Jin & Thally

Jin & Thally

~ Segíthetek valamiben?

mániám a pontosság, bár talán még annak se nagyon lehetne nevezni amit művelek, ugyanis már egy órával előbb itt szoktam lenni. Tényleg nagyon szeretek hódolni a szenvedélyemnek, amit sokan túlzásnak is tartanak. Én viszont nem foglalkozom velük. Fontosan tartom, hogy rendesen bemelegítsek és ráhangolódjak a dologra, különben semmi értelme nem lesz az óráimnak. Mert igen, nekem sincsen ám mindig kedvem tanítani, de nem csinálhatom azt, hogy fogom magam és lelépek. Elvégre vannak emberek akik ezért fizetnek. Egyszerűen nem tehetem meg, hogy ellógok az órákról. Tudom mennyibe kerül a kurzus amit én tartok, és nincsen ahhoz pofám, hogy csak úgy eltűnjek egy-egy óráról. Egyszerűbb bejönni korábban és hangulatba kerülni.
Most is elég korán keltem, de ez kicsit se látszik rajtam, valójában kicsattanok az energiától. Ez nem fog megmutatkozni amíg nem megyek a be a terembe, de utána már minden rendben lesz velem. Nem is ittam kávét, nincsen rá szükségem. A keleties vérmérsékletem bőven megoldja a helyzetet, na meg én kibírom kevesebb alvással is, mint az emberek nagy része.
Ha jól tudom, ma érkezni fog hozzám egy új ember. 60%-ban biztos voltam benne, hogy nő lesz. Amióta itt vagyok, nagyon elszaporodott a gyengébbik nem. Na nem mintha azt állítanám, hogy miattam van a dolog, de biztosan közrejátszok az ügyben. Mégse vagyok öreg és zsémbes, mint a munkatársaim. Nem is igazán kedvelnek, mert sokan inkább az én kurzusomat választják diákjaik közül is.
Nem kellett sokáig várnom, s már meg is jelent egy fiatal – és nem utolsó sorban dekoratív – hölgy, aki hozzám lépett és mint kiderült, engem is keres. Így lenne ötösöm a lottón. Mi történt ezzel a hellyel, hogy ennyire népszerű lett? Nem lehet csak miattam…
- Örvendek Thalassa. – biccentettem neki egyet, de a kézfogást hanyagoltam. Közvetlen vagyok az emberekkel, de otthon megszoktam, hogy nem létesítek fizikai kontaktust idegenekkel. Nem bunkóságból, így tanultam otthon. Bár azért egy kézfogás mindenhol belefér, én mégis el szoktam hagyni. Meg nővel szerintem amúgy se nagyon illik kezet fogni, szóval bőven megfelel az üdvözlési formám.
Megvakargattam a fejem a válaszára. Nem hangzik túl biztatóan eddig.
- Egy pillanat. – kértem elnézést, majd ismét az irodába mentem. Ezúttal egy laptoppal a kezemben tértem vissza. Biztos voltam benne, hogy nem ismeri az országom zenéjét, szóval indokoltnak éreztem, hogy szemléltessem a dolgokat.
- Az a helyzet, hogy én ázsiai zenére tanítok… - kezdtem bele, majd elkezdtem pötyögni a gépbe, hogy keressek valamit neki. Végül a U-Kiss Quit Playing című dala mellett döntöttem és Thalassa orra alá toltam a gépet.
- Az ilyesmi menne? – kérdeztem, de rögtön rájöttem, hogy nem a legjobb koreográfiát kerestem meg neki. Persze rögtön rá is jöttem, hogy talán nem a legjobbat választottam ki. Szerintem kertelés nélkül rá lehet mondani arra amit mutattam neki, hogy nem kicsit erotikus. Lehet, hogy egy GOT7 koreográfiát kellett volna elővennem? Bár ahogy elnéztem ők szeretik az akrobatikát, nekem meg nem célom, hogy elijesszem Thalassát.
