Zivon Dimitrijevics Bajdarov

Tárgy: Zivon Dimitrijevics Bajdarov 2015-01-15, 22:54

[You must be registered and logged in to see this image.]
"Nem szégyen a futás. Mármint ha jófelé szalad az ember. "

Főkarakter: Bailey ''Bae'' Mallory
Teljes név: Zivon Dimitrijevics Bajdarov
Születési hely és dátum: Szentpétervár, 1979. Május 16.
Csoport: Hollóhát
Patrónus: orosz kék macska
Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 7. évfolyam
Képesség: Ha az számít elég jó a megfigyelő képessége.
Kiemelkedő tudás: Bájitaltan - kiemelkedő, Asztronómia - kiemelkedő, Számmisztika - reménytelen eset

Jellemed kifejtése

Amit mások látnak rajta: Barátságos. Zivon leginkább jóindulatú és békeszerető. Az élet minden egyes területén a nyugodt szemlélő szerepét játssza. Ha észleli mások maradiságát és baklövéseit, természetesen megvan a saját véleménye, de nagyon ritkán hergeli fel önmagát emiatt. Egyáltalán nem dühöng és nem táplál mások iránt haragot. Lehetőség szerint kerüli a feltűnést, a lármát és egyszerűen nem képes elhinni mások hogyan képesek annyit elidőzni egy tennivaló felett. Beszélgetések során mindig nyugodt és kiegyensúlyozott. Sok esetben testben-lélekben kerekded és kissé esetlen. Képes másokra csillapító hatással lenni, mert a veszekedéseket egyáltalán nem szereti. Van benne némi szeretetreméltóság és vidámság, még akkor is ha nem beszél feleslegesen. Ő nyájas, megnyugtató és tréfálkozó. Sőt tréfában ő az első. Jó megfigyelő képességének köszönhetően jobban odafigyel másokra, így hamarabb észre veszi azt ami komikus. A viccei szárazak, egyáltalán nem kerít semmiféle hosszas bevezetést nekik, hanem azonnal megragadja hallgatóit mind hanghordozásával és semmit mondó arckifejezésével. Nagyon ritkán nevet a saját viccein. Veszély esetében megőrzi higgadtságát, nem cselekszik meggondolatlanul és hirtelen. Nem, mert ő még ezekben a veszélyes pillanatokban is képes higgadtan szemlélni a helyzetet, amiben mérlegel és összehasonlít, hogy a legegyszerűbb és legbiztosabb megoldást válasza. A barátság terén nem olyan szívélyes és túláradó, mint bárki más, ezzel ellentétben azonban kitartó és hűséges. Nem hiányzik belőle sem az energikusság sem pedig az elszántság. Képes arra, hogy elhatározzon valamit és azt végre is hajtsa, de ezt természetesen nem azonnal teszi. Általában a körülményeknek vagy valaki más ráhatásának köszönhetően kényszerül cselekvésre. Ha azonban egyszer megmozdul, akkor kiderül, hogy milyen ügyes is tud lenni ha nagyon akar.

