Mély levegő!

Tárgy: Re: Mély levegő! 2015-02-27, 10:15

Csak pislog, mint pocok a lisztben, amikor kiderül, hogy Annienek, ennek a határozottan csinos lánynak nincsenek barátai. Először nem is igen hiszi el ezt az egészet, azt hiszi, hogy a lány ugratni akarja. De a megszeppent arc, és a továbbra is elég nagy távolságtartás mellett nyilvánvalóvá válik, hogy valóban ez lehet a helyzet. Ez kissé el is szomorítja Adamet, mert úgy érzi, hogy a másik ezt nem érdemli meg egyáltalán. Még a félénkségen kívül semmit nem érzékelt belőle, de ez nem jelentheti azt, hogy nem értékes ember. Mindenkiben van érték, csak meg kell találni.
- Ez borzasztó lehet – feleli őszintén, kissé sajnálkozva. De mivel tudja, hogy senki sem szereti igazán ha sajnálják, újabb vidám mosolyt karikíroz az arcára.
- Majd én leszek a barátod, az nem lehet, hogy a Roxfortban valakinek ne legyen barátja! Már majdnem felháborító! – reméli, hogy hoz egy kis bizodalmat és melegséget Annie szívébe, nagyon szeretne segíteni. Ő mindig szeret segíteni, szóval nem ez az első eset, és vélhetőleg nem is az utolsó.
- Persze, hogy szeretném. Tuti jó lesz – nem nyúl most a másikhoz, pedig szívesen belekarolna, de tudja jól, hogy erre a Hugrás lány még nem lehet felkészülve, márpedig a későbbiek során Adamtől ilyenekre bármikor lehet számítani.
- Az jó, szerettem ötödikesnek lenni. Bethannek akkor tréfáltam meg a gyorsan fagyó jéggel. Bethan a legjobb barátom, egy évfolyamra járunk. Hasonlít rád bizonyos szempontból – kacsint a lányra, aki ebből nagyon sok mindent levehet. Adam reménykedik, hogy csak csupa jó jut majd eszébe erről, nem pedig hasonlítgatni kezdi magát valakihez, akit nem is ismer. Lassan sétálnak immár a tó felé, amikor érkezik Annie kérdése. ~ Bátor lány, tetszik! ~
- Én már az egyetemi részre járok, de nem lehetek csak pár évvel idősebb nálad, ez igaz. Jól érzem magam ott, és nem akarok kirepülni, nagyon nem. Szeretek itt lenni, az iskola sok mindent megad nekem, sok mókát és kacagást, barátokat, újabb ismerősöket. Nagyon várom már a tavaszt, sokkal jobb lenne most kifeküdni a fűre és nézni az eget, nem? – kérdez vissza, miközben szép lassan az udvar széléhez közelednek.

Tárgy: Re: Mély levegő! 2015-02-26, 15:13

Már számítottam rá, hogy Adam rákérdez, erre a barát témára. Másokat elhívnak a barátaik, együtt mennek sétálni, leülnek beszélgetni, pletykálkodnak, vagy csak bóklásznak. De mindig jól érzik magukat. Különben nem is értem, hogyan képesek ilyesmnire... ÍGy megbízni másokban...Pedig mindig ott van a lehetőség, hogy hába támad valaki, akire nem is számítanál..Annál pedig lehet nincs is rosszabb.
-Hát elég nehéz lenne bárkivel is lennem, tekintve, hogy...-megint ránézek egy pillanatra, de aztán oldalra tekintek, majd felfelé. Lényegében mindenhova, ahol nem találkozom azzal az átható tekintettel.
- Nem igazán vannak barátaim...Sőt...I-Igazáól egy...sincs...- megvonom a vállam. Nem is volt, és most sincs, nem is igazán terveztem a jövőre nézve se...Bár ki tudja... Hisz itt van Adam is, aki csak magától megállt velem beszélgetni.
A hirtlen kérédse miatt megint felnézek rá, majd egy kisebb sóhaj után beadom a derekam.
-Mehetünk, ha szeretnéd.. - elindulok utána, és lasan sétálok mellette, zsebre tett kezekkel. Érdekes... Már nem reszket annyira a kezem. Persze, leginkább akkor nem, ha megtartja ezt a távolságot, és nem ad még egy kézcsókot. Nem mintha nem lett volna mesébe illő, nagyon elegáns gesztus, de...
-Ötödikes vagyok... -ez még könnyű kérdés volt, de a következő miatt már el kell gondolkoznom. Hogy szeretek-e itt lenni? Hát az biztos, hogy jobb mint bárhol ahova mehetnék... Szabadon varázsolhatok, tisztes korlátok között természetesen, és senki nem akar velem beszélgetni, nem zaklatnak... Bár a Mardekárosok közt vannak nagyon ijesztőek is... Sőt a többségük az.
-És veled...Mi a helyzet? Nem tűnsz sokkal idősebbnek mint én...-kicsit furcsán áll a számra ez a kérdés. Olyan, mintha beszélgetnék valakivel. Magamtól. Sőt, ez is történik. Húha.... Azt hiszem, a mai nap alatt többet beszéltem idáig, mint a tizenhat évem alatt bármikor...

