Majd én leszek a barátod!

Tárgy: Re: Majd én leszek a barátod! 2015-04-02, 15:18

Nem erőlteti tovább a cigarettázás témáját, nincs is értelme, meg egyébként sem akarja mindenáron rábeszélni a szépséges Anniet a füstölgésre. Nem is folytatja a gondolatmenetet tovább, csak csendben elszívja a cigarettát. Minden tökéletesnek tűnik most, ugyanúgy, mint mindig, amikor végéhez ér egy Megváltoz-ohm-nak. A szél egy pillanatra megborzolja a fiú haját, de csak játékosan csiklandozza körbe a göndörebb fürtjeit, majd tovaszáll, ő pedig Annit vizsgálja, főleg az arcát. Valahogy jól esik végignézni a lány apró szeplőin, táguló orrlyukain, ahol a levegőt beszippantja a létezése érdekében. Alapból talán nem lenne ilyen érdekes, de így, hogy elszívta a cigarettát minden élesebb és már látványában érdekesebb, mintha csak hétköznapi módon látná.
- Ez azért kissé sarkított meglátása a dolgoknak. Lehet, hogy az a baj, hogy csak egy oldalról vizsgálsz meg dolgokat, és nem nézel meg más nézőpontokat. Igen, ritkán marad meg az első szerelem, de az is lehet, hogy azért, mert tovább keresi az igazit, vagy a hozzá jobban illő másikat. Hiszen én is keveset tudok rólad, de az is lehet, hogy ha jobban megismernélek, máshogy vélekednék rólad, mint most. Alapvetően az emberek pozitívan állnak a dolgokhoz, ami aztán lehet, hogy nem jól alakul, de nem kell feladni, vagy eleve elutasítani a helyzetet. Hiszen ki tudja, hogy a következő sarkon mi vár ránk, és ezt nem csak fizikai értelemben kell nézni – magyaráz a vörös szépségnek, és meg van győződve az igazáról. Hallott ő már mindenfélét, és látott is, ami azt illeti. Már ha önmagából indul ki, akkor is rengeteg tapasztalata van.
- Lehet, hogy meg kell tapasztalnunk sok dolgot, hogy kiderítsük mi nekünk a jó. Ez, ha szerencsések vagyunk egy egyenes út, ha nem annyira, akkor nyilvánvalóan göröngyös, és ez nem igazán múlik azon, hogy milyenek is vagyunk mi – zárja le a gondolatmenetet. Annie felé fordul, ő pedig rámosolyog. Érzi, hogy ez a lány, most erőn felül teljesít, és igyekszik megfelelni neki. Pedig, ha tudná, hogy neki bárhogy megfelel… Még az is az eszébe jut, hogy saját magának szeretne valamit bizonyítani Annie, kérdés, hogy mit? Azonban máris áttérnek izgalmasabb kérdésekre, Adam viszont kissé csalódott lesz, még ha nem is mutatja ki. Sajnálatot érez a széphajú iránt, amiért egy doboz keksz megdézsmálása lehetett az eddigi élete legizgalmasabb perce.
- Remélem lesznek még ilyen izgalmak az életemben, még ha nem is ilyen formában – kuncog, de nem gondol most semmi illetlenre. Az már megtörtént az erkélyen, ami miatt félig szégyelli magát, félig pedig jó érzéssel emlékszik vissza a röpke egymásnak esésre a rellonos vadangyallal.
- Ó, szuper! Akkor legközelebb megyünk. Ha szeretnéd, bemutatlak valakinek… aki egy lány, és nagyon jó barátom. De mehetünk csak úgy is, nem ragaszkodom Bethanhez – aki vélhetően még meg is értené a helyzetet, sőt együtt érezne Annievel. Az megint más kérdés, hogy a Hollóhátas nem ennyire zárkózott, de őt sem tenné a szoba közepére Adam, hogy hagyja kibontakozni és társalgás közepe lehessen.
Kíváncsi arra, hogy mi foglalkoztatja a másikat, és végre konkrétumokat tud meg, ami újra kedves mosolygásra húzza a fiú ajkait.
- Olvasás, nagymacska, erdő, rét, Bonsai. Jegyezve – úgy tesz a kezeivel, mintha egy pennával tényleg lejegyezné amit Annie mondott, valójában pedig megjegyzi ezeket. Valamelyik kívánsága biztosan létrejön majd Adam által, már csak azt kell kitalálnia, hogy melyik legyen az. Mivel nem hajtja semmi, ráér még meggondolni azt.
Végül ő kerül sorra, és jól meggondolja a választ.
- Talán majd valakire, aki megmelengeti a szívemet, és szeretném elvégezni a sulit. Olyan nagyon különleges vágyam nincs, azt hiszem. Bár nagymacskát én is simogatnék, az jó móka lehet és nagyszerű érzés – feleli a fiú, de többet erről nem tud mondani. Lepattan a padról és kezét nyújtja, hogy lesegítse Anniet, és magyarázatot is fűz ehhez a tettéhez.
- Menjünk vissza, nekem van egy kis dolgom. De mindenképpen elmegyünk Roxmortsba, és ha van kedved máskor is összefuthatunk, mit szólsz?

