Amberly Schreave

Tárgy: Amberly Schreave 2015-05-18, 18:08

Amberly Schreave

[You must be registered and logged in to see this image.]
"Az álmokat kergetni felesleges... az életet élni kell!"

Főkarakter:titkos
Teljes név: Amberly Schreave
Születési hely és dátum: 1980. május 18., London
Csoport: Hugrabug
Patrónus: Fehér tigris
Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hetedik évfolyam
Képesség: Nothing
Kiemelkedő tudás: Nothing

Jellemed kifejtése

Ki is az az Amberly? Egy lány, akit már egészen kiskora óta szépségkirálynő válasa vittek a szülei. Az eddigi életem a versenyekről, az estélyi ruhákról és a versenyekről szólt. Amióta csak tudok járni anyuék ezt erőltetik, jobban mondva erőszakolják rám. Egyszer volt olyan, hogy az egyik versenyen durcás voltam, és anyuék megfenyegettek, hogyha nem nyerem meg, akkor eladják Tiffy-t a kiskutyámat... Elsírtam magam, de muszáj volt összeszednem magam, hisz Tiffy-ről volt szó... Sajnos csak második lettem, nem nyertem, és anyuék elajándékozták Tiffy-t. Nagyon sokáig sírtam, azt hittem, nem is értem, hogy erre nem lesznek képesek... Az a kiskutya velem nőtt fel, és mindennél jobban szerettem, hogy lehettek velem – velünk – ilyenek? De ezzel még nem volt vége... Nem volt vége a terrornak, mert mindent elakartak venni, ami jelentett számomra valamit, és miután ezek a dolgok elfogytak, akkor jöttek a tilalmak. Eltiltottak a barátaimtól, eltiltottak a csokoládétól, és végül még az iskolától is elakartak tiltani, hogy ne vegye el a figyelmemet teljes mértékben... Ezek eredményeképp magamba zárkóztam, hisz nem volt kivel megbeszélnem a problémákat, hiszen mindenki elkerült a "dilis" szüleim miatt. Annak ellenére, hogy így bánnak velem szeretem őket, és megvédem őket, mert tudom, hogy csak jót akarnak nekem.
Szerencsére amikor megkaptam a levelem a Roxfortból, akkor újra éreztem, hogy élek. Megszabadulhattam a szüleimtől, és a versenyektől... Na jó, a versenyektől csak addig, amíg az iskolában vagyok. Még szerencse, hogy bentlakásos, és nem kell minden napomat azzal tölteni, hogy azt csináljam, amire anyuék éppen kényszerítenek. Nem meglepő, hogy ezek miatt egy zárkózott és félénk lány vagyok, és mások által gyakran naivnak bélyegzett. Nem is vagyok az, hisz egyszer vettem egy szoknyát Jessica-nak, mert az anyukája elvesztette a fizetését, és nem tudta megvenni, mi nekünk meg elég pénzünk van, hisz gazdagok vagyunk, akkor miért ne segítsek neki, hisz erre valók a barátok nem? Szeretek másokon segíteni úgy, ahogy csak tudok. Például, ha egy idős nénit látok az utcám, akkor mindig elmegyek vele vásárolni, és átkísérem az úttesten. Szüleim illemre és jólneveltségre tanítottak, hisz egy szépségkirálynő illedelmes, okos, jól nevelt, és elragadó a mosolya.
És jön egy olyan téma, amihez a beszélgetésekben nem tudok hozzászólni... A pasizás, vagy férfizás? Nem is tudom, hogy a csajok miről csacsognak... Jó persze, én is látom, hogy van egy-két fiú, aki egyszerűen tökéletes, és olyan jó a testük, hogy szavakba sem lehet önteni,de nem épp én vagyok az a fajta, aki leállna flörtölni egy fiúval. Még csak megszólítani se merem őket, hisz nincs bátorságom... Igen jön a kérdés, hogy egy többszörös nyertes szépségkirálynő hogy lehet félénk, és esetlen? Hát erre egyszerű a válasz: én ilyen vagyok. Sose tudtam lenéző és gonosz lenni másokkal. Nem tudom, hogy egyes emberek ebben mit élveznek, de sose lennék képes ilyesmire. De visszatérve a fiúkhoz el kell mondanom, hogy van egy trükköm a kukkolásukra. Néha "véletlen" feldobom a táskám a fára, amit nem tudok leszedni, és segítségért kiálltok. Ekkor általában jön egy jóképű és jó testű lovag, akit titokban, égő vörös arccal lesek, mikor felnyúl a táskáért, és hasán feltűrődik a póló, mely így betekintést nyújt a testére, és... és... ilyenkor már teljesen elvörösödöm, mikor visszaadja a táskámat, és végül csak nagy nehezen tudok kinyökögni, egy "köszönömöt"...

