2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Attól függetlenül, hogy eldöntöttem, mától fogva kerülöm és ha kell, akkor erőszakkal tartom magam távol az "erősebbik" nemtől, most mégis jól érzem magam Eric társaságában. El se tudom képzelni, hol bujkált eddig, hogy nem találkoztunk. Jó, nyilván valóan a griffendél toronyba, ami még vicces is, hisz ugyan azon a szinten vannak a házaink. Ennyire vak lettem volna? Mert tudok én úgy is közlekedni, hogy 6-7 ismerős mellett elhaladok, miközben egy könyvet bújok és nem veszem őket észre. Nem bunkóságból nem köszönök nekik ... Van aki megérti, van aki nem. Igazán nincs mit? Óh, ha tudná, hogy igenis van mit ... Na mindegy. Mosolyogva bólintok, miközben a konyha felé haladunk. Az ajtóban előre enged, ami egy igen figyelmes gesztus. Legutóbb, mikor valaki kinyitotta nekem az ajtót, félúton elengedte, hogy arcon csapjon, de azt hiszem most ettől nem kell tartanom. Odabent leülök egy székre, neki is kihúzok egyet, hogy azért én se tűnjek bunkónak, csak mert nem ugrok oda hozzá, hogy akkor kutassak valamiféle süti után. Van olyan kedves és letesz az asztalra ő egy tálca mindenféle édes és sós sütit. Hű, hát ezek tényleg nagyon jól néznek ki és a legtöbbet még szeretem is. Úgy néz ki, még a végén sikerülne a korábbi tervem, hogy sütivé egyem magam. De azért nem leszek falánk. - Hááát ... én még így is meghagyom a manóknak. - hiába hangzik jobban a mák cukorral, nem lett annyira vonzó, hogy egyek is belőle. Jó ez a kókuszos. Kissé szóródik a reszelék róla, de ezt nem lehet tisztán enni. Eric megjegyzésére erre a helyre, egy kuncogással reagálok. - Kifejezetten jobban sütnek és főznek, mint a mostohám. - ezt már nem bírom egy enyhe kuncogással, így felnevetek. Annál a nőnél bárki jobb a konyhában. Kellemesen falatozok, mikor elém kerül egy pohár víz és a gonoszkás megjegyzés. Persze viccesnek találom, épp ez az oka annak is, hogy egy kókuszmorzsa félreszalad és köhögni kezdek. Vigyorgok, pedig kis híján belefulladok egy ilyen finomságba, majd ismét nevetek. - Hidd el, hogy nem sok hiányzott, hogy az egész iskola elsüllyedjen. - ugyan időben lehet hogy nem sok kellett volna, de vízből annál több. Mennyi víz kellhet egy ekkora létesítmény elárasztásához? Talán ha a Fekete tó-t kiemelnénk a medréből és az ablakokon keresztül engednék be ... akkor lehetséges lenne, nem? Néhány perc elteltével azonban ismét visszatérünk arra a témára, hogy mi történt velem. Lehet, hogy szívesen elmesélném valakinek, csak hogy könnyebb legyen nekem belülről, de utána valószínűleg én éreznék bűntudatot, amiért "kihasználtam" az illetőt. De mindenképp egy aranyos szándék a fiútól is. Mosolyogva hátrálok ki a témából. Nem erőltette rám senki, hogy ezt tegyem, de így a helyes. Így jobb. Legalább a már meglévő hangulatot nem teszem tönkre. Kíváncsian fürkészem szemeit és bennük a válaszokat, miközben várom javaslatomra a reakcióját. Sokkal szívesebben beszélnék most róla. - Oké, akkor máris kilőtted az első két kérdésemet. Szép. De akkor azt mondd meg, hogy mit lehet ott tanulni. - érdekesen hangzik a látványmágia szak is, de fogalmam sincs arról, mit lehet tanulni ott, illetve a későbbiekben, hol lehet elhelyezkedni vele. Elsőre így a színházak jutnak eszembe, de lehet nagyon rossz irányba tapogatózok ezzel. - A szakosodásig még van egy évem, de ha minden jól megy és a vizsgáim is úgy akarják, akkor maradok még és gyógyító leszek. A tanáraim szerint jó esélyem van bekerülni a Szent Mungó-ba a suli végeztével. - hangosan kimondva egyre valóságosabbnak tűnik minden. Még egy év, csupán csak egyetlen egy és jönnek azok a híres vizsgák. Nem akarok elbízni magam, így tuti, hogy azokra is napokat, vagy heteket fogok készülni. Jobb az óvatosság.
