Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb









ϟ Kockadobások fóruma
  Yesterday at 13:56
Gina Accipiter
A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Nox Djarum
 
Sidney Smallwood
 
Cody Armstrong
 
Gina Accipiter
 
Nancy Lukey
 
Jacob Troops
 
Ginny Weasley
 
Janette Troops
 
Daniel G. Paisley
 
Statisztika

Összesen 591 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Colette Blackbourne

Jelenleg összesen 39349 hozzászólás olvasható. in 3498 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Vanora and Nox

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora and Nox 2015-07-29, 14:44

Fintorogva reagáltam a cigaretta ajánlatára, és egyáltalán nem voltam híve annak, hogy orrom előtt füstölögjön szó szerint. Ellentmondásos érzések szaladgáltak ismét bennem, és bár lassan teljesen a karmaiban voltam a nőnek, nem óhajtottam teljesen feladni autonómiám.
- Hát ez igazán nagylelkű, hogy nem erőszakoskodsz. - Mondtam enyhe gúnnyal. - Éééééén .... annyira nem vagyok otthon ezen a téren így nem tudom, mit kellene igazából csinálni, mi az a nem elkapkodás. És még mindig nem adtál kielégítő választ arra, hogy miért csinálnál akármit is ingyen. - Hadartam, miközben visszatért a magabiztosságom szövegem végére.
Gyönyört a gyönyörért... ez volt a kifogása legutóbb, de a kurva az kurva, és valamiből neki is meg kell élnie, így, ha ingyen osztogatja a "szeretetet" abból nem lesz tele a hasa, csak maximum akkor, ha több férfival van együtt, csakhát azt sem tudnám egészséges étrendnek nevezni. Viszont szomorúan döbbentem rá, hogy elkezdtem fázni odalent, és nem azért, mert hűvös vagy szellős lett volna az idő...
Vissza az elejére Go down
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 422

TémanyitásTárgy: Re: Vanora and Nox 2015-07-26, 12:33



Vanora & Nox







Sokan talán azt gondolnák, nem okos dolog az utolsó pillanatokban engedni a pórázon, és a pattanásig feszült helyzet után újrakezdeni az egészet, mintha mi sem történt volna. Ó, dehogynem! Szembesítettem már vele a vadabb stílust, ha arra nem harapott, hát a lágy felvezetést lelki megnyugvásként preferálja majd, s mialatt kellő türelemmel az ölembe ringatom, huncut kis mosolykával az arcomon táplálom zsenialitásom. Hisz elmenni úgysem fog. Ez rá van írva, a homloka kellős közepére. Ahhoz ő túl kíváncsi, s még most túl gátlásos. De semmi baj, a gátlás sosem okozhat problémát. A gátlás gusztustalan, és ezúttal sem hagyom neki hogy győzedelmeskedjen. Lassan már fél tőlem, annyiszor maradt alul, értékelném ha legközelebb elő sem dugná azt a pimasz kis nóziját.
A következő kérdések dallamán keresztbe fonom kecses lábaimat, kényelmesen hátradőlök az ócska padon, és egyik karomat daliásan a lány háta mögé biggyesztem, hogy könnyedén tudjam cirógatni bájos buksiját.
- Majd te diktálod a tempót, kedvesem, én mindenre nyitott vagyok. Nem akarlak megerőszakolni, pusztán a gyorsabb ütemhez vagyok hozzászokva. Nézd el nekem. - És ezután meglepő módon egy halovány, de titkon rendkívül meggyőzésre szánt mosolyon kívül nem történik semmi. Csak ülök, vékony kezem szelíden játszadozik a lány mögött, s közben észrevehetetlenül rágyújtok egy elegáns fekete cigarettára. Felé is nyújtok egyet, ki tudja, talán megkívánja, bolond lennék sajnálni előle ezt a mennyei drogot, ami kifinomult – magyarán sznob – ízlésvilágomnak köszönhetően nem is bűzlik, és az utóíze sem olyan mintha égett papírt rágcsáltál volna órák hosszat a szalonnasütő mellett. Nem mintha lett volna ilyenben részem. Én meg a szalonna, ne nevettess.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora and Nox 2015-06-28, 13:55

A helyzet kezdett élesebbé válni, de sikerült, ha csak egy kis időre is, de bevédenem magam. Nem forszírozta tovább a csókot, aminek örültem, inkább máshogy próbálta lefejteni ellenállásom falait. Miután megkarcolgatta combom körmeivel, melyeket annyira nem vágytam, hogy belém dugjon, ki tudja, miféle vágási sebeket tudnának azok odabent okozni, felvitte kezét arcomhoz, és cirógatni kezdett. Kicsit hátrahúztam fejem, de nem tudtam eléggé nagyon, így ujjai kis erőltetés után is elérték orcám, és simogatták azt.
Tovább lépett, számat hagyta inkább és valamiféle kényeztetéssel állt elő a nő. Ez már egy fokkal jobban tetszett bár nem voltam teljesen biztos, hogy mit érthet a kényeztetés alatt. Ha csak masszírozást, meg talán fogdosást, akkor nem láttam a dologban semmi rosszat, de biztos voltam benne, hogy nem fog csak ennyinél megállni. Kurváról van szó, miért mondana megálljt a szenvedélynek?
- Mire gondolsz, pontosan? Mit jelent neked a kényeztetés? Mert... mert ... ki tudja, miféle extrém dolgok forognak a fejedben, tudod, nem mindenki olyan.... olyan gátlástalan ilyen téren, mint.... mint.... szóval tudod. - Próbáltam fennköltnek tűnni, de zavartságom, keverve az ismeretlentől való izgalmammal eléggé hiteltelenné tették kötekedésemet, melyet nem is lehetett igazán annak nevezni. Inkább csak próbáltam minél többet kideríteni a dologról, hogy biztosan tudjak találni egy olyan passzust a nő szándékaiban, melyekre nyugodt szívvel tudok nemet mondani.
Vissza az elejére Go down
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 422