- Mondjuk ezt még nem tanítottam senkinek. – jegyzem meg mosolyogva. Nem is akarom kipróbálni. Annyi fiú nem jár hozzám, mint lány, így nem jutna mindenkinek pár. Ha meg két lánynak kéne a koreográfiát letáncolnia az szerintem nekik is, nekem is, és a többieknek is kínos lenne. Majd talán a leendő barátnőmnek egyszer megtanítom.
- Az baj. – elhúztam a szám mikor a kihagyásait emlegette. Nem tudom milyen szinten lehet, de nem szívesen engedném, hogy a most tanított koreográfiába beszálljon. – Az a helyzet, hogy kedvelem akrobatikus elemeket és ezek nem ritkán fordulnak elő az ázsiai táncosok körében… Én pedig nem szeretném ha megsérülne esetleg az egyik diákom.
Ezt az egyik diákot konkrétan most a velem szemben ülő vörös hölgyre értettem. Mégis milyen élmény lenne az neki ha idejönne, és már az első órán baja esne? Ezért szerencse, hogy odafigyelek mindenki egyéni képzésére is.
- Tényleg ma van az első óra, de nem hiszem, hogy arra be kéne mennie. Félre ne értsen, nem lebecsülöm, de lehet egy kicsit le van maradva és fontosabb a testi épsége. – mosolyodtam el magam kedvesen, majd felpattantam, hogy szemléltethessek neki egy elemet a most tanított táncból. Nekifutásból, dobbantó nélkül csináltam a levegőben egy látványos fordulatot a levegőben.
- Ilyeneket esetleg tanult? Mert a csoportom igazából ennyire haladó. – mondtam neki, majd újra helyet foglaltam mellette. Talán ezzel most megijeszthettem, de tisztán kell látnia a helyzetet. Én nem csak a csárdást tanítom, tényleg komolyan foglalkozom a tánccal. Akár versenyre is szívesen készítenék fel alanyokat ha úgy lenne.
- Nézze. – kezdtem bele, mert éreztem, hogy tisztába kell tennem a dolgokat. – Minden újonnan érkezettnek, sőt a régi motorosoknak is mindig felajánlom, hogy ingyen tartok tréningeket. Szóval ha úgy van szívesen segítek Önnek is.
Őszinte pillantással és kedves mosollyal az arcomon néztem rá. Tényleg segíteni akartam neki, s úgy is éreztem, hogy szüksége lenne a dologra. Ha az emberek meglátnak valami komolyabb elemet, hajlamosak arra, hogy megijedjenek, pedig nem kéne. Nem fogom ezt elvárni tőle, ha nem tudja megcsinálni.
- Mi lenne ha az alapoktól kezdenénk? – nem akartam visszamenni Ádámig Éváig, de nem a tripla szaltó lesz az első dolog amit meg kéne tanítanom neki. Ismét laptoppal kezdtem el babrálni, amit rádugtam a mellettem tornyosodó hangfalra.
- Beteszek egy zenét Ön meg kezdjen el rá úgy táncolni ahogyan gondolja, rendben? Az is jó ahogyan a hétvégi buliban szokott. – mosolyodom el, majd úgy döntöttem, hogy az előbb mutatott koreográfia dala jó is lesz. Nem túl gyors, de van benne egy kis lüktetés a ritmusában, ami miatt mégis könnyű táncolni rá. Ha buliban lennénk és táncolni akarnék vinni egy lányt, biztosan ezt a dalt kérném a dj-től.

