2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Talán igaza van. Csak én fújom fel ezeket a dolgokat és nem is kellene velük foglalkoznom. Ez, egyszerűen képtelenség. Persze, már kezdem Simont elfelejteni, de azért a szívembe zártam. Ahogy Andrewwal beszélgetek, egyre jobban kezdem megszeretni, persze azért vissza veszek, egy kicsit az érzelmeimből. Nem szeretem ha valaki megsajnál engem, mert azt nagyon tudom gyűlölni na jó nem gyűlölöm, de azért annyi legyen, hogy ne sajnáljon senki. Ahogy megfogta a két kezem megpuszilta az arcom hihetetlen. Mintha, egy ezer éves álomba lennék, amit senki sem tudna elvenni tőlem. Megbolondultam? Beleszerettem? Hiszen, még csak most ismertem meg. Na jó te jó ég, ez nem én vagyok! Nem szerethetek bele, csak úgy valakibe,de előtte muszáj titkolnom az érzéseim iránta. A férfias illatától mentem elájultam, persze nem azért meg izzadt vagy valami ilyesmi, hanem mert lehetett érezni a jó illatát, ahogy nekem is természetesen még megmaradt. Éreztem, hogy a két kezünk összefonódik és végig simítja és a fülembe súgja a nevét az valami csodálatos érzés. Láttam, hogy végig néz rajtam a csodás tekintetével. Megérintem az arcát majd a szemeibe nézek, olyan ártatlanul mintha semmi bajom nem lenne. Persze, hogy tudok várni! Hiszen nekem is át kell öltöznöm nem mehetek el csak így- Mosolygok majd leengedem a kezemet, az arcáról.
>Basszus azok a csodás szemek nem lennének. Teljesen össze vagyok zavarodva nem csak testileg hanem még lelkileg. Remélem nem olyan mint a többi alattomos srác, akik csak kihasználnak engem. Szerelemre vágyok, már évek óta. Azt hittem, hogy Simon és köztem lehet valami, de nem erre faképnél hagyott. Soha nincs szerencsém a fiúkkal, de vajon még is? Szeretném ha ez a kapcsolat megmaradna közöttünk szeretném ha őszinték lennék egymáshoz és szeretném akkor is ha neki már lenne valakije, mert a barátság a legfontosabb a világon. Jézusom, mennyi őrült bolond szerelmes van ezen a földön és itt a Roxfortoba. Hamarabb készen lettem mint Anderw így vártam rá. A szokásos feketét felkaptam magamra pluszban a bőrdzseki és úgy vártam. Estére már kezdett hűvös lenni vagy csak én fáztam? Nem tudom. Nyilván ez nem randi vagy ilyesmi, csak tényleg szeretném közelebbről megismerni addig, pedig itt dúdolgatok magamban egy dalt, amit egyébként még anyukám énekelte mindig esténként, így szoktam magam lenyugtatni ha általában ideges vagyok. Láttam, hogy megjött Andrwe felálltam, hogy észre vegyen, majd mosolyogtam és ismételten a szemeibe néztem. -Szia! Hát megjöttél?-Mosolyogtam és kissé megint a földet pásztáztam. Tényleg muszáj lesz elrejtenem előle az érzelmeim mert soha semmilyen körülmények között nem tudhatja meg, hogy már az elejétől kezdve tetszik nekem.