TémanyitásTárgy: Re: Vanora and Nox 2015-06-28, 12:53



Vanora & Nox







Akár pattanásig feszülhetne a helyzet, minden apró lélegzetvétel egy tűszúrásnak felelhetne meg, minden mozdulat sajgó gátlásokkal teli nyögésbe torkollhatna a kudarcnak hevében. De nem, a feltételes mód mint eszköz hasznos szolgálatot tesz most: kifejez. Kifejezi, hogy a legkevésbé sem esik nehezemre ezredjére is lezongorázni a meggyőzésnek ezen ritmusait, a rutin mint olyan a gyakorlat magasztos kivetülése, így nem is csoda ha lendületemben a megingás legapróbb nesze sem vélhető fel ma már.
Többesszámról szó sem volt szekrényemben rejlő játékszereim során, valahogy mégis evidens gondolattá vált. Nem, hiába szoktam ijesztgetni vele sokakat, egyelőre nem tárolok levágott péniszeket a ruháim között... Azok a konyhapolcon nyújtózkodnak.
Be kell hogy valljam, merőben zavar ez a merev félelem és elzárkózás, de hát semmi gond, a lemondásnak gondolata kerüljön el messzire, én próbálkozok amíg csak lehet. Amit kifürkésztem, megszerzem, még ha sokba is fog kerülni. Két kihívás egyszerre: a gátlások hatalmas falának lebontása ilyen rövid idő alatt, és a gyönyör ezen fajtájának megkaparintása. Igen, azt hiszem már jóval előrébb járok mint voltam, hisz a kíváncsiság akárhogy is palástolódni látszik a bátortalanság mögött, ott van, erőteljesen, ugyanúgy figyel, mint újonnan a leányszó saját, tulajdon combjait – melyeken épp hegyes karmokkal díszített kezem tért nyugovóra. Tehát így, csókomat nem fogadta, az övét pedig megtartotta. No sebaj, következzék hát ismét a kommunikáció.
- A gátlás a kellem nagy ellensége. Nem kell félni attól, hogy elereszd magad, hisz a szabadság kárpótol minden csepp aggodalmadért. Én pusztán szeretném, ha átengednéd magad egy kis kényeztetésnek. Mit gondolsz erről? - Kérdezek vissza derűs nyugodtsággal, gondolván hogy a kölcsönös társalgás némi bizalmat eredményezhet. Persze közel sem vezérel ekkora önzetlenség, nyilvánvaló tény hogy pusztán szórakozni szeretnék - de ezt köszönöm szépen, megtartom magamnak.
Közben lábairól levéve tenyerem az arca felé vándorol, és lágyan, nyugtatóan simogatni kezdem azt. Egy kis cirógatás sosem árt, le kell vezetni a felgyülemlett feszültséget, tovább húzni a húrokat nem lenne túl célravezető. Itt van tehát a taktika következő lépése.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora and Nox 2015-06-22, 14:23

Megrettentem. Valami azt súgta, hogy nem akartam a nőnek a szekrényével találkozni, mert először azt hittem, hogy levágott férfiasságokat tárol ott, majd csak pár pillanat után nyugodtam meg, hogy tényleg férfiasságokat tart odabent, de egyik sem volt levágva, hanem műből voltak. Nem egészen az ilyen vastag, és merevre gondoltam, de határeset. 
Már teljesen odasimult hozzám, apró kebleit éreztem karomon, forró leheletét fülemen, és én is úsztam saját izgalmam..... nem, nem nedveiben, forróságában (perverz olvasó). Már ilyet csináltam Lanával, és rendkívül jól esett, de akkor ő egy váratlan eseményen keresztül lett "szövetségesem", barátnőm, míg ugyan a nő is egy váratlan esemény által simult most hozzám, és vetkőztetett csupaszra szemeivel, csakhogy ez az esemény az ő rámászása volt... rám. Rám mászása. Kicsit oldalra fordított fejjel néztem rá. Ijedt voltam, de ugyanakkor izgatott is, és nem tudtam, mi tévő legyek. A legegyszerűbb az lett volna, ha ellököm magamtól és elfutok, de nem bírtam magam rávenni egy ilyen erőszakos dologra. Willnél mondjuk sikerült ez, de ő egy pökhendi mardekáros volt, akinek nagyobb volt az egója, mint az egész suli. Neki nem akartam odaadni magam. ez a nő viszont más volt; neki is volt egója, nem is kicsi szerintem, de jól takarta, és inkább próbálkozott a gyengébbik úton... ami az én gyengémre alapozott, mégpedig a félelmemre. 
Végül pedig kihívta a heteroszexualitásom egy egyszerű mozdulattal: csókomat akarta, illetve azt szerette volna, ha én odaadom neki azt. Nos, erre nem fog sor kerülni, nem adom meg neki ezt az örömöt, de testem enyhén remegni kezdett, kicsit közelebb fordítottam a fejem, de lesütöttem szemeim, inkább a lábainkat néztem; erőteljesen összesimultak combjaink, keze továbbra is simogatta lábam, és felfelé csúszkált ruhám alatt. Szívem egyre hevesebben vert, de nem bírtam megszólalni. Nem tudtam, mit mondani. Mindent elárult volna, ha bugyimhoz ér, így nem láttam értelmét a kifogás keresésnek. Csak hagytam, és vártam, mikor történik olyan, amire tényleg azt tudom mondani, hogy NEM.
Vissza az elejére Go down
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 422

TémanyitásTárgy: Re: Vanora and Nox 2015-06-20, 10:24



Vanora & Nox







Fontos dolog a gesztus. Bizony fontos, de még mennyire hogy az. Hisz mi maradna gesztus nélkül? Üres szavak és monotonitás. A gesztus fűszerez, és aki ebből olvasni is tud, annak hatalma van. Ezért is tartottam mindig oly' fontosnak, hogy ezt elsajátítsam. Most is itt vannak, a levegő, a cselekmény, a helyzet, minden tele van gesztusokkal és azoknak maradványaival. Látom a leányzón a merev ijedtséget és visszahúzódást, de ugyan, ha elfutna, elengedném. Megtehetnél, amikor csak kedve támad. De nem teszi, nem meri vagy valami visszatartja. Nincs ebben semmi rendkívüli, emberek vagyunk, kíváncsiak vagyunk, és ha a kíváncsiságot összekötjük a szükségleteink kielégítésével, két legyet ütünk egy csapásra – talán még hármat is, ha mellette elégedettség tölt majd el.
Szó mi szó, a szavak is rendkívüli erővel bírnak, ez nem vitás. Elsődlegesek mint kifejezőeszköz, ugyanakkor végtelenül könnyen befolyásolhatóak. Elég egy zavarba ejtő mozdulat, és kegyes kis hazugság, egy kellemetlen helyzet, és máris elakadnak, eltompulnak, feleslegessé válnak, vagy egyenesen bosszantóvá. Vadi új alanyom legfrissebb felszínre nyögéseit nem igazán tudom hova tenni ugyan, akarva akaratlanul meglepett nevetés távozik belőlem, enyhe gúnnyal fűszerezve a végén.
- Kedved támadt átejteni az öreglányt, kedvesem? Van nekem a szekrényemben vastag és merev is. - ravaszkás tekintetem centiméter távolságokból fúrom az övébe, nyílt szándékkal jelezve elnyomásom akaratát. A szőrös mint jelző számomra örök rejtély marad, úgy tudtam az a maszkulinabb férfiak dolga, de ám legyen. Pár pillanatra váratlan csend támad, mintha minden apró zaj elhalkulna körülöttünk, nem hallatszik semmi, csak pár nesznek mondható lélegzetvétel, melyekkel hamarosan pár halkan suttogott szó összefonódva úszik a térben, s suhan egyenesen Vanora fülei felé.
- Bizonyítsd be! - visszhangzik kísérteties lassúsággal – Add nekem a csókod. Ha nincs ínyedre, elmegyek. Ha tetszett, játszhatunk még. - Hangzik az alku, csak szépen lassan, válaszra várva, s a tett mintha egy új szintre óhajtana lépni. Ajkaim csak egy mozdulatra tőle, minden csak őrá vár, hisz közel a cél, már nagyon közel, pusztán egy kis befolyás, egy csipet bátorság, és némi tettvágy szükséges. Utóbbi kettő már nem az én részemről. Itt vagyok, tálcán kínálom magam mint örömforrás, csupán annyit várva, hogy valaki igénybe vegyen; ám a kölcsönösség mégsem tesz pusztán eszközzé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora and Nox 2015-06-18, 16:01

