2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Lehet, nem tudom, ezt már…soha nem tudjuk meg, igaz? – rántom meg a vállamat egy halovány mosollyal. Nem is tudom, hogy mennyire lettünk volna szépek együtt. Nekem nem igazán volt még lánnyal dolgom, szóval nem hinném, hogy mi lettünk volna az álompár, és amúgy sem jött össze, tehát… ennek oka volt , igaz? – Igen, jobb. Könnyebb csak Harry Potternek lenni. –adok neki igazat mosolyogva. Könnyebb, mint a Kiválasztottnak, és nem is akarok az lenni újra, nem akarom, hogy csak ezt lássák bennem, mert már akkor is értelmetlen volt, és most is az lenne. Én csak Harry vagyok, aki vért izzad a kviddics kupáért. - Igen, ez az év félő, hogy már elúszott, de… majd jövőre összeszedjük magunkat és visszavágunk. – nem lehet mindig csak nekünk nyernünk, eddig egész szépen álltunk, sokszor nyertünk, nem nyerhetünk mindig, bár tény, hogy szívesen látnám a Mardekárt mögöttünk, semmit előttünk, de… ebben az évben nem tettünk ki magunkért. - Szerintem jobbak lennénk veled, régen is jók voltunk, nem? – na igen, szerintem a múlt is remekül bizonyítja azt, hogy Ginny nagyon is jó volt, és minket is jobbá tett, most pedig azt hiszem… új csapat van, össze kell szoknunk, ráadásul ott van még az is, hogy nem mindenki tud ugyanakkora figyelmet és energiát fordítani a kviddics felé. – Most az a dolgod, hogy magadra figyelj Ginny, a kviddics meg vár téged. – mi is megvárjuk, ha esetleg úgy döntene, hogy visszatér majd közénk. Én szívesen látnám őt, jó lenne, ha jövőre mi lennénk olyan jó formában, mint a Mardekár. - Csak…szerencsém volt, ennyi az egész. – rántom meg a vállamat mosolyogva, de azért kissé zavartan, mert… Ginny elég szépe mond, igaza van, elsősként lettem beválogatva, de ha McGalagony nem vesz észre, akkor könnyen lehet, hogy még csak nem is jelentkezek a csapatba. Apa is csapattag volt, szóval… talán megpróbáltam volna, de nem adnék rá nagy esélyt. - A könyvtár úgy is unalmasabb, mint a kviddics pálya, igaz? – én nem tudok a könyvtárba olyan sokat ülni, a hátsóm is teljesen kikészül, és egy idő után az agyam teljesen a tanulás ellen lesz, én nem tudok tanulni, valamilyen érthetetlen oknál fogva nehezen megy. Gyorsan megtalálom a felszerelésemet, majd magamra is húzom őket, aztán felkapva a seprűmet már kint is vagyok,esélyes, hogy még ő előtte, mert nekem nem kell a keresgéléssel bajlódnom, minden ki van készítve, hamarosan úgy is edzést tartunk majd. Nem árt, a Hollóhát ellen fogunk majd játszani és nyernünk kéne.
