2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Be vagyok pánikolva mert azért lássuk be, nem mindenkire erőltetik rá a házasságot még az aranyvérű családokon belül sem. Márpedig egy feleség maga lehet az istencsapása, nem hagy teret, mindent kézben akar tartani és irányítani a férjét, márpedig én a magam ura akarok lenni, élni az életem és érezni, hogy szabad vagyok. Azonban ez a házasság elkerülhetetlen. El kell vennem a lányt ahhoz, hogy bebiztosítsam a jövőmet. Maga a pokol az a záradék, de az apám mindig is sokkal előrébb járt az ellenfeleinél, én, mint a fia a legnagyobb ellenfele vagyok, mindig dacoltam vele, soha nem hagytam, hogy irányítson, ezzel azonban megfogott. Ezzel pedig nagyon is tisztában van, eltudom képzelni, hogy most is ott somolyog a székében és élvezi, hogy legyőzött. De nem baj, lesz még az én oldalamon a győzelem, az Öregem nem lesz örökké főnöke az életemnek. -Szerinted nekem ez így tetszik, nem akartam házasodni, 17 vagyok az istenért, egyszerűen élni akarnám az életem, de nem hagyják, rám telepszenek és azt hiszik felforgathatnak mindent. - A mondat elején még szinte kiabálok mérgemben, de a végére már inkább csalódottan sóhajtok egyet. Szinte reménytelen, nincs kibúvó ez alól, most megfogott az apám, az lenne az egyetlen megoldás, ha összeházasodnánk és amint meg van a vagyon azonnal szét is mennénk és mind a ketten élnénk az életünket. De valahogy, valamiért, na jó miattam, nem fog menni ez a megegyezés a lánnyal. Tudom, hogy egy tapló paraszt vagyok, de nem is tudok másmilyen lenni ebben a helyzetben, szétvet az ideg, a bizonytalanság. Nem várhatja el, hogy mézes-mázos legyek, vagy igen? -Jó-jó, bocs, nem kiabálok, ne haragudj na. - Teszem fel a kezem védekezően. Oké, talán túlzásokba estem egy kicsit. Persze a pofon után nem csak meg vagyok lepődve, de kicsit dühös is leszek. Még szép, hogy utána megyek és nem hagyom, hogy csak úgy lelépjen, nem finoman közlöm vele, hogy mind a ketten nagy sz@rban vagyunk, aztán elengedem mire úgy térden rúg, hogy felnyögök a fájdalomtól. Édes jó Istenem, hát mi ez a lány, harcművész? Összerogyadozik a lábam, és valahogy nem akaródzik működni, a fene vigye el, ezek után a lány ne is várja, hogy békén hagyom. Lehet, hogy nem voltam vele kedves, de Ő sem finomkodott, max nyitunk egy új fejezetet, ha kell magamhoz édesgetem és akkor is az lesz amit én akarok, lehet bármilyen kifogása. Előttem nem lehetnek akadályok.