Amilyen valójában: Nagyon nehéz meglepni, semmi sem képes mozgásra sarkalni őt, nem csodálkozik el a történéseken. Ő nyugodt megfigyelő marad minden helyzetben. Ez a magatartása néha ingerlő tud lenni, olyanok számára akik nem ismerik őt teljesen. Az érzések sem ragadják el a földről, legyen az bánat vagy öröm, gond vagy bosszúság. Az eszeveszett helyzeteket békésen, esetleg ironikus mosollyal az arcán szemléli. Ha valaki nyugtalan akkor arra feltűnően határozottan reagál. A lelkes személyeket, kedvetlenül és arrogánsan fogadja, azt is mondhatnánk olyan hideg lesz, mint a jég. A pesszimista személyeket akik tele vannak panasszal a világ nyomorúságai miatt, akkor ő sokkal optimistább lesz, mint valaha és elviselhetetlenül osztja az észt. Ha bárki megjelenik egy új tervvel és javaslattal akkor természetesen számára az a legnagyobb élvezet ha hideg vizet önthet lelkesedésére. Kiegyensúlyozott gondolkodásával és éles elméjével hamar észre veszi a másik ötleteinek a gyengéire. Ilyenkor ha enged ennek a vonásának bárki számára másokat kínzó és kellemetlen alakká válhat, mert a saját nyugodalmából sosem lehet kizökkenteni. Rendkívül jól szórakozik miközben mások bosszankodnak azon amit mondott vagy tett éppen. Lustább mint mások, így igyekszik minden erőfeszítést elkerülni. Opportunista. Ez a vonás leginkább arra vezethető vissza, hogy undorodik minden fáradozástól és kényelmetlenségtől. Sokkal de sokkal jobban érdekli az ami könnyedén és fáradozás nélkül megoldható, mint az ami igazságos és jó. Közönyös mások iránt. Sem nem kemény, sem nem brutális, de hideg. Ha valaki cselekvésre ösztönzi őt, akkor szeretetreméltó és barátságos. Egyébként visszahúzódik, mert alap természetéhez tartozik az a vágy, hogy nyugodtan és zavartalanul élhessen. Így képes biztosítani saját kényelmes életét, hogy ne zavarja senki gondja és baja. Fölényes. Hajlamos a gőgös közönyre, amelyet akár önteltségnek is nevezhetünk. Vérmérséklete kiegyensúlyozott. Békességével és éleslátásával minél inkább észre veszi mások ostobaságát, hiúságát és önzését, annál inkább kialakul benne mások megvetése. Magatartása fölényessé válik. Pontosabban csak tanulmányozza a körülötte lévőket, de alig érdeklődik irántuk.