Tárgy: Re: Mély levegő! 2015-02-26, 08:42

A névkérdést megoldották, Adamnek viszont nincs kedve ácsorogni az udvar közepén. Inkább leülne, vagy mozogna, mert így is fészkelődik, nem szeret álldogálni. Ezért meg is kérdi, hogy mi lenne, ha arrébb mennének. Adamnek már az is jó lenne, ha körbe-körbe járnának, vagy fogócskáznának, csak legyen valami unaloműző a lány szépségén kívül is. Bizony, mert kinézetre tetszik neki, de sok ilyen szép lány jár a Roxfortba, mint Annie. Szerencsésnek is érzi magát, hogy itt tanul, mert ha éppen unatkozna, akkor sem tudna, hiszen csak a folyosóra kell kinéznie, és máris rengeteg csinos lánnyal találkozik. Az megint más kérdés, hogy legtöbbször csak távoli élvezője az egésznek, nem kezdeményez, nem próbál csajozni, csak élvezi a látványt. Esetleg óvatlanul beletekint valaki elméjébe és kész is a baj.
- Szokatlan? A barátaid nem szoktak elhívni sétálni, beszélgetni? Jó, tudom, én nem vagyok a barátod még, de érted, hogy mire szeretnék kilyukadni… - mosolyog tovább és furcsálkodik magában, hiszen Annie nagyon tartózkodó, mintha azt közvetítené testbeszéde, hogy el kéne futnia a Hugrás fiútól. Nagyon jó ez a legilimencia, mert így több mindent megtud egy rövid beszélgetésből is, mint más több órásból akár. Nem hiszi, hogy vele lenne a baj, valami más lehet a háttérben, de erre nem fog rákérdezni természetesen. Van olyan rendes ő, hogy nem háborgat másokat a bajai miatt. Persze, lehet, hogy később majd rákérdez erre a szokatlan távolságtartásra, amit kevés Hugrástól látott eddig. Inkább nyíltabban viselkednek, meg elvarázsoltabbak, mint a többiek, de nem igazán zárkózottak. Az inkább a Hollóhátasokra igaz, pont a legjobb barátja rá az élő példa.
Végül Annie megbízik benne és igent mond az invitálásra, Adamnek pedig rögtön jobb kedve lesz.
- Lemegyünk a tóhoz? – kérdezi hirtelen, és hirtelen jó ötletnek találja. Van ott pár pad, amire le lehet ülni és nézni a háborítatlanul létező tavat.
- Hanyadéves vagy? Szeretsz itt lenni? – kérdezi, miközben a választól függően álldogál, vagy elindul a tó felé.

