2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Természetesen, ha végre sikerül majd megszerveznem ezt a jetikutató csoportot, akkor Gracenek is szólok. Hogy ne szólnék! Elvégre, biztosan tudom, hogy őt is érdeklik a jetik. Rajtunk kívül pedig még olyan két ember kéne. Na jó, belefér a három is, de ha túl sokan megyünk, akkor könnyedén el is ijeszthetjük a jetit, azt meg nem kéne. Akkor semmi értelme nem lett volna az egésznek! Bár, mi így is tuti jól szórakoznánk, legalább is én biztosan. A többiekről nem nyilatkozhatok, pláne nem előre. Bár, úgysem vinnék olyan embert magammal, aki kevésbé humoros mint én szóval... Ja, poén lesz, ezt megígérhetem előre. - Lazán! Vevő tuti akadna, csak ki kne merészkedni ebből a sikátorból. Bár, ha úgy vesszük ez adja a bolt báját... - vigyorodom el, ahogy felmérem magát az épületet kívülről, majd belülről. Tényleg hangulatos, és ez így talán még érdekesebbé, és izgalmasabbá teszi az egészet. Számomra legalább is biztosan. Bár, kit ne érdekelne ilyen érdekes kütyükkel teli bolt, egy sikátor mélyén? Tuti mindenki bepörögne a gondolattól! Aztán kettéválunk. Akarom mondani szétválunk. Basszus, ez mindenhogyan hülyén hangzik! Na szóval, ő erre, én meg amarra mentem. Kutakodok, kutakodok, de ő nyer. Egy rohadt jó nyakkendővel, és egy cikesszel tér vissza. A nyakkendőt természetesen megveszem, hogy ne venném! Nagyon menő! És a cikesz, ááááh! A cikesz. Az kell nekem. Soha nem voltam egy nagy kviddicses, inkább csak szurkoló, de pont ezért, végre a kzemben tarthatok egy cikeszt! Szóval bevetettem a kiskutya szemeket, és egy fer ajánlatot kaptam. Olyan vidáman vigyorodtam el, elvégre, annyira megörültem, hogy ha nem lenne még ismeretlen nekem a csaj, tuti, hogy megölelgetném! - Értettem, igenis főnök! - Tisztelegtem, jó eséllyel bénán, de tisztelegtem, majd nevetve leengedtem a kezem. - Na, nem mintha amúgy nem mentem volna, elvégre a Hugrabugnak ki ne akarna szurkolni? - vigyorogtam rá továbbra is, vidáman sorongatva a bal kezemben a cikeszt. Tuti, hogy kinn leszek majd, most már csak azért sem fogom kihagyni! Viszont hamar lépnie kell, legalább is, ahogyan elmondta. - Ugyan, segáz! Innét már visszatalálok. Köszi a segítséget, és, hogy megmutattad a boltot. Haliii! - A végét már hangosabban, és elnyújtva mondom, miközben ő kfelé tart, és a lila-srga nyakkendővel a kezemben még intek neki, mielőtt kilépne az ajtón. Jó fej csaj, majd valamikor még megkeresem a klubhelyiségben. Viszont egyelőre a sokféle cuccra koncentrálok magam körül. Még pár dolgot megnézek, néhány cuccot áttúrok, és ha végleg nem találok valami más érdekességet e mellé a két kincs mellé, akkor a pénztárhoz megyek, és elégedetten vigyorogva fizetek a bibircsókos fickónak. Ő is jó fejnek tűnik, ezentúl, ha erre járok, biztos benézek majd ide!
//Én köszönöm, nekem is nagyon tetszett! Nem gond, majd remélem a későbbiekben még megszervezhetjük a jetikutató csoportot, mert oda Grace is hivatalos lesz! Vali biztosan megkedvelte, a cikesszel le lett kenyerezve. Majd tuti kimegy szurkolni a lánynak. //
Nem is gondoltam volna, hogy ennyire elültetem a fülében ezt a Jeti témát, hogy képes lenne még utána is menni a dolognak, bár ha vállalkozna effélére, akkor biztos, hogy én is benne lennék. Nagyon remélem, hogy ha netán expedíciót szervezne, akkor minimum valahogy kiírja titokban pl. a Szükség szobájában valami hírfalra, nehogy lemaradjak esetleg róla, vagy külön szólna, hiszen mégis csak én vagyok az értelmi szerző nem de? Közben már a bolt felé vesszük az irányt, hiszen remek dolgok vannak ott és én is remélem, hogy találok majd valami olyasmit, ami újfent leköti egy időre a fantáziámat. Muszáj egy újabb izgalmas kis kacatot beszereznem, legalább elszórakozhatom majd valamivel a hajóúton a nyáron. Már annyira várom, hogy el sem tudom mondani! Igazából nem is reméltem, hogy apa tényleg belemegy majd és elenged,de így lett és ennek elmondhatatlanul örülök. - Hát ez az! Szerintem az ilyen termékeket máshol is lehetne árulni, de mégis itt annyi minden van, ami fantasztikus, mégis alig látni valahol. - jó persze vannak dolgok, amiknek nincs olyan nagy haszna, mint pl. a visszafelé járó óra, de azért én még abban is képes vagyok fantáziát látni Annyi minden van, aminek csak rá kell jönnöd az értelmére, de az emberek nem mind szeretnek ilyesmivel foglalkozni. Én ellenben nagyon is! A boltban aztán szétválunk és hamarosan már egy nyakkendővel és egy cikesszel térek vissza. Na igen utóbbit magamnak szerettek volna, így első körben a kezébe nyomom a nyakkendőt, csak akkor gondolkodom el, amikor