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Harry & Ginny - Új kezdet 2015-03-21, 11:29
- Tudom, csak... szépek lettetek volna együtt.. – Na igen, ez vagyok én, nekem Harry boldogsága az első, nem akartam, hogy magányos legyen, így mindig drukkoltam, hogy valahogy ne csak barátai legyenek, hanem olyan is, aki átöleli, hiszen már hatodikos, ilyenkor a legtöbb fiú már minimum randizgat, van valakije. Nekem is voltak már többen, igaz semmi komoly, még én is keresgélek, de ami ugye késik... Még Fredék cseszegetése ellenére sem vagyok hajlandó úgy tenni, mintha nem lennék lány. Én az egyetlen a hat fiú mellett, de nem zavar. Néha ugyan nem ártana egy nővér, de megbeszélem én Hermionével, ami nagyon nyomja a szívemet. Harryről is beszéltünk még jó régen, azóta nem változott sok minden. – Ez sosem volt baj, ezért vagyunk mi, hogy melletted legyünk. Nagy volt rajtad a nyomás, de most már jobb, ugye? – Így, hogy már nem Kiválasztott, úgy vélem, hogy sokkal jobban lehet önmaga. Végre lehet az a fiú, akitől nem várnak nagy tetteket. Így is többször megmentett minket, ezt senki nem fogja elfelejteni neki, én viszont mindennél jobban örülök, hogy nem kellett végül sokadszorra is kockára tenni az életét. - Azt mondod? A házkupát már így is elbuktuk, lehet, hogy megpróbálom. Fredék tegnap reggel úgyis megszórták egy kis Thestrál kakival a hálóját, ennek az évnek már úgyis lőttek. – Nevetem el magam, a bíztató mosolyt látva enyhén szólva megdobban a szívem, úgy tudja ezt csinálni, amitől akár el is pirulhatnék, amilyen világos a bőröm. Szerencse, hogy lépésben vagyunk, mert rögtön a mosoly után ismét előre néz, így nem kell lesütnöm a szemem a szavai nyomán. - Hé, ne mondd ezt, könnyen lehet, hogy így lehet hatni az ő…szívére, vagy akármi is legyen annak a helyén. – mosolygok rá. Oh, igen, Piton és én aztán finoman szólva sem jövünk ki valami jól, de nem baj ez, vagyis de, baj, viszont - Tudom Harry... De olyan rossz látni, hogy nem tehetek semmit. Lehet, hogy ha ott lennék köztetek, akkor se lenne jobb a csapat, de legalább nem érezném azt, hogy nem tettem semmit, és csak magamra figyeltem. – Vallom meg az igazat, de úgy vélem, anyáék meg is ölnének, ha nem így tennék. A kviddics számukra csak kviddics, és a vizsgák az elsők pedig ha kijárom a hét évet, Cedrichez hasonlóan én is elmennék hivatásos játékosnak. Addig meg ki tudja, talán jövőre már lehet értelme játszanom, végülis a hatodik az üres év, a Ravasz csak két év múlva jön. Ennyire meg nem kell előre készülnöm. - Miért is ne lehetnének még csodák? Ne feledd, még mindig te vagy az évszázad legfiatalabb fogója, ezt a rekordot senki nem veheti el tőled, hiszen eleve elsősként lettél csapattag. – Felkérésén nagyon mosolygok, és már bólogatok is. Nincsen nálam most kviddicstalár, de talán találok ott a szertárban valami hasonlót, ami rámillik, a seprűből pedig mindegy, ha csak gyakorlunk. - Könytárba, de az ráér! Megyek! – Bólogatok hevesen, hát létezhet ennél jobb nap? Régen szerettem volna vele tölteni egy kis időt, de ha belefeledkezünk a kviddicsbe, hát miért ne? Legalább nem én akaszkodom rá. Nem is kell irányt változtatnunk, én akkor megtettem, amikor összeütköztünk, így hamarosan fel is tűnik a pálya. - Akkor rögtön jövök, kis türelmet! – Köszönök el, és benyitok az öltöző ajtaján, hogy keresgéljek a méretemben griffes talárt, és mezt.
- Meglep? Annyira azért… nem hiszem, hogy meglepő. Tudod, ő Cedric-kel van. – oh, igen, ez meg a másik oka annak, hogy vége lett ennek mielőtt bármi is történhetett volna. Cedric az Cedric, én meg csak én vagyok, ez ennyire egyszerű, puszta logika és kész. Cedric elég népszerű, ez a lényeg. – Miért amúgy régen olyan szorongós voltam? – ez nem volt kérdés, mert tudom magamról, hogy igen, nem vagyok az a társaság középpontja féle ember, de nem volt eddig még ebből bajom, én jobban szeretem a nyugalmat, mint a féktelen bulizást, nem tehetek róla, ilyen lettem. Néha lennék más… de csak néha szerencsére. - Hé, ne mondd ezt, könnyen lehet, hogy így lehet hatni az ő…szívére, vagy akármi is legyen annak a helyén. – mosolygok rá. Oh, igen, Piton és én aztán finoman szólva sem jövünk ki valami jól, de nem baj ez, vagyis de, baj, viszont már hozzászoktam, az lenne fura, ha nem