Tárgy: Re: Mély levegő! 2015-02-25, 15:06

-Hát...Igazad lehet... - bólintok egy aprót, de Adamnek sikerült eléggé zavarba hoznia, így lesütöm a szemeim.
-Nem tudnám elképzelni magam egy másik névvel. - igazat adok a fiúnak. Szerintem másik név nem is passzolna hozzám igazán.
Jó, tudom, Adam nem egy vérengző alak. legalább is remélem, de akkor sem tudok csak úgy felhagyni, ezzel a viselkedéssel. Évek óta magamra vagyok utalva, egyedül vagyok, csak akkor beszélgetek másokkal, ha nagyon fontos dologról volt szó, vagy kérdeztek... Meg persze órákon. Erre jön Adam, aki csak úgy...Szinte berobban az én kis csendes magányomba, és... Hozzám szól.
Felkapom a fejem, és nagy szemeket meresztek meresztek a magas fiúra. Ho-ho-ho-hooogy mii? Mo-Most komolyan elhívott valamerre? Sétálni? Eh-Eh-Eh... Én... Újabb kisebb szívinfarktus áldozata leszek, ahogy a mondandója végére ér. Megdicsér, aggódik, és...Nem unja a társaságom? Nem talál furcsának? És még...Sétálni is akar velem?
Úgy érzem pont itt az ideje, hogy megpróbáljak valami emberi reakciót mutatni erre a meghívásra. Egyik kezemet előveszem a zsebemből és felemelem magam elé. Intek néhányat.
-Nem vagy erőszakos... Egy cseppet sem...Csak ez nekem...Olyan szokatlan... - nem találtam rá jobb szót. Mármint a helyzetemre. Ilyen nem mindennap fordul elő, sőt, igazából sosem fordult még elő. Én...Nem tudom hogyan kéne viselkednem emberek társaságában..Félek is, és pont emiatt mérhetetlen bizonytalanságot érzek az emberek iránt. Nem sűrűn volt az életemben olyan személy akiben megbízhattam...
Valószínűleg a megfelelő reakció most az ujjongás, és az öröm lenne, amiért egy ilyen jóképű férfi kívánja a társaságomban tölteni az idejét, de valahogy... Én nem vagyok ugrálós típus.
-Én... Szívesen elmegyek veled... -préselem ki magamból nagyon nehezen a szavakat. Sosem hitem volna, hogy egyszer ilyet kell majd mondanom. Vagyis...Nemigazán kell... Hogy magamtól ilyet mondok.
Ez a hatalmas mosoly.. Valahogy mintha még a szemei is folyton mosolyognának.. Az egész fiú, úgy ahogy van, tömény boldogságnak és örömnek látszik. Ez elég érdekessé teszi őt, nem sűrűn látok ilyet. Ilyen nagy-naagy örömöt Mások is boldogok itt, de ez... Adam nagyon érdekes. Kedvesnek tűnik. Olyan őszintén kedvesnek. Komolyan mondom, ha Adam nem lenne, ki kéne találni...

Tárgy: Re: Mély levegő! 2015-02-25, 11:43

- Jól van, nem vallatlak én – próbál továbbra is kedves maradni a megszeppent őzikénél. Hiszen látszik, hogy bátortalan, és mivel jobb dolga nincsen, ismerkedni pedig szeret, mindenképpen úgy kell tennie, hogy a vörös hajú lány ne lássa őt veszedelmesnek. Ami persze így is van, de ki tudja, hogy épp milyen híreket terjesztenek róla. Kicsit tart Raina szeszélyétől, ki tudja, hogy mondd-e róla valami negatívat, vagy sem. Persze abban bízik, hogy inkább titkolni fogja a lány az erkélyjelenetüket, hiszen mi az már, hogy egy ilyen selejttel bármi is volt.
Na, de az mindegy, most itt kell helytállnia, így kölcsönösen bemutatkoznak egymásnak, Adam pedig a legjobb formáját próbálja mutatni. Szokásosan laza, és nem gondol bele a tetteibe túlságosan, de Annie visszahúzza mégis a kezét, miután apró csókot hint rá Adam.
- Annie – ismétli és ízlelgeti a nevet, rá kell jönnie, hogy telitalálat volt a szülőktől a névadás, ahogy maga a lány is. Tetszik neki, lehet, hogy csak azért, mert ilyen szárnyaszegett madárkának tűnik, de akkor is szimpatikus Adamnek.
- A tiéd is. Jól áll neked ez a név. Mert például a Christine nem lenne jó hozzád, az olyan barna hajúakhoz illik – fecseg feleslegesen, de mindenképpen oldani szeretné a lány feszültségét. Christine-t is csak egyet ismer, ő pont barna hajú volt, lehet, hogy csak innen a gondolatmenet, aminek semmi köze nincs a valósághoz, csak a Hugrás fiú elméjében vetődhet fel ilyesmi.
- Leülünk, vagy hideg van hozzá? Esetleg menjünk ki a kilátó részre? Ilyenkor tök szép a birtok… már persze, ha nem akarsz itt álldogálni és van kedved sétálgatni. De tényleg nem szeretnék erőszakoskodni, még ha nem is úgy tűnik – kacag fel egyet, és jól láthatóan jól érzi magát a lány társaságában. Persze ő igazán fel tudja találni magát bárhol, bárkivel, ha szorul belé egy kis tisztelet, meg humor. A Mardekárosok nagytöbbsége inkább elkerüli, vagy megüti Adamet, de nem barátkoznak vele, egy-két kivétellel. Mondjuk Sadie-t sem látta már egy ideje sajnos, a gonosz boszi tesójával nem jöttek vissza a szünetről, ami igen érdekes és sajnálatos.