rákérdez a cikeszre is. Oh ez nehéz, hiszen fogó vagyok a csapatban és ez igazán jó kis dísz lenne a polcomon, talán még szerencsét is hozna a későbbiekben, mondjuk a meccsek előtt. Egy csomó embernek vannak mindenféle babonái, nekem is ki kéne találni valamit, talán még jobban is mennének a meccsek így. Végül aztán rövid gondolkodás után mégis a kezébe nyomom a cikeszt is. - Lehet a tiéd, én úgyis gyakran járok ide, de... megígéred, hogy kijössz a következő meccsre és hozod majd ezt is? Ez lesz az új kabalám, tehát minden meccsen ott kell lenned! - tudom az jövőre lesz és én alig ismerem ezt a kis szőke srácot, de mégis bízom benne annyira, hogy ki fogja hozni nekem, hogy ott lesz majd és drukkol. Lehet, hogy naiv vagyok, de én inkább egyszerűen jó szándékúnak mondanám magamat. - Viszont, ha nem haragszol, akkor itt hagylak, még össze kellene futnom a barátnőmmel és kicsit elszaladt az idő. Szia! - gyors köszönés, mert hát ez van, ha későn veszed észre, hogy mennyi az idő már, és e miatt rohannod kell. Nem akarom, hogy úgy érezze csak lepattintom, vagy ilyesmi, tényleg elment az idő azzal, hogy a sikátorban bujkáltunk a veszélyes Griffendéles srác elől. Szóval nála hagyom a nyakkendőt és a cikeszt, hogy fizetni tudjon, aztán sietősen távozom is, intve az eladónak, hogy megkeressem a barátnőmet.
//Köszönöm a játékot szuper volt! Remélem nem gond, hogy zárok, de majd játszhatunk akár másikat a későbbiekben, szerintem egész jóban lehetnek a karik. //
♫ Tonight again ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Zűr és kalamajka
Bólogatok a szavaira, magamban pedig már egy jetikutató csoportot szervezgetek. Ha itt Roxmorts hegyeiben nem is találunk, a Tiltott Rengetegben biztos kell, hogy legyen. Legalább valami jetire hasonlító, ha már az nem is... De ha nem is találunk semmit, legalább jól szórakoztunk. Már a gondolattól is elvigyorodom. - Az biztos - bólintok, és részemről lezártnak tekintem a témát. Nem hiszem, hogy ezen lenne még mit beszélni. Én legalább is nem szeretnék. Elég kellemetlen volt a helyzet maga, kibeszélni pedig pláne nem szeretném. Nem mintha félnék, hogy Grace kifecsegné, egyáltalán nem tűnik olyannak, egyszerűen csak rosszul esne, hogy ha már megtörtént, még égessem is magam vele. Szerencsére Grace vette a lapot, vagy csak jól időzített, de témát váltottunk és ugrunk a családra. Vigyorogva mesélek az öcséimről, még mutogatok is, magamhoz illően teljes beleéléssel, és már ugrunk is egy másik témára. Furcsállom, hogy eddig nem beszélgettem Grace-szel, pedig milyen jól el lehet vele cseverészni! - Pedig milyen menő lett volna - vigyorgok rá a lányra, miközben egy kicsit nyújtózkodok. Tuti, hogy jóban lettem volna vele. Ki ne akarna egy ilyen emberrel jóban lenni? Egy idióta az, aki nem. Fel is írom a bakancslistámra, hogy "találkozni egy heterokrómiás emberrel". Azt mondjuk még nem tudom, hogy honnét is kerítenék elő egyet, de megoldanám. Valahogyan tuti. Fellelkesülve követem Grace-t a boltig, hallgatom, amit mesél, és magamban ismét listát írok azokról amiket be akarok szerezni. Ha nem is lesz rá most pénzem, majd később visszajövök, és beszerzem, amit kénytelen voltam itt hagyni. - Nem csodálom, nincs az a hülye, aki szeretne nyakkendőt kötni - nevetek fel, és biztosan beszélek az összes férfi nevében. Tényleg nem találkoztam még egy férfival sem, aki szeretne nyakkendőt kötni, vagy csak hordani. Mondjuk, a hordással nincs problémám, rövidtávon, de a megkötés... Ezt ide dugd, azt oda húzd, meg akkor még ide ezt is és, Merlinre már! Ki akarna ezzel szenvedni?! - Rendicsek! - Lelkesen vetem bele magam a bolt sorai közé, valami különleges kincs után kutatva. Eddig viszont a legérdekesebb, amit láttam egy nyávogó kakukkos óra volt. Bár, ezzel is lehetne mit kezdeni, de nem pont ilyennel szeretnék ma hazatérni. Viszont Grace megjelenésén egy kicsit meglepődök, de nem olyan ijesztő a lány, hogy ténylegesen megijedjek. - Váó... - Olyan szélesen elvigyorodom, mint a mai nap során talán még egyszer sem. Hirtelen nem is tudom, hogy melyik után kapjak, a nyakkendő, vagy a cikesz. - Vajon mennyi lehet a kettő? - morfondírozom, elsőként a cikeszt a kezeim közé véve. Forgatom, nézegetem, ez biztosan nem hamisítvány. Már, ha ezekből szokás hamisítványt csinálni. A franc se tudja. Feldobom, majd elkapom, és újra Grace-re pillantok. - Ezt magadnak nézted, vagy esetleg nekem hoztad? - pillantok rá nagy, boci szemekkel. A nyakkendőt sejtem, hogy nekem hozta, azt biztosan haza viszem. Milyen menő színe van már! Fogalma sincs, hogy van-e mihez felvennem, de tuti, hogy kell!