Megjelenés

Kíváncsi vagy, hogy mit gondolok a kinézetemről kis bogár? Ne félj száztíz százalékban meg vagyok elégedve vele és nem irigylek másokat. Igazság szerint mondanám, hogy nézz rám és meglátod milyen a külsőm, de gondolom vagy annyira szűk látókörű s, azt látod amit mindenki más. Tehát a szőke haj kék szem eleve leköti a figyelmedet és nem veszel észre semmi mást. Miért vennél észre bármi mást amikor szívesen túrnál bele az ujjaiddal azokba a szőke hajtincsekbe? De azt hiszed hagynám, hogy megtedd? Gyerekkoromban talán hagytam volna, most azonban ne reménykedj. Ha mégis megtennéd akkor... nos jót nevetnék rajtad az biztos. A szemszínem, elég egyértelmű, hogy idegesítő mód kék aminek köszönhetően az emberek egyből betesznek a szőke kék szemű hercegek csoportjába. Igazán leszokhatnának róla, tényleg! Attól, hogy szőke hajam van még nem jelenti azt nem lennék okos. De hagyjuk ezt a sztereotípiát! Beszéljünk másról. Mondjuk az orromról, mert az van a legközelebb a szememhez. Gondolod, hogy ez a téma hosszas lesz? Ne félj, nekem is ugyanolyan semmi extrával rendelkező orrom van. Mondhatjuk azt is, hogy ugyanolyan átlagos mint a tiéd és egyáltalán nem képezi mások csúfolódásának a tárgyát. Ezután jöhet ugyebár az ajkam. Ne érdeklődj nagyon iránta, mert az ajkam sem valami nagy szám, tehát ne félj maximum csak a sok szájhúzogatástól tűnhet szélesebbnek, mint amilyen az átlagos mérete szokott lenni. Gondolom nem kell megemlítenem, hogy egészséges piros a színe, mert elég nyilvánvalóan feltűnik a számodra. Aztán véleményem szerint letérsz az államra, amit szintén békén hagyhatsz, mert említésre sem méltó ugyan olyan háromszögszerű mint a tiéd. Végül aztán a nyakam jöhet szóba, nemde bár? Nos mit mondhatnék el róla? Szeretem a nyakam, még annak ellenére is, hogy néhol elvétve látsz egy-egy nagyon halvány anyajegyet bal oldalt. A vállam. Oh igen, éppen elég határozott a személyiségem ahhoz, hogy ne kelljen arról panaszkodnom esetleg begörnyedt vagyok és nem azt súgják bárkinek mennyire határozott és kiegyensúlyozott vagyok. Igen, pontosan azt akarom mondani, hogy a vállam megfelelő módon kissé széles és akár szerencsétlenségemre még te is könnyedén sírhatsz rajta, ha más dolgod nincs. De ehhez persze szükségszerű a lábujjhegyre állásod, mert ha nem volna elég a szőke kék szeműségem akkor ráteszek egy lapáttal a magasságommal is. Ne kérdezd, hogy mekkora magas vagyok, mert nem... tényleg nem tudom. Elég ha hiszel nekem általában én vagyok az aki lenéz másokra és nem ellenkezőleg van ez. A testsúlyommal éppen ugyanez a helyzet, de ne aggódj, nem vagyok kövér sem pedig túl sovány, valahol az ideális testsúly környékén lehet erről biztosíthatlak. A karjaim, maradjunk annyiban, hogy erősek és szükség esetén éppen... hát nem elég hosszúak? Gondolom már nem érdekel a többi testrészem és inkább arra lennél kíváncsi mit hordok ugye? Hát persze! Tudtam én, hogy ennyire kíváncsi vagy és képtelen vagy tovább hallgatni a beszédemet. Szóval térjünk a ruhásszekrényem tartalmára nem igaz? Ne félj, a kellemetlen részleteket kihagyom, inkább arról beszélek, hogy közülük melyik az a darab amit szívesebben hordok. Ingek... Szeretem az ingeket, a kockástól elkezdve az egyszínűig. Ha nem volna hideg akkor lehetséges, hogy tavasztól télig csak azt hordanék. A változatosság kedvéért ott vannak a jó meleg pulóvereim, amit a nagyanyáim sok szeretettel saját kezűleg kötögetnek nekem minden évben. Így, hogy megbecsüljem az ő munkájukat azokat is büszkén hordom. De nem áll messze tőlem a kapucnis felsők viselete sem, azok annyira sejtelmessé teszik egy személy megjelenését, hogy nem lehet egykönnyen eldönteni most akkor miféle szándék vezérli őt. A nadrág – mert az alsóneműket ugyebár kihagyjuk és senkit sem érdekel – az anyagát tekintve bármi lehet ami kényelmes és jól néz ki. Ha nem tetszik a külseje legyen az farmer vagy szövetnadrág nem veszem fel. Kalapok és sapkák, hát mit mondjak róluk? Szeretek sapkákat hordani, legyen tél vagy nyár mindegy. Ha tetszik akkor természetesen felveszem és szívesen hordom, bár ez kedvtől függ. Nem kell félni, hogy egyfolytában csak ilyesmiben járok. Nos, gondolom nem kell megemlítenem, hogy szükség esetén betartom az előírtakat és nem bánom ha egyenruhát, vagyis talárt kell öltenem. A Hollóhát színeit amúgy is büszkén kell hordani, kivéve amikor nem.

Életed fontosabb állomásai

Cím: Mit tudsz te az én érzéseimről?
Tag(ok): Brittany és Zivon
Karakter kora: lényegtelen, a közelmúltban történt
Zene: Kamelot - Love you to death
Idézet: „Csodállak, és csak azért nem irigyellek, mert szeretlek! ” – Vavyan Fable