Adelia Aimes
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Caevan & Adelia - Első találkozás 2015-04-20, 19:18
Még mindig azt hiszem, hogy ez valami rémálom. Már az is jobb lett volna, ha a a leendő férjem egy kövérkés, kopaszodó valaki, mint hogy ez a bájgúnár, aki amellett, hogy neveletlen, egyszerűen egy arrogáns, öntelt valaki, aki elvicceli a dolgokat, és már rángat is. Már fordulok is sarkon, nekem az egész nem is ér ennyit, inkább villámgyorsan lelépek még az iskolából is. Penny biztosan meg fogja érteni, hogy zsarnoki anyánk újabb rémtettével nem akarok szembenézni. Talán, ismétlem talán hajlandó lettem volna megfontolni, hogy ha az illető egy kicsit is kedves, vagy próbál velem együttműködni, de úgy, hogy szó szerint csak a saját önző érdekei hajtják, úgy nem. - Nincs olyan, hogy kell. Senki nem kényszeríthet... én ezt... nem fogom hagyni. – Riadtan nézek rá fel, mert csakis a fizikai erejét tudja bevetni ellenem? Ennyit az érvekről? Kigúnyol, vagy bánt? Micsoda férfi... Már csak az kéne, hogy tényleg elsírjam magam előtte. Nekem ez az egész sok, és csak tépném ki magamat a karjából, előtte viszont még rákényszerít, hogy végighallgassam. Ekkora egy lengerlően magabiztos... antilovagot...! Én is a mardekárba kerültem, de ahogyan Penny, én sem látom be, miért is kéne csak ezért bántóak lenni másokkal. - Sikítani, vagy megátkozni, vagy mittudomén, ne kiabálj velem. – Keverek le lendületből egy pofont, mert nem, ez már sok. Sosem gondoltam volna, hogy bárki is képes úgy sokkolni, hogy bántsam, nem vagyok én olyan. Vissza sem nézve szinte szaladok vissza az ajtóhoz, amelyről úgy hiszem, biztonságos menedéket biztosít. Hogy aztán rámarkoljon a karomra, ezen már feljajdulok, és ki is bukkan az a bizonyos könnycsepp, amit az előbb még vissza tudtam tartani. Erőtlenül hallgatom végig, fél szemmel még oda is nézek, ahova mutat. Őszintén nem érdekel, hogy mivel tartozik az apjának, vagy hogy éppen figyelnek minket. Már csak az számít, hogy mielőbb szabaduljak. Már nem csupán fogvatart, még ultimátumot is ad. Szerencsére nem látom az arcát, mert hogy még vigyorog is. Bólintok, még egy „jól van”-t is kiszűrök az ajkaimon, hogy aztán hátraforduljak, ha elengedte a kezemet. Még mindig szipogok, hogy aztán lendítsem a lábamat. Nem a micsodáját akarom eltalálni, arra még lehet, hogy számítana is. Tiszta erőből rúgok bele a térdébe, remélem el is törik, mert még az sem érdekel, ha a lábujjaim bánják. Akár sikerül, akár nem, azonnal rohanok, irány az ajtó, most már csak sikerül. Bárhova csak messzebb ettől az őrülttől, akit a férjemnek szántak.
♫ Broken ones ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Ugye ez nem komoly?? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
.
Caevan Ramsay
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Caevan & Adelia - Első találkozás 2015-04-17, 12:02
Hát igen, szokás mondani, hogy egy fénykép nem adja vissza a valóságot, milyen igaz. A csaj egész elbűvölő a képen, a valóságban pedig egy igazi hárpia. És még nekem kellene elvennem Őt, ez komoly? Azt eddig is tudtam, hogy apámnak nők terén nincs ízlése, csak anyámra kell nézni, egy díszes csomagba csavart édesség ami belülről romlott akárcsak az apám. Lehet, hogy ez a lány elragadóan csinos és minden pasi képzeletét megmozgatja ami alól én sem vagyok kivétel, de jellemre már inkább egy házi sárkány. Egyáltalán nem érti, hogy mi forog itt kockán, csak a saját problémái vannak, nos nekem is akad abból jócskán, pl az, hogy hamarosan földönfutó leszek, ha nem veszem el feleségül, nem is tudom mi a rosszabb, egy özönvíz ami mindent letarol vagy ez a lány a hitvesemként, hol van már az özönvíz? -Hidd el, keresnék, de van egy kis bibi szivi, nekem téged kell elvennelek, és ahogy látom neked sincs ínyedre a dolog. Akármit is akarsz tenni hidd el nem fog beválni, megszökhetsz, elbújhatsz, de ettől nem menekülsz meg. - Nézek rá komolyan, de a szám sarkában ott bujkál az előtörni készülő nevetés. Mire is számítottam? Arra, hogy majd egy olyan lányra bukkanok akivel