- Így van, sose lehet tudni, hogy mi igaz a jetiről és mi nem, - mosolyodom még el. Azt hiszem ezt túltárgyaltuk, nem lehet tudni, hogy vajon mennyire vagyunk jól tájékozottak, mert hát jetit még nem sokan láttak, innentől pedig a szokásaikat sem feltétlenül ismerik olyan jól, nem igaz? Simán lehet, hogy a könyvek egyszerűen csak tévednek és szeretik az embereket, nem szeretik a hideget és csak azért élnek a hegyekben, mert oda kényszerítették őket, vagy még csak nem is ott élnek, ki tudja! - Furcsa, de lehet hogy rossz napja volt, vagy nem is tudom. - na persze a pontos sztorit sem ismerem, hogy miért kaptak össze, vagy mi volt a baj, de nem akarom én a szőkét faggatni, biztosan jó oka van rá, hogy nem köti az orromra a miérteket. Az valahogy sokkal érdekesebb, ami békésebb téma, történetesen a családja. Lehet, hogy én vagyok rosszul bekötve, de nem szeretem direkt boncolgatni azt, ami másnak kellemetlen, ő pedig láthatóan nem szívesen beszél arról, hogy miért kellett ide menekülnie. - Pár éve igen, de sajnos nem itt a suliban, pedig tuti, hogy nagy népszerűségnek örvendene az illető és akkor jó eséllyel te is hallottál volna róla. - na ugye, hogy izgi téma, jó hogy ő is eléggé belelkesül rá. Amikor valakinek a két szeme különböző színű az elég ritka és elég nagy dolog is egyben. Én is csak eddig egyszer láttam valami valakinek az ismerőse volt évekkel ezelőtt egy családi összejövetelen, de még fiatal voltam és már arra sem emlékszem, hogy hívták, vagy melyik rokonnak a kije volt. Pech, pedig ha emlékeznék rá szívesen kerítenék elő róla valami képet, vagy akármit. Viszont a boltot megmutathatom neki, ha már olyan személyt nem tudok, akinek a két szeme színe különböző, és azért láthatóan ez is belelkesíti. - Nagyon sok király cucc szokott lenni a boltban és olyan önkötő nyakkendőt már többször is láttam, biztosan népszerű termék. - biztatóan mosolyodom el, ahogyan mutatom neki az utat, maximum a személyleírás alapján próbálok azért figyelni rá, hogy ne fussunk bele abba a veszélyes alakba, akitől olyan nagyon fél, és amiért ide bebújt a sikátorba. Bár ha nem így lett volna, akkor jó eséllyel most nem mutatom meg neki a boltot, mert nem futunk össze és nem lett volna rá szükség, szóval összességében mondhatni még jól is sült el ez az egész. - Ugye? De menj, nézz csak körül, tényleg remek hely! - csak kicsit noszogatom, én pillanatok múlva már el is tűnök a sorok között. Sokat járok ide, úgyhogy nem meglepő, hogy jól kiismerem magamat és úgy közlekedem, mint aki már szinte otthon van, engem még a tulaj se riaszt vissza, tudom, hogy amúgy nagyon kedves fickó, tényleg kedves, maximum elsőre riasztó a külseje. Talán percek is eltelnek, mire újra megjelenek Valentine mellett, lehet, hogy a frászt hozva rá az egyik polc mögül lépve ki hirtelen, de hát mint mondtam jól ismerem már itt a járást. - Tádám! - nyújtom ki a tenyeremet, amiben történetesen egy már nem verdeső cikesz pihen. Jó eséllyel kivonták a forgalomból és azért kapott helyet a boltban, aztán a hátam mögül előrántok egy nyakkendőt is. Bár a színe elég érdekes, haragos lila és halvány sárga kockás, de sejtheti, hogy az az önmagát bekötő fajta.
