2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Kyle & Cho - Egy esős napon 2014-10-01, 15:09
First topic message reminder :
Kviddicspálya
Az iskola kviddicspályája a kastély erdővel ellentétes oldalán található.A nézők a pályát körülölelő tornyokban foglalhatnak helyet az iskolai meccsek alkalmával. Itt tartják az edzéseket is házak csapatai, ha előre lefoglalják maguknak a pályát és persze egy-egy kósza gyakorló is feltűnik a pályán időnként.
Soha sem voltam híve az ilyen kemény edzésnek. Persze én is kifárasztom magam, hogy elérjem, amit akarok, és Roger is elég szépen ki tud hajtani minket, de soha sem annyira, hogy... hát nem szoktuk a végén a sárban végezni, miközben egy gurkó majdhogynem ki akar nyírni. Mert hiába nem mondja ki, attól még sejtem, hogy mi a helyzet. Egy labda sem szokott magától megtámadni senkit sem, úgyhogy totálisan kizártnak tartom, hogy erről legyen szó jelen esetben. Tuti, hogy valaki megbűvölte, főleg hogy a varázslatom hatására sikerül kiiktatni. Figyelem, ahogy Kyle próbál felállni és majdnem a karja után nyúlok, de aztán visszafogom magam. Két opció van, vagy engem is magával rántana, vagy... rosszabb esetben az önbecsülését is a sárba tipornám vele. Az a baj, hogy a srácok nem igazán vannak oda érte, ha egy lány segít nekik, szóval... inkább nem teszem, az a biztos. Egyszerűen csak megvárom, amíg legalább félig stabil állapotba kerül, ha más nem, hát a hátsóján ülve. - Innen lentről azért elég nagynak tűnt. Esetleg... - most már csak a kezemet nyújtom neki, hátha mégis csak fel szeretne állni. Azért nem lehet nagy élmény ott ülni a nedves sárban a földön, még ha van is rajta nagyjából védőfelszerelés. Az eső is szemerkél még, így csak még inkább el fog ázni, és az csak egy kiadós megfázást szülhet. Kétlem, hogy erre lenne most a legnagyobb szüksége nem igaz? - Szóra sem érdemes. Amíg nem meccsünk van egymás ellen, addig nem vagyunk ellenségek... sőt akkor is maximum ellenfelek. - mosolyodom el és ha engedi, akkor segítek neki feltápászkodni. Soha sem játszottunk olyan taktikával, hogy kivégezzük a másik csapatot. A Hollóhát nem így működik. Mi taktikát állítunk fel és szabályosan játszunk. Nem vagyunk... Mardekárosok. A kérdésére aztán végképp nem tudom eltüntetni a mosolyt. - Igen Cho vagyok és... nincs ikertestvérem, ha esetleg kettőt látnám belőlem. - na jó, ha esetleg kell, akkor még a karja alá is nyúlok, ha netán szédülés jeleit mutatná és megpróbálom elirányítani mondjuk legalább az öltözőjük felé, hogy le tudjon ülni a legközelebbi padra. Ott mégis csak kényelmesebb lenne, mint itt a hideg földön a sárban igaz? - Ühüm... sejtem, vagy esetleg... összekaptál valakivel? - mert hát mint mondtam annyira azért értek a kviddicshez, hogy tudjam, hogy a gurkók nem támadnak ok nélkül senkire sem. Így viszont már legalább annyit sikerült elérni, hogy nem foglalkozom az eddigi bajommal. A sarokba hajított levélről szinte már sikerült is megfeledkezni. Nem azt mondom, hogy tényleg teljesen, de... szinte.
