2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Talán mégis vannak rendes pasik ezen a bolygón. Nem is tudom, hogy miért látom mindenkiben Evan-t. Ő maga a tökéletes rosszfiú, akit el kell kerülni, de ennek ellenére még sem ezt teszem... Helyette még inkább vonzódom hozzá, ami elég fura, de most az előttem álló megmentőmre koncentrálok. Figyelmes vagyok és pont úgy gúgolok, hogy ne történjen meg vele úgyan az, ami Jesse-nék. Elég kínos lenne és kéne használnom egy aranyos bűbájt, aminek akkoriban nem voltam tudtában. Exmemoriam... Ha tudtam volna, akkor minden egyszerűbb lett volna, de hát én sem tudhatok mindent... Szóval szerencsémre Gerard segített nekem. Igazából elég sok pletyka terjeng róla. Tiszteli a női nemet, de egy szoknyapecér vagy inkább lepedőakrobata?! Szerintem a második, és ráadásul elég jómesélyekkel indul, mert ő sem a rossz pasi kategóriába sorolandó, de van egy bökkenő. Megfogadtam magamnak, hogy hű leszek Evanhez, ami lássuk be elég vicces... Én aki egy igazi pasifaló hűséges lesz egy csajózos... Hagyjuk lényegtelen... Aztán papírszedés közben összeért a kezünk. Különösebben nem figyeltem rá, mert lehet, hogy a sok kis csajszi most elalélna és elpirulna, de én nem vagyok egy közülük. Tév hit, hogy minden Hugrás ilyen és nem mindegyik kis naiv, ahogy mesélik. Itt vagyok én élő példának. Nem igazán sorolnám magam a naivok közés és elég okos is vagyok. Igaz az általános bénaság nálam is meg van, de hát ez van... Aztán megkérdezi, hogy mik ezek a rahzok. Nem egyértelmű?! Ohh hát végülis egy pasiról beszélünk, köztudott, hogy a gatyában hordják az eszüket és a hallottak alapján Gerard is egy ilyen srác. Ő honnan tudok én ennyit? Mary az iskola pletykafazéka, aki véletlenül mindig egy aranyos levél formájában adja meg a legújabb híreket. Örülök, hogy anno a szárnyaim alá vettem és hálája jeléül minden szavamra ugrik. Mindif a megfelelő és tökéletes kapcsolatokat kell kiépíteni, de megint elkalandozotam és ideje lenne válaszolni a mellettem lévő úriembernek. – Ruhatervek. Szabadidőmben ruhákat tercezek. Az ott három hónapnyi munka, az öt hét, az meg másfél év... – Mondom beki, aztán mutogatok a tervekre. Inkább a legutolsó volt a legbonyolultabb és hát tényleg másfél évnyi munka volt... természetesen egyszerre többet is csinálok, de az a ruha felemésztette minden tudásom. Hamarosan meg is fog érkezni és gyönyörködhetek benne. Aztán a lapokat összeszedi és szerez egy pirospontot azzal, hogy megakadályozza, hogy a sok részeg ember rálépjen a munkámra. Dögös mosolyt villantok rá. Mennyire örülök, hogy nem vagyok vak. Miközben szedegeti a lapokat megfeszülnek az izmai és hát én sem vagyok vak... muszáj kicsit gyönyörködni a látványban. De este lesz egy buli,amit ő szervez. Remélem, hogy majd őt húzom ki a "vakrandira". A vendégek listája már meg van... És hát én inkább elbújok, hogy először egy nálam fiatalabbal megyek majd. De nem fogok ezen izgulni... Megodlom és jól érzem magam. Aztán mikor mindent felszedtük egy asztalra pakolja azokat és segít, hogy megszabaduljak a kabátomtól. Hát igen... az a kabát szabott gátat, hogy mindenki láthassa milyen gyönyörű vagyok. Persze pozitív biztatás és dicséretből sosem volt hiány. Mindig akadt valaki, aki bókolt és ámult a szépségemtől. Mellékesen vélának lenni nem rossz dolog, de egy dolog biztos... Az az érzelmeket nem befolyásolja... Hiába vagyok gyönyörű és ellenállhatatlan, akkor sem lehet belém szerelmes senki... Szerelem nem létezik. Ezt megmondom előre, hiába érzek különösen Evan íránt, nem vagyunk szerelmesek, csak kölcsönösen élvezzük egymás társaságát. Aztán int egy pincérnek és megkérdezi, hogy mit iszok... Hmm, mit igyak?! Egyértelmű kérdés. – Egy lángnyelv whisky-t kérek... Mielőtt csodálkozol, igen a nők is bírják... – Kacsintok rá és elmosolyodom. Ha tudná, hogy hány pohárkával csúszott le a torkomon ebből az italból. Hát biztos nem lenne kérdése, hogy miért iszom ezt az italt. De aztán mikor ő is rendelt és elment a pincér, aki sajnos nem Felix volt. Reméltem, hogy ma ő fog dolgozni, de sajnos nem így volt... Na mindegy, mostmár semmi sem vonhatja el a figyelmem Gerard-ról. – Na és hogy-hogy itt vagy? Nem a bulinak az utolsó simitásait kéne végezned? – Kérdezem tőle és újfent rámosolygok. Vajon mi fog kisülni ebből a beszélgetésből? Remélem, hogy nem fog nyomulni és nem akar majd felszedni, mert hát, most nincs kedvem az ilyenekhez. Így van, nem Evan miatt, hanem azért, mert nincs kedvem ma lerázni egy ilyen jó pasit... Szóval figyeleke rá és várom válaszát...
