Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Házpontok 2017-2018.
  Yesterday at 16:33
Calista Merrick

ϟ Üvegházak
  Yesterday at 16:25
Sasha McCaine

ϟ McKinney birtok
  Yesterday at 15:58
Jensen McKinney




ϟ Diákok a tilosban
  Yesterday at 9:22
Gina Accipiter


A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Gina Accipiter
 
Quinn A. Perold
 
Corvus Flint
 
Bexley Wildfield
 
Sasha McCaine
 
Calista Merrick
 
Katherine Benedict
 
Rose-Neira Brooks
 
Benjamin Morgan
 
Statisztika

Összesen 627 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Dracklana

Jelenleg összesen 37031 hozzászólás olvasható. in 3367 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) Csüt. 2 Okt. - 18:29-kor volt itt.

Share|

Leo&Ebony

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Cameron Caster
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 201

TémanyitásTárgy: Re: Leo&Ebony Hétf. 13 Júl. - 10:33


Ebony & Cameron

[You must be registered and logged in to see this image.]



London, 1995 Július 12.

Kérdésére előbb csak felvonom a szemöldököm majd vállat rántok.
- Tetoválás - zárom rövidre a dolgot. Mikor közli, hogy nem rémlik neki egyik utca sem amit említettem csak értetlenül pislogok.
- Jól gondolom, hogy nem vagy idevalósi ugye? - kérdezem bár a válasz számomra már egyértelmű. Az nem hökkent meg, hogy nem szeret varázsolni hacsak nincs rá valami igencsak nyomós oka, olyan ez mintha csak magamat hallanám. Természetes és rendben van.
- Nem gond, elkísérlek. Mellesleg én is így vagyok ezzel - kacsintok a lányra. Mintha imént még rosszul érezte volna magát emiatt ám most, hogy jómagam is színt vallottam tán kicsit feloldódott. Bármi is legyen az igazság nyíltan vall a randiról.
- Szegény pacák - húzom félre a számot sajnálkozva. Szerencsémre velem még ilyesmi nem fordult elő de kitudja, ami késik nem múlik. Most, hogy jobban szemügyre vettem őt tényleg "órákig cicomázom magam nem számít ha elkések" típusnak tűnik. Sebaj, jelen esetben örülhetek, hogy elkésett és most velem lóg. Még ha a kezdet elég rázósra is sikeredett. Nevezzetek udvariatlan bunkónak de nekem eszembe sem jutott volna bemutatkozni, a lány tette meg az első lépést mire mosolyogva ráztam kezet vele. Ja igen...
- Leo vagyok - viszonoztam a gesztust majd elengedve a lány törékeny kacsóját fejemmel a cél irányába biccentettem.
- Szerintem induljunk el aztán ha valami ismerős majd sikíts - kacsintok ismét a lányra majd mosolyogva zsebrevágom kezeimet és elindulok a Soutwark Street irányába.
- Mindig ilyen hevesen reagálsz ha kikandikáló pálcát látsz valakinél? - kérdezem ám tekintetemmel inkább a környező házakat pásztázom mintsem Ebony dekoratív arcát.


[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ebony Frewen
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 188