Ma korán reggel másztam ki az ágyamból, a könyvtárba siettem csak mert egy találka félét beszéltem meg, a húgom egyik évfolyamtársával. Bár szerintem nevezhetem őt a legjobb barátnőjének is, akinek kell egy kis segítség bájitaltanból. Piton professzor nem igazán csipi a kislányt, bár ez érthető. Annyira szőke, hogy kétszer kell elmagyarázni neki valamit. Ettől eltekintve van benne valami különleges ami megfogott és egyszerűen nem ereszt el. Mindig olyan mosolygós meg zavarodott ha velem beszél, a húgom meg annyira önző, semmit sem mond el nekem. Azt már tudom, hogy egyke gyerek, nincs senki aki vigyázhatna rá és taníthatná őt. Bezzeg én két testvérrel vagyok gazdagabb nála, sokszor gondoltam rá, ez tagadhatatlan, de csak mert volt olyan érzésem, hogy szívesen cserélnék vele. Neki egyetlen egy zavaró testvére sincs, nem él egy olyan húggal együtt aki csak veszekedni tud vele és egy szép szava sincs. Nem vagyok szerelmes belé! Kizárt, hogy az legyek. Elvégre mégis csak a húgom egyik barátnőjéről van szó, akivel én véletlenül kedves vagyok. Nála jobban senki sem tud mosolyogni azon, ha meglát ez biztos. Meglepett, ő sokkal hamarabb érkezett a könyvtárhoz mint én. Pedig szintén Hollóhátas, onnan kellett volna neki is indulnia részben ahonnan nekem. Különös, egy bájitaltan elmagyarázása komolyan ennyit jelentene neki? Egy 14 éves kislánynál gondolom sosem lehet tudni mi jár éppen a fejében vagy mik a tervei. Jó szokásához híven örült, hogy engem egyedül látott a barátaim kísérete nélkül. Tagadhatatlan, én szerettem vele kettesben lenni és beszélgetni, na meg bájitaltant magyarázni. De ezen kívül igyekeztem, én komolyan mindig igyekeztem távol tartani magam tőle. Tudtam milyen félreérteni mások cselekedeteit és azt hinni ugyanúgy többet érez ő is irántunk mint mi. Nem tudom milyen az amikor egy lány szerelmes belénk és mi nem vesszük észre, hogy mindvégig azon volt felkeltse az érdeklődésünket. Nem mernék tévhitben élni, de szerintem Brittany másba lehet szerelmes, valaki olyanba, aki illik hozzá. Bennem mit láthat? Én csak egy egyszerű varázslófiúnak érzem magam, aki titokban szeret gördeszkázni és hát cigizni. Persze, hogy a rossz szokásaimról nem tud és csak azt látja amit látni szeretne rólam. Gondolkodásom közepette észre sem vettem, hogy a nyakamba ugrott ami igazság szerint szintén szokása szokott lenni Bri-nek csak nem ilyen kora reggeleken. Álmos voltam még, az agyam nagyon nehezen kapcsolt, hogy viszonoznom kellene az ő úgynevezett ölelését. Gyerekes és túlontúl hiszékeny, ez az ő baja. Mer álmodni valami olyanról, ami sosem fog valóra válni, legalábbis általam biztosan nem. Felnézett rám, hozzám képest olyan kis töpörtyű volt, mégis igyekezett magasabbnak tűnni. Lábujjhegye állt és elkezdett beszélni, a szavait szinte egyenesen bele a szemeimbe igyekezett mondani, több kevesebb sikerrel, mert még mindig én voltam a magasabb nem ő.
– Megelőztelek! Mostanában sokat késel. Nem lenne jobb, ha áttennénk délre a beszélgetéseinket? Én fel tudok kelni ilyenkor, de te. Olyan fáradtnak tűnsz Zivon. Alszol te rendesen? – tudom, semmi köze sincs a bájitalnak az alvási szokásaimhoz, de hát Bri már csak ilyen különleges személyiség.