♫ Tears of an angel ♫
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kyle & Cho - Egy esős napon 2014-10-02, 18:54
Alapvetően imádom a kviddicset. Nem ebből akarok megélni, de szeretek a magasban röpködni, szeretem kihasználni azt, hogy könnyebb vagyok, mint mások, így sokkal egyszerűbb kitérnem a gurkók elől, jobban manőverezek, mint mások. Imádok repülni, de mint mondtam, azért nem ezzel akarom eltölteni az életemet. A suli pedig tökéletes arra a célra, hogy csak élvezetből játsszak kviddicset. Edzések, meccsek, nézők, akik között akadnak csajok is, bár… bár általában nem engem találnak meg, de talán majd annak is eljön egyszer az ideje. Ha nem is most, hát majd mondjuk… valamikor. Türelmes ember vagyok én, várok ameddig csak kell, de azért lehetőleg ne várasson meg az a lány. De mindegy is, ez most lényegtelen, az egyetlen dolog, ami számít, az most a kviddics. Amit kellőképpen meg is utálok arra a néhány másodperce, míg zuhanok, majd egy nyekkenéssel földet nem érek a sárban. Ilyenkor azért az emberben kicsit átrendeződnek a dolgok, én is csak arra tudok gondolni, hogy Zacharias mekkora egy… nem akarok én csúnyát mondani, de szívesen törném ketté a fején a seprűmet. Közben meg persze az az istenverte gurkó is biztos közelít felém, hogy kilapítson. Nem igazán van kedvem, és erőm se elmozdulni, szóval… szóval inkább csak maradok a földben, azzal szórakozva, vajon mennyi ideig tudom visszatartani a levegőmet a sártócsában. Feszülten várok a gurkóra, de az istenért se akar jönni, felpillantani viszont nincs erőm. Talán valaki más jött edzeni, és sokkal jobb célpontnak találta őt, vagy esetleg… simán csak megkönyörült rajtam. Azért ez mondjuk elég hihetetlenül hangzana, de ki lát egy gurkó fejébe? Akkor emelem csak fel a fejemet a sárból, mikor meghallom, hogy valaki a nevemen szólít. Válasz helyett azonban először kiköpöm a számban lévő nem kevés sarat, majd egy elégé lomha mozdulattal próbálok meg felállni, de… de nem igazán megy, szédülök is, meg is csúszom, szóval sikerül ezúttal fenékre esni, de már nem is próbálok felállni, jó itt nekem azt hiszem. – Persze, kutyabajom, fentről nem tűnt annyira nagynak az esés. – csak néhány pillanatig tartott, bár inkább néztem volna valaki más eltaknyolását, semmint hogy ez velem történjen meg. És a legrosszabb az egészben, hogy… hogy egy lány látta ezt, aki ráadásul a Hollóhát csapatában játszik, legalábbis azokat a színeket látom, de kitudja, a lányból is egyelőre hármat látok. – De azért kösz a kérdést, meg a mentőakciót. – mutatok a gurkó irányába, vagyis… csak akarok az irányába mutatni, mert teljesen ellentétes irányba emelem a kezemet, de… de mindegy is, kész csoda lenne, ha sikerülne ma bármi is. – Te Cho vagy igaz? Ha nem, akkor bocsi, de forog most velem a világ, nehéz így felismerni bárkit is. – azért reménykedem benne, hogy ő az, mert bár nem ismerem, nem tűnt olyan nagyon rosszindulatúnak, legalábbis a meccseken nem, persze, beleadott mindent, de nem az a mardekáros fogó féle, akinek akkora arca van, hogy a cikeszt meg sem tudja fogni tőle. Kicsit talán idiótán mosolygok rá, várva valami csodát, de végül csak eljut a tudatomig, hogy mi is volt az az utolsó kérdés. – Hát az… nem tudom, úgy látszik ma peches napom van. – nem akarom én beköpni Zachariast, nem vagyok olyan, de azért… elküldöm majd a fenébe, ha újra találkozunk.
Cho Chang
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kyle & Cho - Egy esős napon 2014-10-02, 10:51
Nem vagyok az a típus, aki egy könnyen feladná és épp ezért most sem fogom, nem akarom! Az élet küzdelemről szól és csak akkor érthetünk el valamit, ha tényleg igyekszünk, a bátyám is mindig ezt szokta mondani, és neki azért általában igaza van. Úgy hogy nincs más dolgom, mint mindent megtenni azért, hogy elérjem a céljaimat, ami pedig igenis az, hogy bejussak abba a csapatba. Még van időm, ha most nem, hát majd jövőre, meg az után. Itt maradhatok a suliban tovább tanulni és talán Alicia is lenne olyan rendes, hogy adna nekem külön órákat akár, no meg az edzések is segítenek és valahogy talán rá tudom venni Hermionét, hogy találkozhassak Victorral. Talán adna pár igazán jó tanácsot, amikből tudok építkezni, mégis csak ő a világ egyik - ha nem a - legjobb fogója. Nagy levegőt veszek mielőtt kilépnék az esőbe. Az a jó ebben, hogy miután nem esik nagyon csak szemerkél nem áztat el olyan gyorsan, de az legalább nem fog látszani, hogy az én szememből is kikívánkozott egy kis folyadék, ha csak egy csepp is. Ettől legalább nem vörösödött be, legalábbis szinte alig láthatóan. Elrúgnám magam épp a földtől, amikor meglátom, hogy odafent már van valaki. Nem is láttam, amikor jött, talán a másik öltözőből. Nagy nehezen szúrom csak ki, amikor már a levegőbe emelkedtem, hogy Hugrabugos, de innen még nem egyértelmű, hogy ki lehet. Minden bizonnyal csapat tag, de nem tudom, hogy pontosan kicsoda, akár olyan is lehet, aki csak szeretne bekerülni, nem evidens, hogy eleve ő is oda tartozik már most. Pár percig csak figyelem, ahogy