Furcsa tapasztalat volt ez, amit épp átéltem; nem is tudom, külsős szemmel mit lehetett látni a dologból, de az biztos, hogy senki sem akart segítségemre sietni. Ennek több oka lehetett: nem úgy nézett ki a szituáció, mintha nekem segítségre lett volna szükségem, vagy perverz gondolatú megfigyelőink várták, hogy eldurvuljon a helyzet, de a legvalószínűbb felállás az lehetett, hogy ezen elhagyatott részén a parknak senki sem volt. Most, hogy jobban belegondolok, ez nem is olyan meglepő dolog, hisz azért is választottam ezt a helyet olvasáshoz, mert általában kicsi esélye volt annak, hogy zaklattak. 
A kicsi esély bejött, de csak egyszer ezen az ominózus estén, többször viszont már nem volt hajlandó, és ezt lehetett nevezni áldásnak, esetleg átoknak is. Még nem tudtam eldönteni, de egyvalamit biztosan tudtam: a félelem, és a kíváncsiság összeolvadt fejemben. Tudtam már szinte biztosan, hogy mit akar a nő tőlem, ez megerősítette ő olyan gesztusokkal mint vállam végigsimítása, vagy csupasz combom megfogdosása. A hideg futkosott hátamon, miközben ezeket csinálta, és nehéz volt eldöntenem, hogy ez kellemes hideg vagy kellemetlen. Megállapodtam ott, hogy jó is volt, meg nem is, de ettől még viszolygásom, büszkeségem tartottam, sajnos nem annyira, hogy elhúzódjak tőle. Talán nem is akartam elhúzódni. 
- Sa-sajnálom, de én ... én a fiúkat szeretem, nem pedig.... a másikat... - Vágtam bele dadogós kifogásomba. Nem néztem a nőre, arcom is kipirult, hangom hisztérikusabbá vált picit, hisz távol állt az igazságtól állításom. Amit Lanával csináltam év végén, amit gondoltam felőle az alaposan rácáfolt "meggyőződésemre". - Úgyhogy sajnálom, kénytelen leszel más áldozatot találni, én.... én a vastagot, merevet szeretem, nem pedig a lapos, szőröst... - Fejeztem be mondandóm. Utólag visszagondolva eléggé idétlen dolgokat hoztam fel mentségemre, és az is valószínű volt, hogy a nőt nem fogom tudni átejteni ezekkel az álkifogásokkal. Egy éhes szörnyet sem lehet szavakkal meggyőzni arról, hogy ne egyen meg téged, még, ha el tudod kápráztatni a pornóweblapokról összegyűjtött mérhetetlen tudásoddal.
Ugyanolyan gonoszul, és vággyal telve nézett rám, szuszogott a fülembe állát vállamon pihentetve. Egy mozdulat lett volna könyököm a gyomrába plántálni, de egyrészt nem voltam erőszakos, másrészt meg nem mertem. Ki tudja, mit fog csinálni dühében, fájdalmában.
Vissza az elejére Go down
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 422

TémanyitásTárgy: Re: Vanora and Nox 2015-06-18, 12:05



Vanora & Nox







Unott s untalan, boldog és boldogtalan, vidám és szomorú, búskomor vagy mókamajszter, bárki megfordulhatna egy ilyen központi helyen mint ez. Mesés környék, üde zöld folt a nyüzsgésben, csiklandozó lágy szellő kíséri minden apró mozzanatod, s közben minden egyes sejted hálát ad az elmédnek hogy tudatosan vagy sem, de volt olyan nagylelkű és elirányította őket ide.
Nem hiszek a Sorsban. Abban sem, hogy minden okkal történik. A véletlenekben hiszek, és abban, hogy minden értelmetlen. Mindennek csak akkor van értelme, ha látunk bele. Adott a helyzet: egy szép lány a padon. Nem, ez nem elég. Egy gyönyörű lány békésen üldögél egy magányos padon, kisugárzása messziről szimatra ad okot, tekintete akár egy szakadék, őszinte és mély. És hát itt vagyok én. Egy szenvedélytől fűtött, szépsége teljében pancsoló, gondolkodó díva, kinek mi az az erkölcs és a fegyelem, játszi könnyedséggel, pillanatok tört része alatt összeálló stratégiával csapok le bármely gyanútlan áldozatra, akire csak éppen szemet vetek. Illeszd össze a kettőt, s lám, afférunk máris a bonyodalmába csöppent. Persze nincs itt semmiféle in medias res, mindent csak szép sorjában. A bemutatkozást és az összes többi felesleges körülményességet ugyan átugrottuk, a cselekmény mégis épp oly követhető, mintha egy folyamatos szálú sorozatot néznél HD felbontásban. Nem is akármilyen sorozat, van itt minden mi egy jó műsorhoz kell: éhség, konfliktus, kitartás, kellemetlenség és miegymás. Jelen pillanatban épp utóbbi kiküszöbölését próbálom megoldani, mert mint azt mondtam, nem rajongok a ciki helyzetekért, lenézésre adnak okot, rombolják a tekintélyt. De ám legyen, megpróbálok eltekinteni tőle. Én mindent megtettem, teljesen tiszta a lelkiismeretem. Naiv lennék ha azt gondolnám hogy elfogadja a segítségem – ő meg aztán pláne -, így szinte idő előtt alapállásba helyezem mancsaim, várván amíg feltápászkodik.
- Kincsem, tény hogy nem vagyok kezdő – sőt -, de ennyire azért ne öregíts. - Bököm oda meglepetten a magázásra. Még kisgyerekek sem magáznak, nemhogy egy lassan felnőtté érő leányzó. Kellemesen csengő hahotát hallatok a betegséggel kapcsolatos elméletre, majd elismerősen bólintva válaszra nyitom a szám.
- Te aztán tudod mi fán terem a baj. Okos vagy, ez tény, jól pörög az agyacskád, viszont... - érzéki könnyedséggel végigsimítom hosszú ujjaim a lány megfeszített vállain - ...úgy nézek én ki, mint aki ártani akar neked? A világban temérdek a gyönyörködni való, miért viseled ily' rosszul ha én közéjük sorollak, hm? - Hangom meggyőzésre termetten lágy, de mégis visszhangzó, s bizsergető simogatásom végszavaként karmaim szép lassan lecsúsznak a lány karjáról, s elfoglalják kényelmes trónjukat kecses combjaimon. Ismét a vállát veszem célba, ezúttal azonban államat teszem éppen csak egy leheletnyivel fölé, hogy lehetőségem nyíljon a fülébe suttogni – feltéve ha addigra egy váratlan mozdulattal nem könyököl gyomron.
- Én csak mutatni szeretnék neked valami egészen rendkívüli dolgot. A gyönyörnek gyönyör jár, nemdebár? - Suttogom kéjes odaadással, halk kuncogással díszítve. Kitűztem magam elé egy célt, és bizony ezért a célért küzdeni fogok. Csendes harcos vagyok, de tudom mit akarok: Őt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora and Nox 2015-05-30, 21:46