együtt lehet működni? A nők szeszélyesek, az együttműködés nincs a szótárukban. Legszívesebben elmennék és hagynám, hogy az egész le is záruljon itt, de az örökségem kell és nem ez a lány lesz az aki elválaszt a vagyonomtól. Karon ragadom és húzom magammal egy olyan részre ahol nem tudnak kihallgatni minket vagy megfigyelni. Nincs könnyű dolgom, mert akadékoskodó, mint egy szamár. Csak a szememet forgatom és húzom tovább míg el nem érünk a padig. -Hajlandó lettél volna megbeszélni? Most viccelsz? A hajlandóság legcsekélyebb jelét sem mutattad. És mi lesz ha még egyszer hozzád érek? Sikítani fogsz? - Most már én is kiabálok, mit képzel magáról ez a lány? Hol van, egy palotában? A nővéreim is kész hisztizsákok, de ez a lány túl megy minden határon. Ez után kapom a csattanó pofont amire egy percre ledermedek és csak nézem a távolodó alakot. Azanyját! Igazi vadmacska. Miután a megilletődésen túl vagyok utána loholok és még mielőtt beérhetne az iskola épületébe megragadom és kissé hátrahúzom a karjait majd bilincsben lefogom, akárhogy vergődik nem eresztem. -Ide figyelj Adelia Aimes, lehet neked ez egy cseppet sem számít, de látod ott azt az erdős részt, ott van két köpenyes fickó, ha nem mozognak nem látni őket. Apám kis házi kedvencei, a keresztesek, azért vannak itt, hogy figyeljenek minket, alighanem az iskola igazgató is tud erről különben már nem lennének itt, a helyedben jól viselkednék, legalább a látszat kedvéért, és most elengedlek, ne visíts, ne rugdalj és ne pofozkodj ha lehet. - Vigyorodom el. - Hallgasd meg a tervem, ez az egyetlen esélyünk. - Mondom higgadtan, halkan.
Adelia Aimes
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Caevan & Adelia - Első találkozás 2015-04-15, 22:04
A srác egészen csinos is lehetne, ha nem viccelte volna el ezt az egészet, így most már esélyét sem látom, hogy legalább minimálisan összedolgozzunk, mert ha már csak arra vagyok jó, hogy iderendeljen, aztán megalázzon, akkor én már most elmenekülök, nem próbálom meg kibekkelni a születésnapomig, a karácsonyi esküvőről pedig szó sem lehet. Pennyvel majd hátha össze tudunk rakni egy túlélőcsomagot, és nem is tudom, akkor nem lesz végzettségem, mert így már a vizsgákat se fogom megvárni. Egyszerűen el innen. Még le is sziviz, nem tudja, hogy hol van a határ. Nem vártam el én, hogy hős lovag legyen, de hogy még egy arrogáns hólyag is... Biztosan a jó külső miatt hiszi azt, hogy bármit megtehet. Bármit, de nem velem. Elkerekedik a szemem, hogy annak ellenére, hogy ő kezdi bántón, még folytatja is. Fel se merül, hogy bocsánatot kérjen. Ez azért már aljas.. - Akkor vedd komolyan magad, és keress magadnak valaki mást... szivi. – Vonom meg a vállamat, és már távolodnék is el, hogy felmenjek a szobámba, mert erre aztán végképp nincs szükségem. Bármennyire is zsarnoki az anyám, azért úri nevelést kaptam, és ő meg úgy beszél velem, mintha a kutyája lennék. Fájdalmasan nyikkanok meg, összeszorítom utána a fogamat, hogy erőt gyűjtsek, hogy kiszakítsam magam. Egyenlőre még nem megy, zordan meredek rá, nehogy kibuggyanjon egy könnycsepp, nem, azt nem fogja megkapni. Vonszol, én pedig próbálom megvetni a lábamat, egyenlőre nem sok sikerrel. Nem is tudom, hogy gondolta, a következő lépés, hogy itt a padon fog megerőszakolni? Lassan már azt is kinézem belőle. - Na idefigyelj te... – Szikrázik a szemem, de végül nem vágok a fejéhez sértést. – Engem nem érdekel, hogy anyám mit döntött helyettem. Hajlandó lettem volna megbeszélni veled, hogy mit tudunk tenni a dolog ellen, de ezek után oldd meg magad, és ha mégegyszer hozzámérsz, akkor... – Rántom ki a kezemet, bármenyire is fáj, és ha sikerül egy olyan igazi csillaghullást idéző taslit keverek le a srácnak, majd sarkonfordulva futólépésben indulok el visszafelé az iskolába. Addig kell beérnem, amíg el nem sírom magam, és attól még hajszál választ el, de nem fogok előtte még jobban megalázkodni.
♫ Broken ones ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Ugye ez nem komoly?? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
.