Szívesebben mennék már tovább, nem nagyon érdekel, hogy milyen nyűgje van a lánynak, csakis olyan szinten, hogy engem is megakasztott a gondolatok tekintetében, és most vele kell foglalkoznom, amihez semmi kedvem sincs. Akinek ilyen csinos a pofija, biztosan talál magának tucatnyi vállat, amelyen kisírhatja magát. Vannak az ilyen típusú lányok, akik mintha érzelmi függésben lennének, hogy ne kelljen egyedül lenniük, mint például Zoé. Akik ha találnak maguknak valakit, akire ráakaszkodhatnak, akkor mint a fekete özvegy, nem is engedik el őket, amíg a srác is teljesen a rabjukká nem válik. Engem aztán senki nem tudna úgy lekötni, hogy kicsit is fontossá váljon számomra. Valahogy túl független vagyok, nem is vágyom a mások által oly túlértékelt szerelemre, amelynek semmi értelme, hogy valaki kisajáítson. Ebből kifolyólag még gyerek sem kell, bevallottan túl önző vagyok ahhoz, hogy valakiért felelősséget tudja válallni. - Túl komolyan veszed ezt az egészet. Szórakozz, ahogyan ő is teszi. Vélhetően neki sem vagy az egyetlen. Akkor mit vagy úgy tőle oda? Kavarj másokkal, aztán meg van oldva. Nem untatsz, csak éppen... feleslegesen izgatod magad. – Nem mondom, hogy megvonom a vállamat, mert ennyire nem akarok taplónak tűnnik, a kamaszlányok bizonyos rétege azt hiszi, hogy ebben a korban már meg is találják a szőke hercegüket, aki aztán soha nem töri össze a szívüket. A barna porcelánbőrű szépség kifejezetten csinosabb az átlagnál, de ez a naivitás fogja olyanok karjába dobni, akik kihasználják. Nem fogok csak azért rámászni, hogy estére meglegyen az aktuális partner, holott bőven tudnék vele mit kezdeni. Na majd kialakul, viszont egyedül itt hagyni, ha ennyire össze van törve... Francba... - Ha tudsz várni egy húsz percet, átöltözöm valami kevésbé sportosba, és velem tarthatsz. Ha nem, akkor meg nem, rád van bízva. – Fogadom el kezét, ám ahelyett, hogy megráznám a csuklójára fonom az ujjaim, hogy magamhoz húzzam, és két puszit nyomjak az arcára. Míg így kimelegedve is érezheti, vagány, férfias illatom. A borostám olyan kellemes három napos, nem valószinű, hogy felsérti a finom bőrt az arcán, ahogyan egymáshoz érünk. - Andrew. Hali Maya... – Susogom a fülébe, éppenhogy az ajkamat érintve a cimpájához, majd visszahátrálva várom a válaszát, még nem elengedve a tenyerét, hüvelykujjammal gyengéden végigsimítok a kézfején.
♫ Supreme ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to maya ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem tudom, hogyan mondjam el neki. Persze nem akarom elmondani, hogy Simon miatt lógatom, az orrom de ez van. Nem tudok vele mit csinálni. Minden nap próbálom, az érzelmeimet lehetetlen tagadni, de nem a fiú irányában, még csak nem is ismerem. Ha ismerném is akkor is csak barátok lennék, hiába összetört bennem a világ. Nyilván nem szeretném megsérteni, meg semmi ilyesmi én csak jót szeretnék. Egyrészt az én érdekembe más részt pedig az ő érdekében. De hát, még is csak elmondtam neki hiába nincs semmi köze hozzá, azért jobb ha kitárom a szívemet mintsem, hogy magamba őrlődjön egész nap, persze az kissé meglepett ez a beszélgetés, mert soha nem mondtam volna el egy fiúnak sem a problémát. Hiába nincs mit ellne tenni. Tudod... a barátomra gondoltam! Nem sűrűn látom, vagy is szoktam de mindig kerül! Hiába köszönök neki, akkor sem köszön vissza! Nem tudom, hogy mi lehet a baj! Lehetséges, hogy velem. Egyébként meg sajnálom, hogy itt untatlak téged, semmi jogom sincs.-Kértem tőle elnézést. Leszerettem már volna ülni, mert elfáradtam persze azért teljesen fel vagyok spanolva a futás miatt, de a lelkem és én nincs rendben. Sejtettem, hogy ezt fogja tenni, most nekem is jól esne, egy zuhany de már az italból elegem van. Vagy talán még sincs? Talán nekem is jót tenne, egy kis kikapcsolódás minden bizonnyal, ezt egyedül szeretném eltervezni. Ha csak nem futok, megint össze ezzel a sráccal.