TémanyitásTárgy: Re: Leo&Ebony Pént. 19 Jún. - 16:37


Leo (Cameron) & Ebony
Mi lenne ha valaki hallgatna rám...
[You must be registered and logged in to see this image.]
Már nyitottam a számat, hogy jól visszaszólok, hogy mifelénk pedig nem szokás lehusizni valakit, amikor rájöttem, hogy talán tényleg túlságosan is felkaptam a vizet. Nem tehetek róla, az a fickó hívott engem így, aki apuval együtt dolgozott. A fickó sok évvel volt idősebb nálam, én pedig sose voltam egy nagyobb darabka, mégis mindig husinak és dagikának hívott. Ezt nem terveztem elmagyarázni az előttem álló srácnak, így inkább csak elmormogtam egy bocsánatot, és csak remélni tudtam, hogy meghallotta valamelyest. Kíváncsian fürkésztem a tekintetét, és megállapítottam, hogy semmi bajom sincs a füstszaggal.
Eddig nem sok olyan ember közelébe mentem, akinek egy csikk lógott ki a szájából. Apukám bagózott és sosem voltam ennek a szenvedélynek a csodálója. Akkor még a világból is ki tudtam volna szaladni, amiért állandóan a házban gyújtott rá, telefújva az egész házat a büdös szürke füsttel. Úgy néz ki, a tíz év apuka nélkül megtette a hatását, és már egyáltalán nem zavart. Vagy csak nem akartam tudomást venni róla
- Trófea vagy sérülés? - mutattam rá a fájó karjára, amit korábban jól megszorongattam. Kezdtem bűntudatot érezni, pedig nálam ez nem egy bevett szokás.
Körülnéztem, mikor a Southwark Street-et említette, bár semmi értelme nem volt, ha magamra hagy, teljesen elvesztem. Megint órákig bolyonghatok majd, hiszen az animágusi képességemet eddig lusta voltam kifejleszteni, és valamiért mindig csak félig voltam képes átváltozni, előtte pedig nem fogok félig mókus fejjel-félig emberi testtel álldogálni.
- Igazából nem rémlik. Én inkább csak a legfőbb utcákat és épületeket ismerem. Varázsolni meg nem igazán szeretek, hacsak nincs rá valami jó okom, úgyhogy… - Elhallgattam, amilyen gyorsan csak tudtam. Jól leszidtam magamat, amiért olyan információt adtam ki valakinek, amit igazából senkinek sem szoktam elmondani. Nem tehettem róla, a srác szimpatikusnak tűnt, amiért ilyen nyugodt maradt, még akkor is, amikor csupa kellemetlen dolgot mondtam neki. Mellesleg aranyos volt a mosolya.
Az után érdeklődött, hogy hova megyek randizni. Sejtelmem sem volt róla, hogy honnan találta ki, merre megyek, de a szám tátva maradt, amire azt hiszem, túl későn jöttem rá, hogy ő ne vegye észre.
-Igazából két órával ezelőtt volt. De nem erényem a pontosság - vallottam be. Eszembe jutott, hogy ha egyszer el fog kísérni valahova a fiú, akkor érdemes lenne legalább a nevét megtudni, így kezdeményeztem egy bemutatkozást. - Ebony vagyok -nyújtottam felé a kezemet. Még kiskoromban rögzült belém, hogy mindenkinek kezet kell nyújtani, még akkor is, ha épp előtte turkált valami oltári nagy ganyéban.
[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cameron Caster
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 201

TémanyitásTárgy: Re: Leo&Ebony Pént. 19 Jún. - 9:10


Ebony & Cameron

[You must be registered and logged in to see this image.]



London, 1995 Július 12.


Mikor közli, hogy nem érdekli különösebben ha lekapcsolnak csak szélesebbé válik a vigyorom. Hát persze, nyilván azért követett a Millenium-hídtól egészen idáig mert baromira hidegen hagyja, hogy mi lesz velem meg a pálcámmal. Végül úgy döntök nem reflektálok a lány hátának mert, hogy ő közben olyan gyorsan pördül meg a durván 8-10 centis magassarkújában, hogy komoly elismerést ébreszt bennem. Bólogatok is picit s nem szégyellem szemügyre venni formás idomait, így legalább komolyabb rálátásom van a hátsó szekcióra is. Épp csak egy slukknyi időt kell várnom míg a lány ismét felém fordut, a füstfelhő mögött halványan ismét mosolyra húzódnak ajkaim. Végül azért magamra erőltetem a pókerarcot és a magasba fújva a füstöt elpöckölöm a cigarettámat. A kis hölgy azonban mielőtt visszatérne hozzám az oly nagyra becsült szabályát szegi meg a szemem láttára... tekintetemmel követve a célpontját realizálom, hogy egy zsebtolvajt hatástalanít éppen. Micsoda önfeláldozás... mire visszafordulok a lányhoz ő már mellettem is terem. Epés kommentárjától önkéntelenül mosolyodok el - ismét, nem tehetek róla igazán aranyosnak tartottam.
- Nos amennyiben tanácsot szeretnél tőlem kérni megüthetnél egy fokkal megnyerőbb hangsúlyt is. Nem tudom honnan jöttél te de mifelénk nem szokás úgy indítani egy segítségkérést, hogy nincs sok kedvem hozzád - vonom fel fél szemöldökömet majd jobb kezemet felemelve előre intek.
- Én éppenséggel arra indultam mígnem egy szörnyen félelmetes perszóna rámvetette magát, de tudod ez az én sorsom. Arra viszont biztosan kiismered majd magad. Már ha a Soutwark Street mond neked bármit is... - köszörülöm meg a torkom s önkéntelenül a hajamba túrok.
- Szóval szívesen segítek ha hajlandó vagy elmondani hova mész randizni - húzódnak féloldalas sunyi mosolyra ajkaim. Az öltözékéből valahogy nem tudom elképzelni, hogy egy hétköznapi sétáról vagy bevásárlásról van szó.


