2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Ha tudom, hogy el fogok esni, el sem indulok"
Főkarakter: Lav Teljes név: Maximilian Lilleyman Születési hely és dátum: Anglia, London 1970. május 10 Csoport:Patrónus: Fecske Évfolyam (szak) / Foglalkozás: a „Csetresz & Fűszer” nevű bolt tulajdonosa Képesség: Nincs Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - Kiemelkedő, Bájitaltan – kontár, de lelkes
Jellemed kifejtése
Világéletemben bátortalan voltam. Már az iskolában kezdődött, annak ellenére, hogy a lányok kedvence voltam, nem tudtam mit kezdeni velük. Minden női szeszély, temperamentumos megnyilvánulás a halálom. Az első kamaszkori szerelem, a második, a felnőttkori kudarcba fulladt, mert nem voltam soha eléggé kezdeményező. Féltem attól, hogy mi lesz ha túl sok vagyok és attól is ha túl kevés. Mindez megmaradt a mai napig. A tanulásban sem arattam sikert, ami nagyon érdekelt, abban tehetségtelen voltam és nem alkottam maradandót. Minden ilyen lesújtó véleményt magával cipelő tettem csak még jobban visszavetett. Lehetnék magabiztos de nem vagyok, lehetnék lehengerlő és magával ragadó, de nem vagyok. Ellenben minden kudarcom ellenére imádom a nőket, tisztelem őket, a talpig úriemberség már nem áll tőlem olyan távol mint a szívtipró. Ám azt legalább minden szerénység nélkül állíthatom, hogy kitartó vagyok, nem adom fel soha, próbálkozom még az utolsó utáni pillanatban is, bármiről legyen szó. Akár párkapcsolat, akár egy bájital elkészítése legyen, a remény nem hagy el, hogy egyszer majd sikerül letennem valamit az asztalra.
Megjelenés
Határozatlan és bizonytalan jellemem elegáns, jóképű külsővel párosul. Mindezen ellentmondás nem merül ki ennyiben. Szeretem a férfias, visszafogott, drága és kényelmes ruhákat, de nem vagyok piperkőc. Mindig az alkalomnak és helynek megfelelően öltözködöm, ám van némi gyengém is a külsőm terén. Sötétbarna hajam gyakrabban kócos, zilált és mindig túlér az elegancia megengedett hosszán. Borotválkozni sem szeretek, az arcomat szakáll és bajusz fedi, bár sokan mondják, hogy jól áll és cseppet sem öregít. Talán még karaktert is ad az arcomnak, melyet, hogy a nők még inkább odalegyenek értem, zöld szemek teszik teljessé. A tekintélyes 190 centis magasságot értem el véglegesen, már nem növök tovább és szerencsére a kamaszkori esetlenségemen is túlléptem.
Életed fontosabb állomásai
Huszonhét éve születtem Londonban, varázslók gyermekeként, tősgyökeres varázsvilági vagyok. A nőkkel szembeni bátortalanságom talán a gyermekéveimre vezethetők vissza. Szüleim egyetlen gyermeke vagyok, és egyetlen fiú a számtalan lány unokatestvérem között. A bácsikáim büszkék voltak rám, hogy végre az ő csapatukat is erősíti valaki a nagy női elnyomásban, a nénikéim, nagymamáim, unokatestvéreim pedig egyszerűen oda voltak értem. Gyerekként is elbűvölően néztem ki, soha nem maradt el az arccsipkedés, egy-egy családi összejövetel után mindig úgy néztem ki mint aki belenézett egy méhkasba. Egy idő után már menekültem, azt hiszem akkor kezdődött minden, egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a túlfokozott rajongással és többször fürödtem a saját zavaromban mint a sikereimben. Az iskolában átlagosan teljesítettem, néhány kivétellel. Ami nagyon érdekelt, abban abszolúte tehetségtelen voltam, hiába ismertem a gyógynövényeket és a mérgezőeket, egy bájital összeállítása már meglehetősen nehéz feladatnak, lehetetlennek tűnt. Ennek ellenére sosem adtam fel azt a vágyamat, hogy majd egyszer maradandót alkotok. Egy évvel ezelőtt azonban sikerült, bár csak egyszer ittam a saját kis főzetemből, átvitt értelemben a mai napig iszom a levét. Egy megint félresikerült bájital, melynek hosszan