> Tényleg hűvös volt és fáztam, de a kabát mindössze melegített. Mikor a fiú felemelte az állam és a ragyogó szemeibe néztem, majd ezt mondtam neki. Igen! Minden rendben!- Elmosolyodtam. Még a nevét se tudom és ő se az enyémet. Aztán észbe kaptam, hogy még be sem mutatkoztam. Maya Jones-nak hívnak!- Mosolyogtam és a kezem a sráchoz nyújtom. Remélem azért ő is befog mutatkozni, már ha én mutatkoztam be neki. Ez van, ilyen az élet manapság már nem a fiúk mutatkoznak be, de ilyen egy jó ismerkedés célja. Lehetőleg, azért látni fogom még őt hiszen megszeretném ismerni mert... meglátjuk mi lesz ebből.
Túlzottan elgondolkoztam, így eshetett meg az a csúfság, hogy földre vitt a vékony szépség. A lendület, ahogyan egymáshoz értünk, ellentétes hatásokat váltott ki, és nem számított, hogy mekkora a súlykülönbség, mindketten ugyanakkorát kaptunk, így a hátsómon találom magam. A helyzetből ő eszmél gyorsabban, ám a kezét nem hagyom segíteni, bőven elég nekem, ha elnézést kér. Kérhetnék kárpótlást is, ha nagyon akarnék, hiszen érzékelem a zavarát, de mindez annyira nem számít, nem fogok most odáig lealacsonyodni, hogy olyanra vegyem rá, amelyhez franc sem tudja, hogy mennyire lenne kedve. Inkább vissza az elmém fogságába, hogy továbbinduljak a megkezdett úton, ahogyan ő is futhat az ellenkező irányba. Érdeklődve figyelem a válaszát, miután leporoltam magam. Nem vagyok túlzottan felöltözve, térdnadrág takarja a lábaimat, és edzőcipő, felülről pedig ez ujjatlan póló, hogy ne izzadjak meg túlzottan. Mielőtt elindultam futni, nyújtottam párat, a testemnek igen magas szinten vagyok az ura, csodálkozom, hogy nem fájlalja semmiét, hiszen aki szembeütközik velem, már csak a magasságomból és az izomzatomból kiindulva úgy érezheti, egy tankkal találkozott. A barna hajú csinoska ellenben mintha valami búgócsiga lenne, máris pörög tovább, ez aztán dögös tulajdonság. - Túl van tárgyalva. Min gondolkoztál ennyire? – Viszonzom a mosolyt sötét titokzatossággal az ajkaim tövében. Mélykék tekintetem elmerül a szénszín szempár kavargásában, érdeklődve figyelem a választ, lélegzetünk nagyjából visszanyeri az általános ritmusát, miután nem futunk, a zihálás is lassabb alábbhagy. - A koraesti futás, valahogy jobban alszom tőle. Aztán zuhany, és még lemegyek Roxmortba inni valamit, amíg tart a hétvége. – Észreveszem, hogy a futás ellenére kissé mintha reszketne, vagy maga alatt lenne. Finoman az álla alá nyúlok, feljebb emelve a tekintetét, hogy ne kerülje az enyémet. – Rendben vagyunk? – Kérdezem szelíden, bár igazság szerint már mennék tovább, ám nem szeretek elvarratlan szálakat hagyni magam után.