Tárgy: Re: Majd én leszek a barátod! 2015-03-27, 20:20

Hát, ha Adam élvezi ezt, akkor az...Az jó. Gondolom. Tudja mit csinál, ez nem is lehet olyan ártalmas mint valami egyszerű mugli cigaretta. Úgy gondolom, Adamnek volt annyi esze, hogy csinált vele valamit. Én kicsi orom óta ellenzem a füstölgést, mert nagyon káros a szervezetre.
-Ebben...Lehet valami....-tűnődöm el egy pillanatra. Igaza van Adamnek, ha nem muszáj, ilyesmivel sem kísérletezek, hisz amilyen ügyetlen vagyok, még valami nagyobb galibát okozok. Csak órán, biztos felügyelet mellett vagyok képes rászánni magam ilyesmire. Az a biztos, ha áll mellettem valaki, aki tudja mit hogyan. Ha csak úgy magamban állnék neki... Ajajj...
A szépségem dícsérése még mindig zavarba hoz, és igazából ez nem is lenne olyan rossz dolog, hisz a lányok között sok olyan van, aki belepirul a fiúktól érkező sok bókba, de ezen a halovány bőrön olyan hamar meglátszik, és ettől csak még kínosabb az egész. Ráadásul én nem vagyok hozzászokva, hogy egy nap alatt ennyiszer dícsérjenek meg valamiért... Mi lesz ha Adam ezt is észreveszi? Lehet még ezt is megdícsérné, hogy...Hogy milyen aranyos vagyok, vagy mi a szösz... Ez olyan kínos!
Adamre nézek, és tényleg enyhe döbbenet látszik az arcomon. Nem is értem, miért nem zsongják körül őt a lányok. Kedves mosoly, szép szemek, még magas is, szélesek a vállai, mi kéne még? Egy rendes férfinak így kell kinéznie... Vagy nem?
-Ja, lehet, hogy többen próbálkoznak, egy lánynál, de de az a lány nem én vagyok.-vonom meg a vállam.
-Mint már mondtam, nincs is rá szükségem, hogy körbe ugráljanak... A mai lányokon mindig azt látni, hogy először fülig szerelmesek, mindenki boldog, szeretik egymást, aztán egyszer csak valamelyik fél úgy gondolja, hogy hát ez így annyira mégsem jó, szakítanak, a lány sírdogál, depressziós lesz, meg minden fene... Persze nem mindenkinél van így, van aki jobban, van aki rosszabbul kezeli, de a vége minden történetnek ugyan az a vége... -ismét csak vállat vonok. Erről a dologról is csak azért tudok ennyit, mert mivel nem zaklatnak egész nap, tudok figyelni a többi diákra. Nézem őket minden nap -miközben reménykedem, hogy nem szól hozzám senki-, és idáig csak ezt láttam. Nagyon-nagyon kevés esetben volt más a végkimenetel. Szeretem az olyan meséket, történeteket, ahol van egy idős pár, akik negyven éve házasok, és nagyon szeretik egymást, dehát az ilyen kapcsolatok manapság elenyésző számban lehető fel.
Bólintok egyet, és bár kívül nem nagyon látszik, de azért örülök, hogy Adam jó társaságnak talált engem. Nem is gondoltam volna, hogy egyszer lesz ilyen.
-Jól van, örülnék neki. - úgy döntök, hogy mostmár nem ártana Adam felé fordulni, hisz mégis csak vele beszélgetek, szóval felé fordulok, de ugyanúgy a pad szélén maradok egyelőre.
Sóhajtok egyet, nem gondoltam volna, hogy ennyire érdekli majd Adamet a történet vége is, hiszen nem valami nagy dolog...
-Nem. -jelentem ki egyszerűen, és nem is kívánok többet hozzáfűzni a dologhoz, viszont Adam történetét már kíváncsian várom. Figyelem, ahogy a tó felé bámul, majd belekezd a történetébe.
Egészen kikerekdenek a szemeim az elhangzottak miatt.
-Naháát... Igazán izgalmas éved lehettek...És gondolom még lesznek is. -bólogatok elismerően. Én ilyet soha nem mernék csinálni... Még a végén észrevennének a diákok is, és... Brrr, hagyjuk...
Viszont a következő pillanatban, Adam megint kérdésekkel áraszt el, sőt egy következő találkozóra invitál. Kell pár másodperc mire felfogom, miket is kérdezett, majd újabb néhány pillanat, mire a választ is kitalálom rá.
-Ehm.... Igen, szívesen elmennék veled. -kissé szégyenlősen sütöm le a szemeim. Nem tetszik, hogy meg akar hívni. Igazából semmi baj nincs vele, nagyon lovagias, meg kedves meg minden, csak egyszerűen nem szeretem, ha mások bármennyit is költenek rám, vesznek vagy csak szimplán adnak valamit...
-Hát... Ha jobban belegondolok, van pár dolog azt hiszem... Mondjuk, szeretnék egyszer egy egész napot végig csak azzal tölteni, hogy olvasok... -nem túl izgalmas, vagy érdekfeszítő tevékenység más számára, csak nekem, hisz én olvasnék reggeltől estig, valami jó könyvet.
-Aztán... Szeretnék megsimogatni egy nagymacskát. Vagy egy tigrist, vagy oroszlánt. Bár biztos nagyon félnék tőlük, egyedül nem mernék csak úgy odasétálni még egy szelídhez sem... Valószínűleg, ha valaki kísérne, akkor is reszketnék... - de megérné. A nagymacskák csodálatos állatok, hatalmasak, és gyönyörűek. Szeretem az állatokat. Elkezdek valami helyen is gondolkozni, hátha akadna valami...
-Egy olyan erdőbe, vagy mezőre eljutni, mint amilyen a könyvekbe van. Lehetőleg tavasszal, vagy nyáron. Tudod, olyan ami tele van virágokkal, csönd van, csak a madarakat hallani, süt a nap... Ó, tényleg, meg egy olyan kicsi fát. Olyan...Bonsait! Olyan izgalmas növények! Ha jobban belegondolsz, egy saját kicsi fád lehet a szobádban... Bár sajnos nagyon kényesek is. - elnézek a tó felé, és tovább gondolkozom, de hirtelen ennyi jut eszembe. Nagyot sóhajtok és Adamre nézek.
-Azt hiszem ennyi. Nem jut eszembe más. Mondd el te is! -talán kicsit izgatottabban szóltam most a fiúhoz, mint idáig.
-Neked milyen kívánságaid vannak?

Tárgy: Re: Majd én leszek a barátod! 2015-03-23, 11:28

- Nagyon is, szerintem bárkit szórakoztat, aki megpróbálja – nem akarja feltétlenül rábeszélni Anniet, de őszintén kíváncsi, hogy egy ennyire zárkózott embernél milyen hatással lesznek a bódító szerek. Miket mozgat meg benne, mit hoz ki belőle? Talán félelmet, túlzott örömöt, semmit? Igazán érdekes kérdések ezek, Adam viszont nem fogja Anniere beszélni a füves cigit, még a leggyengébbet sem. Mindenki saját döntésének kell, hogy legyen. Ő csak kinyitja az ajtót, Annienek kell belépnie.
A másik is igaz, nem vallja magát határozottnak. Ő csak annyira határozott, amennyire kell, de túlzásba nem viszi a dolgot. Nyilvánvalóan vannak esetek, amiben mindenképpen kiáll dolgokért, vagy akár magáért, de ezek nincsenek túlnyomó többségben, és nem is hisz igazán semmiben elvakultan.
- Ohhó, dehogy robbantanád. Annál jobban tartasz tőle – kacsint is mellé. Nos, igen, de legalább megvan a lányban az az életösztön, ami a bájitalkészítők sajátja. Bár azt tartják róluk, hogy merészek, abba sosem gondolnak bele, hogy ők tudják igazán, hogy milyen anyagokkal dolgoznak, tisztában vannak a hatásukkal. Az nem lenne igaz, hogy nem történik baleset egyes kísérleteknél, de nem számottevő. Persze, aki veszélyes és ismeretlen vizekre utazik, azt könnyebben elkapja a Kraken.
- Miért? Mi van abban, ha szép vagy? Nem azt mondtam, hogy szállj el tőle, de aki tudja magáról, hogy kicsoda, micsoda, abba több önbizalom is szorul. Szerintem szép vagy, és elhiheted, hogy láttam már pár lányt életemben, van némi tapasztalatom – kuncogja, miközben elszívja a cigarettát is.
- Áhhá – csillan a felismerés a szemeiben, és egy kicsit el is vigyorodik mellé. Most már érti a lány eszmefuttatását, és igazat ad előre is. Ha tetszik is Annie-nek, biztosan nem próbálna meg a kegyeibe férkőzni a természete miatt.
- Meglepődnél, ha tudnád, hogy milyen kevesen próbálnak flörtölni velem. Igen kevés számú lány volt az évek során, túlságosan is különcnek tartottak ahhoz, hogy megközelítsenek. Egy-kettő azért volt, de az még belefér szerintem. Nekem az fura, hogy veled nem így van, egy lánnyal többen próbálkoznak általában – de mindegy is, nem az ő dolga. Igaz, Annie simán játszhatja a láthatatlan embert, akit csak páran vesznek észre.
- Akkor ez kölcsönös öröm lett, ha gondolod, lóghatunk majd máskor is együtt ám. Szívesen eldumálgatok veled, jó társaság vagy, meg minden – ennél azért jobban is kifejezhette volna magát, de annyira lefoglalja a látvány, a szivárványszínben pompázó Annie és környezete, hogy ennyire telt tőle hirtelen.
- De azért meglett a süti? – kíváncsiskodik tovább, annak ellenére is, hogy látja, Annie erről sem beszél szívesen, pedig ez már egy igazán régi történet lehet, aminek minden következménye elavulhatott már. Hacsak nem emiatt lett a lány ennyire visszahúzódó, de most nem akar beférkőzni a fejébe. Talán majd egyszer belepillant, viszont a kialakulófélben lévő kapcsoltuk egyelőre igen törékeny lábakon áll, nem szabad elrontania.
- Okés – keresztbe teszi közben a lábait és a tó felé bámul, de inkább keresztülnéz a semmin. Előjönnek régi és újabb történetek a múltból, és szinte a szeme láttára elevenednek meg előtte. Gondolkodik, hogy melyiket adja elő, aztán…
- Az egyik télen csináltak egy jégpályát a kviddicspályára. Akkor úgy gondoltam, én meg egy pár srác, hogy milyen jó ötlet is lenne bekenni néhol a felületet asszimon-gyökér kivonattal, ami tudvalevőleg eléggé tapad. Emellett teljesen átlátszó is… Mardekárnak volt edzése aznap és gondolták, hogy ők fogják kipróbálni először az új pályát. Lett egy pár törés és zúzódás, mi meg jókat nevettünk rajtuk, aztán persze futottunk, mert észrevettek. Két hét ágytálmosás volt a gyenguszon a büntetés, na és persze kiemelt figyelem néhány tanártól. Elég húzós év lett belőle, de megérte – vigyorog tovább, majd eszébe jut még valami.
- Van valami vágyad, amit megtennél, megnéznél, bármi? Kíváncsi vagyok, hogy a csinos arcocska mögött, milyen kívánalmak húzódnak. Nem kell világmegváltó gondolat, de biztos vannak dolgok, amikre vágysz, vagy helyek, amiket meglátogatnál, nem? Legközelebb lejössz velem Roxmortsba? Meghívnálak valamire, a Három Seprűbe igazán jóféle a kiszolgálás és az italok is, és lehet nézelődni. No, mit szólsz? - kicsit izgatottan néz a lány felé, mert reménykedik abban, hogy igent mond majd neki. Hogy miért is? Megkedvelte, határozottan.