Eric Carpenter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Eric & Zoë 2015-04-11, 18:43
Zoë & Eric
[You must be registered and logged in to see this image.]Bár meglepetésszerűen alakult ez a találkozás, nem sietek. Engem ugyan nem zavar, ha némi időt töltünk egymás társaságában, még úgyse ismerem Zoét és ez akár meg is változhat. Aranyos lánynak tűnik, bár az biztos, hogy nem teljesen normális, ahogy én se vagyok az, így csak felnevetek, amikor meghallom megjegyzését. Hát nah, tudok én bókolni, bár tény, hogy nem így szoktam. - Igazán nincs mit. - nem is kell, hogy magára vegye, nem bántásnak szántam, de örülök, hogy erre ő is rájön és nem kezd el fennakadni rajta vagy akár negatívan viselkedni, így nyugodtan telik az utunk a konyhába, ahol udvariasan nyitom ki előtte az ajtót. Számomra ez nem megerőltető és talán jól esik majd neki. Kiszolgálni se felejtem el, úgyis kipakolnám a nekem kellő cuccokat, akkor minek legyünk útban egymásnak? Fél szemmel azért felé sandítok, figyelve, hogy nekem is kihúz azért egy széket, majd nemsokára már az asztalra is kerülnek az innivalók és természetesen a különféle sütemények is. - Fogalmam sincs, sose szerettem a mákot, de... talán az is lehet édes, némi cukorral. - gondolkodom el ezen, miközben ledobom magam mellé, oda, ahova ő szerette volna és ez után kezdek neki a krémes eszegetésének, bár az a kókuszos süti se néz ki rosszul, amelyiket Zoé majszolgatja. - Szeretem ezt a helyet, mindig jól főznek és sütnek. - a Roxfort ilyen téren tényleg tökéletes, bár én egyébként is szeretem ezt a helyet. Kár, hogy húgom nem láthatta, pedig biztosan szerette volna ezt a helyet. Egy aprót biccentek a köszönésre, majd amikor a vizet elé tolom, teszek azért egy kisebb megjegyzést, hogy nem kéne áznia a konyhának, amit persze nem hagy szó nélkül. - Ki tudja, hogy mennyi időre lett volna még szükséged. - mondom úgy, mintha Zoénak ez lett volna a nagy haditerve, hogy eláztassa az egész iskolát, mint Noé idejében. Létezett ő egyáltalán? Áh... lényegtelen, főleg, mivel a vízből se volt túl sok, bár azért szerencséje van, hogy belém botlott, nem pedig egy mogorva tuskóba. Bár nem szeretnék szerelmi bánatot hallgatni, de mégis, ahogy őt fürkészem, beadom a derekam és jelzem felé, hogyha szeretne beszélni bajáról, hát megteheti, meghallgatom, végülis, nem esik nehezemre. - De, arról volt szó, mégis, néha segít, ha kibeszélhetjük mindazt, ami fáj. - nekem legalábbis szokott és bizonyára Zoénak is, mégis, ő most magától hátrál ki a válaszadás alól és tér inkább én rám. Kis ideig fürkészem aranyos pofiját, majd biccentek. - De... persze, lehet. Látványmágus szakon tanulok, de meg ne kérdezd, hogy miért vagy mihez akarok kezdeni vele, mert még magam se tudom. Nem vagyok éppen cirkuszi mutatványos, de ez volt a leginkább hozzám illő szak. - vonok vállat, egyelőre jó ötletnek tartom, hogy így döntöttem, de persze ez még változhat. Nem tudom mondjuk, hogy lehet-e szakot váltani, de még nem áll szándékomban. - Na és te hányadikos vagy? Gondolom te még nem szakosodtál... bár azt se tudom, hogy tervezel-e vagy inkább elmennél minél előbb a Roxfortból. - kezdjünk el ismerkedni. Akadnak alapvető kérdések, amelyekre nem árt, ha választ kapunk, utána majd lehet mélyíteni rajtuk.