♫ Supreme ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to maya ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Ahogy a srác a szemeimbe nézett, szinte teljesen elolvadtam. Na jó... nem keresem a baj végtére azt se tudom kicsoda. Még nem is láttam az iskolába, de feltételezem, hogy valószínűleg arrogáns és nagyképű lehet. Kitudja, de végig nézett rajtam szinte láttam és ahogy a szemeimbe nézett. Fel sem tudtam fogni, hogy mi a jó ég lehet ez? Mindenféle kérdés kavargott a fejebe, de akkor is csak egy emberre tudtam gondolni. Méghozzá Simonra! Az első randi óta nem tudom mi van vele, persze szoktam látni ráköszönök de elmegy ennek ellenére biztos, hogy valami rosszat tettem vagy hallott rólam valamit kitudja. Minden esetre lemozgattam az idegeimet a futással. Megkérdezte, hogy sietek-e valahova. Az igazat megvallom, sehova sem sietek hanem éppenséggel ráérek, méghozzá nagyon is ráérek. A klubhelyiségbe, még is csak unatkoznék a magazinommal együtt, amit már halálosan unok, pedig ez nem vall rám ahogy a futás sem. Mi fog majd rólam keringeni? Maya Jones, aki nem olvas magazint hanem fut? Ráadásul, ez sokkal jobb mintha egy pasival kavarnék. De hát ez van, most egy sráccal hozott össze a sors. Természetesen, azt sem tudom hogy ki ez, de megszeretném ismerni persze ha megengedi.Legalább is remélem, hogy igen. Ha nem akkor így jártam. Majd én törtem meg ezt a hatalmas nagy csendet
>Igazából nem sietek, hanem csak futottam! Lehetőleg elég gyorsan és tényleg bocsánat!-Mosolyogtam a srácra éppen, ezért muszáj volt hogy én is ránézzek. Nem tudok hagyhattam ki, hogy ne nézzek rá, mert így.. nem lenne semmi sem belőle. Most végre valahára a gondolatok gyorsan elszálltak, mintha egy szempillantás alatt eltűnt volna a világ, vagy valami ilyesmi. Nem firtatom tovább hanem inkább, meg várom lesz-e belőle valami. Na.. és te sietsz valahova?- A szemeibe pásztázva, majd hirtelen a földre néztem. Mondanom sem kell, most eléggé hűvös volt, az idő kicsit fáztam, de nem azért hogy a srác átöleljen vagy, valami. Nyilván valló, hogy nem lenne jogos most bárkivel is kikezdeni. Most hogy majd nem a világ összeomlott körülöttem. Teljesen ki vagyok lelkileg bukva és mindenkinek képes vagyok azt hazudni, hogy köszi jól vagyok.
Ez az év is eltelik lassan, engem viszont nem túlzottan érdekelnek a vizsgák. Az elemi mágiákban jó vagyok, bámulatosan jó, mást nem is akarok használni. Zoé mostanság kikerült a látóteremből, nem járok a nyomában, megvan a maga élete, ahogyan az enyém is. Már a nyaramat tervezgetem, el szándékozom utazni Japánba, hogy testközelből vegyem szemügyre, hogy milyen is az a kultura, nem pedig csak itteni mesterektől tanuljam a ninjitsut, akiknek a filozófálgatásán mindig nevetnem kell, olyan komolyan veszik magukat. Nem érdekel a szent elmélyülés, ám a halálos ütések már annál inkább. Pénzem van elég, de nem ártana lassan a régi fegyverek helyett, amiket csak úgy vettem, sajátokat csináltatni. Olyan kardot, amely egyezik az én stílusommal, súlyelosztása egyezik azzal, ahogyan mozgok. Talán ez lehet az oka, hogy kissé a gondolataimba vagyok mélyedve, mert elnézek a sötét víztükörre, amelyet beragyog az arany híd a nap sugaraitól keltve, így nem veszem észre, hogy szembe velem valaki hasonlóan el van bambulva. Súlyos hiba a részemről, mindig tudatomnál kell maradnom, hiszen pont az a lényeg, hogy ne tudjanak meglepni. Ebből látszik, hogy talán rosszul gondolom, és kéne az a meditáció, mert így csak ahhoz értek, hogyan öljek meg valakit, vagy hogyan védjem magam meg, de hogy komoly reflexeim legyenek harcon kívül is... ez még tanulandó részlet. Így esik meg, hogy gondolatai kalandozásom közben pont összefutunk a lánnyal. Talán túl nagy volt a lendület, ezért zuhanunk hátra, máskor csak megtántorodtam volna, jobban kéne figyelnem a környezemre. A lány viszont igazi gumilabda, mert úgy pattan fel, mintha semmi sem történt volna. Nincsen ráírva, hogy griffendéles, egyébként sem izgatnak a házbeli csatározások, egyetemista vagyok, leszarom, hogy a kicsik halomra ölik egymást öt pontért. - Tényleg az voltál, ennyi erővel meg én is. Olymindegy... – Vonom meg a vállamat, ám nem kell engem felsegíteni, nehogy már bármi gyengeséget is mutassak ezen felül. Elrugaszkodom a földről, és már talpon is vagyok. Miután nem lépett hátra, nagyjából centikre tőle kerülök én is álló helyzetbe, nekem aztán nincsenek belőle problémáim, hogy kinek az intim zónáit sértem meg. Ha zavarba jön, hát így járt. Acélos pillantásom finom eleganciával pásztáz végig rajta. Nem is annyira kislány, mint ahogyan a mondataiból tűnt. Nem láttam még, így biztosan nem háztárs, és még csak nem is az én évfolyamomra jár. - És hova ilyen sietve? – Szórom le a könyökömről a rá tapadt port, egy pillanatig sem engedve ki pillantásom szorításából a lányt, valószinűtlenül közel maradva, szinten susogó hangon.
