2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Man is the cruelest animal."
Főkarakter: Titkos Teljes név: Oscar Matthew Wanders Születési hely és dátum: Brighton, 1977. július 14. Csoport: Griffendél Patrónus: Sólyom Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Első éves egyetemista, Bestiamester szakon Képesség: - Kiemelkedő tudás: Legendás lények gondozása - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Régen mindenre nyitott, bulis énem mára már egy megkomolyodni kezdő, visszafogott figurává nőtte ki magát. Nem azt mondom, ma is bele lehet ráncigálni őrültségekbe, de sokkal kevesebb a valószínűsége, hogy veled tartok. A velem történt dolgok keménnyé és ellenállóvá tettek, sokkal zártabban állok az emberekhez, mint annak előtt. Magabiztosságból eddig sem volt hiány, céltudatosságom és akaraterőmre nincs panasz. Csöndes vagyok, de hallgatásom gyakran félreértelmezett mogorvaságnak hihető. Nem a szavak embere vagyok, hanem a tetteké. Az igazi bátorság pedig nem szópárbajban mutatkozik meg. A hű barátaimért pedig tűzbe tenném a kezem. Nem vicc, sárkánytűzbe, az pedig még veszélyesebb, mint a sima. Az emberek ügyesbajos kis dolgaira nincs időm. Ha nekem akarsz nyafogni arról, hogy valaki faképnél hagyott, akkor vagy elintézem egy vállrándítással, vagy ha elég csinos vagy, akkor gondjaimba veszlek. Nem, ez is inkább a múlté, már nem vágyom olyan kis futó kalandokra, amiknek óhatatlan kellékei a veszekedés, szívfájdalom és fölösleges szócséplés. Az erőszakot emberektől viszont nem tolerálom, nem keresem a bajt, de ha látok valakit, akinek szüksége lenne egy kis segítségre, gondolkodás nélkül ugrok. Kirántalak a bajból, de ennyi. Különlegesnek kell lenned ahhoz, hogy felkeltsd az érdeklődésem. Ahogy különlegesek az állataim, meg az állatok, akiket csak birtokolni akarok, de túl veszélyesek, hogy a Roxfort falai közt velem legyenek. Ha a madaraim akármelyikével beszélgetek, sokkal őszintébben, nyiltabban ki tudom fejezni a gondolataimat, mint bármelyik ember előtt. Ez valószínűleg a védekező mechanizmusom, az emberek bántanak, az állatok nem. Önszántukból nem. Még ha különlegesnek is talállak téged, az esélyed arra, hogy igazán megérts, elég csekély. Ezért inkább jobb, ha nem is nagyon próbálozol, csak hagyod, hogy én irányítsak. Hidd el, nem lesz okod panaszra.
Megjelenés
A becenevem Tarzan, ez sokat elárul. De ne hidd azt, hogy a torzonborz, hosszú hajam mindent elárul rólam. Bár az tény, hogy nem a világ legpedánsabb férfiúi kőzé tartozom. Az elegáns öltözetet nem vetem meg, csak jobban szeretek egy lezser bőrkabátban lézengeni. Van pár ingem, de azokat sem szoktam vasalni. A nyakkendőt viszont gyűlölöm, nem áll rosszul, de úgy érzem, hogy a társadalom folytóeszköze az az ördögteremtette textildarab. De leginkább egy pulcsi és egy farmer, amiben látható vagyok. Vagy éppen semmit nem veszek felülre. Nem vagyok egy izomagy, de széles vállaimhoz sikerült egy kis erőt gyűjtenem az évben, amikor nem voltam a Roxfort diákja. Magasságom mellett már ez is tud félelmetesen hatni, amikor be kell bizonyítanom, hogy ki is az alfahím. Csónak nagyságú cipőből bármit elfogadok, ami kényelmes. Leginkább az szolgálja a célt, ami bírja a strapát, bakancs, edzőcipő, de nem ijedek meg a sárban mezítláb tapicskolástól sem. Sötétbarna, mélyen ülő szemeimben el lehet veszni. De választ a kérdéseidre aligha kaphatsz belőle. Az érzelem nem könnyen ül ki az arcomra, bár ha nagy ritkán elmosolyodom, akkor az szívből jön. Mi más mutatná ezt jobban, mint a 200 wattos mosolyomban előbukkanó, elég nagynak mondható fogaim. No meg a nevetőráncok az arcomon. Ha megöregszem, biztos mély ráncok fogják barázdálni a sebhelyeimet. Fiatal vagyok még a szakmában, úgyhogy eddig viszonylag kevéssel megúsztam. Ismétlem, viszonylag. A mellkasomon apró karmolások, a karjaimon csípések. Ezek semmik a hátamon található három mély barázdához képest, amik majdnem a vállamtól egészen a derekamig húzódnak. Büszkén viselem a sárkány karmainak nyomát. Tanulság, hogy így jár az, aki nem kezeli rendesen az állatokat. Tetoválásom nincs, csak elbarmolnám a hegekkel az évek során. Egyébként sem vonzódom olyasmihez, amiről a Sötét jegy és annak követői jutnak eszembe.