Tárgy: Re: Mély levegő! 2015-02-24, 10:24

Valószínűleg az összes lány elájul ettől a kék szempártól, és a kedves mosolyától. Biztos sok sikere lehet a szerelmek terén.
-Én nem...Én nem azért...-csóválom meg a fejem. Nem azért dadogok.
Tudom, tudom, nem kéne feszengenem a közelében, hisz...Nem egy agresszív alak, vagy mi... Bár ki tudja... Itt sem mionden az, aminek látszik, ahogy a mondás is tartja.
-Nincs jól vagyok csak... Khm...- kicsit remeg a hangom, ami alapjában véve is elég halk, csoda, ha onan fentről még érti is amit mondok... Nem tudom mit mondhatnék neki. Hogy tartozom-e egyáltalán magyarázattal... Bár ilyenkor illik valami olyasmit adni nem?
Ahogy felém nyújtja a kezét, reflexszerűen hátrálok meg, és nem értem először, hogy mit szeretne. Meg szeretne érinteni? Komolyan?
Oké, hát...Valahol el kell kezdeni nem? De olyan... Magas! Istenem, hogy nőttél ekkorára?! Ha most nekem esne vagy ilyesmi, esélyem se lenne ellene...Még pálcával sem... Nem tudom mennyire bízhatok megt benne... Szerencsére nem Mardekáros...Jesszus, azt hiszem akkor már infarktust kaptam volna, bár egy mArdekáros alapból nem szólna hozzám.
-A-Annie... -motyogom, halkan, és remegő kezem nyútom neki. Végtelennek tűnő másodpercekig tart, amíg a kezem hozzá ér az övéhez, aztán még közelebb húzza magához a kezem, nekem pedig kicsúszik a lábam alól a talaj. Na most vörösödtem el. De annyira, hogy valószínűleg az arcom színe, hasonlít a friss sebből kiserkenő vérre. Elég nagy kűzdelmet vívok, bár nem nagyon látszik ez rajtam kívülről, és ahogy lehetőségem adódik rá, visszahúzom a kezem, és zsbereteszem inkább őket. Így is szétfagytak. Tényleg, ez még egy jó indok is, hogy miért rejtem el a kezeim előle.
A mesékben szokott ilyesmi lenni, igaz? Mikor a herceg meghjol, és kezetcsókol a királylánynak. Adam és a herceg poszt még meg is állja a helyét, de én már a legkevésbé sem hasonlítok egy nemesre.
Kicsit feszengek, a sarkamról lábujjhegyre billenek, és az alsó ajkam harapdálom. "Gyerünk már Annie! Mondj neki valamit!"
-Szóval... -kezdek bele halkan, de már meg is bánom, hisz nem tudom mit is szeretnék mondani, másrészről meg... Lehet jobb lenne, ha most sarkon fordulnék és arrébb mennék. Mindig jobb. Ha egyedül vagyok, és nem barátkozom, nem csalódhatok, és bennem sem csalódnak. Az emebrek...Különben is ijesztőek.
-Szóóóval... Izé... Tetszik a neved... - összeszorítom a szemeim. "ANNIE! Tényleg? Most komolyan? Ennyire telik tőled? Ezt sikerült összehoznod?! Valaki hozzád szól, te meg egyből ilyen helyzetbe hozod magad??" Rendesen szitkozódom, és átkozom magam, hogy ennyire béna vagyok.

