2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A számon csak még szélesebbre húzódott, mikor megláttam, hogy ő is mosolyog. Jól van talán nem tűnt fel neki ez a viselkedés. Nem kellett volna annyit gondolkodnom ezen, megint csak az agyi kapacitásomat pazaroltam olyan dolgok megmagyarázására, amiket nem is kell. - Vic Carthya. Hugrabugg. Bár azt hiszem, ez lerí rólam. – Ugyan ki más lenne még ilyen idióta, hogy köszön valakinek, megkérdezi mi újság vele, aztán jól bevallja, hogy amúgy gőze sincs, hogy ki az illető. - Ki az a Harry? Amúgy tetszik a neved. Olyan szép és egzotikus. Legalábbis én még nem hallottam volna, hogy valakit így hívnak, lehet aztán tévedek, és ez egy gyakori név, de nekem tetszik. – Véleményem szerint ez nem éppen a gyakran használt nevek közé sorolható, de így első ránézésre illik is a lányra, bár aztán lehet, később kiderül, hogy annyira nem, mert lássuk be, nem ismerem a csajt, sőt még csak az sem rémlik, hogy valaha láttam-e. - Baj? Miért lenne baj? – kérdeztem mosolyogva. - Nem vagyok feszült, csak fáradt, meg eddig nem volt társaságom, akivel elszórakoztam volna, de most, hogy itt vagy máris jobb a kedvem. – Annyira vigyorogtam, hogy az már fájt, csakhogy fenntartsam a látszatott, hogy közben a tömeget kémlelem. Na meg persze nem akartam, hogy felmerüljön benne egy olyan gyanú, hogy esetleg Lélektelen srác én lennék, de ez a sejtés azért még korai lett volna, no meg persze az se biztos, hogy tudja, hogy az kicsoda és akkor megint fölöslegesen erőltetem itt a gondolkodást. - De igazából alig ismerlek. Mesélj magadról valamit.
Erre a kérdésére elmosolyodtam mindig belepirulok mikor, egy fiú engem kérdez. -Unatkozok! Maya Jonesnak hívnak és téged?Griffendéles vagyok Harryék évfolyamában vagyok-Biccentettem egyet a fiúnak. Nem is tudom teljesen el vagyok tájolodva és még csak nem is ezen a bolygón járok miért? Mi történt velem? Hiszen még csak most kezdtem el vele beszélgetni, de azon vagyok, hogy kialakuljon köztünk, egy jó viszony legalább is remélem. Majd kitalálok valamit, hogy jó legyen a beszélgetés és ne unalmas.
Még szívtam a bagómat majd egyre jobban kezdtek gyűlni az emberek, de a fiún kezdtem látni, hogy egy ici-picit ideges szóval megkérdeztem mi a baj. -Mi a baj? Látom feszült vagy egy picurnyit- Elmosolyodtam majd az asztalra könyököltem és megittam a jó pohár láng nyelv whiskyt a vajsöröm után. Csak néztem és néztem a fiút, de sehogy sem tudom ki venni az arcából ideges is és nem is de ez van.
Semmi nem zökkentet ki a gondolkodásból, szinte teljesen megszűntek a körülöttem lévő személyek, csak akkor lettem figyelmesebb mikor valaki mellém ült, de feleszmélni csak a köszönésére sikerült. - Jé, helló! – Az első kérdés, ami megfogalmazódott bennem, hogy ismerem-e, de ha köszönt, akkor bizonyára láttam már csak nem ugrik most be, elvégre csak az ismertségeim felére szoktam emlékezni ilyen állapotban, sőt valamikor az sem rémlik, hogy két perccel ezelőtt mit csináltam. Ugyanígy a lánynál sem jöttem rá elsőre, honnét olyan ismerős, de muszáj volt egyszer már beszélgetnünk, vagy látnunk egymást, ha így idejött hozzám. - Mizu? – kérdeztem széles mosollyal a számon és közben reménykedtem, hogy nem tűnik fel neki a szokatlanul komor és csendes hangulatom. Valószínűleg ma sem fogom megtalálni az illetőt, de ha már így jött össze hozzunk ki belőle valamit jót is. Vagy csak szimplán meggyőzöm, hogy most csak fáradt vagyok ezért nem vagyok olyan hangos és azért nem vagyok a barátaimmal mert mindegyikük tanul én pedig köztudott, hogy nem is szeretek tanulni meg nem is szoktam szóval egyértelmű, hogy itt vagyok és egyedül. Bár a nagy csend még akkor is kérdéses, mert bármi van, én mindig röhögök és hangoskodom, vagyis abból nehéz lesz kimagyaráznom magamat, de lehet, csak elviccelem a dolgot, ahogy mindig szoktam. Vagy az is lehet, hogy föl se fog tűnni a lánynak, mert annyira jól csak nem ismerhet, így ez az egész gondolatmenet totál felesleges volt és én meg csak ismét a semmiért járattam az agykerekeim, pedig nem szoktam. Csak Számmisztika órán van, hogy megdolgoztatom a szürkeállmányom bár akkor sem olyan nagyon, hisz kisujjból kirázom az órai anyagot. Nem tudom, mennyi ideje merülhetek már el mélyen a gondolataimba, de az azért mégiscsak elég gáz, hogy körülbelül semmit se szólok annak ellenére, hogy egyfolytában jártatni szoktam a számat, igaz nem sok értelmeset mondok, de legalább valamit, szóval lehet még egy dolgot meg kell majd magyaráznom neki. - Mondd csak melyik házba is jársz? És ha már itt tartunk, hogy hívnak? – Igen talán így nem lesz olyan nehéz a magyarázkodás, mert akkor majd azt mondom, hogy azon filóztam hogyan is hívják, ami nem is olyan nagy hazugság, mert tényleg elgondolkodtam, hogy honnan ismerem, csak aztán másfelé kezdtek terelődni a gondolataim és inkább azokon töprengtem.