[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ebony Frewen
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 188

TémanyitásTárgy: Re: Leo&Ebony Csüt. 18 Jún. - 19:41


Leo (Cameron) & Ebony
Mi lenne ha valaki hallgatna rám...
[You must be registered and logged in to see this image.]
Rögtön bizonyosságot szereztem róla, hogy nem egy jól nevelt sráccal hozott össze a sors, de attól még kötelességemnek éreztem, hogy felnőtt fejemmel segítsek azoknak, akiknek nem világos a „Ne fedd fel a varázsvilágot!” utasítás. Mikor olyan szavakat használt, amit kevesen mernek nekem mondani és elárulta, hogy szorítom a karját, gyorsan enyhítettem a fogáson, főleg miután megláttam, hogy be van kötözve a karja. Sajnos nem tudtam eldönteni, hogy tényleg megsérült-e, és most csak a még jobban sajgó karjába markoltam bele, vagy csak egy idióta tizenéves állt előttem, aki poénból egy újabb tetkót varratott magára, hogy megmutassa, mekkora ász is.
Figyelmen kívül hagytam a nyugtatóval kapcsolatos kérdését, majd mikor szóltam neki, hátranyúlt a másik kezével, persze nem azzal, amit megszorongattam, és lehúzta a csuromvizes pulcsiját. Most komolyan, nem úgy nézett ki, mint valami csóró kölyök, igazán nem gondolnám, hogy luxus lenne beszerezni egy ernyőt, hogy ne ázottan és lepukkanva kelljen London utcáit járnia. Habár el kell ismernem, hogy a haja így is tökéletesen állt. Sosem értettem, hogy hogyan lehetséges, hogy a fiúknak mindig jól áll a hajuk, még akkor is, ha épp egy oltári nagy zuhé után vannak. Mondjuk biztos kell hozzá egy kis sárm és magabiztosság, hogy ezt a környezete így lássa. Mindenesetre nálam bejött és irigykedtem is rá rendesen.
Ilyen közel voltam ahhoz, hogy melegebb éghajlatra küldjem a kis taknyost, miután meghallottam, hogy nevezett. Először is, kikérem magamnak, jó alakom van. Másodszor pedig, azt se tudja, ki vagyok, segíteni akarok neki, és erre azt kapom, hogy husi vagyok és még csak egy normális pókerarcot sem bír magára erőltetni. Végül úrrá lettem a hisztimen, és nem rúgtam bele a magas sarkúmmal a lágyabb tájékaiba.
Felhúztam a szemöldökömet, és csak annyit mondtam: - Nem érdekel különösebben, ha lekapcsolnak. Egyébként szívesen! -  közöltem vele, majd sarkon fordultam és elindultam előrefele. Nem sokkal később megtorpantam, mikor rájöttem, hogy fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Jellemző rám az ilyen helyzet, de úgy is megoldom. És sajnálatos módon a megoldás, ami a fejemben formálódott nem dobott fel. Visszafordultam, próbáltam olyan csúnyán nézni, ahogy csak tudtam; olyan magasra húztam az orromat, hogy egy pár éves gyerek biztosan belelátott volna, majd visszamasíroztam a sráchoz. Közben próbáltam betájolni magam, de azon túl, hogy egy zsebtolvaj a túloldalon épp kifosztani készül egy nőt, nem sok mindent ismertem fel. Megálltam hirtelen, elővettem a pálcámat a táskámból, és elmormoltam egy varázsigét, aminek hatására a zsebtolvaj mozdulni sem bírt többet. Ezt elintéztem egy pár órára. Gyorsan visszaraktam a pálcámat, nehogy a gyerek lehurrogjon, hogy most épp én veszélyeztettem a varázsvilág lelepleződését, és reménykedtem benne, hogy nem látta meg az előbbi mozdulataimat. Ismét elindultam a fiú felé, mintha mi sem történt volna, és mikor mellé értem, megkérdeztem tőle: -Nem mintha sok kedvem lenne hozzád, de mégis hol a frászba vagyunk, és hogy jutok vissza valami ismertebb avenúra? - Direktbe nyújtottam el az ú betűt, csak hogy legyen még mibe belekötnie…

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cameron Caster
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 201

TémanyitásTárgy: Re: Leo&Ebony Csüt. 18 Jún. - 10:26


Ebony & Cameron

[You must be registered and logged in to see this image.]



London, 1995 Július 12.


