2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "You really have to learn not to trust a fox. "
Főkarakter: B.A.M. Teljes név: Lysander Kyrin Campbell Születési hely és dátum: 1978. 08.29. – London, Anglia Csoport: Mardekár Patrónus: Kitróka Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 9. évfolyam (elemista) Képesség: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan – kiemelkedő, Sötét varázslatok kivédése – kiemelkedő, Repüléstan - kiemelkedő, Rúnaismeret - tehetségtelen, Jóslástan - tehetségtelen.
Jellemed kifejtése
Buzgómócsing. Ez leginkább akkor jut róla az eszembe amikor meglátom valami bugyuta dolog körül ténykedni, ami igazából még a kutyát sem érdekel. De ő megteszi! Persze hiába játssza, hogy ő mindenhez ért és megtud mindent tenni amit valaki kikotyog a száján! Én tudom mi történik akkor ha túlvállalja magát és elfelejt nem minden lében kanálnak lenni. Káosz, zűrzavar, dühroham. Szóval csak óvatosan, hogy mit bízik valaki rá, lehet, hogy megcsinálja zokszó nélkül, de nem kis munkájába kerül nem a társaság középpontjában lenni. Tehát kérlek, ne hagyjatok neki teret, megőrülök ha még egyszer nekem kell felszednem őt a földről, mert idióta mód mindent magára vállalt! – Joseph, Lysander legjobb barátja.
Idióta kis féreg. Azt hiszi, hogy bárkit érdekel a teljesítménye és ettől majd ő lesz a nagy sztár! Hát nem! Másokat átvághat azzal, hogy mindent tud és képes elérni ezt meg azt ha nagyon akar, de én átlátok a szitán! Felőlem akár sutba vághatja azt a nagy kviddics tudását, meg hogy ő lett az Appleby Arrows őrzője! Én fogó vagyok! Igazán tanulhatna tőlem és nem csak tétlenül ücsörögne a kosár előtt arra várva, hogy támadjanak. Még szerencse, hogy nem ő a kapitány, tuti elszúrná az összes meccset, az edzésekről meg elkésne. Túl sok a tennivalója állítólag! Szerintem meg, jobban tenné ha meghúzódna és figyelné a mestereket. – Ralph, a Dimbourne-i Darazsak fogója, Lysander riválisa.
Egy igazi róka, olyan alattomos és sunyi, hogy nehezen tudnám megmondani, melyik mosolya őszinte és melyik az amelyikkel képes volna megfojtani téged egy kanál vízben. Én megmondtam, hogy rossz vége lesz, ha vele cimboráskodom és igazam lett! Hallgatott valaki rám? Nem, még ő sem! Amikor én csak jót akartam neki. A szemébe mondtam, hogy álljon le és hagyja a fenébe azt a sok ringyót aki utána szaladgál, mert úgysem őt szeretik, hanem azt a valakit akinek hiszik. De sosem fogadja meg a jó tanácsokat, ez az ő nagy hibája. Képes a saját feje után menni és a következmények? Egyáltalán nem érdekli, mert azt hiszi, ő a kiskirály! Egy nap azonban ott leszek amikor elbukik és a szemébe mondom újra, hogy nekem volt igazam, nem pedig neki. – Arnold, Lysander volt barátja.
Úgy váltogassa a lányokat, mint más a ruháját. Én elhiszem, hogy nagy az étvágya és ragadt rá valami a nővére erotomániájából, de azért leállhatna. Azt hiszi olyan vicces volt megsajnálni őt és elhinni, hogy boldog csak egy pillanat erejéig mellettem? Hát iszonyat mód nem! Hittem neki, hogy tényleg olyan elveszett szegény, mit ahogy állítja és nincs senki, semmi amiért élhetne a világon. Azt hittem adhatok neki egy kis reményt, hogy talán majd miattam megjavul és kiderül mégis van szíve. De be kell látnom, ennyi idő eltelte után is, hogy mindketten hibát követtünk el, én a legnagyobbat. Még várhatja, hogy hagyom hadd melegítse meg az ágyam és akár egy szót is szólni fogok hozzá ezek után! Remélem egy nap megtalálja azt a lányt, aki jól gatyába rázza őt és akivel nem játszadozhat! – Sharon, Lysander évfolyamtársa.