Tárgy: Re: Mély levegő! 2015-02-23, 20:26

Ma sem volt terve, de az, hogy így meglep valakit, az őt jobban meglepi. Bár nem mutatja ki ezt, csak figyeli tovább a megdermedt lányt. Még nem mondott le arról, hogy megátkozták, mert bárhogy is nézi ez a lány… merev. A gondolatra felnevetne, de megijeszteni már tényleg nem akarja őt, mivel nem szeretné elijeszteni. Látta már a Hugrásoknál, de csak kevésszer, főleg a haja miatt maradhatott meg Adamban, de az is lehet, hogy ez a kizárólagos indok. Sokféle hajviselet és hajszín van a kastélyban, de ez valamiért tetszik neki, talán azért mert ritka.
Végül csak észreveszi őt a háztársa, próbál minél bizalomgerjesztőbb képet vágni, de a lobonca egy kissé még mindig zilált kissé, és csak a felét sikerült a sállal a nyakához kötnie, szóval nem éppen a legszebb látvány lehet. De talán viccesnek vicces.
Úgy néz ki, hogy az előbbi lépett életbe, a vörös hajú leány – aki valamivel fiatalabb lehet nála – hátralép egyet.
- Sétálsz? – huncutul villannak a szemei, hiszen éppen most találkoztak úgy, hogy ő bele volt dermedve a mozdulatába.
- Nem tudom, csak úgy… kóboroltam – vonja meg hanyagul a vállait, majd a kezeit maga mellé ereszti. Igazán szívesen elszívna egyet a kedvenc füstölői közül, de nem tudja, hogy mennyire bízhat meg a másikban, azt viszont tudja, hogy jobb, ha nem kapják rajta nyílt terepen.
- Biztos nincs bajod? Kicsit dadogtál és nem hiszem, hogy pont az én délceg kisugárzásom miatt lenne – őszintén ironizál magán, és mosolyog, kedves szavai körülölelik a lányt. Némi félelemfoszlány ér el hozzá, de nem akar belenézni a lány fejébe. Ki tudja, mit talál ott. Egy Mardekároséba lehet, hogy hamarabb merne belenézni, mint egy Hugráséba, hiszen itt aztán tényleg sokszínű a társaság.
- Adam – mutatkozik be és a kezét nyújtja a másik felé. Ha az elfogadja, mindenképpen ad neki egy apró kézcsókot, mélyen parolázva utána, természetesen csak a móka kedvéért. Ő sosem volt a kézfogások híve a lányoknál, szerinte többet ér két puszi – még szép, naná! – mint vadul rázogatni a másik kezét, hogy annak a csuklója belefájduljon. Ezt most elegáns megoldásnak érzi, feltéve, ha elfogadja a vörös hajú csinos arcú lány a felkínált kacsóját.

Tárgy: Re: Mély levegő! 2015-02-23, 18:17

Most akkor hogy is...?
Beharapom az alsó ajkam, és erőssen szuggerálok magam előtt a földön egy kavicsot, hátha eszembe jut valami értelmes is... Már egész közel érzem magam ahhoz, hogy kiötöljek valamit a problémámra, mikor az egész gondolatmenetemet elveszítem, úgy ahogy van. Méghozzá egy hang miatt. Egy ember hangja miatt. Még jobban ledermedek, már ha ez egyáltalán lehetséges, és nagyra nyílt szemekkel emelem lassan a feljebb a fejem. Körülbelül ott, ahol az én szemmagasságom van, csak az előttem álló nyakát, és vállait látom. Úristen...
Még feljebb emelem a fejem, és ekkor látom meg végre a "vendégem" arcát is.
Egyből hátra lépek egyet, a kezeimet kezdem tördelni a mellkasom előtt.
Ismerem őt... Háztársak vagyunk. Adam a neve, és..Bár már elég régóta a közelében kell lennem, még mindig nem voltam képes megszokni őt. Pedig tőle senki nem fél... Szórakozottnak gondolják, de senki nem fél tőle. Persze ez az én esetemben nem mérvadó.
Ráveszem magam egy fél perc fáziskésés után, hogy válaszoljak neki.
-Sz-Szia...I-Igen, azt hiszem...- olyan magas... -É-Én csak... Sétálok... -felnézek rá egy pillanatra, de rögtön el is kapom a tekintetem, és lesütöm a szemeim. A kuncogását hallva talán el is vörösödöm, bár én nem érzem, másrészről nem is látom magam, ugyebár... Különben is! Csak...Csak nevetett. Ez természetes másoknál.
Jó, nem kéne már feszengenem a közelében, hisz ismerem egy ideje...
Na jó. Annie! Szedd össze magad! Ilyenkor illik visszakérdezi a beszélgető partner érzelmi állapotára, vagy ilyesmi, nem?
-Éssss...-nyújtom el egy kicsit, majd megerőltetve magam, még fel is nézek Adam-re. -Te mit csinálsz itt kint?
Azt hiszem túltettem magamon. De nagyon. EZért már járna nekem valamiféle jutalom.