Caevan Ramsay
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Caevan & Adelia - Első találkozás 2015-04-12, 14:05
A házasság nem a magam féle srácoknak való. Én nem akarok elköteleződni, szeretem az életemet úgy élni ahogy nekem tetszik. Nem akarok egy nőt aki gúzsba köt, aki minden lépésemet szemmel tartja, aki képes a legjobb szórakozást elrontani. Na meg ilyen fiatalon kiakarna egyetlen egy nő mellett felébredni minden reggel? Nekem se feleség se kölykök nem kellenek, márpedig egy feleség kölykökkel is jár, mert ha én nem akarnék egyet sem Ő akarna. Na, szerintem felhoztam minden okot arra, hogy ez miért olyan fatális nagy hiba. És most akkor a házasság mellett szóló érvek. Ha elveszem akkor az örökségem megmarad és kitagadott földönfutóvá sem válok. És kb ennyi, ennyi a pozitív ebben a nősüléses ügyben. Ha nem lenne az a pici záradék simán kislisszolhatnék,d e persze apám mindent elkövetett, hogy meghajoljak az akarata előtt. Mindig is erre vágyott, hogy lássa miként tudja lerombolni az ellenállásom. Élhetnék én a családi vagyon nélkül is, de a nulláról indulni manapság nem valami szerencsés. A karórámra pillantva nézem az időt, késik, igaz csak pár percet, de késik. Megeshet, hogy el sem jön, ami egyik részről jó volna a másikról nem, mert nem vagyok egy kivert kutya akinek a szuka után kell koslatnia, nem? Végül mégiscsak méltóztatik megjelenni és hát a helyzettől eltekintve azért belátom, hogy káprázatosan néz ki, többet mutat, mint a kép az már szentigaz. -Ha kettőnk közül bárki is komolyan veszi ezt az egészet az én vagyok szívi. - Keményednek meg az arcvonásaim. Ennek a csajnak semmi tétje nincs a dologban, sőt, szerintem nagyon kényszerítve sincs, ha nem én akkor hozzáadják valaki máshoz, csak jól jár vele. Én azonban ha nem veszem el akkor minden vagyonom azonnal oda lesz. -Mint mondtam az előbb, beszélnünk kell és még csak ne is álmodozz arról, hogy faképnél hagysz, világos? - Mordulok rá és karját megragadva a közeli padok felé vonszolom. Erre megoldást kell találnunk. Lényegében egy ötlet körvonalazódik bennem, talán megtudom kerülni apám záradékát egy kisebb úton. El kell vennem a lányt, ha nem teszem oda a vagyon, de azt nem írja, hogy mennyi ideig kell házasnak lennünk, elveszem majd amikor apám meghal elválunk és mindenki megy szépen a maga dolgára. -Na most ide figyelj, nekem ez a házasság nincs ínyemre, ha neked igen az sem érdekel különösebben, van egy tervem, te pedig ehhez hozzá fogsz járulni, ha tetszik, ha nem. - Ezzel le is szögezem a dolgot és várom a reakcióját, a nők mindig vagy hiszti vagy dührohamot kapnak ha irányítják vagy próbálják irányítani őket, megvárom míg ez megtörténik aztán lecsendesül és aztán vázolom is a tervet.