elhúzódó a hatása, de csak időnként, rendszerint nagy izgatottság okán jön elő. Olyankor, a legváratlanabb pillanatban a hajam elveszíti barna színét és vörös lesz, vagy kék, zöld, esetleg lila. Remélem nem tart már sokáig, belefogtam az ellenszer elkészítésébe, de még csak a tervezésnél tartok. A bűbájtan terén azonban kiegyenlíthettem az élet nyújtotta számlát, szinte bármit képes vagyok megbűvölni – a nőkön kívül – olyan könnyedén megy, hogy már unalmas. Ezért nem is foglalkozom nagy kedvvel vele, de muszáj eltartanom magam, ezért nyitottam egy boltot Roxmortsban különleges tárgyakat árulva. Cseppet sem hasonlít a Dervish & Durranra, sem Zonkó csodabazárjára. Ez az enyém és különleges, bár talán nem olyan látogatott mint ahogy szeretném, mégis van segítségem, a csodaszép Dana, elvégre nem lehetek állandóan a boltomban. Gyakran járok Londonba, főleg ha hírt kapok valami nagyon különleges dologról, régi bájital receptekről, könyvekről, elromlott bűvös tárgyakról, ilyenkor mindig rábízom a boltot, bár nem az asszisztensek gyöngye, de eddig nem volt nagyobb gond és különben is bájos lány, egy kicsit vicces is, és csodaszép, egészen oda vagyok érte más téren, nem véletlen, hogy ő az egyetlen nő aki már járt a lakásomban - én legalábbis így tudom - elvégre gondozni kell a növényeket,melyek a szobám sarkának nagy részét elfoglalják. Mindez persze csak kifogás, vagy inkább ok, hogy a közelemben tudhassam, mert nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék az én drága Danámra. Igaz, ő még nem vett észre, legfeljebb kikerül a boltban, elveszi a kezemből az öntözőkannát, rendet rak a polcokon, csak az életemben hagy kuszaságot. A bolt felett lakom egy kis lakásban, abszolúte agglegény lak, távol az évente csak egyszer látott rokonaimtól, akiket még a nagy városba való látogatásaim alkalmával is igyekszem elkerülni. A másik nő az életemben imádott asszisztensem unokatestvére, asztronómia tanár a Roxfortban. Ő kedves és szerény, és imádja a kentaurokat, nem tudom hogy lehet valaki annyira oda értük mint Emma, de tény és való, rengeteget beszél róluk, én meg igyekszem minden kentauros holmit megszerezni neki...bár eddig csak egyet sikerült. A múltunk egészen a roxforti évek első napjaikig nyúlik vissza, mondhatni barátok vagyunk, ő is sírt az én vállamon és mondjuk én is az övén....
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Maximilian Lilleyman 2015-05-10, 15:40
Elfogadva!
Mondd hóóóó, mond héééé... király lett! A pb az alap, hogy imádatos, nagyon bírom a pasast a filmje óta, és ez a kis szakáll neki iszonyat jó áll, a nélkül azért hagy kivetni valót maga után. Az ET szerintem fantörpikus lett, hiába mondasz mást, nekem simán ott van a tökéletes szinten. Érdekes lett a fickó jelleme is, meg a kis mágikus balesete is baromi sok színt fog vinni még a játékokba, ez nem is kérdés. És a boltja neve... nekem még mindig olyan kis jó értelemben megmosolyogtató, szóval a nem létező kalapom megemelve, de hát ez amúgy is alapvető volt. Foglalózni ne felejts, ha netán még nem tetted meg, aztán suhanj játszaniiiii. *-*
A pb az alap, hogy imádatos, nagyon bírom a pasast a filmje óta, és ez a kis szakáll neki iszonyat jó áll, a nélkül azért hagy kivetni valót maga után. 
Az ET szerintem fantörpikus lett, hiába mondasz mást, nekem simán ott van a tökéletes szinten. Érdekes lett a fickó jelleme is, meg a kis mágikus balesete is baromi sok színt fog vinni még a játékokba, ez nem is kérdés. És a boltja neve... nekem még mindig olyan kis jó értelemben megmosolyogtató, szóval a nem létező kalapom megemelve, de hát ez amúgy is alapvető volt. 
Foglalózni ne felejts, ha netán még nem tetted meg, aztán suhanj játszaniiiii. *-*