Életed fontosabb állomásai
Nem vagyok különleges, egyedi vagy megbotránkoztató. Mégis kívülállóként élek, aki nem tartozik a társadalomba úgy, mint a többi tagja. Pedig az én történetem is úgy kezdődött, mint sok másunké. Két varázsló szülő gyerekeként láttam meg a napvilágot, akiknek igen is voltak problémái a varázsvilágon kívül. Apám alkoholizmusba menekült, anyám betegsége miatt, amit még a St Mungóban sem voltak képesek gyógyítani, csak pár évvel megnyújtani a szenvedését. Alig négy éves voltam, amikor távozott közülünk. A tőle kapott baglyommal költöztem az auror nagybátyámhoz. Az ő könyveiben láttam először sárkányokat, hipogriffeket és thesztrálokat. A nagymamám főzött mindkettőnkre, apámra nem voltam kíváncsi, de ő sem rám. Felnőttem és megkaptam a levelem a Roxfortból. Addigra már egy egész állat hadsereget gyűjtöttem össze a nagybácsikámnál. Voltak kutyák, macskák, nyulak, csibék meg pár vadgalamb, akiket odaszoktattam a padlás ablakába. Letaglózott a hír, hogy csak kettő állatot vihetek magammal. Olyan volt számomra, mintha a barátaimat vesztettem volna el. Jártam ugyan előtte mugli iskolába, de vagy féltek tőlem a többiek, vagy egyszerűen csak nem érdekeltek. Végül is érthető, minden cuccomon csomókban állt a kutyaszőr, a hajamba gyakran került madártoll. Valószínűleg flúgosnak gondoltak. Suli után loholtam haza, megetetni az állataimat és még többet olvasni a legendás lényekről. Ezért gondoltam, hogy a Roxfort borzalmas lesz. De kellemeset csalódtam. A süveg a Griffendélbe osztott. Hamar rájöttem, hogy a bagolyház a kedvenc helyem az épületen belül. Gyakran ténferegtem a Tiltott rengeteg szélén, de első két évemben még nem mertem belépni oda egyedül. Persze itt is megtaláltak az utálkozók. A Mardekár jómadarai közül rám szállt egy pár, de lerendeztem őket. Úgy, hogy többé egynek sem támadt kedve beszólni nekem. Úgy összevertem őket, hogy utána pletykák, már szinte legendák kezdtek terjedni róla, hogy hogy kentem őket fel a falra. Nem mondanám, hogy a bácsikám dícsért a levelében, amikor hallott az incidensről, de azért éreztem belőle, hogy büszke rám és gratulációnak könyveltem el. Mivel nem néztem sosem jó szemmel, ha másokat bántanak, a háztársaim gyakran keresték a társaságom. De igazán harmadik tájékán nyíltam meg. A 3-4 fős baráti társaságom akkor bolondult meg a csajok és a kihágások iránt. Berúgtam először, másodszor, sokadszor. Az éjszaka közepén randevúztam egy felsőbb éves hollóhátas kviddicsessel. Egy hét múlva a húgával. Beszöktünk a Tiltott rengetegbe. Aztán büntetőmunkára mentünk Hagriddal... a Tiltott rengetegbe. Ha nem a buliknak éltem, akkor gyakran segítettem ki a vadőri teendőiben. A szórakozás egyre laposabbá, önmagát ismétlővé vált. Már nem leltem akkora örömöm abban, hogy észtelenül szórakozunk. Persze mindig ott