Adelia Aimes
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Caevan & Adelia - Első találkozás 2015-04-08, 12:29
Túl fiatal vagyok én még a házassághoz, de ha nem így lenne, akkor is nagyon kifacsart dolog most tizenhét évesen szembesülni azzal hogy az anyám egy másik családdal már le is paktált a születésemkor, csak hogy a vagyont, és a neveket egyesítsük. Azt hittem, hogy érek annyit, hogy nem kezelnek áruba bocsátható tárgyként, de mindez már akkor sem számított. Anyám ugyan nem halálfaló, de ugyanolyan gőgös, mint a legtöbb aranyvérű család, az érzelmek mehetnek a kukába. Annyira van bennem tisztesség, hogy lemegyek, és legalább meghallgatom az illetőt, hátha valahogy ki tudom bekkelni, ezt a pár hónapot. Remélem, hogy nem akar rámmászni a nászéjszakáig, azt már komolyan nem tűrném el. Majd Penny valahogy segít, ő olyan okos, felnőttesebb, és megérti, hogy már nem tudom elviselni azt, amit az anyám művel. Ott maradhattam Franciaországban, bár a nagyszüleim így bőven szemmel tarthattak, a valódi fenyegetés mindig is az anyám volt. Félek attól, hogy az illető elviselhetletlen, arrogáns alak lesz, egy pöffeszkedő, aki teveszámba vesz, csak asszony legyen, az a lényeg. Erőteljesen kétlem, hogy olyan helyzetben érezné magát, amiből nem lát kiutat, akkora szerencsém úgysem lesz. Nem általánosítok, hogy minden férfi egyforma, hiszen volt már egy-egy értelmes pasim, akikkel vélhetően pont azért nem jutottunk előre, mert mindig közbelépett a családom, és így vagy úgy, de meghiúsították a dolgot. Annyira meg sosem voltam dacos, hogy csakazért is lefeküdjek valakivel, mert eszembe se jutott, hogy a szüzességemet erényként őrzik. Hát ez finoman is szólva gyomorforgató sokk. Mivel még csak a csinos arcú fiút látom az udvaron, úgy vélem, hogy a másik el se jön, csak idekéretett, hogy gyakoroltassa az uralmát, amelyet majd felettem. Hát mindegy, én megtettem, amit lehetett, legalább nem kell tovább foglalkoznom az üggyel. Attól még a srácot megkérdezem, korrekt lehetek. Az illető megfordul, szemtől szemben még inkább jóképű, mint távolról. A válasz azonban kissé elborzaszt, bár ez felületes dolog, de még ebben sincsen szerencsém, ha már bele vagyunk kényszerítve a helyzetbe, legalább ne legyen végletekig ronda, de most kiderül, hogy még rémes is. – Hát ez.. remek. – Felelem, karbafonom a kezemet, és már éppen indulnék vissza, nem tudom értékélni a nevetését, hogy aztán amikor már éppen lépnék el, akkor halljam meg a válaszát. Beharapom az ajkamat, és szirkázó szemekkel meredek rá. – Azt hiszed, hogy olyan vicces vagy? Úgy látom ezt az egészet komolyan sem veszed, még annyira sem, hogy.. Mindegy. – Vonom meg a vállamat, ha az volt a szándéka, hogy oldja a hangulatot, akkor ezzel most nagyon rossz lóra tett. Élesen szóltam hozzá, már mennék legszívesebben, még nem mozdulok, a tisztesség azt kívánja, hogy valamennyire még odafigyeljek rá.
♫ Broken ones ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Ugye ez nem komoly?? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
.
Caevan Ramsay
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Caevan & Adelia - Első találkozás 2015-03-30, 22:04
Őszintén szólva ez a hely maga a megtestesült unalom, semmi extra. Az ideérkezésem napján megnéztem egy kviddics edzést és a végén sírva röhögtem, kegyetlen bénák és ez még csak egy enyhe és aranyos jelző. Mint valami kezdők, pedig tudtommal nem azok. Tehát már is egy dolog amiben jókorát csalódtam. A mardekárosok klubhelyisége kisebb, mint a Durstrangosoké, de ez még tűrhető is. A háztársaimról inkább nem nyilatkoznék, AZOKRA nincsen szó. Most pedig, hogy úgymond beköltöztem a legnagyobb gondra fordíthatom az időm, a közelgő esküvőre ami alól nincs kibúvó. Egy napig húztam-halasztottam, de végül elküldtem azt a baglyot a lánynak, hogy ideje találkoznunk még mielőtt frigyre lépünk, ha már pokol lesz, legalább had szokjak hozzá szépen, lassan. Választ nem vártam a levélre csupán annyit, hogy megjelenjen az udvaron ahová kérettem. Azt hiszem van mit megbeszélnünk, mert én még mindig sok mindent nem értek ezzel kapcsolatban, annyi világos, hogy az apám ellenem mesterkedett, de a lány és a családja szándékáról gőzöm sincs. Karba tett kézzel állok már egy ideje, de nem is nagyon tűnik fel, mert közben az agyam teljesen máshol jár, a képen a lány elég csinos, de mi van ha ez