♫ Tonight again ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Zűr és kalamajka
- Ez is igaz, de a havas hegyekben is, ahol azt állítják, hogy élnek, nem? - Nem vagyok egy bestiamester, de szerintem a jetik egész jól bírják a koplalást. Legalább is, az szerint, amiket elmondanak róluk... Szóval akár az itteni hegyekben is lazán élhetnének. Meg, nem is tudnám őket máshol elképzelni, hogy őszinte legyek. - Hááát, ez a srác nem tűnt túl kompromisszum késznek... - és meg is tudom érteni őt. Lehet nekem is elszállt volna az agyam, ha a barátnőmet egy másik sráccal látom sétálgatni Roxmorts utcáin. Persze, azért jobban értékeltem volna, ha nem kezd el kergetni és átkokat szórni, elvégre, úgy tudtam, hogy a lánynak nincs barátja... Még szerencse, hogy sokkal gyorsabban futok nála. Meg vészhelyzet esetén használhatom az animágiát is, majd megkérem Grace-t, hogy vigyázzon a ruháimra. Aztán elkezdek mesélni a családomról, főleg az öcséimről. Imádni való kis ördögikrek. Amit viszont ő mesél, sokkal érdekesebbnek tűnik, a szemöldökömet is felvonom. - Még nem láttam, de tuti kirázna a hideg. Te ismersz ilyen embert, legalább hallásból? - kérdezem fellelkesülve. Valahogy minden apróság meg tudja ragadni az érdeklődésemet, még a Griffendéles srácról is majdnem megfeledkezem. Még szerencse, hogy egy sikátorban vagyunk, és nem az utcán. Tuti könnyű célpont lennék... Viszont nem tehetek róla! Túl érdekes dolog ez a kétszínű szem dolog. Kíváncsi lennék, hogy milyen lehet így élni. Tuti, hogy biztos jól elbeszélgetnék egy ilyen illetővel. Nagyon érdekelne, hogy mit gondol. Meg, már csak nézni is érdekes lenne, akármennyire nem illene. Milyen jól nézhet már ki! Még ha egy kicsit ijesztő is. Viszont, valahogyan áttértünk a boltra, ahová amúgy igyekezett Grace, és mit ne mondjak, a fantáziám ismét magával ragadott. Elvégre, mennyi érdekes dolog lehet abban a boltban, nem?! Egy önmagát megkötő nyakkendőt biztosan kell szereznem, amúgy sem vagyok túl jó benne, csak nehogy nekem majd megfojtson. Az nem lenne túl kellemes. - Az milyen király lehet, nekem is kell egy olyan nyakkendő. Még szerencse, hogy hoztam magammal pénzt. Ha találok valami érdekeset, tuti megveszem. - Na, nem mintha olyan sok pénzt hoztam volna magammal, csak egy olyan tisztességes randira valót, meg az e havi költőpénzem is nálam van. Talán nagyjából 10 galleon lehet, több semmiképpen. Olyan jól azért nem vagyok eleresztve. Viszont ebből biztosan tudok már venni valamit, csak nem olyan drága ez a bolt. Kicsit elgondolkozom, nem vagyok túl jó az emberek leírásában. - Nálam egy fél fejjel lehet magasabb - emelem valamivel a fejem fölé a kezemet, majd karba font kézzel követem őt, amikor elindulunk. - Meg sötét barna haja van, és azt hiszem kék szeme, meg elég ronda tekintete. - Bár, lehet, hogy az utóbbi már csak miattam volt. Nagyjából csak ennyire sikerült őt megfigyelnem. Hogy őszinte legyek, ezelőtt még tényleg nem láttam sosem. Viszont, a bolthoz érve megint csak megfeledkezem róla. Túl érdekes ez a hely. - Elképesztő, hogy mit nem rejtenek Roxmorts sikátorai... Pláne egy ilyen veszélyesnek tűnő. - Jegyzem meg, amikor belépünk a boltba. - Oooké. Jó napot - köszönök, elvégre illik. Személy szerint a fickó maga még nem szimpatikus, valószínűleg a bibircsók teszi. Viszont a boltja, nagyon is érdekesnek tűnik, bár, túl sok minden van, amit megnézhetnék. Mégis, minden apróságot átnézek, hogy én is találjak valami nagyon érdekes kis kincset.
- A hegyekben kevés az étel. - jegyzem meg egy félmosollyal, de persze csak viccelek. Én is kis esélyt látok rá, hogy kaja miatt törne be Roxmortsba egy igazi Jeti. Aztán persze ki tudja, hogy mit hozhat még a jövő, hogy a Jetik nem változtatnak-e a szokásainkon. Amúgy is nagyon kevés Jetit láttak és az sem biztos, hogy léteznek, vagy ha igen, akkor nem tudni, hogy mire képesek. Az is lehet, hogy van olyan rejtőzködő képességük, amire nem is gondolnánk, szóval simán lehet akár a hátunk mögött is egy láthatatlan Jeti akár! - Oh, az sosem jó, és nem tudtad megbeszélni vele? A Griffendélesek nem olyan veszélyesek, bár biztosan akad kivétel. - no persze nem tudom, hogy pontosan mi is történt közöttük, lehet hogy pont Valentine volt a hibás és valami olyasmit csinált, amit nem jól viselt az a másik srác. Én persze mint mindig naivan nem feltételezek olyat, hogy egy ilyen kis kedves szőke Hugrabugos bármi rosszat is tenne. Az a baj, hogy általában senkiről sem feltételezek rosszat. Van aki azt mondja, hogy ez egy elég nagy hibám, mert az emberek nem mind jók, nekem pedig egy kicsit több gyanakvással kéne feléjük fordulnom, de hát nem nagyon megye. - Az vicces helyzet, bár az igazán vicces, amikor valakinek más a két szemszíne, olyat láttál már? Már-már félelmetes! - de közben rendkívül érdekes is és persze tuti, hogy az olyan embereket mindenki megnézi magának. Heterokrómia, vagy hogy is nevezik a muglik. Az szerintem még az ő szőke és az én vörös hajamnál is jóval feltűnőbb jelenség. Biztos, hogy senki sem tudod elmenni csak úgy olyan valaki mellett az utcán, akinek az egyik szeme a kék, a másik meg zöld, én legalábbis tuti, hogy nem tudnék, bármennyire is nem szép dolog valakit csak úgy megbámulni. - Nagyon érdekes dolgok vannak, láttam már önmegkötő nyakkendőket is sokféle színben és ki tudja hogy mit talál az ember! Ott tényleg mindennek története van és az ember gondolkodhat azon, hogy vajon kihez tartozhat, tényleg izgalmas. - azért is szeretek annyira oda járni, mert minden leköti az embert és egyszerűen képtelenség ellenállni, hogy minden megnézz és lehetőleg minél több mindent szerezz meg magadnak, én legalábbis sosem jöttem még ki onnan üres kézzel, ahhoz túlságosan érdekesek azok az apró kis holmik. - Jól van, de ha elmondod hogyan néz ki, akkor majd én is figyelek. Erre szerencsére nem szoktak túl sokan járni, szóval szerintem nem lesz baj. - bátorítóan mosolyodom el, miközben kilépek szépen a rejtekhelyünkről, aztán már indulhatunk is a cél felé, a kis bolt már vár. Tényleg nincs arra egy lélek sem, a környék is sötétebb és kopottabb, nem olyan felkapott, mint mondjuk a főutca, de ez engem sosem riasztott vissza. Percek múlva már a kilincset nyomom re és rég nem látott ismerősként mosolygok rá az eladóra, aki a pult mögött áll, hiszen már sokszor jártam itt, talán már a nevemet is megjegyezte. - Gyere, nézz csak körül, Mr. Monamier nagyon kedves mindenkivel. - öreg fickó már, a haja is ősz és van egy csúnya bibircsók az orra felett, de egyébként a mosolya barátságosnak is mondható, meg egyébként is egyáltalán nem rossz ember, akkor nem is működne a boltja.