Nagyon nagyon büszkén és peckesen sétifikálok London víztől taknyos utcáin mert, hogy igen végre elkészült a jobb alkaromon lévő tetoválás. Erre várok már mióta elkezdődött a nyári szünet és igen, ez az a nap - július 12. Persze az idő ma is elég nedves, a szalonból Billékhez menet elkap egy jókora zápor. Esernyő és egyéb fedezék híján csak vállat rántok és nemsokára csuromvizesen bandukolok át a Millenium-hídon. Középtájt szerencsére eláll az eső úgyhogy beletúrva a farzsebembe az ajkaim közé csippentett cigarettához öngyújtót szerzek. Miután sikeresen rágyújtok a hála ég szárazon maradt cigarettára az öngyújtót a jobb elülső zsebembe helyezem. És ha egek tudtam volna, hogy az iménti mozdulatsorral magamra haragítok egy dögös szöszit bizisten hamarabb megteszem. Node ne szaladjunk ennyire előre, kedves olvasó. A helyzet tehát az, hogy a pulcsim fennakadt a pálcámon így közszemlére téve annak áramvonalas, finom kidolgozású markolatát. Igen, ez csak egy darab bot... mire átérek a hídon és jobbra egy hangulatos kis utcácskába sétálok már biztos vagyok benne, hogy követnek. A magassarkúk ütemes kopogása egyértelműen elárulja, hogy az illető nem tervezetten lopakodik mögöttem. Biztosra akarok menni úgyhogy lehajolok, hogy bekössem a tornacipőm egyébként valóban kioldódott fűzőit. Nem közelít meg úgyhogy dolgom végeztével folytatom az utat kicsit szaporábbra véve lépteimet az meg fut utánnam - bingo. Hát igen ebben a pillanatban még azt hittem a jó s+ggem az oka de egy percen belül kiderült, hogy kivételesen nem. A magassarkús idegen, valószínűleg hölgy lesz vagy egy transzi - ezen a ponton egyébként elkezdtem aggódni, hogy illetéktelen behatolókkal kell számolnom - megragadta a karom. Illetve gyakorlatilag a befóliázott alkarom mire persze hangosan elkáromkodtam magam.
- A k"rva életbe - fordulok felé sziszegve s lám ahogy lenézek nem egy transzit hanem egy szőke cicababát látok.
- Elengednéd a karom? - kérdezem homlokráncolva de azért elég hangosan ahhoz, hogy megértse egyáltalán nincs ínyemre, hogy a sebes karomat markolássza. Tán csak ekkor döbben rá, hogy nem stimmel a tapintás de enyhül a szorítása mire fellélegzek. Az ajkaim közé csippentem a kezemben tartott füstölgő cigarettát majd immáron szabaddá vált kezemmel hátrasimítom az arcomba került pár csuromvizes tincset.
- Mi van veled szivi? Elfelejtetted bevenni a nyugtatódat vagy mi? -  húzom félre a számat majd váratlanul elvigyorodok.
- Ja... - ezen a ponton hátranyúlok, hogy megbizonyosodjak róla felfedtem a "nagy titkot". Megigazgatom hát a csurom vizes pulcsimat jobb híjján fél kézzel.
- No, boldog vagy husi? - vonom fel fél szemöldökömet sunyi vigyorral.


[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ebony Frewen
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 188

