Lisa Madley

Tárgy: Lisa Madley 2015-01-16, 10:01

Lisa Madley

[You must be registered and logged in to see this image.]
"A barátság normális dolog. Ha vannak barátaim, nem lehetek őrült."

Főkarakter: Zoë O'Neal
Teljes név: Lisa Madley
Születési hely és dátum: 1980. augusztus 31.
Csoport: Hugrabug
Patrónus: Orosz kék macska
Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 6.év
Képesség: Ha az annak számít, mindig elhagyom a dolgaimat.
Kiemelkedő tudás: Van pár dolog, amiből tehetségtelen vagyok, de semmi említésre méltó.

Jellemed kifejtése

Számomra teljesen újdonságnak számít az, hogy valaki is irántam érdeklődjön. Fogalmam sincs, hogy most téged miért éppen én érdekellek, de ettől még nem foglak elküldeni, ígérem. Habár nem tudok sok izgalmat ígérni, most mégis belekezdek.
Szeretek olyanok társaságában lenni, akikkel jót lehet beszélgetni, akár teljesen hétköznapi dolgokról is, mint például az aznapi ebéd, vagy hogy mit álmodott. Nem igazán értek az álomfejtéshez, de az édesanyám szerint jó úton járok ahhoz, hogy elsajátítsam azt. Sokan strébernek tartanak, csak mert mindig arra törekszem, hogy hibátlanok legyenek a feladataim, a házijaim és mindig helyes választ adjak a nekem feltett kérdésekre. Ettől még nem vagyok tudálékos és nem is ütöm az orrom olyan dolgokba, amik nem rám tartoznak. Fogékony vagyok az új dolgokra és ha hiszitek, ha nem, néha még én is szeretek tilosban járni. Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég csak az éjszakai kószálásra a csillagos ég alatt. Ilyenkor kimegyek az udvarra és leülök egy fa alá, onnan nézem az eget és a csillagjegyeket.
Fogalmam sincs, hogy van-e igaz barátom. Ki lehet nevetni, de tényleg nem tudom. Sosem voltam még olyan helyzetben, ahol ez megmutatkozhatott volna. Ami jó is meg nem is.
Nem vagyok hirtelen haragú, haragtartó vagy bosszúszomjas. Engem az ilyen negatív dolgok messziről kerülnek. Eddigi éveim alatt még nem igen volt senkivel sem vitám, jobb szeretek csendben meglenni mások mellett. Talán ezért nem érintkezek túl sok emberrel. Félek attól, hogy valaki elárulna, vagy másoknak elárulná a titkaimat, amiket megosztok vele. Lehet ez hülyeség, és bíznom kellene legalább egy valakiben, de ... nem megy. Barátkozni szívesen barátkozok, ha odajön valaki hozzám és elsőre vagy másodjára nem szólja le a szemüvegemet, amit abban az esetben hordok, ha megtalálom, de én nem sűrűn megyek oda senkihez sem.
A testvéremmel mindig jól kijöttem. Azt hiszem azért, mert sok közös van bennünk. Még ugyanabba a házba is járunk. Otthon mondjuk szeretjük egymást ugratni és úgy tenni, mintha haragudnánk a másikra, majd bebújunk mellé bocsánatkérően. Szerintem ilyennek kell lennie a testvéri kapcsolatoknak. Nem könnyű hozzám közel kerülni, ha én nem akarom. Nem is volt kapcsolatom annyi sráccal, mint itt a legtöbb lánynak. Még csak az átlagot sem érem el. Ha már valakinek odaadom magam, akkor az illetőt szeretni akarom, nem pedig unalomból, mert épp nincs jobb dolgom. Nem is szoktam unatkozni, mert mindig kitalálok valamit, amivel feldobhatom a napomat. Mint például barangolni és mindenféle varázslény után kutatni.
Előfordul, hogy néha túl sokat beszélek és észre sem veszem rögtön, csak sokára esik le, hogy talán a másikat is szóhoz kellene hagynom jutni. De ha nem panaszkodnak, vagy krahácsolnak, akkor nem ígérem, hogy ez rögtön bekövetezik.
Hűséges vagyok minden téren. A családomhoz, a kevéske barátomhoz és ahhoz a sráchoz akit szeretek. Nem, most nem fogom elmondani konkrétan a nevét annak, hogy ki tetszik, de majd ígérem, te leszel az első akinek elárulom, ha eljön az ideje.
Szeretek zongorázni, olvasni, énekelni - de eddig még nem igen volt senki sem, akinek énekeltem volna, hacsak ki nem hallgatott valaki.
Fogalmam sincs, hogy miért vagyok ennyire visszahúzódó és bátortalan. A rengeteg szurkálódás és ellenem elkövetett gonosz csínyek nagyon rányomták a jellememre a pecsétjüket, ami feltörhetetlennek bizonyult eddig. De hé! Minden megváltozhat.