lenne tapló. – Hidd el, simán fog menni. – pillantok rá egy biztató mosollyal. Ha nekem ment, akkor neki is fog, sőt, ha Ron-nak ment, akkor neki is fog. De mondhatnám Fred-et és George-ot is, szóval… ha nekik sikerült, akkor Ginny szerintem simán, akadály nélkül fogja venni ezt az egészet, Piton ide, vagy oda. - Nem baj, dehogy, nem várja el tőled senki sem, hogy eljárj kviddicsezni! – senki, én sem, de tény, hogy hiányzik a csapatból,ő azért egy elég fontos összetevője volt a mi kis csapatunknak, és most nem is álunk valami jól, de… hiányzik nekünk,viszont nem vár el tőle senki, semmit sem. – A lényeg, hogy sikerüljenek a vizsgák aztán… jössz, ha akarsz, és nem, ha nem. – rántom meg a vállamat. Na igen, én amúgy is már csak ezt az évet és a következőt fogom lehúzni jó eséllyel a kviddics csapatban, mert bár tényleg sok idő, én… beleőrülnék, ha nem ülhetnék seprűre, muszáj, így kiadhatom a fáradt gőzt is. - Igen, tudom, formába kéne lendülni, ha győzni akarunk. Megtesszük, amit csak tudunk. – sajnos nem éppen úgy alakult ez az év sehogy sem, ahogy a Griffendél várta. A házkupa elszállt, sereghajtók vagyunk,a kviddics… igen, vagy esélyünk, nagyo kicsi, de meg kell ragadjuk. – Ami azt illeti…pont a kviddics pálya felé tartok, szóval… de persze, örülnék, ha elkísérnél. – nem zavar, sőt, örülök neki, ha van társaságom, mert egyedül unalmas, Ginny-t meg amúgy is nagyon kedvelem. - Amúgy te hova tartottál? A könyvtárba? – ha már tanulnia kell, akkor ott talál meg mindent, amit be kell vágnia, igaz?
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Harry & Ginny - Új kezdet 2015-03-09, 18:42
Kissé magam alatt vagyunk, hogy ennyire sikerült leeresztetünk, Piton sem bántja annyit Harryt, és úgy nagyjából elvesztettük minden motivációnkat, amely az állandó stresszhelyzetből származik. Korábban mindenki tőlünk várt mindent, azaz az elején Harryéktől, most meg olyanok vagyunk, mint bárki más. Sőt, a mardekárosok hatalmasakat nevetnek, hogy hősies tettek híjján mindenben utolsók vagyunk. Miután sikerült feltápászkodnunk, gyorsan elhúzom a kezem, hogy ne hozzam zavarba. Kívülről már nagyon ügyesen kezelem mindezt, belül meg majd’ összepisilem magam hogy hol lehetőségem csak úgy hozzáérni. Még mindig nem sikerült elfelejtenem, holott minden héten másik fiúval kavarhatnék. Olykor meg is teszem. Egyik sem köt le igazán. Beletúrok vörös szálaimba, hogy lekezeljem az érdekesen alakult szitut, hogy udvarias mosollyal biccentsek mellé lépve, bármerre is indultam, az most várhat, elkísérem, ha nem zavarom. - Oh, ez meglep, de kellemesen, látom is, hogy jobb a kedved, nem vagy annyira... szorongós. – Felelem oldalt pillantva, és teniszlabdányi gombóc gyűlik a gyomromba. Nem azt mondta, hogy már nem szokott, hanem hogy nem ő szokott. Már megint ki? Mindegy is, csak örülök, annak, hogy jól elvan, én sem estem depibe, mert észre sem vett. Nem kaphatunk meg mindenkit, jól is van ez így, attól még néha érezhetem magam úgy, mint akibe éppen kést mártanak. - Kétlem, hogy a denevérrontással be tudnám lopni magam őbunkósága szívébe. Lesz, amennyi lesz. – Vonom meg a vállamat én is szelíden, és kuncogva hallgatom a Harry-féle nosztaligázást, az ő kapcsolatuk legendásan rossz, ha volt valaha tanár-diák utálati verseny, ő minimum a dobogóra pályázhattak volna. Sosem értettem ennek hátterét, ám Piton esetében minden második diák, és tízből kilenc griffendéles joggal párosulhatna ebbe be. Vagy csak én látom rosszul? Ront is állandóan kínozza. Fredéket egyenesen gyűlöli. Szeret egyátalán valakit? - Sajnálom Harry, tényleg, de ez most fontos. Imádok kviddicsezni, be is állnék, hiszen mindig drukkolok nektek, de a heti három edzés is őrületesen sok időt venne el. – Nem azért mondom mindezt, hogy mentegetőzzek, egy pillanatra még elveszni is sikerül az íriszében, így gyorsan visszakoncentrálok az ösvényre, mielőtt még furcsa gondolataim lennének. - Ha a házkupára még nem, de a kviddicsre még látok halvány esélyt. Akár a győzelemre is. Nagyon kicsit, s mondanom sem kell, a cikeszt is el kell kapnod, és annyi gólt kell dobnotok, amit még soha... Merre indultál most? Nem baj, ha elkísérlek egy darabon? – Átmeneti vékony kabát van rajtam, már nincsen olyan rossz idő, hogy a megfázástól féljek.