voltam az események forgatagában, de ahogy idősödtem, egyre inkább vágytam a csöndet és a magányt. Illetve, az állatok társaságát. Hiába voltam valaki, akire a fiatalabbak felnéztek, és még az idősek is tiszteltek. Sokkal felszabadultabbnak éreztem magam, amikor vasárnap két órán át szurcsókürüléket takarítottam, vagy elszaladhattam a baglyomhoz beszélgetni egyet. Az egyik ilyen alkalommal nyitott rám egy ötödikes hollóhátas lány. Alexis Treyforne különleges volt. Még nem rontotta meg őt a szociális világ, olyan volt, mint egy letépetlen virág. De letéptem. Elkövettem azt a hibát, hogy jártam vele. Sosem kedveltem a szabályokat, a párkapcsolat pedig olyan szabályok közé kényszerített, amiket nehezemre esett betartani. Megváltozott. Hárpia lett belőle, amit nem bírtam tovább viselni. Akkor már a 7. évem végéhez közeledtem. Elhatároztam, hogy nem térek vissza a Roxfortba. Magam mögött hagytam az iskolát és elindultam világot látni. Az Uklopsz Bagolyszalon alkalmazásában az volt a feladatom, hogy különleges példányokat gyűjtsek be. Novemberben meghalt a nagybátyám. Volt halálfalók végeztek vele, azt mondták. Nyakamra szakadt az egész vagyona. Szerettem a munkám, de elhagytam és különleges helyekre jutottam el, különleges teremtményeket látva. Felkerestem egy régi iskolatársamat, Charlie Weasley-t, aki sárkányokkal foglalkozott. Életemben először láttam ezeket a csodálatos lényeket testközelből. Meg is lett az ára. Nem kevés sárkány állt Voldemort hatalma alatt, amelyek közül még mindig van egy jó pár vad példány. Egy ilyennel való találkozásom alkalmával szereztem a hátamon húzódó barázdákat. Lábadozásom alatt vissza kellett térnem Angliába. Az ágyat nyomva elhatároztam, hogy még inkább belemélyedek az állatok tanulmányozásába, hogy találjak valami gyógymódot az ilyen elfajzott példányok kezelésére. Így történt, hogy egy év kihagyás után újra a Roxfort tanulójává avanzsáltam. Lehet, hogy bolond vagyok, de arra akarom feltenni az életemet, hogy a különleges fajokat megmentsem. Mint a varázslókat az aurorok. Az állatoknak is szüksége van védelemre, hisz nekik is van lelkük, csak sokkal kiszolgáltatottabbak, mint egy ember.
No hát a pb tökéletesen passzol a karakterhez, szóval teli találtad. A kari is jó lett, tetszik úgy általában az egész ET-je, meg minden, szépen felépítetted, és szépen is fogalmazol, szóval le a kalappal. ^^ Nem húzom most nagyon az idődet, már úgyis mennék játszani ezzel a kis bestiamesterrel, szóval foglalózz, ha netán még nem tetted, aztán meg is vagy.
A kari is jó lett, tetszik úgy általában az egész ET-je, meg minden, szépen felépítetted, és szépen is fogalmazol, szóval le a kalappal. ^^ Nem húzom most nagyon az idődet, már úgyis mennék játszani ezzel a kis bestiamesterrel, szóval foglalózz, ha netán még nem tetted, aztán meg is vagy. 