Hamarosan itt a valentin nap, és én mindent úgy gondolom, hogy megfelelően előkészítettem. Magamba nézve előhúztam mindent a szükség szobájából, s remélem mindazok, akik elfogadták a bulira a meghívást, jól fogják magukat érezni, Lavendert illetően pedig nem is volt kérdés, hogy csakis vele csinálok ilyesmit. Vannak ugyan szép, és kedves lányok a Roxfortban, ám egyikükhöz sem kötődöm annyira, hogy felvállaljam, a háziasszony lehet, csakis ő. Ettől függetlenül továbbra is barátok vagyunk, annál igazából többek, de mégis, úgy vélem, hogy ez azért már nem ugyanaz, mintha csupán megbeszélnénk a dolgainkat. Nem árt még a bulizás előtt kicsit kiszellőztetnem a fejemet. Szerencsére egyetemista vagyok, bármikor el tudok húzni az iskolából, nem kell beszámolnom senkinek. Egy ital rám fér, pedig elvileg majd a szükség szobájába is alkoholizálunk rendesen. Lesz még némi időm átöltözni ünneplőbe, na nem mintha amúgy most slampos lennék. A hajam már megmosva, ám még nincs belőve, illetve egyszerű nyakkendő nélküli mellényes öltönyt viselek, amolyan ezüstszürke árnyalatban, ahogyan benyitok a kocsma ajtaján, hogy leöblítsem a torkomat. Ahogy beléptem, hosszú kabátom zsebeiben keresgélek egy ezüst sarlót, hogy rájőjjek, hoztam e magammal pénzt. Igen, nem maradok szégyenben. Azon tűnödök, hogy merre is üljek le, amikor megpillantom a hugrások üdvöskéjét, Camrise-t. Nincsen különösebb bajom a lánnyal, ám az, hogy vélavér csordogál az ereiben, óvatosságra int. Szeretek tudatosan választani a lányok között, illetve ha valaki felkínálkozik, akkor az adott helyzetnek megfelelően találom ki, hogy belemenjek e, na de ez a vélavér... Túl nagy előny, és komolyan felborítja az egész játékot. Camrise egyszerűen gyönyörű, így meg kell őriznem a józan eszemet, ha nem akarom, hogy negyedórán belül a széttárt lábai között munkálkodjak nagy bőszen. Nem mintha elítélném őt, viszonylag keveset beszéltünk eddig. Ahogyan lépnék közelebb, látom, hogy szétszórodnak a kezében tartott ruhatervek. Eddig sem szándékoztam figyelmen kívül hagyni, ám így magától értetődő, hogy közelebb lépek, hogy rászolgáljak arra, amit sokan tartanak rólam, a végtelenségig tisztelem a női nemet. - Esetleg fordítva Camrise. Nem a meghívásért segítek. – Mosolyodom el végül, túl fogom élni a dolgot, nem kényszeredett az arcjátékom sem. Összességében kedves lány, még bókolni is támad kedve. Főleg így hangosan, mindenki előtt. Gyorsan odalépek, a kezünk egy pillanatra összeér, amint ugyanazért a tervért nyúlunk, ösztönösen elnevetem magam, és bólintok. – Csináld csak, nem veszem ki a kezedből. Mik ezek? – Kérdezek rá, és egyesével szedegetem össze a maradékot, még ha erélyesen rá is kell szólnom egy-egy kocsmatöltelékre, hogy ne lépjen rájuk. Amikor nagyjából mind megvan, akkor nem adom őket vsisza, mert lehet, hogy ismét elejtené, inkább egy közeli asztalra pakolászom, hogy biztosan megtalálja, majd ha még rajta van a kabát, kinyúlok, hogy lesegítsem róla. - Mit iszol? – Intek oda egy pincért, és várakozóan tekintek a lányra. Én magam valami csípősben gondolkozom, nem árt megalapozni az esti bulira, ahova úgy tudom, majd a véla is érkezni fog. Még rejtély, hogy kivel, ennyire nem ismerem jól.
