2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "A tanórák elbutítanak. Kiirtják az önálló gondolatokat."
Főkarakter: Főkarakter neve: Draco Malfoy Teljes név: Brady Fairlane Születési hely és dátum: 1977.04.22. London Csoport: Griffendél Patrónus: Fehér farkas Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 9. (tanár) Képesség: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - Kiemelkedő, Átváltoztatástan - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Ha tipikus jófiút keresnél, véletlemül pont én vagyok az. Hagyományos családmodel, semmi rossz negatív háttér, így bele sem tudok gondolni, hogy miért jó az másoknak, ha állandóan egymást bántják. Távol áll tőlem a manipuláció, az érzelmi zsarolás. Sajnos naivitásomból kifolyólag mások könnyen átvernek, hiszen én még hiszek az összetartásban, és abban, hogy bárki megjavulhat. Azokat is megpróbálom segíteni, akik nekem ártottak. Ritkán esek kétségbe, ám ha az megtörténik, akkor az egész világrendem összedőlhet. Szavaim szelídek, nem javítok ki senkit, és nem is török hatalomra. Mindenkit a barátomnak tekintek. Tanárnak készülök, és ez látszik is rajtam, hiszen mindenkiben az erősségeket próbálom kiaknázni, szeretek másokat is csapatmunkára nevelni. Végtelenül elismerő vagyok, olykor azonban hajlamos vagyok makacsságra, nem tudom elfogadni, hogy valamit már érdemes inkább elengedni, mintsem ragaszkodni hozzá. A múltban élek, hiszen jó pár évvel ezelőtt még komoly sikereim voltak a tánc és az ének tekintetében de azóta már eltelt pár év, és néha még azon merengek, hogy ha a szerelem nem jön közbe, akár egészen híres lehettem volna. Ám így maradt a boldogság, amit a párommal adhatunk egymásnak, még ha mások szerint ő borzasztóan diktatórikus sündisznó velem, én ezt igyekszem nem figyelembe venni, hiszen nem arról szól a szerelem, hogy úgy fogadjuk el a másikat, ahogy van?
Megjelenés
Külsőleg finom vonásokkal rendelkezem, mondhatni kisfiús vagyok, amit kamaszkor elhagyása azért kissé feldobott, és van bennem valami ellenállhatatlan. Nyilván nem lehet összehasonlítani azokkal, kifejezetten rámennek arra, hogy jól nézzenek ki, de egész csinos vagyok. Halovány bőröm, átható kék szemem alapján valami északi leszármazottja lehetek, ezért aztán nem vagyok túl különleges, hiszen ilyenből áll a fél világ, nem mondhatom magam egzotikusnak. Inkább a kedvességemmel, a humorommal tudok tarolni, már ha akarnék, mert összességében nem igazán vagyok egy kezdeményező alkat, eddig egy kapcsolatom volt, ami most is tart, abból pedig nem sok tapasztalatot tudtam leszűrni. Legtöbbször ápolt a kinézetem, igényesre lenyírt haj, jól ápolt arc, de valamin nagyon berágok, könnyen előfordul, hogy elhanyagolom magam. Összességében legtöbbször zakót hordok, pedig nem készülük bankárnak. Tanári pályán gondolkozom, de néha a bőrdzseki azért becsúszik.
Életed fontosabb állomásai
Terrivel ücsörgök a diáktársalgóban, és a terveiről mesél, hogy milyen lesz az, ha majd összeköltözünk, vagy majd nyáron elmegyünk egyet nyaralni. Most éppen üvegesen meredek magam elé, ahogyan azt hajtogatja, hogy rendkívül szép gyermekeink vannak. Nem voltam képes sosem megmondani neki hogy milyen sok idő eltelt, nem igazán éltünk egymás nélkül, ő volt számomra az első, de annak már négy éve. Nem mintha nagy bulizós lennék, de teljesen kisajátít. Állandóan tudni akarja, hogy merre vagyok, ami akár ragaszkodásnak is vélhetnék, a szerelem jelének, de így, ebben a formában bizony állati...irritáló. Néha észreveszi hogy mennyire sok, akkor gyorsan visszahátrál, és eljátsza a csupán gondoskodó párt, de mindenki előtt állandóan felvállaltatja velem, hogy mennyire oda vagyok érte. Igen, szeretem, de ez már... valahogy kezd púp lenni a hátamon. Nem is tudom, hogy most éppen miért nézem az órámat, hogy hátha el kell mennie órára, és egy kicsit tudok sétálni. Hiszen a tanítás a mindenem, ha kiskölykökkel foglalkozhatok, taníthatom őket, az olyan, mintha még az én álmaimat is valóra tudnák váltani. Ez az, amit Terri sosem értett meg, szerinte ha gazdagok akarunk lenni, akkor el kéne mennem ereklyekutatónak, mondjuk a gringottsba, mert ott van a pénz, és addig elment a dologgal, hogy még a házvezetőmmel is beszélt, hogy hasson rám valahogy. Oké, ha az embernek családja van, tényleg le kell mondania az álmairól, de mi még csak össze sem vagyunk házasodva... mindez elég korainak tűnik. Valahogy az elején még nem volt ilyen, természetesek voltak a reakciói. Nem is tudom hogy miért, csak tippelni tudok. Tizenöt évesek voltunk, akkor egyértelműnek tűnt, hogy összejövünk, mind a ketten jó tanulók, és ügyes sportolók is voltunk, amolyan társasági központok, de aztán a lányok egyre jobban kezdtek nőiesedni, mosolyogni rám, és valahogy... paranoiássá vált, elkezdett szépen behálózni minél több módon kapcsolódni hozzám, hogy még véletlenül se mondjam azt, hogy ennyi volt. Végül mégiscsak mázlim lesz, mert a társalgóba befut két harmadikos lány, akik lelkesen kérdezgetnek, hogy mikor tartok megint bűbájtan helyettesítést, mert már kilencedikesként ezt is megtehetem. Lelkes mosollyal pattanok fel, hogy elbúcsúzzak Territől, aki igen szemregányóan szemforgat. Lassan el kéne fogadnia, hogy én ezt tanulom, ez a munkám, és bizony bármennyire is szeretjük egymást, nem csak róla szól az életem. Valamiért irigy, és féltékeny, hogy rajta kívül valami más is van az életemben, ami boldoggá tud tenni. Egyetlen szerencsém, hogy hugrabugos, és a klubhelységben legalább nyugtom van tőle, bár elég rossz érzés ezt így gondolni a szerelmemről. A két kislány lelkesen kézen fog, és kivezet, hogy aztán a folyosón éppen elmenjünk Avery mellett. Avery, na igen, én így hívom, a középső nevén, a Hazel valahogy nem jön a számra. Valamiért a gondolataiba van mélyedve, mégis felnéz, találkozik a pillantásunk. Elmosolyodom, hálásan viszonozza. Régóta vagyunk barátok, ám ő siet valahova, ahogyan én is. Ha Terri komolyabban tudná ezt, már biztosan rikácsolt volna a dolgon. Pedig semmi oka rá, én mindenkivel kedves próbálok lenni, igaz, Avery valahogy más kategória, felnőttebb, akivel szoktunk tudni beszélgetni, elvonulni egy kicsit a külvilágtól, hiszen mindig is számíthattunk egymásra. Most éppen mi lehet a gond? Utánafordulok, de már eltűnt a fordulóban. Majd ha lesz délután egy kis időm, elkapom egy kis csacsogásra, rossz azt látni, hogy maga alatt van. Remélem nem láttam rosszul.