1998 nyara után:

Mindenki azt hiszi, hogy egy ártatlan kis teremtés sose lehet egy igei vad nő, mint amilyen titkon lenni szeretne. Én vagyok az élő példa, hogy valaki igenis képes megváltozni, csak a megfelelő segítség kell hozzá. Eddig azon gondolkodtam, hogy hogyan meneküljek a szüleim elől, mára pedig azon gondolkodom, hogy hogyan basszak ki velük, igen... És mindehhez Marco Bayer kellett és a segítsége. Nem is, tudom, hogy miért változtam egyszerűen csak így jött és így volt jó. Nem is nagyon foglalkoztam vele, hogy miken mentem keresztül, egyszerűen csak minden megtörtént, és nem volt megállás. Igen, mint ahogy mondtam a megfelelő segítség kellett, azonban ehet hogy ő sem volt a legjobb választás, hisz nem is tudom, hogy miért álltam le vele. Na jó, azt tudom, tudjátok szerelmes lettem és mindent megváltoztatott, olyan ösvényekre vitt, melyek újak és csábítóak voltak. De mára talán kicsit bánom, hogy szerettem... Na mindegy, lapozzunk, hisz egy ilyen kis patkánnyal nem is szabad törődni, egyszerűen le kell szarni és el kell felejteni. Az is segít a felejtésben, hogy ő Németországban él én pedig itt Nagy-Britanniában. Nem si tudom mi lenne, ha mindennap az ő pofáját kéne néznem és látnom, hogy más lányokkal kavar, bár... én sem panaszkodhatok. Gyökeresen megváltoztam...
mi is változott meg bennem, Nem is tudom, sokkal több önbizalmam lett és tisztában vagyok azzal is, hogy mennyire jól nézek ki és mennyire gyönyörű vagyok. Nem tudom elképzelni, hogy eddig miért nem néztem gyakrabban tükörbe, hisz a nő aki visszapillant rám, egyszerűen elképesztően gyönyörű. Aztán mi van még itt, hát elkezdtem drogozni. Az egész ott kezdődött, hogy Marco elvitt valami buliba, ahol megkínáltak egy szál cigivel és utána szép fokozatosan szoktam rá a cuccokra. Majd szakítottunk, mert az a rohadt kurafi az exével csinált valamit ami nem is érdekel... Szóval hazautaztam és pasifaló lettem. Nem csak dadogva sé elpirulva köszöntem meg, ha valaki segített, sőt már nem is kellett feldobnom a táskámat a fára, hirtelen lettem népszerű és kívánatos... Hisz egy szépségkirálynőt ki ne akarna megszerezni, egy jó tanács a végére: Vigyázz az aranyos és bájos külsejű kislánnyal, mert belül egy vipera lakozik, aki csak arra vár, hogy lecsapjon rád...