Ha már így szépen kiböktem neki, hogy helyes, mert hát az, akkor már csak annyi dolgom van ezzel kapcsolatban, hogy megvárjam a reakcióját. Valahogy ez jobban érdekel, mint az, hogy vajon maradt-e még süti a konyhában, vagy a manók mind felették az összeset. Nem igazán ismerem a manókat, így fogalmam sincs arról, hogy mennyire szeretik a sütiket. Egyszer találkoztam eddig egyel, de az is kikergetett a konyhából még első évben. Akkor még ijesztőnek találtam, most már inkább viccesnek. Az egész életem kész vicc. Valaki odafent nagyon jót szórakozhat rajtam. Kissé elmosolyodom Eric válaszán és talán picit csalódott is vagyok. Miért ne lenne igaz? Látszik, hogy még nem ismer és nem tudja, hogy nem szoktam hazudni. Csakis abban az esetben füllentek, ha Andrew-val vagyok és kell valami kifogás a szüleink előtt. De ez ugye nem egy ilyen helyzet és ő még csak nem is Drew. Hála Merlinnek. - Hát persze. - azt hiszem jobb ha ezt most így hagyom. Megfogadtam, hogy nem leszek többé szerelmes, mert folyton csak megjárom, de attól még van szemem és még én is jól látom, hogy ez a srác igenis helyes, de úgy tűnik itt nem csak nekem van alacsony önbizalmam magamat illetően. Talán ő is sokat csalódott a női nemben, vagy valami hasonló, amitől úgy gondolja, hogy nem helyes. A konyhába vezető úton mesélni kezdek az esti tervemről. Talán kissé nagyobb beleéléssel, mint azt kellene. Mesélni azt szeretek és olykor el is feledkezem arról, hogy nem mindenki ért meg, ha hadarok. Lefogom kezeimet, mert olykor szeretek velük hadonászni magyarázás közben és még a végén megtalálnám ütni. A nevetése térít észhez és gyorsan befogom a számat. Elhallgatok és csak a nevetését hallgatom. Sokáig én sem bírom és csatlakozom hozzá. - Hogy én lökött? Köszönöm kedves bókod. - dehogy sértődöm meg. Hallottam már rosszabbat is és ez még ... talán aranyosnak is mondható. Elvégre a lökött nem olyan, mint mondjuk a fogyatékos vagy hasonló "szépség". A konyhához érve kinyitja nekem az ajtót. Megmondom őszintén, ez kicsit szokatlan. Manapság az ilyesféle udvarias viselkedés hiányzik az emberekből, szinte kihalt a világból. Köszönetképp bólintok egyet, majd már be is "szaladok" a konyhába. Hatalmas ez a helyiség is, mint minden más is ebben a kastélyban. Most úgy érzem magam, mint egy hercegnő, aki megszegi a szülei szabályai és olyannal találkozik titokban a konyhában, akivel nem lenne szabad. Vicces, de nyilván ezt nem fogom partnerem orrára kötni. Így is meglehet a véleménye rólam. Sajnos. Míg ő a hűtőhöz megy, én addig kihúzok egy széket az asztalnál és leülök rá. Kíváncsi vagyok mit tesz, illetve mit akar, de a biztonság kedvéért neki is kihúzok egy széket magam mellett. Mosolyogva bólintok a tálca sütire. - Mindegyiket szeretem ami édes. A mákosat mondjuk pont nem. De az édes egyáltalán? Nem tudom, mindegy is. - majd lenyúlok egy kókuszosat. Szeretem szinte mindegyik süteményt, nehéz olyat készíteni, amire nemet mondanék a mákoson kívül. Sőt, a krémes és a kókuszos bármikor jöhet. Azoknak sosem tudtam ellenállni. - Köszönöm. - szinte mindent köszönök. A sütit, a vizet, hogy letisztított, hogy nem küldött el rögtön melegebb éghajlatra és hogy itt van. Elvégre egy ilyen mutatvány után, mint a csarnokos, nem sokan akartak volna velem több