Tárgy: Re: Majd én leszek a barátod! 2015-03-13, 11:38

Egy bólintással nyugtázom amit mond. Végülis biztos ő tudja jobban, hopgy mi a jó neki, nem? Mindig ezt szokták mondani...
A cigaretta jellemzését hallgatva, kicsit értetlenül nézek. Nem nagyon értem ez miért jó.
-...Talán szórakosztat téged a látvány? -kérdezem miközben egy tincsemet az ujjam köré csavarom. Érdekes lehet sokkal élénkebbnek látni a színeket, bár nekem egyelőre nincs hozzá elég merszem, hogy meg is tapasztaljam, ha esetleg Adam megkínálna megint. Kicsit azért ijesztő is, lehet, hogy nem csak ilyen színélinkítő fajta van...
-Szóval nem vallod magad valami határozott személynek... - dörzsölgetem meg az állam a tó felé bámulva. Azt hiszem megint sikerült rátapintanom a lényegre. Így jobban belegondolva, tényleg nem tudnám elképzelni Adam-et, ahogy szabályokat követ, időben felkel reggelente, és hasonlók... Valahogy nem passzol ebbe bele a fiú. Nem tűnik lustának, de túl sok szabály van, amit követni kell.
-Oh... Az érdekes. Én biztos magamra robbantanám a "laborom"... -csóválom meg a fejem a sóhajtva. Nem mindig szokott összejönni a dolog, nincs túl jó érzékem ehhez. Számomra nagyon sok koncentrációval jár a bájital készítése, a legkisebb zaj vagy zavaró tényező is kizökkenthet, és kész a baj.
Egész gyorsan fordítom Adam felé a fejem, hisz mint kiderült, már megint nem figyeltem elégé. Pedig én azt hittem, mindent sikerült rendesen felfognom, de hát mégsem jött össze... Szerencsére Adam kérés nélkül is magyarázásba fog, éppen ezért én még pislogni sem merek, nehogy lemaradjak valamiről.
-Fogadjam el...? -kérdezek vissza, s mivel még mindig óckodom mások érintésétől, Adam elől is reflexszerűen elhúzódnék, de a pad megállít ebben. Így Adam gyengéden a vállamhoz érinti az öklét, és szerencsére nem esek le a padról sem.
-Hát...Izé... - megint egy előlre lógó hajtincsem kezdem piszkálni, amíg sikerül valami értelmeset kinyögnöm. -Örülök, hogy...Szépnek találsz... -grimaszolok egyet, hiszen lehet nem ez volt a legjobb, amit most mondhattam, de csak ennyi tellett tőlem.
-Nem úgy értettem... Én nem "úgy zavargok" körülötted, ahogy én gondoltam a többi lányra...Mármint... - nem találom teljesen érthetőnek azt amit
mondtam, így megpróbálom kicsit átfogalmazni.
-Hogy is hívják...? Amit általában lányok szoktak csinálni, ha tetszik nekik egy fiú... Ó, igen, szóval én arra gondoltam, hogy biztos sok lány flörtöl veled... Vagy mi... -félre nézek inkább, egészen összekucorodom a padon. Remélem nem mondtam semmi zavarbaejtőt...
Megint nekem szegez egy kérdést, mire én felkapom a fejem. Valamiért nem számítottam rá, hogy ezt a kérdést is fel fogja tenni, de ha már itt vagyunk, illik normális választ adni. Végtére is, igen. Adam egy nagyon rendes srác, jó itt lenni vele. Érdekes, sok új dolgot mutatott nekem.
-Megérte. - és ekkor jön el a pillanat, hogy ez a nap is bekerül a csodák listájára, mert ahogy Adamre nézek, egy halvány mosoly kúszik az arcomra, s bár nem sokáig volt ott, Adam még éppen kiszúrhatta, ha eléggé figyelt.
-Én is örülök, hogy jó társaságnak bizonyultam számodra. -bólintok egyet, és nézem miként játszik a kövekkel a fiú.
-Hülyeséget? Én? Hát... - kutakodok a múltamban, hátha ráakadok valamire, de nem volt szokásom megszegni a szabályokat.
-Én az a fajta vagyok, akinek a legnagyobb hülyesége az volt, hogy gyerekként felálltam egy székre, hogy elérjem a polc tetején lévő porcelán edényt, amiben sütemény volt, de véletlenül levertem onnan és... -ahogy folytatódik a fejemben az emlék, kénytelen vagyok elharapni a mondatomat. Megrázom a fejem, és nem folytatom inkább. Nem jó érzés visszaemlékezni..Nem akarok...
-Inkább mesélj te. - mindegy mit, csak tereld el a gondolataimat, kérlek!