♫ Tonight again ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Zűr és kalamajka
Komolyan elgondolkozom azon, amit a lány mond. Milyen menő lenne már, ha Roxmortsban lennének jetik! És vajon mit kapnánk azért, ha megtalálnánk? Mondjuk, lehet nem buksi simit, de majdhogynem csillognak a szemeim a gondolattól, hogy találhatnék egy jetit. - Így van. Akkor akár jeti is lehetne... Bár, a hegyekben jobban eltudom képzelni. - Komolyan körül kéne néznem, akár a szünet ideje alatt. Akkor úgysem ellenőrzik annyira a környéket, nem? Jó lehetőség lenne, és ha jetit nem is találok, de valami más érdekes dolgot még talán igen. Viszont a jetiről elterelődik a téma, természetesen a napom fénypontjára... Bár titkolni úgysincs mit rajta, szóval nyugodtan beszélek róla. - Csak egy Griffendéles srác elől. Volt egy kis félreértés közöttünk. - A félreértés pedig a barátnője volt. Tényleg kedves és szép lány, csak valami nincs rendben a fejével, ha egyszerre kettőnkkel akart járni... De akár egy indok is lehettem a szakításra, így utólag végiggondolva, nem is olyan hülye ez a lány. Legalább is, furfangos. Elvigyorodom, és kicsit beletúrok a hajamba. Személy szerint odavagyok a szőke hajamért, pláne azért, mert mindenki más is. Valamint büszke vagyok rá, mert nem sok szőkeséget látni, legalább is fiúban elég ritkán. Bááár, van egy srác a Mardekárban. Róla viszont nem sok jót hallani, eh... - Hát, az édesanyámnak van szőke haja, de az apám például barna. Viszont az egyik öcsém szőke, bár még bebarnulhat. Bár, az a poén benne, hogy a tesóim ikrek, és az egyikük barna, míg a másik szőke. - Még szélesebben elvigyorodom, mint eddig bármikor. Imádom az öcséimet, bár kész kis ördögök, de én sem voltam jobb ebben a korban, csak annyi, hogy ők ketten vannak. Viszont legalább meg tudjuk őket különböztetni. - Úúú, az tök király lehet! Olyat még életemben nem láttam. - De most komolyan, én miért nem találok sose ilyen király dolgokat? Ennyire rossz helyen keresgélnék?! Na mindegy, majd legközelebb. A kérdésére fellelkesedem, és elvigyorodom. - Persze, érdekesnek tűnik. Hátha találok valami érdekeset - még a mondat befejezte előtt kilesek az utcára. Sehol senki, ez szerencse. Mégis csak szeretnek engem odafenn. - Szerintem mehetünk is. A sikátorba csak nem les be... Max vészhelyzet esetén megint elfutok. - Rántom meg a vállamat. Sok más dolgot nem tehetek. Ha tényleg bajba kerülök, majd kihasználom az animágusi képességeimet. Mást nem, majd megkérem Grace-t, hogy vigyázzon addig a ruháimra, amíg én lelépek.