Megjelenés

Hogy milyen is a külsőm? Mások véleménye szerint: gyönyörű, csodálatos, lenyűgöző és csodaszép. Szerintem csak egyszerűen nézek ki, hisz nincs bennem semmi különleges, amit a szüleim állítanak... Természetesen mindenki egy szerény, és megjátszós lánynak tart, de én nem értem, hogy mi olyan szép bennem... Soha sem a külsőm volt számomra a fontos, hanem a belsőm, de ennek ellenére a szüleim állandóan a külsőmmel foglalkoztak, és a belsőt elhanyagolták... Szóval úgy kell elképzelni, hogy már hatévesen vittek kozmetikushoz, és sminkeshez minden héten. Számomra kellemetlen volt, hogy mindig rákentek valami krémet az arcomra, és a szememre is. Nem szerettem, hogy mindenki azzal van elfoglalva, hogy milyen krémet próbáljanak ki a bőrömön, hogy minél selymesebb és puhább legyen az, hogy a versenyeken minél jobb helyezést érjek el. És még a ruhákról nem is beszéltem... A szépségkirálynő választásra a ruhákat anyu úgy varratta, hisz minden versenyre másikban jelentem meg. Muszáj volt tartani a "színvonalat", hogy anyu szavaival éljek. Aztán eljött az az időszak is, mikor fodrászhoz vittek, és megakartak szabadulni az eredeti hajszínemtől, ami ellen hevesen ellenkeztem. A hajam az egyetlen, amin semmiképp sem változtathatnak, jobban mondva a színét nem változtathatják meg, hisz természetes vörös hajam van, amitől sosem válnék meg...
Na de akkor el is kezdeném leírni azt, amivel szembesülsz, mikor meglátsz. Ha rám pillantasz, akkor egy viszonylag alacsony lányt látsz, akinek a magassága körülbelül 160 cm környékén mozog. A testalkata soványos, bár épp eléggé nőies, amit a szép estélyi ruhákkal ki tud emelni. Az arca mosolygós, és természetes piros, nincs szüksége arcpirosítóra. A haja természetes vörös és göndör, ami kiemeli a szép mosolyát. Talán az egyetlen dolog, ami ronthat az összképen az az, hogy zöld szemei vannak, pedig a kék sokkal karakteresebbé tenné a megjelenését. Mit lehetne még mondani, talán az öltözködését. A magánéletben szereti az egyszerű ruhákat, és mikor teheti, akkor farmert hord, de nyáron a nagy melegben néha váltani kell rövidnadrágra, vagy szoknyára. Felsők terén változó az ízlése, hisz mindennap változik, hogy az embernek melyik felsőjéhez van kedve...
Ám mikor egy versenyen, vagy egy bálon pillantasz meg, akkor teljesen más minden. A megjelenésem kecses, nőies. A ruhám minél díszesebb és elegánsabb, bár én a nagy és széles szoknyákat szeretem, hisz akármennyire ellenkezem, amikor ilyen szoknyát veszek fel, kicsit mindig Hamupipőke története jut eszembe, de sajnos nekem nincs királyfim...

1998 nyara után:

Hmmm... Most fessem le előtted, hogy milyen Istennő lettem egy nyár alatt, bár biztos vagyok benne, hogy élvezettel fogod hallgatni minden egyes szavam arról, hogy milyen is vagyok.. Nagy változásokon mentem át, tettem merész lépéseket, melyekről sosem hittem, hogy meg tudom tenni, ilyen volt a hajfestés. Egy gyenge és épp mámoros pillanatomban voltam, mikor az egyik új haverom azt mondja, hogy hagyjak fel azzal a vörös hajammal és fessem be kékre, hát engem sem kellett sokáig győzködni, kerestünk is egy fodrászt. És már mágiával marad mindig ilyen szép és tökéletes színe. Az igazat megvallva nagyon is tetszik nekem ez az újítás, csak anyu kapott majdnem szívrohamot tőlem, hogy mire voltam képes. Emlékszem valami olyasmire is, hogy bezárt a szobámba, hogy többet nem találkozhatok Mr. Taplóval és én meg kimásztam az ablakomon és megszöktem a "hercegemmel", aki egy faszfej, csak ezt tudom hangsúlyozni.
Aztán a ruhatáram nagy részét kiszanáltam és mindent leváltottam bőr cuccokra, hisz sokkal jobban álltak, mint a többi rongyom, amiket régen hordtam. Így átgondolva tök gáz ízlésem volt. Bár be kell látnom, hogy tényleg túl nagy váltás volt a szépségverseny előtt két héttel, de ha sose teszem meg, akkor örökre anyuci-apuci jó kislánya maradtam volna, és lettek volna egyéb következményei... Paráztam is a döntőben, hogy talán nem engem találnak a legszebbnek a kék hajammal és ruhámmal, de végül nem is volt miért izgulnom, mert megnyertem. Azóta az egóm csak egyre jobban dagad.