Itasd le és kezesbáránnyá válik! Ha azt akarod, hogy őszinte legyen hozzád és kiöntse neked szívét, lelkét, minden bánatát, akkor nem szabad hagynod, hogy meg legyen a józan esze és kontrollálni, a saját uralma alatt tudja tartani a cselekedetét, a szavait, egyszóval mindent ami ahhoz kell, hogy ügyesen elrejtse a világ elől az igazságot. Én ott voltam, hallottam amikor össze-vissza zagyvált a szerelemről, meg a végzetről. Hogy neki egyáltalán nem megy olyan könnyen a felejtés, mint mások gondolják és tisztán emlékszik mindenre. Úgy a jó és a rossz dolgokra, de leginkább a rosszakra. Arra, hogy hányan csapták be, ő hányakat csapott be és élete során ki volt az akinek nem tudott hazudni. Most sem tudna, csak irtózatosan nagy az a büszkesége és nem mer vagy akar bocsánatot kérni az illetőtől. Pedig csak kellő ösztönzésre lenne szüksége. Sajnálom, hogy ilyen magatehetetlen, ha be kell ismernie valamit. – Marian, Lysander unokatestvére.
Régen ő volt az egyetlen aki az ideköltözés után beszélt velem, ő volt az első fiú akit szerettem és övé volt az első csókom. Szerettem, mindennél jobban. De aztán megláttam azzal a másik lánnyal csókolózni. Úgy éreztem elárult, becsapott, hazug volt és nem mindennapi módon dobott. Egy szemét kis pöcs, akit látni sem akarok többé! Most azonban úgy érzem, mintha még nem múlt volna el az érzés, még álmodom vele, de... Megcseszheti magát, nekem már nem kell! Miatta vagyok olyan, amilyen, miatta rühellem a kviddicst! De örülök, hogy ilyen vagyok, és akár térden csúszva is könyöröghet nem fogom visszafogadni, jó lesz nekem a többi játékszerem, ő nem kell, és ízlésficamom volt régebben. Hogyan állhattam le egy ilyen szeméttel? Alávaló kis dög, semmi több, hidd el nekem!– Camrise, Lysander első (igaz) szerelme/exbarátnője.
Megjelenés
Ha vele akarsz ruhát vásárolni, akkor a legrosszabb személyt választottad. Felettébb furcsa humora és érzéke van a ruhákhoz, nem azt mondom, hogy lenne valami színmániája, hanem csak azt mennyire igényes és képes órákon át azon morfondírozni melyiket vegye meg. A végén meg kiderül, hogy egyik sem kell neki és választ egy harmadikat, amire azt mondja tökéletes és soha többé nem kerül elő a szekrényéből, kivéve ha valaki el nem kezd kutatni a ruhái között és kidobál onnan mindent. Szeret össze-vissza öltözni, nincs egy standard stílusa, mert úgy hiszi neki minden jól áll. A hivatalostól elkezdve a sportosig minden. De ha rózsaszínt adsz rá, kiderül, hogy nem minden szín passzol hozzá és ettől egy világ fog összetörni benne, szóval bármilyen színű anyagot adj rá, csak rózsaszínt ne! Amúgy az ingeket és kapucnis felsőket szereti, ha meg akarod őt lepni a születésnapján valamivel és a ruhadarabnál nincs jobb ötleted, akkor ezek közül válasz. Hidd el, a nyakadba fog ugrani, ha olyan pillanatában van, hogy az egész világot szereti csak mert inghez vagy kapucnis felsőhöz jutott megint. De készülj fel arra is egy idő után ezeket nagyon megunja és a változatosság kedvéért nem csak önmagát, hanem mindenkit meglep. Azt azonban sose várd el tőle, hogy nyáron megunja a rövid karú pólókat és egyből kötött blúzra vált. Nem, annyi esze még neki is maradt. Azonban ha van kedved, felőlem akár nyugodtan tehetsz egy próbát és kiderítheted miként reagál az ötletedre. Sok jót azonban nem igen ígérek. – Joseph, Lysander legjobb barátja.