küzd azzal a gurkóval. Hát nem egyszerű a hajtók dolga. Cselezés, passzolás. A miénk egész más, nincs más dolgunk, mint nem engedni a gurkóknak és persze elkapni a cikeszt. Gyors repülés, rendkívüli reflexek és jó szem, ezek jellemzik a jó fogót. Már épp úgy döntenék, hogy én is nekikezdek az edzésnek, hiszen van itt hely bőven akár kettőnknek is, amikor meglátom, hogy valami nincs rendben, azaz a srác szinte átperdül a seprűn, aztán egy halk nyekkenéssel köt ki a földön, pontosabban a sárban, egy kisebb tócsában. Hát nem irigylem, főleg hogy az a gurkó láthatóan még mindig tovább támadná. Mozdulok is felé, és amikor már a pálca is előkerült elmormogok egy egyszerű Finitét, hiszen jó eséllyel az a galád labda meg van bűvölve, hogy nagyobb átéléssel gyakorolhasson. Azért ezt akkor se így kéne, főleg nem egyedül, mert nagyobb baja is lehetett volna. Végül földet érek mellette és leengedem a seprűt, miután a gurkó is immár élettelenül hull le a földre. Így már felismerem, hogy kiről van szó, még ha nem is ismerem jól, de volt már pár meccsünk egymás ellen. - Jól van Kyle? Elég nagyot estél. Ki csinálta ezt azzal a gurkóval? - remélem, hogy nem a csapatkapitány, mert ez akkor sem valami emberséges edzési módszer. Nálunk ilyen sose volt. Nem azzal ösztönzünk valakit, hogy kiverjük belőle a jobb teljesítményt, hanem szépen az eszére hatunk. Mindenki aki a csapatban játszik tudja, hogy a játék fontos, hogy hogyan kell elérni a célt, hogy mi a pontos taktika. Ettől... nem lesz jobb senki sem, maximum a gyengélkedőn köt ki és ha nincs szerencséje, akkor csak megnehezíti a játékát a sérülés a következő meccsen.
♫ Tears of an angel ♫
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kyle & Cho - Egy esős napon 2014-10-01, 16:40
Bevallom, hogy sokkal szívesebben lennék most máshol. Egész nap a szakadó esőben rohangáltam fel-alá, mert ”az edzés soha nem árt”, hogy drága csapatkapitányunk szavaival éljek. Szerintem pedig semmit sem érünk el ezzel, de semmi kedvem kikerülni a csapatból, a kviddicsben legalább jó vagyok, bár néha oltári nagyokat bakizok, de vannak szép pillanataim. Aztán persze a kis egyéni edzésem után egyből ki is küldött ide, még csak ruhát sem cseréltem, úgy sürgetett. Próbálja ő erősíteni ezt a munkamániás kapitány képet, de valójában csak mérges azért, mert a múltkor az egyik átkom véletlen őt találta telibe. Nem tehetek róla, az egyik mardekáros lökött meg, ezért ment félre az átok, és amekkora mázlista vagyok, sikerült is eltalálnom a kapitányomat. Szóval most itt szívok büntetésül, amit persze külön edzésként kéne elkönyvelnem. Nem mentem vissza a felszerelésért, amúgy se lát itt senki, és mégis mi bajom lehetne, ha most az egyszer nem a házam színeiben ülök seprűre? Amúgy se fogok edzeni, pont ehhez nincs most kedvem. Én csak leakarom ülni a kandalló elé és megszáradni, de ez még pár óráig reménytelen vállalkozás, szóval addig is… majd repkedek néhány kört. A seprűmet persze hoztam magammal, a jobbomban pihen, én pedig nyugodtan szitkozódom abban a hittben, hogy itt bizony senki olyan nincs, aki ezt meghallhatná. Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy ez a mai napom fénypontja idáig. Na nem mintha olyan rossz dolgom lenne itt. A legtöbb diák kedvel engem, jól elvagyok velük, csak néha becsúsznak az ehhez hasonló bakik, és akármilyen kevés is van belőlük, nem hiányoznak, szóval… szóval remélem Zacharias minél hamarabb megnyugszik, mert még egy ilyen esőben edzés nem hiányzik nekem. Ellentétben itt sokakkal, én nem akarok híres kviddicsező lenni, nem is játszom annyira jól, és nincs is kedvem egész életemben egy seprűn ülni, akkor már inkább megyek… nos, nem is tudom mi akarok lenni. Auror semmiképpen sem, az nem az én világom. Valami érdekeset szeretnék csinálni, csak hát azt az érdekes emberek szokták, engem pedig ritkán illetnek ezzel a jelzővel. Inkább a flúgos vagy a bohóc az, ami dominál. Könnyedén rugaszkodom el a földtől, amint a magammal hurcolt ládából kiengedem a gurkót, és meg sem állok, amíg a tornyok tetejével egy szintbe nem érek. Zacharias volt olyan jó fej, hogy csinált valamit a gurkóval, így az nem megölni akar majd. Szerinte azt kell gyakorolnom, hogy miként is térek ki előlük. Ez pedig hülyeség, nagyon is jól megy nekem a gurkók elől való kitérés, gondolom ezzel is csak bosszút akart állni. De aztán azt lesheti! Összehúzom a szememet, ahogyan megpillantom a felém száguldó gurkót, és máris élesen előre dőlök, hogy kicsit megtáncoltassam az engem üldöző vasgolyót. Fürgén szelem a köröket a pályán, és talán percekbe telik, mire megállok a földtől egy olyan talán három méter magasságra és elégedetten nézek körül. Na igen, így kell ezt csinálni, bárcsak láthatná Zacharias is... vagy inkább mégse. Ebben a pillanatban tűnik ugyanis fel a komisz golyó, ami úgy kap oldalba, mint annak a rendje, szóval a seprűmről egy hangosabb jaj következtében le is esek, és nem is lennék, ha nem egy hatalmas sártócsába esnék bele. Ez… ez nagyon nem az én napom!