Életed fontosabb állomásai

Az igazt megvallva ne si tudom, hogy miért beszélgetek itt Marlene-val, mikor... Azt se tudom, hogy miről van szó, hisz nem figyelek, csak azon jár az eszem, hogy Dominic milyen csúnyán elbánt velem... Ő egy mugli volt, és a tavaszi szünetben hazamentem a mamáékhoz, és találkoztam vele, Dominic focista és épp egy nagyon fontos meccse volt, amit meg is nyert. A meccs után bementem hozzá az öltözőbe, hogy gratuláljak neki, de ő zuhanyozni készült, és... Valami olyat makogott, hoyg tudja nem vagyok bevállalós lány, de... Próbáljuk ki, és én nem igazán értettem, hogy mire céloz... Majd berángatott a zuhanyzóhoz, és... és... letolta a nadrágját, majd anyaszült meztelenül állt előttem. Azt se tudtam, hogy hirtelen merre nézzek félre, mert hát... Elpirultam, én nem vagyok olyan lány, aki... aki tudja őt bámulni zuhanyozás közben, de ő... Nagyon nem csak ennyit szeretett volna, berántott ruhástól a zuhany alá, majd elkezdett csókolgatni. Végig csókolta a nyakam, és lassan elkezdte levenni a ruháimat, de én ellenkeztem. Kértem, hogy ne tegye, de lehúzta a felsőm, azt hajtogatta: Ne félj béby jó lesz ez... Hát én egyáltalán nem ezt gondoltam. Nem akartam, hogy itt történjen meg az első alkalom egy zuhanyzóba, ahol... ahol bárki megláthat... Majd mikor a bugyimért nyúlt, akkor megpofoztam... nem voltam sosem durva és verekedős, de megkértem nem egyszer, hogy ne siettessen, nem tartotta tiszteletben a döntésemet, és megmondtam neki, hogy hagyjon békén, soha többet ne keressen, de... Mai napig írogat nekem anyuékon keresztül, mikor fog már végre békén hagyni? Nem akarok tőle semmit sem, és... Jól le is ráztam, mikor utánam jött. Átalakultam koala-vá és elrejtőztem a szekrények alatt... Természetesen nem talált meg, és ennek annyira örültem, mert ha megtalált volna, akkor újra próbálkozott volna, és én meg... nem szerettem volna őt még egyszer az életben meglátni valahol, megutáltam és nem hiszem, hogy képes lennék rá újra úgy nézni, mint egyszer régen... Majd a gondolkodásból Marlene szavai ráztak fel...
- Te figyelsz rám? Tudod miről beszéltem az elmúlt tíz percben?- Kérdezi kiakadva és az igazat megvallva fogalmam sincs róla, hogy miről beszélt, mert nem figyeltem. Most az egyszer kicsit jobban lefoglalt az én problémám, mint az övé, és tudom, szerinte én most egy borzalmas ember vagyok, mert többet foglalkoztam magammal, mint vele...
- Bocsánat Marlene, de... Egy kicsit elkalandoztam, és nem a fiúdról Sebastian-ról? - Kérdezem tőle mosollyal az arcomon, de ő nem mosolyog vissza, ajjaj... nem jó nevet mondtam, hisz Sebastian már az exe, akkor talán Joffry-ról beszélhette? De nem kell sokáig várnom, hisz vesz egy mély levegőt, és kiakad rám... Már megint, mert nem figyeltem rá picit, és... ezt kezdem kicsit unni.
- Pocsék barátnő vagy, nem is tudom, hogy miért bízok meg benned, egyáltalán nem figyelsz rám, és azt se tudod, hogy ki-mikor a pasim... Elegem van belőled Amber, és most hagyj békén egy ideig! - Ordibál velem a Háromseprű közepén, és én mit csinálok, nem, most az egyszer nem én kérek elnézést, hanem felkapom a kabátom, leteszem az italom árát, és elindulok a kijárat felé, majd az ajtóból visszakiáltok.. - Én vagyok pocsék, de te nem tudod, hogy min gondolkodtam, még a szülinapomat sem tudod, mikor van... Szerintem nem én vagyok pocsék barátnő... Szia! - mondom, majd kimegyek az épületből, és elindulok az üzlet sorok felé... Miért mindenki engem mond el mindennek, mikor én megteszek értük mindent? Könnyeimmel küszködve sétálok el egy régiség kereskedés mellett, mikor megpillantok a kirakatban egy nagyon szép nyakláncot. El is határoztam, hogy megveszem, benyitottam a boltba, de mikor megpillantottam az eladó lányt, akkor... Egy furcsa érzés kapott, mint Dominic-kal az elején... Majd mikor rám pillantott elpirultam, és... Éreztem, hogy szívem egy új ritmust vett fel, egy sokkal gyorsabbat, mint az előbbi... Csak álltam az ajtóban, és nem csuktam be... Majd mikor elindult felém a lány, akkor átváltoztam koalává, és kiszaladtam az ajtón... Nem tudom, hogy mi volt velem, de... Azt hiszem, hogy... Akarok vele még egyszer találkozni.