Ismerem minden egyes arckifejezését, ha féloldalas mosolyt fest az arcára, biztos lehetsz abban, hogy teljesen átnéz rajtad és mondj neki bármit egyáltalán nem érdekli. Ha felvonja azt az igazán dús és barna szemöldökét s, úgy tesz mintha nem értene semmit s, hozzá még az ajkai vonalát is egyenesbe hozza, irtózatosan nagyot tévedsz, ő még ebben a pillanatban képes mérlegelni és megtéveszteni téged. Én azt mondanám, hogy felettébb változó a mimikai képessége, ezzel ő maga is tisztában van és ennek köszönhetően tudja palástolni az igazi érzéseit. Tehát ha szomorúnak látod, ő attól még igazán jól szórakozhat mélyen legbelül azon, ha képes vagy bedőlni az álcájának és megsajnálod. Csakis akkor közelítsd meg ha alszik, vagy túl sokat ivott, mert ilyenkor... Ilyenkor meglátszik, hogy azok a barna szemek tulajdonképpen mit is rejtenek valójában. Elhiszem, nem könnyű a szemeibe nézni, de ha megteszed, még józan állapotában is rájöhetsz, hogy kutya baja sincs, hiába téveszt meg az arcvonása és a viselkedése. Gesztikulálni nagyon szeret, sose légy az útjában ha éppen hadonászik mindkét karjával és megpróbál megmagyarázni neked valamit, amit úgysem fogsz megérteni, ha ő azt úgy nem akarja. Tehát, ha az elterelésként szánt kézmozdulatokat figyeled, sosem fogod megérteni, hogy mit mond. Javaslom, inkább csukd be ilyenkor a szemed és összpontosíts a hangjára. Megjegyzem elég kellemes hangszíne van, hamar észrevehető benne az irónia, a kedvesség – ha éppen olyan hangulatában van – és az utálat is. Nagyon leleményesnek kell lenned és persze jó hallásúnak, hogy mindezeket észre vedd. – Marian, Lysander unokatestvére.
Nem túl magas, de nem is túl kicsi, éppen megfelelő arra a feladatra, hogy őrző legyen. Látszik a tartásán, hogy nyugodt és ha arról van szó akkor nem bucskázik hanyatt homlok a három pózna közé, amit neki kell sasszemekkel óvni. Szerintem egész kifinomult a látása és képes a feladatra összpontosítani, ha arról van szó. Pusztán ösztönözni kell őt, mondjuk azzal, hogy nem csapjuk hátba azt az egyenes gerincét és hagyjuk, hadd húzza ki magát ha neki az jobban tetszik. Amúgy fogalmam sincs, hogy a lányok mit esznek a barna haján és nem is sovány meg nem is kövér testalkatán, de ők tudják. Amíg jól teljesít, nem esik le a seprűjéről két másodperc után, vasmarokkal fogja azt a seprűnyelet és véd, addig tényleg nem szólok bele abba, hogy milyenek a módszerei és kik a rajongói meg kik nem. Az azonban biztos, hogy nem csak a levegőben, de a vízben és a földön is megállja a helyét. Eddig egyszer sem kellett visszafogni őt, hogy ne menjen a víz közelébe, mert belefullad és nekem kell kihúznom őt onnan vagy szólni, túlzásba vitte a szaladást, illetve a biciklizést. Szerintem még elég tudatosan is táplálkozik, a bőre nem arról árulkodik, hogy túl sápadt és nem kapott elég vitamint a szervezete vagy kerülné a napfényt. Ha medimágus volnék, én minden bizonnyal azt mondanám, a szervezetével semmi gond nincs, mert van annyira tudatos és – a 'csöppnyi' egoizmusa mellett – képes vigyázni önmagára, hogy jó formában legyen. – Drake, az Appleby Arrows csapatkapitánya és hajtója, Lysander csapattársa.
Életed fontosabb állomásai
A földhöz csaptam a könyvet, pedig egyáltalán nem kellett volna, mert nem ártott nekem semmit. Egyszerűen, most csak az volt a kezem ügyében és mást, valamit ami nem csattan ennyire, nem volt nálam. Joe rögvest fel is ébredt, amint észlelte, hogy valami, a békés vagy kevésbé békés álmán kívül történik, talán földrengés vagy valami igazán szokatlan, amihez nem szokott hozzá. Újabb dührohamnak hihette, bár nem tudtam hová tenni a furcsálló arckifejezését, ami átváltott arra a bizonyos 'én nagyon is jól tudom mi jár a fejedben Ky' fajtává. Farkasszemet nézett velem, ebből tudtam, hogy jobb volna elfordítanom a fejem vagy legalább lesütnöm és felvennem a földről a könyvet. Rossz ötlet volt megtenni, mert miután felvettem a könyvet s, újfent rá néztem még rosszabb lett a helyzet. Nem feküdt vissza, pedig igazán megtehette volna, ehelyett