Cho Chang
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kyle & Cho - Egy esős napon 2014-10-01, 15:27
Csend van, érthető, hiszen talán csak pár órája állt el az eső. Anglia már csak ilyen, de nem zavar, már régen megszoktam. De legalább csend van és nyugalom, no meg ilyenkor a legtisztább és a legfrissebb a levegő. Arról nem is beszélve, hogy legalább viszonylag kevesen jönnek ki sétálni és én is nyugodtan ellehetek. A seprű persze nálam van, ha már gyakorolni akarok, mint azt amúgy is olyan gyakran teszem. A kastélyban még sikerült tartani magam a levél első olvasásakor, de most már sokkal nehezebb, hogy végre egyedül vagyok. Gyors léptekkel szelem át az épület mögötti területet, hogy elérjem végre a célt. A szél még fúj kissé, de ez nem akadály, hiszen a nehezebb körülmények között is ugyanúgy meg kell, hogy álld a helyed. Amikor végre elérem az átjárót az öltözők mellett, hogy bejussak a pályára egyelőre csak leülök a fedett helyen az egyik fal melletti padra. Csak... csak még egyszer átolvasom úgy, hogy nem ugrok át minden második sort. Odabent ez nem ment volna, de majd most. Nagyot nyelek, ahogy újra kibontom a levelet, miután letámasztottam a seprűt magam mellé. Egészen új, a születésnapomra kaptam a bátyámtól. Szinte az összes spórolt pénzét rá költötte, amiért én elmondhatatlanul hálás vagyok, de most valahogy mégis csak a kudarccal párosítom. Talán felesleges volt, talán... vissza kéne vinnem, amíg lehet, és venni egy olcsóbbat, a különbözetet pedig visszaadni Minhonak, biztosan jól jön neki. Újra átfutom a sorokat, de sajnos a levél tartalma közben mit sem változott. Nem akarok sírni, de még sem megy, hogy visszatartsam, legalább egy könnycsepp legördül, mintha csak az eső is velem szimpatizálna, hallom, ahogy lassú koppanásokkal a fejem felett újra rákezd. Nem érdekel, akkor is ki fogok menni edzeni, akkor is repülök pár kört, mert nem adhatom fel. A szüleim amúgy is ezt várják, főleg apa. Szerinte ez az egész butaság, már rég ki kellett volna nőnöm belőle. Megtörlöm gyorsan az arcomat, aztán összegyűröm galacsinná a levelet, és elhajítom az egyik sarokba. Jelentkeztem a Tornádókhoz az utánpótlás csapatba, hiszen ebben az évben végezni fogok, és talán én is elmehetnék játszani, mint Cedric, de... persze nemleges választ kaptam. Túl fiatal vagyok még és a jelenlegi fogójuk egyébként is nagyon jó, nincs rám szükség. De én... én nem akarok másik csapathoz menni, csak valahogy meg kell mutatnom nekik, hogy jó vagyok, ezt pedig csak akkor tudom, ha eleget gyakorolok. Nem érdekel a halkan szemerkélő eső, felállok, és magamhoz veszem a seprűt, hogy elinduljak kifelé. Meg kell mutatnom, hogy képes vagyok rá, hogy érek annyit, hogy én is valaki lehessek! Apának, a Tornádóknak... mindenkinek!
♫ Tears of an angel ♫
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Kyle & Cho - Egy esős napon 2014-10-01, 15:09
Kviddicspálya
Az iskola kviddicspályája a kastély erdővel ellentétes oldalán található.A nézők a pályát körülölelő tornyokban foglalhatnak helyet az iskolai meccsek alkalmával. Itt tartják az edzéseket is házak csapatai, ha előre lefoglalják maguknak a pályát és persze egy-egy kósza gyakorló is feltűnik a pályán időnként.