Lassan beérve a szárnyasvadkan területébe rengeteg ember gyűlt itt össze ma este. Kiengedett hajjal és fehér pólóba fekete nadrág és edző cipő díszelgett rajtam. Leültem a pultoshoz és kértem, egy jó meleg vajsört mivel az a kedvencem. Se nem fáztam, de még csak melegem se volt. Mikor kiadták a vajsörömet kerestem, egy üres helyet és leültem, majd a bögrével kezdtem el játszadozni mert még meleg volt. Közben gondolkoztam ezen azon hátra döltem és végig néztem minden embert, hogy kik vannak itt. Látok szerelmes párokat látom azokat, akik egyedül vannak mint én..de hát megesik az ilyen. Ismerős volt ott a pultnál, egy srác bevallom ehet, hogy cigi de hátulról lánynak néztem, de ahogy közelebbről megnéztem fiúnak látzott eléggé fura,ahogy mindenki más. Na mindegy vállat vontam majd odamentem a pulthoz a fiúra néztem mosolyogtam majd gyorsan visszapillantottam a bögrémre. Hagyom, hogy ő kezdeményezze a beszéletést elvégre ő a fiú és neki kell engem megszólítania, hogy ha szeretne valamit. Gyakran látom szinte csak néhány órácskára amúgy is a Hugrabugosokhoz artozik ha jól sejtem. Úgy is megkérdezem mert kíváncsi vagyok. Csak barátkozni szeretnék nem szeretnék még komolyabbatt kitudja, hogy ebből is mi lesz lehet, hogy talán ez volt az első és az utolsó találkozónk, hogy ha hozzám jött bár nem hinném. Vállat vontam majd kortyolni kezdtem a vajsörből volt ott, egy kis chips vagy valami olyasmi és bátran kóstoltam belőle.
Még nem unatkozok egész jól érzem magam meguntam nem jött oda hozzám, így én kezdeményeztem a beszélgetést szóval olyan "nagy" lányosan odamentem hozzá mosolyogtam és köszöntem neki. -Szia- Majd kortyoltam a vajsörből, de lehet a végén fogok kérni, egy üveg lángnyelv whiskyt. Fogalmam sincs annyira fel vagyok pörögve nem udom mi történik velem sosem szoktam ilyen lenni, bár ha jó a hangulata az emberenek akkor azon ne is csodálkozzak. Rágyújtottam, egy szál bagóra magam elé toltam a hamust és cigiztem közben kortyoltam, amíg a fiú válaszára vártam.
Csak ültem és a körülöttem lévők arcát fürkésztem, hátha meglátom azt, akit keresek. Nem volt megbeszélve semmilyen időpont, az alak nem is tudott arról, hogy már egy hete próbálom megtalálni, hogy kiszedjek belőle némi információt a következő ügyemmel kapcsolatban. Illetve Lélektelen srác ügyével kapcsolatban. Ma én jöttem el a találkozóra, de éreztem, hogy ő is jelen van és figyel, mégsem engedtem neki, hogy teljesen átvegye az uralmat. Nem akartam, hogy olyasmi történjen amint legutóbb azzal a lánnyal, hogy kis híján megvágta annyira felhúzta a srácot. Néha olyan könnyedén elveszti a türelmét, értem én, hogy nem ért egyet azzal, hogy én kedvesen próbálom meg begyűjteni a szükséges adatokat az áldozatokról, de nem hiszi el nekem, hogy így is lehet és akkor senki se sérül meg. Azt viszont nagyon szereti, hogy én eljátszom az idióta barmot, míg ő a komoly és senki se jön rá, hogy mi ugyan az a személy vagyunk, csupán két különböző életet élünk. Gyakran mikor magamba beszélek, megkérdezem magamtól, hogy agyilag tutira jól vagyok-e, aztán mindig arra a következtetésre jutok, hogy talán csak nem akarom elfogadni, hogy az a csonkoló srác, aki másokat bántalmaz, én vagyok, így őt egy teljesen más emberként kezelem. Mintha független lenne tőlem. Még fejben is inkább a társamnak, vagy ismerősömnek szólítom és ő is ugyan ezt teszi. Na tessék, most is! Mintha beteg lennék, de tudom, hogy nem két külön ember él bennem, hanem ugyan az, csak nem akarom elfogadni. Csupán pár óra múlhatott el azóta, hogy eljöttem ide, de egyre több ember kezdett lenni és én még mindig nem fedeztem föl azt az egyet, akivel beszédem lett volna. Sokszor próbálkoztam már olyan helyeken, ahol tudomásom szerint többször is megfordul egy héten, de eddig egyszer sem volt szerencsém találkozni vele. Ez a fickó nehezebb esett lesz, mint az elképzeltük volna, remélem, azért ha meglát, megered a nyelve és nem kell elveszítenie a fülét, hogy tárgyaljon az én kis barátommal.