♫ Supreme ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to maya ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Csodálatosan sütött a nap. Mindenki kint volt az udvaron, vagy akár bent a klubhelyiségben ahol most én is vagyok a magazinomat olvasgatva a kanapén. Szoktam emberkéket látni, akik vagy be és kijönnek. Nem tudok a magazinomra koncentrálni, mert a fejem tele van nagyon sok gondolatokkal, amik mind Simon körül forognak. Egyszerűen képtelen, vagyok őt elfelejteni ezért inkább a lány hálószobába, megyek felveszem a futó szettem és egy piros masnit kötök a hajamba. Mikor elkészültem, akkor kiléptem az ajtón és mindenki engem nézett, ahogy mindig a szokásos módon. Elmegyek a tóra és futok. Természetesen ilyenkor a legjobb ha kiszeretnél kapcsolódni és nem gondolni az adott személyre. Szerencsémre a hajam nem volt kiengedve, mint mindig de általában lófarokban vagy mindig változtatni szoktam rajta igazából mindegy. Mikor futok a gondolataim mindig velem vannak. Általában úgy elszoktam gondolkodni mint, ahogy még soha sem. Nagyon szeretem Simont de...talán, most valamiért kerülne engem? Nem tudom a randi óta, nem nagyon beszéltünk és bevallom, kezd egy kicsit hiányozni. Mintha már az életem része és tulajdonképpen nem tudom hogyan tovább.
Miközben futok, annyira belemerülök a gondolataimba, hogy észre sem veszem a felém futó srácot, majd véletlenül belé ütközök és mind a ketten egymásra esünk. Még néma csendben nézem, majd gyorsan felsegítem. Ne haragudj! Ügyetlen voltam, ígérem legközelebb a lábam elé nézek! Csak nem láttalak, mikor jöttél tényleg elnézést.- Leporoltam magam, majd elnézést kérek tőle mielőtt leteremtene. Láttam, hogy sportosan van öltözve biztosra veszem, hogy ő csak simán fut és nem szeretné máshova terelni a gondolatait ha egyáltalán vannak. Biztos, hogy nincsenek nem tudom, nem ismerem. Párszor már láttam, de lehetséges hogy mardekáros... fogalmam sincs a gondolataim egyértelműen nem itt járnak. Fogalmam sincs, mi van velem. Már nem az a kislány vagyok aki eddig, megváltoztam már nagyon rég, amióta ide járok. Sikerült nyílt emberré változnom és barátokat szerezni. Csak... még mindig várok a nagy Ő-re mert hát kitudja, hogy Simon lesz az vagy más? Remélem, hogy majd jót fogok vele beszélgetni vagy még kitudja, hogy mikor fogunk megint egymásba botlani, de minden kapcsolat így kezdődik nem? Ahogy anyukám szokta mondani sok, minden a szerencsén múlik. Majd meglátom, hogy lesz-e egyáltalán valami belőle vagy sem.