TémanyitásTárgy: Leo&Ebony Szer. 17 Jún. - 21:12


Leo (Cameron) & Ebony
Mi lenne ha valaki hallgatna rám...
[You must be registered and logged in to see this image.]
Pár órával ezelőtt még az ágyamban feküdtem és édesdeden aludtam, mikor a belső órám felébresztett, hogy nekem ma egy fontos találkozóra kell mennem. Persze mielőtt ránéztem az órára már tudtam, hogy elkéstem és az ébresztőm nagyjából két-három órával ezelőtt feladta, hogy én valaha is fel fogok kelni. A varázsébresztőmet egy régi ismerősömtől kaptam, mikor csak negyedikes voltam a Roxfortban, azzal a címszóval, hogy nehogy még egyszer elkéssek valahonnan. Az ébresztőt azóta is használom, de még egyszer sem tudott felkelteni. A mai nap – mint már említettem – sem volt kivétel. Mikor végre magamhoz tértem gyorsan felkaptam a legszebb baba kék selyemingemet és betűrtem a szürke koptatott farmerembe, amihez egy tűzpiros magas sarkút párosítottam. Elintéztem a sminkemet, és egy nagy, barna táskával útnak indultam, amit teletömtem kajával, mivel reggelire nem maradt időm.
Épp a metrón ültem, mikor pár turista azt hiszem francia nyelven az időjárásról kezdett el makogni. Amennyit megértettem belőle, valami olyasmit mondhattak, hogy micsoda szörnyű egy idő van ebben az országban, és hogy már megint esik az eső. Akkor ugrott be, hogy az ernyőmet persze otthon hagytam, had ázzon meg a frissen mosott hajam és a vadiúj selyemingem. Szidtam magamat, amiért ilyen feledékeny és buta voltam, de ha már egyszer így alakult, akkor megváltoztattam az útitervemet. Gyorsan bepötyögtem a mobilomba a barátom nevét, akivel ma találkoztam volna, de miután már a hangposta kezdett el besípolni, feladtam. Nem csodálkoztam különösebbképpen, hiszen vagy két órányi késé után én se venném fel magamnak a telefont, főleg miután vagy ezerszer megígértették velem, hogy most kivételesen nem fogok elkésni és időben oda fogok érni.
Kiszálltam a metróból és a legközelebbi pláza felé vettem az irányt. A turistának igaza volt – és ezzel az is beigazolódott, hogy még mindig konyítok valamit a franciához – ,esett. Nem, ez nem jó kifejezés; inkább szakadt, mintha dézsából öntenék.
Mivel már bőven elmúltam 17 éves, könnyen kitalálhattam volna valami megoldást arra, hogy egy kicsit se ázzak meg, de a varázsláshoz csak akkor folyamodom, ha már tényleg nincs más megoldás. Tudni kell rólam, hogy a szüleim halála azért következett be, mert nem akarták, hogy megtudjam, boszorkány vagyok; ezentúl nem akarták, hogy nekem is a varázslás világában kelljen élnem. Ha varázsolok, mindig az jut eszembe, hogy lehetett volna ez máshogy is. Ha anyukámék nem küldenek el egy messzi országba, ahol nem mellesleg nagyon hideg is volt, és nem akarnak repülővel jönni, mint a muglik, akkor a mai napig egy szép, teljes, boldog család lehetnénk. De ezen már nem érdemes gondolkozni, mégis megmaradt az a rögeszmém, hogy a hókuszpókuszolás a megszállottak és az önteltűek módszere; én szeretek mindent a maga normális, emberi módján intézni. Még a cipőmet is én pucolom le, amit sokan nem néznének ki belőlem.
Mikor megvettem a legdrágább ernyőt, amit találtam, kiléptem a plázából és elindultam az utcákon. Nem volt bajom az esővel, csak ha eláztatta a hajamat. A ruháimat ki tudtam mosni, de a hajamra allergiás voltam, akkor is, ha valaki csak véletlenül megérintette. Nem azt mondom, hogy senki se érhet hozzá, de jobb tudni, hogy ahhoz nagyon erős bizalmi kapcsolatnak kell köztünk lenni, hogy ezt valakinek, bárkinek is megengedjem. Anyukám miatt van ez is, ő mindig büszke volt a hajkoronámra, és ezért nem akartam, hogy valaha is baja essen.
Nem néztem, hogy merre megyek, csak bolyongtam a városban, néha a jobb utcát, néha a balt választva. Egy ideig nem ismertem fel, hogy merre járunk, majd egyszer csak kikötöttem a Globe színház mellett, a Millenium-híd előtt. Úgy döntöttem, most, hogy tudom, hogy hol vagyok, átmegyek a hídon. Az eső elállt már, így összecsavarva, becsomagolva beraktam az ernyőmet a táskámba. Felszegett fejjel nagy léptekkel akartam átszelni a hidat, amikor egyszer csak megláttam, hogy az előttem sétáló fiú pulcsija alatt egy varázspálcának kinéző tárgy lapult. Nem voltam benne biztos, hogy jól látom, amit, így mikor már átértünk a hídon, követni kezdtem a fiút, akárhova ment is.
Egyszer csak megállt, hogy bekösse a cipőfűzőjét; a sejtésem pedig beigazolódott: egy pálca volt a zsebében. Hihetetlen, hogy csak így elöl hagyja, hogy mindenki szemügyre vehesse. Ez még akkor is nagy felelőtlenség, ha már van 17 éves az illető, bár én fiatalabbnak tippeltem. Mikor felállt, hogy továbbmenjen, szaporábban kezdtem el sétálni, a végén már majdnem futottam, mire utolértem. Mivel senki nem volt a közelünkben sem, nemhogy hallótávolságban, elkaptam a jobb alsó karját, és megkérdeztem tőle: -Mégis hogy képzeled, hogy csak így kirakatba rakod a varázspálcádat? Tudod te, milyen következményekkel jár, ha elveszíted?

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Leo&Ebony

Vissza az elejére Go down

Leo&Ebony

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-