– Hogy én alszok-e? Igen. De reggel tudod, hogy mindig ilyen álmos vagyok. Szerintem… maradjunk így. – még jobban hozzám búj, ő komolyan azt hitte, hogy én… hjaj nem áll szándékomban egész nap ölelkezni vele. Félre értett, ez biztos, különben nem viselkedne jó kis nyuszihoz híven.
– Izé, szerintem jobb lenne ha elmagyaráznám neked a bájitaltant Brittany. Mit mondtál melyikről is kell ma beszélnem neked?
– Beszéljünk ma a… rólunk. – pislogtam egy kicsikét, itt tényleg nem lehet valami rendben. Úgy mégis mit akar hallani rólam? Nem volt elég a bájitaltan amit elmagyaráztam neki? Talán beleestem a csapdájába? Atya ég!
– Rólunk? Mi köze van a bájitaltannak hozzánk Bri? – kezdtem veszélyben érezni magam, komolyan de aztán sikerült megvilágosodnom. Lehet, hogy tényleg szerelmes és azért néz rám olyan hatalmas boci szemekkel? Na ne már! Hogy fogom én túlélni vele a mai napot, ha még papolnom is kell neki? Hm ez igazán jó kérdés, de csak sikerül megoldanom valahogy a problémát, mint mindig.
– Még mindig nem vetted észre Zivon? Nem tűnt soha, de soha fel milyen szemmel nézek rád? Nézz mélyen a szemeimbe és úgy mondd ki, hogy nem láttad még a szemeimben a csillogást! A csillogást Zivon, amit te okozol benne.
– Nem tudom miről beszélsz Brittany. – elmenekülni előle. Igen, ez járt most a fejemben, mert az én szívem nem eladó. Már régóta más birtokolja, valaki olyan, aki… hát perpillanat olyan ellenszenves mint én Bri-vel.
– Kérlek Zivon nézz már a szemembe! – parancsolgatott nekem, vagy éppenséggel hisztizett, ha úgy tetszik. Ha valóban ez volt az egyetlen kívánsága a mai nap én kissé bizonytalanul, de megtettem neki.
– Bármi is járjon a fejedben, nem mondhatod ki. Mi csak barátok vagyunk Bri… barátok és semmi több.
Lehet egy 14 éves Hollóhátasnak ilyesmit magyarázni? Nem, mert biztosan nem fogja beérni ennyivel, több választ akar. Bizonyára sok kérdés merülhetett fel most a kis agyacskájában, például, hogy miért mondok ilyeneket neki. Miért ellenkezek például ennyit? Miért nem hiszem el azt amit mond? Az ellenkezést! Igen ezt nem szerette soha, én meg pont azt tettem.
– Nem tudok tovább hazudni neked Zivon Bajdarov… Szeretlek téged… Miért? Miért olyan nehéz egy kicsikét hinni nekem? Talán te nem ugyanezt érzed amikor kitárod a két karod és magadhoz ölelsz, mint most? – a kérdés jogos, de magam sem tudom a választ. Én valóban csak egy barátot láttam benne eddig mindig. Nem tudok rá úgy tekinteni, mint egy kihasználandó személyre, akit aztán életem végéig nem is fogok felismerni, ha szembe jön velem.
– Te nem… nem lehetsz belém szerelmes. Csak a szerelem gondolatát szereted, nem pedig engem. – képtelenség, hogy ilyesmin veszekedtünk volna kora reggel a könyvtár előtt. A szavai azonban… hjaj tudom, hogy őszinték voltak és csak engem próbált meggyőzni róla.
– Mit tudsz te az én érzéseimről? Miért ne lehetnék szerelmes beléd? – nyeltem egyet, csak mert nem jutott eszembe semmilyen kifogás, amivel ellökhetném végre magamtól. Egyetlen egy dolgot kivéve. Igaz, kissé macerás, de nem jut most eszembe semmi más. Megcsókoltam.(?) Engem is ugyanúgy meglepett a dolog, mint őt. Szerintem nem voltam eszemnél, de jobb ha ő ezt sosem fogja megtudni.

