2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Bárcsak unalmas napjaim volnának, de tényleg. De unalom helyet folyton kapok valami büntető munkát Pitontól. De folyton, azt hiszem lassan már tudni fogom, hogy 20 év múlva mi lesz a tananyag annyit kell előre kidolgoznom. Szinte minden órán próbálom meghúzni magam, de valamit mindig talál amin kiakadhat és leteremthet majd megfenyegethet azzal, hogy kirakatja a szűrömet a Roxfortból. Nincs is talán másik tanár akitől ennyire be lennék rezelve, vagyis de, van még egy és az McGalagony professzor. Valamiért úgy tud nézni az emberre, hogy belém fagy a szó is. Jó házvezetőnő, de ha balhéba bonyolódom nem a legjobb ha a szeme elé kerülök, szereti megfosztani a griffendélt a házpontoktól. Hermione is épp ezért int minket folyton óvatosságra, mert akár egy kisebb lefülelés egy esti kilógás után és vagy 100 pontot veszítünk azonnal. Ahogy McGalagony belép a klubhelyiségbe az én figyelmem is azonnal elterelődik a büntető munkától. Sose láttuk még itt a házvezetőnőnket. Várom, hogy valami vészjóslót vagy valami örömteli hírt közöljön, de csak egy diákot keresett. Unottan visszafordulok a bájitalokhoz és elkezdem lejegyzetelni a szőrnövesztő bájital mellékhatásait. El is nevetem magam mikor elolvasom a következő sort erről a könyvben. Azt írja, hogy a bájital túlzott fogyasztása erős testtáji szőrzetet eredményez, nem ritka a vérfarkas szindróma sem. Fogalmam sincs az mit jelent és csak röhögök rajta. Ekkor bök oldalba Seamus. Felé fordulok. -Mi az? - Kissé kíváncsiság is bújkál a hangomban, mert hát minden izgalmasabb ennél amit most csinálok. -Necces buliban? - Gondolkodom el, körbe nézek Hermione után kutatva, de nincs a közelben így nincs probléma sem. -Mire gondolsz Seamus? Hallgatlak. - Dobom le a pennát és csukom be a könyvet a szőrszálhasogató bájitalnál. Természetesen egy kis balhé nem gond, na meg mindig Harry-vel kerülünk kalamajkába. És nem biztos, hogy lebuknánk, akkor meg hol itt a gond? McGalagony továbbra is mindenfele néz, mintha rajtunk akarná tartani a szemét minden pillanatban. És ekkor olyan dolog történik amitől tátva marad a szám. Elképesztő. Hihetetlen. McGalagony tanárnő leveszi a süvegét és az egyik fogasra rakja rá majd a lánnyal bemegy a társalgóba. -Láttad ezt? - Bököm most én oldalba Seamust. Ez egy olyan pillanat volt amiért sokan a mindenízű drazséjukat is odaadnák.
Hogyan is telhet a világ legunalmasabb napja? Reggel felkelünk, és egy tök átlagos reggeli elfogyasztása után tök átlagos órákra járunk, hogy aztán tök átlagos ebédet ehessünk, és tök átlagosan tanulhassunk. Na igen ám, csakhogy valamiféle fékezhetetlen vágy ég bennem mindig, mikor ilyen unalmas napom van, hogy feldobjam valamivel. Ezt sokféleképpen meg lehet tenni, bár a legtöbbje büntetőmunkát von maga után, ha rajtakapnak. Ez persze nem azt jelentette, hogy nem szántam volna rá el magam, csak hát egyedül szórakozni olyan… Unalmas. ÉS kezdem úgy érezni, mintha minduntalan magamat ismételgetném, pedig egyáltalán nem tehetek róla. Sajnos nem én irányítom a napjaim izgalomfaktorát, ami mostanában nem nagyon üti meg a kettőt sem tízes skálán. Jó, persze az is más, mikor bájitaltan órán felrobbantom az üstömet, csak azzal az a legnagyobb baj, hogy az nem szándékosan történik, és általában én sem vagyok rá felkészülve, ahogy a körülöttem állók sem, valahogy mindig sikerül begyűjtenem Pitontól a mínuszt, és olyankor nagyon örül nekem mindenki. De ma még bájitaltan sem volt, tehát éppen azon töröm a fejemet, hogyan dobhatnám fel egy kicsit a napomat. A klubhelyiségben ücsörgöm, pár évfolyamtársam körében. Mindenki némán tanul, vagy olvas, mások, hogy ne zavarják a stréberebbik felét a gyülekezetnek halkan piszmognak kicsit távolabb. Szinte észre sem vette senki, mikor magas, vékony testalkatú, idős házvezetőnőnk, McGalagony professzor belépett a Kövér Dáma által szigorú titokban őrzött lyukon keresztül. Én viszont azonnal felkaptam a fejemet rá, mert elég szokatlan jelenség volt. Nem szokásuk a tanároknak a diákok nyakára járni, és egy így is van jól, tehát rögtön felé kaptam a fejemet. Részben azért, mert meglepődtem, hogy mit keres itt – valami csajt keresett, de nem is ez volt a lényeg -, részben mert eszembe jutott valami… Mi lenne, haaa…? Neeem, ez őrültség, nincs ember aki erre vetemedne. Gondolataimban fel-felsejlő kis gonosz hangocska viszont minduntalan arra ösztönzött, hogy a nő kalapját bámuljam. Szép, nagykarimájú süveg, mindig a fején van. Szerintem még aludni is abban alszik. Szegény süveg, bizton ős is vágyik már egy kis izgalomra. Nem? Elvégre neki is unalmas lehet mindig ugyan azon a fejen pihenni látástól vakulásig. Persze az is igaz, hogy ez csak egy süveg. Az meg a másik, hogy szinte kivitelezhetetlennek tűnt leszedni a fejéről kedvenc igazgatóhelyettesünknek. Szétnéztem magam körül, és oldalba böktem hozzám legközelebb ülő évfolyamtársamat. - Hé, Ron… Benne lennél egy necces buliban, ha azt mondom, büntetőmunkánál rosszabb is lehet a vége? - suttogtam, miközben merően ártatlan fejet vágtam, hátha úgy nem ijed meg. Tényleg akartam ezt a bulit, tényleg el akartam csórni azt a süveget, de ezt nem lehetett egyedül kivitelezni. Szükségem volt egy szárnysegédre. Valakire, aki fedez, valakire, aki vállalja a kockázatot. Valakire, akiről tudom, hogy nem hagyna cserben. Ron jófej volt, és az elmúlt hat évben rengeteg balhéban benne volt már – jó, rendben, főleg Potterrel, és nem velem, de abban biztos voltam, hogy még ha nem is vállalkozna ilyen veszélyes hadműveletre, nem köpne be, elvégre nem egy vérbeli spicli. És ezzel már ki is érdemelte, hogy bevegyem partnernek, ha osztozni akar a dicsőségben. Már látom is magam előtt mekkora port kavarhatna: „Valaki ellopta McGalagony süvegét! Lehet, hogy itt a világ vége?”
[url= [You must be registered and logged in to see this link.]zeneszám[/url] • Kicsit késői kezdés, de remélem, kiengesztelhetlek egy ütős bulival. •
• 