inkább felült és figyelt. – Jól van, ki vele, mi a neve! – éreztem a hangjában, hogy próbál parancsoló lenni, de nem megy neki. Ő képtelen olyan jól becsapni másokat, mint én, ez a hősködés egyáltalán nem vall rá. Bár tisztelem benne, hogy próbálkozik és érdeklődik. Ezt nagyon szeretem az emberekben, még akkor is ha ez okozza a vesztüket és olyan csalódásban lesz részük, amiről azt kívánják majd, bár meg se történt volna. – Josephine. – Joe még jobban felvonta a szemöldökét és egy hirtelen jött ötletből megcélzott a párnájával. Ráérezhetett arra, hogy hazudok és bizony nem az első parancsára fogok neki válaszolni. – Na adok én neked Josephine-t! Jó, hogy nem Lysandra vagy Kyrina a neve! – gondolom ezzel a harcnak kellett volna kezdődnie, mert úgy átugrott az ő ágyáról az enyémre, hogy csoda útközben nem esett a két ágy közé. Persze most szerencséje van, nem a Roxfort-ban vagyunk, nem tud lefejelni senkit és semmit sem. – Mit számít, hogy mi a neve? Teljes mértékben tisztában vagyok vele, hogy Őt egyáltalán nem ismered. – beismerem, hogy ez hazugság volt, Joe ha látásból is de ismerte Camrise-t, csak azt nem tudta, nekem vele igazán szép múltam van, amiről senkinek sem beszélek szívesen. Az egészről az az ostoba Mirabelle tehet és persze Jessica! Ha az a két okostojás nem fog össze ellenem vagyis ellenünk, én még mindig olyan kis boldog kölyök volnék, mint... mint... hm. Sajnos egyetlen egy jó példát sem tudok felhozni, de az biztos, hogy nem a himihumi az első ami érdekli őt. – Tudod, hogy ez nincs így. Az összes lányt ismerem, aki valaha rád pillantott vagy csak kiejtette a száján a neved. Ott voltam például akkor amikor Sharon arcon csapott Jane miatt! Mert te voltál olyan okos és nem vetted észre mennyire igyekszik egy icipicit mosolyt csalni az arcodra. Vagy amikor Karin öntötte rád azt az igazán jóféle vörös bort, mert rájött, hogy a szabadidődben nem vele találkoztál hanem Samantha-val és mindketten tudjuk, akkor mi történt. – féloldalas mosolyra húztam a számat és olyan nagyon elmerültem a saját gondolataimban, hogy egyáltalán nem figyeltem semmire sem. Egyszerűen csak leültem az ágyamra és hallgattam amint Joe a bűneimet sorolja. Azt hiszi nem emlékszem rájuk? Hogy nem kísért egy csomó mi lett volna ha kérdés? DE nagyon is! Azóta megjegyzem azon agyalok miként leckéztessem meg azt az átkozott Mirabelle-t! A gyilkosság egész távol áll tőlem, nem mocskolnám be a kezem az ő piszkos vérével. A csíny azonban, amivel örök fejfájást okozhatok neki, na az talán hatásos volna! – Megvan! – úgy felugrottam örömömben az ágyból, hogy Joe csak nézett nagy kikerekedett szemekkel, mert éppen valami fura nevű lánynál tartott és azt hitte miatta vagyok így letörve. De nem, ha Camrise neve lett volna, azt tisztán érteném, de nem ő volt az. Joe-nak fel sem merült a fejében, hogy akár egy szót is szóljon ami hozzá köthető és ez itt a bökkenő.
Hát megérkeztél végre kedves Kyrin! Azta... ez volt az első reakcióm a lapodra, mert egyszerűen imádtam. Tetszett ez a különleges jellem és külső bemutatás, az igazat megvallva nekem nem jutott volna az eszembe, hogy mások szemszögéből mutassam be a karakteremet. Nagyon kreatív és találó megoldás volt, le a kalappal. A szerepjátékpéldád pedig érdekes volt, ki gondolta volna, hogy ennyi idő után még érzel valamit irántam. de nem lesz ám könnyű dolgod vele, ezt garantálom! De nem is tartalak fel tovább, sipirc foglalozni, ha még nem tetted meg, és vár a játéktér! Üdvözöllek közöttünk!
Azta... ez volt az első reakcióm a lapodra, mert egyszerűen imádtam. Tetszett ez a különleges jellem és külső bemutatás, az igazat megvallva nekem nem jutott volna az eszembe, hogy mások szemszögéből mutassam be a karakteremet. 
Nagyon kreatív és találó megoldás volt, le a kalappal. 
A szerepjátékpéldád pedig érdekes volt, ki gondolta volna, hogy ennyi idő után még érzel valamit irántam. de nem lesz ám könnyű dolgod vele, ezt garantálom! 
De nem is tartalak fel tovább, sipirc foglalozni, ha még nem tetted meg, és vár a játéktér! 