Tárgy: Re: Mély levegő! 2015-02-23, 15:52

Már igen sok idő eltelt azóta, hogy Rainával volt az erkélyen, de nem találkoztak csak az órákon. Valahogy mindig akadt dolga a lánynak, ő pedig nem az az erőltetős típus, hogy csak úgy feltartóztasson egy büszke és veszélyes Mardekárost. Így aztán lassan februárba kanyarodott az idő, de még mindig semmi. Kicsit kevesebbszer is próbálkozott már ezzel Adam, még neki is sikerül felfognia, hogy Raina nem akar vele beszélni erről. Érdekes módon csak mostanában gondolt bele, hogy igazán ő sem tudja, hogy mit akar neki mondani. Viszont jól esett volna az, ha Mardekáros szépség nem utasítja el ennyire, és ilyen nyíltan ezt az egészet. Ő nem érzi hibának, sőt, örömmel gondol az egészre titokban, bár tény, hogy azt is tudja, hogy normál állapotban ilyen meg sem történhetett volna.
Adam sosem tudja, hogy mikor mi van, még az órarendjében sem sokszor. Valamilyen mágikus – mert másmilyen nemigen lehet – képességgel azonban mégis megjelenik a legtöbb órán, jó teremben. Ez igazán fantasztikus ahhoz képest, hogy milyen nemtörődöm fajta, legalábbis az órákra járással kapcsolatban. Persze a barátai is ezzel heccelik, kivéve Bethant, aki ha nem is nyíltan, de azért szokott megjegyzéseket tenni erre vonatkozóan. Adam nem vesz fel ilyet tőle, sőt általában semmit sem túl komolyan. Például ezért is nem tudja, hogy lassan a szerelmesek ideje jön el, pedig ő éppen nem szerelmes, tehát valamilyen érzéseket ki kellene, hogy váltson belőle, például vágyakozást, irigységet, vagy valamit. De semmi ilyesmi nincs, csak lassan ballag a kihaltnak tűnő udvaron, amikor meglátja az egyik háztársát, aki éppen lemeredve álldogál neki háttal, olyan, mintha szobor lenne. Mivel nem ritka diák körökben az átkozódás, ráadásul pálcával, ezért Adam odasiet hozzá, hátha tud segíteni.
- Helló, minden oké? – lép a lány elé vidáman, hiszen most is éppen az alaptermészete domborodik ki. Még az ilyen hűvös időben sem veszíti el a jókedvét, pedig ha egy kicsit belegondolna az életébe, nem volna túl rózsás a helyzete.
- Mit csinálsz itt egyedül? Mit csinálunk itt egyedül ketten? – kuncog és karba fonja a kezét, a szemeivel pedig kíváncsian pásztázza a répavörös hajzuhatag tulajdonosát.

Tárgy: Mély levegő! 2015-02-21, 22:49

Már-már szokásosnak mondható sétámat teszem kint az elülső udvaron. Összehúzom magamon halvány színű kabátomat. Még látszik a lehelletem ahogy az ég felé száll, én pedig érdeklődve követem a tekintetemmel a gomolygó fehérséget.
Február van, és nem sokára kerülgethetem a folyosón repkedő, szerelmes leveleket tartalmazó borítékokat, és apró szívecskéket... Hallgathatom, hogy ki, kitől kapott csokit, avagy kitől nem kapott... Uhh...
Megborzongok. Most úgy őszintén...Miért jó ez nekik? Úgy is sírás lesz a vége, smemi nem tart örökké... Az emberek gonoszak, és őnzőek... A szerelem pedig ürügy arra, hogy ezt be is bizonyítsák... De ha nekik ez így jó...
Nekem jó ez így. Ez az állapot. Úszkálok a saját gondolataimban, elkerülöm a többieket ha lehet...Szabad vagyok. Igen, azt hiszem ez a megfelelő szó. Nincs semmilyen kötöttség, semmiés senki, aki miatt aggódnom kéne, nincs miért féltékenykednem se. Ez így...Jó.
Volt, hogy a fejemhez vágta valaki, hogy csak azért nem vágyom semmiféle kapcsolatra, mert nem is tudom milyen az. És igazából még igaza is volt.
Az az ember, aki vakon született, nem fogja hiányolni a színeket, a formákat... Viszont az, aki élete során vakult meg, sokkal fájdalommal telibb életet él.
Én vakon születtem, ha úgy tetszik.
Sok minden nagyon ijesztő. Például a sötétség. Képtelen vagyok elviselni hosszú távon. De a legijesztőbb dolog az egész világon, na, azok az emberek. És valószínűleg azért mert gondolkoznak. A gondolkozás következése az, hogy bántják a másikat...Embertársukat.
Vagy ez pont a gondolkozás hiányát jelenti?
Mivel belezavarodom saját gondolat menetembe, megtorpanok egy pillanatra, és az államhoz emelem jéghideg ujjaimat. Ráncolom a szemöldököm, és magam elé meredve gondolkozom azon, hogy...Min is gondolkoztam.

Tárgy: Re: Mély levegő!