Na igen, való igaz, hogy a kviddics terén sem állunk valami túl fényesen, és hát a házkupáról akkor már ne is beszéljünk, mert az…az tényleg szörnyű, de egész közel kezdünk kerülni a többiekhez, talán a harmadik helyet megcsíphetjük, hogy ne utolsóként végezzünk és a Mardekár meg örülhet majd magának, jövőre úgy sem lesz ennyire könnyű dolguk ebben biztos vagyok. Majd összeszedjük magunkat valahogy…valamilyen úton módon, bár nem tudom, hogy ezt mégis miként valósíthatnánk meg. Valahogy nem úgy jött ki eddig ez az év nekünk, ahogy terveztük, egyszerűen csak szerencsétlenek vagyunk, eddig ilyen nem volt, eddig…klappoltak a dolgok körülöttünk, de most ennek vége sajnos. Az pedig már a szerencsétlenség legteteje,hogy sikerül még Ginny-be is belemennem. Azaz…neki belém, de mindegy hogy mondunk, mindkettőnknek sikerül a földre kerülnie. – Köszi.. ezt is. – meg azt is, hogy segített felállni. Sajnos mostanában elégé….szétszórt vagyok, míg neki az RBF-re kell tanulnia, addig nekem csak leginkább bájitaltanra, de azt valami halálos mennyiségben. - Nem, már… már egy ideje nem szokott ő járni a fejemben. – rántom meg a vállamat mosolyogva. Volt egy idő,amikor nagyon is tetszett nekem Cho, és igen, azt hiszem jó lett volna az, ha történik is velünk valami, de… hát nem történt, ő Cedric barátnője és a Tusán én meg Cedric mondhatni végigsegítettük egymást, szóval… amúgy sem lett volna valami férfias, vagy… inkább csak becsületes dolog az,ha lecsapom a kezéről Cho-t, amúgy sem tudtam volna megtenni, nem vagyok én valami nagy szoknyavadász alkat. Aztán telt múlt az idő és egyszerűen csak… vége lett, nem járt már Cho a fejemben. Jóban vagyunk, de… ennyi. – Lekörözni Percy-t? Hát akkor tényleg feladták neked a leckét, az nem lesz aztán könnyű, de… drukkolok majd neked! – mosolygok rá. Na igen, még szerencse, hogy nincsen egy újabb kisebb Weasley, mert akkor szegénynek még Ginny-nél is több RBF-et kell majd letennie. De viccet félretéve, Percy-t lekörözni tényleg nem gyerekjáték, elég jó tanuló volt a fiú, és ha jól tudom most a Minisztériumban dolgozik, de lehet keverem valakivel. – Pitonnál én is éppen csak átestem, szóval… menni fog az csak elég nehéz lesz. – tudja ő is, hogy milyen Piton,nála aztán tényleg nem könnyűek ezek, de hát…ez van, legalább van valami megugorható akadály, igaz? – Igen, azért…meglátszik, hogy nem játszol már a csapatban, kissé nehéz így, tudod, összecsiszolódni, meg ez az év amúgy sem a mi évünk. Talán jövőre. – addigra én is jobb kapitány leszek, legalábbis merem remélni, mert én sem vagyok éppen a legjobb formámban. – Köszi, azon a meccsen kivételesen tudtam is csinálni valamit. – mert a Mardekár ellen elég gyenge teljesítményt nyújtottam, úgyhogy…szükség volt erre a győzelemre a múltkor, mert így van egy kicsi esélyünk még arra, hogy ne bőgjünk le teljesen.