Nagy nap a mai., hisz ma megyek a Három Seprűbe beszélni az egyik bolt tulajdonossal, mert végre apu megengedte, hogy nyissak egy ruha üzletet. Pontosan három éve könyörgök neki, de mióta meglátta bennem a "tehetséget" a egyre többet segít, bár nem esik túlzásba... Csupán csak engedélyt adott a dologra és a pénzét. Szóval nekem kell keresnem helyet és alkalmazottakat. Természetesen nem lesz gondom a dologgal, mert sokat voltam apával üzleti úton és sikerült eltanulni tőle egy-két hasznos dolgot, aminek most már hasznát veszem. Persze nem örül a dolognak, mert fél, hogy nem elemistaként élem tovább az életem... Ha bejön a ruha boltos dolog, akkor ezzel szeretnék tovább foglalkozni. De még korai, előbb meg kell élnem a találkozót és remélem minden rendben lesz... Mint mindig, most is megjelenésemre fordítom a legtöbb gondot, hisz egy üzleti találkozóra nem mehetek egy sima farmerben, szóval a ruhás szekrényemhez sétálok és kiválasztom a ruhát... Nem volt könnyű választás, de végül is egy dressz mellett döntöttem, ami tökéletesen állt rajtam. Az alja egy fekete szoknya volt és teteje pedig horgolt és volt benne egy fekete folt, ami különlegessé tette az egész ruhát. Ezt pont az ilyen alkalmakra tartogattam, mert sose lehet tudni, hogy mit hoz a sors... Na jó az igazat megvallva túl hivatalos ruha lenne pasizni. Na de elindultam és Viáék sok sikert kívántak, amire szükségem is lesz. Felkaptam egy fekete szövet kabátot és indultam is... Persze a találkozót a Három Seprűbe beszéltem le... Talán nem volt a legjobb ötlet, hisz egy kocsma, vagyis inkább ahhoz hasonlítanám. Na lényegtelen a meghökkentő megjelenésem és a meggyőző képességem elég lesz, hogy levegyem a lábáról. Hoztam magammal egy mappába egy-két ruha tervet, hogy megtudjam mutatni, miért is bérelem ki az üzletet. Szóval reményekkel telve mentem a találkozó helyre és meg is pillantottam az üzletembert, akivel beszélni szerettem volna. Természetesen, mikor meglátott leesett az álla, mint a többi férfinak a közelben. nem is lesz olyan nehéz meggyőzni, hogy had én béreljem ki az üzletét. Minden eszközt be kell vetni, ami megadatott és hát a szépségből nem is volt hiány, ráadásul elég meggyőző vagyok, csak azt kell elérnem, hogy a tenyeremből egyen... Az egész monológja unalmas volt... Elkezdett mesélni nekem arról, hogy a családja építette ezt az üzletet még anno nem is tudom, hogy mikor, sőt a poénjai is szárazok voltak. Természetesen nevettem rajtuk és mosolyogtam egész végig, belül meg sikoltoztam, hogy hagyja már abba. Pontosan egy órát és huszonnégy percet töltöttem vele és kezdtem megörülni, de szerencsére indulni készült és én nem akartam feltartani, menjen csak el nyugodtan... Az utolsó pár pillanatban még megnézte a rajzokat és lebeszélt még egy találkozót és enyém lesz az üzlet... Nem tudtam, hogy hirtelen örüljek vagy sírjak-e, de mosolyogva búcsút intettem neki és el is indult és boldog voltam... Ezt meg kell ünnepelni! Szóval el is indultam a pulthoz, hogy rendeljek egy vajsört, de leejtettem a mappám... Istenem már nagyon unom, hogy olyan béna vagyok, mint a többi Hugrás. Talán nem véletlenül egyezett bele a Teszlek süveg, hogy Hugrás legyek... Lényegtelen. A ruha tervek szanaszét szóródtak a földön és semmi kedvem nem volt, hogy összeszedjem. Körbe néztem, de egyelőre egyetlen lovagias pasi sem volt a közelbe... Nem volt mit tenni nekem kell felszednem... - A fenébe, hogy senki sem akar segíteni... - Szólaltam meg hangosan... Az összes pasira ráférne egy továbbképzés, hogy hogyan legyünk gentleman-nek címen. Lehet meglátogatom majd a suliban a tanári kart és felvetem nekik az ötletet. az ajtóhoz közel álltam és az új vendéget jelző harang megzörrent... Szerencsémre egy nagyon is dögös pasi lépett be azon az ajtón és még mielőtt megláthatott volna, tettem a srácnak egy jó ajánlatot... - Hello szexi idegen! Remélem segítesz és ha igen akkor meghívlak egy italra... - Kacsintottam rá és biztos, hogy meghallotta. Igaz érdekes felállás volt, de nem riadtam vissza. Sosem voltam szégyenlős, bár a szexi jelző lehet, hogy kicsit túlzás volt, de már kimondtam és kész... Miközben felnéztem rá jobban szemügyre vettem és nem is túloztam azzal a "szexi" szóval, tényleg nagyon jó pasi volt. Mondom a lehetőségeket... Van barátnője, vagy egy mocskos disznó, aki játszik a nőkkel, esetleg szerelmes csak nem jött rá... Igen van tapasztalatom. Szóval csak reménykedem, hogy segíteni fog...