Kicsit későn vettem észre, hogy lábaimmal nem egészen korrekt módon szeretnék feltápászkodni, és hogy ez a nőnek is feltűnt. Nagyon furcsa viselkedésváltozást vettem észre ettől a pár másodperces szerencsétlenkedéstől; mintha lenézően figyelte volna küszködésem a gravitációval, majd fennkölten megjegyezte, hogy neki jobban esne, ha nem a fűben csinálnánk. Igen, ez a nő... szexelni akar velem, és nem is nagyon próbálja takarni ezt a tényt, de olyannyira sem, hogy egyenesen az arcomba nyomja. Az őszinteség nem zavart, egyszerűen csak a tudat, hogy egy, látszólag nálam sokkal idősebb nő akar velem ágyba bújni. Sok tapasztalatom nem volt ilyen téren, ugyan, habár, amit Lanával csináltunk még év végén... nos, azt nem verném nagy dobra, mert ugyan kellemes volt, többet nem mennék ki a kastély folyosóira éjszaka, csak azért, hogy ilyen izgalmakat éljek át újra. Arról nem is beszélve, hogy túl sok tapasztalattal nem áldott meg, csak kellemes emlékkel. A különbség most csak az volt, hogy se nem volt este, se nem a kastélyban voltunk, és még csak nem is féltem,  inkább meg voltam szeppenve. 
A nő kinyújtotta felém ijesztő körmökkel megáldott kezét, és rejtettem tudatta velem, hogy fel akart segíteni. Nem fogadtam el, értelemszerűen, hanem négykézláb fordultam, összegyűjtöttem könyvem a földől, és visszaültem mellé. Magam is meglepődtem, hogy ugyanoda ültem vissza, ahonnan lepottyantam, de térdeimmel kicsit elfordulva a nőtől, a könyvet ölemben tartva, megköszörültem torkom. Még így is túlságosan benne volt aurámban, éreztem, hogy szemeivel fel akar falni. Meg talán mással is.
- Szóval maga..... öhm.... te mindig így vadászol társra? Mit akarsz tőlem? Nincs pénzem, és nem is költeném ilyenre, de akkor miért akarod magad ingyen adni? Biztos valami betegséged van, amit terjesztgetni akarsz a világban, hogy ne csak neked legyen szar, de értelmes ember ilyet nem csinál. - Mondtam ismét ránézve a nőre. Bőrén nem láttam semmiféle betegségre való utalást, és az AIDS az biztosan hagy maga után bőrelformálódást, külső sebeket. Bár lehet, hogy takarja azokat, és csak akkor fogja felfedni, miután már megtörtént a baj. - Úgyhogy mondd el, mit akarsz tőlem, és miért. - Szólítottam fel erélyesen. Ettől még nem bírtam megakadályozni szemeim, hogy ne fussanak végig karcsú testén.
Vissza az elejére Go down
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 422

TémanyitásTárgy: Re: Vanora and Nox 2015-05-30, 14:38



Vanora & Nox







Nem is olyan rossz dolog ez a komiszság. Sőt, nekem kifejezetten imponál(na). Persze mondom ezt én. Hisz nem is én vagyok a gyanútlan áldozat, akinek megzavartam az icike-picike aranyos, nyugalmas kis délutánját a magam kis afférjával. Hah. Lehet hogy kicsit több empátiát kéne tanúsítom. Biztosan tudnék... Ha akarnék. De nem akarok. Túlságosan hátráltatna az, hogy beleélem magam mások szánalmas helyzetébe, érzéseibe, netalántán szívmelengető gondolataiba. Akkor kevesebbet foglalkoznék a sajátjaimmal, márpedig szegénykéim nagyon szeretik ha őkelmüket istápolom, nehogy már nélkülöznöm kelljen a drágáimat holmi idegen emberek lélekszösszeneteiért. Persze nyilván vannak zsenik – rajtam kívül is -, de ők maguknak is meg tudják oldani a problémáikat, tökre nem érdekli őket hogy most átérzem-e a helyzetüket avagy sem. Nagyon helyes, engem se érdekelne.
Igazából nem vagyok annyira éhes. Helyesbítek: nem vagyok annyira szexéhes. Csak úgy mint általában, mikor ezek a szükségleteim megkívánják. Elmesíkon létezem inkább minthogy ösztönlény legyek, de bolond lennék elutasítani a gyönyöröket, legyenek azok bármilyenek. Akár látvány, akár cselekedet. A gyönyör az gyönyör. Ami gyönyörködtet, az hasznos. Innentől pedig már tudod a folytatást...
De kanyarodjunk is vissza a leányzóra. Igenigen, nem szabad figyelmen kívül hagyni, jaj hát hogy is szabadna? Nem tudom mi járhat a fejében, valószínűleg ijedtében fellapozza a leghatásosabb középkori kínzási módszereket is, no de sebaj. (Nem egyébként, nem látok benne agressziót, a riadtságot vélem dominánsnak mintsem az erőszakot.)
Talán hibáztam volna ezzel az ajánlatommal? Igen. Nem gondoltam át eléggé. Egyértelműnek gondoltam hogy prostituált vagyok, és azt is hogy valamelyest rémlek neki. Valahonnan, bárhonnan. Én kis butus naiv, beleestem a hírnév elvakultságába. Sebaj-sebaj, tanultam belőle, ezalatt a pár perc alatt is.
- Hogy a magunk...? - Vonnám fel a szemöldököm, majd sikkantás és puff: szegény pici lányka a fűben hempereg. Nemár, ez olyan ciki. Nem rajongok a ciki helyzetekért, elveszik a cselekmény tekintélyét. Lenézően meredek rá, majd hófehér fogacskáim között préselem ki az általa vélt helyes választ.
- Gyanús. Akarod mondani. - Dobom oda, majd hátamat elegánsan kihúzni sóhajtok egyet.
- Már ne is haragudj, de nem vagyok állat hogy a fűben csináljam. Adok a környezetre. - Veszem szemügyre a lány testtartását, valahogy másra emlékeztet mintsem feltápászkodásra.
Nem kéne pazarolni az időt, ugyanakkor ki vagyok én hogy a földről ráncigáljak fel valakit? Hjaj, na jó, egye-fene. Hátha kicsit megenyhül. Nem lenne okos dolog mindent a büszkeségre alapozni.
- Kényelmes neked ott, vagy inkább visszacsüccsennél? - Nyújtom ki hegyes körmökkel ékesített kacsóm. Ilyet se gyakran csinálok, de aggodalmasan odarohanni meg tán mégse fogok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora and Nox 2015-05-25, 20:24