Cím: Bajcsi, Zizi vagy?
Tag(ok): Zoë és Zivon
Karakter kora: négy hónappal ezelőtt történt
Zene: Florence + The Machine - Never let me go
Idézet: „Mindenkinek jogában áll hülyének lenni, de te bántóan visszaélsz a lehetőséggel! ” – Vavyan Fable

A legszomorúbb dolog ami eddig történt velem az az, hogy a szüleimnek el kellett költözniük a szülőhazámból Lancaster-be. Mondanom sem kell mennyire hiányoznak a gyerekkori barátaim, akikkel nem egy csínyt elkövettünk már akkoriban. Ezeknek az emlékeknek a hiánya ébreszthetett fel és késztetett arra, hogy szünet nélkül ébren maradjak. Egyedül persze nagyon unalmas feleslegesen éjjeli bagolynak lenni, ezért elhatároztam, hogy bosszút állok Zoë barátnémon és felébresztem őt talán a legszebb álmából. Engem egyáltalán nem zavart, hogy ehhez be kell osonnom a lányokhoz. Most mitől tartanék? Azt hiszik nem láttam már meztelen nőt? Hozzájuk képest akarom mondani a pizsamájukhoz képest vagy mit hordanak most éppen a jó meleg paplan alatt igazán semmiség. Hangtalanul benyitottam Zoë és szobatársai szobájába, de a számomra most csak Zoë volt a fontos. Őt kellett megleckéztetni és móresre tanítani amiért annyit használja a neveim becézéseit. Nem mintha zavarna, de ha Ő is jelen van akkor egyáltalán nem tartom mókásnak a csipkelődését. Szóval igen, kölcsön kenyér visszajár! Oda lépdeltem az ágyához – szerencsém volt a holdfénnyel ami bevilágított a szobába – és leereszkedtem vagy inkább leguggoltam, hogy a fejem egy szintben lehessen az övével. Megfogtam a párnáját amibe amúgy viccesen belekarolt és úgy álmodott, majd egy hirtelen mozdulattal kihúztam alóla.
– Zoë ébredj fel... – suttogtam, a biztonság kedvéért egy kicsit megrázogattam a vállát, hogy minél előbb felébredjen, mert nem szeretném ha a társai itt találnának engem. Az hatalmas botrány lenne, legalábbis én úgy képzelem el. Nagyon nehezen nyitotta fel a szemeit, amiből arra következtettem, hogy ő bizony mélyen aludt és most minden bizonnyal zsémbes lesz amiért felébresztettem.
– Bajcsi... Mondd csak mit keresel itt? – álmosan megtörölgette a jobb szemét, utána kíváncsian a párnája után tapogatózott ami történetesen nálam volt.
– Téged. Kelj és öltözz fel gyorsan, mert mutatnom kell neked valamit. A dolog halaszthatatlan, nem ér rá reggel. – olyan beleéléssel adtam ezt elő, mintha tényleg egy életbevágóan fontos dologról lenne szó, amit nem lehet későbbre halasztani. Felvont szemöldökét látva megértettem, hogy mire akar célozni, mert bár bólintott megteszi amit mondtam, de azért mégsem előttem. Vettem a lapot, így ugyanolyan csendesen ahogy bejöttem kimentem a folyósora is. Ott vártam meg míg Zoë felöltözött és kisétált hozzám. Tény, hogy nagyon fáradt volt és szívesebben aludt volna még tovább, de engem ez egyszerűen nem érdekelt. Most, meg tudja milyen az ha én kezdek el viccelődni vele.
– Mit akarsz mutatni? – érdeklődött kíváncsian, mert már szerintem ezer örömmel lett volna újra az ágyában. Intettem a kezemmel, hogy kövessen engem és akkor biztosan rá jön mi az amit mutatni akarok neki. Nem, valójában semmit sem akartam mutatni neki, én egyszerűen csak nem tudtam aludni és azt akartam, hogy ebben ő is osztozzon velem. Persze ehhez el kellett hitetnem vele, hogy tényleg mutatni akarok neki valamit, ezért amint a klubhelyiségben voltunk megragadtam a karját és magam után kezdtem el húzni.
– Felesleges behunynod a szemed, míg nem érünk oda úgysem fogod látni azt amit mutatni akarok.