Tárgy: Re: Majd én leszek a barátod! 2015-03-12, 15:37

- Talán megoldottam volna… De jobb nekem, hogy így alakult – nyugtázza végül. Tényleg nem akar erőltetni semmit, és ez a lány nagyon messze van még a barátkozás felé vezető úttól. Talán még pár elágazás is hátra van neki véleménye szerint, de hatalmas lépést tett azzal, hogy hagyja magát beszéltetni Adammel. A fiú egy kicsit büszke is magában egy pillanat erejéig, mert úgy gondolja, Annie sokkal jobban járna, ha mosolygósabb lenne, és lenne kire számítania. Főleg az utóbbi gondolkodtatja el jobban Adamet.
- Van benne olyan anyag, ami beindítja a gondolataidat, és többet láttat, mint a valóság. Ez mindenkinél mást jelent, én most például téged élénkebb színűnek látnak, mind a ruhád, a hajad és a bőröd is. Emellett ellazít, és szabadjára engedi a gondolatokat – próbálja elmagyarázni az ő termékének pozitív tulajdonságait. Nyilván mindennek van árnyoldala, de mint már korábban is felvetette magában, Annie biztosan a leggyengébbet kapná.
A családjukról már furcsább beszélniük, a répavörös hajú lány, most is szűkszavú, de Adam természetesen most is szívesen beszél a bátyáról. A kérdés jogos Annietől, fordított esetben ő is biztosan rákérdezett volna. Sok családban lépnek az apák, anyák vagy testvérek nyomdokaiba a fiatalabbak, vagy éppen maga a család már egy tradíciót követ, akár több évtizeden át is. Adam viszont nem ilyen, neki megvannak a saját gondolatai.
- Á, semmiképp. Én nem vagyok olyan bátor, és nincs is olyan kemény kezem, vagy… - itt megakad egy kicsit, amíg a szavakat keresi - … annyi határozottságom, amihez ez kell. Nekem nem való az ennyire beszabályozott élet, megfulladnék benne szerintem… vagy gyorsan elhagynám az állomány. Én bájitalkészítő leszek, vagy gyógyszerkutató, ami majdnem ugyanaz – vigyorog rá, és el is gondolkodik ezen a lehetőségen. Talán nem is lenne olyan rossz dolog ilyesmibe vágni, főleg, hogy akkor neki is meglenne az utánpótlása bizonyos anyagokból. Majd felveti Bethannek, kíváncsi, hogy a barátja mit szól hozzá.
- Köszi, hamarosan találkozom vele – bólogat, és elégedetten bámul a világba. A lába észre sem veszi, de járni kezd, szórakoztatva magát, nem egy egy helyben ülő típus. Végül elszívja az utolsó slukkot is, majd elnyomja.
- Lebomlik – mondja, mikor félredobja a csikket, majd inkább áttér Annie szépségére, és a kérőkre, hogy finoman fogalmazzon. A lányt már mindenkinek hajkurásznia kellene, akinek van egy csöpp esze, mert kedves teremtés.
- Nem figyeltél eléggé, kedves Annie – Adam biztos a dolgában, és abban is, hogy a Hugrabugos leányzó biztosan inkább elkerüli már a helyzet lehetőségét is. Persze, ha már lennének lehetőségei, az azt jelentené, hogy sokat beszélget másokkal, még ha csak vissza is utasítaná őket.
- Az lehet, de azért nem kell alul értékelni magad egyáltalán. Fogadd el, hogy szép vagy, csak ne élj vissza vele – kedvesen, gyengéden belebokszol Annie vállába, aztán visszahúzza a kezét, a fejét pedig ismét a tó felé fordítja. Egészen sikeresnek tartja a beszélgetésüket, Annie pedig riposztol. Hohó, kicsi lány, ez már valami!
- Nem annyira zavarognak körülöttem. Te sem vagy zavaró. Ha zavar valami arrébb megyek, vagy megkérem, hogy távozzon, kivéve, ha muszáj tenni valamit – vonja meg a vállait, majd megkérdezi Anniet arról, ami már egy ideje foglalkoztatja.
- Megérte eljönnöd sétálni velem? Tudod, valahogy… jó társaság vagy, de tényleg – vigyorog a lányra, majd feláll a padról. Felkap még néhány követ és eldobálja, próbál kacsázni a tavon. Nem túl sikeres, de azért 3-4 pattanás csak sikerül egy-egy kővel.
- Én nagyon örülök, hogy eljöttél, és egy kicsit megismerhettelek – ez afféle búcsúszövegnek hangzik, de nem áll szándékában még távozni.
- Csináltál már valami nagy hülyeséget életedben, amit elmesélnél? – kérdezi kíváncsian, Annie szemeibe merülve, amelyek most élénk kéken vibrálnak számára.

Tárgy: Re: Majd én leszek a barátod! 2015-03-08, 21:17

-Végül is de... - terhet cipelni egyszerűbb ketten, mint egyedül. Bár én még sosem éreztem kényszert arra, hogy megosszam mással is azt, ami szívem nyomja, de mások nyílván nem ilyenek. Legalább is nem mindenki.
Adam-re nézek. Valóban ilyen nehéz lenne? Nem szólni senkihez, csak magad lenni? Mármint, nem nekem, hanem úgy...Másoknak. Nekem nem tűnik nagy dolognak, de lehet azért, mert én ehhez szoktam hozzá.
-Szerintem megoldottad volna. -vonom meg a vállam, majd kinyújtóztatom előre az egyik lábam, de aztán vissza is húzom.
Az a baj, hogy csak helyeselni tudok. Igen Adam, középúton jársz meglátásom szerint, hiszen tökéletesen meg tudod mutatni a saját személyiséged. Vagy túl naiv vagyok? Lehet. Lehet, hogy nem is ilyen igazából?
Megrázom a fejem. Annyit gondolkodtam, hogy már kívül is kiütközik a mozgásomban. Na szép, valószínűleg ez is egy ok lehet, amiért elkerülnek.
Felkapom a fejem. Először megszólalni sem tudok. Beindítja a fantáziád? A-Az milyen? Oldalra biccentem a fejem, és értetlen tekintettel bámulok a fiúra.
-Ho-...Vagy mi....Milyen? -kérdezem miközben a kezében füstölgő cigire pillantok. Milyen cigi az, ami "beindítja a fantáziád"? Ráadásul el..."Kicsit".
Hallgatom Adamet, ahogy a bátyjáról mesél. Igazán szép eredményei lehetnek, és biztos jól csinálja amit csinál.
-Mondd Adam... Te is auror szeretnél lenni? - valamiért logikusnak látom, hogy követi a bátyját a munkavállalás terén. Sokszor van ez...Családi szakma, vagy hogy is mondják... Persze, lehet, hogy Adam homlok egyenest mást szeretne csinálni.
-Remélem hamar találkoztok. -jegyzem meg halkan. Adam igazán szeretheti a testvérét, és biztos hiányzik is neki, ilyenkor valami hasonlót illik mondani, nemigaz? Na meg, tényleg azt kívánom, hogy hamar találkozzanak, hiszen akkor Adam.. Boldog lenne, örülne a bátyjának.
Az újabb téma egy kis pírt csal az arcomra, és meg is illetődöm rendesen.
Zavarba hoz, hogy folyton bókol, ráadásul...Most ez így, hogyan jutott eszedbe?
-Ugyan...- fordítom el a fejem. -Én egyet sem vettem észre. -mondjuk az is igaz, hogy nem igazán tudom mit kéne néznem. De ez megint más kérdés.
-Tudod... Nem beszélek senkivel. És amúgy is...Rengeteg szép, nevetgélős lány van itt, nem pont körülöttem fognak rajzani a "kérők"... - egy sóhaj után még befejezésül ismét megvonom a vállam.
-Különben sincs szükségem rá, hogy folyton zaklassanak... Csak a baj lenne vele... Te sem örülsz neki, ha folyton zavarognak körülötted a lányok, nem? -pillantok Adam-re, és most aztán tényleg igazán kíváncsi vagyok erre mit fog mondani.