Az utam még tart, de a kíváncsiságom most is győz. Mehetnék tovább felfedezni azt a boltot, de túlságosan érdekel, hogy ez a srác miért leskelődik. Nem néz ki rosszindulatúnak, valahogy a tekintete nem olyan. A szőke haj, a barátságos arc, nem gondolnám, hogy rosszindulatból leskelődne valaki után, vagy bárkinek rosszat akarna. - Az erdőben sok minden van, én még kentaurt se láttam, de azt mondják van több is, tehát miért ne lehetne Jeti is? - persze azt mondják máshol élnek, de ha egyszer nem sokan láttak még Jetit, akkor lehet hogy rosszak az információk róluk és nem csak a hideg helyeket kedvelik, no meg télen itt is elég hideg van, maximum a nyarat nem viselik jól, de lehet hogy nem is szeretik a hideget, csak ez terjedt el róluk és amúgy sokkal szívesebben élnének valami kellemes meleg helyen. - Mi elől, vagy ki elől menekültél? - nem vagyok én szívbajos, talán egyáltalán nem tartozik rám, de a kíváncsiságom nyer és simán rákérdezek a dologra. Valakit üldözte azt mondja, hát naná, hogy érdekes ez az info. Talán pont a Jeti? Bár akkor nem lenne ennyire meglepve, hogy emlegettem. Lehet, hogy valami galád Mardekárossal rúgta össze a port, olyasmi azért megtörténik időnként, és akkor megértem, hogy rejtőzködik. Vannak azért olyanok, akik elől én is inkább elbújnék. - Köszönöm! Családi vonás, nálunk ez elég megszokott, nálatok is sok a szőke, vagy te vagy a kivétel? - nálunk általános, az unokatestvéremnek is pont ilyen a haja, és apué is vöröses, bár ott van a nénikém is, akié például nem ilyen élénken, szóval nálunk is akadnak azért elvétve kivételek, de nem sok. A szőke és a vörös is tényleg elég ritka hajszín, főleg akkor, ha eredeti és főleg akkor, ha még viszonylag élénk fajta is. Én mondjuk szeretem az enyémet, olyan egyedi, bár a göndörsége miatt nagyjából teljesen kezelhetetlen, de ez már csak apró részletkérdés, amit el tudok fogadni. - Rengeteg apróságot, mindent ami csak érdekes lehet. Múlt héten találtam ott egy órát, ami visszafelé jár. Még mindig nem tudom, hogy mire való, de... ki tudja! - lelkesen mesélek, miközben időnként kilesek, bár nem tudom hogy pontosan kit is kell figyelni, de semmiféle veszélyes üldözőt nem látok az utcákon sétálni, aki úgy festene, hogy nagyon keres is valakit. - Van kedved elkísérni, ha már elmúlt a veszély? - én legalábbis nem látok senkit sem közeledni, senki olyat, aki látványosan csúnyán nézne, vagy mondjuk veszélyesnek tűnne. Ez persze nem jelenti azt, hogy tényleg nincs is ilyen a közelben, ezt ő tudja jobban, ehhez minden bizonnyal neki kellene körülnéznie, de biztosan izgalmasabb lenne neki is, ha elkísérne és nem itt várna arra, hogy mikor találja meg az a veszélyes akárki.
♫ Tonight again ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Zűr és kalamajka
És a leskelődés-menekülésből valahogyan traccs parti lesz. Érdekes, bár tény és való, hogy nem látom a közelben a Griffendéles srácot, talán lazíthatok, de ha mégis felbukkanna, max átváltozom. Éljenek az animágusok! Viszont, amit a lány mondott nem hagy nyugodni. Még sosem hallottam, hogy Roxmortsban lenne jeti, bár tény, hogy sosem foglalkoztam ezzel a témával. Azt hiszem el kell beszélgetnem Hagriddal egy kicsit ezzel kapcsolatban... - Ez igaz, lehet körbe kellene néznem az erdőkben, biztos találnék valami érdekességet. - Most, hogy belegondolok, még nem is néztem körbe az itteni erdőkben, nem is beszélve a hegyekről... Basszus, pedig lehet van itt egy jeti! Ez most felcsigázta a fantáziámat... - Háát, lényegében inkább csak menekültem. Azért bujkálok itt a sikátorban. - Isten ments! Nem szokásom leskelődni, legalább is nem ilyen módszerrel, meg azért megválogatom, hogy kit nézek meg. Szóval kikérem magamnak, nem bámulok meg minden jött-ment nőt! - Örülök - vigyorodom el, és szíves örömest kezet rázok vele. Miért ne? Ha egyszer a kezét nyújtotta, kit érdekel, hogy férfi avagy nő az illető. - Tudtam én, hogy ismerős vagy nekem! Legalább már azt is tudom, hogy honnan, és örülök neki, hogy ilyen felejthetetlen a hajam. Bár tény, és való, hogy a te hajad se semmi, szép vörös. Ritkán látni ilyet. - Még mindig vigyorogtam. Bár, mondták már páran, hogy elég jellegzetes a külsőm, de ki gondolta volna, hogy pont a hajamról fognak rám emlékezni! Nem baj, legalább egyedi vagyok, ezt sokan nem mondhatják el magukról. Meg azért tényleg, a csaj is dicsekedhet a hajkoronájával. Sok vörös hajú csajt még nem is igazán láttam. - Óó, érdekesnek hangzik. Miket árulnak? Antik cuccok? Bútorok? - Kicsit nehezen tudom elképzelni, de mindenképpen érdekesnek tűnik. Viszont, amíg észre nem veszem, hogy Grace kifelé nézeget, komolyan mondom, teljesen megfeledkezem róla, hogy pár perccel ezelőtt még Roxmorts utcáin futkorásztam, egy elcseszett randi végett. Még ilyet! De legalább valaki emlékeztet rá, hogy vigyázzak az irhámra, mielőtt még kiporolják...
