy elhappolják előlünk a finom nedüt, hiszen itt is manók szolgálnak fel, így újratermelődik minden. Megindulunk az egyik játékszoba felé, azon tűnődök, hogy milyen játélok válhatnak a kedvére. Én magam szeretem a sportot, talán itt mágiával meg van bűvölve minden. És jól sejtem, egy mini kviddicspályára jutunk, ahol három karika van előttük, s egy szellemszerű őrző szálldos körülöttük, s kvaff pedig a szoba közepén lebeg, ügyesen kell rádobni. A labdáért nyúlok, és a lány felé nyújtom, hogy próbálja meg. – Én már régóta ide járok. Alapvetően jó szokott lenni a kedvem, az otthonomnak tekintetem, csak mostanság lett zűrös. Egy hosszú kapcsolat után vagyok, és nem egyszerű így boldogulni. Rólad mit illik tudni? – Kérdezek vissza, egyenlőre még nem megyek bele mélyebben, hogy meglegyen az adok-kapok.
[You must be registered and logged in to see this image.]Szerintem ez az első olyan esemény, amire kedvvel megtelve indulok el és nem csak azért, mert valaki, általában Merlin beígért egy cukorkát. Könnyen megvehető vagyok, de igazából már régóta vártam arra, hogy ilyesmi történjen velem és kimozdítsanak abból a megszokott közegből melybe bekerültem, mióta Des már nincs itt velünk. Emlékszem az első pár hétbe még a kviddics meccsekre sem volt kedvem kijárni, na nem mintha most olyan nagyon sok lenne, de több van, mint eddig volt. Ez a bál, buli, titkos bál a Szükség szobájában adott egy fajta adrenalin löketett, hogy végre elhagyhatom a bábomat és csinálhatok valami olyat, amit a normális lányok is szoktak. Az én koromban a legtöbb lánynak nem a halott mostohatestvére jár a fejében, hanem a fiúk és az, hogy minél a legjobbat fogják ki saját maguknak ezzel megelőzve a másikat, és irigylést késztessenek ki a többiekből. Nem azt mondom, hogy én is ilyen szeretnék lenni, de végre jó lenne azt érezni, hogy valaki nem csak a haverjaként tekint rám, hanem sokkal többet lát bennem. Potenciális barátnőjelöltet. Még soha nem volt senkim, és azért érdekelne a dolog, hogy mit hogyan és miként kell csinálni. Szeretek eleget tenni a kíváncsiságomnak ez pedig egy olyan ismeretlen dolog, amihez még nem volt szerencsém és égek a vágytól, hogy megtudhassam. Ez a baj, ha az ember vágyik a tudásra. A vakrandi félelemmel töltött el, mert nem szerettem volna egy Mardekáros diákkal összekerülni, mert nos, nem és kész. Mindenki sejtheti az okaimat és nem szeretnék tovább magyarázkodni. De, amint megkaptam a cetlit és elkezdtem keresni a páromat nyugalom telepedett le a lelkemre. Mintha sejtette volna a tudatalattim, hogy itt bizony semmi zöld-kék színkeverés nem lesz, hanem az oroszlánok közül kerül ki a partnerem. Örülök annak, hogy így alakult de azért kíváncsi lettem volna arra, hogy mi lett volna ha… Sajnos, ilyen az ember, mindig érdekli a másik kimenetel is, ez pedig rám különösen igaz. Messziről Merlin-re néztem, rámosolyogtam é reménykedtem abban, hogy neki is jó estéje lesz a partnere mellett. Majd később úgyis lesz alkalmunk megbeszélni az élményeket. -Természetesen. – mosolyogtam rá kedvesen, majd megindultam mellette minél közelebb a helység széléhez, hogy mindenki kényelmesen megtalálhassa még a párját. Ez egy nagyszerű lehetőség arra, hogy új ismeretségeket szerezzen az ember és még jól is szórakozunk, hacsak el nem kapnak és ki nem csapnak illegális partiban való részt vevés miatt. Bár nem hiszem, hogy emiatt kiakadnának, alkoholt még nem igen láttam a környéken, talán ez így is marad bár csodálkoznék, ha a tanárok nem jöttek volna rá miben is mesterkedik a diáksereg. Ki tudja? Még a végén bekapcsolódnak, és valakik Őket kapják meg mint randipartner. -Szerintem nézzük meg először a játékokat, de ha szeretnél inni, most még nagyon finomak a frissítők, esetleg megállhatunk ott is útközben. – válaszoltam gyorsan, most valahogy még nem volt kedvem táncolni hiszen ez még az első 5 perce a dolgoknak. Általában ilyenkor ismerkedni kell. – És hogy érzed magad a Roxfortban? – érdeklődtem, hogy tovább menjen a beszélgetés közöttünk és ne stagnáljon.