Tárgy: Re: Majd én leszek a barátod! 2015-03-07, 18:10

Hiába van nagy dumája Adamnek, egy berögzült dolgot ő sem képes egy beszélgetés alatt megváltoztatni valakinél. Ezt ő is tudja, de mindent el kell kezdenie valahol. Ő pedig szeret beszélgetni, mint a példa is mutatja, így nem kell csodálkozni, ha megpróbál dolgokat.
- Elméletben igen. Gyakorlatilag nagyon nehéz titkokat megtartani egyedül, mert teherként jelennek meg később az életben. Ezért ezeket a terheket jó megosztani mással, akivel cipelheted. ketten könnyebb cipekedni, mint egyedül, nem igaz? Vannak azért olyan titkok, amiket nem osztasz meg persze… - fonja össze az ujjait, miközben lelkesen magyaráz. Nem akar ő bölcsnek tűnni, csak a saját tapasztalataiból merítkezik, de Annienek ez biztosan újdonság, vagy csak nem gondolkodott még el rajta, mert eszébe sem jutott. Ezért is jó másokkal beszélgetni, hiszen újabb nézőpontokat ismerhet meg az ember.
- Igen, vannak ilyen emberek. Én bevallom, nem vagyok ennyire erős. Biztosan nem sikerült volna eddig eljutnom… Nem is nevezem gyengeségnek ezt, csak elfogadom, hogy így van – mosolyog tovább és a köveket dobálja. Lassan mindet eldobálja, így kell a cigaretta. Ki nem mondaná, hogy függő, de próbálja okosan csinálni, amihez Bethan ad elég segítséget. Na meg a tüdeje is patyolat tiszta a „gyógycigi”-nek köszönhetően. ez nem a mugli világ, szerencséjére.
- Szerintem mindenki máshogy látja. Viszont van olyan, aki befogadóbb más nézetekkel kapcsolatban, van aki kevésbé. Túl befogadónak sem szabad lenni, mert akkor elveszik belőle a saját gondolat. Én remélem, hogy valami egészségesebb középúton járok – most már tényleg előveszi a cigarettát és megkínálja a lányt is. Aki természetesen nem kér, inkább az lepte volna meg Adamet, ha fordítva történik. Persze tudja jól, hogy ez nem mindig okos gondolat, hiszen káros, és Annie honnan tudhatná, hogy ez a cigi nem büdös, és ha káros is, sokkal kevésbé, mint a mugli koporsószegek.
- Nem is szabad, bár ez nem egyszerű cigi. kicsit megindítja a fantáziát – legalábbis, amit neked mernék adni, csak ezt már nem teszi hozzá. Ha kérne is Annie, biztosan a legenyhébb verzió adná oda neki. Félne, hogy egy olyan, aki nem próbálta túl intenzíven élne meg dolgokat, ami ki tudja, mit okozhat. De egyelőre nem kért a lány, szóval nem kell félni, hogy bármi is történne.
- Á, szóval egyke vagy. Az nem olyan mókás, így egy kicsit érthető a visszahúzottságod – vonja meg a vállát és szív még párat. Igazán érdekes így látni a világot.
- Van egy bátyám, aki már auror. Jó fej, nagyon kedvelem… már amikor néha találkozunk, hiszen egészen sokat dolgozik. Kicsit megszállott a tesó – mosolyodik el, nagyon kedveli a testvérét. Sokat voltak együtt gyerekkorukba, sok csínyt és dorgálást kaptak. Nagyon mókás volt a kis kor, de már más utakon járnak, már ha Adam útja egyáltalán út. Még maga sem tudja, hogy mi lesz belőle.
- Na, és mi van a srácokkal. Van már kiszemelt? – kacsint a másikra. – Ilyen csinos lány mellett biztosan fordulnak meg… hmmm… kérők – fejezi be kissé sután, nem tudja, hogy hogyan fogalmazza meg a nyilvánvalót. Most viszont béke van, nyugalom, színek, érzelmek és Annie. A vörös, lángoló hajú Annie.

Tárgy: Re: Majd én leszek a barátod! 2015-03-06, 22:51

Adam annyira jól magyaráz, hogy ez a barátkozás dolog, már nem is tűnik olyan evszélyes dolognak... na jó, ez persze még nem azt jelenti, hogy már bárkivel elbeszélgetnék csak úgy magatól, vagy ilyesmi... Az már azért, enyhe túlzás lenne...
A titkok megosztásáról szóló monológnál a szemeim kis idő múltán kiírják az ERROR felíratot, mivel saját szemszögemből nem túl sok értelmet látok ebben az egészben.
-De hát...A titok azért titok, hogy ne mondd el senkinek...Nem? -kérdezem félénk tekintettel. Eddigi tapasztalataim azt bizonyítják, hogy nekem van igazam, de Adam teljesen máshogy látja a világot, és mshogy viszonyul az emberekhez, mint én.
-Véleményem szerint...Az ember képes egyedül is megoldani a próblémáit, ha elég talpraesett hozzá...-jelentem ki magamhoz képest elég határozottan. Chh...Persze... Én is tudok nagyon magyarázni, de mikor nekem gondjaim vannak, vagy kicsordul néhány könnycsepp, vagy csak még stresszesebb leszek, mint általában, ami azért elég durva, hisz a hétköznapokban is gyakran remegnek a lábaim.
-Szerintem azért vagy több..Mert nem úgy látod a világot, ahogy midnenki más...- azok az emberek többet érnek, akik nem mindig csak ugyanazt a monoton menetet követik. Ők érdekesebbek, vagy hogy is mondjam... Adam pedig nagyon érdekes. Lehet, sokan vannak még olyanok, mint ő, de őket nem ismerem, és...Nem is szándékozom velük beszélgetni...
A felem nyújtott dobozra pillantok, majd Adam-re végül vissza a tóra.
-Nem élek ilyesmivel. -soha nem nyúltam cigarettához, vagy alkoholhoz, úgy komolyabb módon. Azt, hogy mit szeretnek a cigiben, végképp fel nem foghatom. Semmi értelme nincs, méreg. És a mai világban van elég dolog, ami mérgezi az embert, akkor nem fogok még valamit önszántamból csinálni, ami rombolja szervezetem épségét. Viszont a karikákat amiket a levegőbe fújt, lenyűgözőnek találtam, még nem jöttem rá, hogyan csinálják.
Figyelem, ahogy nevet. Ez a jelenet, és cigaretta kínálásakor tett megjegyzése által alkotott páros elég érdekesen hat együtt. Egy sóhajjal elintézem, nem fogok faggatózni, bár azért fúrja az oldalam a kíváncsiság, hogy esetleg vicces cigije van-e a fiúnak.
-Hát...nem is tudom... - még az is előfordulhat, hogy jobb lett volna, ha ezek a szavak örökké bent maradnak. Nem tudom mibe kevertem magam. Hisz tizenhat éve magam vagyok, és lehet, hogy ez most...Mind megváltozik.
-Nincsenek... - lehet, ha lettek volna, most nem ilyen lennék...Mert akkor folyton társaságba kellett volna lennem. Bár még így sincs minden kizárva.
-És neked vannak? Nem hiányzik a családod?