A nőnek a szemei semmit sem változtak, sőt, ha lehet, még komiszabb fény csillogott bennük. Ez nyugtalanságomat még jobban előhozta belőlem, pedig már alapjáraton is ferde szemekkel néztem rá. Sajnálatomra, meg örömömre is, nem tudtam pontosan eldönteni, melyikre, de közelebb húzódott, már talán túlságosan is közel volt hozzám. 
Szemeiben nem csak komisz dolgokat lehetett kiolvasni, de olyan éhséget, melyet azoknál a pároknál lehet megfigyelni, akik épp egymás száját falják, és több után vágyakoznak. Zavaró volt látni, hogy ezt az éhséget sugározta felém a nő, pedig egy ujjal nem ért még hozzám. Ahogy közel hajolt hozzám, úgy távolodtam el tőle, de csak felsőtesttel, fenekem túlságosan már nem tudott tovább kúszni a padon, félig már le is lógott róla. 
Ingyen csinálná nekem? Ezek szerint most már biztos volt, hogy egy kurvával van dolgom, méghozzá egy rosszal, ha még pénzt sem kér a szolgáltatásaiért. Ez két dolgot jelenthetett: vagy volt nemi betegsége, és terjesztgetni akarta azt, vagy annyira fel volt ajzva, hogy a legelső idegen jó neki. 
- Nem köszönöm, de a magukfajták ingyen ilyet nem csinálnak. Miért nem kérne pénzt a munkáért? Gyanús, maga nagyon gya...kyáááá! - 
Túl közel hajolt, lecsusszantam a padról, egyenesen a fűbe, könyvem is kieset kezemből, és meglepett sikkantást hallattam. A szemkontaktus megszakadt, ahogyan támaszkodtam a földön, és lábaimat láttam meg elsőre, azokkal is egyensúlyomat tartottam, kicsit oldalt kitámasztva velük.
Vissza az elejére Go down
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 422

TémanyitásTárgy: Re: Vanora and Nox 2015-05-25, 20:01



Vanora & Nox







Hah, nos igen, a prostitúcióval szembeni empátia, netán tolerancia nem éppen egy elterjedt fogalom így a 20. század legvégén. Egy kérdésem van csupán: kit érdekel? Úgy nézek én ki mint aki álmatlan éjszakákat forgolódik át attól hogy vajon ki milyen nézeteket vall a szakmájáról? Ugyan, nem fogok én attól kevesebbet keresni hogy bekerültem az erkölcstelenség netovábbjai közé. Sok a gyáva ember, de a szükségleteik még többen vannak, nem kérdés melyik fog felülkerekedni előbb, vagy utóbb. No meg hát, nem ez az egyetlen tevékenység amit folytatok. Mint a test, úgy a lélek igényeit is hivatott vagyok kielégíteni, csak épp ez nem egy olcsó mulatság. Kivéve ha szerencséd van, és úgy gondolom fizikai haszon nélkül nyújtom át szolgáltatásaimat, magyarán: tetszel, és akarlak.
És hát ezzel ki is lyukadtunk a lényegnél: mindhiába a közvetlenség és a gátlástalanság ha nincs mellette elhivatottság, érdeklődés, tettvágy és merészség. Márpedig ez a lány felkeltette az érdeklődésem. Pont annyira, hogy a testi haszon utáni vágyaim érvénybe lépjenek, és türelmesen megpróbáljam elcsábítani. Fontos dolog a türelem, enélkül erőltetett huzavona lenne az egész, kényszernek, feladatnak, tehernek érezném azt, hogy meg kell dolgoznom a kielégülésért. De nem, erről szó sincs, hisz türelem nélkül hiába várjuk a csodát. Csoda helyett ugyan egészen mást kaptam, de nekem ez is tökéletes. Magamra céloztam természetesen, mint az újdonság, hisz nem úgy néz ki a leányzó mint aki olyan nagyon sokszor fut össze ilyesmi alakokkal mint én, vagy hogy egyáltalán látott-e már életében ilyesmit.
- Hogy úgy... - nem mosolygok. Vigyorgok. Hangtalanul persze, de hanglejtésemből nyilvánvaló ténnyé formálódhat, azzal együtt, hogy: igen, felkészültem a meggyőzésre. Talán nem kellett volna ezt elárulnia, talán mégis, de olyannyira nem zavar, nem tartom hátráltató tényezőnek a lány szűziességét. És végre, végre sikerült elérnem, amire olyan nagyon vártam. A szemembe nézett. Jéghideg tekintete pillanatok tört része alatt összeütközött az enyémmel, s mintha szikra pattant volna közöttük, heves csatározásba kezdtek. Nem akarom lenyomni, azt akarom hogy végig tartsuk a szemkontaktust, minden egyes szavamnál és szavánál, egy azonban biztos: én még csak a pilláimat sem fogom mozdítani ha kell.
- Szerencsére? Neked még ez is újdonság? - vonom fel mérnöki precizitással megrajzolt szemöldököm egy lankadhatatlan, számító mosollyal arcomon. Még közelebb húzódok hozzá, most már akár egy aprócska kézmozdulattal meg tudnám érinteni bárhol, ahol csak szeretném. - Hát tegyünk róla, hogy ne félj tőle. - halk, már-már velőt rázó kis kacajt eresztek el egy pajkos kacsintás kíséretében, majd ha van annyira bátor hogy közelebb enged magához, egyenesen a füléhez hajolok, és szinte hallhatatlan suttogással mondom ki a következőket:
- Neked ingyen is megteszem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora and Nox 2015-05-25, 17:20