Jin & Thally

~ Segíthetek valamiben?

léptekkel indultam meg a munkahelyem felé, ahol már lassan egy éve dolgozok. Legszívesebben előkaptam volna a mobilomat és minden nap küldtem volna a szüleimnek egy közös képet valamelyik lelkes tanítványommal, de ez elég gyerekes húzás lenne, ami azt illeti. Persze attól még szoktam nekik írni leveleket arról, hogy mennyire jól érzem itt magam és milyen remek állásom van, mégse válaszoltak még egyre se. Bár én se nagyon azért körmölök nekik, mert annyira tudatni akarom velük a hogylétemet… Inkább az az oka, hogy kicsit heccelni akarom őket. Úgy gondolják, hogy varázslat nélkül nem lehet érvényesülni és pont a fiuk az aki erre rácáfolt… Mind a kettejük életében fontos helyet foglal el a dolog. Biztosan nagy fájdalom lehet nekik egy olyan kölyök, aki semmihez se ért azon kívül, hogy néha házi kedvenccé tud változni. Eddig még nem igazán volt lehetőségem a patrónusomat használni, mivel nem a varázslat az a dolog ami kitölti az életemet. És mégis mi haszna van annak, hogy malamuttá tudok változni? Biztosan több dologban is hasznos lenne nekem, ha nem egy tánctanárként dolgoznék, de így nem igazán értem, a dolgokat… Bár ha jobban belegondolok… Néhány rossz tanítványomnak párszor a fenekébe haraphatnék.
Csak itt az a gond, hogy ilyenekkel nem rendelkezem, mert elég jóban vagyok mindenkivel. Én viszem a haladó csoportot, akikkel kpop számokra tanítok koreográfiákat. Na nem azért, mert elítélem a nyugati zenét és annyira nagyon keleties vagyok… Csupán csak ott a zene és a tánc teljesen összefonódik. Sokkal egyszerűbb arra kitalálni valamit, mint mondjuk egy amerikai tuctuc nem tudom micsodára. Egy haladó csapatot ilyenekkel nem lehet elvinni.
Mondjuk én kicsit másképpen is tanítok, nem szeretem a mixeket. Nem is nagyon értek ezeknek a keveréséhez, ahhoz meg nincsen elég időm, hogy keresgéljek még pluszban a neten.
Elvileg ma is érkezik egy új tanítvány hozzám, bár nem sikerült megtudnom a nevét, mégis szeretnék az óra előtt beszélni vele egy kicsit. Mindenkinek, aki a csoportomban van, tudom a nevét és jóban is vagyok velük. Plusz nem is vagyok olyan, mint azok a zsémbes emberek akik társastáncot tanítanak. Alig idősebbek nálam pár évvel, de úgy érzik, hogy felsőbbrendűek már annál is, aki egyetlen nappal fiatalabb náluk. Még nekem is magázni kell néhányat… Rosszabbak, mint a Dél-Koreai illem, de legalább százszor.
Híres vagyok arról, hogy jóval az óra előtt ott vagyok az épületben és helyet foglalok a termek előtti bőrüléseken, hátha valaki felkeresne. Most is már legalább egy órával az első csoportom előtt ott voltam, de ennem most más oka volt. Kíváncsi voltam arra, hogy ki csatlakozott az egyesületünkhöz.
Amikor beléptem az épületbe, még nem láttam senkit, ezért a személyzeti öltöző felé vettem az irányt, hogy valami kényelmesebbet kereshessek a farmernél és az ingemnél. Nem vagyok az a nagy dirigálós, sokkal inkább a közös munkában hiszek. Ezért általában mondom és mutatom is amit csinálok.
Gyorsan kényelmesebbre cseréltem a ruháimat, majd újra kiléptem az aulába, ami még mindig üres volt… Hát akkor nincs mit tenni, kicsit bemelegítek. Az első óra előtt nem nyithatjuk ki a termeket, mert valamikor az egyik tanár lenyúlt valami drága berendezést. Azóta nem bíznak meg bennünk az üzemeltetők és ő maguk nyitják és zárják a termeket. Tényleg külön embereket vettek fel csak ezért! Na de nem is ez a lényeg, inkább az a fontos, hogy ezért kicsit tágasabb és szellős az aula, hogy a tanárok be tudjanak melegíteni.
Be is kapcsoltam a zenét nem túl hangosra, majd pár egyszerűbb lépésest csináltam fokozatosan nehezítve a szaltókig és a levegőben eltáncolt spirálokig. Viszont nem akartam teljesen leizzadni, ezért abbahagytam egy pillanatra. Helyet foglaltam az egyik bőrszéken, majd ittam egy kortyot. Vártam, de nem jött senki. Fel s alá kezdtem mászkálni egészen addig, amíg meg nem szólított egy hölgy. Hallgattam a szavait, majd barátságos mosolyt költöztettem az arcomra.
- Üdvözlöm. Ami azt illeti, én vagyok az egyik tánctanár, és tegezzen nyugodtan. – mondom neki, majd automatikusan meghajoltam előtte. Hiába, az ember viszi magával a hazája kultúráját és szokásait.
- Park Nam Jin vagyok. Jól gondolom, hogy Ön az új tagja az egyesületünknek, ugye? – kérdezek rá azért a biztonság kedvéért, lenézve rá. Nem voltam biztos benne, hogy így van, talán a zsémbesekhez is mehetett… Akkor már előre sajnálom, eléggé meg fogják dolgozni.
- Melyik csoportba érkezett? – kérdezem tőle, még mindig magázva. Nem kaptam meg tőle az engedélyt arra, hogy letegezhessem, ezért tartottam is magam hozzá. Szavak nélkül intettem a bőrkanapé felé, hellyel kínálva, majd elnézést kérve elszaladtam az irodába a nő adataiért, amit felvett az egyesület. Mikor visszatértem, leültem és böngészni kezdtem az aktát.
- Úgy tűnik hozzám került a haladó csoportba. Megkérdezhetem, hogy hány éve táncol? – nézek rá mosolyogva. Most először tekintettem meg jobban az arcát, ami egész kellemes volt az arcnak, sőt kifejezetten bájosnak mondanám. A sötétvörös hajkorona ki is emelte a bőre fehérségét. Biztosan sok férfi fordul meg utána az utcán.
Kíváncsi voltam hány éve táncolhat a nő, az alkatából azt ítélem, hogy nem csinálja rendszeresen. Csinosnak tényleg csinos, de nincsenek meg azok az izmos végtagok amik általában a táncos nőket jellemzik.