Tárgy: Re: Majd én leszek a barátod! 2015-03-05, 22:09

Érdekes egy olyan emberrel beszélgetni, akinek homlokegyenest más véleménye van. Adam szeret egyébként vitatkozni, de csak úgy, ha valakit meg lehet győzni egy állításról, természetesen ebbe ő is beletartozik. Sosem mondta, hogy tévedhetetlen, és változtatta már meg a véleményét is, ha úgy hozta a sors, vagy sikerült meggyőzni őt.
- Azért ezt így eléggé kisarkítottad. Az ismerkedés még nem kockáztatás, a barátkozás már inkább – próbál valami jó magyarázatot kitalálni, de nem nagyon megy neki. Sok dolog természetes Adamnek, ami Annienek nagyon nem, sőt, értetlenül áll dolgok előtt vélhetően, amiben a fiú hisz.
- Ha van egy igaz barátod, akkor ő vigaszt nyújthat neked, meghallgatja a bajaidat, tanácsokat oszthat a te érdekedben, vagy akár meg sem szólal, ha éppen arra van szükséged, bátorít, ha kell. Emellett pedig eszmét cserélhettek, nevethettek dolgokon együtt, mehettek szórakozni, vagy szórakoztathatjátok magatokat. Azt hiszem, nem annyira tudom megfogalmazni, de a legfőbb dolog, hogy ha van egy barátod, akire számíthatsz, az egyfajta biztonságot ad. Tudod, hogy kihez fordulj, ha bizonytalan vagy – újabb kedves mosolyt oszt, kedve lenne megölelni őt, csak, hogy érezze a másik, hogy milyen jó, ha van barátja.
- Na és persze, lehettek egymás titokgazdái is. Néha jó, ha másnak elmondhatsz ezt-azt, amit egyébként senkinek sem mondanál, de neki igen, mert tudod, hogy nem adja tovább – fejezi be az okítást, bár ezt ő csak szívességként éli meg. Szívesen ad ő is tanácsot bárkinek, aki meghallgatja, pláne egy ilyen kedves és bájos Hugrabugosnak.
- Nem, én nem vagyok gonosz és remélem nem is leszek. Pont jó nekem így – igen, sosem gondolt még, hogy beálljon egy gonosz ligába, vagy bármibe. Ő szereti élvezni az életét és ahhoz nem kell gonoszkodnia, hanem elég hozz egy kis has süttetés is. Persze lehet fokozni mindenfélével, de neki könnyű örömet okozni alapvetően.
- Ó, nagyon kedves tőled, hogy ezt mondod – figyeli a lányt, ahogy próbálkozik, és nagyon helyesnek tartja érte. Főleg a bátorsága miatt, mert Annie egész sokat fejlődött ezalatt a szűk egy óra alatt, amióta együtt vannak, és ismerkednek. Mert ez is egyfajta ismerkedés, Adamnek pedig valamiért nem akaródzik itt hagyni ezt a kedves lányt, tehát valamivel megfogta őt.
- De azért… nem vagyok én jóval több, mint mások. Talán van, amiben igen, de összességében nem, csak máshogy látom a világot. Ha ez jó, akkor örülök neki – szerénykedik, bár nem szándékosan, hanem inkább ösztönösen. Ő ilyen, belőle ez jön. Ez meg is hozza a kedvét egy kis cigizéshez, amit természetesen előbb megkérdez Annietől, hogy zavarja-e. A lány pedig zöld utat ad neki, akkor hát el is szív egy zöldet. Kipattintja a fedelet és egy szokásos „Megváltoz-ohm” csikket húz elő belőle. Még maradt neki a pirosból és a sárgából is kettő, a kékből pedig egy.
- Kérsz? Persze én mondom meg melyiket, mert a múltkor kissé furcsán sült el – egy mugli öngyújtót vesz elő és rá is gyújt gyorsan, máris fújja a karikákat, de még véletlenül sem a lány felé. Egyébként sem büdös, illatosítva van, ez például a gyep illatához hasonlít éppen, ha Anniehez véletlenül elérne.
- Bölcs? Én? Ne hízelegj már Annie! – felkacag, még a fejét is hátraveti, és a cigaretta máris hatni ked, a vörös hajú lány szemeinek a kékje még jobban kiteljesedik, igazán dögös lesz tőle. Alakja is megváltozik egy kicsit, de Adam tudja, hogy ez csak illúzió, viszont roppant élvezetes.
- Talán rád is fért, nem? Biztos egy csomó szót tartasz még odabent, nyugodtan kiengedheted néha őket. Szerintem nagyon sok értékes van bennük, Annie – mosolyog újra a lánynak és újabb slukkot szív a fűillatú, saját készítésű cigarettájából.
- Vannak testvéreid?

Tárgy: Re: Majd én leszek a barátod! 2015-03-02, 21:20

Elhúzom a szám. Furcsa dolog ez a barátkozás. „Az emberek társas lények” - mondják sokan, de én erre rá tudok cáfolni azt hiszem. Én..:Többnyire egyedül oldom meg a gondjaim, csak akkor kérek segítséget, ha feltétlenül muszáj. Egyedül töltöm a napjaimat, és remekül meg vagyok. Igen, remekül.
-De akkor...Ez az egész ismerkedés a kockáztatásról szól, nem? -válaszolom neki, oldalra nézve rá. Legalább is nekem ez jött le abból amit mondott. Kockáztatunk, minden egyes ismerkedéssel. Kockáztatjuk, hogy csalódni fogunk, nem igaz? Valóban annyira megéri, hogy ezt Adam is, és még sok-sok ember, egymás után rengetegszer vállalja.
-De...Mitől éri meg annyira? -teszem fel a kérdéseimet egymás után, mintha csak Adam egy tanárom lenne, én meg valami kíváncsi diákja. Annyira érthetetlen ez az egész számomra... Idáig nem is érdekelt ez az egész, de Adam-nek sikerült felkeltenie az érdeklődésem.
Jóóó... Lehet, hogy általánosítok, de hát, ha egyszer eddig még csak ezt láttam? Ez így nem teljesen igaz... Láttam gyönyörű dolgokat, amiket emberek csináltak. Láttam, ahogy segítenek egymáson, hogy szeretik egymást, és megvédik a másikat, ha baj van... De ez annyira elenyésző része az emberiségnek...
-Te nem vagy gonosz... Ez már...Biztos... - elfordítom a fejem. Kellemetlen ilyesmiket mondani... Zavarbaejtő. Az utolsó mondata viszont jó mélyen belefészkeli magát a fejembe. „Sötétség nélkül nincs fény.” Ez tetszik. Olyan bölcs, és igaz! Adam sokkal tapasztaltabb é bölcsebb nálam, ez is biztos! Igen, igen! Azt hiszem, hogy sokat tanulhatnék tőle! Már csak azzal is, hogy hallgatom. Mindegy lenne miről beszél.
Mindketten a tó felszínét bámuljuk. Úgy érzem, ez jól ábrázolja a mai napom. Csak csendben, rezzenéstelenül léteztem, aztán egyszer csak jött ez a fiú, a kócos hajával, meg a széles mosolyával, és felforgatott mindent. Nem, nem haragszom érte. Tanulhatok belőle. Ez az első kockéztatásom. Bár úgy érzem, ezzel nyerni fogok.
Ismét felé fordulok, és a szemeibe nézek. Megrázom a fejem.
-Én is... Én is határozottan állíthatok valamit... - összeszedem a bátorságom, és pirulás nélkül próbálom kimondani a gondolataim.
-Te több vagy, mint a legtöbb ember. - viszont még kénytelen vagyok a mondatom végeztével más felé nézni. Nem tudok sokáig szemkontaktust tartani. Elég nehéz dolog. Bár nem nehezebb, mint ismerkedni, ez biztos. Nem válaszolok konkrétan, hogy igen, kellemes a társasága, hogy persze, biztos örülnék, ha kapnék valamit, valami kedveset... Azt hiszem kielégítő volt ez az egyetlen mondat is.
A kezében tartott dobozra nézek. Cigaretta? Nem is éreztem...
-Ne-Nem zavarna, tényleg. - az államat a térdeimnek támasztom. -Egyébként...-jegyzem meg csak úgy mellékesen. -Te nagyon bölcs vagy... És..Ho-Hogy is mondják...? Pozitív, igen ez az a szó... Hmhmm... - a végét már csak elhümmögök.
-Azt hiszem egész életemben nem beszéltem ennyit, mint ma...