Megjelenés

Ha már itt vagy velem, akkor beszélhetünk a külsőmről is, persze. Ami elsőre feltűnik az az, hogy hogy egy fekete keretes szemüvegem néha rajtam van, néha nincs. Szükségem van rá valamilyen szinten, mert nem akarom, hogy tovább romoljon a látásom. Enélkül is simán látok, de olvasni már nem tudnék nagyon távoli szövegeket. Barna hajammal és zöld, néha talán zöldeskék színű íriszeimmel ez egy különleges párosítás. Úgy vélem a szemüveg csak karakteresebbé teszi az arcomat és még ártatlanabbnak tűnök tőle, mint amilyen vagyok. Sokan mondták már, hogy aranyos vagyok mikor hordom, de kaptam rengeteg negatív kritikát, ezekre viszont igyekszek nem figyelni. Vagyis hát ... megpróbálom kizárni őket.
A hajamat legtöbbször kiengedve hordom. Nem szeretem felgumizni, de néha elengedhetetlen, hogy felcsatoljam, hogy ne lógjon bele mondjuk egy bájitalba, vagy ne legyen vizes fürdés közben.
Előfordul, hogy néha kicsit konzervatívabban öltözök mint mások. Ritkán hordok szűk, rövid szoknyákat, jobban szeretem takarni magam. Ha mindent kipakolunk, akkor semmi nem lesz, ami kíváncsivá tenné az ellenkező nemet. Vagy nem? A kirakatokban sincs minden áru kint, csak pár apróság, ami becsalogatja a potenciális vásárlókat.
Butaság lehet, de a kedvenc ruhadarabom az a talárom. Tetszik rajta a Hugrabug címere és mindig büszkén viselem. Van pár fekete és sárga színű ruhám, de azok teljesen véletlenül keveredtek a ruhatáramba. Nem szándékosan vettem olyat, ami megy a házamhoz.
Tetszenek az egyrészes ruhák, a farmerok minden hosszban, a cipők minden fajtában. Tűsarkút kivéve mondjuk, mert nem is értem még azt sem, hogy egyes nők, miért szenvedtetik magukat benne. Egy laposabb cipő, vagy egy telitalpú is tud olyan elegáns és csinos lenni, mint egy fájdalomcipő.