Grace A. O'Hara
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Engem te nem is láttál ha kérdik, oké? - Grace&Valentine 2015-07-02, 19:07
Tudom-tudom, nem szép dolog valakire csak úgy ráhozni a frászt, és simán behajolni mellette és megnézni, hogy mit is néz. A végén még felhívom rá a figyelmet ezzel a kis akcióval, és ha itt bujkál a sikátorban, akkora arra minden bizonnyal jó oka van, bár nem tudom, hogy micsoda és egyébként felettébb kíváncsi vagyok nem csoda azt hiszem, hogy átmegyek itt lelkes kukkolóba. Mindig is kíváncsi típus voltam, ez nem hiszem, hogy valaha az életben változni fog, maximum ha igazán nagy pofont kapok az élettől egyszer, hogy kicsit térjek észhez, de ahhoz tényleg nagy kell. Kerültem én már bajba nem is egyszer, de még mindig nem jött meg az eszem, vagy csak még nem kerültem elég nagy bajba? - Oh, hát ki tudja?! A Jetik általában hideg helyeken élnek, de mivel még nagyon kevesen láttak eddig jetit, nem tudhatjuk, hogy ez nem hibás feltételezés-e. - bizonygatom nagy komolyan. Mások számára ez minden bizonnyal furcsa beszélgetés lehet, de hát miért ne láthatnánk éppenséggel jetit a nyílt utcán. Vagy épp... vámpírt! Róluk is tanultunk már, de nem sokat látott eddig senki sem nem igaz? Pedig minden bizonnyal léteznek, és ki tudja, hogy vajon hatásos-e ellenük a gyakran emlegetett fokhagyma. Nálam mondjuk szokott lenni, mert ha valaki ereklyevadász, készüljön fel mindenre, de simán lehet, hogy nem ér semmit sem és csak a szúnyogok ellen hatásos, ha sokat eszel. Ez viszont biztos, már teszteltem is. - Akkor ki után? Tudod, hogy nem illik leskelődni igaz? Kivéve, ha jetiről van szó! - a végét már inkább csak viccelődve teszem hozzá, főleg hogy ne legyen annyira komoly a kis megrovásom leskelődést illetően, főleg mert nem vagyok én egy komoly megrovó típus egyébként sem, no meg amúgy se sok jogom van, hogy én bármilyen módon is beszóljak neki, hogy mit tehet és mit nem nem igaz? - Grace. - nyújtom felé a kezemet. Tudom-tudom ezt a férfiak teszik, de bemutatkozásnál nekünk is szabad, én pedig mindig is úgy gondoltam, hogy nem fair dolog az efféle megkülönböztetés. Milyen hülye dolog, amikor csupa pasival vagy együtt és jön egy másik, aki körbe megy mindenkivel kezet fog, de nem vagytok olyan viszonyban, hogy puszit adjon, szóval rajtad simán átugrik egy zavart mosoly kíséretében. - Igen én is a suliba járok sőt szerintem ugyanaz a házunk is, Hugrabug nem igaz? Láttalak már a klubhelyiségben, ezt a szőke hajat nehéz elfelejteni. - mosolyodom el. Nem sokon múlik, hogy ne nyúljak előre és borzoljam össze neki. Semmi sincs ebben, csak hát közvetlen típus vagyok és talán kissé bohókás is, de végül nem teszem meg, a mozdulatból annyi lesz, hogy pár elkanászodott vörös tincset tűrök a fülem mögé. Hát igen én sem panaszkodhatok, simán beillenék akár Weasley-nek is, csupán az különböztet meg tőlük, hogy nem vagyok Griffendéles, bár az is lehetnék, amilyen vakmerő vagyok néha, no meg hogy az én hajam olyan göndör, hogy többnyire beletörik a fésű. - Egyébként egy kis eldugott boltba tartok épp. Elég kevesen ismerik Apró kincsek, cseppnyi vackok boltja, és erre rövidebb levágni az utat, mint megkerülni a fél falut. - magyarázom tovább, hiszen figyelek ám a kérdésekre, csak néha kissé elkalandozom és olyankor sikerül mást is beleszőni a gondolatmenetbe. Persze a kíváncsiságom sem hagy alább, időnként még mindig kilesek az utcára, hátha kiszúrom azt az illetőt, akit Valentine ennyire figyelt.
♫ Tonight again ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Zűr és kalamajka
Sehol senki. Lehet fel kellene hívnom Ally-t? Talán visszament hozzá a srác, vagy legalább sejtheti, hogy merre jár. Addig viszont innen egy tapodtat sem mozdulok, amíg nem vagyok száz százalékosan biztonságban. Nem figyelek a hátam mögé. Ki gondolná, hogy felbukkan onnét valaki? Miután viszont egyre közelebb ér hozzám a lány, hallom a lépteit, de valahogyan jobban leköt, hogy a Griffendéles srác után leskelődjek. Neki biztosan nincsenek ilyen puha léptei, szóval nyugodt szívvel eltekintek amellett, hogy van még itt valaki, helyette pedig magamért aggódok. Ennyit csak megengedhetek ebben a helyzetben. - Mi? Jeti?! Itt van jeti? - Meglepődök. Ahelyett, hogy tovább sétált volna, megállt, és velem együtt leskelődik, bár nem ez a meglepő rész. És milyen jetit emleget, azok nem csak a hegyekben élnek?! Bár tény és való, hogy szívesen megnéznék egy jetit, de lehet, hogy nem ez a legalkalmasabb idő rá. Talán majd ha nem várja a felbukkanásomat egy bosszúéhes Griffendéles, meggondolom majd a dolgot. - Amúgy nem jeti után leskelődök, bár megnéznék egyet... - elgondolkozom, vajon ő tudja, hogy hol lehet őket találni? - Te, mit csinálsz itt? - Felé fordulok, és egy kicsit jobban végigmérem. Elég ismerős. Azt biztos, hogy diák, vagy csak nagyon jól tartja magát. De inkább a diákra tippelnék. Viszont mit keres egy ilyen kis szűk utcában, amit mindenki elkerül? - Amúgy Valentine vagyok - mutatkoztam be, miközben zsebre vágtam a pálcámat. Talán nem lesz rá szükség. - Lehet egy kicsit illetlen kérdésem? Ismerjük mi egymást? Mert olyan ismerős vagy nekem. A Roxfortba jársz, ugye? - Ez egy hülye kérdés volt, de ja. Most, hogy belegondolok, így is szoktam csajozni. Micsoda szöveg! Kezdem bénának érezni, azt hiszem frissítenem kéne a szövegtáramat egy kicsit.