csak valami mézesmadzag, egy propaganda szöveg vagy reklám? "Hé, jól nézek ki nem? Vegyél meg (el)." Közben meg valami szeplős, kétfogú, ritkás hajú, terebélyes, pedofil istennyila? Hát igen, másra se tudok gondolni csak az én édes menyasszonyomra. A fúriafűzt nézem, miként mesterkedik lecsapni a madarat amikor valaki megkocogtatja a vállam. Még mielőtt megszólalnék felé fordulok, a fene egye meg az illemet, rám ragadt. Azonnal felismerem a képről a lányt, tényleg csinos, legalább egy valami nem átverés. Megnyugtató. Nem ismer meg, ezek szerint nem tudja hogy nézek ki, mármint a vőlegénye. magamban elmosolyodom majd színészi tehetséget meghazudtolva kezdek játszani. -Szia! Azt mondtad Caevan Ramsay? Had gondolkodjam egy kicsit, azt hiszem ismerem. Úgy 160 centi, kopaszodó és dagi srác, a szobatársam, de ne is kérdezd, rémes alak. - Nevetem el magam, majd körülbelül egy percet várok még mielőtt komolyra venném a figurát. -Csak vicceltem. Én vagyok Caevan, te pedig Adelia ha jól sejtem. - Még szép, hogy jól sejtem, azért nincs memória zavarom, hogy egy képről ne ismerjek fel valakit úgy, hogy előtte néztem meg 5 perce. Zsebre dugom a kezem mielőtt újra szólásra nyitnám a szám. -Azt hiszem nekünk van egy kis megbeszélnivalónk. - Hangom tárgyilagos és az előbbi humorérzéket mentesítve térek a tárgyra. Ezt a házasság dolgot tisztáznunk kell, mert lassan becsavarodom a dologtól.
Adelia Aimes
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Caevan & Adelia - Első találkozás 2015-03-30, 18:34
Az első napom az iskolában. Nem kaptam még mardekáros egyenruhát, ám amilyen rendszerető, és lojális vagyok, gyorsan előkaptam a ruhatáramból egy méregzöld egyberuhát, hogy legalább ennyivel ne lógjak ki a tömegből. Pennyvel kéne beszélnem erről az egészről, biztos vagyok benne, hogy ő hozzám hasonlóan mindig is gyűlölte anyám zsarnokságait. Ha valaki, ő támogatna egy esetleges szökésben, talán még egy kis pénzzel is segítene, hogy új életet kezdek. Valahol távol ettől az őrülettől. A nagykorúságot meg kell várnom, hogy ne legyen rajtam a bűbáj, és tudjak büntetlenül is varázsolni, addig talán ügyesen megtervezhetek mindent. Az kérdés, hogyan fog menni a színlelés, hiszen a vőlegényemről semmit nem tudok, tényleg semmit, csak a nevét, és hogy korban hozzámillik. A családjaink ezt jól kifundálta. Az első óráim sem telnek el idegeskedés nélkül, mert nagyjából még ki sem pakoltam, máris bagoly lep meg, leendő férjuramtól, hogy látni kíván. Annyira szabad szellem vagyok, szeretek szárnyalni, de minden, ami kötelesség, gúzsba köt, egyből paprikavörös leszek, hogy rögtön ugáltatna. Biztos vagyok benne, hogy az összeesküvés fontos eleme volt, hogy kinézett magának. Mintha valami katalógus lenne rólunk, aranyvérű lányokról, és a nyálcsorgatós úrfik kedvük szerint kaphatnak meg minket. A dolog szépséghibája csak annyi, hogy anyám azt mondta ő választott, méghozzá a születésünkkor, úgyhogy ez a Caevan talán kevésbé ludas, ám ha jól sejtem, nagyon is nincsen ellenére, hogy kap egy feleséget anélkül, hogy dolgoznia kéne érte. Lecsapom a bőröndöm tetejét, és kissé indulatosan indulok le az udvarra, ahol vár. Abban a nyári egyberuhába, amit felkaptam. Fázni fogok, ezért egy világos dzsekit is húzok fel rá, ez azonban nem takarja el formás lábaimat. Biztos egy kövér, pöffeszkedő úrifiú, akitől a rosszullét jön rám. Átvágok a folyosókon, és megpróbálok nyugalmat erőltetni magamra. Ha színjátékba kell mennem, akkor elő kell magamból varázsolnom a szinésznőt. A Beauxbatonsban a balett mellett jártam színjátszás órákra is, most majd hasznát is veszem. Remélem. Azért mégiscsak más, mint ha nem igaziból csinálja az ember. Ellenőrzöm a csatomat, megfelelően fel van tűzve a haja. Kitaszítom a nehéz kétszárnyú ajtót, hogy az udvaron találjam magam. Na hol van az a rondaság, akihez a család érdekében mennem kéne? Egyetlen srácot látok, de ő nem lehet ő. Ez... egészen emberi, nem szorul arra hogy egybeházasítsák, talál ő magának ilyen elrendezések nélkül is feleséget, ha éppen arra vágyna, bár ki az oktalan, aki tizenhét évesen ebben gondolkozik? Nem, biztosan nem ő az. Közelebb lépek, és mivel még nem felém néz, megérintem a vállát, hogy megszólítsam. - Bocsáss meg, nem ismered véletlenül Caevan Ramsay-t? – Kérdezem csendesen, a legjobb az lenne, ha csak útbaigazítana, és mennék is tovább.