Ennél a pontnál már nagyon gyanút kellett volna fognia, de mivel hatásos volt a színjátékom és túl későn volt nem használta a fejét. Minek használja ha éppen azon gondolkodhat, hogy mit is álmodott és nekem miért kellett olyan gonosznak lenni vele. Elhagytuk a klubhelyiséget, az emelet vagy éppenséggel torony folyosóit, a következőket jártuk, aztán egyszer csak leértünk a kis udvarra.
– Ott vagyunk már? – sopánkodott, ami érthető volt, mert már eleget járkáltunk a semmiért.
– Mindjárt. – vigyorodtam el kedvesen és reméltem, hogy továbbra is kitart mellettem. Bár amúgy sem tudott volna nagyon elszökni, mert végig fogtam a karját, nehogy elmeneküljön. A Hold csodásan ragyogott odafent az égen és a csillagok is pompásan táncikáltak körülötte. Határozottan alkalmas éjszaka arra, hogy megleckéztessünk valakit akit szeretünk, de nem eléggé ahhoz, hogy elnézzük neki a
csipkelődéseit.
– Ott vagyunk már? – amint újra meghallottam ezt a kérdést, felsóhajtottam és nemlegesen megráztam a fejem. Igazság szerint át kellett volna gondolnom, hogy melyik lesz a legalkalmasabb hely megmondani neki ez az egész csak egy tréfa. Végül az eszembe jutott a móló, ahol igazán alkalmas közölni vele a tényeket, emellett csodás a kilátás is. Szóval nem panaszkodhat azért, mert nem kerestem kellemesen romantikus helyszínt a tréfámnak. Mielőtt harmadjára is feltette volna a kérdését, már nagy nehezen de megérkeztünk a mólóhoz. A víz csak úgy csendesen hullámzott kezdődő háborgását kinyilvánítva az efféle értelmetlen csínyekhez. Egy Hollóhátasnak ugyebár több esze lehetne, de esküszöm, hogy nem én kezdtem!
– Mi az amit mutatni szeretnél Zivon? – érdeklődő pillantását látva, nem tudtam tovább visszafogni magam és ezért nevetni kezdtem. Tudom, hogy szegény Zoë nem értette mitől tört rám a röhögőgörcs, de itt volt az ideje annak a bizonyos leleplezésnek.
– Igazából semmit, egyszerűen nem tudtam aludni és arra gondoltam téged is felébresztelek. – széles vigyorra húztam a számat, ami felérhetett a hízelgés kezdeti stádiumával.
– Bajcsi, Zizi vagy? – erről beszéltem, már megint kezdi, újra felcseréli a szavak és becenevek értelmét. Kérdem én, az ilyenekért ne akarjam móresre tanítani őt?
– Ugyan már, ne butáskodj. Ha nem ébresztelek fel akkor nem láthatod, hogy mennyire csodálatos ilyenkor a mólónál lenni. – kezdtem el magyarázni amibe belevontam a kezeimet is a jobb hatás érdekében.
– Ez igaz de, legközelebb ne számíts rám az éjfél utáni kiruccanásaidra. Mond csak, normális vagy te egyáltalán? Olyan békés álmom volt! – közelebb jött hozzám és elkezdte ütögetni a mellkasomat. Bár mondjuk ezt meg is érdemeltem, ezért sem viszonoztam neki a cselekedetét, emellett meg amúgy sem verekszem lányokkal.
– Hidd el, legközelebbre már valami mást találok ki. – újra megvillogtattam előtte a vigyoromat, hogy ne feledkezhessen meg a következő csínytettem közeledéséről sem.

Tárgy: Re: Zivon Dimitrijevics Bajdarov 2015-01-16, 13:23

Elfogadva!

Nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Smile

Bírom a pb-det és nem tartott sokáig, hogy végül őt is hozta, de nem baj, mert egy újabb remek kari került ki a kezeid közül és én most is imádtam olvasni az ET-t a kis betekintéseket, szóval köszönöm az élményt! Smile

Nem is tudom, hogyan dicsérhetnélek még, szóval... szép a fogalmazásod, jól írsz, szépen építed fel a karikat mindig, és már előre vannak kapcsolatai is, úgyhogy le a kalappal! Foglalóztál már, szóval meg is vagy. ^^ Külön köszönet a profil kitöltésért! Smile

[You must be registered and logged in to see this image.]

A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.

» Andrej Dimitrijevics Bajdarov