Valóban megvan a veszélyes, hogy Summert valaki megint felképeli Winter bűneiért, ám nem lehet mindig vele, hogy megvédjem. El kell engednem a kezét, végtére is lassa itt a félév. Ugyan nem vagyunk még nagyon összecsiszolódott páros, és még a mai napig is megkapom a haverjaimtól, hogy vajon nem hármasikrek-e, hiszen még van két kihasználatlan évszaknév, akár még négyen is lehetnének. De nem, nem hagyom nekik, hogy a hollóhátason élcelődjenek. Valahogy illünk egymáshoz, és ha ezt bele kell vernem az egész iskola fejébe, hát meg fogom tenni, akár egyesével. Nem csak azért, mert griffendéles vagyok, oh nem, még véletlenül sem. Azt sem merném kimondani, hogy ez már szerelem, hiszen azt alaposan megjártam, így nem bocsátkozom ilyen korán messzemenő feltételezésekbe, csiszolódjunk tovább, aztán majd meglátjuk. Végtére is mindketten nyitottunk a másik felé, belőle ki sem néztem volna, hogy képes megcsókolni, és ha búcsúnak is szántam, nem engedtem, hogy elhúzza a csíkot. Nem menekülhetünk a problémák elől. Így maradt, és megpróbáltuk egymást. Most csak azon kell imádkozni, hogy ne valami kőbunkó mardekáros jusson neki a vakrandiknál, mert amilyen kis csendes, úgysem hagyná az illetőt faképnél, hogy szóljon nekem, hogy inkább menjünk. Na meg nekem is lesz egy partnerem, akit nem illik így bántani, hogy pár nélkül hagyom. Mivel már eleve arra készülök, hogy majd együtt leszünk lazára veszem a figurát, és a bálos ingem alá egy ujjatlan pólót húzok, a nadrágom alá azért nem tudok mit venni, ezért az amolyan díszes, de elmegy bulizósra is. Így nem is sokáig maradunk a bálon, hanem a meghívós érmék segítésével bejutunk a szükség szobájába, ahol fájó szívvel, de el kell engedni egymást, némi ismerkedés miatt. Azt hiszem az sosem árt, végtére is én mindig is közösségi ember voltam. - Meg kell próbálni. Csak így tudjuk elfogadtatni magunkat. Érezd jól magad Summer. – Végül egy finom pusszatást azért kap az ajkára, majd hagyom, hogy megkeresse a párját, én pedig megvárom, hogy rámtaláljon az enyém, hiszen itt most a lányok kezdték a sorshúzást. Szintén egy Hollóhátas jön felém, ezúttal egy fiatal szőke leányzó. - Bizony. Személyesen. Szabad? – Nyújtom a karomat, és az italospultok mellől elindulunk a fal mentén, hogy ne tartsuk fel a még keresgélő bulizókat. Vannak ugyan szobák, ahova el lehet vonulni ismerkedni, beszélgetni, de legyen a hölgy választása, hogy mihez is volna kedve. – Bevallom új ez még nekem, így csak sorolom az ötleteimet, és dönts te. Táncoljunk, vagy... raboljuk le az édességeket? Netán vacsoráznál, vaagy nézzünk meg valami játékot? – A szükség szobája karácsonyi kiadása most sokféle programot kínál, lehet hogy olyanra vágyna, ami most nem is jut eszembe.
[You must be registered and logged in to see this image.]Szándékosan hoztam fel a bál témáját Merlinnél, reménykedve abban, hogy rájön mi is lakozik a kérdésem mögött és elhív. Ez így is lett, még aznap este megtörtént, ami melengeti a szívemet, de közben szomorúság tölt el. Belegondolva abban, hogy Destiny most nem lehet itt velem, nem választottuk ki együtt a ruhát, hanem egyedül kellett ezt megtennem keserédes ízt hagy a számba. Nagyon furcsa, hiszen nyárig Ő volt a legjobb barátnőm, és most meg felváltotta Merlin. Merlin, akivel most a bálba készülök, aki miatt ülök már itt órák óta és göndörítem a hajamat és szépítem magam. Nem engedhetem, hogy egy rossz kinézetű nőszeméllyel jelenjen meg ezen a bulin. Még akkor is, ha nagy valószínűséggel zátonyra fog futni a titokban megrendezett összejövetel, mert valamelyik kíváncsi tanár ránk talál. Tetszett az ötlet, hogy valami szabálytalanban veszek részt Merlinnel egyetemben, amiről kevesen tudnak mégis mindenki hallott a Szükség szobájában rejlő banzájról, és ahol hamarosan diákseregek jelennek meg párokba vagy bandákba vergődve. Ha még itt lenne Des biztosan vele mentem volna, jól el táncoltunk volna egymás társaságában, de az sem bánt, hogy Merlin a párom. Örülök neki, mert így alkalmam nyílik még jobban megismerni, és talán rájövök arra is, hogy miért kezdek különös érzéseket táplálni irányába. A gyomromban lévő pillangók pedig egyre jobban elkezdtek repkedni, ahogy fél 7-et ütött az óra és tudtam, hogy ideje találkozni a barátommal. Izgultam ugyanakkor féltem is, mert ez a vakrandis dolog még igazán új nekem, még barátom sem volt, randizni sem igen voltam, és nem is ismerek sok embert. Reméltem, hogy nem Mardekáros diákkal tesznek össze, hanem valaki olyannal, akivel sikeresen eltudnék beszélgetni míg tart a bál ezen része. Hayden Harper. Ez a név szerepelt a papíron, amit az egyik szervező diák nyújtott át számomra. Rémlett valami, mintha egyszer Des mesélt volna róla valamit, de nem tudtam ki Ő így hát keresésébe fogtam. Először megálltam az italos pultnál és magamhoz vettem egy pohárnyi frissítőt, legalábbis addig az van benne, míg nem kerül alkohol bele. Szépen lassan figyelgettem az embereket, figyeltem, hogy ki hová megy, ki kinek a párja a végén pedig megtaláltam az enyémet. Mosolyogva vettem felé az irányt majd megállva előtte kezdtem a bemutatkozásba. -Szia, Hayden, igaz? – mosolyogtam rá kedvesen. – Lottie vagyok, úgy tűnik én vagyok a vakrandi partnered erre az estére.