1998 nyara és utána:

Életem egyik legszebb, vagy legrosszabb nyara volt? Nem tudom eldönteni, hogy melyik pontosan hisz mindkettő igaz lenne, bár jobban hajlik a legszebbre. Nem, nem Marco miatt, ő csak egy kis patkány, akit... már nem is.. na jó, szerintem még nem is vagyok túl rajta igazán, de nem is érdekel, mert én jól vagyok, és jó távol tőle. Nem is igazán izgat, hogy mi van vele, felőlem meg is dögölhet... na jó, lapozzunk, hisz nem is ő a lényeg most itt. Szóval az egész úgy kezdődött, hogy szüleim kitalálták, hogy beneveznek a Németországi szépségversenyre, és hát akkor még nem voltam önmagam, hanem csak egy elnyomott lélek voltam.. Szóval beleegyeztem és készültem rá "lelkesen". Minden jó volt, tetszett az utazás és az előkészülés, titkon szerettem, ha körülöttem forognak. Szóval minden tökéletes volt, addig míg a hotelban bele nem botlottam Marco-ba, hát szerelem volt első látásra, vagy mi fene, bár szerintem ő csak meg akart rontani egy jó kislányt, ami részben sikerült is. Na de nem is érdekel, haladjunk, de tök mindegy mert a fele nyaram róla szólt... Nem akarok mesélni, az a gyerek egy gyökér, nyomorék... Mindegy, akkor kihagyom a vele kapcsolatos részeket. Sokat buliztam, drogoztam, mára függő lettem, vagyis csak részben, de ez is neki köszönhető, majd ha túladagolásban halnék meg, akkor azt iratném a sírkövemre: "Marco Bayer kevert bele, az ő hibája!" Aztán teljes jellem változáson estem át, még a stílusomat is felfrissítettem. Rengeteg új barátot szereztem és imádtam élni, ennyire még sosem éltem, mint ebben a pár hónapban. Aztán minden megváltozott, mikor megtaláltam az exével, csúnyán elváltunk és haza jöttem...
Na innentől kedve ő nincs a képben, hála Istennek megszabadultam tőle, minden bizonnyal szórakozott velem és nem is szeretet, hát ez van, minden pasi egy görény, de jól el lehet velük szórakozni. Sokkal jobb lett az életem, jót tett részben ez a nyár. igen, sírtam és voltam szomorú, de már lezártam azt a fejezetet és újat kezdtem. nincs Marco, nincs fájdalom, nincs szerelem és ez így van jól. Nincs szükségem senkire. Ugyanúgy jártam bulikba, drogoztam, csókolóztam és kavartam, de még mindig szűz vagyok, sose fogom eldobni a becsületem... Szóval igen, minden tök jó és minden annyira élvezetes volt, míg el nem kezdődött a suli. Nem is tudom, hogy minek kell ide járnom még mindig, hisz alig várom, hogy végezzek... De az első nap minden megváltozott, hisz ki volt az első faszfej, akibe belebotlottam? Marco... Mi a faszt keres itt és mit akarhat tőlem? Elég rendesen leráztam, de bármikor elkaphat, és én nagyon nem akarok vele találkozni, pont azért pasiztam be, vagyis magam mellett tartom és hitegetem csókokkal és szavakkal, az egyik izmos és idősebb srácot, addig legalább nem fog keresni, míg ő velem van, nem igaz? Szóval jobb félni, mint megijedni, mondom én ezt nagy tapasztaltan.

Tárgy: Re: Amberly Schreave 2015-06-24, 17:16

Elfogadva!

El se tudod képzelni, hogy mióta vártalak szivecske

A kari tökéletes, de ez így túl sablonos, úgyhogy részletezem. joooeg

A PB-ért oda vagyok, mondtam már, hogy nagyon hasonló az izlésünk^^ A leírásaid mindig is szórakoztattak, most sem kellett csalódnom, nem is nagyon tudom eldönteni, hogy karakán a leányzó, vagy éppen megriadós, talán mindkettő. Very Happy

Összességében túl sok rossz történt vele, és nehéz lehetett feldolgozni, mégis megmaradt erős akaratúnak, akire a fiatal kora ellenére fel lehet nézni. Nagyon furdulatos lett végül a sztori, érdekes lesz most akár olvasóként, akár partnerként bekapcsolódni melléd, izgalmasnak igérkezik. tancikal

***

» Seryth és Amberly