Próbáltam nem rá nézni, de valahogy mégis vonzotta szemem a lénye. Érdekes egyede ő az emberi fajnak, de mindazonáltal veszélyes is. Nem tudtam pontosan eldönteni, hogy féltem e tőle, vagy inkább viszolyogtam, mindenhol csak azt hallottam, hogy a prostitúció rossz, és gusztustalan, de abba nem gondoltak bele, hogy milyen rossz lehet szegény utcalánynak, hogy egészen addig tudja megkeresni kenyerét, ameddig teste ép. Nem is beszélve arról, hogy egyesek nem jókedvből kerültek oda, ahová kerültek, hanem a sors kényszerítette őket életükbe bele. 
De ezen a lányon nem látszott, hogy kényszerből csinálja. Sugárzott belőle az elégedettség, a jókedv, és bizonyos szempontból ez pozitív is volt, élettel töltötte volna meg a körülötte lévőket, mégsem éreztem magam felhőtlenül, éspedig a jókedvet áthatoló sötétség miatt. Nem tudtam megmagyarázni, de, ahogyan közelebb húzódott hozzám a padon, melynek már teljesen a szélén ültem, éreztem meg illatát, ami édeskés, ugyanakkor tömény, és bódító volt, de nem vonzóan bódító. 
- Nem tudom, milyen újdonságról beszélsz. Nekem nincs tapasztalatom abban, szerencsére, melyben neked túl sok. - Mondtam kurtán, és felkényszerítettem fejem, ránéztem, jeges szemeimmel próbáltam annyi negativitást kisugározni, hogy meggondolja magát, és távozzon. Mélyen a szemébe néztem, mimikám nem változott semmit, ujjaim rászorítottak könyvemre, de annyira, hogy kiment belőlük minden szín. Izgalmas volt a helyzet, ugyanis két vágy húzta fejem kötelét: a nyugalomra vágyás, és az izgalomra.
Vissza az elejére Go down
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 422

TémanyitásTárgy: Re: Vanora and Nox 2015-05-25, 14:10



Vanora & Nox







Nem vagyok gondolatolvasó, nem tudhatom hogy egészen pontosan mi jár a másik fejében, hisz ínséges időkben, háborúk legaljában és világvégén egyetlen fegyvere van csupán az embernek amit más sosem birtokolhat: az elméje. Nincs az az Isten, aki fel tudna térképezni egy önálló gondolatokból felépült, összetett emberi elmét és teljesen kiismerni azt. Nem, nem hiszek ebben. Ellenben tudok következtetni. Közel húsz év távlatában úgy gondolom, ezt igen sikeresen elsajátítottam. Természetesen nem vagyok elvakult, tudom mi az az akadály, és az én bicskám sem törhetetlen. Pusztán jelen esetben egyetlen kulcsszó az, ami meghatározza a befogadott információk mennyiségét: a gesztus. Előttem áll egy kép, ami analizálásra vár: lesütött szemek, apró megrángások, megzavart pozíció, szemkontaktus nélküli kommunikáció. Ugyanakkor merev tartás, mondhatni egy elém helyezett gát. Leszűröm tehát azt, hogy nem, nem lát engem itt szívesen, nem igényli a társaságom, mi több, talán tart is tőlem egy pöppet – hah, persze hogy többet – ugyanakkor ellenállást érzékelek, hogy márpedig ő nem tágít, vagy én megyek el vagy senki, hiába az okos gondolatok, a kalandvágy erős, ha pedig valaki vakmerő, egyenest legyőzhetetlen. Talán tévedek, talán nem, de vagyok annyira makacs, hogy tartsam magam ehhez. Az utolsó előtti szempont azonban... Meglepő milyen könnyen félretettem. Hiszen válaszolt nekem. Egy pillanat erejéig felvont szemöldökkel meredek rá, majd beszédre nyitom a szám.
- Okos kislány... - kuncogok elégedetten. - És mondd csak, kedvesem... - mit sem várva bátorító gesztusra, közelebb húzódok hozzá a padon. Nem vészesen, de elég egyértelmű jele ez a közeledésemnek. - ...mit gondolsz, ez az újdonság veszélyes? - A válasz elméletét ugyan tudom, más kérdés az mi az amit ki is mond. Itt viszont már várom a tekintetét, lebeg magam előtt a jelenet ahogy felemeli a fejét és ismét küzdelmes farkasszemben állunk majd egymással. Mondhattam volna akár azt is, hogy „hát gyere kicsim, térképezz fel!” de a testbeszédem úgy gondolta, ezt majd ő elintézi – hisz nem ücsörgök éppen gátlásos, visszafogott pozícióban –, ezzel a szavaimnak már ne kelljen bajlódnia.
Nem tartom magam veszélyesnek, hisz szánt szándékkal soha nem ártottam senkinek. Nem vagyok képes a bosszúra, rosszindulat sincs bennem. Pusztán önző vagyok, végtelenül önző. Az, hogy annyi embernek ezen a bolygón ártalma esett miattam, az pusztán következmény, a hasznom következménye. De az már nem az én hatásköröm.
Azonban az idő itt már lényegtelenné cseperedett, valószínűleg egyikünket sem érdekli. A tett az, ami uralma alá hajtotta a helyzetet, s már csak tőle függ annak végkimenetele. Amit bódító kíváncsisággal ugyan, de végtelenül türelmesen várok ki. Hisz a tett maga mi vagyunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora and Nox 2015-05-23, 00:29

Nem néztem rá, ahogyan odasétált a padhoz, ahol én is ültem, és a másik szélére telepedett le. Nem néztem rá, mégis éreztem tekintetét magamon, ahogyan végigmért, szinte elfogyaszt szemeivel. Zavart, hogy ennyire tehetetlen vagyok egy ilyen helyzetben, de legegyszerűbb dolog az lett volna, ha felállok és távozom. Megtehettem volna, hát miért ücsörgök még mindig itt, és hagyom, hogy ez a biztosan beteg, és perverz nőszemély végigtapogasson szemeivel? 
Ajkait egy nagyon furcsa mondat hagyta el, amit ugyan könnyedén megértettem, mégsem volt világos, hogy pontosan mire gondol. Rám érti mindezt, vagy önmagára az én szemszögemből? Ez utóbbi könnyen meglehet, hisz a farkasszem háborút ő nyerte meg, talán ki is olvasott valamit a szememből, amivel még nem vagyok tisztában, ki tudja. Én csak annyira voltam képes, hogy meg tudjam mondani határozottan, és minden kétséget kizáróan: ezt a nőt nagyon messzire el kellene kerülni. Akkor miért nem teszem én ezt meg? 
- A félelem a groteszktől egészséges emberi érzés, amit alapos vizsgálattal lehet levedleni, amikor megtapasztalja az individuum, hogy az újdonság nem veszélyes. - Válaszolom a szajhának, továbbra is lefelé nézve, a csukott könyvemre. Nem mertem felnézni rá, mert ki tudja, miket tudok meg önmagamról, amiket nem akartam sosem.
Vissza az elejére Go down
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 422