időt tölteni. - Az előbb sem minden ázott. - mosolygom, majd kezembe veszem a vizet és belekortyolok. Milyen isteni hideg. De szinte félrenyelek, ahogy mégiscsak arról érdeklődik mi bánt. - Nem arról volt szó, hogy neked ne panaszkodjak? De ... tényleg nem szoktam senkinek sem nyavalyogni. Megleszek. - kedves tőle, hogy végül csak megkérdezte, de Drew-ról nem igen szoktam beszélni másoknak, Theo az egyetlen aki tud róla és örülök, hogy nem is adta tovább. Meg zavarban érezném magam, vagyis még jobban hadarnék, vagy épp hebegnék-habognék. - Nem lehetne, hogy inkább másról beszéljünk? Mint például, hogy milyen szakos vagy meg ilyesmi? - alsó ajkamba harapok és egy féloldalas mosoly jelenik meg arcomon. Igen, ismét harapdálni kezdem a számat.
Eric Carpenter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Eric & Zoë 2015-04-03, 21:37
Zoë & Eric
[You must be registered and logged in to see this image.]Én úgy hiszem, hogy a véletlen, meglepetésszerű találkozások is igazán kellemesen végződhetnek, így eszem ágában sincs negatívan állni a lányhoz csak azért, mert ügyetlen volt, inkább segítek neki, hogy ne kerüljön még kellemetlenebb helyzetbe, majd ha már így alakult, természetesen beszélgetésbe is elegyedek vele. Viszont úgy látom, hogy mintha kissé zavarban lenne, pedig nincs oka ilyesmire, én nem teszek érte, amúgy se szokásom, nem vagyok éppen csajozós alkat, na meg a leghelyesebb pasi se a Roxfortban. - Amúgy is hazugság lenne, szóval semmi gond. - vigyorodom el jókedvűen, mivel tényleg meglepne, ha így gondolná. Nem mondom azt, hogy még soha se volt barátnőm, de nem volt túl gyakori az életemben, na meg, a legtöbben a rosszfiúkat kedvelik, így többször égettem már meg magam, mostanában pedig úgy vagyok vele, hogy jobb egyedül. Megtörténik a bemutatkozás is nemsokára, majd a beceneveken túllépve hozom fel a konyha ötletét, ahol megihatnánk együtt valamit, én akár töklevet, ő pedig ha annyira vízre vágyik, akkor azt. De azért az is érdekel, hogy merrefelé tartott, ugyanis feltartani se szeretném, ha esetleg dolga vagy jelenése van valahol. Amikor viszont magyarázni kezd, eleinte meglepetten pislogok rá, hogy ez most komoly? Majd hangos nevetésbe török ki. Hát... ez a lány se normális, az tuti biztos. - Lökött vagy! Szóval sütizni akarsz, értem. Talán találunk a hűtőben. - és nemsokára meg is érkezünk a célhoz, így nyitom ki előtte az ajtót, hogy menjen csak előre, majd behúzom magam mögött a konyha ajtaját és ahogy mondtam, a hűtőt célzom meg, így előkerül belőle egy üveg ásványvíz, némi töklé, majd egy tálca, amin akad pár féle sütemény. - Valamelyik jó lesz? Nem tudom, hogy mit szeretsz vagy éppen mit nem. - becsukom a hűtőt, a tálcát pedig az asztalra teszem, majd ez után, mint aki teljesen otthon érzi magát, fogok két poharat. Az egyikbe kerül a töklé, a másikba pedig a víz, amit a lány elé csúsztatok. - De aztán óvatosan, ha lehet, ne ázzon ismét minden. - és már le is nyúlok egy krémest. Én is szeretem az édességeket, szóval, ha már elővettem, miért ne egyek belőle? - Na jó, ki vele! Mi bánt? - tudom én, hogy nem úszom ezt meg, főleg, hogy most is eléggé utalt rá. Bizonyára szerelmi bánat, de rossz így látni, szóval mondja csak, egye-fene, meghallgatom, úgyis jó hallgatóság szoktam lenni.