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Harry & Ginny - Új kezdet 2015-03-03, 20:14
A szép nap ellenére úgy érzem, hogy tényleg muszáj leszek ismét a könyvtár foglyává avanzsálódni, mert amióta megkértem Hermionét, hogy legyen a segítőm, azóta minden időmet tételesen beosztja, és csak akkor engedi kidugni az orromat a szabadba, ha neki van valami fontos elintéznivalója, és olyankor is házi feladatot ad, amit igyekszem ellógni, annak ellenére, hogy pontosan tudom, hogy igaza van, fel kell készülnöm, a május már rögtön itt a nyakunkon. Ennek ellenére hatalmasat sajdul a szívem amikor a pontjainkat jelző rubingömbökre nézek, utolsók vagyunk a házkupában, meg a kviddicsben is. Valahogy amíg megvolt még a fenyegetés Tudjukki részéről, mintha motiváltabb lett volna az egész házunk is. Most Fredék maradtak egyetemisták, szinte heti szinten szállítják a kötelező pontlevonásokat, amit szinte nullázni próbálunk. Legalább ne utolsók legyünk mindenben. Túlságosan elgondolkozom, így eshet meg, hogy beleütközöm Harrybe, akibe évekig bele voltam esve. Már nem vagyok kislány, rá kellett jönnöm, hogy nem fog észrevenni, így kipróbáltam magam más fronton, attól még a vonzalom megmaradt, de a reményt eltemettem, barátok is bőven lehetünk. Miután taplra kecmeredtünk, lesimítok egy levelet a válláról, amit nem vett észre. - Megint Cho jár az eszedben? – Kuncogom, na nem mintha zavarba akarnám hozni, csakis arról van szó, hogy ha már nem lehet az enyém, legalább drukkoljak neki. Ez a barátok dolga, nemigaz? A visszakérdezésére elfelhősödik egyébként is halovány porcelánbőröm. – Jajmár, ne is kérdezd, tiszta ideg vagyok, anya is ezen lovagol szeptember óta, hogy le kell köröznöm Percyt, akinek kilenc RBF sikerült. Kilenc! Nekem tíz kéne, na de Piton úgy elkaszál... Mi Weasley-k rendszerint tehetségtelenek vagyunk az ilyesmiben. – Végül kedvesen rámosolygok. – Sajnálom azért, hogy ki kellett szállnom a kviddicscsapatból, teljesen halott minden időm. De a cikeszt szépen lehoztad a múltkor!
Soha nem hittem volna, hogy egyszer majd képes leszek ilyen sokat unatkozni. Na nem mintha nem lenne elég dolgom, elvégre ott van a csapat, nem állunk valami jól, de azért az utóbbi meccsen jól játszottunk, a házkupa úgy tűnik, hogy számunkra végleg elúszott, de… azért miért is ne próbálhatnánk meg minél előbbre törni? Persze, elég nehéz azért ez így, ezt aláírom, mostanában úgy tűnik, hogy mindannyian rászoktunk arra, hogy inkább vesztünk pontot, mintsem szerzünk. Én már leszoktam erről nagyjából, mióta… mióta vége van Voldemortnak, végre lehetek olyan, mint akárki más, a legnagyobb gondom, hogy mégis miként fogom megszerezni a megfelelő osztályzatot bájitaltanból, hogy auror lehessek, mert Pitonnál sajnos elégé… magasak az elvárások, legalábbis szerintem. Egyszerűbb lett ugyan minden, és én lepődtem meg a legjobban, de… elképesztően könnyű volt megszokni azt, hogy nem vagyok többé más, csak egy diák, aki teper a jobb jegyért bájitaltanból. Végre az lehetek, aki akarok, nem kell mások elvárásai szerint cselekednem, és szerintem egy olyan pár év múlva már nem is fog senki sem emlékezni a nevemre, könnyen elfelejtik az emberek, és… ennek örülök. Soha nem vágytam a hírnévre, főleg nem így, csak azért ismernek, mert mindent elvesztettem, amit egy kisgyerek elveszthet. A szüleit, az életét, amit szinte el sem kezdet még. Nem sietek, nincsen hova, a