TémanyitásTárgy: Re: Vanora and Nox 2015-05-23, 00:09



Vanora & Nox







Micsoda érdekes idill, érdekes helyzet, szituáció alakult ki a rejtélybe burkolózó lány és köztem. Egy órás jelenetnek is tűnhetne akár, de mindösszesen pár másodperc az egész. És mindez – saját vélekedésem szerint – csupán egyetlen egy, annál viszont jóval nagyobb és jellegzetesebb dolognak köszönhető: a közvetlenségemnek. A közvetlenség előnyös tulajdonság, az előnyökből ismeretek kovácsolódnak, az ismeretekből pedig a lényeg: haszon. A haszon pedig a lételemem. Ha már egyszer erre alapoztam a létezésem ezen a planétán, nyilvánvaló hogy minden utolsó lapot elforgatok annak érdekében, hisz e nélkül meghalnék, pillanatok alatt porrá lennék. Szeretni és szeretve lenni. Oly sokszor hallom ezt, oly sokak általánosítva kijelentik mint az élet értelme. Nem drágám, az élet értelme épp olyan szubjektív mint bármi más ebben a világban. Én nem tudok kötődni, nincs szükségem rá, hátráltat és gátol, de elismerem mint fontos tényezőt más emberek életében, hisz ezen alap információk nélkül hogy vehetném kezelésbe az elméjüket és tekintenének rám mint képzett lélekturkászra? Sehogy. De így minden rendben.
Pont mint a lánnyal ott a padon. Látok benne egyfajta próbát, egyfajta élvezhető kihívást, valami olyat ami jól esne nekem. Ugyanis kedveseim: a haszon nem pusztán pénz. Haszon az, amiben önző módon örömödet leled. Márpedig egy futókalandban egy szép emberrel ki ne lelné örömét ekkora igényekkel mint én. Igen, pontosan, hisz mióta eltelt az a pár másodperc mikor tekintetem győzedelmeskedni tudott az övé fölött, elégedett büszkeségérzettel elhatározásra jutottam. Ráér az én ügyem, most maradok. Megtört tekintetének ideje alatt kezdek lassan, kimérten, kecsesen lépkedni a pad felé. Nem nevezném riszálásnak, szerintem inkább nőies és felhívó jellegű, a másik nekem olyan nyers. Szép dolog keretet adni az erkölcstelenségnek. Ugyan nem tartom magam annak, de ebbe most ne menjünk bele.
Leültem a padra, pontosan a másik végére, így viszonylag nagy távolság uralkodik a lány és köztem, de még így is izgalmakkal teli feszültség érződhet közöttünk, főleg mikor egyenest rá szegezem tekintetem.
- A groteszk pusztán illúzió, félelemmé facsart szépség az újdonság hevében. - Ennyit mondok csupán, ez az amit kiolvastam abból, ahogy ránéztem, és ahogyan rám nézett. Rémületet, ámulatot, mégis bizalmat véltem felfedezni ott, azokban a gyönyörű szép, árulkodó szemekben. Megedződtem én már erre. Pillanatnyi komorságom rögtön tovaszáll, s ismét kíváncsi, pajkos tekintet ül ki a helyére. Elegánsan kihúzom magam a padon, s előre meredek, mintha mi sem történt volna. Közben persze nagyokat szívok folyamatosan parázsló cigimbe, még mindig kellemes.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora and Nox 2015-05-22, 23:27

Megrettentem... illetve, nem is megrettenésnek lehetne ezt nevezni, inkább meglepődésnek, és megütközésnek. Rám mosolygott, és kacsintással is jutalmazott. Miért? Felvontam szemöldököm, de viseltem pillantását, megpróbáltam minél többet kiolvasni belőle. Hideg tekintetem nagyon jól állta, sőt, mintha mulatságosnak is találta volna, hogy így megnézem én őt magamnak. Mondjuk utcalányról van szó, szerintem felháborodna, ha nem nézné őt meg senki. 
Volt valami a lényében, ami nem tetszett, de egyszerre tetszett is. Valami láthatatlan dolog, vonzalom, és taszítás egyben; nem tudtam elszakadni a szemeitől, pedig egy idő után már én éreztem kínosnak az egészet, egy olyan dolog, amit nagyon régen nem éreztem már. Ennek a nőnek nagyobb hatalma van a szemével, mint nekem. 
Sikerült behunynom szemeim, sóhajtottam párat, és valami abban reménykedett bennem, hogyha újra kinyitom azokat, akkor a furcsa nőszemély el fog tűnni. Nem így történt.
Vissza az elejére Go down
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 422

TémanyitásTárgy: Re: Vanora and Nox 2015-05-22, 23:10



Vanora & Nox







A nikotinos füst apró felhőcskéi spórákként szóródnak szét a tüdőmben, s kellemesen csiklandozzák nyelőcsövem falát. Szeretem ezt az érzést, nyugodtabbá tesz. Márpedig én a nyugodtságom vagyok. Nincs rajtam álarc, nincs dühös oldalam, nem vagyok őrjöngő vagy ösztönlény. Ez vagyok én: mindig kimért, mindig nyugodt, mindig higgadt – és persze gyönyörű. Mondom ezt én.
Talán a jelen környezetemben élők máshogy nyilatkoznának erről. De ugyan kérlek, ők még csak nem is fizetnek nekem, hol érdekel ez engem. Nekik szokatlan lehet, érdekes, netalántán megbotránkoztató az, amit én képviselek. Hisz nappal van, én pedig éjszakai látvány vagyok. Az értékrend nem csak emberenként, de napszakonként, alkalmakként változik és alakul, mint egy piciny gyurmaház a gyermek mancsában: kiszámíthatatlanul, rugalmasan. Ezért is szeretem jobban ha a Nap már réges-rég más tájakon sütkérezik, ez meg is látszik hófehér, hibátlan bőrömön, egyik legszembetűnőbb védjegyemen.
Megszoktam már a pillantásokat, úgy könyvelem el, hogy jellegzetes vagyok. Ami vonzza a szemet, megütköztető, hatást keltő, annak van egy jellegzetessége: lehet jellemezni, és igen, roppantul fontosnak tartom hogy ne puszta szürke, ízléstelen foltként könyveljenek el. Hisz ha így lenne, nem lenne ennyi páciensem, nem tudnék miből megélni, nem lennék ilyen gazdag és nem telne mindenre mi szem szájnak ingere. Pont mint ez a dohány, itt a kezemben, hosszú fekete körmeim ölelése között. Nem, nem drogozok. Nem szokásom, nem vonz a dolog, idegen számomra maga az állapot. Úgy érzem a méltóságomból veszítenék ha beszívva csillámpónikat kergetnék az utca közepén. Igen, határozottan. A méltóság pedig fontos, és épp oly izgalmas mint a tekintély.
Tekintélyes arckifejezéssel baktatok tovább majd állok meg egy halovány pillanatra. Simulékony mozdulattal oldalra fordítom a fejem, szinte hallani lehet a tökéletesre púderezett bőröm halk suhogását, s hasítóan mély tekintetem egyenest a padon ücsörgő lányra szökken. Néz engem. Hah, hát nem aranyos? De. És még csinos is. Jellegzetes arca van, ez tetszik. Részemről farkasszem van, röpke ugyan, pár pillanat csupán, de igen sokatmondó. Végül huncut mosolyra húzódik a szám, s zárógesztusként egy pajkosat kacsintok rá, csak hogy megragadjon benne a pillanat. Szeretem az apró meglepetéseket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora and Nox 2015-05-22, 22:40