♫ Broken ones ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Ugye ez nem komoly?? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
.
Caevan Ramsay
Reveal your secrets
Tárgy: Caevan & Adelia - Első találkozás 2015-03-29, 11:39
Azzal megbékéltem már, hogy az apám szabályosan kirúgatott a Durstrangosok közül és, hogy ezzel a karrieremnek befellegzett, na, de az egy héttel később érkező baglya már felvitte bennem a pumpát. Még ezzel az új helyzettel megtudtam volna békélni valamennyire, na, de az a levél, teljesen bebizonyította, hogy nem érek semmit a családomnak, egyszerűen egy eszköz vagyok ami arra jó, hogy a vagyonukat és a nevüket fent tartsák. Szánalmas bolondok mind. Majdnem szét téptem a levelet miután átolvastam. Egyetlen dolog miatt nem tettem, mégpedig a záradék miatt. Had idézzem szó szerint: "Tisztában vagyok vele, hogy dühös vagy most, hogy tudod mi áll a levélben és mit várunk el tőled, mint Ramsay fiútól. Ám az is nyilvánvaló, hogy kiakarsz majd hátrálni ebből az egészből, épp ezért tettem pá óvintézkedést, hogy ez még csak a fejedben sem fordulhasson meg. Ha megpróbálnál kihátrálni akkor a vagyonból egy tallérnyit sem kapnál és kitagadna a család, nem lenne senkid és nagyon jól tudod, hogy ebben a világban nem tudnál megélni a semmiből, úgyhogy ajánlom gondold át még mielőtt döntenél." Kis híján agyérgörcsöt kaptam az apám szemét húzásától. De igaza van, nem hátrálhatok ki, ha nem akarok nincstelenné válni, márpedig ez nincs szándékomban sem most sem máskor. A levél mellé mellékelt egy fotót a lányról akit hamarosan, már a nyár folyamán el kell vennem feleségül. Már attól a szótól, hogy feleség, kiráz a hideg. Nem is tudom, hogy ez hogyan juthatott az apám eszébe, 17 éves vagyok és nősüljek meg? Ennek ellenére pont úgy cselekszem ahogy azt elvárná, küldtem egy baglyot a lánynak, hogy az udvaron várom és legalább ismerjük meg egymást, ha nem adatott meg nekünk csak néhány hónap. Tudok róla annyit, hogy arisztokrata családból való és, hogy jelenleg Ő is itt tanul a Roxfort falai között, de ennél több információm nincs róla. Nem tudom, hogy őt mennyire érte meglepetésként ez az előre elrendezett házasság. Végül is lehet, hogy Ő tudta már és várta vagy nem tudom. Persze valószínűbb az, hogy neki is mostanában szóltak, mintha valami rohadt nagy pozitív dolgot közölnének. Zsebre tett kézzel várakozom, hajamat a szél borzolja ahogy a nyílt terepen ácsorgok és várom, hogy megérkezzen a menyasszonyom.