Néhány perce még képes lettem volna az összes szembe jövő pasit elátkozni, vagy varangyos békává változtatni, viszont az előbbi dühömnek most semmi jelét nem érzem. Szerintem ha akarnék sem tudnék most az előttem állónak ártani. Ahhoz túl segítőkész. Sokkal másabb, mint Andrew. Ő valószínűleg megkeserítette volna érte az életemet, ha ugyan ilyen helyzetbe sodrom. Leönteni egy fél üveg vízzel ... megbocsáthatatlan. Hisz tönkre teszem a haját és a tökéletes külsejét. Azt hiszem ezért lepett meg az, hogy a kedves idegen most még csak le sem ordította a fejem ezért. Őszintén szólva erre nem számítottam, úgyhogy kellemeset csalódtam most az "erősebbik" nemben. Azt viszont még magam sem tudom, hogy miért is mentem bele a játékba ily készségesen és miért érdeklődöm afelől, hogy hogy tudnám felhívni máskor a figyelmét. Mintha legalább olyan pasizós lennék. Nem úgy volt, hogy elegem van az összes fiúból? Erre itt ... áh! Válaszától kissé zavarba jövök. Talán mert nem igen szoktak rám kacsingatni. Gondolom ez egy engedély akart lenni, hogy nincs az ellen, hogy máskor is felhívjam magamra a figyelmét. Csak az a gond, hogy nem tartom valószínűnek, hogy ez bekövetkezne. Mármint nem azért, mert nem tartanám helyesnek vagy mi, mert nagyon is az, csak ... fogalmam sincs hogy kell. Sosem csináltam olyat, szándékosan legalábbis. Viszont szívesen találkoznék vele újra, esetleg máshol más szituációban. És hiába tanultam meg Theo-nál, hogy legyek bátrabb ... nekem ez nem megy. Meg már miért is akarna velem bárki is találkozni? Csak bajt hozok a fejére és folyton csak ügyetlenkedem. Kuncogok, ahogy kitérünk arra, hogy annyira nem vészes. - Mégsem mondhatom egy még idegen srácnak, hogy piszok helyes. Arra még várnod kell, bocsi. - végül mégis kimondtam, de csak hogy felvidítsam. Mégsem szeretem azt látni, hogy valakit megbántottam, vagy szomorú valami miatt. - A Zoë így is elég rövid, nem hiszem hogy azt tudnád becézni. - mosolyodom el, de persze nem tiltakozom az ellen, hogy idővel találjon valami becézést. Majd kilyukadunk ott, hogy akkor utunkat folytassuk a konyha irányába. Gondoltam kicsit megviccelem és úgy teszek,mint akinek nincs kedve hozzá, hisz valóban utálom a töklevet, de végül visszamegyek hozzá és beleegyezek. Szívesen töltenék még vele időt. Meg nem is nagyon sietek sehova sem. A fekvéshez pedig még korai ez az időpont. Örülök, hogy újra mosolyt tudtam csalni az arcára. Inkább mosolyogjon, mint dühösen őrjöngjön, vagy rám se nézzen. Természetesen az én arcomra is mosoly költözik, vagy le sem akar onnan száradni? Csak mosolygom ahogy a konyha felé sétálunk. - A tervem az volt, hogy lemegyek a konyhára és addig tömöm magamba a sütit, míg már én magam is azzá változok. Utána majd gurulok a toronyba, feltéve ha beférek majd az ajtón, vagy esetleg rá a lépcsőre. Nagyon gáz lennék és mindenki rajtam röhögne. Végül kiömlött a vizem és eszembe jutott hogy akkor azt kellene pótolnom ... Szóval mindenképp a konyhába mentem volna. - remélem nem vagyok túl sok Ericnek. Habár azon lepődnék meg, ha nem.
A hozzászólást Zoë O'Neal összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-04-03, 23:03-kor.