A nyárban kevés élvezhető dolgot találtam, habár nem tagadom, minden lehetőséget megragadtam arra, hogy melltartó nélkül lehessek a házban. Akárki akármit is mond, az én kebleim nem szeretik azt a ruhadarabot, és szerintem nem fognak nélkülük idővel megereszkedni. 
Nagynéném, Linda nem zavartatta magát, amikor ilyen lenge, áttetsző ruhákban mászkáltam, de férje, Andy gyakran legeltette rajtam a szemét, sőt, szerintem egyszer fürdés közben is meglesett, legalábbis valaki leskelődött, nem tudtam pontosan, ki, de Linda miért kukkolna? Így hát csak szobámba dobtam le ezek után a cicifixet, és ebből kifolyólag nem is hagytam el túlságosan gyakran azt, csak, amikor nagyon szükséges volt. 
Egyébként nem volt másban különb az idei nyár, otthon voltam egész nap, olvastam, számítógépemet nyomogattam, ismerőseimmel beszélgettem, illetve leveleztem, és néha el eljártam, hogy sétáljak egy jót, legyek a levegőn is. Az egyik ilyen kirándulásom alkalmával a közeli parkba mentem, egy könyvvel kezemben. Kellemes, felhős, napos idő volt, de biztos, ami biztos, az esernyő is ott lógott karomon. Ennek ellenére egyszerű, kék-fehér, testhez álló nyári ruha volt rajtam, fülledt meleg volt, de szellős is. Esőt, vihart ígértek estére, ezért is volt nálam az ernyő, és ezért sem terveztem túl sokáig kint maradni. Egy szabad padot választottam székhelyemül, ahol folytattam a megkezdett romantikus történetet, melyet a könyv taglalt. 
Az idő elszállt, alkonyodni kezdett, hét órára járhatott, és már azon gondolkoztam, hogy lassan indulnom kellene, amikor is, közel hozzám egy furcsa nőt vettem észre. Dohányzott, és .... és.... úgy nézett ki, mint egy utcalány. Arcán a mosoly valószínű a drog, és a cigi hatására lehetett, vékony volt, idomtalan, felcicomázott, természetellenes. Rámeredtem; ő nem vett észre azonnal, sétált, fenekét erősen riszálva, és figyelte az embereket maga körül, akikből ugyan nem volt valami sok a parkban. Próbáltam megemészteni a látványt.... nagyon furcsa volt.
Vissza az elejére Go down
Nox Djarum
Reveal your secrets

avatar

Alvilági

ϟ Kor : 30
ϟ Hozzászólások száma : 422

TémanyitásTárgy: Vanora and Nox 2015-05-22, 22:09



Vanora & Nox







Ott, hol a madár se jár. Ott, hol minden egyes lépésnél mintha színtiszta arany csörögne lábaid alatt. Ott, hol nem hogy egy cica, de egy aprócska porcica sem üti fel a fejét az utca egyetlen szegletében sem. Ott lakom én. Mert én megtehetem, kényelemben, nyugalomban, spirituális harmóniában. De ez nem egy olyan hely, ami kitöltené az életem. Nem fáj a szívem ha el kell hagynom, nem fáj a lelkem ha hosszútávra elutazom, hisz lételemem a változatosság, az örök megélések, a szenvedélyek megszemélyesítése és így tovább, most ez nem lényeg.
Történik tehát, hogy lenge léptekkel, ütemes lassúsággal készülődök el szerény kis utamra, jól kicsípve magam, egyetlen figyelmetlen foltot sem hagyva kinézetemen lépek ki a küszöbön és szippantom be a gazdagság jellegzetes illatát. Mosollyal tölt el, jókedvvel indulok el tehát, s mint mindig, most is a részletekbe temetkezem. A célom maradjon titok, van egy ügyem, amit már régóta el akarok intézni, s most épp itt az ideje. Kis csomagban őrzöm az érintett tárgyat, de mintha nem is vigyáznék rá lóg ki a táskám széléből. Pedig szemem fénye, ha bárki egy kisujjal hozzáérne menten pálcát rántanék. Fontos dolgok ezek, nagyon fontosak.
Szépen haladok előre. A szokásos útvonal, a szokásos táv, a szokásos tempó. De a látvány mint mindig, most is egészen más. Hisz mennyivel könnyebb, ha az ember a környezetére nem mint egységes egészként tekint, hanem apró részleteket kiragadva keresi a gyönyörködni valót.
Lassacskán már a park koppanós macskaköveit taposom, itt azonban megtorpanok egy pillanatra. Nemes eleganciával húzok elő táskámból egy esztétikus, fekete, arany szegélyű cigarettát, s nem csinálok semmit vele, pusztán lágyan megsimítom a végét, az s máris parázslani kezd. A gyújtó olyan ízléstelen.
Mélyet szippantok bele, érzem az aprócska boldogsághormonok terjedését, majd bódításából magamhoz térve az átlag tempónál lassabban sétálok tovább. Szép ez a hely. Szokatlan hogy még világos van, ritkán látom így, pláne emberekkel. De az emberek mindig kihagyhatatlan kellékek. Mi mindenhol ott vagyunk. Én speciel most itt, ezen a szent helyen, bágyadt, gonoszkás mosollyal az arcomon.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Vanora and Nox

Vissza az elejére Go down

Vanora and Nox

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-