Grace A. O'Hara
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Engem te nem is láttál ha kérdik, oké? - Grace&Valentine 2015-06-26, 14:43
A kis jelenetet nem sikerül kiszúrnom, éppen csak egy kisebb séta az, amit meg akartam ejteni, miután az aktuális roxmortsi hétvégén természetesen én is lejöttem a többiekkel együtt. Naná, hogy hiszen ez mégis csak egy lehetőség arra, hogy kikapcsolódj, aztán persze hogy nem hagyom ki, hogy végig ne járjam a boltokat. A vállamon lévő megbűvölt táska természetesen szépen meg van pakolva, de nem sok látszik ebből, mégis csak varázsvilágban élünk, nem húzza le a vállamat és még csak nem is dudorodik ki a terhelés miatt. Könnyed léptekkel sétálok végig az utcán, és csak az utolsó pillanatban jut eszembe, hogy akartam én még valamit. Úgy volt, hogy benézek még egy eldugottabb kis boltba. Érdekes hely, tavaly találtam rá és azóta is gyakran látogatom. Nem a főutcán van és főként kacatokat árulnak, régi családi ereklyéket, amik már senkinek sem kellenek, de pl. tavaly találtam ott egy érdekes tekercset, ami nagyon is sok izgalmat rejtett számomra. Úgy hogy még épp időben sikerül lekanyarodnom, hogy a szűkebb kis utcán át levágva az utat induljak meg szépen a cél felé. Már messziről sikerül kiszúrni az utca végén ácsorgó srácot, legalábbis hátulról mindenképpen srácnak tippelem, bár a haja olyan szőke, mint a híres, hírhedt Draco Malfoynak, viszont rövid is ezzel egyetemben, tehát bizonyára tényleg fiú lehet. Nem vagyok én azért gonosz típus, nem halkítom le direkt a lépteimet, de nem is csapok nagy zajt, ahogyan felé indulok, hogy aztán egyszerűen csak én is kilessek az utcára a feje mellett. - Mi az, amit ennyire nézel? Talán most szaladt el előtted a Jeti? És... ijesztő volt? - naiv kíváncsiság csendül a hangomban. Oh nem gondolok én semmiféle szerelmi drámára, nem szoktam én effélékbe belefolyni. Általában a legegyszerűbb dolgok jutnak az eszembe, mármint ami nekem a legegyszerűbbnek tűnik, mert azt hiszem a többség pont nem jetire gondolna egyből, ha valakit meglát leskelődni az utcára pálcával a kezében. Viszont hangot azt nem hallok, szóval nem úgy fest, mintha üldöznék őt, vagy ilyesmi, bár persze nem minden üldöző szokott fennhangon kiabálni közben.
♫ Tonight again ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Zűr és kalamajka
Ó anyám, ó anyám, ó anyám! Ezt nagyon megszívtam![/i] Lihegve fordulok be egy sikátorba, remélve, hogy még éppen kicsúszok a látóteréből. Ó basszus, nem mondtam, hogy van pasija... Nyeltem egyet, majd egy újabb lihegési roham tör rám. - Azt hiszem az állóképességemet is edzenem kell még egy kicsit... - Motyogom, miközben a falnak vetem a hátam. Ilyen gyorsan még életemben nem futottam, mint most. Kész csoda lesz, hogy ha holnap képes leszek lábra állni. Veszek egy mély levegőt, hogy csillapítani tudjam a légszomjam. - Basszus, ez az igazi nagy kicseszés. - Megint veszek egy mély levegőt, azt hiszem nem kellene beszélnem, inkább csak lelkiekben felkészülni rá, hogy a Griffendéles srác hamar megtalálhat. Bár tény, hogy én gyorsabban futottam, de ha van egy kis esze, akkor használ valami nyomkövető bűbájt. Már ha tud. Életemben egyszer szívesen félreteszem az optimizmusom, és reménykedem benne, hogy nem, mert ha elkap... Azt hiszem nekem annyi lesz. Nem vagyok túl jó párbajozó, meg úgy érzem, hogy a frissen kibontakozó szerelmi kapcsolatom sem ér annyit azzal a lánnyal, hogy, az eddig számomra ismeretlen, pasija jól elverjen. Hogy a francba tudott pont erről megfeledkezni, amikor bemutatkozott?! Hülye pi... Na nem, azért nem. Annyira. Megint veszek egy mély levegőt. Azt hiszem sikerült abbahagynom a lihegést. Ellököm magam a faltól, és visszaosonok a sikátor széléhez. Jobb kezemben szorongatom a pálcámat, miközben kilesek. Csak ne legyen ott...
A hozzászólást Valentine Pitt összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-06-30, 18:00-kor.
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Engem te nem is láttál ha kérdik, oké? - Grace&Valentine
Nem gond, majd remélem a későbbiekben még megszervezhetjük a jetikutató csoportot, mert oda Grace is hivatalos lesz! 
Vali biztosan megkedvelte, a cikesszel le lett kenyerezve. 
Majd tuti kimegy szurkolni a lánynak. 
//
Remélem nem gond, hogy zárok, de majd játszhatunk akár másikat a későbbiekben, szerintem egész jóban lehetnek a karik. 
//