holnapi napom könnyebb lesz, és az ilyen napokat muszáj kihasználni arra, hogy valahogy, valamilyen módon fejlesszem magamat. A kviddics is kezd így kicsit háttérbe szorulni, pedig imádok kviddicsezni, nem vagyok egy Viktor Krum, de azért rossznak sem mondanám magamat. Kevés a dolgom, mégis nehéz összeegyeztetni a dolgokat, és azt hiszem valahol magamat is okolom azért, mert a Mardekár ellen nem játszottunk valami jól. Nem vagyok az évszázad csapatkapitánya ez biztos, próbálkozom és hát… talán majd jövőre sikerül, ugye? Egy vereség, egy győzelem, ez a mérlegünk most, és remélem a következő Hollóhát elleni meccset is behúzzuk majd valahogy. Gondolataimból önként talán nem is tudnék kiszakadni, de nem is kell, mert olyan hirtelen sikerül valakibe beleütköznöm, hogy nekem is sikerül fenékre ülnöm. – Áh, szia Ginny! – mosolygok rá, miközben megigazítom a szemüvegemet, ami időközben félrecsúszott, mert anélkül sajnos elégé rosszul látok. – Semmi baj, én sem figyeltem. – rántom meg a vállam, ahogy feltápászkodom és egy köszönömöt is megejtek, amiért felsegít. – Na és… hogy vagy? Készülsz az RBF-re? – Ginny most fogja majd letenni, és emlékszem még arra, hogy nekem milyen volt, hiszen én is csak tavaly tettem le.
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Harry & Ginny - Új kezdet 2015-02-22, 15:25
Az egész napom arra megy el, hogy Fredék után mászkáljak. Kapkodom a fejemet, hogy mennyi felelőtlenségre képesek. Amióta kiderült, hogy mégis maradnak az egyetemi szekcióban, azóta anya a lelkemre kötötte, hogy ha ezek ketten már annyi szabályt sem kapnak, mint előtte, egy nyugodt percem sincsen. Ron ennél lényegesen nyugodtabb változat, de a nagyok esetében mit tehetnék? Nekem még mindig kötöttek az órák, nem érek rá csak úgy elszaladgálni. A probléma ott kezdődik, hogy ha egy tanár dohog magában valami csínytevés miatt, szinte mindenki az ikerbátyáimra gondol elsőként, pedig a Roxfortba lassan ötszázan járunk, és mégis... Anya nem tudom, hogy milyen alapon várja tőlem, hogy helyesítsem őt, tizenöt vagyok könyörgöm! Néha ugyan az orrukra pirítok, de nekem RBF évem van, minden percemet a tanulás tölti ki, májustól kezdve egyetlen dolog fog meghatározni. Hány sikeres vizsgát tettem. Fredék már most csúfolnak, hogy Percy babérjaira fogok törni stréberségben, csak mert elkértem Hermione külön jegyzeteit. Csodás, eddig azzal csúfoltak, hogy éppen kivel járok, most a tanulás miatt. És még én próbálom meg őket kihúzni a trutyiból. Ezen a ponton adom fel, hogy megpróbáljam végigjárni az ikrek fellehető rejtekhelyeit, ha bebizonyosodik, hogy ezt is ők tették, akkor igazán magukra vethetnek. A griffendél még sosem volt ennyire lemaradva, mondanom sem kell, hogy ez kinek köszönhető. Bosszús képpel rántok egyet a vállamon, ahol zihálva visszatérek az udvarba. A nagy órára pillantok, koradélután van, és hétvége, nem ártana még magolnom is valamennyit, térjünk csak vissza a klubhelységbe. Sarkonfordulva iramodok el, hogy aztán hatalmas lendülettel csattanjak le valakiről, és a fenekemre üljek. Kitisztul a tekintetem, nem volt ez azért azért annyira fájdalmas, hogy végül mégis vidáman mosolyodjak el. - Harry! Rég láttalak! – Tápászkodom fel, és ha ő is elterült volna, segítsem fel. – Az én hibám volt, elgondolkoztam! – Bizonygatom, remélem nem fájt neki sem túlzottan, amilyen pici vagyok, olyan kemény is, példának okáért a kviddicsben.