Tárgy: Re: Majd én leszek a barátod! 2015-03-02, 19:53

Próbára teszi a lányt, és ahogy gondolja, nyer is. Annienek mégiscsak szüksége van barátokra, még ha nem is túl sokra, Adam biztos benne, hogy 1-2 bőven elég lenne, és tökéletesen boldog lehetne a vörös hajú háztársa. Amiben most van, az csak illúzió, de abban sem biztos teljesen, hogy boldog így a lány.
Egyből jön a magyarázkodás, amit viszont már el is hisz neki teljesen igazat is adva a háttérnek. Kevés emberben lehet feltétlenül megbízni, és még akkor sem lehet biztos benne, hogy egy-két személyesebb dolga kiszivárog, vagy sem.
- Örülök, hogy nem én vagyok az egyetlen. És annak is, hogy beszélgetünk Annie – a szomorkás mosolya, kedvesre változik, hiszen tényleg örül a lány társaságának, és talán haladnak valamerre. Ő nem akarja megváltoztatni semmi esetre sem a lányt, viszont ő ilyen. Beszélgetős, mondhatjuk okoskodónak is, de semmi esetre sem bírja ki társaságban egy percig némán. Talán csak temetésen, bármilyen morbid is a kép. Felülnek a padra és Annie egy kissé megnyílik. Adam persze ha akarna beleláthatna a fejébe, és megnézhetné, hogy mi a szorongás valósi oka, vagy legalább megpróbálhatnám megkeresni, de nem udvariatlan továbbra sem. Annie kellemes beszélgetőtárs még akkor is, ha egy kicsit ki kell húzni belőle a mondanivalóját.
- Általában ez így működik, és igen, határozottan állíthatom, hogy ha nyitottabb vagy többen szeretnének megismerni. Az más kérdés, hogy ebből hány lesz barát… Barát nem terem, nem olyan egyszerű szerezni sajnos. Viszont megéri, még ha csalódni is kell néha – feleli őszintén, nem akarja hamis illúziókba ringatni a másikat. Igenis vannak, lesznek csalódások, ha belevág, de a nyeremény sokkal többet ér, mint amiket veszít közben az ember.
- Túlságosan általánosan nézed a világot, az embereket. Én sem vagyok olyan gonosz, és háborúzni sem szeretnék. Bizton állíthatom azt is, hogy jópár ilyen van, mint én, vagy éppen te. Sötét nélkül nincs fény – elmélkedik, majd eldob egy követ, amit az imént markolt fel. A kő süvít, majd belecsattan a tóba, kisebb hullámot vetve, megzavarva a nyugalmat, a rezzenetlen víztükrön fodrozódó hullámok keletkeznek. Kis idő múlva pedig minden visszaáll az eredetibe. Igazán tetszik Adamnek, mosolyogva pillant a lányra.
- Viszont örömet sem okozhatnak és te sem okozhatsz nekik. Azért gondolom te is szeretsz örülni, pozitív meglepetést kapni, vagy csak egyszerűen most például velem beszélgetni. Nem, nem tartom magam semmivel különbnek, de jól esik, nem? – figyeli a lány szemeit, majd még egy kavicsot beledob a tóba és figyeli azt is. Végül előveszi a cigarettatálcáját, de mielőtt kipattintaná, rákérdez a lánynál valamire.
- Zavarna, ha egy kicsit füstölnék? De ne fogd vissza magad, ha zavar mondd meg – kacsint rá és mosolyog, valóban olyan képet vág, mint akit érdekel a válasz. Reménykedik benne, hogy a lányt nem zavarja, még akár meg is fogja kínálni, lehet, hogy ez tetszene neki.

Tárgy: Re: Majd én leszek a barátod! 2015-03-01, 20:54

Olyan furcsa, hogy Adam még mindig mellettem sétál. És beszélget is velem. De tényleg. Pedig én nem mondok semmi hű de nagy bölcsességet, vagy ilyesmi, ami megérné, hogy a remegő, halk hangomat, és a tartózkodásomat elviselje.
Igazából örülök, hogy tetszik neki a hajam, még ha ezt nem is mutatom ki. Én is szeretem, bár tény és való, érdekes színe van. Nem láttam még hasonlót. Bár idáig nem sok mindent köszönhettem neki, hisz kisebb koromban is megkaptam miatta a "Róka" becenevet.
Meglep Adam kijelentése, miszerint, ha nem akarom, akkor nem lesz a barátod. Kicsit hevesebben reagálok, mint azt vártam volna magamtól.
-É-Én nem mondtam, hogy nem szeretném...! -tiltakozom egyből, s valamiért most még a hangom is kicsit jobban hallani mint általában. Láttam azt a szomorú mosolyt Adam arcán, és egyáltalán nem örültem neki. Máris csalódást kokoztam neki, mert azt hitte visszautasítom a barátságát. Belevörösödök a hirtelen tiltakozásomba, mert még én sem számítottam ilyesmire. Sosem csinálktam még ilyet... Mi ütött belém?
-De...nem azért nem bízom benned, mert te vagy te... Én...Nem igazán bízom, úgy körülbelül...Senkiben... -lehajtom a fejem, és miután egy bólintással belegyeztem, hogy leüljünk, tovább hallgatom Adam-et. Már sikerült annyira rávennem magam, hogy legalább ránézzek, ha hozzám beszél. Sőt, néha a szemkontaktust is felveszem a fiúval. Egészen büszkének mondhatom magam, amiért mindez már elég egyszerűen megy.
Valamilyen szinten örülök, hogy Adam ennyit beszél. Így úgy mond bele láthatok a fejébe. Öröm őt hallgatni, azt, hogy hogyan vélekedik a világról, és a kapcsolatokról.
Elhúzom a számat. Igaza van, elbújok, nem hagyom, hogy bárki megismerjen. De... Így senkinek nem tudok fájdalmat okozni, nemigaz? Nem ismernek, nem tudják mit veszíthetnek, avagy mit nem veszíthetnek...
-Szóval..Azt mondod, ha nyíltabban viselkednék... Akkor lehet...Hogy valaki akarna a barátom lenni? -kérdezem Adam-et. Nem igazán tudom, hogy ez miért lenne jó bárkinek is... Nekem jó most, ahogy vagyok, és látszólag mások sem akarnak belőlem, tehát, így most éppen mindekinek jó. Vgay nem...?
-Ahj...-nyögök fel gondterhelten, majd felhúzom a lábaim a padra, átölelem őket, és a térdeimre teszem az állam.
-De az emberek...Ijesztőek...És gonoszak... Persze te nem vagy az. -nézek Adam-re egyből, mert nem szeretném, ha megint félre értene.
-Folyton bántják egymást, háborúznak, és...semmi nem elég jó nekik. -húzom el a szám, majd aprót sóhajtok.
-És látod, nem veszik észre, hogy egyel több, vagy kevesebb. Nem hiányzom senkinek, és nekem sem hiányzik senki. Ha nem beszélek másokkal, nem tudnak ártani nekem, és én sem okozhatok nekik fájdalmat. Logikus. - Adam felé fordítom a fejem, és őszínte kíváncsisággal várom a reakcióját erre. Nagy szám tőlem, hogy a nevemen kívül képes voltam megosztani mással. Viszont Adam-el kellemes beszélgetni. Kellemesebb, mint bárki mással. Vagyis...Nem mintha másokkal beszélgetnék, de...
Mindenesetre már látok némi esélyt arra, hogy valaki a barátom lehessen.