Életed fontosabb állomásai

Örültem, hogy végre újra kiszabadulhattunk az iskola falai közül. Nem kell gondolni a házira, nincsenek pontlevonások és még büntetőmunka sem Pitonnal. Azt teszünk amit csak akarunk. Ha ahhoz van kedvünk éjjel megyünk sétálni, nem kell lopni nasit, mert csak kimegyünk a konyhába és elvesszük amit akarunk. Még villanyt is kapcsolhatunk hozzá. De ami a legjobb, ismét Sabináéknál tölthetem ezt az időt, Zivon mellett. Már ha egyáltalán a közelemben akar lenni egyáltalán, mert most elég furán viselkedik. De most ... most olyan, mintha utálna. Nem jött egész nap a közelembe, még csak rám sem nézett a vacsi közben. Pont olyan, mintha egy idegen lennék a számára, akit nem szeretne maga mellett tudni. Ugyan úgy, ahogy mondta is, ha valakit nem kedvel, akkor tudomást sem vesz róla. Igen, így érzem magam.
Azonban nem mutathatom magam szomorúnak a családja közelében, még a végén kérdezősködnének. A testvére pedig le sem szállna rólam. Persze nevetek azokon a vicces történeteken, amiket a szüleinek mesél a Roxforti kalandjainkról. Némelyik kicsit megalázó volt a számomra, mint amikor elestem és szó szerint Piton előtt borultam térdre, de csak nevettem rajta most kissé elpirulva. Azért a saját szerencsétlenkedéseit sem hagyja ki és ennek örülök. Látom rajta, hogy ásítozik. Hosszú napunk volt, az út is az volt, ráadásul elrángatott valami butikba is, mert eltört a hajcsatja. Már eldöntöttem, hogy ma mindenképp beszélnem kell Zivonnal arról, hogy miért ilyen.
Meglepetten nézek rá, ahogy feláll az asztaltól egy szelet tortával, majd a szobájába megy. Sokáig volt oda, addigra mi is befejeztük a vacsorát. Tényleg istenien főz Mrs. Bajdarov.
A szülők elmentek lefeküdni, mert másnap korán keltek. Sabinával úgy terveztük, hogy mi is fekszünk vacsi után, mert elfáradtunk. Néha én is rájátszottam, hogy ásítottam egyszer-kétszer, mintha annyira álmos lennék, hogy képes lennék elaludni akár futás közben is. De nem igaz. Nem tudnék így elaludni, hogy tudom, valami baja van Zizi-nek. Felfelé haladtam a lépcsőn, mikor velem szembe jött az édesapjuk.
- Zivon jól van? - kérdeztem aggódva. Remélem semmi komoly baja nincs.
- Igen jól, csak a szokásos durca. Elment fürdeni, hátha utána már lenyugszik. - válaszolta mosolyogva.
- Az jó. Jó éjt. - mosolyogtam én is rá, majd felszaladtam az emeletre Sabina szobájába. Ő már pizsamában volt és a párnáit rendezgette. Csak nevettem rajta mennyit el tud vele bíbelődni. Hihetetlen. Nem igen tudtam figyelni másra, csak arra, hogy Ő elment fürdeni. Pizsamába öltöztem én is és bebújtam az ágyamba. Örültem, hogy már melegebb volt, mert így már vehettem fel sortot és hozzá spagettipántos toppot. Kényelmesebb így aludni amikor meleg van, mint hosszú pizsamában.
Úgy negyven-negyvenöt percet feküdtem a tök sötét szobában és egyre jobban szerettem, ahogy kedves barátnőm mélyen szuszog. Ilyenkor bombát is robbanthatnának mellette, akkor sem ébredne fel. Ez jól jön nekem. Halkan kimentem a szobából és lementem egy nagyobb szelet tortáért, majd újra fel az emeletre, de ez úttal nem balra fordultam a folyosón, hanem jobbra. Zivon szobájába. Odabent már tudtam mit merre találok, így a tányért letettem az éjjeliszekrényre és mellé tettem a villát is. Újra bemásztam a takarója alá, de most nem bújtam el. Ülve vártam meg míg benyitott egy szál alsóban.
- Szia. Hoztam egy kis tortát, anyukád mondta, hogy ez a kedvenced. - tudom, hogy nem gondolt arra, hogy ma itt fog találni, de én sem gondoltam arra, hogy így fog viselkedni. Hangom kedves volt és érződött benne, hogy nagyon hiányzott.

Tárgy: Re: Lisa Madley 2015-01-16, 13:30

Elfogadva!

Volt egy olyan hülye érzésem, mintha az ET a végén el lett volna vágva, de minden bizonnyal okkal alakítottad így. Smile

A karakter remek lett, egyszerű, de nagyszerű fajta, nincs túl bonyolítva, ami néha kifejezetten jó is tud lenni. ^^ A pb-det imádom, olyan egyedi, meg minden, én is nem rég leltem rá és újítottam be vele egy karit máshol. Very Happy

Szépen fogalmazol, biztosan remek játékaid lesznek a lánykával és persze Zivonnal, szóval foglalózz, ha netán még nem tetted, aztán meg is vagy. ^^

[You must be registered and logged in to see this image.]

A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.