2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Név: A nevét rád bízom. Play by: Lars Burmeister Kor: 33-35 Csoport: személyzet / varázshasználók Szak/Foglalkozás: Rád bízom, hogy a Roxforton belül, vagy azon kívül vállalsz munkát, de valamit dolgoznod kell, különben nem segítek tovább neked. Nyilván nem válogatsz sokat, ugye...? Kapcsolat: Drága bátyám, – mert az vagy, apai ágon a féltestvérem – kérlek, verd ki a fejedből ezt a lehetetlen tervet, hogy a Roxfortba vissza gyere. Mi sorsod lenne itt? Az RBF után hosszú órákig ordítottál a részegségtől, hogy egy mugli iskola sokkal többet ér, mint a varázslótanoda. Feleslegesnek érezted az itt töltött éveket. Szakmát tanultál, jól helyezkedtél, ügyesen lavíroztál: reklámmenedzser lett belőled. És most visszajönnél, mert kirúgtak, mert tönkrement a cég, mert „hála” az érzéketlen, egoista jellemednek, rajtam kívül senkid sincsen. Látod, tudom, hogy nem a testvéri viszontlátás és gondviselés vezetne ide. Emlékszel, amikor hirtelen felbukkantál az életemben, és bejelentetted, hogy apánk közös? Akkor sem a szeretet hajtott hozzám, hanem a pénzhiány. Több éve ennek, még a mugli iskolába jártál. Kiraboltál, megverettél, a saját lakásomból dobtál ki; amíg be nem indult a karriered, nekem nem volt hova hazamennem a Roxfortból. És most írtál, többször is baglyot küldtél, hogy szánjalak meg, hogy bajban vagy, hogy segítsek, hogy munkát szerezzek – hogy újra kihasználj, mert tudod, hogy megteheted. Mindig megteheted, mert nem vonom meg olyan könnyen a vállamat, mint Te, ha a családról van szó. Meglátom, mit tehetek érted, de tudod, ugye, hogy több esélyed már nem lesz, drága fivérem! (Merlinre, ó, a fenéket nem...)
Lassan írok, és általában nem rövideket, és szeretem a lassú folyású, inkább érzelmi/pszichológiai játékokat, de kezdek feloldódni, szóval egy könnyedebb írásban is benne vagyok