Tárgy: Re: Majd én leszek a barátod! 2015-03-01, 18:45

Talán igaza van Annienek még a fiú szerint is. Néha tényleg jobb a magány, sőt, talán az egyenlő elosztásban lenne a legjobb. Nem, mégsem, Adamnek lételeme a beszélgetés, a humor és a szocializálódás. Néha nem árt, ha egyedül van, főleg a tiltott dolgok készítése miatt, és az is igaz, hogy ha tanul szeret egyedül lenni. De nagyrészt inkább közösségben van, másokkal beszélget, vagy hallgatja őket.
Végül elindulnak a tóhoz. Adam szereti nagyon a tavat, reméli, hogy Anniere is nyugtatóan fog majd hatni, mert még mindig idegesnek látja egy kicsit. Kicsit zavarja is ez a távolságtartás, hiszen semmi kedve magát ráerőltetni másokra, de most kivételesen tudja, hogy nem egészen ez a helyzet, és ha a háztársa már nemkívánatosnak találta volna, csak megmondta volna neki, vagy éppen ott is hagyhatná. Egyelőre egyik sem történt meg Adam pedig jól érzi magát a másik társaságában.
Ő várja már a tavaszt, nagyon is. A meleg nap lágyan cirógatja az arcát, lekerülnek a túlzóan meleg ruhák és vidámság lesz a kastélyban. Bármennyire is szép a maga nemében a téli is, nagyon komor. Minden egyszínű, mintha valaki ellopta volna a színeket. Tehát egyszerre szép és mélabús.
- Igen, ez igaz. Mégis, a színesebb dolgokhoz én jobban vonzódom. Neked például nagyon jól áll a vörös haj, kiemeli a szemeid színét… ráadásul nem annyira szokványos – mosolyog tovább, miközben megérkeznek a tóhoz. Nagyon szereti nézni a hatalmas vizet, a mérhetetlen erőt, amihez őt csak egy cseppjéhez lehetne mérni. Újra rápillant a lányra és bátorító mosolyt küldd neki.
Valamennyire sikerül is, hiszen egy igen szokatlan kérdés érkezik a fiúhoz, pedig annyira nem is kéne meglepődnie.
- Nos, ez csak ilyen szófordulat volt. Ha nem akarod, nem leszek – fordul el szomorkás mosollyal, a tó felé, és mélyet szív a levegőből. Nagyon kíváncsi arra, hogy ez milyen reakciót hoz majd elő a vörös hajú leányzóból, aki bármennyire is próbálkozik, kedves számára.
- A lényeg az, hogy a barátság szerintem nem osztható, azt ki kell érdemelni. Szóval ez nem két perces folyamat, a barátságnak a sok jó mellett, súlyos ára is van. Tehát én nem jelenthetem ki, hogy a mai naptól a barátod vagyok, hiszen biztosan nem érdemeltem ki, és nem bízol feltétlenül bennem. Ahogy mondtam, a barátságot ki kell érdemelni. Mondok egy meglepőt, igazi barátom kevés van – visszafordulva magyaráz, kicsit bölcselkedve és a szemeivel a partot pásztázza. Meg is találja, amit kereset, pár perces sétára egy padot.
- Leülsz velem oda? – kérdezi, és ha Annie igent mond, akkor elindul a pad felé. Mivel még nem fejezte be a barátság témát folytatja.
- Honnan tudod, hogy nem vagy megfelelő valaki számára? Mi van, ha pont ilyet keres, mint te? Sosem tudhatod, lehet, hogy van egy olyan tulajdonságod, ami miatt valaki keresni fogja a barátságod. Persze, ha elbújsz, úgy nehezebb, és gondolom nem egyszerű most sem velem beszélgetni. Ha nem is ismerlek, hasonló emberekkel beszéltem már, kedves Annie – rámosolyog és felnéz a lányra. Igazán sajnálja, hogy ennyire visszahúzódó típus, Bethannal sem volt egyszerű anno. Noha a lány azóta sem lett túl szociális típus, sokat fejlődött ebben.
- Szóval, valószínűleg majd kiderül, hogy leszünk-e barátok, vagy sem – odaérnek a padhoz, és Adam egy marék kavicsot vesz magához, majd felül rá. Élvezi a csendet, csak bámulja a vizet, egyelőre nincs mit mondania, de tény, hogy a Annievel jó itt lenni, jobb, mint egyedül.

Tárgy: Majd én leszek a barátod! 2015-02-27, 11:40

-Annyira azért nem rossz... -vonom meg a vállam. Persze, nekem nem rossz, viszont Adam szerintem belepusztulna, ha nem vonhatná magát mkörül emberekkel. Igazi társasági embernek látszik, aki bárkivel elbeszélget.
Viszont az elhatározása, hogy a barátom lesz, megint csak melep. Mi van ezzel a fiúval? Miért akar ennyire segíteni rajtam? Én... Nem is vagyok veszélyben, meg semmi...É-Én ezt nem értem...Egyelőre nem teszem szóvá ezt, de azért érdekel, hogy miért csinálja ezt...
Felnézek rá mikor a barátjáról beszél. Pardon, legjobb barátjáról. Az emberek mindig örömmel beszélnek a barátaikról... Valahogy egyikük sem gondolja úgy, hogy barátkozni rossz dolog... Vajon miért van ez? Annyi kérdés, és egy választ se kapok. És mi volt az a kacsintás? Miért kacsintottál Adam?
Nem, itt nem ez a megfelelő kérdés, hanem, hogy milyen a legjobb barátja. Vajon milyen lehet? Ha hasonlítunk valamennyire, akkor lehet, hogy ő is sok mindentől fél? Vagy zárkózott? Esetleg Adam-en kívül nem beszél senkivel?
Figyelmesen hallgatom Adam-et, ahogy arról beszél, hogy nem szeretné itt hagyni az iskolát. Tényleg... Egyszer el fog menni... És előbb, mint én, és megint egyedül maradok. Még nem ismerem túlságosan Adam-et, de ha így folytatja, megismerem, és még lehet, hogy tényleg barátok leszünk. Én...Nem akarok elveszíteni senkit. Nem akarom megint átélni azt, amit gyerekként.
A kérdése ránt vissza. Szerencsére nem hagy nagyon gondolkozni, így nincs is esélyem mégjobban magamba roskadni.
-Én szeretem a hideget...A havat... Olyan szép. Magányában szép. - igen, ez tökéletesen hozzám illő mondat. Lehet ennek kéne a mottómnak lennie. Engem is leír, és a gondolkodásomat is.
Összegyűjtök némi..oké, kit akarok átverni?, rengeteg lelkierőt, és felteszem a kérdést, ami már kicsivel előbb is megfogalmazódott bennem.
-A-Adam... -kezdek bele. -Miért akarsz a barátom lenni? - mélabús tekintettel fürkészem a fiú arcát.
-Én mindig egyedül voltam, én...Én nem tudom, hogy kell viselkedni..másokkal...Sz-Szoktam figyelni a többieket a folyosón, de... Szóval érted... - az egy másik kérdés, hogy miért nincsenek barátaim, a lényeg ugyan az. Hogy nincsenek. Erre jön Adam, és... csak úgy...
-Olyan embernek tűnsz, akinek egy csomó barátja van, és...Nem hiszem, hogy én megfelelő személy lennék erre a dologra... -már nem is tudom, mivel fejezzem ki magam. Csak tudnám miért beszélek ennyit? És miért nem örülök csendben annak, hogy valaki végre a barátom akar lenni... Végtelenül boldognak és elégedettnek kéne lennem, de valahogy engem ez az egész inkább megrémít.

Tárgy: Re: Majd én leszek a barátod!